Népsport, 1976. október (32. évfolyam, 236-262. szám)
1976-10-01 / 236. szám
XXXII. 236. ♦ 1976. október 1 Az 5-1 ellenére támadatos Ferencváros Eschben ! ?A Ferencváros szerdán Eschben bebizonyította, hogy játékosainak tudása, játékfelfogása hasonló a nemzetközi szinten jegyzett csapatokéhoz. Ez a fiatal gárda nem elégedett meg a hazai pályán Ossersett négygólos előnyével , ami az ellenfél Tarejét tárgyilagosan felmérve, már a biztos továbbjutást jelentette —, hanem igen dicséretre méltóan idegen pályán is azt a hosszú időn át hiányolt támadójátékot nyújtotta, melyet egyes szakemberek — helytelenül — hasonló esetben fölösleges erőpazarlásnak tartanak. Dalnoki mester fiai nem fukarkodtak erejükkel, éltek a gyakorlás lehetőségével, s ez a későbbiek folyamán bizonyára kamatozik majd nehezebb feladatok megoldásakor. A magyar bajnok az első perctől támadott, rövid időn belül elért góljaikkal azonnal csökkentették az ellenfél harci kedvét, és a továbbiakban már minden könnyen ment. Javítani való természetesen még bőven akad. Itt van például a fejjáték. A magas labdák megszerzése és főleg azok megjátszása még a mérsékelt képességű luxemburgiakkal szemben is nehezen ment. A felugrást, a legtöbb esetben szabálytalan lökdösődés előzte meg. A védők helyezkedése sem volt minden esetben hibátlan. A támadással felfutó játékos helyén gyakran tátongó rés maradt, s ezt a figyelmetlenséget használta -például kétszer i ki a szemfüles luxemburgi csatár, Zwally. Ami a játékosok egyéni vállalkozó kedvét — főleg bátorságát — illeti, ezen a téren is van fejleszteni való. A Ferencváros Eschben elért szép győzelme egy csapat jó kollektív munkájának eredménye volt, mégis Giron, Ebedli, Szabó és Nyilasi játéka külön kiemelést érdemel. Az ificsapatból alig kiöregedett Giron nemzetközi tapasztalatok hiányában is jól megállta a helyét. Szabó a nehéz helyzetekben is remekül felismerte, hogy az ellentámadásokat hátulról kell indítani, s ezért gyakran a védőterületre visszafutva segített a támadások elindításában. Két gólja is dicséri. Nyilasi harcos kedve és állandó helyváltoztatása alaposan megnehezítette a helyi védők dolgát. Ebedli rengeteget mozgott, széltében, hosszában átjátszotta a pályát és a legtöbb támadás tőle indult ki. Egyet viszont neki is meg kell jegyeznie a régi szabályt a labda gyorsabb az embernél. Ezért kár olyan sokat dédelgetnie. Ezzel lelassítja a támadásokat! A Ferencváros luxemburgi győzelme nem követel díszhelyet a dicsőségtáblán, de lekicsinyelni sem szabad az 5—1-et és a 6—2-t. M. L. Bátron, okosan játszott az MTI-Vu Prágában ! A mérkőzés előtt a prágaiak egy lyukas garast sem adtak volna az MTK-VM-ért! A szurkolók — a szerényebbek — négy ujjukat mutogatva adták tudtukra a Letna-stadionba érkező magyar játékosoknak az „eredményt”. Az öltözőbe bandukoló Siklósi halkan, de mosolyogva oda is szólt Kissnek: „Te, Dara, egyáltalán minek is játszunk?!” De az egészséges önbizalom nem hiányzott a magyar játékosokból, nem ijedtek meg a saját árnyékuktól , és a Spartáétól sem. Pedig. .. Urban, Busek, s a többi csehszlovák labdarúgó nem fukarkodott a magabiztos nyilatkozatokkal. Csak hát — ki tudja hányadszor — ismét bebizonyosodott, hogy más nyilatkozni, s más — játszani. Elszabadult a pokol, amikor a piros mezes Sparta-játékosok feltűntek a zöld gyepen, s amikor egyenként bemutatták őket, olyan hangorkán tört ki, mint egy nevadai beatkoncerten, amikor Joe Cocker, vagy a Fink Floyd együttese lép a színpadra... A közönség szinte extázisban várta az előadást, azt remélve, hogy a „Spárta-sláger” megbabonázza a kék-fehéreket ... Dusán Uhrin edző által írt partitúra ugyanis — a hírek szerint — szép koncertet, s sikert ígért! De ... Amikor elkezdett „muzsikálni” a hazai gárda, kiderült, hogy sokan közülük nem ismerik a kottát, s hamisan játszanak... És annál nincs borzalmasabb dolog, mint amikor egy együttes játéka a hamis hangok kakofóniája! Persze, az, hogy ez így történt, elsősorban az MTK-VM érdeme. Mégpedig azért, mert erre az estére Keszthelyi Mihály jobb „zenét” szerzett, mint kollégája, játékosai pedig szigorúan ragaszkodtak az utasításokhoz. Azaz: nem álltak be védekezni, hanem a labda birtokában bátran támadtak, ügyesen alkalmazták a helycserét és a súlypontáthelyezést. S ennek meg is lett az eredménye: helyzeteket teremtettek, s Kislinger nem egy alkalommal csak Fortunának köszönhette, hogy elkerülte hálóját a labda ... Amire a csehszlovák szurkolók és '''játékosok nem is számítottak, bekövetkezett: a magyar együttes diktálta az iramot, rákényszerítette akaratát az ellenfélre. Olyannyira, hogy a 24. percig (!) — de ritka ez egy kupamérkőzésen — a Sparta hazai környezetben képtelen volt kapura lőni! Akkor is csak szabadrúgásból ... És ahogy teltek, múltak a percek, egyre jobban érthetővé vált mindenki számára — a maroknyi, de hihetetlenül lelkes kék-fehér szurkolók legnagyobb örömére —, hogy a „magyar rapszódia” ellen nincs orvosság. A hazai közönség el is csendesedett, s szinte lélegzetvisszafojtva figyelte az MTK-VM játékát. Mert csak az MTK-VM játszott... Igazi „zenekart” alkotva. Megvolt a csapatrészek közötti kapcsolat. A védők magabiztosan játszottak, a középpályások mélységben jól tagozódva rendre megszűrték a támadásokat, s a labda birtokában mindig időben felzárkóztak a támadásokhoz, a csatárok gyors helyváltoztatásokkal váltásokra kényszerítették a védőket, akik gyakran nem tudták időben átvenni társuk emberét, s így nem egyszer szabadon maradt Kiss, Kunszt, vagy Takács ... A csehszlovák bajnokság jelenlegi 4. helyezettje nemcsak a Hungária körúton, hanem hazai környezetben is alapos leckét kapott! Lelkesedésből, taktikai fegyelemből, tudatos játékból. Botorság lenne most rózsaszínben látni a Hungária körúton a világot... Igaz, az őszi balsikerek után most az öröm szele fújdogál. De ez még csak enyhe fuvallat, hiszen a 180 perc alatt bosszúság is bőven akadt. Keszthelyi Mihály mondta is: „Régi igazság, hogy minden kezdet nehéz. Ez sem volt könnyű, s sok tanulsággal szolgált. A sok közül talán az a legfontosabb, hogy kupamérkőzésen, idegenben is úgy hitt játszani, hogy gól, gólok szerzése legyen a cél! Nem szabad csak védekezni. Remélem, hogy játékosaim most már végképp rájöttek arra, hogy a labdarúgás csapatjáték, s az egyéni érdekeket alá kell rendelni a közösség érdekeinek. Úgy, mint most. ” L. G. -„Amikor a magyarok gólt rúgtak, már tudtam, hogy evtünk!..." Nagyszerű hangulat volt szerdán a Népstadionban, legalábbis a mérkőzés hajrájában, amikor a Honvéd fergetegesen támadott. A fizető nézőkön kívül több ezer katona,s diák is helyet foglalt a lelátón, ők már a nemzetközi atlétikai versenyen is buzdították a küzdőfeleket, hát még a futballmérkőzésen. A magyar csapat megérdemelte a lelkesítést, mert derekasan küzdött, s szünet után jól is játszott, s végül is a nagyhírű Intert kiverte a kupából. Az olaszok, bizony, nekikeseredtek, hiszen nem titkolták azt a reményüket, hogy Anastasi és Merlo megvásárlása után képesnek tartják magukat a kupa elhódítására. A mérkőzés után Chiapella edző így vélekedett: „Alaposan megtévesztett bennünket a Honvéd. Dorogon ugyanis botladozom, nagyon mérsékelten játszott. Erre Milánóban úgy kitett magáért, hogy egyszerűen nem értettük, mi történt — remekeltek! Mégis bíztam a továbbjutásban, mert az első mérkőzésen elég sok helyzetünk volt, gondoltam, a Népstadionban is így lesz. Nos, sokkal kevesebb volt, mint Milánóban, bár így is megszerezhettük volna a vezetést. Amikor a magyarok gólt rúgtak, már tudtam, hogy elbuktunk ...” . Fedele, a balhátvéd dicsérte a magyar csapatot: „Érett, rutinos csapat. Milánóban, s a Népstadionban is kulturáltan játszottak. A viszszavágó mérkőzésen meglepett, hogy milyen sokat támadtak. Azt hittem, az 1—0 tudatában inkább védekeznek.” Az értékes 1—0-ban és 1—1-ben jelentősen közrejátszott az is, hogy Lakat dr. taktikailag alaposan felkészítette a csapatát. Megkövetelte a játékosoktól, hogy támadó szellemben játsszanak, így intette őket: „Az 1—0 jó dolog, szép fegyvertény volt, de ha most döntetlenre akartok játszani , kikapunk! Harcoljatok a győzelemért, s ha döntetlen lesz belőle, nem leszünk elkeseredve...” És milyen érdekes, Lakat dr. az 1—1 után nem lelkendezett. „Az utolsó percben már nem szabad gólt kapni. Kezdettől fogva, végig összpontosítani kell. A mieink vagy a mérkőzés elején, vagy a végén, egyszerűen kiengednek, nem bírják idegekkel. Mennyivel szebb lett volna egymás után kétszer legyőzni az Internazionalét . . .” Ügyes húzásnak bizonyult Pál hátvédben való szerepeltetése. Ezt az edző így magyarázta: „Az volt a szándékom, hogy a legrutinosabb játékosokat küldöm pályára. Pál hátul való szerepeltetése már régebben megfordult a fejemben. De arra nem számítottam, hogy ilyen kitűnően játszik majd. Néha csatárszerűen rohamozott. Ha továbbra is így játszik hátul, szerkezetileg erősödhet a csapod, hiszen középpályán is kialakulhat a Kocsis L., Pintér, Póczik trió. Sajnos, támadójátékunk viszont még nem megfelelő ...” De mennyire, hogy nem. Kozma például az első félidőben csak szemlélője volt a mérkőzésnek. Szünet után némileg feljavult, de akkor is csak hétszer volt nála a labda, s gyorsan, vágtázva, nem futott ötszáz métert sem! Legközelebb neki és csatártársainak is többet kell tenni a győzelemért! N.GY: A csapatjáték diadala Székesfehérvárott Több mint két hete már, hogy Isztambulban, néhány órával az éjszakába nyúló mérkőzés befejezése után, Kovács Ferenccel, a Videoton vezetőedzőjével a Hotel Carlton nyári kertjében órákon át beszélgettünk. A téma természetesen a mérkőzés volt, annak minden apró mozzanata, rezdülése, kivetítve, persze, a visszavágóra, a továbbjutás lehetőségére. Kovács Ferenc öt esztendeje dolgozik már a Videotonnál, ismeri játékosait, tudja, ki, mikor, mire képes, s így felmérve a reális lehetőségeket, bátran kijelenthette: „A továbbjutás kérdésében nincs kétségem, amiatt egy cseppet sem fáj a fejem!” Sokkal inkább bosszantotta az, amit úgy fogalmazott meg, hogy hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre apró figyelmetlenségek, ritmuszavarok, másodpercnyi kihagyások okozzák vereségeiket, így volt ez Diósgyőrben, a Vasas és az V. Dózsa ellen is. Attól félt, hogy ez a visszavágón is előfordul. Számok, nevek, jubileumok Kupacsapataink a kontinentális küzdelmek idei első fordulóját várakozáson felül jól vették — az újpestiek kivételével. Az alábbiakban átfogó képet igyekszünk adni számok és nevek tükrében, közben jubileumokról és jubileumi lehetőségekről is szó esik. BEK A magyar bajnokcsapatok öszszesített mérlege (1955—1976): 93 43 18 32 204-147 Az FTC ötödször nevezett, de csak negyedszer vesz részt. (1968 őszén az UEFA megváltoztatta ez eredeti sorsolást, emiatt csapataink visszaléptek.) A 3. fordulón még egyszer sem jutott túl. Mérlege: 14 - 2 5 , 35-24 A mostani visszavágó előtt az összesített gólkülönbség 198—145 volt. A 200., jubileumi magyar BEK-gólt Nyilasi Esdhben szerzett 2. gólja jelentette. BEK- beli mesterlövészeink élcsoportja: 15 gólos: Bene, 10, Palotás (MTK), 9: Albert, Dunai 11. Még egy jubileumra van lehetősége az FTC-nek, de ahhoz a döntőbe kellene jutnia! Az lenne ugyanis a magyar bajnokcsapatok 100. BEK-mérkőzése ... KEK Az összesített magyar mérleg (1960—1976): 73 31 16 26 139-97 Az MTK-VM harmadszor vesz részt. Egyszer — 1964-ben — döntős volt, de ott alulmaradt összteljesítménye: 15 6 4 5 20-16 Egy jubileumra, a 75. magyar KEK-mérkőzésre — a következő fordulóban a visszavágó lesz az — a kék-fehérek Prágában már kiharcolták a jogot! A KEK eddigi legeredményesebb magyar gólszerzői: 10 gólos: Göröcs. Z, Sólymosi, Szaló (ETO), Tichy. UEFA Kupa A jogelődöket is beszámítva, e kupasorozat összesített magyar mérlege (1958—1976): 142 69 18 55 252-195 Az Újpesti Dózsa hetedik alkalommal rajtolt. Egy ízben (1969-ben) döntős volt, a 2. helyen végzett, összteljesítménye: 34 16 4 14 65-55 Ez a harmadik eset, hogy az újpestiek ettől a kupától már az 1. forduló után elbúcsúztak ... A Bp. Honvéd negyedszer vesz részt. A 3. fordulónál még egyszer sem jutott tovább. Összesítve: 16 9 3 4 26-22 A Videoton második alkalommal lépett porondra. A mérleg: 4 112 6-5 Az első győzelmet tehát a mostani 4—0 jelentette. Egy meg nem ünnepelt jubileum is bekövetkezett Fehérváron. A mérkőzés előtt a magyar csapatok összesített gólkülönbsége 247— 189 volt. A 250.. jubileumi gólt tehát a Videoton szerezte, ez Szalmásy első gólja volt. E kupasorozat magyar mesterlövészei: 24 gólos: Albert, 19: Bene, 14: Dunai II, 11: Branikovits, 10: Fenyvesi dr. Egy újabb jubileum, a 150. magyar mérkőzés is elérhető közelségben van. Ha a Honvéd és a Videoton ismét továbbjut, még idén, a harmadik forduló visszavágóin, sor kerülhet rá. A. Z. NÉPSPORT 3 LABDARÚGÁS Felülmúltuk ellenfeleinket küzdőképességben, erőnlétben, játékfelfogásban Ezt írtuk a szerdai számunkban: „Mind az öt kupacsapatunk bízik a •L*" továbbjutásban!” Nos, az Újpesti Dózsának, a legjobb formában levő magyar csapatnak, sajnos, nem sikerült a helytállás, de a másik négy együttes továbbjutott. És ez örvendetes esemény, hiszen, ha biztosra vettük is a Ferencváros újabb győzelmét a szerény képességű Jeunesse Esch ellen, s az 1—2 ellenére reménykedtünk a Videoton továbbjutásában is, az MTK-VM és a Bp. Honvéd helyzete némi aggodalomra szolgáltatott okot. A Sparta Prága a Hungária körúton harcos erényeket csillogtatott, s nagyon bizakodva fogadta otthonában a kék-fehéreket. A Bp. Honvéd a San Siróban legyőzte ugyan az Intert - amely díjmérkőzésen még egyetlen ma gyar csapatnak sem sikerült -, de olyan hírek érkeztek Milánóból, hogy a kék-feketék okultak a 0-1-ből, s képesnek tartják magukat egy népstadionbeli győzelemre. A továbbjutást jelentő két győzelem s a két döntetlen úgy született meg, hogy a magyar csapatok felülmúlták ellenfelüket küzdőképességben, erőnlétben, s játékfelfogásban is. A Ferencváros támadójátéka végig sziporkázó volt, miként szünet után a Videotoné is, s a mérkőzés egyes időszakaiban kitett magáért ilyen vonatkozásban az MTK-VM és a hajrában a Bp. Honvéd is. De miként is történt? Erről számolnak be munkatársaink, tudósítóink. Nos, a visszavágó nem okozott ilyenjellegű meglepetést, a Videoton játékosai ezúttal megkímélték edzőjüket az idegeskedéstől, pillanatnyi kétséget sem hagytak a továbbjutást illetően. Szívósan, az első perctől az utolsóig gyűrték-gyömöszölték ellenfelüket, s ha az első félidőben nem játszottak is jól — végig érezni lehetett, hogy itt nem érheti őket meglepetés. Az első félidő ugyan még Wöllek kihagyott óriási helyzeteinek jegyében telt el, de fordulás után — különösen a Wollekkal szemben megengedhetetlenül szabálytalankodó Engin kiállítása után — elindult a Videoton-henger, s végül a Fener örülhetett, hogy egy négyessel megúszta. Hiszen, ha Wollek további három helyzetét kihasználja, Szalmásy hat méterről betalál a kapuba, illetve Májer lövése nem a kapufán csattan — még katasztrofálisabb vereséget is szenvedhettek volna a kék-sárgák. A fehérvári kilencven perc egyik legérdekesebb momentuma egyébként egy csere volt! Tieber, a Videoton csatára, már a szünetben melegített, mindenki azt hitte, hogy az újrakezdésnél már ott lesz a pályán. Kovács Ferenc azonban egy darabig még bizalmat szavazott a kezdő 11-nek, s így Tieber melegíthetett tovább... Egészen az 52. percig, amikor végre megszületett az első gól. A játékosok még ünnepelték a gólszerző Wolleket, de a gyúró a partvonal mellett már magasra emelte a 6-os számot jelző táblát. Mindenre gondoltunk volna, csak arra nem, hogy Kovács Ferenc, a csapatkapitányt, a jól játszó Fejest cseréli le! Márpedig ezt tette, s igaza volt. Átlátta a helyzetet, s rájött, hogy ezen a találkozón nincsen nagy szükség beállósra, sokkal inkább egy csatárra, aki feltalálja magát a kapu előtt. Stieber beállása után a Videoton még további három gólt szerzett! Fejes pedig minden sértődés nélkül, a helyére beálló Tiebert biztatva, hagyta el a pályát... Valahogy így kellene ezt mindig, mindenütt! L. T. K. „A Bilbao ciklonja elsöpörte az Ú. Dózsát..." Nem hiszem, hogy a magyar labdarúgásban akadna még egy csapat, beleszámítva az NB I-t és az NB III-at is, amelyik annyira önbizalom nélkül lépett volna pályára, annyira riadtan játszott volna Bilbaóban, mint az Újpesti Dózsa tette. A játékosok lábait és gondolkodását megbénította a félelem. — Megismétlődött Lisszabon és Zürich — állapította meg a mérkőzés után Tóth András. — Nyuszik voltunk — mormogta maga elé Sarlós. _ Várhidi Pál edző így dohogott: „Egyszerűen érthetetlen, hogy egy ilyen jó csapat, mint a miénk, hogyan eshet ennyire pánikba. Egyetlen taktikai utasításomat sem tartották be, egyetlen intésemet sem vették figyelembe a játékosok. Rothermel nem irányította a védelmet és beszedett két potyagólt. A szélsőhátvédek csődöt mondtak. A középpályások légüres térben mozogtak, nem találkoztak sem ellenféllel, sem labdával. A csatárok bénultan bújtak őrzőik mögé és valamennyien nagyon, de nagyon féltek. Nem akadt egyetlen vezéregyéniség sem, aki felrázta volna a csapatot a sokkos állapotból.” A bilbaóiak udvariasan nyilatkoztak az Újpesti Dózsáról. Luis Ramos, a Rádió Nácionál riportere szerint szerencséje volt az Atleticónak, hiszen az ő lövésük a kapufa éléről a hálóba, az újpestieké pedig a mezőnybe pattant. Arias Zugazaga, a Hotel Parantazu igazgatója még a két kapus , közötti különbséget emlegette, s hozzátette: az Újpest szebben, rokonszenvesebben játszott a baszk fővárosban, mint a Bayern, vagy a Mönchengladbach. Dehát legyünk őszinték, ezek csak amolyan udvarias nyilatkozatok. A kapufáról 1—0 után pattant be Dani lövése, Feketéé pedig 5—0 után pattant ki és Iribarnak mindössze kétszer kellett hárítania. A spanyol lapok már nem ilyen udvariasak. „A piros-fehérek ciklonja elsöpörte az Újpesti Dózsát”; „Az Atletico szenzációs mérkőzésen porrá zúzta az Újpestet”; „Öt gól, mint öt fénylő napsugár”, ilyen címekkel jelentek meg a bilbaói lapok, a La Gazeta Del Norte, a Novedade és az Informazione. A tudósítások valamennyien megegyeztek abban, hogy a gyors Amorrortu, a játékos Rojo és a mindenhez alkalmazkodó Dani szétrobbantotta a magyar védelmet, hátul pedig Madariaga, a közönség kedvence és Astrain csodálatosan zárta el a spanyol kapuhoz vezető utat. Érthetően boldog volt a mérkőzés után Golda Aguirre, a Bilbao edzője: — A csodák csodája volt ez az este. Korszerű labdarúgást játszó csapatomnak minden sikerült, de ehhez azis kellett, hogy a nagyhírű Újpesti Dózsa ilyen megmagyarázhatatlanul gyengén játsszon. Hát igen, a magyar bajnokságban nagyszerű, százszázalékos teljesítményt nyújtó Újpesti Dózsa, sajnos, ezúttal sem nőtt fel a nemzetközi feladathoz. N. Z.