Népsport, 1974. október (30. évfolyam, 231-256. szám)
1974-10-18 / 245. szám
XXX. 245. ♦ 1974. október 18. TORNÁSZ VB 1974 - VÁRNÁ — Zöld - mondta a vezető bírónő és ez azt jelentette, amit a versenyen a bírói asztalon kigyulladó lámpa zöld fénye: indulhat a gyakorlat. A tornászok világbajnokság előtti utolsó versenyszerű edzésén már csak azok vettek részt, akik zöld utat kaptak Várnába. Hosszú hónapok munkája, gondos válogatás eredményeképpen jelölték ki a XVIII. tornász-világbajnokságon részt vevő magyar csapatokat. Bizakodással indíthatjuk őket útnak, ha nem is zavartalan, de mindenképpen becsületes felkészülés áll mögöttük. Most már csak az a fontos, hogy amikor a várnai Sportcsarnokban gyakorlatuk előtt kigyúl majd a zöld lámpa, a legtöbbet nyújtsák a küzdőtéren abból, amire képesek. Esélyek , remények Búcsú és bemutatkozás színhelye lesz egyben Várna. A tornászok és mi, nézők búcsúzunk a nétty éve érvényben levő előírt gyakorlatoktól (az edzőtermekben már mindenütt kóstolgatták az újak anyagát). Bemutatkozik viszont a világbajnokságokon eddig még nem alkalmazott lebonyolítási rendszer. Eszerint külön versenyen dől el — az előírt és a szabadon választott gyakorlatok bemutatásával — a csapatbajnokság sorrendje, az itt egyénileg legjobban szereplő 36—36 tornász újabb versenyen (már csak szabadon választott gyakorlatokkal) küzd az egyéni összetett verseny helyezéseiért. Az esélyeket latolgatva, sokan vélekednek úgy, hogy most is a japán férfi együttes esélyes a csapatvilágbajnoki cím elnyerésére. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy két héttel a VB rajtja előtt itt, Budapesten láthattuk a japán tornászokat, ahol bemutatót tartottak, majd Tatán folytatták edzéseiket. Igaz, a többszörös olimpiai és világbajnokok — Sz. Kató, Kenmocu, Kaszamacu, Cukahara —, valamint Hormna és fiatal társaik, Katsijama és Fuzsimoto csodálatos biztonsággal végzik kötelező gyakorlataikat, szabadon választottjaik pedig sziporkáznak, csillognak, de ezekben a rendkívül nehéz gyakorlatokban bizony sokat rontanak is. Kérdés, mennyit javítanak biztonságukon a világbajnokságig? Mert van ám trónkövetelő, a szovjet csapat legjobbját Andrianovot sok szakember — köztüka Szovjet Torna Szövetség alelnöke, az 1996-os öszszetett világbajnok Voronyin — képesnek tartja arra, hogy lépést tartson a japánok legjobbjaival, miután sem anyagerősség, sem technikai felkészültség tekintetében nem marad el mögöttük. Andrianovas Klimenko áll otthon nagy harcban, kettejük tudása egyenértékűnek tekinthető. A csapattagságra esélyesek, Mikaeljan, Malejev, Marcsenko (a hírek szerint Cukahara-ugrást mutat be a talajon), Samugija (hármas csavar talajon), Bojko és Szafranov sok nehéz elemmel gazdagította repertoárját és a Szovjetunióban nem tagadják, hogy erősen bíznak abban, hogy most csapatban nagyobb eséllyel vehetik fel a küzdelmet a japánokkal, mint az utóbbi években bármikor. Erősnek ígérkezik a Hősiével, Thünével kiálló NDK-válogatott. Meglepetésre Halléban öt ponttal legyőzték az Andrianov és Klimenko nélkül szereplő szovjet csapatot. Az NDK együttese igen szorossá teheti a versenyt az élen, mint ahogy nagy küzdelem várható a középmezőnyben és minden esélylatolgató itt említi a magyar együttest is. Magyar és Molnár eredményes, legutóbb pedig válogatottunknak a lengyel együttessel vívott szoros küzdelme tekintélyt biztosított csapatunknak, és senki nem tekintené meglepetésnek azt, amit a magyar szakvezetés célul tűzött ki fiaink elé, hogy előrelépjenek a Münchenben elfoglalt nyolcadik helyről. A női versenyben nem nehéz megjósolni a szovjet csapat győzelmét. Olyan kivételes tudású, egységes együttessel, mint a Szovjetunió, ma aligha rendelkezik más ország. Turiscseva, az olimpiai és világbajnoki cím védője áll a hazai lista élén, akinek technikai felkészültsége, biztonsága, művészi előadóképessége ma is egyedülálló. Otthon Olga Korbuttal áll nagy harcban és bár Korbutnál bonyolultabb, erősebb anyagú gyakorlatot senki sem mutat be, Olga mindig egy-egy rontás miatt marad alul. Most nem sikerült például a Szovjet Kupában Turiscsevától elhódítani az aranyérmet, mert gerendán rontott... A bájos Szagyi, a határozott, bátor Kim, az újra az élvonalba került egykori csodagyerek, Dronova, az ifjú Gvozdova és Gorbik, valamint az elegáns Sziharulidze olyan választékot biztosít a szovjet vezetőnőnek, Larissza Latinyinának, hogy szinte biztos lehet a csapatgyőzelemben. Turiscseva is megvédheti világbajnoki címét. Nagyon erősnek és kiegyensúlyozottnak ígérkezik az NDK együttese. Most nincsenek a csapatban olyan nagy nevek, mint Janzé vagy Zucholdé volt, de Hellmann, Ábel, Schmeisser, Gerisch, Zinke, Röhlich élvezetes küzdelmet vívhat majd Turiscseváékkal. A magyar csapatnak azért lesz nehéz dolga, mert az olimpián szerzett harmadik helyet szeretné megvédeni, de együttesünk három olyan müncheni csapattagot nélkülöz, mint Békési, Kéry és Kelemen. Az előbbi kettő sérülés miatt volt kénytelen végleg abbahagyni a versenyzést. Kelemen — bár újra edzésbe állt — szintén sérülés miatt nem harcolhatott idén a válogatottságért. Császár és Medveczky — akárcsak a fiúknál Magyar és Molnár — tekintélyt vívott ki a magyaroknak, Nagy Zsuzsa és Bánfai neve sem cseng idegenül. Újoncaink helytállásától sok függ (Matulai, Sommer, Egervári), bár itthon biztosan legyőzték lányaink a román válogatottat, nem tudjuk, mit tartogatnak szomszédaink még a világbajnokságra ... Tőlük, de még inkább az egyesült államokbeli tornásznőktől tartanak a magyar szakvezetők. A japán és az ismét feljövőben levő csehszlovák lányok kerülhetnek még az élcsoportba. Érdekes, hogy Várnában ott lesz a négy év előtti világbajnokság két összetett győztese, Turiscseva és Kenmocu, de megküzdhet a VB aranyérmeiért München nyolc győztese is: az összetett verseny és a felemáskorlát olimpiai bajnoka, Turiscseva, Korhut (talaj, gerenda) a férfiak közt Kató (korlát), Cukahara (nyújtó), Andrianov (talaj), Klimenko (lólengés) és Körte (lóugrás). A várnai VB előtt az utolsó hetekben együtt edzettek a magyar válogatottal a VB-re készülő japán tornászok. A tatai tornateremben ezekben a napokban megszokott kép volt az, hogy a magyar szakemberek fényképezőgépekkel és filmfelvevőkkel lesték a világhírű japán tornászok edzését. A tanulni vágyás azonban nem volt egészen egyoldalú, mert a mi Magyar Zoltánunkra is legkevesebb három filmfelvevő objektívje meredt, amikor a lovon dolgozott. Magyar Zoltán — e szer Európa-bajnoka — edzőjével, Vigh Lászlóval, forradalmasította a lólengés technikáját. A M magyar-vándornak elkeresztelt mozgássorozat végrehajtása természetesen nagyon érdekelte a japán szakembereket is, de a különleges figyelem nem is ennek szólt. Zoli egyszer edzésen próbálgatott egy új mozgássort, ami még sokkal nehezebb, mint a Magyar-vándoré, és nem is a várnai VB-re, hanem Montrealra készül. Az éles szemű japánok ezt az egy kísérletet is „kiszúrták” és ettől kezdve Zoli nem mozdulhatott a lovon anélkül, hogy ne filmezték volna. A még nevesincs elemsort azonban nem rögzíthették filmszalagra, mert a kölcsönös segítség, amit a tatai közös edzések során a japán, és a magyar szakemberek nyújtottak egymásnak, csak az eddig ismert mozdulatokra vonatkozott. A többit, azokat, melyeket még csak most tanulnak a japán és a magyar edzőtermekben, természetesen mindkét fél titokban tartotta ... Egy kis történelem Antwerpenben, 1903-ban rendezték az első tornász-világbajnokságot. Akkor még csak férfiak léptek a küzdőtérre. A francia versenyzők fölényének jegyében zajlott le a VB-premier csakúgy, mint két évvel később a béres eaux-i világverseny. Ezután az első világháborúig még kétévenként rendezett versenyen a cseh, illetve a csehszlovák tornászok léptek előtérbe, majd a svájciak törtek be az élvonalba. 1950-ben Baselban (ahol először rendeztek világbajnokságot a nők részére) Svájc férficsapata és az összetettben a svájci Lehmann lett aranyérmes. Rómával 1954-ben új fejezet nyílt a tornász VB-k történetében. Először itt jelentek meg világbajnokságon a Szovjetunió tornászai és mindjárt százszázalékos sikert arattak. Mind a női, mind a férfi csapatversenyben győztek, az egyéni összetettben Rudiko, illetve Muratov lett aranyérmes. Ugyanilyen szovjet fölény jellemezte az 1958-as moszkvai VB-t is. Négy év múlva Japán ugyan elhódította a férfi csapatvilágbajnoki címet, a többi arany azonban ekkor is a Szovjetunióba került. Japán férficsapata azóta verhetetlennek bizonyult, sőt a legutóbbi VB-n, Ljubljanában azegyéni érem is japán versenyzőé, Kenmocué lett. A nők versengéséből 1954 óta egyetlen év kivételével — 1906, Dortmund, csehszlovák csapatgyőzelem, egyéni aranyérmes Caslavská — százszázalékos eredménnyel a szovjet lányok kerültek ki győztesen, akik — akárcsak férfi sporttársaik — szinte forradalmi változásokat hoztak a tornasportba. Rendkívül magasra állítva a mércét, hallatlan erővel húzták egyre feljebb, egyre magasabb szintre ezt a sportágat. Várnában a tornasport történetét — legalább ami a győzelmeket illeti — valószínűleg a japán férfi- és a szovjet női tornászok írják majd. A magyar tornászok ugyan a csapat- és az egyéni összetett versenyben még nem nyertek világbajnoki címet, több szép siker fűződik azonban nevükhöz a szerenkénti döntőkben (1930, Luxembourg, a nyújtó aranyérmese Pelle István, 1954, Róma, felemáskorláton első Keleti Ágnes) és 1954- ben Rómában győztek lányaink a kéziszer csapatban. A FELSZABADULÁS UTÁNI VILÁGBAJNOKSÁGOKON ELÉRT HELYEZÉSEINK Az oldalt írta és összeállította: PAP KORNÉLIA 1954 1958 1962 1966 1970 Róma Moszkva Prága Dortmund Ljubljana NŐI CSAPAT ÉS EGYÉNI LEGJOBB HELYEZÉS: 2. 5. 4. 5. 7. Vásárhelyi Tass Füle Tréssel Békési 4. 10. 9. 19. 22. FÉRFI CSAPAT ÉS EGYÉNI LEGJOBB HELYEZÉS: 7. 14. 12. 13. 11. Pataki Csányi Csányi Pusztai Molnár 40. 35. 25-26. 63-64. 45. NÉPSPORT . BEMUTATKOZÁS Tornászaink ugyan az elmúlt években ismét szép eredményekkel örvendeztették meg a sportkedvelőket (Békési Ilona, Császár Mónika helyezései az olimpián, illetve az Európa-bajnokságokon, női csapatunk olimpiai bronzérme, Bérczi István, Molnár Imre EB-helyezései és mindennek tetejébe Magyar Zoltán Európa-bajnoki aranyérme), mégis viszonylag keveset tudnak a sikerek részeseiről, alig ismerik a változó összeállítású csapatok tagjait. Különösen áll ez most férfiegyüttesünkre, hiszen a várnai csapatból öt most szerepel először világbajnokságon, négyüknek pedig Várna jelenti életük első világversenyét. •K B. KISS ISTVÁN (1948-ban született Budapesten, magassága 168 cm, súlya 61 kg) veteránnak számít, ott volt már 1970-ben Ljubljanában (69. lett) és 1972-ben Münchenben (46.). Allja a versenyt a fiatalokkal, az idei mesterfokú bajnokságon még javított is helyezésén, az előző évi hatodik helyről a negyedikre küzdötte fel magát és et szeren a döntőbe került. Bár ezúttal nem nyerte meg gyűrűn a mesterfokú bajnokságot, ez a szer változatlanul az erőssége. Nevelő egyesülete a Postás SE, első mestere Börtsök Jenő volt, jelenleg a Vasas Izzó tornásza, edzője Farkas Béla. MOLNÁR IMRE (1949 Miskolc, 163. 57) sem először erősíti a magyar válogatottat. Ljubljanában együttesünk legjobbja volt (45.) Münchenben a 19. helyre küzdötte fel magát. Emlékezetes sikereit azonban az Európa-bajnokságokon aratta. 1971-ben lóugrásban 4., 1973-ban ugyanezen a szeren bronzérmes lett. Várna előtt elsősorban korlát gyakorlatával kapcsolatban jósolhatunk Imrének sikert. Kitűnő összetett versenyző, tavaly is, idén is második volt a mesterfokú bajnokságon. Nevelő edzője a DVTK-ban Robinson Gyula volt, most az U. Dózsa versenyzője, edzői: Bordán Dezső és Berek Géza. MAGYAR ZOLTÁN (1953, Budapest, 169. 62.5) kilenc évvel ezelőtt kezdett tornászni az FTC-ben, ma is ott versenyez, edzője ma is az a Vigh László, aki kezdettől fogva nevelte. 1972-ben volt először válogatott. Münchenben 19 évesen 27. lett az összetettben. Azóta világszerte ismertté tette nevét a róla elnevezett lólengés elemsorozattal. 1973- ban ezen a szeren Európa-bajnoki aranyérmes lett. Ma már elmondható róla, hogy nincs „lyukas” szere, legtovább a gyűrűvel küszködött. Hogy eredménnyel, bizonyítja az idei mesterfokú bajnokságon gyűrűn szerzett győzelme, emellett még további három szeren lett bajnok és — akárcsak tavaly — az összetettben is győzött. Bár a kamaszkorában nem kevés gondot okozó tornász az utóbbi egy-két évben előnyére változott, komolyodott, ma sem nélkülözheti edzője, Vigh László közismerten kemény markának szorítását. Zolinak reális esélye van arra, hogy Várnában a lólengés döntőjének résztvevője — és akár győztese! — legyen. DONÁTH FERENC (1954. Nagykőrös, 165. 64). Tíz évvel ezelőtt Nagykőrösön Medve László keze alatt kezdett tornászni. Tavaly került először a válogatott keretbe, az idei mesterfokú bajnokság hatodik helyezettje, négy szeren volt döntőben. Egyenletesen fejlődik, várnai csapatunk megbízható tagja. A TF hallgatója, jelenleg Bordán Dezső és Kabos Gábor edzők foglalkoznak vele. BANRÉVI IMRE (1954, Budapest, 169. 61.5) 1967-ben a KSI-ben Horváth Balázs edzőnél ismerkedett a tornával, jelenleg a Bp. Honvédban versenyez, mestere Csányi Rajmund. Tavaly a grenoble-i Európa-bajnokságon szerepelt először világversenyen, 33. lett. Az idei mesterfokú bajnokság bronzérmese: STVADÓ JÁNOS (1953. Budapest, 176, 72). Az FTC neveltje jelenleg is első edzőjével, Vigh Lászlóval dolgozik. A TF hallgatója. Az idei mesterfokú bajnokság hetedik helyezettje, klubtársa. Magyar Zoltán nyomdokában halad, szintén a lólengés az erőssége. Bár újonc a világbajnokságon, ezen a szeren sikerre számíthat. LAUFER BÉLA (1955, Budapest, 166. 72): 1965 óta a KSI tornásza, mestere Leopold József. Idén tört be az élvonalba. A mesterfokú bajnokságon ötödik lett, elsősorban lóugrásával és talajon is ugrásaival keltett feltűnést. A várnai csapat Benjáminja. + CSÁSZÁR MÓNIKA (1954. Budapest, 168. 56). Tíz éve a Vasasban kezdett tornászni, jelenlegi klubja a Postás SE. Első edzője Békési Sándor volt, jelenlegi edzői Kovács Lászlóné, Benke Attiláné és Tamás Csaba. Tagja volt a müncheni bronzérmes csapatnak, az olimpián gerendán negyedik lett és most is ez a legerősebb szere. A tavalyi Európa-bajnokságon Londonban felemáskorláton és gerendán negyedik helyezést ért el. A tavalyi és az idei mesterfokú bajnokságon az összetettben második lett. A legelegánsabb, legszebb mozgású tornásznőnk, akitől joggal reméljük, hogy legalább egy szeren döntőben lesz a világbajnokságon. MEDVECZKY KRISZTINA (1958. Budapest, 160. 51) Hat éve indult el tornászpályafutása, a Vasas versenyzője, nevelő edzője Tóth Ernő volt, jelenlegi edzője Ducza Anikó és Érseki Kálmán. Tagja volt a müncheni bronzérmes csapatnak, az olimpián összetettben 13. lett. A tavalyi és az idei mesterfokú bajnokság első helyezettje. Minden szeren magas fokú teljesítményre képes, ő tanulta meg először Magyarországon a nők között a Cukahara-ugrást, amit most bicskával mutat be. KOVACSN® NAGY ZSUZSA (1951. Budapest, 171. 64.5). Kilenc éve a Postásban kezdett versenyezni, nevelő edzője Németh Zoltán, jelenleg a BSE sportolója, edzője pedig férje, Kovács Péter. Az olimpiai bronzérmes csapat tagja, a tavalyi és az idei mesterfokú bajnokság ötödik helyezettje. A legmegbízhatóbb csapattagok egyike, BÁNFAI ÁGNES (1947. Budapest, 158. 52). 1959-ben az Angyalföldi Sportiskolában kezdett versenyezni Kovács Lászlónál, onnan a Bp. Spartacusba került, ahol ma is versenyez, edzője Eőry István. 12-szeres magyar bajnok, a tavalyi és az idei mesterfokú bajnokság bronzérmese. MATULAI ZSUZSA . (1955. Kisbér, 170. 58). 1967-ben kezdett tornászni, azóta a Bp. Spartacus versenyzője. Edzői: Eőry István és Kelényi Éva. 1971-ben volt először válogatott, különösen az utolsó két évben fejlődött sokat. Tavaly a mesterfokon hatodik, idén hetedik lett. EGERVÁRI MÁRTA (1956. Budapest, 161, 51.5). 1968 óta a Bp. Honvéd versenyzője. Nevelő edzője Fekete József, rajta kívül még Müller Katalin foglalkozik vele. Tavaly volt először válogatott, akkor a mesterfokú bajnokságon 11., idén 12. lett. Ez utóbbi számadat is bizonyítja, hogy még egy kicsit rapszodikus versenyző, az idei mesterfokon teljesen formán kívül versenyzett, azóta azonban annyit javult, hogy bebiztosította helyét a világbajnoki csapatban. SOMMER ANNA (1955, Budapest, 155, 49). 1965-ben a BVSC-ben Balázs Olivér edzőnél kezdett tornászni, jelenleg a BSE versenyzője, ahol Németh Zoltán és Kovács Péter foglalkozik vele. 1971-ben volt először válogatott, az idei mesterfokú bajnokságban összetettben hatodik lett. Jókedvével és jó értelemben vett vagányságával, bátorságával friss színnel gazdagította válogatottunk palettáját.