Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

2 NÉPSPORT Remények, ábécében... KI MIT VÁR 1976-TÓL? Mott a sportág, mint addig... De nem akarok túlzásba esni. A sportág további fejlődésében bí­zom, és sikereket várok az olimpián. Van még jó néhány ökölvívónk, aki tovább fejlőd­het, ezért azt hiszem, realista maradok, ha várakozásom tel­jesüléséről azt állítom, hogy ez, bizony, különböző csillogású ér­meket jelenthet. — Persze, mindenkit érhet meglepetés. A szorítóban min­dig változnak az ellenfelek, az ismeretlenségből új módszerek­kel felkészített fiatal tehetségek bukkanhatnak elő és felborít­hatják az elképzeléseket. A mi sportágunkban ez a veszély kü­lönösképpen fennáll, hisz mind az öt kontinens ontja az esé­lyeseket.­­ Mindenesetre bizakodom. S azt is remélem, hogy az ököl­vívás nem a verekedés, hanem a védekezés művészete irányá­ban fejlődik. A szakvezetők most kitűnő összhangban dol­goznak együtt, s a tartalmi és a szervezeti erősödéstől a sport­ág vonzerejének további növe­kedését várom. Jó néhány te­hetséges fiatalunk akad, ezért hiszem, hogy Montreal után sem lesznek versenyzőgondja­ink. . . Mit kívánhatnék még ezen túl? Kicsi és nagy vá­gyaim vannak. Szeretném, ha Papp Lászlónak lenne a szorí­­tóban magyar követője. Remé­lem, hogy a hosszabb ideje be­tegeskedő Adler Zsigmond, aki 1976-ban lesz 75 éves, meg­gyógyul és jó egészségben még sokáig segíti a sportágat. Szeretném, ha újból beválna a CSB , mert lesz csapatbajnok­ság. Eddig ugyanis azt mond­ták: olyan ez, mint a kígyó meg a farka: azért nincs CSB, mert nincs versenyző, illetve azért nincs versenyző, mert nincs CSB. Újból lesz! Hiszem, hogy mindkettő! (Folytatta az 1. oldalról.) neki aranyérme és felnőtt vi­lágbajnoki negyedik helyezése rendkívül elismerésre méltó. Akárcsak Hegedűs Csaba sike­res visszatérése a világversenyek szőnyegére. Mindent egybevet­ve, az áprilisi leningrádi Bu­gósvá István, a MAGYAR CSELGÁNCS SZÖVETSÉG fő­titkára: — Talán meglepően hangzik, de mi a montreali olimpia évé­től a moszkvai olimpiai szereplé­sünk megalapozását várjuk. Sze­retnénk továbbra is népszerűsí­teni sportágunkat, elsősorban az ifjúság, az iskolás fiatalok kö­rében. Tovább kívánjuk erősí­teni szakmai munkánkat, egy­séges elvek alapján, és bízunk abban, hogy sikerül javítani a rópa-bajnokság után többet tu­dok majd mondani arról is, hogy ki utazik Montrealba és arról is, hogy ott milyen ered­­ményt érünk el Terveinkben harminc pont megszerzése sze­repel, ez érmeket és helyezé­seket jelent szakosztályok edzéskörülmé­nyein, feltételein. — A különböző világverse­nyeken hasonló teljesítményt és helyezéseket várok versenyző­inktől, mint 1975-ben, ez vo­natkozik természetesen az olimpiára is. A leglényegesebb azonban, ismétlem, az 1980-as olimpiára való felkészülés. És remélem, ebben nagy segíté­­günkre lesz az 1976. első fél évében hazánkban dolgozó ja­pán edző is. CSELGÁNCS Mind több fiatal EVEZÉS Breinich Miklós, a MAGYAR EVEZŐS SZÖVETSÉG elnöke: — Sportágunkban az idén egészséges fejlődési folyamat indult meg. Nem állíthatom, hogy nehézségektől, akadá­lyoktól és buktatóktól mentes fejlődés, de fejlődés. Elsősor­ban a most megindult pezsgés folytatását várom jövőre. — Várjuk és szeretnénk, hogy a női válogatottnál idén már általánossá vált korszerű edzés­­módszerek és az eredmények­hez vezető kemény, néha kímé­letlennek tűnő edzésmunka mind szélesebb körben terjedjen el, ennélfogva még szélesebb körben hozza meg gyümölcsét. VB-ismétlés — Ha az olimpián is sikerül óévi VB-eredményeinket meg­ismételnünk, amit természete­sen nagyon szeretnénk — ■ úgy is állítottuk össze felkészü­lő!! programunkat, hogy el is érjék versenyzőink ezeket az eredményeket —, akkor az bi­zonyára jó hatással volna a fia­talokra. — Úgy tűnik, jövőre már vár­hatjuk a hajókérdés megoldá­sát; nem fantazmagória, hogy olcsó és jó minőségű hajókat tudjunk beszerezni. Hasonlóan reálisan várhatjuk, hogy vala­melyest javul majd jövőre a pályahelyzet is ... KAJAK-KENU Legalább fél tucat érem Bonn Ottó, a MAGYAR KA­JAK-KENU SZÖVETSÉG el­nöke: — Azt várom, de talán helye­sebb úgy fogalmaznom, hogy elnökségünk tagjaival együtt azt várjuk a jövő évtől: váljanak valóra megalapozott terveink. Terveink pedig bőven vannak. — Először is a legfontosabb, hogy az olimpiára utazó ma­gyar kajak-kenu válogatott be­csülettel, tisztességgel állja meg a helyét. Tudom, ez így köz­helyként hangzik, de amikor mi tisztes helytállásról beszélünk, akkor dobogós helyezésekre, leg­alább fél tucat éremre gondo­lunk. Úgy állítottuk össze jövő évi programunkat, hogy ezt a célkitűzésünket semmi meg ne akadályozhassa. — Másodszor azt várjuk, hogy folytatódjék ifjúsági sportolóink ideihez hasonló, sikeres sze­replése. — Harmadszor, várjuk a sportág országon belüli továb­bi fejlődését. Ez, esetünkben elsősorban a vidéki bázisok to­vábbi erősödését jelenti. Sok vidéki szakosztályunk már idén is utolérte, sőt nem egy vonat­kozásban el is hagyta legjobb fővárosi szakosztályainkat is, várjuk, hogy ez az irányzat erősödjék jövőre is.­­ Végül, ami a szövetség munkáját illeti, az idén már meglehetős rendszerességgel dol­goztunk. De éppen az idei ta­pasztalatok felhasználásával igyekszünk majd a további munkát még folyamatosabbá, pontosabbá, tervszerűbbé tenni, s ennek pedig vissza kell hat­nia a korábban említett három célkitűzésünk sikeres megvaló­sítására. LABDARÚGÁS A világbajnokság jegyében Krizsán József, a MAGYAR LABDARÚGÓK SZÖVETSÉGÉ­NEK főtitkára: — 1976-tól azt várom, hogy a labdarúgás fejlesztése érde­kében hozott határozatok, In­tézkedések még következeteseb­ben végrehajtásra kerüljenek. Azt szeretném, ha mindannak a­­hatása, amit papírra vetet­tünk, szabályokba foglaltunk, a pályán folyó játékban is mind jobban megmutatkoznék.­­ Az új esztendőben az a megtisztelő feladata az MLSZ- nek, hogy megrendezheti a soron következő UEFA-tornát. Ezt mi nagyon fontos ese­ménynek tekintjük, de nemcsak mi, hanem a kontinens és a világ labdarúgásának vezetői is. Az ifjúsági tornákon­­ tűnnek fel azok a tehetségek, akik két-három év múlva aztán a világ élvonalát jelentik. Re­méljük, a nálunk megrendezett tornán is szép számmal akad­nak majd ügyes, tehetséges já­tékosok. Bízom abban, hogy lesz köztük nem egy magyar fiatalember is. Szeretnénk na­gyon jól megrendezni a tor­nát. — 1976-ban születésnapot ün­nepel az MLSZ. Nem is akár­milyet, hanem a 75 éveset. Ezt a jubileumot mi nem akarjuk öncélú ünneplésre felhasználni, hanem segítségével szeretnénk a magyar labdarúgás fejlődését is előrevinni. — Ebben az évben megkez­dődnek az előkészületek a VB- selejtezőkre, s ez meghatároz­za feladatainkat is. Ezen túl­menően a bajnokságban jó mér­kőzéseket és izgalmas véghajrát várok. ÖKÖLVÍVÁS • • Öt kontinens esélyesei Schiller János, a MAGYAR csak egy nappal jelent többet. ÖKÖLVÍVÓ SZÖVETSÉG el- de — többet jelent. S ha arra nékem gondolok, hogy az előző szó­— Szökőév elébe nézünk. Ez kőévben, 1972-ben is többet hő­ (K ÖTTUSA Gaál Ferenc, a MAGYAR ÖT­TUSA SZÖVETSÉG főtitkára: H — Azt hiszem, egészen köny­­nyű a dolgom, amikor arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy mit várok az új esztendőben a magyar öttusázóktól? Ha távirati stílusban felelnék, akkor azt mondanám: ugyanazt, amit el­értek 1975-ben ! — De mi többet szeretnénk, hiába, megjött az étvágyunk. 1975-ben mesterhármast értek el öttusázóink, mert a felnőttek mellett VB-aranyérem jutott a junior csapatnak is, s a leg­ifjabbak valósággal taroltak kor­osztályuk legjelentősebb erő­próbáján, az IBV-n. Ez, per­sze, nem a véletlen műve volt, hiszen már a múltban is gyak­ran láttuk: a különböző kor­osztályok eredményeinek óriási a hatása egymásra! A felnőt­tek „feldobják” az ifiket, a ju­niorokat és viszont. Nem is titkoljuk: 1976-ban ugyanezt vár­juk valamennyi korosztályban! — Hogy nem beszélünk a le­vegőbe, azt bizonyítja az a minden részletre kiterjedő ed­zésmunka, amely már a nagy sikereket követő napokban meg­kezdődött. Különösen a felnőt­tek vannak némileg hátrányos helyzetben, mert alig néhány nap állt rendelkezésükre, hogy kipihenjék magukat és frissen kezdjék az alapozást, az olim­piai előkészületeket, örömmel mondhatom, hogy mindenki a lehető legnagyobb szorgalom­mal készül! Erre is remek dopping egy VB-arany ... Fel­nőtt együttesünk 1975-ben el­nyerte az „Év csapata” büszke címet öt éve várt diadal ez, és ha már ismét odakerültek legjobbjaink a „kiválasztottak” közé, akkor ott is szeretnének maradni. Ehhez pedig__ Nos, kabalából nem mondhatok mást: helyt kell állni Montrealban! Megjött az étvágy RÖPLABDA Magasabb a mérce Dr. Holvay Endre, a MA­GYAR RÖPLABDA SZÖVET­SÉG elnöke: - Új esztendő hajnalán kezd­jük a „napos” oldallal! Amit korábban csak titkon remél­tünk, az október 25-én, Belg­­rádban bizonyossággá vált: ki­tűnő szereplésének, az EB- ezüstéremnek köszönhetően női válogatottunk a magyar sport­­küldöttségben ott lehet Mont­realban, így figyelmünket ter­mészetesen a legnagyobb sport­­eseményre, az olimpiára össz­pontosítjuk. Müncheniben az ötödik helyet szerezte meg a együttes, Montreal előtt ma­gasabbra emeltük a mércét! A dobogóról álmodunk, így elvár­juk, sőt meg is követeljük az évekkel ezelőtt megkezdett cél­tudatos munka folytatását. — Következzék a borús oldal: a férfiaknál alaposan elmarad­tunk a rendszeres, komoly mun­kában. Erről tanúskodott 1975 eseménye, az EB is. A sportág szakembereinek összefogására van szükség, hogy úrrá lehes­sünk végre a szakmai és mo­rális nehézségeken. S ezen a területen, a tisztulás útján már 1976-ban nagyot léphetünk elő­re. Erre lehetőséget biztosít az erős terhelést adó ötnapos baj­noki tornák sorozata, amely 1975-höz képest megduplázza a mérkőzésszámot! Az esztendő első felében a klubokban folyó munkára fektetjük a fő hang­súlyt, később aztán, az év eleji tapasztalatok nyomán fokozato­san ismét megkezdhetjük a vá­logatott építését. Ez is jelzi, jelentős frissítésre kerül sor, hosszú távra kell terveznünk. ­ SPORTLÖVÉSZET A próbaév tanulságai simon Tibor, a MAGYAR SPORTLÖVŐ SZÖVETSÉG fő­titkára : — Előre mindig úgy tekinthe­tünk, hogy részben vissza is né­zünk, igyekszünk minden olyan tapasztalatot felhasználni a múltból, ami az eredményesség szempontjából hasznos lehet Az olimpiai előkészületek a mi sportágunkban nem korlátozód­hatnak egyetlen esztendőre. Így tulajdonképpen 1975 amolyan próbaév volt számunkra. Jó néhány értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak és — örömmel mondhatom — az eredményeknek sem voltunk hí­­ján. — A pillanatnyi helyzet sze­rint néhány puskás, futóvadlövő és skeetes versenyzőnek van esélye arra, hogy eleget tegyen az olimpiai részvételt megha­tározó követelményeknek, vagy­is olyan eredményt produkáljon már az ötkarikás játékok előtt, amilyennel megpályázhatja szá­mában az első hat hely vala­melyikét.­­ Az elmúlt esztendő bizo­nyította, hogy kikre számítha­tunk és az új évtől azt vár­juk: megerősítsék velük szem­beni reményeinket. A puská­sok közül elsősorban Pap La­jos, Hammerl dr., Nagy Sán­dor okozhat kellemes meglepe­tést, szerezhet értékes pontokat. A futóvad, amely már-már ma­gyar számnak számít, ma talán a legerősebb versenyágunk: Sza­bó Gyula mögött két fiatal, Má­­dai és Bodnár próbálja majd „átvinni” a válogató „lécét”. 1975 egyik nagy meglepetése a koronglövő Tálabos István, aki, ha úgy folytatja, ahogy ta­valy szeptemberben a müncheni VB-n elkezdte, a régi nagy ko­rongosok örökébe léphet. XXXII. 1. ♦ 1976. január 1. SÚLYEMELÉS Az új követelmények vizsgája Tóth Dezső, a MAGYAR SÚLYEMELŐ SZÖVETSÉG el­nöke: — A sportágban bevezetett új szakmai követelmények vizsgá­ja lesz az 1976-os év. A vero­nai fordulat után a szövetség új szakmai célkitűzéseit folya­matosan a magukévá tették a szakosztályok. Az edzők egysé­ges álláspontja, és összefogása biztosíték arra, hogy a fejlődés nem maradhat el. " A nagy erőpróbára, a mont­reali olimpiára már az új kö­vetelmények szerint készülő csa­pat utazik, amelytől azt vá­rom, hogy a hagyományoknak megfelelően, sikeresen szere­peljen. Természetesen tisztá­ban van a sportág vezetése az­zal, hogy a megfiatalított vá­logatott még nem érhet el a müncheni olimpiához hasonló sikereket, de minden verseny­zőnktől becsületes helytállást várunk. " Bizakodva tekintek a jövő évre, mert a szakosztályokban évek óta folyó kemény munka eredménye nem maradhat el Az utánpótlás ez évi szép si­kerei után, remélem, jövőre felnőtt versenyzőink is nagyot lépnek majd előre. TORNA Béres Tibor, a MAGYAR TORNA SZÖVETSÉG elnöke: — Egy mondatban úgy vála­szolhatnék: azt várom, hogy a magyar torna szinten maradjon, sőt bizonyos vonatkozásokban előbbre is lépjen. Ami a vá­logatottat illeti, a nőknél ez az előbbrelépés azt jelentené, hogy a csapat tartsa meg a legutób­bi világbajnokságon megszer­zett harmadik helyét, s emel­lett most már egyéni helyezé­seket is várunk, mi több, ér­met is ... És természetes, hogy olimpiai érmet, hiszen ez lesz majd az a verseny, ahol fel­mérhetjük helyzetünket a vi­lágban. A férficsapatnál a hosz­­szú idő óta várt és már meg­szerzett negyedik helyezésre számítunk Montrealban is, és legalább egy nagyon szépen csillogó éremre.­­ A tornában, különösen nőknél, az elmúlt időben megnőtt az utánpótlás-ne­velés jelentősége. Nagyon fia­tal versenyzők is képesek na­gyon nagy eredményekre, s ha lépést akarunk a jövőben tartani a világgal, jövőre so­kat kell tennünk. Mi rendez­zük az IBV-t 1976-ban, s ez nem csak rendezési, szervezé­si kérdés számunkra ... — Végül szeretnénk, hogy új torna és azon belül is elsősor-­ ban a gimnasztika, hódítson­­ magának új tömegeket. Persze, nem csak szeret­nénk, hogy mindez bekövet-­­kezzék, szövetségünk tagjai, az­­ edzők, vezetők, versenyzők, mi mindannyian ezért is dolgo­zunk. Dobogó és t­ömegek . ÚSZÁS - VÍZILABDA Feltenni a koronát! Ligeti László, a MAGYAR ÚSZÓ SZÖVETSÉG elnöke: — Nem panaszképpen mon­dom, de nagyon sok feladat vár ránk 1976-ban. Tulajdonképpen ezek megoldásában sorrendet nem is lehet felállítani, hiszen valamennyi nagyon fontos. Azt hiszem, mégis az élsporttal kell kezdenem__ 1975­ kitűnő éve volt úszósportunknak és az új esztendőben sem akarjuk alább adni. Sőt! — Hangsúlyozom: nem fon­tossági sorrendben beszélek ter­veinkről, de rögtön az élsport után említem az úszóhatározat végrehajtásának kérdését. Csu­pán egyetlen teendő, amelynek megoldását személy szerint ma­gam is igen fontosnak tartom: aprólékosan utána kell járnunk,, hogy jól gazdálkodunk-e a meg­levő létesítményekkel. Csodák­ban nem bízhatunk, uszodák nem teremnek egyik napról a másikra. Ezért még jobban ki kell használni a már működő­ket 1976-ban, hiszen a létesít­mények feladata rendkívül sok­rétű: helyet adnak a verseny­sportnak éppúgy, mint a tö­megtestnevelésnek, s nem utol­sósorban az úszásoktatásnak.­­ Hiba lenne, ha csak az úszásról beszélnék, hiszen szövetséghez tartozik még két uszodai sportág, a vízilabda és a műugrás is. Azt hiszem, nem véletlenül várja a közvélemény pólósainktól, hogy a két olim­pia között produkált remek so­rozatra Montrealban tegyék fel a koronát és kiköszörüljék kolumbiai csorbát, vagyis visz­­szaszerezzék az elveszített vi­lágelsőséget. Véleményem sze­rint olyan magas színvonalú a szakmai munkájuk, hogy erre komoly esélyük van. Nem sze­retek jósolni, de nagyon való­színűnek tartom, hogy 1976-ban visszahódítják vízilabdázóink az utoljára 1964-ben kiharcolt olim­piai bajnoki címet. Műugróink eddig nem nagyon büszkélked­hettek nemzetközi sikerekkel, tőlük azt várjuk, hogy a tehet­séges fiatalok növeljék rutin­jukat és az új esztendőben olyan tapasztalatokkal gazdagod­hatnak, amelyek a későbbi si­kerek zálogai lehetnek. •4. VIVAS Biztató hagyomány Rabe Gusztáv, a MAGYAR VÍVÓ SZÖVETSÉG szakfel­ügyelője. — A hagyományok folytatá­sát várjuk az 1976-os esztendő­től. A második hely megszer­zését a Nemzetek Nagydíjában, Montrealtól — érmeket. Olim­piai reményeinkről egyelőre ennyit... Várható eredmé­nyekről beszélni, esélyeket la­tolgatni — különösen ebben a sportágban — túlzott merészség és igen hálátlan feladat. — Itthon, az utánpótlás-neve­lés legfőbb célja továbbra is a minőség, a színvonal növelése lesz. Azt hiszem, ez teljesen érthető. Mennyiségben, igazolt vívók számában­ nehezen tud­nánk felvenni a versenyt a sportág olyan „nagyhatalmai­val”, mint például Franciaor­szág vagy a Szovjetunió. (Az előbbi országnak 21, az utóbbi­nak 51 ezer a minősített vívó­ja, míg nálunk mindössze 4000 sportoló lép rendszeresen a pástra.) Az új esztendőben fo­kozni kívánjuk a csapatverse­nyek számát, hiszen ez a leg­jobb mércéje az egyesületekben folyó utánpótlás-nevelésnek. A felnőtt és junior mellett, a ser­dülő és ifjúsági korcsoportok­ban is kiírásra kerül a vidék­bajnokság. Mindezek célja — mint már említettem — a mi­nőség további javítása. Ezt vár­juk az új esztendő hazai verse­nyeitől. — Visszatérve az olimpiára reméljük, zökkenőmentes les­z válogatottak felkészülése az ötkarikás eseményre. A menet­rend a következő: a májusi OB- ig szakosztályi és keretedzések (fegyvernemenként). Minden vá­­logatott három nemzetközi A- kategóriás versenyen szerepel. A bajnokság után ezekre az eseményekre az utánpótlás leg­jobbjai utaznak. Az OB befe­jeztével két hét pihenő, majd hathetes közös felkészülés kö­vetkezik az olimpiáig — mátra­házi, budapesti és tatai színhe­lyekkel. — Bár — mint mondottam — jóslatokba nem szívesen bo­csátkozom, egy érdekességet azonban feltétlenül megemlíte­nék. Több éves tapasztalat bi­zonyítja, hogy vívóink az olimpiákon jobban szerepelnek, mint a világbajnokságokon. "

Next