Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)
1975-08-06 / 184. szám
XXXL 114. ♦ 1975. augusztus 6 LABDARÚGÁS A rajt méltó volt , hogy Az NB ll-es és az NB lII-as labdarúgó-bajnokság csapatai már túl vannak az első bajnoki mérkőzésen. A rajtról elmondhatjuk: méltó volt a hagyományokhoz. Az NB Il-ben ismét többségben voltak a váratlan eredmények, sok volt az idegenbeli győzelem, s nem maradtak el a nagy meglepetések sem. Visszapillantásunkban megpróbálunk rövid keresztmetszetet adni a jelenlegi mezőnyről. Az újoncok szemszögéből és azoknak a csapatoknak a szemszögéből, amelyek idegenben győztek. Ismét bebizonyosodott, hogy a futball kiismerhetetlen játék. Ahányan nézik, annyiféleképpen látják. Az újonc csapatok edzői például „kórusban” vallják, hogy sokkal többet várnak az NB II-től. Az első bajnoki mérkőzés - bár ebből messzemenő következtetést levonni nem szabad — könnyebbnek bizonyult számukra, mint várták. Ugyanakkor a volt NB I-es PMSC edzője, Garami József kiemeli a második vonal nagy iramát, lendületét, harcosságát. De ezek az ellentmondások is jól illeszkednek be az NB II-ről eddig alkothatott képbe. Kiismerhetetlen osztály, soha nem tudni előre, ki, mikor, hol, kit győz le? ... Az SZMTE balhátvédje, Kovács hanyatvetődve ment a bábolnai Neusinger elől. Az újonc egyébként győzelemmel mutatkozott be. (Antalóczy Alfréd felvétele) Réf fian kórusban . ..SOKKAL TÖBBET VÁRJAK AZ A K NZ-TŐ I.! A labdarúgó NB II őszi rajtján kellemes meglepetést okozott a tavasszal még NB III-ban szerepelt Nagybátony, Vasas Izzó és Bábolna együttese. A négy újonc közül a Nagybátony és a Bábolna győzött, az Izzó idegenben pontot szerzett, csak a BVSC szenvedett vereséget asaját pályáján. A rajt tapasztalatairól, a magasabb osztály nehézségeiről, magáról az újdonság tényéről faggattuk az újonc együttesek edzőit. Érdekes módon mind a négyen, mintegy kórusban azt vallják: sokkal többet hittek az NB II-ről, semmilyen téren nem érte őket meglepetés ... A kétarcú vereség Még az egyetlen újonc vesztes edzője, Mezei György sem hivatkozott a magasabb osztály nagyobb követelményeire__ Sőt. — Az egyik szemem sír, a másik nevet — mondta. — Sir azért, mert nem sikerült a rajt, saját pályán kaptunk ki, s az első mérkőzésnek mindig mélyek a nyomai. Nevet viszont azért, mert a nagy hírű, nagy múltú Dorog ellen kilencven percen át mi irányítottunk, kezünkben tartottuk a kezdeményezést, helyzetek sorozatát dolgoztuk ki, nagy fölényben játszottunk. Más kérdés az, hogy minden fölény annyit ér, amennyit kihasználnak belőle... Véleményem szerint a játékosok is kicsit fetisizálták az NB II-t, remegő lábbal léptek pályára. Mire rájöttek arra, hogy itt is gömbölyű a labda, itt sem verhetetlenek az ellenfelek, már győzött a nagyobb rutin, a tapasztalat, s nem utolsósorban a szerencse. Elgondolkoztató azonban, hogy a Dorog kilencven perc alatt háromszor jött át a félpályára, s ebből akár három gólt is szerezhetett volna. Ezen elsősorban a védőinknek kell elgondolkozniuk ... Egyszóval: újat nem hozott számunkra az NB 11. Az NB lll-ban, különösen az élcsapatok ellen, sokkal nagyobb iramú, izgalmasabb, nehezebb mérkőzéseket játszottunk. Meggyőződésem, hogy ha NB llI-as szinten találkozunk a Doroggal, gólokkal győzünk ... „Lelkesedéssel csodákat lehet mit vélni’ Gunyhó Ferenc, a Bábolna csapatának fiatal edzője mondotta ezt, közvetlenül az SZMTE elleni mérkőzés befejezése után. Érthetően volt nagyon boldog a második vonal legfiatalabb edzője, hiszen csapata időnként kifejezetten jól játszva, rendkívül lelkes teljesítményt nyújtva győzte le az osztály egyik legstílusosabb együttesét. — Négyezer ember a helyéről felállva, vastapssal köszöntötte a csapatot. Nagyon megható érzés volt! Mi egy héttel az NB II-es rajt előtt tudtuk meg, hogy tagjai leszünk a második vonalnak. Ott álltunk szinte teljesen felkészületlenül. Egész nyáron az NB III-as követelményrendszer előírásainak megfelelően, napi egy edzéssel készültünk a rajtra, ellentétben NB II-es ellenfeleinkkel, akik naponta kétszer gyakoroltak. A mérkőzésen aztán nem akartam hinni a szememnek. A pályán az történt, amit a mi játékosaink akartak, fölényünk időnként nyomasztó volt. Pedig nagyon féltünk a Szolnoktól. A hírek szerint ők az NB 1-re pályáznak, csapatuk tele van rutinos, az NB I-et is megjárt játékosokkal. Nálunk pedig a Korsós Pistán kívül még egyetlen játékosunk sem játszott magasabb osztályban. Hogy milyenek az NB ll-ről az első benyomások? Megmondom őszintén: közel sem , annyira gyors, kermény a játék, mint az NB lll-ban. A játékosok technikai, taktikai képzettsége itt magasabb ugyan, de meggyőződésem, hogy lelkesedéssel csodákat lehet művelni... Oroszlánsmdlang Nagybátomban Nagybátonyban ünnep volt vasárnap. Már a felkészülést is szinte megtiszteltetésnek vették, arra pedig igazán senki sem számított, hogy az NB II tavaszi bajnokát, a DVSC csapatát két vállra fektetik. Márpedig ez történt, teljesen megérdemelten győztek. — Régi igazság: egy újszülöttnek minden vége új — mondta a csapat edzője, Szojka Ferenc, az egykori sokszoros válogatott fedezet. — Nekünk is teljesen új légkört jelentett az NB II. Szerencsére fiamar elmúlt a megilletődöttség, s a csapat időnként úgy játszott, mint tavasszal az NB III-as bajnokságban. Végig fölényben voltunk, s egy nagyon szép góllal sikerült a győzelem is. A rajt mindig meghatározó, remélem, minket is „feldob”. Olyan oroszlánbarlangot akarunk teremteni Nagybátonyban, ahová félnek utazni az ellenfelek, mert tudják: lelkes, kemény, önmagát soha meg nem adó csapat várja őket. A két osztály közötti különbségről szólva nyugodtan elmondhatom: kellemes a csalódásunk. Sokkal többet vártunk az NB II-től, mint amennyit az első fordulóban láttunk. A csapat, ha továbbra is önmagát nyújtja, ugyanaz a lelkes, társaság marad, mint amilyen jelenleg, akkor nem lesznek kiesési gondjaink. Az aranyat érő pont A Vasas Izzó csapata számára a legnagyobb dicséretet talán az jelenti, hogy a szekszárdiak is elismerték: az újonc vendégek győzhettek volna. Különösen az első félidőben volt meglepő az Izzó szervezett, kulturált, támadó szellemű játéka, nagy fölénye. Gólhelyzetek sorát dolgozták ki a vendégek, míg a rutinos hazaiak csak vergődtek. Nem sokat változott a kép a második játékrészre sem, bár ekkor az Izzó kicsit visszaesett, a döntetlenre azonban — futballnyelven szólva — végig jó volt. — Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült a győzelem, bár a találkozó előtt a döntetlenben boldogan kiegyeztem volna. Helyzeteink voltak, sajnos, nem használtuk ki azokat — egy kivételével. Kovács József, az Izzó edzője így foglalta össze véleményét az első NB II-es mérkőzés tapasztalatairól, majd hozzátette: — Az NB lI-ben sokkal gyorsabb a játék, mint egy osztállyal lejjebb. Alig van idő a cselekvésre, a cselek, az elképzelések végrehajtására. A küzdelem, a keménység azonban közel sem olyan, mint az NB III-ban. A rajtnál idegenben szerzett pont azonban aranyat ér. Igaz, a neheze most következik. A négy újonc csapat edzője tehát kicsit csalódott az NB II-ben. Kilencven perc tapasztalataiból azonban nem szabad meszszemenő következtetéseket levonni. Az NB II maratoni versenysorozatából még 37 forduló hátravan... És a további ellenfelek többsége nyilván jobb játékerőt képvisel, mint akikkel az újoncok most találkoztak! Mindenesetre elgondolkoztató, amit „friss” szemmel láttak ... t . Az NB II őszi első fordulója tulajdonképpen sportszerű légkörben zajlott le. Három kiállítás ugyan volt, de ebből csak egy befolyásolta döntően az eredmény alakulását. Ez a Kőér utcában történt, a Bp. Spartacus—PMSC mérkőzésen. A Pécs hamar vezetéshez jutott. Erre a szövetkezetiek nagyobb lendületre kapcsoltak, támadtak is, várható volt, hogy egyenlítenek. De jött az a bizonyos 32. perc. A Spartacus térfelén Bálint szabálytalanul szerelte a hazaiak csapatkapitányát, Dorogit. Palotai játékvezető azonnal jelezte a szabálytalanságot, a két játékos azonban továbbra sem nyugodott. A lelátóról csak annyit lehetett látni, hogy Palotai Dorogit leküldi a pályáról. Mindenki azt hitte, a Spartacus kapitánya valami olyasmit mondhatott, ami merőben ellentétes a futballetikettel. De más történt. Az illetékesek így mesélték el később a történetet. Palotai: „Dorogi megcsípte Bálint arcát, ezért állítottam ki!1* Szimcsák István, a Bp. Spartacus edzője: „A szabálytalanság után Dorogi odament a fiatal pécsi játékoshoz, megsimogatta az arcát és ennyit mondott neki: „Nincsen erre szükség.” Ennyi történt, semmi több. Nem értem a kiállítást Sajnos, ez döntő fordulata volt a mérkőzésnek.’’ ___... . Mi ebből a tanulság? Sem szabálytalankodni, sem csípni, sem simogatni nem kell a futballpályán. Ott mindenekelőtt futballozni kell. ♦ Rába ETO, MÁV DAC, Győri Dózsa. Hosszú éveken keresztül így alakult a győri labdarúgócsapatok városon belüli rangsora. Később a „nagy hármashoz” felzárkózott az Elektromos is. Az elmúlt bajnoki év végén a Dózsa és az Elektromos elbúcsúzott a Nemzeti Bajnokságtól és helyükbe a Győri Textiles lépett. Az új trónkövetelő bemutatkozása sikeres volt. Az egyesület kicsi, dél kedves sporttelepén hazai győzelem született a bajnoki rajt alkalméval. Amikor kifutottak a pályára a csapatok, a hazai szurkolók külön megtapsolták a Textiles saját nevelésű kedvencét, Falkusz Ernőt, aki az elmúlt három évet a város másik végén, az Elektromosnál töltötte, most tért vissza a „szülőföldre”. Fajkusz hasznosította NB-s tapasztalatait, s csapata motorjának, legjobbjának bizonyult. Az első fél óra végén lőtt nagyszerű gólja nemcsak a vezetést, hanem a Textiles első NB-s gólját jelentette. Érthető, hogy a csupa szív játékos — korábbi egyesületében is elég sűrűn találkozott a gólszerzés örömével — ezúttal különösen boldog volt. Ezt a gólt a szó szoros értelmében hazai környezetben lőtte . . .+ Újoncok játszották a főszerepet Oroszlányban is. Négyen készülődtek életük első NB II- es mérkőzésére a bányász színeiben, a MÁV DAC ellen. A maguk módján valamennyien meghálálták a bizalmat. Papp kapus megúszta gól nélkül. Sípos átjátszhatatlannak bizonyult a jobbhátvéd helyén. Kavalák az egyik legjobb középpályás volt, gólt is szerzett, csakúgy, mint a középcsatár Dákai Ervin. Az Oroszlánynak ezúttal különösen a csatársora játszott jól. Ezt a négy gól és számos kimaradt helyzet is bizonyítja. A MÁV DAC védői ezúttal egyszerűen kapituláltak Dákaiék előtt. A fiatalság győzedelmeskedett a rutin felett. Hiába, a DAC-védők már nem mai gyerekek. A Tóth, Kovács, Németh trió összéletkora 104 év... Pillanatok Az I. forduló válogatottja Kóczián (Bábolna) Nagykiske Maurer Majsai Merényi (Nagybátony) (PMSC) (Izzó) (Dorog) Menczel Kerkai Kavalák (Izzó) (Várpalota) (Oroszlány) Bartók Jakab Korsós (Dunaújváros) (Budafok) (Bábolna) népsport 3 A hói érdekessélge: Hogyan győzött öt csapat idegenben? Az Az KJEI ILpr bajnoki rajt egyik legnagyobb meglepetése a sok idegenbeli győzelem volt. Szinte alig akartunk hinni a szemünknek vasárnap délután, amikor tudósítóink szinte futószalagon adtak hírt a csapatok idegenbeli diadaláról. A PMSC, a Várpalota, a Budafok, a Dunaújváros és a Dorog győzelme azért is meglepő, mert az erőviszonyokat figyelembe véve, a találkozó előtt egyikük sem volt esélyese a két pontnak, egy pontra is legfeljebb a PMSC és a Dorog számíthatott. No, de ilyen a futball — különösképpen az NB II-ben —, csapatok nyernek ott és akkor, ahol és amikor senki sem számít rá, de ugyanez a tétel természetesen fordítva is érvényes. Vajon mi volt ennek a 10 idegenben megszerzett bajnoki pontnak a története? Miért győztek ezek a csapatok idegenben? Mennyivel és miben voltak jobbak ellenfeleiknél? 1. Gyorsabban, lelkesebben játszottak ellenfelüknél. 2. Jobban bevált a taktikai elképzelésük. 3. Erőnlétben felülkerekedtek. 4. Támadóbb szellemben futballoztak. 5. Szerencsésebbek voltak. Úgy érezzük, ez az ötmegállapítás a legjellemzőbb az öt csapatra. Mindegyik csapat kiválaszthatja a rá leginkább vonatkozót. A Buderof például azt, hogy támadóbb szellem** ben játszott, mint eddig bármikor. A budafokiak „emberemlékezet” óta nem rúgtak három gólt idegenben, most pedig akár hatot is lőhettek volna a Komlónak. Sejteni lehetett, hogy a BMTE nem védekezik majd Komlón, hiszen a csapat edzője, Mészöly Kálmán 3— 2—5-ös formációban adta meg együttese összeállítását. Ebből a mérkőzés folyamán 4—3—3 lett ugyan, de a három középpályás közül Tóth Kálmán és Harangi sokkal inkább csatárt játszott, mint fedezetet. Ez a tény aztán nagy mezőnyfölényt biztosított a vendégek számára, s elsősorban bátor támadójátékuknak köszönhették, hogy a Komló kétszeri egyenlítése után is győzni tudtak. A DlinRi'nvrímc nagykanizsai győzelmére a lUUnQUIVarOS „Jobban bevált a taktikai el-képzelésük” pont érvényes. Palicskó Tibor véleménye szerint a játékosok szinte szóról szóra betartották, amit a mérkőzést megelőző taktikai értekezleten megbeszéltek. Számítottak arra, hogy a Lantos Mihály edzősége óta nagyon kemény edzésmunkára fogott Olajbányász meglehetősen fáradt lesz, s ez már önmagában olyan pont volt, amit meg lehetett, s meg is akartak lovagolni. Biztonságos védekezés, gyors rajtaütésszerű támadás, ez volt a terv, címszavakban. És bevált! A kanizsai játékosok hamar ,,kipukkadtak”, támadásaikban alig volt erő, elképzelés, a dunaújvárosiak pedig elsősorban középpályásaik révén kedvükre szervezhették, irányíthatták a játékot. A második félidő elején még egy utolsó nekibuzdulásuk volt ugyan a hazaiaknak, de éppen a hazai nyomás idején ügyetlenkedtek el nagy gólszerzési lehetőségeket a dunaújvárosi csatárok. Palicskó edző a győzelem egyik tényezőjeként említi még a csapat jó kollektív szellemét, s az összeszokottságot is. Igaz, ami igaz, egyik sem lebecsülendő a mai futballban. .. Szőnyi úti győzelmére az 5. pont érvé nynyes. A bányászok edzője, Ivanics Tibor nem is tagadja: azért győzték le az újonc BVSC-t, mert szerencsésebbek voltak a vasutasoknál. — A BVSC-nek négy-öt olyan helyzete is kimaradt, amikor én már a hálóban láttam a labdát — mondta az edző. — De hát a futballhoz a szerencse is hozzátartozik. Két hónap múlva mindenki már csak a győzelemre fog emlékezni, s nekünk jelenlegi helyzetünkben nincs ennél fontosabb. Bizony, az egykor jobb napokat látott bányászcsapat háza táján a rajtnál kivívott győzelem ellenére nem minden rózsás. A csapat teljesen átszerveződött, öt új játékos kapott helyet a kezdő csapatban az első találkozón. Jó játékról a Dorog esetében nem lehet beszélni. Sőt, a találkozónak olyan szakaszai is voltak, amikor kifejezetten rosszul, szétesően futballoztak a dorogiak. Hogy mégis övék lett a két bajnoki pont? Ez már Fortuna istenasszony „asztala”. A muer választhatja ki magának az erőnlétben vntív kerekedtek felül pontot. A tavasszal még NB I-es gárda NB II-es bemutatkozását sokan kísérték figyelemmel. Vajon hogyan sikerül az első? Tovább mélyül-e a válság vagy az átszervezett csapat elindul a felemelkedés útján? A jelek, s az eredmény szerint az utóbbiról van szó. A Bp. Spartacust elsősorban azért győzték le a pécsiek, mert az első perctől az utolsóig jobban bírták az iramot — s nem utolsósorban a meleget — mint ellenfelük. Igaz, a csapatban még ma is túlnyomó többségben szerepelnek olyan játékosok, akik nemrégiben az NB I-ben rúgták a labdát, tehát tőlük joggal elvárható, hogy „egy emelettel lejjebb” biztosan talpon maradjanak. Az erőnléti fölény mellett a nagyobb rutin is a pécsiek oldalán volt. Bálint és a két Dárdai testvér végig kezében tartotta a középpálya felügyeletét, s ez a „hadtáb” olyan erősnek bizonyult a csatárok számára, hogy nekik már csak a kínálkozó helyzeteket kellett értékesíteniük. A PMSC új edzője, Garami József szerint egyébként az NB II-ben legalább olyan gyors, küzdelmes a játék mint az élvonalban. A pontokat itt aztán valóban nem adják ingyen. Szerencsés dolog, hogy erre a pécsiek már az első forduló után felfigyeltek, így minden bizonnyal kevesebb meglepetés éri majd őket az NB II rendkívül kiegyensúlyozott, meglepetésektől, váratlan eredményektől egyáltalán nem mentes mezőnyében. A X minInfrió vitathatatlanul az első pont, vaspullííe a bányászok gyorsabban, lelkesebben játszottak a kényelmeskedő, talán nagy mellénnyel, indokolatlan önbizalommal pályára lépő FOSPED-nél. Pedig az előjelek a Várpalota számára nem sok jót mutattak. A tavasszal szerepelt csapatból öt játékosra nem számíthatott Palovecz Béla edző. Márpedig ez az öt játékos a tavaszi sikerek főszereplője volt Mártai, Bertalan, Burányi, Lukoviczki és László nélkül bizony közel sem annyira ütőképes csapat a Várpalota, mint velük. Ám a helyükre beállított szürke, de rendkívül lelkes tartalékok bebizonyították, hogy komolyabb feladatok megoldására is képesek. Tíz, emberrel játszva — Bort utánrúgásért kiállították —, a 90. percben a 10 perc pályán levő Bene a győztes gólt is megszerezte, így a két pont — elsősorban a gyorsaság és a lelkesedés következményeként — Várpalotára került. Röviden összefoglalva ezek az okok eredményezték az öt csapat idegenbeli győzelmét. Persze, a tét továbbra is nagy. Idegenbeli győzelem után otthon játszani nehéz feladat. Akkor az ellenfél játszik idegenben, no meg a hazai közönség fokozott igényeket támaszt idegenben diadalmaskodó kedvenceivel szemben...