Népsport, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-01 / 52. szám
XXXII. 52. ♦ 1976. március 1. LABDARÚGÁS • REVÜ • LABDARÚGÁS • REVÜ • LABDARÚGÁS • REVÜ • ___________________________NÉPSPORT • LABDARÚGÁS • REVÜ • LABDARÚGÁS Kauszi 1942. és 1959. között a Szeged, majd a DVTK labdarúgó-csapatának bajnoki mérkőzéseiről, csak ritkán, olvashattunk tudósítást, amelyben a mezőny legjobbjaként ne Kakuszi Ferenc neve szerepelt volna. A sziklakemény, de mindig sportszerű középhátvédet a legjobbak sorában emlegették országszerte. Mégis „csak” a C-válogatottba tudott bekerülni (akkor még ilyen is volt), hiszen előtte volt Lóránt és Börzsei. („Azok voltak csak a szép idők... Emlékszem, az osztrák C-vel játszottunk, s 6:1-re nyertünk. A hatból öt gólt egymaga Dobó Zoli szerzett.”) Miután szögre akasztotta a bőrszeges cipőt, továbbra sem tudott elszakadni a sporttól. Kerek tíz esztendőn át volt a DVTK sportlétesítményeinek gondnoka. És a népszerűségét is megőrizte. Mindenki ismerte a városban és mindenki szerette. Jó kedélyéért, egyszerűségéért, példamutató családi életéért. 1969-ben azonban felhő borult a felhőtlen boldogságra. Gyakran megfájsult, görcsölt a lába, azorvosok megállapították: súlyos érszűkülete van. (Kakusziné: „Mindene a foci! Bárhogy fájt a lába, ha csak tehette, kiment a mérkőzésekre. Aztán rosszabodott a helyzet, a görcsök közti szünet egyre rövidebb lett. De Feri még tavaly augusztusban is kijárt a stadionba, menet közben meg-megállva. Aztán már csak a„ Volánpályára ment, mert az közelebb van...” Tavaly augusztus végén be kellett feküdnie a kórházba. Az orvosok mindent elkövettek a gyógyításáért. Hiába. Műtét műtétet követett, mégsem sikerült megmenteni a jobb lábát. A megrázkódtatáson az emberek őszinte szeretete segítette át. Nap nap után keresték fel a régi játékostársak, a hű jóbarátok. Ma már otthon van. Igaz, nem teljesen egészséges még, gyakran belázasodik. De az ismerős és ismeretlen látogatók nem hagyják unatkozni. Különösen három barátjáról beszél meghatottan Gyurik Lászlóról, Pesti Györgyről és Szigeti Oszkárról. Ők hárman szervezték azt az öregfiúk-mérkőzést, amelynek tárgyi emlékei ma a kis lakás legkedvesebb díszei közé tartoznak. A pirosfehér pettyes labda, amellyel játszottak, s amelyet valamennyien aláírtak a barátjuknak, az MVSC-től kapott díszes tál, no meg a porcelán kulacs, amelyet a sportcsarnok igazgatója, Menyhárt László ajándékozott neki. De a tárgyi emlékeknél is kitörölhetetlenebbül él az emlékezetében a megható szeretet, amellyel a szurkolók, idősek és fiatalok fogadták.„Csodálatos az emberi szeretet. Az ad nekem mindenhez erőt. A napjaim egyformán telnek. Olvasgatok, rejtvényt fejtek, a minap a Képes Újság pályázatán nyertem is. Egyszóval egyelőre a szellemi sportokénak hódolok. De szombaton, a Vasas elleni bajnoki idénynyitón ott leszek. Sikora Feri megígérte, hogy értem, jön kocsival...”) A bajnoki rajtkor „Kukac” ott lesz régi sikereinek színhelyén, a diósgyőri stadionban — a lelátón. T. P. Vasárnapi vendégünk VITRAY TAMÁS A kiváló riportert, azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni. Gyakori vendég ő mindannyiunknál, otthon a képernyőn; olyan ismerős, akivel sokszor és szívesen találkozunk. Megnyerő, könnyed, szellemes, tud örülni, de szélsőségekre ritkán ragadtatja magát. Mértéktartó és mindig tárgyilagos. Nagy egyénisége a szakmának. A sportban otthon van, legyen az atlétika, jégkorong,, ökölvívás, futball vagy korcsolya. Mégsem vallja magát csalhatatlan szakembernek. Ha véleményt mond, ha következtetéseket von le, annak mindig van alapja, azt sohasem a pillanatnyi hangulat diktálja. Mindez köztudott. Ami már kevésbé: Vitray Tamás egyike azoknak, akik úgymond az igét nem csupán hirdetik, hanem ragozzák is, vagyis nem csupán beszélnek a sportról, de maguk is szeretik, mi több, űzik is. Rendszeresen úszik, teniszezik és a lábtenisz nevű „népi játéknak” is nagy hódolója. 1958 óta dolgozott a sportrovatnál. Idén egy másik osztály élére került. — Az új munkakör nem jelent szakítást a sporttal? Vitray gondosan megtömte kedvenc pipáját. — Nem. Csak úgy vállaltam az új munkakört, hogy továbbra is dolgozhatom a sportban. — Mi a neve új osztályának? — Vegyes és összetett műsorok osztálya.— Ide tartoznak a különféle vetélkedők, krimik és egyéb szórakoztató műsorok. — Visszatérve a sporthoz: árulja már el, melyik sportágat szereti legjobban? A riporter rágyújtott, s egy ideig eltűnt a gomolygó füstfelhőben. Már úgy értve: melyiket vagy melyikeket szeretem közvetíteni, vagy csak nézni? — Kezdjük a közvetítéssel. • Nos, a jégkorongot és atlétikát. — Érdekes, hiszen az atlétikában — leszámítva a futószámokat — mondjuk a súlylökést, a rúdugrást nemigen lehet valami izgalmasan tálalni. Jégkorongnál pedig néha kifejezetten művészet azt a fránya kis korongot szemmel tartani? Vagy nem? De igen. Ám ezekben az a szép és vonzó számomra, hogy — nehéz. Nagy passzió ez, s néha hihetetlenül izgalmas játék, amelynek az a lényege, hogy bármilyen gyorsan peregnek is az események, nem szabad hibázni. Mert vegyük például az atlétikát. Zajlik mondjuk a száz méteres síkfutás döntője. A célba szinte hajszálpontosan ér be három futó, mégis el kell dönteni, mi a sorrend, amit majd később igazol a lassítás, a kimerevített kép. De amikor ennek vége van, akkor a kamera vált, s a képernyőn már egy súlylökő simogatja gondosan a súlygolyót. Erről természetesen nemcsak azt kell tudni, s azon nyomban elmondani, hogy kicsoda, milyen nemzetiségű, hanem hogy hányadik sorozatban dob, s mi az eddigi legjobbja. Amikor ezzel végzett az ember, akkor egy hármasugró rohan már a képen, s róla is mindent tudni kell. Hasonlóan nehéz sportág közvetítés szempontjából a jégkorong. Gyors a játék és, a kapusokat leszámítva, 15—15 embert csereberél a két együttes, összevissza, sokszor játék közben. Ezeket mindig pontosan nyilvántartani nem könnyű feladat, nem beszélve egyes zűrös esetekben a gólütők megállapításáról. Jó néhány mérkőzést közvetítettem már, s arra külön büszke vagyok, hogy eddig még nem tévesztettem el a gólütő személyét. Bevallom, hogy annyira a szívemhez nőtt ez a sportág, abban egy kicsit benne van a hiúságom is. Mert úgy érzem, egy kis közöm van ahhoz, hogy közkedvelt sportág lett nálunk. Annak ellenére, hogy mi nem űzzük komoly szinten. A jégkorong mellett még egy-két sportágat saját „gyermekének” vallhat Vitray Tamás. Például a műkorcsolyát. • Az ilyesmi szerencse dolga is. Ezt például először rám bízták. Még 1960-ban. Mit mondjak, előtte sohasem láttam műkorcsolyaversenyt. Ettől függetlenül elvállaltam. Aztán évek során beletanul az ember. — Mindenesetre nem lehet könnyű dolog eligazodni a sok ugrás, ruhadísz, lépéskombináció és zeneszám között. A riporter csendesen somolygott. Na, nem mindenki kerít ilyen nagy feneket a dolognak. Mindezt én is menet közben tudtam meg, többek között egy angol kollégától. Nemrégiben ugyanis Curry egyik zenéje kissé gyanússá vált, megkérdeztem hát kedves öreg angol barátomat, mi is itt a helyzet. Ő rázta a fejét, mondván: ki tudja? Szerinte néha maguk a versenyzők sem tudják, mi a címe a zenéjüknek, ő ugyan be nem mondja ezt már évek óta. Mások az ugrásokat sem sorolják. Azt mondják, minek? Persze, mindez bevezetés kérdése is. Ami viszont szintén lényeges: nálunk, Magyarországon egyrészt igényesek, másrészt a sporthoz kifejezetten értők az emberek. — Most térjünk vissza arra a kedvencre, amelyet nézni szeret? Az az igazi nagy szerelem, a futball. — Mégsem szereti közvetíteni? 0 Sajnos, az elmúlt évtizedekben hivatalból is szemtanúja voltam labdarúgásunk hanyatlásának, s ez sok keserűséget hagyott bennem. Mit mondjak, fájóan nehéz volt ezt végignézni, elviselni. Nekem tulajdonképpen csak egyszer adatott meg az igazi nagy boldogság, amikor őszintén tudtam örülni a játéknak, a győzelemnek, amikor Angliában legyőztük a brazilokat. Akkor én is átéltem, amit Szepesi korábban éveken át. Amikor mi voltunk a legjobbak, s annyiszor, de annyiszor arattunk világra szóló sikert. — Azért futballmérkőzéseken sokszor találkoztunk. Már korántsem járok ki annyit, mint régebben. De a jó futballt ma is nagyon szeretem. — Korábbi műsorai közül például az Ötszemköztben is gyakori vendégei voltak sportolók. Érdekes, színvonalas, közkedvelt beszélgetések voltak ezek. A jövőben ilyenre nem kerül sor? — Az Ötszemköztre már nem. Lesz viszont egy hasonló műsor, Randevú címmel. Ezekben biztosan szerephez jutnak sportolók, sportemberek is. — Akadt-e olyan sportoló, akivel szorosabb, barátibb a kapcsolata, mint az átlaggal? — Mindig az volt az alapelvem, hogy nem helyes olyan közel kerülni a mi szakmánkban egy sportolóhoz, hogy például összeveszhessünk. Nos, nem is volt ilyesmire példa, soha senkivel nem veszekedtem. — Elárulna búcsúzóul valamit soron következő műsorai közül. Mondjuk, amiben a sport is helyet kap? - -© Természetesen. Március 23-án kerül képernyőre a Pfúj bíró! — Fújj! című film. Ez egy hetven perces műsor, lényege a játékvezetés. De nem úgy magában. Szárazon. Az egyik mérkőzésen egy riporter és egy operatőr felment a lelátóra, s ott megkérdezte a nézőket, hogy mi a véleményük a játékvezetőről. Ők elmondták. Ki ezt, ki azt, ki dicsérte, ki szidta. Erre a riporter megkérdezte, vállalnának-e játékvezetést. Mondjuk, eljönnének-e a televízióba szerepelni? Végül tízet kiválasztottunk közülük, van köztük idős, fiatal, nő, gyerek. Ezt a csapatot odaültettük a vászon elé, s részleteket vetítettünk különböző mérkőzésekből. Nekik meg el kellett dönteni, mit ítéltek volna egy-egy szituációban. Itt derült ki, hogy tízen hétféleképpen ítélnek. Még akkor is, ha lassítva látják a jelenetet. Érdekes műsor lesz, főleg tanulságos. Búcsúzóul megbeszéltük, hogy mikor megyünk üdülni. Mert lábteniszben, párosban, két éve elsöprő győzelmeket arattunk Széplákon. Várkonyi Sándor * Rügyfakadás Február utolsó napjának reggelén még csípett az idő, de ahogy a nap sugarai áttörték a párafüggönyt, már érződött a levegőben a közelgő tavasz illata. A Fáy utcai Vasas-pálya tornaterme csak úgy zengett a csatakiáltásoktól: „Hajrá, Bécsi út, Hajrá, Karikás, Hajrá, Pasarét!” „Gól!” — csilingelt a kiáltás a gyermektorkokból, aztán taps, és önfeledt ünneplés. De tudtak örülni a gólnak! Rügyfakadás volt a Fáy utcában! Virágh Ferenc, a Vasas serdülők edzője magyarázattal szolgált: — A legutóbbi szokásos játékostoborzón mindössze három gyerek jelent meg, ezért elhatároztuk, hogy változtatunk a módszeren. A környékbeli általános iskolásoknak kiírtunk egy tornát. A múlt vasárnap kezdődött a játék. Nemcsak a környékről, hanem Pasarétről és a Bécsi útról is neveztek a gyerekek. Huszonnégy csapat, kétszáznegyven srác az 1961—1962-ben született korosztály mérte össze tudását. A Karikás úti iskola négy csapatot is indított. Ez a torna zajlik most. A múlt vasárnap állva maradt 12 csapat ismét kieséses rendszerben játszik egymással, majd a délelőtti győzteseket két hármas csoportra osztjuk, ők körmérkőzéssel, kétszer 10 perc alatt döntik el a helyezések sorsát. A csoportelsők játszanak a tornagyőzelemért. — Hány gyerek neve került be a noteszba? — Tizennégy tehetséget jegyeztünk fel, azért ilyen keveset, mert a gyerekek jó része már igazolt játékos más egyesületeknél. Közben a teremben a Karikás útiak második csapata a Dianna úti iskolával játszott. Az utóbbiak ifjú kapusa a látványos védések egész sorát mutatta be. Mégis vesztesként hagyták el a pályát, egyetlen gólocska miatt, de ez nem a kapuvédő hibájából esett. Fodor Attila VII. osztályos tanuló ötödikes kora óta véd. Szeretne jó kapus lenni, Szentmihályi a példaképe. Újpest-szurkoló, a Zrínyi Miklós intézet kis lakója. Négyes tanuló és most boldog, mert a Vasas meghívta, legyen a játékosa. Amikor beszélgettünk a kis kapussal, odasomfordált a másik csapat góllövője. Nagy szemeket meresztve hallgatott. Aztán bemutatkozott. — György Vilmos vagyok. Lelkesen beszélt a futballról Valamikor már játszott a Vasasban, de nem tudta összeegyeztetni az iskolai elfoglaltságot a labdarúgással. Szeret gólt rúgni, viszont nem szeret tanulni. Lehet, hogy ez volt az oka a kihagyásnak? A pályán újabb színfolt. Szőke apróság cselezgetett (képünkön elöl). Egy hatalmas termetű legényke, annak rendje-módja szerint felvágta. A kicsi felugrott és dühösen sziszegte a fogai között: — Mit vacakolsz, leharapom a fejedet! A nézők mosolyogtak. A mérkőzés után interjúra invitáltam az apróságot. A csapat rögtön közrefogott bennünket. A többiek irigykedve suttogták: „Újságsztár lettél”. A kis szöszi egy szusszra fújta a nacionáléját: — Bódog József vagyok, az első a hosszú. A Bécsi úti iskola VII. osztályába járok. — Hogy tanult? — 4:3 voltam félévkor. — Szeretsz focizni? Furcsán nézett rám, majd a többiekre, aztán kórusban válaszoltak: — Mi mindnyájan nagyon szeretünk focizni! — Melyik csapatnak szurkolsz? — A Dózsának. — Mi leszel, ha felnősz? — Erdőmérnök, vagy testnevelő tanár. A foci csak szórakozás marad. — Milyen magas vagy? — Száznegyven centi. De remélem, még nőni fogok. Mellettünk ült Gál Gyula, a Vasas Láng sportköri elnöke és megjegyezte. — Aranyosak ezek a srácok, felüdül az ember közöttük. Jó kezdeményezés volt a Vasastól, más csapatok is megcsinálhatnák. Itt az élő példa, hogy el kell mennünk a gyerekekért! Azt már együtt furcsálltuk, hogy más sportegyesülettől egyetlen edzőt vagy vezetőt nem láttunk a teremben. Illovszky Rudolf, a Vasas vezető edzője azonban ott volt. Figyelt, majd edzőtársaitól érdeklődött, hogy minden tehetséges gyereket feljegyeztek-e? A Csata utcai testnevelés-tagozatos iskola nemcsak jó csapattal, hanem jó torkú szurkológárdával vonult fel. Jöttek a lányok, az osztálytársak, sőt az élővilágot tanító Bak Margit tanárnő is. Dobot, kürtöt hoztak magukkal és hatalmas ricsajt csináltak. Csapatukban játszott Bencsik Jancsi, a legutóbbi úttörő olimpia 53 kg-os birkózóbajnoka. — Imádom a focit, s valószínű azt fogom választani, csak erről még nem szabad beszélnem — mondta Jancsi, aztán szaladt ő is a többiek után, akik az öltözőbe vonultak ünnepelni a döntőbe jutásukat. Bugya György, a Pasaréti úti iskola tanára kérdésünkre a következőket mondta: — Nekünk nagyon jól jött ez a játék, fel tudunk készülni az úttörő olimpiára. Tényleg hasznos volt ez a torna. A szakemberek láttak néhány tehetséget, „felbolygattak” néhány iskolát és nyertek vele ők is, a gyerekek is. Egyébként a tornát a pasarétiek nyerték a Csata utcaiak ellen 7 m-es rúgásokkal. — B. D. — Kuvaititól jöttek — Mesterségük címere? — A labda. — Milyen volt a viszonyuk vele a 90 perc alatt? — Többnyire nálunk volt, de ez nem jelentett semmit, mert játékosaink sokat dajkáltak, különösen a középpályások. Ahelyett, hogy két szélsőnket foglalkoztatták volna, rövid oldalpasszokkal közelítették meg a kuvaitiak kapuját. — Mennyi lett az eredmény? — A végeredmény 1:1. Méghozzá úgy, hogy a 60. percben Bálint hibáját követően a vendéglátók szereztek vezetést. Egy perccel később egy gyors, bal oldali támadás után, Lukács hozta fel a labdát, jól adta be és Váradi volt eredményes. — Milyen játékerőt képviselt az ellenfél? — Néhány nappal ezelőtt a lengyel utánpótlás-válogatottat győzték le 3:1-re, s az olasz Laziót is két vállra fektették. Gyakran játszanak nemzetközi mérkőzéseket, mert szorgalmasan készülnek a világbajnoki és az arab játékokra. Ráadásul nem is akárkik irányítják az edzéseiket. A vezető edző nem más, mint a brazilok világhírű edzője, Zagalo, segítőtársa pedig Carlos Alberto. — Munkájuknak van-e már látható eredménye? — Igen, technikailag nagyon képzettek a kuvaiti játékosok, és szellemesen is játszanak. — Hány nézője volt a mérkőzésnek? — Huszonnyolc-harmincezren lehettek, élvezték a játékot. — A mieink milyen összeállításban játszottak? — A következő tizenegy kezdett: Gujdár — Paróczai, Bálint, Rab, Lukács — Nyilasi, Ebedli, Zombori — Pusztai, Szabó, Váradi. A szünetben Szabó helyére Magyar állt be, s ekkor Váradi lett a középcsatár, a 60. percben pedig Zomborit Csapó váltotta fel. — Hogyan szolgálta az angolok elleni EB-selejtezőre való felkészülést ez a kuvaiti villámlátogatás? — Senkivel sem vagyok kimondottan elégedett, de senkire sem panaszkodhatom. Különösen a Dél-Amerikában jártakon látszottak a fáradtság jelei, nehezen akklimatizálódtak az egyébként hihetetlenül barátságos légkörű találkozóra. — Kialakult az angolok elleni kezdő csapat gerince? — Csak részben, Kereki is tagja lesz a keretnek, s valószínűleg még egy csatár. — Mikor találkozik a játékosokkal? — A szerdai MNK-mérkőzések után hirdetem ki a tizenhatos keretet, szombaton az első tavaszi forduló után találkozunk, attól kezdve együtt leszünk a szerdai mérkőzésig. — Melyik csapatrésznek kell az EB-mérkőzésig jelentősen javulnia? — A középpályás sornak! Különösen a játékfelfogásukat kell megváltoztatni, mert a kapura egyáltalán nem voltak veszélyesek, csak a szervezéssel törődtek. Ez pedig az angolok ellen kevés lesz. . Baráti Lajos szövetségi kapitány válaszait lejegyez- RÁDIÓ, TÉVÉ . Hétfő. Rádió. Petőfi-adó. 6.20: Torna. 9.23: Délelőtti torna, munkahelyi testnevelés. 17.00: Belépés nemcsak tornacipőben. Kossuth-adó. 22.15: Sporthírek. Kedd. Petőfi-adó. 6.20: Torna. 9.23: Délelőtti torna, munkahelyi testnevelés. Kossuth-adó. 22.15: Sporthírek. Kedd. Televízió. Budapest. 9.00: Tévétorna (ism). 20.00: Tévétorna. 22.00: Csapatjáték és taktika a labdarúgásban. Szlovák tv. 11. műsor, a Világ sportja. z IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás hétfő estig, általában kevés felhő, csapadék nélkül. A reggeli órákban többfelé köd, helyenként ködszitálás. Gyenge, időnként kissé élénkebb, változó irányú szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet általában 9 —14 fok között, a tartósan ködös helyeken 5 fok körüli