Népsport, 1977. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Z* Sso Sebastian a bizonyítás városa lehet A jövő évi fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság színhelye a spanyolországi San Sebastian lesz március 12—13-án. Természetesen a magyar versenyzők is jelen lesznek az öreg kontinens legjelentősebb téli versenyén. A keret kijelölése még odébb van, hiszen előtte hazai és nemzetközi fedettpályás viadalokon kell a részvételhez szükséges, előre megszabott szinteredményeket elérni, így az sem bizonyos, hogy Major István, kiváló magasugrónk, ott lesz-e a mezőnyben. Az azonban biztos, hogy eddig ő szerepelt a legjobban atlétáink közül, a korábbi fedettpályás EB-ken. Három arany-, egy ezüstérem — ritka bravúr. — Az ideit kivéve, valamenynyin ott voltam. Bécsben még rutintalanul, idegesen versenyeztem. . ..futottak még” kategóriában végeztem. A következőn, Szófiában kezdődött a sikersorozat, s folytatódott Grenoble-on át Rotterdamig. Három első hely egymást követően, ezek után talán megbocsátható, hogy a göteborgi ezüst kis csalódás számomra. Annyira akartam a negyediket... Talán ez volt a baj. — Tavaly járt már San Sebastianban. Milyen a város és milyenek a létesítmények? — A spanyol—jugoszláv—magyar—bolgár négyes viadalt rendezték ebben a kis tengerparti városban. Szabadtéri verseny volt, csak az atlétikai pályát látó 2 NÉPSPORT ABLAK A HOLNAPRA ! (Folytatás az 1. oldalról) Féljen San Antonio-i élményeiről, tapasztalatairól. — Késő este érkeztünk a városba. A meleg, párás levegő valósággal mellbe vágott. Nappal legtöbbször napsütéses, 30 fokos meleg volt, pedig akkor is késő ősszel rendezték a VB-t. A gépkocsiktól kezdve a szállodai szobákig mindenhol voltak légkondicionáló berendezések. Ezek nagy veszélyt is jelentettek, mert könnyen meg lehetett fázni. Ha valaki kimelegedve beült egy lehűtött gépkocsiba, már mérhette is a lázát. Tehát óvatosnak kell lenni, de különösebb felkészülést nem igényel az ottani klíma. — San Antonio az Egyesült Államok öttusaözpontja, és ehhez méltóan nagyon jól rendezték meg a világbajnokságot. Amire fel szeretném hívni a versenyzők figyelmét: a lovak között aránylag sok volt a telivér. A vívást, a lövészetet, az úszást nagyon jó körülmények között tartották. A futást egy golfpályán bonyolították le, ahol csak kisebb emelkedők voltak. S végül egy előzetes jótanács azoknak, akik majd utaznak: öt évvel ezelőtt minden versenyszám után volt eredményhirdetés. Az érmeket a város szépségkirálynője és hasonlóan gyönyörű udvarhölgyei egy puszi kíséretében adták át. Én négy érmet kaptam ... Hajrá, gyerekek, minél több puszit gyűjtsetek!iam, a csarnokot, sajnos, nem. A baszkok kedves, vendégszerető emberek, erről azonban nem győződhettünk meg igazán, hiszen akkor hágott tetőfokára a baszk—francia ellentét és a szó szoros értelmében puskaporos volt a levegő. Gyönyörű tengerparti strandja van, köröskörül pálmafákkal.. — Ha kijut az EB-re, valószínűleg nem turistaként megy. — Ki kell használnom a lehetőséget, hiszen ott bizonyíthatnám be, hogy még nem vagyok leszálló ágban. Majornak már többször sikerült... Meppiás a halléi szárítóban? Halle! Mindössze háromszázezer lakosú város az NDK-ban, de a magyar ökölvívó-szurkolók legalább úgy ismerik, mint Miskolcot. Sok-sok éve itt zajlik le a nemzetközi Kémia Kupa, amelynek rangos mezőnye, impozáns küzdelmei, no meg a magyar ökölvívók jó szereplése számunkra is emlékezetes. Egykét magyar győztes mindig akadt, sőt megesett az is, hogy egyszerre hárman (Gedó, Orbán és Kajás) hozták haza a győzelmi trófeát. Ebben a városban zajlik le május 29-től június 5-ig a XXII. felnőtt egyéni ökölvívó EB! Halléban Papp Laci is többször járt — mindig edzőként. És mindig sikerrel! — Milyen érzés egy kudarcot hozott olimpiai szereplés után Halléba utazni? — Megnyugtató — mondja a mester, de hozzáteszi: — bár én soha többet nem leszek nyugodt. Ebben az évben korszakot zártunk a magyar ökölvívásban. Sokan be is fejezték a versenyzést, sokaktól én váltam meg. Januárban új lappal kezdünk és soha senkit nem hagyok beleszólni abba, amiért én — Az EB színhelyéről milyen benyomásokat szerzett? — Kellemeseket! Halle nagy gyárváros, ennek ellenére aránylag levegős, szépen rendezett, tágas utcákkal. Az ötezer nézőt befogadó jégstadion pedig igazán alkalmas színhely ilyen nagy versenyhez. — Hogyan kezdik az EB-felkészülést? — Úgy, mint régen. Hóban, keményen, favágással és... Mindazzal, ami a jó alapozáshoz szükséges. Annyiban azonban változtatok, hogy nem valamiféle szűk létszámú kerettel, hanem a legjobb juniorok és ifjúságiak bevonásával látunk munkához. A sportágban itthon és egész Európában megváltoztak a körülmények, ezekhez alkalmazkodnunk kell. Megpróbáljuk. Ezen ne múljon... S ha ezen nem múlik, akkor ... Akkor is sok minden kell még ahhoz, hogy a hallei szorítóban ismét megújuljon a magyar ökölvívás, de hát remény nélkül dolgozni nem szabad — és nem is lehet. Legalább reménykedjünk. A bukaresti EB előtt még reményeink sem voltak. Akkor Gedó Gyuri és Orbán László megtanított bennünket bízni — mindig újra bízni. „légi izek" Urimsiaciéja... Tizenkét főiskolás világbajnokság után a „gyereket” átkeresztelték ... A világ legjobb egyetemista és főiskolás sportolóinak találkozóját 1957 óta Universiadénak hívják. A „gyerek”, azaz, a lényeg, persze, ezzel az égvilágon semmit sem változott ... A versenyeket általában kétévenként bonyolítják le, s rendszerint közel tucatnyi sportág vetélkedése szerepel a programban. Meglehetősen sok a „ha” s a bizonytalanság egy ilyen világtalálkozó megszervezése körül. Bár azt mindenki elismeri, hogy rangos erőpróbáról van szó, mégis meglehetősen nehéz rendezőt találni a viadal lebonyolítására. Jellemző, hogy például Torinó 1959-ben és 1970- ben nyári, 1966-ban pedig téli Universiade megrendezésére vállalkozott. S most ismét egy duplázó következik: Szófia. Talán nem véletlen, hogy a szocialista országok — gondolva a moszkvai olimpiára — erősen aktivizálják magukat a világversenyek lebonyolításában. És Szófiában máris minden készen áll. Arról nincs szó, hogy az olimpiával vetekedő viadalt rendezzenek, de a világ diáksportjának legjobbjait mindenképpen vendégül szeretnék látni. Ami bennünket, magyarokat illet: van behozni valónk! Jellemző, hogy míg 16 évvel ezelőtt, a bolgár fővárosban még 8 számban nyertek a mieink (többek között Zsivótzky Gyula, Kulcsár Győző, Kamuti Jenő, Bakonyi Péter), addig a legutóbbi főiskolás játékokon meg kellett elégednünk egyetlen szerény győzelemmel (Osztrics István). A hatvanas évek közepén például vízilabdacsapatunk egyszerűen verhetetlen volt, s most ismét alaposan megnőttek esélyei. Mellettük változatlanul a vívók számíthatnak sikerre ... Hogy mi válik valóra ebből az esélylatolgatásból, az augusztus 17. és 28. között derül ki. A legnagyobb verseny Az 1977. évi kajak-kenu világbajnokság bolgár szervezői máris megküldték szerkesztőségünknek az első információkat. Ezek természetesen adatokkal szolgálnak a VB színhelyéről is, Pancsarevóról. De igazság szerint kell is. A községnek mindössze háromezer lakosa van, nem tartozik tehát a világ méltán híres nagyvárosai közé. De valamiről azért híres Pancsarevo is. A tavat —, amelyen a versenypályát kijelölték — 47 fokos gyógyvizet tartalmazó források táplálják, s — ez esetben ez nem közhely — már a régi rómaiak is jól ismerték, aki tehette, oda járt kúrálni magát. A történelem során aztán még egyszer nevezetes esemény helye volt a község, illetve a közeli erőd, a törökök ellen folyt honvédő háború során a vár védői hősies magatartásukkal írták be nevüket a bolgár történelembe. 1977-ben a sporttörténelembe kerül a Szófiához közeli, üdülőterületként használt község nagyszerű pályája. Hogy nagyszerű, azt a Bp. Honvéd kajakosai, kenusai állapították meg. 1966-ban a Baráti Hadseregek kajak-kenu spartakiádják, amely bizonyos vonatkozásban a VB főpróbájának is számított. Elnézve a pálya tervrajzát, az bízvást megállapítható, hogy ezúttal a hosszútávú versenyeket is sokkal zökkenőmentesebben lehet majd lebonyolítani, mint például három éve Mexikóban, vagy akár legutóbb Belgrádban. Még egy érdekesség az 1977. évi VB-vel kapcsolatban. Pancsarevóban mutatkozik majd be az új világbajnoki szám — az eltörölt váltó helyett életre hívott — kajak négyesek 500 m-es versenyszáma. Jönköping: Európa közepe... Nem kell az atlaszhoz kapni, nem akarjuk megújítani a földrajzot, inkább pontosítjuk a címet: Jönköping Európa úszóközpontja lesz 1977-ben! Igaz, hogy tavasszal sor kerül a hagyományos NDK—Szovjetunió találkozóra és szeptember elején megrendezik az első Szovjetunió—USA úszóderbit is, mégis mindenki a XIV. úszó, vízilabda, műugró és műúszó EB-t tekinti az esztendő legjelentősebb vizes eseményének. Jönköping, ez a 108 ezer lakosú város egyébként, ha nem is Európának, de mindenesetre Svédországnak körülbelül a közepe: 300 km-re vám Malmőtől, 310 km-re Stockholmtól és 160-ra Göteborgtól. És — ezt tanúsítja a máris kontinensszerte terjesztett bulletin — Európa minden pontjáról könynyen megközelíthető. Ha másért nem, hát ezért valószínűleg mindenki ott lesz, aki valamit is számít az öreg földrész medencéinek világában__ De félre a tréfával! Vajon milyen értéke lesz ennek az EB-nek, hiszen sok helyről halljuk a hírt: 1977 „csak” levezető éve lesz az elköszönt olimpiásznak. Különösen a magyar állásfoglalás érdekes a számunkra, ezért az újdonsült szövetségi vezető edzőt, Tóth Ákost kértük meg a válaszadásra. — Az úszóvilágban ma már senki, semmilyen versenyt nem vehet félvállról. Ezért az EB épp olyan fontos állomás lesz mindenki számára, mint, mondjuk, az 1973-as világbajnokság volt. Éppen az EB rangjának növelése lehetett cél akkor, amikor az illetékesek átalakították a moszkvai olimpiáig terjedő időszak nemzetközi programját. Idén az EB, jövőre a VB, két évmúlva az Eb lesz a fő esemény, így minden évre egy-egy igazán nagy verseny marad... — Tudjuk, hogy korai még a kérdés, de mégis kíváncsiak vagyunk: vajon a régi, idősebb versenyzőkkel utazik-e majd az EB-re, vagy már idén ki akar próbálni néhány fiatalt is? — Az EB-részvételt később megállapításra kerülő szintekhez kötjük, s ha azt teljesíti valaki, akkor nem nézzük, hogy milyen születési év van beírva az igazolványába. — Végül egy személyes jellegű kérdés: milyen érzés lesz azoknak a szakvezetője lenni, akiket néhány nappal ezelőtt még az iskolapadban tanított? Gondolunk itt akár a TF-re járó versenyzőkre, akár a korábban esetleg önnél végzett edzőkre . Kapcsolatom a TF-en minden hallgatóval kiváló volt. Bízom abban, hogy ilyen marad a medence partján is... XXXIII. 1. ♦ 1977. január 1. Bemutatkozik a tizedik súlycsoport Kisnehézsúly? Középnehézsúly? Neve még nincs. Eredményeit sem ismerjük, csúcsai is hiányoznak. De versenyei hamarosan lesznek, versenyzői pedig máris vannak! Hosszú-hosszú éveken át eltemetett álmok éledtek újjá, amikor a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség Montrealban kaput nyitott az új súlycsoportnak. Azok, akik az elmúlt években 90 kiló felett mérlegeltek, 110 kilós ellenfeleket is kaphattak... Most kétfelé „vágták” a nehézsúlyt. A 100 kilósok saját, külön babéraikért küzdhetnek. Stuttgartban a szeptemberi világ- és Európa-bajnokságon első ízben lépnek világverseny dobogójára az új súlycsoportban. Szerte a világon megkezdődött a találgatás, a szemrevételezés: kik lehetnek a jelöltek? Megindult a találgatás idehaza is ... Nagy választék ugyan niccs , két versenyző viszont van, aki eddigi eredményei, s mindenekelőtt testsúlya alapján pályázhat. Azaz, pályázhatna... Az egyik : Végi Imre, a Testvériség fiatal versenyzője. — 170 kilót szeretnék szakítani és 200 kilót lökni! — jelentette ki határozottan. Csakhogy idei eredményeivel nem támasztotta alá a várakozást, versenyei nagy részén kiesett, bizonytalan volt, meg sem közelítette tervezett csúcsát. Könnyebb testsúlya ellenére is számos csúcs fűződik Tasnádi Tibor nevéhez a nehézsúlyban. Ha ugyanezt, vagy valamivel többet tudna produkálni a 100 kilósok között... — Szeretnék bizonyítani, de ez nemcsak rajtam múlik! Valóban nem. Nemrég bejelentette, hogy átigazol a Csepelből, egyesülete viszont nem adja ki. S ha nem jutnak közös nevezőre, ő sem lehet ott Stuttgartban. Más, hasonló képességű reménységeket lámpással kell keresni idehaza... A lehetőség így is megvan. Csak élni kell majd vele! A színhely már ismerős Argentína rendezi az 1977. évi felnőtt vívó-világbajnokságot. Noha a sportág „tőzsdéjén” nem jegyzik a dél-amerikai ország versenyzőit, nincs ok aggodalomra. Jól emlékezünk még arra a tizenöt évvel ezelőtti VB-re, amelynek házigazdája ugyan csak Buenos Aires volt, s amely az előbbi megállapítás ellenére — meglepően jó rendezőnek bizonyult. Igaz, az 1962-es világbajnokságra nem csupán ezért emlékszünk szívesen, itt szerzett aranyérmet a kardozó Horváti Zoltán, a párbajtőröző dr. Kausz István és a női tőrcsapat. Az első argentínai VB-n részt vett magyar együttesből hárman ismét megpályázzák a Buenos Aires-i részvételt: Rejtő Ildikó, Kulcsár Győző és Gábor Tamás. Közülük az Utóbbinak van erre a legnagyobb esélye, lévén Gábor Tamás — aki egyébként Kausz dr. mögöttezüstérmes volt 1962-ben, —, a vívók újdonsült szövetségi kapitánya. — A tengerentúli világversenyek jellege némileg eltér az európaiakétól, hiszen a középmezőny egy része a nagy távolság miatt nem utazik az eseményre. Ennek ellenére a várható eredményeiken ez nem sokat, változtat. Legalábbis, úgy gondolom. A néhány héttel ezelőtti budapesti kardkonferencián itt találhattuk az argentin vívósport képviselőit is. Nagyon komolyan veszik a házigazdák a rendezést. És ez biztosíték arra, hogy az eredmények végkimenetele kizárólag a vívókon múlik majd. Kulcsár Győző VOLT EGYSZER EGY JÁTÉKOS... ORTH GYÖRGY NYOMÁBAN (VIII.) A régi futballisták, edzők és vezetők egy csoportja néhány évvel ezelőtt megalakította a „Kléber Gábor Astoriás Sportbarátok Társaságát”. Minden kedden délelőtt összejönnek egy kis beszélgetésre, hogy felidézzék az emlékeket. Más napokon is találkoznak, elmennek egy-egy eseményre, vagy kijárnak a temetőkbe az évfordulókon, meglátogatni a sírokat. Ha pedig a régiek közül idegenbe szakadt hazánkfia érkezik Pestre, ezen a napon nem mulasztja el felkeresni az Astoria-presszót. Már régen nem járok hátulgombolós nadrágban, de itt kissé úttörőnek érzem magam. Nem öregek ők, csak idősebbek nálam. És főleg tapasztaltabbak. Ezért is jöttem és kérem őket, meséljenek Orth Györgyről, hiszen valamennyien ismertek. Egyszeriben kipirosodik az arcuk, izegnek-mozognak a helyükön, tippeket adnak, hol és kivel kellene interjút készítenem, hogy még többet megtudjak róla. — Orth Gyuri... — áradozik Cseh József, a bátyja annak a legendás Cseh Matyinak, aki megérezte korai halálát és azt mondta: Írjátok majd a síromra, élt négyen évet, de azt jól! — Kérem, mi az ÚTE-pályán laktunk és ott mindig találkoztunk vele. Tizenkét-tizenhárom éves korában már többet tudott, mint a legtöbb felnőtt. — Mi meg a BKV-sporttelepen treníroztunk — mondja Ruzicska Guttmann Emil — és ő oda is kijárt. Később pedig együtt diákoskodtunk. Most már lefogadnám: nem volt grund, ahová ne tette volna be a lábát. De hallgassuk tovább a kortársakat. — Én 1923-ban találkoztam vele Barcelonában — emlékezik Nagy Barna. — Plattkó védett ott és meghívta őt látogatóba. Ezekben a napokban az FTC vízilabdacsapata nagy mérkőzést vívott a Club Natacion Barcelonával. Plattkó és Orth kijött az uszodába szurkolni. Csuda lelkesen biztatták a fiúkat. Utána elmentünk városnézésre. Plattkó mutogatta ,a nevezetességeket, Orthot pedig a világon minden érdekelte! Kompóti Kléber Gábor, az egykori sokszoros válogatott középfedezet, majd hírlapíró és edző öccse, László kér szót: — Az MTK ifiben játszottam, amikor ő már nagy sztár volt a felnőttcsapatban. Egyszer egy meccs után a fürdőbe bekiabált a szertáros, hogy siessek, mert vár a bátyám, majd ezzel fejezte be: „Kis hléber, el ne te- Két világhírű edző ... A brazil Feola és Orth