Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)

1975-08-01 / 180. szám

­­i LABDARÚGÁS A Koreai NDK fiataljai Az elmúlt hetekben alkalmam nyílt egy tőlünk messze fekvő, távol-keleti ország, a Koreai NDK labdarúgósportjával megismerked­ni. A KNDK szervezett labdarú­gása alig 20 évre nyúlik vissza. A magyar ifjúsági válogatott az idei IBV-n a Koreai NDK- ban csak a 8. helyet szerezte meg. Érdekes, hogy a többi európai ország sem szerepelt jól. A házigazdák két csapata ját­szotta a torna döntőjét. A kveraiak korszerű labdarú­gást játszanak. Gyorsak, jó a labdakezelésük, önfeláldozóan küzdenek, kemények, de nem durvák. Nagyon jól váltanak, gyors, pontos adogatásokkal játsszák tisztára egymást. Phenjanban létrehoztak egy labdarúgó-iskolát. Az intézmény bentlakásos rendszerű. A 15—16 éves, tehetséges labdarúgókat az ország különböző részeiből hív­ják össze. Kéthónapos a kiképzés. Mivel az intézetnek külön labda­rúgópályája van — a szükséges korszerű felszerelésekkel ellátva —, két edzésünket itt tartottuk m­eg. A koreai labdarúgópályák mind földesek, füves játéktér nincs az országban, összesen négy sta­diont láttam. A morambói pálya befogadóképessége 45 ezer fő. A főváros másik stadionja, a donphenjani, nagyon hasonlít a debreceni nagyerdei pályához. A legnagyobb stadion Hanhanben, a Keleti-öböl partján található, 65 ezer férőhelyes. A nampói sta­dion körülbelül 35 ezer néző be­fogadására alkalmas. Van NB I-es és NB II-es osz­tály, területbajnokságok is foly­nak. A nézők nagyon sportsze­rűek. Nem annyira a nagy egyé­ni alakításokat, mint inkább az érdekesebb jeleneteket tapsolják meg. Hozzáértőbb szurkolótábor, véleményem szerint, nem a fővá­rosban, hanem a két tengerparti kikötővárosban van. A vendéglátók sportvezetői ott­­tartózkodásunk idején nagyon fi­gyelték az európai labdarúgást, megtekintették edzéseinket, jegy­zeteltek. Tanulni akartak. Már tőlük is lehet tanulni... Tóth József 2 NÉPSPORT TENISZ A négy jóbarát gondja (de nemcsak az övék) Gyerekek még, akkor is, ha már nem nagyon örülnek a gye­rek megszólításnak, s Jegszíve­­■­sebben tiltakoznának is ellene. A „korelnök”, Fodor Jutka 1959-es, Lugosi Lilla és Gáspár Kati 1960-as, a társaság Benjá­minja, Pálinkás Zsuzsa pedig 1961-es születésű. A barátságuk, legalábbis éveik számához vi­szonyítva, régi keletű. Egyike közös vonásaiknak, hogy mind a négyen­­ teniszeznek. A most Újpesti Dózsás Fodor a KSI-ben­­ kezdett, s ott ismerkedett meg Lugosival, Gáspár és Pálinkás pedig Vasas-nevelés. Négyen mégis csak azóta vannak ilyen jóban, amióta bekerültek az utánpótlás-válogatott keretébe. A tenisz sok mindent jelent számukra. Rengeteg örömöt, él­ményt, sok közös emléket, szó­rakozást, kedves történetet, de lemondást is. A tenisszel kap­csolatban épp ezért szívesen me­sélnek el kedvenc történeteik­ből néhányat. Jutka: Számomra a tenisz je­lenti az igazi barátokat. A mi kapcsolatunk Buzási Laci bá­csi keretedzésein kezdődött. Né­gyen, valahogy igazán egymásra találtunk. Igaz, most van egy új jelentkező, a KSI-s Baráth Edina. Ha megfelel a „követel­ményeknek”, szívesen fogadjuk. Kati: Mi négyen remekül ki­egészítjük egymást, rengeteg a közös témánk, össze­járunk, so­kat vagyunk együtt, azt hiszem, jó hatással vagyunk egymásra. Lilla: A barátság számomra egyet jelent velünk, négyünk­kel. Csodás dolog az, hogy nyá­ron, az iskolai szünetben sincs időnk soha unatkozni. Más gye­rekek ilyenkor fölkelnek reg­gel, aztán visszafekszenek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Esetleg mászkálnak egyik barát­nőtől a másikhoz. Mi pedig föl­kelünk fél hétkor, tízig edzésünk van, aztán megyünk haza ebé­delni, délután megint csak ed­zés, este gyakran járunk közö­sen moziba, vasárnaponként ki­rándulunk. No meg, verseny versenyt követ, de mindig bará­tok, társak­­ között van az em­ber. A négy kislány barátsága te­hát a sportpályán alakult ki. Meglepő módon mégis vala­mennyien enyhe nosztalgiával beszéltek az oly sok közös örö­met hozó válogatott edzések­ről. Olyan jó volt, kár, hogy vége__Vajon miért? Zsuzsa: Azt hiszem, egész pontosan azóta nem volt a szá­munkra keretedzés, amióta vé­get ért a tanítás. Kati: Igen, Buzási Laci bá­csi akkor ment el szakosztály­­vezetőnek a BSE-hez, s Mezei Pista bácsi továbbra is inkább csak a vidékiekkel foglalkozik. Jutka: Megértem, hogy a vi­dékieknek is szükségük van kö­zös edzésekre, de azért talán velünk, fővárosiakkal is törőd­hetne valaki. Olyannak érzem magam, mint akit tehetetlenül partra vetett a víz. Lilla: A KSI-ben gyakran lá­tom, amint a fiú utánpótlás­keret tagjai edzésre sietnek. Ilyenkor mindig elszorul a tor­kom. Nekik lehet? Ők jobbak, mint mi? A nosztalgia hamar keserűség­be csap át. Ebben a korban még nem kell sok ahhoz, hogy a nagy örömök­­ csalódássá váljanak. Elég ehhez, ha úgy érzik, őket kevésbé szeretik azok, akik a sportpályafutásu­kat irányítják. Budapest ifjúsági, illetve ser­dülő bajnokságán mindannyian érmet szereztek, s külföldön is értek el már néhány szép si­kert. A magyar teniszsport, sajnos, korántsem áll bőviben a tehet­ségeknek, s még kevesebb a ráadásul szorgalmas, lelkes fia­tal. S a négy jó barát gond­ja emiatt válik sokkal nagyobb átfogó problémává. A négy gye­rek csalódása emiatt okozhat később közvetve csalódást a sportág híveinek. Köztudott, hogy az utóbbi idők kétségbeesett próbálkozásai el­lenére továbbra is elmarad a szakosztályi foglalkozások szín­vonala a megkívánttól. Ezt ter­mészetesen a fiatalok sínylik meg a leginkább, az ő képzé­sükből esnek ki emiatt fontos, esetleg pótolhatatlan lépcső­fokok. Ezeket a lépcsőfokokat pótló, amolyan kényszerintézkedés volt annak idején, hogy heten­te többször is keretedzésre hív­ták a tehetséges fiatalokat. A leány ifjúsági utánpótlás-váloga­tott edzőgondja mégis, most már hónapok óta, megoldatlan. A négy jó barát — s bizto­san még jó néhány, hasonló cipőben járó társuk — szívesen vett részt a válogatott edzésein, s most búslakodik azok elmara­dása miatt. A sportág érdekében is mi­hamarabb meg kellene adni ne­kik a lehetőséget, hogy szerve­zett keretek között sajátítsák el a fejlődéshez szükséges apróbb, s nagyobb dolgokat. Ez pedig sokkal inkább nagy, mintsem apró probléma. (tölgyes) ASZTALITENISZ IFJÚSÁGI EB Ki lesz a dobogón? A magyar asztalitenisz-válo­­..... gázolt — Volper László edző­ , vezetésével — nagy szorgalom­, m­al készült az augusztus­­3-án kezdődő zágrábi serdülő és if­júsági EB-re. Mintegy 140 ke­mény edzés van a hátak mögött. A közvélemény érmeket — ara­­­­nyat is! — vár Jónyer és Ma­­gos utódaitól. Őket mutatják be, az ő esélyeiket latolgatják a 1­­ sportág ismert szakemberei. BERCZIK ZOLTÁN, a felnőtt válogatott szakvezetője:­­ — Molnár János, a Bp. Spar­tacus versenyzője, az idei ifjú­sági bajnokság győztese, már a nagyválogatott keretbe is be­­i­ került. Nem kiugró tehetség, de rendkívül szorgalmas. Az utób­bi időben térdsérüléssel bajló­­­­dott, azonban remélem, ez nem fogja nagyon visszavetni. Egyé­niben a legjobb nyolc közé vá­rom, a vegyes párosban pedig érmes helyezésére számítok. MAGOS JUDIT, a Statisztika négyszeres Európa-bajnoka: — Szabó Gabi ugyanolyan rapszódikus versenyző, mint én. Képes nagyon gyenge, de egészen kiváló játékra is. Az EB-n az utóbbit várom tőle! Tavaly a serdülők között első volt, az ifik között azonban egyelőre még csak helyezésre esélyes. Ru­­zsenszky Zsuzsi igen tehetsé­ges, hallatlan akaratereje, szor­galma van. Biztos droppoló, s­­ a BSE-ben a tenyeres befejező ütései is sokat javultak. Bár most gyengébb formát mutat, , feltétlenül megérdemelte a bi­zalmat, már csak eddigi szép sikereiért is. KUCHAR GYÖRGYI ifjúsági Európa •‘bajnok:­i • *-« ■ Mindkét oldalról, gyorsan­ kontrázik, tenyeressel jól pör­get. Gyengéje a lábmunka és a befejező tenyeres ütés. Mind­ezek Oláh Zsuzsira, a Statiszti­ka válogatottjára jellemzőek. Tehetséges és szorgalmas, de még nagyon fiatal ahhoz, hogy el lehessen dönteni, mit hoz szá­mára a jövő. Zágrábban egyéni­ben a legjobb 8 közé várom. Párosban Ivaskó Gabival akár az első helyre is esélyesett. JUHOS JÓZSEF, szakfel­ügyelő : — A serdülő mezőny mindig „fekete ló”, így aztán nagyon nehéz megjósolni, hányadik lesz az idei magyar serdülő fiú­­bajnok, Pekár, a Postás ver­senyzője. Játéka nagyon hason­lít Klampáréra. Remélem, klubtársa nyomdokaiba lép, de csak a zöld asztalnál! SOÓS FERENC négyszeres világbajnok. — Frank Lacit a Postás né­hány éve elhúnyt edzője, Vár­­konyi László fedezte fel. Most utolsó éves ifi. Külföldön az idén nagyon szép eredményeket ért el, Zágrábban is bizonyíta­nia kellene! Ehhez azonban ar­ra van szükség, hogy minden mérkőzésen jól összpontosítson. HORVÁTH TIBOR, a MOATSZ főtitkára: — Urbin Editre régóta figye­lünk. A jó kezű, jól pörgető kislány fejlődését nagyban se­gíti, hogy szinte állandó tagja az FTC NB I-es csapatának, gyak­ran találkozik a legj­obbakkal is. Bízom abban, hogy nyer a serdülő EB-n legalább egy ér­met. ■ t ni GERGELY GÁBOR, a BVSC világbajnoka: — Petári Misi a klubtársam, talán ezért is mondják sokan, hogy a ■ játéka hasonlít , az enyémre. Tavaly került hozzánk, azelőtt a Szegedi Vasutasban játszott. Az utóbbi időben fej­lődött, de neki ez az EB még csak amolyan főpróba. Eddig a jóslatok. Kérdés: mi válik belőlük valóra? K. G.★ Az augusztus 2-án Zágrábban kezdődő serdülő és ifjúsági asztali­tenisz Európa-bajnokságra — dr. Ormai László vezetésével és Volper László edző kíséretében — csütör­tökön elutazott a magyar váloga­tott. TOTO A 15. országos tippelő bajnok­ság rajtja alkalmából több száz olvasónk üdvözölte szerkesztősé­günket és tippelőtársait. Ezt mindenkinek viszonozzuk. Jó tip­peket mindannyiuknak! Erre a jókívánságra különösen most, a rajtnál van szükség. Ha ugyanis figyelmesen megnézzük tábláza­tunkat, azt látjuk, hogy nincs országos fix. A kép nagyon is tarka, alig akad olyan mérkő­zés, amelynél szerepelne mindhá­rom tipp. Ezért a rajt igen ér­dekesnek ígérkezik. Közöljük a Nyári Totó Kupa pályázat élcsoportjait. Esetleges megjegyzést ezzel kapcsolatban három napon belül fogadunk el. A holtversenyeket a 31. hét tipp­­jeivel döntjük el. Mindhárom ver­senyben 5—5 díj van. Főverseny. 29: Bakos Irma, Molnár I. 28: Horváth L. (1076), Szöllősi J., Ürögi I. 27: Tasi J., Döme Z., Vlatkó M., Miavecz L., dr. Heré­nyi B., Visontai L., Kónya I., Sznopek J., Puskás Gy. (a 27 ta­­lálatosak is nyerhetnek, ha Ba­kos Irma átkerül a nők verse­nyébe.) Pános. 55: Szöllősi hp. 54: Tasi hp. 53: Bakos Irma és Irén, Németh hp. (1037). 52: dr. Perényi hp., Dutka hp., Ko­csis hp. Nők. 29: Horváthné (3530). 27: Némethné, Szöllősiné, Tasiné. 26: Dutkáné, Kónya K., Kopornyikné, Győri Cs. TIPPEK SZÖVEGGEL „Főleg hazai sikerek és néhány nagy meglepetés. Idegenben csak a Debrecen nyer. A BVSC a Do­rogot, a Bp. Spartacus a Pécsi MSC-t, a Kazincbarcika az Ózdot fekteti két vállra: 111, 2X1, 1X1, 111X 1XX» (Laluska Pál, 6720 Szeged, Nagy Jenő u. 3/b.) Többeknek. A páros verseny­ben természetesen mindkettőnek más-más tippjei lehetnek. Most, a rajtnál, kivételesen, elfogadjuk azokat a tippeket is, amelyek szombat délig beérkeznek. 31. hét « » Olvasók: 1. Csikós Gyuláné. 8200 Veszprém, Stadion utca 14/AI. 7. 2. Szabó Szilárd, 7628 Pécs, Madách u. 9/c. 3. Bácskai Gyuláné, 8200 Veszprém, Halle u. 9/G. 4. Kolpaszky Béla, 1139 Budapest, Csong­rád u. 24. II. em. 49. 5. Rákóczi András, 6400 Csongrád, Pf. 40/F. 6. Nagy Antalné, 1042 Buda­pest, József Attila u. 74. 7. Ferencz Imréné, 3300 Eger, Cifrakapu út 110. n­­em. 7. 8. Szőkéné Szél Margit, 6726 Szeged, Vedres u. 13. X/57. A 32. hét műsora: 1. MÁV DAC—Kossuth KFSE, 2. Dunaújváros—Bp. Spartacus, 3. Várpalota— Nagybátony, 4. Vasas Izzó—Komló, 5. Szolnoki MTE — Oroszlány, 6. Dombóvári Spartacus—Kapos­vári Táncsics, 7. Növényolaj—Pécsi VSK, 8. Vé­­ménd—Dunaújvárosi Építők, 9. Székesfehérvári MÁV —BKV Előre, 10. Bauxitbányász —Bábolna tö­rölve, mert a Bábolna bekerült az NB II-be. He­lyette a 14. számú mérkőzés számít főmérkőzés­nek! 11. Alumínium—Dunakeszi, 12. Békéscsabai TASK — Szolnoki MÁV, 13. Borsodi Bányász —Ka­zincbarcika, 14. Siófok—Pécsi BTC, 15. Záhony — Leninváros, 16. Ózd—Gyöngyös. Tippjeit bárki beküldheti. A címzés: Népsport, fotótippek, 32. hét, 1081 Budapest 8. Postafiók 8. (A hét száma mindig eggyel nő.) Találatait minden­ki maga számolja ki, azokat a boríték, 111, a leve­lezőlap bal alsó sarkában, a feladó neve után záró­jelben összesítve kell feltüntetni. A találatokat ugyanúgy kell számítani, mint a totószelvényeken. (A + 1 természetesen csak azoknál számít, akik 13 találatot érnek el.) A beérkezési határidő: szerda reggel. Olvasható írásokat kérünk. A küldemények a Vin., Somogyi Béla u. 6. alatt a ládába is be­­dobhatók. (Papírban is.) Mindenki minden héten csak egy tipposzlopot küldhet. Egy borítékban vagy egy levelezőlapon többen is beküldhetik tippjeiket. Hiányzó találatok pótlására nem vállalkozhatunk. Portos küldeményeket nem veszünk át. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság 100 darab totószelvényt ad annak, aki a Népsport 7 bekül­dött tippjei­vel 13 4­­1 találatot ért el — s a tippjei a lap hasábjain is megjelentek. Ugyanígy 13 t. «_» 50, 12 t. « 40, 11 t. «­ 20, 10 t. - 10 db totószel­vény. , TIPPEK MINDENÜNNEN ÉRDEKES RAJT! O 1 v □ , 2. 3. 4. s 5. 0 6. k 7.. 8. Népsport Sport­­­­fogadás « a Sí w.ij S S m a 05 jj s z Képes Sport Nép­szabadság Magyar Ifjúság­i Szabad Föld Pesti Műsor M »2­0 — 0. 1. 1. Oroszl.—MÁV D. lx xli 1x2 xl1 x2i xl1 1 1 2 X X i 1 o 2. Szekszárd—Izzó xli i 1 xl1 X lx xl lxx 2 X 1 X 2 X 1 9. BVSC —Dorog1 x2i xl lx1 lx1 1 121 2 2 X X 2 2 X 4. Nagybát.—DVSC x21 2x lx x2 21 x2 lx1 x2 x21X 2 2 X 2 X 2 X 5. FÖSPED —Várpal.1 lx lx lx lx1 1 121 X 1 1 X X 1 1 X 2 6. Bp. Spart.—PécsX 21 x22 xl 121 lx 2x1 2x2 X 2 2 2 1 X 1 7. Kanizsa—D.-újv. x2X i X xl lx1 x2 xl 12i i i X 1 1 1 1 8. KKFSE—Volán xl 12 12 xl2 21 lx lx1 x2 21X 2 2 X 1 2 1 2 9. Eger—MVSC x2 lx lxX lx1 lx1 lx 211 X 1 1 1 2 1 2 10. Kazincb.—Özd xl 12 12X x2 x21 x2 xl1 1 X 1/2 X 1 2 i 11. Leninv.—Nyíre. lx x2 x21 lxI lx1 lx lx1 1 X 1 1 1 X X 12. ÉRDÉRT—Pénzű, xl 2x lx x2 x2 lxX lx lx1 2 X 2 X 2 X 1 2 13. Barcs—Ganz 2x2 lx x2 x2X lx x22 2x1X 2 2 2 2 1 2 1 Pótmérkó z é s ek : 14. Répc.—Bakony lx 12 12 lx xl1 2 i 1x2 1x21 2 X X X 1 i 2 l!í. Pét—MOTIM xl 211 X 211 1 1 xl 121 1 X — 2 — i i 10. Ajlrai B.—Fűzfő x2 211 1 121 i X xl 211 X 1— 1 i i EVEZES Bajnokság - korlátokkal Tavaly még egyértelműen po­zitívan ítéltük meg az evezős szövetség elnökségének azon döntését, miszerint a bajnoksá­gokat világbajnoki rendszerben bonyolítják le, ennek következ­tében a döntőket egy napon rendezik. Akkor még mi is re­méltük: az edzőket ez az intéz­,­kedés arra szorítja, hogy növel­jék a jól képzett versenyzők számát és a rendelkezésre álló versenyzőket állandó összeállí­tásban, egy-egy versenyszámra specializálják. Az elképzelés megvalósulását korai lenne még számon kérni, amikor az ilyen rendszerben le­bonyolított második országos bajnokságra tekintünk vissza. Valószínű, hogy most még az alkalmazott megszorítások, kor­látozások nem hatnak a kívánt irányba és türelmet kell tanú­sítani, amikor az eredményt vizsgáljuk. Most, amikor a két különböző időpontban és színhelyen ren­dezett női és férfi országos baj­nokságon látottakat, tapasztalta­kat összegezzük a magunkra kényszerített türelem nélkül, bi­zony, megkérdőjeleznénk a szö­vetség elképzeléseit. Csepelen és Tatán úgy tűnt, korai, vagy ebben a sportágban nálunk so­hasem lesz időszerű az olyan korlátozások bevezetése, mint amilyeneket az országos baj­nokságon elrendeltek. Az idei országos evezős ér­tekezleten nagy vitát váltott ki az ott ismertetett elképzelés, hogy az országos bajnokságon való indulás jogát a Budapest-, illetve a vidékbajnokságon kell megszerezni. Az eredeti javas­lat szerint a legjobbnak bizo­nyuló nyolc budapesti és négy vidéki hajó nevezhet az orszá­gosra. Végül a vita nyomán ezt az arányt 6—6-ra változtatták. Az egyaránt rendkívül ala­csony színvonalú Budapest- és vidékbajnokság azt mindeneset­re , igazolta, hogy a fővárosi csa­patok döntőinek résztvevői alig valamivel, vagy éppen­­ semmi­vel sem nőttek a­­vidékbajnok­ság döntőiben indulók fölé. Az is kiderült, hogy egyelőre (és még valószínűleg sokáig) teljesen felesleges kikötni, hogy az or­szágoson való indulás jogát elő­zőleg , ki kell harcolni. Mivel a Budapest- és a vidékbajnok­­ság is egynapos volt (a döntő­ket egy napon bonyolították le), a két színhelyen összesen hét számban kellett előfutamokat rendezni. Ezek során mindössze 17 hajó (túlnyomó többségben hajónként egy-két indulóval) nem kvalifikálta magát az or­szágos bajnokságra. Az aztán már az országos nagy találkozón derült ki, hogy a bajnokság döntőinek színvo­nalát így sem lehetett biztosíta­ni. Bár a felnőtt és a junior versenyzők többsége szinte inga­járatban volt a rajt és a cél között, egyik hajóból a másik­ba ugrált, mégsem lehetett a maroknyi jó versenyzővel úgy „meglovagolni” a döntőket, hogy minden számban valóban a legjobbak induljanak, így aztán igen gyakran pottyant erősen középszerű versenyzők kezébe bajnoki érem. Ez külö­nösen a nők bajnokságára volt jellemző, miután a válogatottak­nak (kíméletből?) csak két in­dulást engedélyeztek. A férfi versenyzőknek vala­mivel jobban sikerült egyik ha­jóból a másikba ugrálni, így a felnőtt és a junior számok többségében színvonalas, szoros befutású versenyek után találtak gazdára az ér­mek. Nem lehet viszont elis­meréssel szólni arról a „küzde­lemről”, ami a további helye­zésekért folyt. Azért kellett idé­zőjelbe tenni a küzdelem szót, mert a döntők túlnyomó több­ségében az utolsóknak célba ér­kezők már csak csónakáztak, felrúgva ezzel a legelemibb ver­senyszabályt. A nyolc felnőtt döntő közül négyben egy perc körüli (egyben 1:10) hátránnyal futott be az utolsó helyezett a győztes mögött, négyben pedig több mint fél perc volt a kü­lönbség az első és a hatodik között. Akármelyik korosztály dön­tőit elemezzük így (talán csak az ifjúságiak kivételek), az eredmény az egyesületek pont­­vadász-szenvedélyét tükrözi ... A juniorok versenyszámaiban a nyolcas kivételével valamennyi utolsó helyezett 40 mp—1 perc hátránnyal evezett a célba a győztes mögött. A serdülőknél is nagyon rossz volt ez az arány, az úttörőcsapatok pedig olyan időkülönbségekkel követ­ték egymást a­­ célban, mintha nem is ugyanazon ország egye­sületeiben készítették volna fel azokat. Volt olyan eset, amikor több mint két percet kellett várni az utolsó befutóra, to­vábbi három szám sereghajtója pedig több mint egy perccel maradt el a győztes ver­­seny, a felkészülés legfontosabb eszköze. De vajon mire készíti fel az evezőst az olyan ver­seny, amit a csapat pusztán a pontszerzés kedvéért végigcsó­nakázik? Néhány ilyen csapa­tot a versenybíróság, nagyon helyesen, kizárt, de többször és következetesebben is alkalmaz­hatta volna ezt a szigort! Elfeledkeznek továbbá a pont­vadászok arról, hogy a verseny a sportoló nevelésében is rendkívül hatékony eszköz. De csak akkor, ha a verseny cél­ja az, hogy a sportoló önma­ga fölé nőve, javítsa eredmé­nyét, tudása legjavát nyújtsa. A verseny sportszerű maga­tartásra nevel, a jellem próbá­ja, a legértékesebb tapasztalat­szerzési alkalom, amit a ké­sőbbi jobb eredmények érdeké­ben lehet és kell kihasználni. De miféle jellemet alakítanak, milyen sportembereket nevel­nek, miféle tapasztalatokat nyújtanak az olyan, küzdelem nélküli versenyek, mint ami­lyeneket szép számmal láthat­tunk a bajnokságokon? Az alacsony színvonal oka, persze, nemcsak a szakosztá­lyok pontszerzésre való beállí­tottsága, hanem az edzők nagy részének felkészületlensége. A rendkívül nagy tudáskülönb­­ségű csapatok között nem is alakulhatott ki vérbeli küz­delem! De ha jobban meggon­doljuk, a versenyzésre még nem érett, felkészületlen, ösz­­sze nem szokott csapatok neve­zése megint csak a pontvadá­szathoz vezet vissza... Mellettünk egy kis, tíz év körüli versenyzőpalánta — a díjkiosztásnál segédkezett — olyan szakértelemmel és tájé­kozottsággal, az anyagi termé­szetű következmények olyan pontos ismeretében számolgatta a klubtársai által összegyűjtött pontokat, hogy a csodálkozástól biztos­ leültünk volna, ha nem ülünk már amúgy is__ Veszély rejlik ebben a gon­dolkozásmódban, ami a jelek szerint éppúgy sajátja a leg­kisebbeknek, mint a szakosztá­lyok vezetőinek... Pap Kornélia XXXI. 180. ♦ 1975. augusztus 1 // A „pontból élünk szemlélet hovatovább teljesen elvakítja a szakosztályvezetőket és az ed­zőket. Elfelejtik, hogy a ver­

Next