Népsport, 1972. október (28. évfolyam, 236-262. szám)

1972-10-01 / 236. szám

2 NÉPSPORT 1 ■ —­a Népsport JELENTI— LABDARÚGÁS Videoton—Ferencváros • Tatáréle Tunéziába utazo­ttak. A Bp. Spartacus bajnok*­jelölt férfi röplabdacsapata tu­néziai meghívást kapott. A ter­vek szerint október 30-án kel útra a szövetkezeti csapat és tíz nap alatt több mérkőzést játszik az afrikai országban. ■ Szerda helyett csütörtök. A BEAC októberben szerdai na­pokon, három részből álló hét­közi atlétikai versenysorozatot rendez. A pálya közbejött el­foglaltsága miatt azonban vál­toztatni kellett az eredeti idő­pontokon, így a jövő héttől kezdve szerda helyett mindig csütörtökön rendezik a verse­nyeket. B Almási helyett — Müncz. A Nagybátony—Nyíregyháza NB II-es labdarúgó-mérkőzés ere­detileg kijelölt játékvezetője, Almási megbetegedett, így a vasárnapi találkozót Müncz ve­zeti. H Tenisz OSB —• a rádióban. Vasárnap a Margitszigeten ke­rül sor az V. Dózsa—BSE női tenisz csapatbajnoki mérkő­zésre. Az összecsapásról A va­sárnap sportja című műsor ke­retében összefoglalót ad a rádió. H Osztravából utaznak. Az idén október 15-én ismét meg­rendezik a csehszlovák—franya­­utánpótlás teniszviadalt. A ma­gyar együttes nem a lemob’' előliekkel készül az osztravai találkozóra, hisz-m tavaly és tava’ye’ől is súlyos vereséget szenvedett és ezátal kétséges a katona Taróczy Balázs utazá­sa. fi ffjra a Kőér utcában! A Bp. S­iartaci’r 1 ''bdar-'-c'A-^apr *■' visel etér a Kőér utcába. Az együttes az őszi idényben pi- Iva'elú’ítás miatt hazai mér­­kőzéseit kém’te’en volt Példán a Hennonmziom utcában létsz.a­­ni. A tervek ez-r.zs :az október 7-én sorra kerülő Bp. Sparta- Cns—B^prti'r­'er NB T B.s ta­­lálkozót már otthon játsszák a szövetkezetiek. || mn.tr d’Enrino — ^rnn'rn át. Október 1­­-é­n Magyaror­­szágon is áthalad a Tour d’Eu­­rope an+és rauve mezopro. a 87 rajtoló génkocsi közt'l a még versenyben maradottak Ártándnál Tónik át a román— menytu­­datért, ms’d D'trer­a —Bzoinnk érintésére n^ tg óra tájhqp futnak be a fővárosba. s Komáromon keresztül hagyják el hazánkat W­­T!'ntrezd*pk. Nagy feltű­nést keltett atuak idegén Heves mentőben, amikor a lab­danldzó hortyom­ányokkal ren­delkező Kápolnán menszünt a laMartinóélet. Most, két év után újra pattog a labda a ká­polnai sportte!ep°n, óira elin­dult a csapat a járási bajnok­ságban. Menet-eod október 8-ra. A labdarúgó NB I október 1 cí msi­­sora így alakul: ITT1—v­TE. SzKor.—T­omló. Pécs—Bp. Hon­véd. SBTE—VM Elvetért­és. Ta­tabánya—MTK fvalam°nnvi ta­lálkozó 14.30-kor kezdődik­. Szombatra hozzák előre: Pfenel —Póka ETO 17 óm ti. Dózsa— V’Mroton, 17.30, DVTK—Vasas, 14.30.­­— Sárga fanok. Nyolc for­­d'ndt játszott­ak eddig a Pács- Kiskun megyei bajnokságban és 55 sáréra laOOR firvek­re rztt­ téct alkalmaztak a játékvoyetők. T­ rri­ninzs csanat, amelyiknek vala­­rrelyik­­varry több j játékosa sárga fanus figyelmeztetést rm sranntt volna. Az A’pár. a Kun ■p CJT?} P7! \TtppV 4 játé­kos kapott már sárga lapot. 115 Okt^«r 2—3 kmro+t ren^ez?V a bolgár fő-Vá^nciThnr* a SZr'”r',1íc,tf! b«Kr«vi ökölvívó poorfa­­ktárHát. A ra^os e^m^riv­ n a magyar l/PCJrmBri rpifcipl ftot (árphrnn kor út^a a roniT ötéről. A** Cirvif^10­2 C^ak THler»r» porciónv­­%övöl áll. mori; k^svaitő^aiva ]öif nem volt, a félnapp^Qfi’ve F'-'Vn+o T.afor J poHi« a Fo. tnk iuhiienmi v^^onvén a Kai \za’ri&ry f»c;r»ntr'or)®':Ióc:t; Czor(veÓ°tt. A vár,'vrf­*r*ft tablót: Tst­v^o (TT.­ r­ agca\ .Tm*poH­i CK. T^czcaV Tr,5vv),r‘Tr»pr'b m. D.M. Sándor (U Tr.\ T •So­fló rtr. PN XT 17*71 q PAra .TfíVqb Vilmr*'’ ; £c Testrzán ITT. P­r. Pcortpf­yQgoln * TToczr!or TA7en^_ tT,or«tozpS_ Irfí * 'T’m V­S/nq Jpric. T^f^­yn^r • T­T.plíz­,oc Voppyi­v |áq JTot*_ ^ort Tpzno. pf**r^v* fíVmlek Já~ iqok­ &v; c!^**Vorl 'LaiOS. rnrtTSw4«!. A itHal ín­leinti. va­estia: mesmövek­vő felhődet. leafcnebb eav­ké^ h^vpn keví«i BS'fvet NanirJí^sgn m­­irrófípvrii^ Ifínn’i szél. Hűvös marad az idő. Vágható lesz ma»rasa Ma­nanoali h5m'11rsA^,''t vasárnap 12 — 16 fok között. (MTI) 2d Székesfehérvár, 11 000 néző. Vezette: Müncz (***), (Bana, Rúzsa). Videoton: Magyar (6) — Vass (6), Kovács (6), f­ejes (3), Mes­ter (a) — Ilas Gyám (a), Bar.,a (o), Karsai (u) — Wollek (v), J­agy­­i (a), csukovics (a). Edző: Kovács Ferenc. F­erencváros: Gé­­zi (6) — Füsi (5), Iváncsics (a), Dáni, (a), Me­­gyesi (a) — V­epi (a), Ivu (5) — Bngd­precht (a), Juyász (a), Al­­ber. (a), I­iuw­a (b). Edző: Csa­nádi Ferenc. Góllövő: Mucha, a 26. perc­ben, Karsai 11-esből, a 41. perc­ben, Wollek a 74. percben, Wol­lek a 75. percben. Szögletarány: 13:5 (7:1) a Fe­rencváros javára. Tulajdonképpen jubileummal és újoncavatással kezdődött a székesfegervári mérkőzés. Ivin­icz századik NB I-es mérkőzése kö­vetkezett — már előre elkérte a jubileumi labdát —, a két csa­patban pedig egy-egy újonc ké­szülődött. A hazaiaknál Vass, a Ferencvárosban Engelbrecht. Az első perc végén Kü be­adását Mucha csak kicsivel lőt­te el a bal felső sarok mellett, majd újabb nagyszerű Mucha­­szóló következett, labdáját Ju­­hász tovább csúsztatta és Albert 8 m-ről nagy helyzetben jölé vágta! Az 5. percben Kű kapáslövé­sét védte Magyar, majd feljött a Videoton, előbb Bálint mentett, aztán Csukovics beadása jutott a kapu fölé. A 8. percben Füsi csaknem „besétált” Magyar ka­pujába, az utolsó pillanatban azonban mentettek előle, majd Vépi lövését hárította a székes­­fehérvári kapus. A túloldalon Csukovics beadását J Karsai bom­bázta kapura — Géczi szeren­cséjére mellé ment a labda. Az első tíz perc mozgalmas, válto­zatos játékára meglehetősen unalmas második tíz perc kö­vetkezett. Csak Csukovics nagy lövését említhetjük meg, ame­­l­yet Gé­zi kitűnő reflex­szel ütött vissza a mezőnybe. A 26. percben Vépi tört be a 16-oson belülre, lövése a kapu­fáról visszapattant, nagy tömö­rülés támadt a kapu előtt, a ha­zaiak azonban nem tudtak fel­szabadítani, végülis Mucha 9 m-ről félmagasan a jobb sarok­ba lőtt. A hazaiak lest reklamáltak, hiszen közvetlenül a kapufalö­vés után a partjelző lengetett, Müncz azonban tovább engedte a játékot és végülis megadta a gólt. Továbbra is küzdelmes ma­radt a játék. Fejes nagy szabad­rúgása suhant el a bal kapufa mellett, majd a 35. percben — négy percre — félbe szakadt a mérkőzés. Videoton-támadást ál­lított meg a játékvezető les miatt. A szurkolók óriási tünte­tésbe kezdtek és mivel nem akartak lehiggadni a kedélyek, a játékvezetői hármas bevonult az öltözőbe. A négy perces szünet mintha erőt adott volna a ha­zaiaknak. Viharos erővel kezd­tek támadni és a 40. percben a kamura törő Naav JJ-t csak sza­bálytalanul tudták megállítani a ferencvárosi védők, a 16-oson belül. Kársát a büntetőt a jobb­ra m induló Génei ranított maga­san a bal sarokba vágta. 3:1 (1:1) Az egyenlítő gól után is a ha­zaiak játszottak lendületeseb­ben, előbb Nagy II, majd Csuko­vics hibázott, a túloldalon pe­dig három ferencvárosi szöglet jelezte, hogy a zöld-fehérek is szeretnék a maguk javára for­dítani a mérkőzést. az 50. percben Nagy II pompás labdát adott Csukovicsnak, aki azonban gyatrán lőtt és Géczi vetődve mentett. Utána Megyesi és Géczi közös hibájából Wolfi­k került lövő­helyzetbe, a szélső az üres ka­put célozhatta volna meg, ám addig vezetgette a lab­dát, amíg Páncsics szögletre szerelt. Néhány erőtlen támadás mindkét oldalon, aztán hosszú percekig semmi! Az 59. percben Kovács 17 m-es szabadrúgása egy védőt is érintve, csak­­ centiméterekkel csúszott ki a jobb alsó sarok mellett, majd a szöglet után, csak nagy üggyel bajjal tudott felszabadítani Védi. A 70. perc­ben Csukovics átadását Karsai lőtte fölé, majd a 73. percben Albert szén alakítás után ügye­­sen nyeste kamura a labdát. Ma­gyar és Mester azonban közös erővel pece­r­e mentett. Vál­tozatlanul inkább a küzdelem, mint a színvonal jellemezte a mér­kőzést, de valamivel többet ke-vo-^enve^tek már a hazaiak. A 74. percben Kartyáni ügye­­sen ment el a jobb oldalon, a szente*készlet kőzetéből a knon elé allo*t és az erőteljes WoVak fi nt-ről a bal alsó sarokba fe­jelt. Egy perc sem telt el, amikor Karsai elszedte Vépitől a lab­­­dát, Csukovicsot indította a bal oldalon, aki középre játszott és a fellazult ferencvárosi védelem réséből előrerohanó Wollek 12 m-ről lőtt a kapuba. 3:1 A hazaiaknak szárnyakat adott a két gyors gól, továbbra is lendületben maradtak, irányí­tották a játékot, de újabb gólt már nem értek el, bár a 85. percben Csukovics negyedik gól­jukat is megszerezhette volna. ★ ★ ★ A mérkőzés nem színvona­la, hanem küzdelmessége, nagy csatái miatt érdemli meg a három csillagot. Ha­mar kialakultak az egymást szinte végig követő párok, Albertra Fejes, Kate Kár­tyám, Juhászra Burka vi­gyázott, míg Bálint Nagy II-t, Vépi pedig Kársait igye­kezett akadályozni a játék­ban. Sokáig úgy tűnt, hogy egyik csapat sem tud a másik fölé kerekedni. A ferenc­városiak képtelenek voltak megismételni most vasárna­pi jó játékukat, csapatjáté­kuk akadozott, csatáraik pe­dig különü­sen a második félidőben eléggé bágyadtan mozogtak. Végül is a máso­dik játékrészben többet kezdeményező és ez első félidőnél lényegesen fegyel­mezettebben játszó Vide­oton azzal döntötte el a mér­kőzést a maga javára, hogy kihasználva a zöld-fehérek visszaesését, a legjobbkor tu­dott újítani és kulcsjáté­kosai ebben a szakaszban jobbnak bizonyultak a fe­rencvárosi kul­csjátékosoknál. A Videoton kapujában Magyarnak akadt egy-két jó védése. Meglepően helyt állt az újonc Vass. A csa­pat legjobbja Kovács volt, aki­nek még néhány látványos meg­oldásra is futotta erejéből. Fe­jes és Mester derekasan küz­dött. Hartyáni a második gól előkészítésében szerzett érde­meket, míg a harmadik társait dicséri. Wollek két góljával emelkedett a többiek fölé. Nagy iI csak küzdött, Csukovics tel­jesítménye eléggé hullámzott. A Ferencváros védelme a második félidőben megzavarodott, viszonylag Pán­csics volt az, aki végig tartotta a lelket a társaságban. Bálint és gépi teljesítményének érté­két lerontotta tisztátalan játé­ka. Kű halványabb volt a szokottnál. Engelbrecht jól kez­dett, de később visszaesett. A csatársor legjobbjának Juhász bizonyult, nagy területen ját­szott, küzdött végsőkig. Mucna a­­második félidőben meg sem tudta közelíteni első félidőbeli játékát. Rózsa András 0:1 1:1 SZÜNET UTÁN US­Z állása 1. FTC­­ 3 2-19-64 2. Videotoft 3 2—17-44 3.­­Honvéd 2 2-------4-1­4 4. MTK 2 11—4-13 5. Tatabánya 2 11—1-03 6. U. Dózsa 2 1—15-32 7. Csepel 2 1 — 1­4-3 2 Vasas 2 1-14-32 9. Rába ETO 2 1-15-52 10. Diósgyőr 2 — 2 — 0-0 2 Pécs 2 — 2 — 0-0 2 12. Komló 2 1-12-32 13. SZEOL 2 1—13-52 14. ZTE 2--------2 0-2 — 15. SBTC 2------2 1-6 — 16. Egyetértés 2 — — 2 2-9 — ★ Szeged­, bud­apesti, ózdi győzelem ÉSZAKI CSOPORT BVSC — Kisterenyei Bányász- Építők 4:2 (2:1). Szőnyi út, 300 néző. V: Szávó. BVSC: Szarka — Bodonczi, Bocsák, B. Nagy, Salcza, Hosszú (Tóth), Nagy I, Nagy Gy., Matulai, Kontha, Papp. Edző: Ma­rosvári Béla. Kisterenye: Horváth — Márkus (Kaszás), Bibók, Loson­­czi, Králik, (Tőre), Marton, Szőllő­­si, Tarlósi, Toldi, Sándor, Dudás, Edző: Szoj­ka Ferenc. A Kistere­­nye már a 25. másodpercben meg­szerezte a vezetést, a BVSC nehe­zen egyenlített. 2:2 után a Kiste­­renye ,,összeroppant”. G: Matulai, Nagy Gy. (2), Nagy I. (11-esből), ill. Dudás, Szőllősi. Jó: Bodonczi, Hosszú, Nagy Gy., ill. Horváth (a négy gól ellenére a mezőny leg­jobbja), Bibók, Toldi. Ózdi Kohász —KELTEX 2:1 (0:1). Ózd, 500 néző. V: Kiss J. Ózd: Katona — Abuczki, Murányi, Mad­ai (Rási), Barna, Kovács Z., Dolezsár, Egri (Martis), Csukány, Fükő, Tóth. Edző: Dávid Róbert. KELTEX: Simon — Kovács, Pén­zes, Ivicz, Faragó, Witwindits, Nagy, Potykievicz, Zsidákovics (Bácsfai), Tóth, Papp (Mádai). Edző: Cserjés István. Az ózdi csa­tárok rengeteg helyzetet hagytak kihasználatlanul. Jó: Abuczki, Ko­vács, Egri, ill. Nagy. KELETI CSOPORT Szegedi Dózsa—Kiskunhalasi MEDOSZ 4:0 (2:0). Szeged, 200 néző. V: Balogh Zs. Szeged: Gi­­licze — Bartkó, Várhelyi, Csanádi, Pikó, (Pócsik), Szalai, Bóka, Por­törő Nagy, Csömör, Héger dr. Ed­ző: Kalmár György. Kiskunhalas: Dömény, — Juhász, Rádi, (Szőke), Tóth IV., Lévai, Jáger, Kocsis (Hernek), Mészáros, Karsai, Csá­­nyi, Oláh. Edző: Virág István. Mindkét félidőben a Dózsa irányí­tott. Az ötlettelenül szétesően ját­szó MEDOSZ nem késztette külö­nösebb erőkiterésre a hazai együttest. G: Pikó (2), Kéger dr. Bóka. Jó: Várhelyi, Csanádi, Pikó, Csömör, ill. Lévai, Karsai. KERÉKPÁR HOSSZÚTÁVÚ OB Szemerki „tájékozódott” a legjobban Kíváncsian vártuk szombaton délelőtt Fonyódon, az országos kerékpáros hosszútávú bajnokság rajtjának színhelyén, hogyan vizs­gázik az új „pálya”, hiszen az eddigin, a pátyi országút fái szinte már régi ismerősként üdvözlik kerékpárosainkat, mivel minden második versenyt ott rendezik. A Fonyód —Kaposvár—Marcali — Fonyód útvonal minőségével nem is volt semmi baj, csupán — lé­vén ez a legfontosabb hazai ver­­s­eny — valamivel nehezebb, ran­gosabb terepet is megérdemelt volna a bajnokság. Sajnos, a rajtnál már egy kellemetlen hír fogadott: Gera Imre, az MVSC válogatott országútija nem állt rajthoz ami már nem először fordul elő. Egyesületének évek óta alig szerez bajnoki pontot. Egy válogatott versenyzőtől ennél — teles joggal — többet várnak egyesül­etében. Amikor útj­ára indult a felnőtt mezőny, még senki sem sejtette, hogy néhány óra múlva milyen tragikomikus közjáték teszi majd szinte teljesen irreálissá a bajnok­ságot. Alig mentek néhány száz mé­tert, és Magyar Tibor Csuhával megszökött a mezőnytől. Mivel ekkor még több mint 150 km volt hátra, ennek nagyobb jelen­tőséget még senki sem tulajdoní­tott. Hozzávetőlegesen 20 km megtétele után előnyük csökkent is, és Szemethi, valamint Cseke fel is zárkózott kettejükhöz. Négyen Kaposvárig közel 3 per­ces előnyre tettek szert. Még ez sem tűni behozhatatlan előnynek (70 km volt még hátra), a város­ban azonban olyasmi történt, ami eldöntötte a versenyt. Az egyik útelágazásnál — hogy, hogy nem — nem volt út­irányító, s így az üldöző mezőny teljes lelki nyugalommal egy rossz úton folytatta a versenyt. Három percet kerekeztek a „holt­­vágányon”, amikor rájöttek, hogy rossz úton járnak. Visszafordul­tak és a város szurkolóinak nem kis megdöbbenésére az előbb még kifelé haladó kerékpárosok most szembe jöttek. Ez a közel 6 per­ces „kitérő” el is döntötte a ver­senyt, hiszen ezt az előnyt már nem lehetett behozni. Hiába kísé­relt meg Debreceni és Nagy Gá­bor egyre-másra szökést, Takács — mivel a szökevények között klubtársa is vol­t — a „mezőny nevében” szerelte ezeket a kísér­leteket. Az élen haladók közül Szemethi bírta legjobban erővel és biztosan győzött. Eredmények. Felnőttek: 153 km. Bajnok: Szemethi Dezső (Rába ETO, edző: Rozsos Vilmos) 3:40:30, 2. Cseke (BKV Előre), 3. Magyar T. (U. Dózsa) azonos idővel, 4. Csuha (Bp. Postás) 3:41:15, 5. Izsák (Mosoni Vasas) 3:44:00, 6. Magyar L. (Bp. Pos­tás) azonos idővel. Juniorok. 153 km. Bajnok: Busi András (U. Dózsa, e.: Mezei József) 3:43:00, 2. Nagy Gy. (FŐKERT HSC), 3. Tarnai (DVSC), 4. Endre (BVSC), 5. Tis-­Pi (Bp. Postás), 6. Aszta­los (Videoton) azonos idővel. Ifjúságiak, 131 km. Bajnok: Sza­mosi Józ.331 (II. Dózsa, e.: Stelsz László) 3:10:15, 2. Szikszai (MVSC), 3. Sarkadi (KSI), 4. Gá­­■bor (KST) azonos idővel, 5. Bür­­ger (KSI) 3:12:55, 6. Csapó (BVSC) azonos idővel. Vaskerekes ifjúságiak, 50 km. Bajnok: Ma­gyar Zoltán (DVSC, e.: Kaszab Gyula) 1:34:30, 2. Sebestyén (VM Egyetértés), 3. Kiss (BKV Előre), 4. Deák (Csepel), 5. Gál (Bp. Postás), 6. Sziveri (Bp. Pos­tás) azonos idővel. Serdülők. 5© km. Bajnok: Tajti János (Bp. Postás, e.: Borbély Tibor, Dömö­tör Sándor) 1:34:15, 2. Schóber (KSI), 3. Märcz (KSI), 4. Czifferi (FŐKERT HSC), 5. Juhász (VM Egyetértés), 6 Rolf (Nagykani­zsai MÁV) azonos idővel, eltö­rök. 20 km. Bajnok: Gábris Gá­bor (KSI, e.: Ihász Sándor, Süli Aladár) 30:45, 2. Táncos (MÁV DAC), 3. Porta (Tipográfia), 4. Feke­te (MÁV DAC), 5. Káplán (FTC), 6 Harcs (Nagykanizsai MÁV) azonos idővel. NB I. NB II NB I tartalékcsoport Videoton—Ferencváros 1:0 (0:0). Székesfehérvár, 1000 néző. V: Fajd. Videoton: Szabó I (Ardai) — Gál I, Gál, Pallanek, Végh, Kácsor, Vass II, Miskei, Tóth (Ha­vasi), Kuti, Jankovics. FTC: Vö­rös — Viczkó, Márton, Vin­cze (Agárdi), Nagy, Szabó, Tátrai, Ebedli, Rákosi, Harangi (Vad), Bartosik. G: Gál I. Jó: Gál I, Kácsor, Kuti, Jankovics Hl. Mar­ton, Ebedli, Bartosik. Csepel—VM Egyetértés 3:3 (2:1). Csömöri út. V: Eöri. Cse­pel: Kovács — Horváth, Chirner, Várdai, Somogyi, Halla, Fekete (Tóth), Barta, Osváth, Buronyi, Halász VM Egyetértés: Lengyel •— Bodnár, Sári (Weber), Sasvári, Nagy L. (Királyhegyi), Szántai, Geiger, Karába, Túrái, Vajda, Katona. G: Buronyi, Fekete, So­mogyi. 111. Karába, Katona, Tú­rái. Jó: Somogyi, Buronyi, Ko­vács, ill. Weber, Szántai, Katona. Vasas — Salgótarján 4:1 (1:0). Fáy utca, 100 néző. V: Tompa. Vasas: Mészáros — Novák P. (Kánosi), Kovács E., Zentai, Sző­ke, Kamarás, Tóth B, Kisteleki, Púpos, Bazsánt, S­pőcz. Salgótar­ján: Magyar (Rádi) — Simon, Miklós (Pócsa), Sáfrány, Szabó, Antal, Szlivka, Berindán, Kriskó, Pozsár (Csikós), Z­och. G: Ba­zsánt 2, Kisteleki, Sipőcz, ill. Kriskó fll­psből). Jó: Szőke, Zentai, Kisteleki, Sipőcz, ill. Sáf­rány, Antal. AUTÓSPORT RALLYE A Ferjáncz, Zsembery kettősünk aranyéremmel abszolút második Szombat reggel, 9 óra tizenhét perc. A Budapest szálló egyik, erre az alkalomra kiürített, és kordonnal övezett parkolóhelye körül, és a Hűvösvölgyből ide vezető út mentén ezrek állnak, s várakoznak izgatottan. Várják, az első célba érkező autót. Zasada jön elöl, övé, a három­szoros Európa-bajnoké az egyes rajtszám, s a rallye-ban eszerint következnek egymás után, végig az egész útvonalon a kocsik. A nézők bravóznak, még imitt­­amott tapsolnak is a vörös Por­­schénak, amint begördül — pe­dig itt, ilyenkor már, valljuk be, gyakorlatilag semmit sem le­het látni a versenyből. Ver­senypályánk pedig nincs. Nincs, pedig még elgondolni is gyönyörű, mi lenne, ha az Európa-bajnoki futam mondjuk egy kör­gyorsasági szakasszal fejeződhetett volna be — tízezrek szeme láttára Budapesten! Zasada negyvenkét éves, ta­vasszal a lába tört, amikor bu­kott a Rajd Polskin, most vidá­man, és a megtett utat tekintve meglepően frissen száll ki a ko­­­csijából. „Célba érni mindig na­gyon jó dolog” — mondja, s eb­ben tökéletesen igaza van. Közben Porsehékkal telik meg a parkolóhely első sora, ezekből a méregdrága (nekem legalábbis a tízezer dollár, amiről beszélnek, annak tűnik) gépekből dömping van ezen a versenyen. Meg San­ti’a Fulviákból, meg Opel Asco­­nákból, meg Alpinokból, meg BMW-kből, meg... „Mérges autó” valamennyi. „Harapnak”. Aztán, végre egy megnnyugtató kék szín, „megnyugtató” tizen­­hármas rajtszám (ezt külön kérte Ferjáncz Attila, mert sokszor ki­adni sem szokták) és végre itt vannak Ferjánczék! Kicsit fáradt vonások, de mosolygós szemek — jól si­került versenyről számolnak be. Az eredményt persze ők sem tud­ják. De: „A két ausztriai gyorsa­ságin egy kicsit lassúak voltunk, mert előtte nem tudtunk kereket cserélni, nem ért oda a szerviz­­kocsi, de aztán a későbbiekben, főleg itthon, úgy érzem, nagyon jól mentünk” — mondja Zsem­­bery Jenő, a navigátor. Attila a karját, vállát tornáztatja, az fá­radt el, az merevedett le, mert „fogni kell” a kormányt becsü­letesen, ha az ember Porschékat akar legyőzni egy­­ tizenkettessel a gyorsasági szakaszokon. A két autó között ugyanis körülbelül száz lóerő a különbség, a Porschék javára. De vannak, akik már tudják, és ú°v tudják, ez a bra­vúr egyik-másik gyorsaságin bi­zony fényesen sikerült. Hogy Fernánczék nagyon ké­szültek, nagyon akartak, az nyílt titok volt már a verseny előtt is. Attila évődve figyelmeztette Zsemberyt: „Nagyon készült fel, mert úgy még nem autóztunk soha, mint most focink!” És ho­gyan autónak? ..Többet kockáz­tattam, mint általában szoktam” — mondja Ferjáncz Attila. — „A maximumot akartam nyújtani, a legtöbbet, amire ezzel a géppel képes vagyok. Jobban autóztak, meg a hazai gyorsaságikat, mint valaha is, ám, hogy ez mire elég . ..” A lélegzetelállító pillanatok mégsem a gyorsasági szakaszokon következtek a számukra. A má­sodik ausztriai szakaszon, ahol csak ötven kilométeres átlaggal kellett autózni, ott volt a leg­melegebb Zsembery szerint­. Úttalan utakon, tanyák kö­zött, folyami kavics utakon, és természetesen, csaknem minden támpont nélkül Már-már eltévedtek, de még vissza tudtak térni időben a kijelölt útvonalra. Kiss Dezsőnek és Iriczfalvinak viszont ez már nem sikerült, s elkéstek jó né­hány percet. Késtek, összesen négy percet Bálinték is, a Zsigu­lival. Ettől eltekintve viszont „lépkedtek”, csak úgy porzott, s aligha volt vidámabb kettős a célban, mint éppen ők. „Röhög­nöm kell, mondja Bálint, ha arra gondolok, hogy ezek között a csodaautók között milyen rende­sen eljöttünk. No meg, ha azt veszem, hogy harmincezer ver­senykilométer van úgy a Zsiguli­ban, hogy nem nyúltunk hozzá jóformán egy ujjal sem a motor­hoz.” Ez is csodaautó. Nézik is, meg is érdemli. Lassan kiürül a tér, csak az autók maradnak. „Zárt parkolás” van, a gépek ellenőrzése, az ered­­ményszámítás előtt. A verseny­zők a szállóba vonultak, alszanak egyet az esdi eredményhirdetésig. Este hatkor eredményhirdetés. Az eredmény nagyszerű. Ferján­czék a háromszoros Euró­pa-baj­nok Zasadától alig 40 másodperccel le­maradva hibapont nélkül, tehát aranyéremmel az abszolút értéke­lésben, másodikok. Dávid Sándor München —Wien —Budapest Ral­­lye 1972. (1333 km, 63 induló): 1. Sobieslaw Zasada, Ryszard Zysz­­kowszki (Lengyelország) Porsche 911 S, 3407.10 pont, 2. Ferjáncz Attila, Zsembery Jenő (Magyaror­szág) Renault 12 Gardini, 3449.4, 3. Knorr, Schweizer (NSZK) Porsche 911 S, 3490.8, 4. Koltay, Ogrisek (Ausztria) BMW 2002 TI. 3496.5, 5. Mühleck, Zepfel (NSZK) Porsche 911 S, 3518.9, 6. Rack, Köhler (NSZK) Porsche 911 S. 3557.1 Géposztályonként: III—IV. csoport, Grand Tourismo osztály: 1. Zasada, Zyszkowski, 2. Knorr, Schweizer, 3. Mühleck, Zepfel. I. csoport, speciál túrakocsik: 1. Ferjáncz, Zsembery, 2. Koltay, Og­risek, 3. Miersch, Wisniewski (NSZK) Opel Ascona, 3605.5. L csoport, széria kocsik: 1. Diet­mayer, Schurek (Ausztria) BMW 2002 TI, 3587.3, 2. Kern, Hafner (NSZK) BMW 2002, 3745.6, 3. Hohlheimer, Huber (NSZK) FIAT 128 RC -3769.7. A magyar ver­senyzők közül a Kiss, Iricfalvi kettős R 8-as Gordinival 4906.4 ponttal kategóriáikban a 6. he­lyen végzett, a Bálint, Förster ket­tős Zsigulival kategóriájában a 7. 4453.7 ponttal. A csapatverseny­ben: 1. Lengyelország 11 032 9, 2. Ausztria 11 324.1, 3. Magyarország 12 809,5. BIRKÓZÁS NEMZETKÖZI Elsöprő koreai siker Székesfehérvárott A Koreai NDK nemzeti hadse­regének a Honvédelmi Miniszté­rium vendégeként hazánkban tar­tózkodó birkózóválogatottja pén­teken Székesfehérvárott vendég­szerepelt. A koreai vendégek dél­előtt megtekintették az ezeréves Székesfehérvár nevezetességeit, majd délután nem hivatalos mér­kőzést vívtak a Szondy SE csapa­tával. A barátságos szabadfogású ver­seny előtt Lovas László alezre­des, a Szondy SE elnöke köszön­tötte a KNDK versenyzőit és vezetőit. Hat súlycsoportban tíz pár mérte össze erejét. A szé­kesfehérváriak közül csupán Rácz­nak sikerült győznie, a többiek vereséget szenvedtek. Kikapott az olimpián szerepelt Seres Fe­renc is, méghozzá tussal. Eredmények (elölállók a győztesek): 52 kg: Rácz — Ha Fen p. gy„ Don Szun — Seres k. v. gy. 57 kg: Ha Hi Hu—Nagyvára­di p. gy. Kin Csen Gyu—Komá­romi p. gy. 62 kg: Kin Te Fon —Idei p. gy., Pu Mun Cse—Csi­szár p. gy. 63 kg: Cse Szen Szun —Farkas p. gy. 74 kg: Fin Den Gul—Vigh P. p gy., Hen Gen Uh —Veres p. gy. 82 kg: Kim Czin Gul—Sallai p. gy.

Next