Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)
1975-08-01 / 180. szám
XXXI. 180. ♦ 1975. augusztus 1. SPORTMOZGALOM Mitől függ a téeszek sportja ? A kitűzött cél közelében (II.) Századunk a mezőgazdaság forradalma is. Kettős iránynak vagyunk tanúi: a XX. században következik be a mezőgazdaság valóságos iparrá válásának folyamata, ugyanakkor az agrármunkásság száma az optimális minimumra csökken. Ez a kétarcú fejlődés napjainkban — bár megkésve — hazánkban is érvényesül. Termelőszövetkezeteink szocialista nagyüzemekké válnak, a mezőgazdaságból élők száma pedig a szükséges minimum felé halad. (Magyarországon jelenleg az aktív keresők 14,6 százaléka szövetkezeti paraszt, a fejlett ipari országokban 5,6 százalék. Lassan kirajzolódik tehát az átrétegződött, új agrárnépesség körvonala és nyilvánvaló a fejlődés útja: a kevesebb emberkezet több gép és magas fokú szakképzettség váltja fel. Tehát szakembereket, fiatalokat követel a mezőgazdaság. Arányok, körülmények A jelenlegi helyzet nem biztató. Amíg például a Budapesten és környékén működő termelőszövetkezetek irányító-vezető munkaköreit betöltő szakemberek fele egyetemi végzettségű, addig Somogyban csupán 17 százalékos ez az arány. Az ok ..? „A termelőszövetkezeteknek, ha vonzóvá akarják tenni a mezőgazdasági szakmákat a fiatalság előtt, az eddiginél jóval több figyelmet kell fordítaniuk az emberi viszonyokra és a mezőgazdasági szakmák szakmai és társadalmi presztízsének növelésére. Nemcsak fizetésben, jobb munkakörülményekben, hanem szociális és kulturális juttatásokban is tükröződnie kell a megbecsülésnek.” (Bakos István, Tiszatáj, 1972. 12. sz.) A kulturális juttatás pedig magába foglalja a sportot is. De vajon igény-e, lehet-e kielégíthető igény ma a sport termelőszövetkezeteinkben? Alakuló igények Híma Ernő, községi és termelőszövetkezeti párttitkár, Dunaszeg: — Fiatalok is, igények is vannak nálunk, hiszen akár a kombájnosokból kiállíthatnánk egy focicsapatot. Szövetkezetünk sportolói pedig megyei szinten is az elsők között vannak. Mégsem egyértelmű a dolog, hiszen összlétszámukhoz viszonyítva kevés fiatal marad itthon, a meglevő sportigények pedig meglehetősen szűkkörűek. Az érdeklődés labdarúgás-központú, s csak szalmaláng a lelkesedés a többi sportágban. Ugyanakkor a szövetkezetek, s ezt nemcsak magunkra értem, országos szinten mondhatom, ma még nincsenek abban a helyzetben, hogy megfeleljenek az esetleges igényeknek. Kell még négy-öt év, hogy további szakosodással, további gépesítéssel, több szabad idővel reális, kielégíthető igény legyen a sport termelőszövetkezeteinkben is. Farkas József tanár, művelődési ház igazgató, Ács: — Átmeneti, nehéz időt él a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban. Túljutottunk az alapok lerakásán, a felépítmény a gondunk: szocialista életünk kötelező kísérő jelenségei — a szociális-kulturális fejlődés, ide értem a sportot is — helyet követelnek a termelőszövetkezeti tagság életében. Bíztató jelekkel már magam is találkoztam nálunk, a faluban alakulóban van az igény a sportra, s ma már a szövetkezetnek is jut energiája arra, hogy ilyen téren is támogassa dolgozóit. A szorosan vett kultúra területén, hoszszú, nehéz fejlődés nyomán, már történt előrelépés. Ezt az utat kell végigjárnia-végigharcolnia a sportnak is. Dr. Novobáczky Iván, a TÓT titkára: — Kettős eredője volt „irányelveink” megalkotásának és az OTSH és a TDT között létrejött megállapodásnak. Egyrészt a sport iránt meglevő igények kielégítése, másrészt az igények fölkeltése. Tudjuk, hogy ez utóbbi a nagy feladat, ezért is igyekezünk közös munkérel, összefogással megvalósítani a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak egészségének védelmét, segíteni szabad idejük helyes kihasználását, sport- és szórakozási igényeik kielégítését. Életforma és pályaválasztás A termelőszövetkezeti sport fejlődésének legfőbb fékje maga a falusi életforma. Egy agrármunkás ma is 10—12 órát dolgozik, mások, az ingázók, utazással töltik szabad idejük jelentőss részét. Ha emellett mégis jutna idő más irányú elfoglaltságra, várja őket a „második műszak”: a házkörüli kiskert, a háztáji gazdaság. Hiányzik a faluból, illetve kevés az értelmiség, a fiatalság. Két olyan összefüggő mozgató, olyan katalizátor, amely erjesztő erő lehetne a termelőszövetkezetek sportjában is. Hiányukat tükrözi a falusi sport mai színvonala is, hiszen így aktíváit és sportolóit egyaránt nélkülözik a termelőszövetkezeti sportélet. Az okok kutatása nem feladatunk, mindössze jellemzésül emeljünk ki néhány gondolatot egy felmérésből: „A válaszolók között szinte alig akadt szülő — nem egészen 5 százalék —, aki a termelőszövetkezetben is szívesen látná gyermekét... Arra a kérdésre, hogy milyen pályára, s miért adnák szüleik gyermeküket, az elsők között volt a „ne legyen paraszt, könnyebben keresse meg a kenyerét, mint mi” típusú válasz (28 százalék)... Eljutottunk tehát addig, hogy a falusi fiatalok nem, vagy csak igen kis hányadban akarnak a mezőgazdaságban maradni.” (Bakos István, Tiszatáj, 1974. 12. sz.) ,,Mozgok én eleget” A fejlődés útja azonban — fentebb már láttuk — nyilvánvaló, sürgető a megoldás, hiszen népgazdaságunk jövője függ ettől. A gazdasági-társadalmi probléma gyökerei mellett, persze, alvadnak sportszakmai gondok is. Termelőszövetkezeteinkre is jellemző az „élsport-tömegsport” bizonytalansága, s mai mércénk még lehetőséget ad arra, hogy falusi közösség sportmunkáját egy-egy csapat,, kiugró teljesítményén — legfeljebb tehát húsz ember munkáján — keresztül mérjük le. Tömegsportszinten, ha lehet, szövetkezeteink még az országos átlagtól is elmaradnak, kibúvó is könnyebben akad, hiszen a mezőgazdasági munkás kezében ott a nagyadú: „Dolgozom (mozgok ...) én eleget a határban ..." Egykor a kocsma volt a falu életének színtere, sakkal és kuglival, véget nem érő csatákkal, önkéntelenül, tudat alatti közösségformáló erővel. Elvettük a kuglit, a cégtábla helyére új feliratot ragasztottunk. És most sietve keressük a közösségeket. A legerősebb kötődés Valami, persze, elkezdődött. Ha megkésve is, termelőszövetkezeteink is elindultak az úton, naponta hallhatunk új kezdeményezésekről, szövetkezeteink kulturális-nevelő tevékenységéről, a szocialista magyar falu megváltozott szemléletéről. Ezt az utat jelzi az OTSH—TÓT megállapodás, amely az elkövetkezendő évekre meghatározhatja a termelőszövetkezeti sport irányát, s a továbblépés vagy éppen az indulás alapja lehet. Töke János, a kemenesaljai Úttörő MGTSZ elnöke: — Termelőszövetkezetünkben a sport az egyik legfontosabb kérdés. Jómagam és a többi vezető is érzi, hogy ezen keresztül tudunk igazán adni valamit tagjainknak, elsősorban a fiataloknak. Hiszen csak így lehet alapja a termelőszövetkezetnek arra, hogy jó hozzáállást, többletmunkát követeljen, ugyanakkor a fiatalkori sportélmények a legerősebb kötődést jelenthetik a tagság és a szövetkezet között. Átalakulóban vannak termelőszövetkezeteink. Lezárult egy hosszú, nehéz fejlődési szakasz, valami újnak lehetünk tanúi napjainkban a mezőgazdaságban. A mennyiségi növekedést fölváltja a minőségi változás, ez a követelmény érvényesül szociáliskulturális téren is. Új szemlélet, új életforma van kialakulóban szövetkezeteinkben. Téeszeinnk a kitűzött cél elérhető közelségébe jutottak. Minden feltétel adott ahhoz, hogy valóban népgazdaságunk szocialista nagyüzemei, szociális-kulturális feladatokat ellátó társadalmi szervezetek, a szocialista munka műhelyei legyenek, amelyekben az is természetes, hogy lehetőségeikkel a testnevelés és sport érdekeit is szolgálják. Major Árvácska Harcsa Gábor I ATLÉTIKA Futni nem elég, váltani is tudni kell! Mostanában meglehetősen nyomott hangulatban van Oros Ferenc, a MASZ rövidtávfutó szakmai albizottságának vezetője. Pedig tavasszal még derűsnek látta a helyzetet, amikor kidolgozta és az érdekelt versenyzők edzőivel megtárgyalta a vágta váltók felkészítésének programját. Április 1-én kezdte meg Keresztúri Géza mesteredzővel a heti, keddi váltóedzéseket. Akkor bizony azt remélték, hogy július közepéig mindkét válogatott váltó megjavítja tavalyi eredményeit. Miért nem sikerült? — erről kérdeztük Oros Ferencet. — Beszéljünk először a női csapatról. — A tavalyi EB-n helyezett váltóból Károly kiesett. Szabó Ildikóra az idény közepéig nem számíthattunk, Németh felkészülését edzője, Kovács János, nem tudta összeegyeztetni a váltóedzésekkel, így rendszeresen csak négyen vettek részt az edzéseken. Később bekapcsolódott Balogh Györgyi is, de, sajnos, hamarosan megsérült. — Miért változott olyan gyakran az összeállítás? — Kényszerből kellett többször is változtatni a tervezett sorrenden. Nem volt állandó kezdő és befutó versenyző, kényszermegoldás volt, hogy Orosz a kanyarban szerepelt, s a második váltás mindig nagyon biztonsági volt. Problémát jelentett az is, hogy csak Orosz és Könye ért el megfelelő egyéni formát, bár Szabóné a váltóban mindimokatotóban futott, mint egyéni versenyein. A formákhoz képest a Népszava Kupán elért 44:6-os időt feltétlenül biztatónak tarthattuk. Az indulási jeleket az edzéseken sikerült a formáknak megfelelően megállapítani. A váltó versenyen kilencszer, edzésen ötször futotta le a teljes távot. Csak az első és az utolsó alkalommal, sajnos, éppen az Eb-elődöntőn nem ment végig körbe a bot... — Nem volt-e kockázatos Szabó Ildikó beállításával az elődöntőre változtatni az addigi összeállításon? — Egyáltalán nem, hiszen ő tavaly egész évben a második kanyarban futott és az elődöntő előtt két edzésen is gyakorolta a váltást. Ott álltam ennél a váltásnál. Állítom, egészen ritka, elemi hiba volt, hogy Szabó Ildikó és Szabóné métereken keresztül nem tudta „megtalálni” egymás kezét. Ezt csak a nagy akarás, a túlzott tét idézhette elő, mert ilyen hiba az edzéseken sohasem fordult elő. Meggyőződésem, hogy ha a váltás sikerül, új csúccsal szerezhették volna meg a második helyet. — Milyen nehézségek jelentkeztek a férfiváltó kialakításában? — Itt nagyobb volt a választék. Heten jöttek szóba, de a tizenöt közös edzés felén volt csak teljes a létszám. Ha egy pár már kezdett összeszokni, akkor sérülés borította fel a számításokat. Csak az első, a Korona—Lénold váltás volt valóban jó. Tweehírható. Az alsó kanyarban Petőházi sérülése miatt három változatot is próbáltunk. A tanssztoltság Farkas mellett döntött, de a bourges-i verseny óta túlzottan félt az elfutástól. Lukácsnak még kevés a gyakorlata, az indulással mindig elkésett. A befutó, Gresa nem bízott abban, hogy váltótársa utoléri, ezért az indulás után visszafogta magát, egyébként is lábérzékenységei miatt ő hiányzott legtöbbször az edzésekről. — A férfi váltótagok egyénileg sokkal jobb időket értek el, mint a nők. Ez sem segített? — Június közepére már biztatóan kialakultak a formák, de a második és a harmadik váltás az edzéseken továbbra sem sikerült. A Népszava Kupa után Korona térdsérülése miatt kiesett, s ez újabb kényszercserét okozott. A csehszlovákok ellen így is számíthattunk csúcsra, de mindhárom váltás nagyon biztonsági volt. Az idei hatodik futásnál, a torinói elődöntőn pedig, a megsérült Gresa nélkül, felforgatott összeállításban 40.2-nél jobbat nem várhattunk. — A bizonytalan, gyenge váltások nemcsak a nagyválogatottak szereplését jellemezték. Mindkét utánpótlásváltónk és az IBV- csapat is elrontott váltások miatt vesztett a júliusi viadalokon. Mi ennek az oka? — A futóforma javulása, az indulási távolságok pontos megállapítása még nem elég. A botátadás és -átvétel technikájénak hiányosságait a heti egy közös edzés nem tudta megszüntetni, és ezek a versenyeken rendre kiütköztek. A nagyválogatottak közül maximális sebességre törekedve egyedül Korona volt képes mindig jól végrehajtani a váltást. A botátvevők rendszerint visszafogva indultak. A felkészülés előtt kértük, hogy az egyesületi edzéseken hetente egyszer iktassák be legalább 6— 8 váltás gyakorlását. Sajnos, ezt sehol sem tartották be, pedig erre nagy szükség lett volna. Hetente eggyel több közös edzés nem oldaná meg a problémát. A legsúlyosabb hibának azonban azt tartom, hogy a vágtázók felkészítésében a váltások gyakorlása ma már egyáltalán nem szerepel. Ennek következménye a különböző utánpótlásváltók bizonytalan szereplése. A mostani hibák jelentkezni fognak akkor is, amikor a fiatalok már a felnőttek között is számításba jönnek. A váltás elhanyagolásához járnak még a különböző futótechnikai hibák, amelyek szerintem közrejátszanak a gyakori sérülésekben is. — Mit várhatunk a váltóktól még az idén? — A kezdetben tapasztalt lelkesedés, kedv valahogy megcsappant. Az Eb-t követő két közös edzésen a férfiak közül egyedül Farkas jelent meg és még most kedden sem volt teljes a létszám. Az elődöntő óta egyszer sem futották le a teljes távot. Most augusztusban még mindkét csapatnak van egy válogatott viadala, alkalma a javításra. Ha a váltások sikerülnek, formájuk alapján esetleg futhatnak csúcsot is, de ez kétséges. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy valóban ütőképes, megbízható válogatott váltók kialakítása az idén sem sikerült. (s. z.) SÚLYEMELÉS Sikerélmény — ellentét nélkül Beszélgetés a nemzetközi szövetség elnökével Kicsit merev, kicsit tartózkodó modorú férfi Gottfried Schödl, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség osztrák elnöke. Igen, egyéniségének ismeretében elképzelhetetlen lenne például az, amit Oscar State, a főtitkár tett legutóbb, a Pannónia Kupán: maga ült a mikrofon elé és több nyelven — magyarul is! — kommentálta az eseményeket. Ezt megelőzően, a marseille-i ifjúsági VB-n pedig még a gépírónőket is helyettesítette ... Nem, Schödl úr lényegesen mértéktartóbb. Egy azonban tagadhatatlan: a maga módján nagyon szereti, sőt, tiszteli sportágát. Minden jelentősebb versenyen ott tartózkodik, így évről évre jelen van a Pannónia Kupán is. Csökkent a népszerűség ? Interjú? Hogyne, szívesen! — mondja, de órájára nézve jelzi: fél óránál több ideje nincs. Kezdődik a második versenynap, s neki a nemzetközi zsűri elnöki tisztét kell elfoglalnia. A protokollszobában kezdjük a beszélgetést. A kétfogásnemes versenyzésre való áttérés óta két és fél év telt el. Így utólag mi a véleménye a nagy horderejű szabálymódosításról? — Sokkal jobb lett minden ... A figyelem sokkal jobban koncentrálódhat magára a sportra, nem hárul olyan nehéz feladat a bírókra, tisztább, igazságosabb lett a versengés. - A közönség mintha nem méltányolta volna ezt a nemes igyekezetet. Előredől, elgondolkozik, s csak azután válaszol: — Talán valóban népszerűtlenebblett a sportág. A nézők egy része azelőtt csak azért jött a súlyemelésre, hogy élvezze azokat a nézeteltéréseket, amelyek a sokszor vitatható nyomásgyakorlatok következtében adódtak, s nemegyszer botránnyá fokozódtak. Ezt, persze, csak a kisebbségre értem, az ilyen szurkolók távolmaradásán nem kell szomorkodnunk. Igen, a súlyemelésnek nehéz pótolnia azt, amit az ökölvívás, a birkózás adhat: a küzdelmet. Ezért nincs hangosabb tiltakozás a versenyeken, de a sportág ennek csak a hasznát látja! A magyarok problémája . Az utóbbi években a bolgárok törtek előre ebben a sportágban. Minek tulajdonítja ezt? — A leglényegesebb ok: a bolgár szövetség leállította az idős versenyzők menedzselését. A mexikói olimpiáig még a középmezőnybe tartozott t néyemelésük, azóta hihetetlen gyoszasággal a csúcsra emelkedett. A másik ok: az új edzésszisztéma, amelyet csak a fiatalokkal lehetett sikerre vinni. Érdemes megemlíteni erről a módszerről, hogy sajátságos ötvözetből alakult ki: átvették a legjobbak szisztémáit, és azokat a maguk sajátosságaihoz idomították. Mindehhez természetesen megfelelő anyagi alap kellett, így, asztal mellett, persze, könnyű felvázolni az összetevőket, a valóságban mindezt sokkal nehezebb volt létrehozni. Van ennek a gyors fejlődésnek egy nagy-nagy kérdőjele: az új nemzedékből még egyetlen versenyző sem érte el a dobogón, csúcsszinten a harmincadik életévét ... És kérdés, hogy ezután fogja-e? Mi a véleménye egy másik nemzet súlyemelőiről, akik nemrég még a bolgárok előtt jártak? Mi a véleménye a magyarokról? Elmosolyodik, hátradől a székében. Gondolom, nem akar udvariatlan lenni, ezért fontolgatja oly sokáig a választ: — Nagyon érdekes probléma a magyaroké! Helyzetük hasonlít az 1968 előtti bolgár súly-Egy bolgár világnagyság azok közül, akik még az elnöknek is problémát okoznak: vajon Nurikjan mire lesz képes — a harmincadik éve körül? ... emeléshez, s kicsit a mai lengyel, sőt, szovjet súlyemeléshez is. Szükséges néhány év, amíg feljöhet egy olyan fiatal nemzedék, amely Bulgáriában már feljött. Kicsit elöregedett a súlyemelésük ... Pedig ma már világszerte bontogatják szárnyaikat ifjú tehetségek, ezért volt szükség ifjúsági, Világ- és Európa-bajnokság létrehozására is. Az újfajta doppingellenőrzés ? Egy kényes, vagy legalábbis annak tűnő kérdés: mi a véleménye az újfajta doppingellenőrzésről ,.amely kiterjedaz anabólikus ' szteroidok használatára is? — Ez az ellenőrzés tele lesz problémákkal! Előfordulhat, hogy akadnak majd versenyzők, akik mindent ugyanúgy csinálnak, mint azelőtt, szedik egész éven át az erősítőszereket, s körülbelül két héttel a verseny előtt leállnak vele. Ekkor pedig már nem tudjuk kimutatni. Érintettünk néhány témát a mai súlyemelés fontosabb kérdései közül. A nyomás eltörlését, a versenyzőállomány elöregedését, illetve az új generáció színrelépését, az újfajta doppingellenőrzést. Mindezeken keresztül hogyan látja a sportág jövőjét? Meddig fejlődhet a súlyemelés? — Sok-sok évvel ezelőtt már téma volt: hol van a súlyemelők teljesítőképességének határa? Akkor néhányan kijelentették, hogy bizonyos súlyokat elérve nem fokozhatók a teljesítmények. Ma már régen túlszárnyalták ezeket a túlszárnyalhatatlannak hitt határokat Már elnöke voltam a sportágnak, amikor egy szaktekintély azt mondta: lehetetlen az ólomsúlyban 190 kg-ot szakítani. És a közelmúltban a fiatal bolgár Placskov ennyit szakított... Véleményem szerint a súlyemelés, miként oly sok más sportág, a specializálódás felé halad. Eljön majd az idő, amikor külön bajnokságokat rendeznek szakításban, lökésben Lesznek versenyzők, akik csak az egyikben képesek kimagasló teljesítményre, az egyikre készülnek jobban, s ezáltal még jobban fokozhatják eredményeiket. A sportág varázsa 4 Végül egy személyes kérdés: miért szereti a súlyemelést? Az eddig kissé merev arckifejezés feloldódik, az elnök mosolyog. Azt hiszem, örül a kérdésnek. — Magam is súlyemelő voltam. Igaz, nem kiemelkedő versenyző, de a versenyző. A sportágnak az a sajátos légköre fogott meg, amelyet egyetlen más sportághoz sem tudnék hasonlítani, s pontosan talán nem is lehet megfogalmazni. Az ember küzdelme önmagával, az állandó sikerélmény lehetősége, ellenfél nélkül... Három óra van. Oscar State már a mikrofon előtt ül, az ő hangja juttatja az elnök eszébe, hogy indulnia kell, teljesítenie a zsűrielnök kötelességét. Bár, úgy vettem észre, ez a feladat számára nem kötelesség, miként a rögtönzött interjú sem az volt. B. M. NÉPSPORT 5