Népsport, 1972. augusztus (28. évfolyam, 181-207. szám)

1972-08-01 / 181. szám

„Bakinak az edzők” ők a főalakjai a bajnokságnak. A gólokat ugyan a játékosok szerzik, de a jó edzői munka az eredmény szoros tartozéka. Az edzők általában komoly emberek, szigorúak, csak ritkán vigadnak. Most sem értük tetten őket, de a bajnoki táblázatra rápillantva, megpróbáltuk a helyezésük szerinti legmegfelelőbb dallal — nótáztatni őket. Akadnak olyanok, akik már nincsenek tavalyi csapatuknál, sőt, akad, aki Afrikába távozott, ennek ellenére ők is „dalolnak”... 1-2. Szűcs György (SZEOL) és Szőcs János (ZTE): „Most kezdődik a,... most kezdődik a...” 3. Piber István (DVSC): „Zúg az erdő, zúg a nádas, üthetitek a nyomomat.. 4. Kovács Imre (MÁV DAC): „Lakodalom van a mi utcánkban .. 5. Szimcsák István (Bp. Sport.): „Fizetésem tíz forint húsz karajcár...” 6. Németh Gyula (Dunaújváros): „Csak tavasz ne jönne sohasem ...” 7. Pillér Sándor (Békéscsaba): „Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, hogy a fene.. 8. Szigeti Ferenc (Kecskemét): : „Nem történt semmi, csak elválunk csendben.. 9. Kiss Jenő (Volán): „Nincsen pénzem, se dohányom ...” 10. Szollár Lajos (Szolnoki MTE): „Az én babám egy fekete nő.. 11. Terbe Benjámin (Várpalota): „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete ...” 12. Hári László (Dorog): „Búcsúzni csak nagyon szépen szabad ...” 13. Miksovszky Zoltán (Pénzügyőr): „Én nálam egy boldog óra nagyon ritka vendég ...” 14. Schédl József (G.-MÁVAG): „Sohse jön egy szebb, sohse jön egy jobb ...” 15. Pallagi Róbert (Oroszlány): „Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat...” 16. Kontha Károly (P. Bányász): „Mit tudjátok ti benn, hogy ide ki mi fáj.. 17. Zalai László (Ózd): „Nekem már mindegy, nekem már semmi se fáj...” 18. Buzánszky Jenő (FOSPED): „Boldog idő hová lettél, édes emlék ne hagyj el.. MUROK Neve Kovács Imre, de Győrött sok ezren csak a címben említett becenéven ismerik. Nem fiatal, hiszen már a félszázon is túl van... Kérdés, miért éppen róla írunk? Nem véletlenül! Több mint negyven éve jegyezte el magát a labdarúgással, s ezt a hosszú időt — a Győri Dózsában töltött hathónapos edzői tevékenységét leszámítva —, mint játékos és edző két egyesületben, az ETO-ban és a MÁV DAC- ban töltötte. Játékospályafutása a győri Nádorvárosban, tehát a vasutascsapat szűkebb pátriájában kezdődött. Innen került az ETO NB I-es csapatához, amelynek másfél évtizeden át volt erőssége és eljutott a címeres mezig is. Az elsők között végezte el a TF szakedzői szakát. Mint edző eredményesen dolgozott az ETO-ban, majd 1959-től anyaegyesületében, a MÁV DAC- ban, ahol olyan sikert ért el, amilyet oktató talán még sohasem: négy év alatt a megyei bajnokságból az NB I B-be vitte fel csapatát! ötévi szünet után — ezt az időt újra az ETO-nál töltötte — 1970-ben tért vissza a vasutasokhoz. Az azóta eltelt három év eredményei — kivételként - cáfolják a közmondás igazságát ... Saját hazájában is lehet valaki próféta! I Nézőszámok és az NBIB 1970-71 1971-72 1970 — 71 1971—72 hazai nézőszám átlagos Egyesület hazai nézőszám Zalaegerszeg 62 000 121 500 3694 7147 Békéscsaba 87 000 105 500 5148 6206 Debrecen 54 200 79 500 3188 4676 SZEOL — 76 000 — 4471 Volán SC — 51 400 — 3024 MÁV DAC 37 600 49 300 2212 2900 Kecskemét 44 500 —18 300 2618 2841 Dorog — 40 000 — 2353 Várpalota 37 500 35 600 2206 2094 Pénzügyőr ✓*— 35 200 — 2071 Dunaújváros — 30 000 — 1765 Szolnoki MTE 26 000 28 900 1520 1700 Ózd 35 700 28 300 2100 1665 FÖSPED 23 700 22 400 1394 1318 Ganz-MÁVAG 15 900 21 800 935 1282 Oroszlány 14 700 15 100 688 888 Pécsi Bányász 21 000 14 800 1235 871 Bp. Spartacus 6 300 11 000 371 647 Eger 63 500 — 3735 — Székesfehérv. MÁV 14 600 — 859 — VM Egyetértés 23 900 — 1406 — BVSC 17 400 — 1024 — BKV Előre 13 700 — 806 — Összesen: 597 000 814 600 1951 2662 Tavaly 1971. július 29-én, az MLSZ megbeszélésre hívta össze az NB I B-s csapatok vezetőit, edzőit. Terpitkó András dr. elnök keményen „kipakolt” előttük. — Csak a szakmai munka színvonalának emelésével lehet előbbre lépni — mondta többek között. — Ha az edzések mennyisége és intenzitása nem növekszik, fölösleges minden beszéd. Minden a szakosztályi, a szakmai vezetéstől függ. Azt is nyíltan megmondta: „Az NB I B léte vagy nem léte függ a javulástól, illetve a színvonal további romlásától.” Egy év telt el azóta, lezajlott a bajnokság ... Azok számára, akik közelebbről figyelik az itteni küzdelmeket, hetenként, esetleg naponként foglalkoznak az NB I B- vel, az ott folyó munkával, az ott zajló eseményekkel, rengeteg tanulságot hozott a bajnoki év. A bajnokság színvonala nemcsak az NB I-ben probléma. Probléma a többi bajnokságban, így az NB I B-ben is. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy gyenge a színvonal, de még mindig messze vagyunk attól a loktól, amely elvárható a második vonaltól. Mérkőzések sokasága bizonyítja azt is, hogy a II. félidő az egyik, vagy mindkét csapat (vagy legalábbis sok játékos) számára már „elviselhetetlen” volt. Rendkívül gyakori volt az NB I B-s mérkőzéseken a sárga lap felmutatása. Számos szakember — még az itt küzdő csapatok edzői közül is — elmarasztalóan nyilatkozott a színvonalról, ami csak megerősíti a véleményt, hogy ezen a téren — a múlthoz képest — igen lassú a javulás. Az edzők természetesen arra törekednek, hogy csapatuk otthon győzzön, idegenben legalább döntetlent érjen el. Ennek érdekében aztán továbbra is a védőjáték csiszolását helyezték előtérbe. Igaz, a bajnokságban esett gólok száma látszólag ellentmond ennek az állításnak (17,9-del több gól esett, mint az előző bajnokságban), de akkor hogyan lehetséges az, hogy az egyes szám (azaz 1 gól) 211-szer, a nulla (0) 176-szor fordult elő egy-egy mérkőzés eredményében, ami végeredményben azt jelenti, hogy az egyik (vagy mindkét) csapat mindössze egy gólt, vagy egyet sem szerzett a 90 perc alatt! Túlságosan egyoldalú lenne a bajnokság értékelése, ha csak a hibák, a hiányosságok felsorolására szorítkozna. Mert a jubileumi, tizedik NB I B mérlegének másik serpenyőjében olyan eredményeket találhatunk, amelyek a nagy népi játék minden barátját örömmel tölthetik el. Láttunk olyan találkozót is ,például, ahol a csapat (esetleg mindkét csapat) nem az elégtelen kondíció miatt esett vissza a mérkőzés hajrájában. A teljesen átnedvesedett mezek bizonyították, hogy a játékosok apait-anyait beleadva, színes-lélekkel, néha még erejükön felül is küzdöttek a győzelemért. Aligha tévedünk, ha az akarati tényezők és a nézőszámok között kölcsönösséget keresünk. A közönség általában mindent megbocsát, csak egyet nem: ha a játékosok küzdőszellemével van baj. Ha van iram, jó a küzdelem, a szurkoló jól szórakozik és nem felejt! A következő mérkőzésen is ott lesz a lelátón. Az idei NB I B hatalmas meglepetése, óriási eredménye: több csapat mérkőzéseinek nézőszáma nemcsak elérte, hanem meg is haladta néhány NB I-es csapat mérkőzéseinek átlagos nézőszámát. Ilyen sikere — a szurkolók körében — még sohasem volt az NB I B- nek! A bajnokság rendkívül érdekesen alakult. Megszűnt a volt NB I-esek „privilégiuma”. A Szeged ugyan visszajutott az első vonalba, a Dunaújváros azonban visszamaradt. Betört az élvonalba a két évvel (!) ezelőtt felkerült DVSC és MÁV DAC, a hajrában is mindketten esélyesek voltak a feljebbjutásra. Zalaegerszeg csapata, bombameglepetést okozva, került az első vonalba. S ami szintén ritka: helytálltak az újoncok, bentmaradt a Volán, a Pénzügyőr és a Dorog is! Mindent egybevetve: ha akadtak is (bőven) hiányosságok, egy pillanatra sem lehet azokat az eredményeket figyelmen kívül hagyni, amelyeket az 1971—72. évi NB I B hozott. Valami tehát elindult ott is, s most a szakosztályokon, a szakvezetésen a sor, hogy jövőre még több jóra, még több szépre emlékezzünk majd. A nézőszám ugrásszerű emelkedése a szenzáció Vihar után a Viharsarokban Ha nem is feljutást, de a hetediknél sokkal jobb helyezést várt a közvélemény a Békéscsabai.,Előre Spartacustól. Pillér Sándor edző azonban — nem véletlenül — jól ismerte csapatát, s már a bajnokság előtt is „csak” az 5—6. hely megszerzéséről beszélt. A tanár-edző négy év alatt nagy sikert ért el a második vonalba 1968-ban felkerült együttessel, s a csabai oroszlánbarlangba nem kis szorongással utaztak a csapatok. Amikor pedig tavaly nyáron véglegessé vált, hogy Imri nem megy Tatabányára, Kriskó személyében pedig NB I- es szélsőt kapott az SBTC-től az együttes, egyszerre „feszes lett a mellény”... És ez volt a baj... Meg sok más is! íme néhány: 1. Sokan nem tudtak (vagy nem akartak) kitartóan dolgozni. 2. Gyakran hiányzott az összhang a Kriskó, Németh, Imri hármas között. 3. Ősszel megbomlott a csapatszellem, s a klubnak fegyelmeznie kellett. Imri és Láza a második csapatba került! És közben, szép csendben, a csabai pálya megszűnt oroszlánbarlang lenni. Mert igaz ugyan, hogy a csapat jól játszott a SZEOL (2:2), a Dunaújváros (1:0), a MÁV DAC(3:0), ZTE (2:1), a DVSC (4:1) ellen, de a „kiscsapatok”, illetve a középmezőnybeliek ellen otthon hét (!) pontot leadott. Pillér újabb egy évre vállalta a munkát és a klub, több más egyesülethez hasonlóan, kondícióedzőt szerződtetett. Kriskó és Imri elment, Dávid személyében viszont olyan játékost kapott a csapat, akivel az edző sok mindent megoldhat. Mindenesetre, a bennfentesek szerint, sokkal többet nyert, mint veszített a csabai csapat... Debrecenbe kéne menni... Ha debreceni szurkolóval találkozik az ember, a szurkoló rögtön az NB I-et emlegeti. Meg a múltat, a Bocskait, amely a 30-as években az I. osztályban hatszor egymás után volt a vidék legjobbja. Aztán a régi DVSC-t, amely már szintén szerepelt (kétszer is) a legjobbak között. Évek óta szíve-vágya a sokezres szurkolótábornak, hogy csapata újra az NB I-ben szerepeljen. A vágy persze édeskevés, csapat is kell hozzá, méghozzá nem is akármilyen. Olyan, amelyik az első, vagy a második helyet meg tudja szerezni. A DVSC most 3. lett. De azt is hozzá kell tenni: ősszel még volt esélye a feljutásra, hiszen — bár a negyedik helyen állt — csak két ponttal maradt el az elsőtől, eggyel a 2. ZTE- től, s ugyanannyi pontja volt (24), mint a 3. Dunaújvárosnak ... — Ha kicsit erősítenek a fiúk tavasszal, felkerülhetünk az NB I-be — hangzott el akkor nem is egyszer, szinte mindenütt a városban. Csak két ponttal kellett volna többet szerezniök tavasszal az őszi 24-nél. ők azonban csak 19-et szereztek, s így „csak” harmadikok lettek, elszalasztották a nagy lehetőséget! Pedig legyőzték a SZEOL-t, a ZTE-t, a MÁV DAC-ot, a Dunaújvárost (az utóbbit mindkétszer), a táblázat második felében végzett együttesek azonban Debrecenből 7 pontot elvittek! A kiesett csapatok közül az Ózd három, a Pécsi Bányász két pontot vett el a DVSC-től, a pécsiek Debrecenben verték meg a hazaiakat. Egyik mérkőzésen „nagyot”, a másikon viszont „kicsit játszott a vasutasgárda, szinte sétált a pályán jó néhány játékos. Sok volt a sérült. Waczlavik például hetekig azért nem játszott, mert játékostársa — tréfából — meszet dobott az arcába, s a fiú a szemével klinikai ápolásra szorult... Mit lehet mindehhez hozzátenni?! Kecskeméti csalódások Kecskeméten egy-egy bajnokság előtt nagyon egyszerűen és tömören fogalmazzák meg a célt: „Feljutni az NB I-be!”. A korábbi években, nem is egyszer valóban esélyes volt a K. Dózsa a feljutásra. 1968-ban még csak második éve játszott az NB I B-ben a Kecskemét, mégis a 3. helyen végzett. Aztán a 9., az 5., majd tavaly a 4. hely következett... Az idén a cél ismét az NB I volt, s a bajnokság számukra nem is indult rosszul: a 4. forduló után 7 ponttal az élen állt a K. Dózsa. Újabb négy mérkőzés után viszont már a 8. helyre esett vissza, s ott is maradt végig! Vajon hol a hiba? Nyilván sok mindenben. Szerintünk a szemléletben is! A szakosztályvezető szerint: — A Kecskemét játékosai sem tudnak kevesebbet, mint az előttünk végzett csapatok tagjai, kulcsjátékosaink azonban, legalábbis, akiket mi annak tartottunk, éppen a döntő pillanatokban nem tudták „hozni” magukat... És erről eszünkbe jut valami. 1970 novemberében cikk jelent meg a Népsportban Labdarúgóvágyak és valóság címen a Kecskeméti Dózsáról. A cikk így fejeződött be: „Ha a csapat az NB 1-ben játszana, állandóan 8—10 000 nézője lenne a Dózsamérkőzéseknek, mondják itt is, ott is a városban.” Aztán hozzátettük saját véleményünket. „Ehhez azonban még sok-sok türelemre és a jelenleginél jobb csapatra van szükség.” Alig telt el pár nap, cikk jelent meg a helyi lapban, s a cikk szerzője a játékosokat (!) szólaltatta meg, akik merőben más véleményen voltak mint mi. Az idő, persze, nem őket igazolta. Mint ahogy kicsit sántít a szakosztályvezető előbb említett következtetése is, hiszen a Kecskemét az előtte végzett hét csapattól mindössze 10 pontot szerzett a megszerezhető 28-ból! De a szakosztályvezető mást is mondott: — A csapat erősítésének eddigi módszere nem vált be. Az idegenből, esetleg az NB 1-ből jött játékosok általában nem váltották be a reményeket. Egyrészt saját nevelésű játékosainkra akarunk támaszkodni... Egyelőre nincsenek nagyobb terveink, majd 2-3 év múlva kell ismét megpróbálnunk előbbre lépni. Bizony, így sokkal hamarabb célhoz lehet érni... " A gólkirály Tizenhét éves korában játszott először a győri kék-fehérek első csapatában, s most lett először gólkirály, 25 éves korában. Sokan azt mondják, nem igazi csapatjátékos, ettől azonban még vígan rugdalja szebbnél szebb góljait , a gólgyáros Pálos. Méghozzá nem is keveset, 26-ot, s az őt követő egerszegi Szabótól alaposan elhúzott, pedig ősszel még azonos gólszámmal álltak az első helyen, kettesben!rő alakú, jól fejelő, igen jó rúgótechnikával rendelkező, kemény, gólerős labdarúgó, akiről 1969-ben, súlyos sérülése után már szinte végleg lemondtak. De Pálos nem hagyta magát, meggyógyult és bizonyított... 26 gólos: Pálos (MÁV DAC), 20 gólos: Szabó (ZTE), 18 gólos: Vass (SZEOL), 16 gólos: Németh (Békéscsaba), Molnár (Kecskemét), 14 gólos: Papp (Oroszlány), 13 gólos: Magyar (SZEOL), Ananiádisz (Ganz-MÁVAG), 12 gólos: Tóth (ZTE), 11 gólos: Mártha (Dunaújváros), Peszeki (Dorog), Dorogi (Várpalota), Czimák (Szolnoki MTE), Vessző (Pécsi Bányász), 10 gólos: Berkes (SZEOL), Végh, Gábor (Bp. Spartacus), Bartal (Pécsi Bányász), Gyomoroi (MÁV DAC). Pálos — a gőlgyáros Érdekességek 306 mérkőzésről Közel 20 százalékkal javult az előző évihez (689) képest a csapatok gólképessége (812). 306 mérkőzésen 200 játékos vette ki részét a gólszerzésből, de csak 190-en örülhettek góljuknak. Tizen ugyanis saját kapujukba juttatták a labdát, öngólt vétettek. 535 gólt hazai játékosok, 277-et a vendégek értek el. A 306 találkozó közül 158-on a helyi, 54-en a vendégcsapat nyert, 94 pontosztozkodással végződött. A hazai pálya tehát nagy előny a második vonalban. ★ Három vasutascsapat-újonca volt az 1970—71. évi küzdelmeknek. A három közül kettő (DVSC, MÁV DAC) egy évvel később is megmaradt, egy (BVSC) kiesett. Most a két vidéki együttes a bajnokságban vezető szerepet játszott, sokáig a feljutásra is esélyes volt. Az 1971—72. évi újoncok: a Volán, a Dorog és a Pénzügyőr szereplése minden dicséretet megérdemel. A két utóbbit sokan már a rajtnál „eltemették”. És erre: a Dorog ősszel 6., „csak” tavaszi eredményeit számítva a Volán 3. a Pénzügyőr 8. lett. Az újoncok tehát bentmaradtak, viszont az 1970. évi egyidényes bajnokság 1. és 2. helyezettje (FOSPED, Pécsi Bányász), illetve az NB I-et már kétszer is megjárt Ózd — kiesett!★ Huszonnégy mérkőzésen egyetlen gól sem esett, azaz 0:0 volt az eredmény. S ami ebben érdekes: a 18 csapat közül a Pénzügyőr egymaga hatszor játszott 0:0-át, a Ganz-MÁVAG ötször, a Dorog, a ZTE, a DVSC és a Várpalota négyszernégyszer. A SZEOL mindössze 3 mérkőzésen nem szerzett gólt. Az ellenkező véglet: a Pécsi Bányász 14-szer nem tudott betalálni az ellenfél hálójába. A legnagyobb gólkülönbségi győzelmet az Oroszlány aratta, 8:1-re győzött a Pécsi Bányász ellen. Ebben az eredményben az a legérdekesebb, hogy az Oroszlány a 15., a pécsi gárda a 16. helyen végzett. A különbség persze óriási: a 15. bentmaradt, a 16. kiesett... ★ A Dunaújváros tavaszi gyenge szereplése — rejtély! Április 5- én, a 22. (!) forduló után, ez volt a helyzet az NB I B élcsoportjában: 1. SZEOL 22 14 5 3 47-24 33 2. ZTE 22 13 6 3 45-17 32 3. Dunaújv. 22 11 9 2 27-12 31 4. DVSC 22 11 7 4 23-12 29 Tehát a csapat esélyes volt a bajnoki címre is! Aztán valami nagy dolog történhetett, mert a hátralévő 12 mérkőzés táblázatsora: 12 2 3 7 11-21 7 Ennél kevesebb pontot az utolsó 12 fordulóban csak a FOSPED szerzett, amely kiesett. Kilenc hónap verejtéke® munkája alig valamivel több mint két hónap alatt ment veszendőbe. ★ A 306 mérkőzés közül egy sem végződött 4:3-ra és 5:3-ra. Viszont az 1:0 ötvennégyszer (!), az 1:1 negyvenötször, a 2:0 és a 2:1 armincháromszor, a 3:1 huszonhétszer, a 2:2 huszonegyszer, a 4:0 tizennégyszer stb. fordult elő.★ Ez is ritka egy-egy bajnokságban! Papp István, a Szolnoki MTE jobbhátvédje, tavaszszal egymást követő négy mérkőzésen volt eredményes. Sorrendben a FOSPED, a Dorog, a DVSC és a Kecskemét hálójába vágódott védhetetlenül az előretörő hátvéd lövése nyomán a labda.★ Papp István egyéni bravúrjához hasonlót nyújtott a Kecskeméti Dózsa. Tavasszal öt (!) otthoni mérkőzésén (és Pécsett) az első támadásból ért el gólt, a Békéscsaba ellenin pedig csak hajszál választotta el a hetediktől. De aztán ... „Megelégelték”, s legtöbbször jött az ellenfél! És nemcsak támadott, hanem gólt (gólokat) is rúgott. A kiesett FÖSPED például 0:3-as első félidő után majdnem kiegyenlített ...★ Csak 3 olyan együttes akadt, amely mind a tíz eddigi NB I B-ben részt vett: az Oroszlány, a Ganz-MÁVAG és a FÖSPED Szállítók. Most már — a FÖSPED kiesésével — csak kettő maradt, de az idén sokáig a másik kettő is veszélyben volt. A legnagyobb meglepetés (a ZTE feljutásán kívül) kétségtelenül az oroszlányiak példátlanul gyenge szereplése. A bányászcsapat eddig nyolc esetben mindig a táblázat első felében, egyszer a 2., kétszer a 3., s egyszer a 4. helyen végzett. Tavaly dobogós, 3. volt, esélyes az NB 1-re, most éppen hogy megmenekült! Végeredmény Az első hat egymás ellen 1. ZTE (2) 10 6 2 2 17- 7 14 2. DVSC (3) 10 6 1 3 13-12 13 3. M.DAC (4) 10 4 2 4 13-15 10 4. SZEOL (1) 10 4 1 5 15-18 9 5. Bp. Sp. (5) 10 2 4 4 14-16 8 6. Dunaú. (6) 10 1 4 5 10-14 6 Zárójelben a bajnokságban elért helyezés: 1. SZEOL 34 21 8 5 75-38 50 2. ZTE 34 21 7 6 62-26 49 3. DVSC 34 17 9 8 42-32 43 4. M. DAC 34 15 12 7 59-39 42 5. Bp. Sport. 34 13 13 8 46-38 39 6. Dunaújv. 34 13 12 9 38-33 38 7. B.csaba 34 12 13 9 45-40 37 8. Kecsk. 34 11 11 12 54-52 33 9. Volán 34 11 11 12 48-54 33 10. Szolnok 34 10 12 12 47-50 32 11. Várpalota 34 10 12 12 35-43 32 12. Dorog 34 9 13 12 34-36 31 13. Pénzügy. 34 8 14 12 36-46 30 14. Ganz M. 34 10 9 15 37-41 29 15. Oroszl. 34 9 11 14 50-53 29 16. Pécsi B. 34 8 7 19 40-63 23 17. Ózd 34 8 7 19 31-61 23 18. FOSPED 34 6 7 21 33-62 19 Kedd, 1972, augusztus 1. Az oldalt írta és összeállította: Nagy József .