Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
2 NÉPSPORT Remények, ábécében... KI MIT VÁR 1976-TÓL? Mott a sportág, mint addig... De nem akarok túlzásba esni. A sportág további fejlődésében bízom, és sikereket várok az olimpián. Van még jó néhány ökölvívónk, aki tovább fejlődhet, ezért azt hiszem, realista maradok, ha várakozásom teljesüléséről azt állítom, hogy ez, bizony, különböző csillogású érmeket jelenthet. — Persze, mindenkit érhet meglepetés. A szorítóban mindig változnak az ellenfelek, az ismeretlenségből új módszerekkel felkészített fiatal tehetségek bukkanhatnak elő és felboríthatják az elképzeléseket. A mi sportágunkban ez a veszély különösképpen fennáll, hisz mind az öt kontinens ontja az esélyeseket. Mindenesetre bizakodom. S azt is remélem, hogy az ökölvívás nem a verekedés, hanem a védekezés művészete irányában fejlődik. A szakvezetők most kitűnő összhangban dolgoznak együtt, s a tartalmi és a szervezeti erősödéstől a sportág vonzerejének további növekedését várom. Jó néhány tehetséges fiatalunk akad, ezért hiszem, hogy Montreal után sem lesznek versenyzőgondjaink. . . Mit kívánhatnék még ezen túl? Kicsi és nagy vágyaim vannak. Szeretném, ha Papp Lászlónak lenne a szorítóban magyar követője. Remélem, hogy a hosszabb ideje betegeskedő Adler Zsigmond, aki 1976-ban lesz 75 éves, meggyógyul és jó egészségben még sokáig segíti a sportágat. Szeretném, ha újból beválna a CSB , mert lesz csapatbajnokság. Eddig ugyanis azt mondták: olyan ez, mint a kígyó meg a farka: azért nincs CSB, mert nincs versenyző, illetve azért nincs versenyző, mert nincs CSB. Újból lesz! Hiszem, hogy mindkettő! (Folytatta az 1. oldalról.) neki aranyérme és felnőtt világbajnoki negyedik helyezése rendkívül elismerésre méltó. Akárcsak Hegedűs Csaba sikeres visszatérése a világversenyek szőnyegére. Mindent egybevetve, az áprilisi leningrádi Bugósvá István, a MAGYAR CSELGÁNCS SZÖVETSÉG főtitkára: — Talán meglepően hangzik, de mi a montreali olimpia évétől a moszkvai olimpiai szereplésünk megalapozását várjuk. Szeretnénk továbbra is népszerűsíteni sportágunkat, elsősorban az ifjúság, az iskolás fiatalok körében. Tovább kívánjuk erősíteni szakmai munkánkat, egységes elvek alapján, és bízunk abban, hogy sikerül javítani a rópa-bajnokság után többet tudok majd mondani arról is, hogy ki utazik Montrealba és arról is, hogy ott milyen eredményt érünk el Terveinkben harminc pont megszerzése szerepel, ez érmeket és helyezéseket jelent szakosztályok edzéskörülményein, feltételein. — A különböző világversenyeken hasonló teljesítményt és helyezéseket várok versenyzőinktől, mint 1975-ben, ez vonatkozik természetesen az olimpiára is. A leglényegesebb azonban, ismétlem, az 1980-as olimpiára való felkészülés. És remélem, ebben nagy segítégünkre lesz az 1976. első fél évében hazánkban dolgozó japán edző is. CSELGÁNCS Mind több fiatal EVEZÉS Breinich Miklós, a MAGYAR EVEZŐS SZÖVETSÉG elnöke: — Sportágunkban az idén egészséges fejlődési folyamat indult meg. Nem állíthatom, hogy nehézségektől, akadályoktól és buktatóktól mentes fejlődés, de fejlődés. Elsősorban a most megindult pezsgés folytatását várom jövőre. — Várjuk és szeretnénk, hogy a női válogatottnál idén már általánossá vált korszerű edzésmódszerek és az eredményekhez vezető kemény, néha kíméletlennek tűnő edzésmunka mind szélesebb körben terjedjen el, ennélfogva még szélesebb körben hozza meg gyümölcsét. VB-ismétlés — Ha az olimpián is sikerül óévi VB-eredményeinket megismételnünk, amit természetesen nagyon szeretnénk — ■ úgy is állítottuk össze felkészülő!! programunkat, hogy el is érjék versenyzőink ezeket az eredményeket —, akkor az bizonyára jó hatással volna a fiatalokra. — Úgy tűnik, jövőre már várhatjuk a hajókérdés megoldását; nem fantazmagória, hogy olcsó és jó minőségű hajókat tudjunk beszerezni. Hasonlóan reálisan várhatjuk, hogy valamelyest javul majd jövőre a pályahelyzet is ... KAJAK-KENU Legalább fél tucat érem Bonn Ottó, a MAGYAR KAJAK-KENU SZÖVETSÉG elnöke: — Azt várom, de talán helyesebb úgy fogalmaznom, hogy elnökségünk tagjaival együtt azt várjuk a jövő évtől: váljanak valóra megalapozott terveink. Terveink pedig bőven vannak. — Először is a legfontosabb, hogy az olimpiára utazó magyar kajak-kenu válogatott becsülettel, tisztességgel állja meg a helyét. Tudom, ez így közhelyként hangzik, de amikor mi tisztes helytállásról beszélünk, akkor dobogós helyezésekre, legalább fél tucat éremre gondolunk. Úgy állítottuk össze jövő évi programunkat, hogy ezt a célkitűzésünket semmi meg ne akadályozhassa. — Másodszor azt várjuk, hogy folytatódjék ifjúsági sportolóink ideihez hasonló, sikeres szereplése. — Harmadszor, várjuk a sportág országon belüli további fejlődését. Ez, esetünkben elsősorban a vidéki bázisok további erősödését jelenti. Sok vidéki szakosztályunk már idén is utolérte, sőt nem egy vonatkozásban el is hagyta legjobb fővárosi szakosztályainkat is, várjuk, hogy ez az irányzat erősödjék jövőre is. Végül, ami a szövetség munkáját illeti, az idén már meglehetős rendszerességgel dolgoztunk. De éppen az idei tapasztalatok felhasználásával igyekszünk majd a további munkát még folyamatosabbá, pontosabbá, tervszerűbbé tenni, s ennek pedig vissza kell hatnia a korábban említett három célkitűzésünk sikeres megvalósítására. LABDARÚGÁS A világbajnokság jegyében Krizsán József, a MAGYAR LABDARÚGÓK SZÖVETSÉGÉNEK főtitkára: — 1976-tól azt várom, hogy a labdarúgás fejlesztése érdekében hozott határozatok, Intézkedések még következetesebben végrehajtásra kerüljenek. Azt szeretném, ha mindannak ahatása, amit papírra vetettünk, szabályokba foglaltunk, a pályán folyó játékban is mind jobban megmutatkoznék. Az új esztendőben az a megtisztelő feladata az MLSZ- nek, hogy megrendezheti a soron következő UEFA-tornát. Ezt mi nagyon fontos eseménynek tekintjük, de nemcsak mi, hanem a kontinens és a világ labdarúgásának vezetői is. Az ifjúsági tornákon tűnnek fel azok a tehetségek, akik két-három év múlva aztán a világ élvonalát jelentik. Reméljük, a nálunk megrendezett tornán is szép számmal akadnak majd ügyes, tehetséges játékosok. Bízom abban, hogy lesz köztük nem egy magyar fiatalember is. Szeretnénk nagyon jól megrendezni a tornát. — 1976-ban születésnapot ünnepel az MLSZ. Nem is akármilyet, hanem a 75 éveset. Ezt a jubileumot mi nem akarjuk öncélú ünneplésre felhasználni, hanem segítségével szeretnénk a magyar labdarúgás fejlődését is előrevinni. — Ebben az évben megkezdődnek az előkészületek a VB- selejtezőkre, s ez meghatározza feladatainkat is. Ezen túlmenően a bajnokságban jó mérkőzéseket és izgalmas véghajrát várok. ÖKÖLVÍVÁS • • Öt kontinens esélyesei Schiller János, a MAGYAR csak egy nappal jelent többet. ÖKÖLVÍVÓ SZÖVETSÉG el- de — többet jelent. S ha arra nékem gondolok, hogy az előző szó— Szökőév elébe nézünk. Ez kőévben, 1972-ben is többet hő (K ÖTTUSA Gaál Ferenc, a MAGYAR ÖTTUSA SZÖVETSÉG főtitkára: H — Azt hiszem, egészen könynyű a dolgom, amikor arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy mit várok az új esztendőben a magyar öttusázóktól? Ha távirati stílusban felelnék, akkor azt mondanám: ugyanazt, amit elértek 1975-ben ! — De mi többet szeretnénk, hiába, megjött az étvágyunk. 1975-ben mesterhármast értek el öttusázóink, mert a felnőttek mellett VB-aranyérem jutott a junior csapatnak is, s a legifjabbak valósággal taroltak korosztályuk legjelentősebb erőpróbáján, az IBV-n. Ez, persze, nem a véletlen műve volt, hiszen már a múltban is gyakran láttuk: a különböző korosztályok eredményeinek óriási a hatása egymásra! A felnőttek „feldobják” az ifiket, a juniorokat és viszont. Nem is titkoljuk: 1976-ban ugyanezt várjuk valamennyi korosztályban! — Hogy nem beszélünk a levegőbe, azt bizonyítja az a minden részletre kiterjedő edzésmunka, amely már a nagy sikereket követő napokban megkezdődött. Különösen a felnőttek vannak némileg hátrányos helyzetben, mert alig néhány nap állt rendelkezésükre, hogy kipihenjék magukat és frissen kezdjék az alapozást, az olimpiai előkészületeket, örömmel mondhatom, hogy mindenki a lehető legnagyobb szorgalommal készül! Erre is remek dopping egy VB-arany ... Felnőtt együttesünk 1975-ben elnyerte az „Év csapata” büszke címet öt éve várt diadal ez, és ha már ismét odakerültek legjobbjaink a „kiválasztottak” közé, akkor ott is szeretnének maradni. Ehhez pedig__ Nos, kabalából nem mondhatok mást: helyt kell állni Montrealban! Megjött az étvágy RÖPLABDA Magasabb a mérce Dr. Holvay Endre, a MAGYAR RÖPLABDA SZÖVETSÉG elnöke: - Új esztendő hajnalán kezdjük a „napos” oldallal! Amit korábban csak titkon reméltünk, az október 25-én, Belgrádban bizonyossággá vált: kitűnő szereplésének, az EB- ezüstéremnek köszönhetően női válogatottunk a magyar sportküldöttségben ott lehet Montrealban, így figyelmünket természetesen a legnagyobb sporteseményre, az olimpiára összpontosítjuk. Müncheniben az ötödik helyet szerezte meg a együttes, Montreal előtt magasabbra emeltük a mércét! A dobogóról álmodunk, így elvárjuk, sőt meg is követeljük az évekkel ezelőtt megkezdett céltudatos munka folytatását. — Következzék a borús oldal: a férfiaknál alaposan elmaradtunk a rendszeres, komoly munkában. Erről tanúskodott 1975 eseménye, az EB is. A sportág szakembereinek összefogására van szükség, hogy úrrá lehessünk végre a szakmai és morális nehézségeken. S ezen a területen, a tisztulás útján már 1976-ban nagyot léphetünk előre. Erre lehetőséget biztosít az erős terhelést adó ötnapos bajnoki tornák sorozata, amely 1975-höz képest megduplázza a mérkőzésszámot! Az esztendő első felében a klubokban folyó munkára fektetjük a fő hangsúlyt, később aztán, az év eleji tapasztalatok nyomán fokozatosan ismét megkezdhetjük a válogatott építését. Ez is jelzi, jelentős frissítésre kerül sor, hosszú távra kell terveznünk. SPORTLÖVÉSZET A próbaév tanulságai simon Tibor, a MAGYAR SPORTLÖVŐ SZÖVETSÉG főtitkára : — Előre mindig úgy tekinthetünk, hogy részben vissza is nézünk, igyekszünk minden olyan tapasztalatot felhasználni a múltból, ami az eredményesség szempontjából hasznos lehet Az olimpiai előkészületek a mi sportágunkban nem korlátozódhatnak egyetlen esztendőre. Így tulajdonképpen 1975 amolyan próbaév volt számunkra. Jó néhány értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak és — örömmel mondhatom — az eredményeknek sem voltunk híján. — A pillanatnyi helyzet szerint néhány puskás, futóvadlövő és skeetes versenyzőnek van esélye arra, hogy eleget tegyen az olimpiai részvételt meghatározó követelményeknek, vagyis olyan eredményt produkáljon már az ötkarikás játékok előtt, amilyennel megpályázhatja számában az első hat hely valamelyikét. Az elmúlt esztendő bizonyította, hogy kikre számíthatunk és az új évtől azt várjuk: megerősítsék velük szembeni reményeinket. A puskások közül elsősorban Pap Lajos, Hammerl dr., Nagy Sándor okozhat kellemes meglepetést, szerezhet értékes pontokat. A futóvad, amely már-már magyar számnak számít, ma talán a legerősebb versenyágunk: Szabó Gyula mögött két fiatal, Mádai és Bodnár próbálja majd „átvinni” a válogató „lécét”. 1975 egyik nagy meglepetése a koronglövő Tálabos István, aki, ha úgy folytatja, ahogy tavaly szeptemberben a müncheni VB-n elkezdte, a régi nagy korongosok örökébe léphet. XXXII. 1. ♦ 1976. január 1. SÚLYEMELÉS Az új követelmények vizsgája Tóth Dezső, a MAGYAR SÚLYEMELŐ SZÖVETSÉG elnöke: — A sportágban bevezetett új szakmai követelmények vizsgája lesz az 1976-os év. A veronai fordulat után a szövetség új szakmai célkitűzéseit folyamatosan a magukévá tették a szakosztályok. Az edzők egységes álláspontja, és összefogása biztosíték arra, hogy a fejlődés nem maradhat el. " A nagy erőpróbára, a montreali olimpiára már az új követelmények szerint készülő csapat utazik, amelytől azt várom, hogy a hagyományoknak megfelelően, sikeresen szerepeljen. Természetesen tisztában van a sportág vezetése azzal, hogy a megfiatalított válogatott még nem érhet el a müncheni olimpiához hasonló sikereket, de minden versenyzőnktől becsületes helytállást várunk. " Bizakodva tekintek a jövő évre, mert a szakosztályokban évek óta folyó kemény munka eredménye nem maradhat el Az utánpótlás ez évi szép sikerei után, remélem, jövőre felnőtt versenyzőink is nagyot lépnek majd előre. TORNA Béres Tibor, a MAGYAR TORNA SZÖVETSÉG elnöke: — Egy mondatban úgy válaszolhatnék: azt várom, hogy a magyar torna szinten maradjon, sőt bizonyos vonatkozásokban előbbre is lépjen. Ami a válogatottat illeti, a nőknél ez az előbbrelépés azt jelentené, hogy a csapat tartsa meg a legutóbbi világbajnokságon megszerzett harmadik helyét, s emellett most már egyéni helyezéseket is várunk, mi több, érmet is ... És természetes, hogy olimpiai érmet, hiszen ez lesz majd az a verseny, ahol felmérhetjük helyzetünket a világban. A férficsapatnál a hoszszú idő óta várt és már megszerzett negyedik helyezésre számítunk Montrealban is, és legalább egy nagyon szépen csillogó éremre. A tornában, különösen nőknél, az elmúlt időben megnőtt az utánpótlás-nevelés jelentősége. Nagyon fiatal versenyzők is képesek nagyon nagy eredményekre, s ha lépést akarunk a jövőben tartani a világgal, jövőre sokat kell tennünk. Mi rendezzük az IBV-t 1976-ban, s ez nem csak rendezési, szervezési kérdés számunkra ... — Végül szeretnénk, hogy új torna és azon belül is elsősor- ban a gimnasztika, hódítson magának új tömegeket. Persze, nem csak szeretnénk, hogy mindez bekövet-kezzék, szövetségünk tagjai, az edzők, vezetők, versenyzők, mi mindannyian ezért is dolgozunk. Dobogó és tömegek . ÚSZÁS - VÍZILABDA Feltenni a koronát! Ligeti László, a MAGYAR ÚSZÓ SZÖVETSÉG elnöke: — Nem panaszképpen mondom, de nagyon sok feladat vár ránk 1976-ban. Tulajdonképpen ezek megoldásában sorrendet nem is lehet felállítani, hiszen valamennyi nagyon fontos. Azt hiszem, mégis az élsporttal kell kezdenem__ 1975 kitűnő éve volt úszósportunknak és az új esztendőben sem akarjuk alább adni. Sőt! — Hangsúlyozom: nem fontossági sorrendben beszélek terveinkről, de rögtön az élsport után említem az úszóhatározat végrehajtásának kérdését. Csupán egyetlen teendő, amelynek megoldását személy szerint magam is igen fontosnak tartom: aprólékosan utána kell járnunk,, hogy jól gazdálkodunk-e a meglevő létesítményekkel. Csodákban nem bízhatunk, uszodák nem teremnek egyik napról a másikra. Ezért még jobban ki kell használni a már működőket 1976-ban, hiszen a létesítmények feladata rendkívül sokrétű: helyet adnak a versenysportnak éppúgy, mint a tömegtestnevelésnek, s nem utolsósorban az úszásoktatásnak. Hiba lenne, ha csak az úszásról beszélnék, hiszen szövetséghez tartozik még két uszodai sportág, a vízilabda és a műugrás is. Azt hiszem, nem véletlenül várja a közvélemény pólósainktól, hogy a két olimpia között produkált remek sorozatra Montrealban tegyék fel a koronát és kiköszörüljék kolumbiai csorbát, vagyis viszszaszerezzék az elveszített világelsőséget. Véleményem szerint olyan magas színvonalú a szakmai munkájuk, hogy erre komoly esélyük van. Nem szeretek jósolni, de nagyon valószínűnek tartom, hogy 1976-ban visszahódítják vízilabdázóink az utoljára 1964-ben kiharcolt olimpiai bajnoki címet. Műugróink eddig nem nagyon büszkélkedhettek nemzetközi sikerekkel, tőlük azt várjuk, hogy a tehetséges fiatalok növeljék rutinjukat és az új esztendőben olyan tapasztalatokkal gazdagodhatnak, amelyek a későbbi sikerek zálogai lehetnek. •4. VIVAS Biztató hagyomány Rabe Gusztáv, a MAGYAR VÍVÓ SZÖVETSÉG szakfelügyelője. — A hagyományok folytatását várjuk az 1976-os esztendőtől. A második hely megszerzését a Nemzetek Nagydíjában, Montrealtól — érmeket. Olimpiai reményeinkről egyelőre ennyit... Várható eredményekről beszélni, esélyeket latolgatni — különösen ebben a sportágban — túlzott merészség és igen hálátlan feladat. — Itthon, az utánpótlás-nevelés legfőbb célja továbbra is a minőség, a színvonal növelése lesz. Azt hiszem, ez teljesen érthető. Mennyiségben, igazolt vívók számában nehezen tudnánk felvenni a versenyt a sportág olyan „nagyhatalmaival”, mint például Franciaország vagy a Szovjetunió. (Az előbbi országnak 21, az utóbbinak 51 ezer a minősített vívója, míg nálunk mindössze 4000 sportoló lép rendszeresen a pástra.) Az új esztendőben fokozni kívánjuk a csapatversenyek számát, hiszen ez a legjobb mércéje az egyesületekben folyó utánpótlás-nevelésnek. A felnőtt és junior mellett, a serdülő és ifjúsági korcsoportokban is kiírásra kerül a vidékbajnokság. Mindezek célja — mint már említettem — a minőség további javítása. Ezt várjuk az új esztendő hazai versenyeitől. — Visszatérve az olimpiára reméljük, zökkenőmentes lesz válogatottak felkészülése az ötkarikás eseményre. A menetrend a következő: a májusi OB- ig szakosztályi és keretedzések (fegyvernemenként). Minden válogatott három nemzetközi A- kategóriás versenyen szerepel. A bajnokság után ezekre az eseményekre az utánpótlás legjobbjai utaznak. Az OB befejeztével két hét pihenő, majd hathetes közös felkészülés következik az olimpiáig — mátraházi, budapesti és tatai színhelyekkel. — Bár — mint mondottam — jóslatokba nem szívesen bocsátkozom, egy érdekességet azonban feltétlenül megemlítenék. Több éves tapasztalat bizonyítja, hogy vívóink az olimpiákon jobban szerepelnek, mint a világbajnokságokon. "