Népsport, 1977. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1977-02-02 / 27. szám
4 NÉPSPORT „ Vasárnap délelőtt, pontban háromnegyed tizenegykor leteremtettem a családomat. A feleségem a fürdőruháit próbálgatta, a gyerek meg felfújta az úszógumiját, abban üldögélt a szoba közepén , ahelyett, hogy egy kicsit el- kitétítették volna a szobát, m mert a nap fénye egészen elhalványította a képernyőt. Márpedig én látni akartam a Nagy-Hideg-hegyi síparadicsomról készült riportfilmet j Ők, persze, megsértődtek és kimentek az erkélyre, napozni. Pedig a film nekik is szólt... Nem hagytam anyagiban, összegeztem a tanulságot, amikor az adás végén utánuk mentem. Hogy most már éppen ideje lenne sífelszerelést vennünk, s megtanulnunk ezt a szép téli tudományt ... Hogy ne magyarázzanak nekem, nincs még későn, nincs — a kutyafáját, ha egyszer mondom — megtudtam a filmből, hogy az országban három helyen még márciusban is szokott hó lenni... Meg hogy — „most fogsz csodálkozni, édes fiam!" — a riportfilm is márciusban készült, és bizony volt hó, és bizony síeltek ... Mire a feleségem megjegyezte, hogy ő most már inkább a fürdőruháit helyezi készenlétbe. Hát, tetszik látni, milyen családom van!... " De nem adtam fel, csak átmenetileg győztek. Az idén már októberben megveszem a sífelszereléseket — és mihelyt leesik az elsőtó, irány a Nagy-Hideg-hegy !... De jó lenne, ha a tévé akkortájt (és nem január végén) figyelmeztetne. Mert nagyon feledékeny vagyok. Bemutatkozott a Bioritmus. Hétfőn délelőtt szólalt meg az életmódról, az egészségről és a környezetről összeállított tanácsadó, ismeretterjesztő interjúcsokor, amely az embert szembesítette világával, lehetőségeivel és korlátaival. Szembesítette az idővel, amely évtizedek alatt devessé teszi a haját; szembesítette az évszakok váltakozásával, a légnyomás hatásával — és persze, az embert önmagával is, fáradtsághullámaival, időnkénti ernyedtségével. Az életünket átfogó sajátos ritmusoknak belső, biológiai okai is vannak — azokról szól az új műsorsorozat. De nemcsak megismertet önmagunkkal, s változásaink rugójával, hanem mellénk is áll. Ahogy a műsor szakértője, dr. Szanyi László szerényen megfogalmazza: „Egyszerű nyelven elmondjuk, milyen ritmus a jó, s mit lehet tdérni, ha valami miatt attól eltérés mutatkozik.” A hétfői, első adásban például azt a tanácsot kaptuk, hogy az otthoni testgyakorlás legjobb eszköze a kézisúlyzó és az expander, amellyel minden izmunkat aktivizálhatjuk. Szinte kimoshatjuk belőlük a tétlenség fáradtságot okozó gócait. Nem nyújt ez mást, mint jó érzést, jobb állóképességet, nagyobb tűrőképességet az idővel és a mindennapokkal szemben. És csakis a mozgás a lényeg, nem a teljesítmény, hiszen — igaza van a műsornak — a legtöbben nem súlyemelőnek készülünk... Csak önmagunk, s életünk súlyait kell elbírnunk. (sz—s) ................... ! Kamera és mikrofon Hét tételben SZAKOSZTÁLYRÓL SZAKOSZTÁLYRA Postás-újjászületés Zuglóban Kilenc Szigthasztalon 64-en játszanak Mennyi gyerek... De vajon melyikből lesz jó játékos? Ezt jó lenne tudni. Persze, eltelik néhány hónap — esetleg év —, mint kiderül. Nincs könnyű helyzetben az a szakosztály, amelyik a neveléssel behatóan foglalkozik. Játéklehetőségekre, jó edzőkre, türelemre és még sok mindenre van szüksége. Nos, nagyon úgy fest a helyzet, hogy mindezzel a Postás SE női asztalitenisz-szakosztálya rendelkezik. Pedig néhány éve — 1972-ben — még gondokkal küszködött. — Az óbudai Vihar utcában volt a helyiségünk — emlékezik Páldi Gyula szakosztályvezető. — Közben épült a Postás sportkombinát, amelyben mi is helyet kaptunk. Vajon eljönnek-e velünk az óbudai gyerekek Zuglóba, a Lumumba utcába? — Találgattuk. Sajnos, nem sikerült „átköltöztetni” őket. Elölről kellett tehát kezdeni! Ma már biztatóbb a helyzet. A Postás SE rendelkezik a legjobb női szakosztályok egyikével. Az NB I-es csapat ugyan csak a 7. helyenvégzett, de nagyon jó az utánpótlás-nevelés. A nagy hírű Statisztika és a KSI után ők következnek az újonc pontversenyben. Ma már sok tehetséges kislány üti a labdát a Lumumba utcai, 9 Stig-asztallal rendelkező, korszerű termükben. Akik megmaradtak abból a 260 versenyzőből, akit 1972 óta kipróbáltak, már biztató reménységek. Az edzői garnitúra is jó. Pénzes György — a Hídépítő sportkör elnöke — az első csapattal, Nemes Attila az ifjúságiakkal, Várnai Róbert a kezdőkkel foglalkozik nagy szeretettel. — Nincs, annál nagyobb öröm, mint ütőt adni a gyerek kezébe — mondja lelkesen Várnai Róbert. — Az a célunk, hogy minél több kislánnyal szerettessük meg ezt a világszerte népszerű, sok jó tulajdonságra nevelő sportot. Farkasházi Tibor, a Postás SE elnökhelyettese elégedett a szakosztállyal. Jól látja a munkájukat, törekvésüket. — Úgy érzem, van jövőjük — mondja —, a hatvannégy játékosból mindössze nyolc felnőttkorú. A szakosztály edzői és társadalmi aktívái, sőt a szülők is mindent megtesznek a fejlődésért, együttműködésért Itt kell megemlítenem, hogy Páldi Gyula szakosztályvezető huszonhat éve fáradozik a Postás SE fejlesztéséért. Igaz, már tíz éve mondja, hogy elég volt, de szerencsére mindig meggondolja magát. Céljuk: saját nevelésű erősítés. Ezért rendeznek iskolai toborzókat, versenyeket. Tulajdonképpen nem történt semmi, csak Óbudáról Zuglóba „hozták át” a sportszeretetünket... bt. A gyerekek Páldi Gyula és Várnai Róbert társaságában Súlyemelő-világranglista, 19 T6 Ötvenöt szovjet versenyző a legjobbak közt Hat bolgár az élen! K orábbi világranglistáinkon egy országból súlycsoportonként csak két-két súlyemelő eredményét vettük figyelembe, tekintve, hogy a világversenyeken való indulás is korlátozott. Ezúttal viszont másfajta, teljesebb kép kialakítására törekedtünk. Ranglistánkra kerüléskor csak az eredmény — és nem a hovatartozás — döntött! Célunk az volt, hogy az 1977-es év kezdetén ne csak az egyes versenyzőket, hanem a súlyemelésben élenjáró országokat is mérlegre tegyük. Mit mutat a kép? Az első helyeken csak bolgár és szovjet emelők osztoznak, s ellentétben az olimpiai (anabolika-stop mellett rendezett!) versenyekkel, itt a győzelmek tekintetében egyértelmű a bolgár fölény. A kilenc súlycsoportból hatban ők vezetik listáinkat! Ha viszont nemcsak az első helyezetteket, hanem az első tizet vizsgáljuk, akkor elsöprő szovjet fölény mutatkozik: lényegesen több versenyzőjük került a „táblára”, mint nagy vetélytársuknak. Lepkesúlyban 6—0, légsúlyban 3—1, pehelysúlyban 6—2, könnyűsúlyban 5—0, váltósúlyban 9—1 (!, de az egyetlen bolgár — listavezető), középsúlyban 6—3, félnehézsúlyban 5—1, nehézsúlyban 9—2, ólomsúlyban 6—1 az arány a legjobb tíz közé kerültek között a szovjetek javára a bolgárokkal szemben, összesen tehát 55—10 a javukra! De az 55 szovjet súlyemelőből — mint említettük — csak 3, a 12 bolgárból 6 listavezető... Mit jelent ez? A Szovjetunióban lényegesen nagyobb a sportág bázisa, ennélfogva — véleményünk és a ranglista adatai szerint is — biztosítottabb a sportág jövője, mint Bulgáriában, amely sokkal jobban ki van szolgáltatva klasszisai formájának, egészségi állapotának. Ezt bizonyította egyébként Montreal is. Itt 5 szovjet és 3 bolgár győzelem született! És a többiek? A harmadik hely a lengyeleké, mögöttük viszont több más ország képviselőivel egyetemben ott vannak a mieink is, akiket Kőszegi (lepkesúlyban 2.), Szűcs (lepkesúlyban holtversenyben 7.), Földi és Stefanovits (légsúlyban 5.-ek), Baczakó (középsúlyban 5.), Antalovits (középsúlyban 9 ), Rehns-Uzor (félnehézsúlyban 6.), összesen tehát heten képviselnek. Ők, a szovjetek és bolgárok után a következők: felszedegethetik azokat a „morzsákat”, amelyeket a „két nagy” hagy nekik. A sportág fejlődésére jellemző azonban, hogy a „morzsaszedegetéshez” is egyre nagyobb eredmények, egyre intenzívebb edzések kellenek ... Lepkesúly 1. Voronyin (szovjet) 242.5 (105, 137.5) 2. Kőszegi Gy. (magyar) 237.5 (105, 132.5) Petrov (szovjet) 237.5 (105, 132.5) 4. Nassziri (iráni) 235 (100, 135) 5. Gnatov (szovjet) 232.5 (97.5, 135) Takeucsi (japán) 232.5 (105, 127.5) 7. Andrejev (szovjet) 230 (102.5, 127.5) Kasamayor (kubai) 230 (102.5, 127.5) Leletko (lengyel) 230 (100, 130) Szűcs (magyar) 230 (100, 130) Polanski (szovjet) 230 (97.5, 132.5) Szensin (szovjet) 230 (95, 135) Légsúly 1. Nurikjan (bolgár) 262.5 (117.5, 145) 2. Csetin (szovjet) 255 (110, 145) 3. Cziura (lengyel) 252.5 (115, 137.5) Skorupa (lengyel) 252.5 (107.5, 145) 5. Földi (magyar) 250 (110, 140) Stefanovits (magyar) 250 (107.5, 142.5) Aljechin (szovjet) 250 (110, 140) Agapalov (szovjet) 250 (107.5, 142.5) Ando (japán) 250 (112.5, 137.5) Prohl (csehszlovák) 250 (112.5, 137.5) Pehelysúly 1. G. Todorov (bolgár) 287.5 (130, 157.5) 2. Kolesznyikov (szovjet) 285 (125, 160) 3. T. Todorov (bolgár) 280 (120, 160) Dimitrov (szovjet) 280 (125, 155) 5. Pawlak (lengyel) 277.5 (125, 152.5) 6. Hirai (japán) 275 (125, 150) Golovko (szovjet) 275 (115, 160) Kazakov (szovjet) 275 (122.5, 152.5) Szaszanov (szovjet) 275 (122.5, 152.5) 10. Janowczik (lengyel) 270 (115, 155) Lanidze (szovjet) 270 (117.5, 152.5) Kötnyűsúly 1. Pevzner (szovjet) 315 (135, 180) 2. Urrutia (kubai) 310 (140, 170) 3. Kaczmarek (lengyel) 395 (135, 170) Kőrös (szovjet) 305 (135, 170) 5. Czarneczki (lengyel) 302.5 (132.5 170) Lostowski (lengyel) 302.5 (132.5, 170) 7. Andrejev (szovjet) 300 (127.5, 172.5) Dergacsev (szovjet) 300 (132.5, 167.5) Tvardovszkij (szovjet) 300 (132.5, 167.5) Senet (francia) 300 (135, 165) Váltósúly 1. Mitkov (bolgár) 345 (155, 190) 2. Szmirnov (szovjet) 342.5 (150, 192.5) 3. Vardanyan (szovjet) 342.5 (150, 192.5) 4. Militoszjan (szovjet) 340 (150, 190) 5. Wenzel (NDK-beli) 335 (150, 185) 6. Liszenko (szovjet) 332.5 (152.5, 180) Mihajlov (szovjet) 332.5 (147.5, 185) 8. Szilkov (szovjet) 330 (142.5, 187.5) 9. Dilkov (szovjet) 325 (145, 180) Logutov (szovjet) 325 (140, 185) Tongus (szovjet) 325 (145, 180) Wasowski (lengyel) 325 (145, 180) Középsúly 1. Sztojcsev (bolgár) 372.5 (167.5, 205) 2. Blagoev (bolgár) 370 (170, 209) 3. Sarij (szovjet) 367.5 (162.5, 205) 4. Misser (NSZK-beli) 357.5 (150, 207.5) 5. Baczakó (magyar) 355 (160, 195) 6. Lorenz (kubai) 352.5 (160, 192.5) 7. Gruzgyev (szovjet) 350 (155, 195) 8. Szjusin (szovjet) 347.5 (150, 197.5) 9. Avsahan (szovjet) 345 (145, 200) Antalovits (magyar) 345 (155, 190) Besszonov (szovjet) 345 (150, 195) Ljusenko (szovjet) 345 (152.5, 192.5) Rabczewski (lengyel) 345 (152.5, 192.5) Félnehézsúly 1. Rigert (szovjet) 400 (180, 220) 2. Poltorackij (szovjet) 392.5 (175, 217.5) 3. Szajdulajev (szovjet) 390 (175, 215) 4. Ivancsenko (szovjet) 372.5 (162.5, 210) 5. Broillet (svájci) 367.5 (170, 197.5) 6. Rehus Uzov (magyar) 365 (165, 200) Petzold (NDK-beli) 365 (160, 205) James (egyesült államokbeli) 362.5 (165, 197.5) 9. Sopov (bolgár) 360 (155, 205) 10. Szircsin (szovjet) 357.5 (155, 202.5) Nehézsúly 1. Hrisztov (bolgár) 415 (185, 230) 2. Zajcev (szovjet) 400 (172.5, 227.5) 3. Szemerdzsiev (bolgár) 397.5 (172.5, 225) 4. Csezki (NDK-beli) 395 (170, 225) Fajev (szovjet) 395 (175, 220) 6. Tyereskov (szovjet) 390 (172.5, 217.5) Utsar (szovjet) 390 (175, 215) 8. Kononov (szovjet) 387.5 (160, 227.5) Pervusin (szovjet) 387.5 (167.5, 220) 10. Kozlov (szovjet) 385 (172.5, 212.5) Mozejkov (szovjet) 335 (167.5, 217.5) Trofimenko (szovjet) 385 (170, 215) Kameron (egyesült államokbeli) 385 (167.5, 217.5) A szovjet Vartan Milkoszjan ranglistánkon csak negyedik, de az 1977-es év első és eddig egyetlen világcsúcsát ő állította fel a váltósúlyú lökésben 195 kilogrammal (összetettben 345 kg-mal beállította a legjobb eredményt) VITORLÁZÁS SZELEK SZIGORÚSÁGA Köd. Sűrű, nedves köd. A Szabadság-hegy fáinak csak a kontúrjai rajzolódnak ki, az ágakról lomha egyhangúsággal hullnak alá a súlyos vízcseppek. Kabátunkat szorosan összefogva sétálgatunk. Sigmond Andrással, a vitorlázó válogatott keret edzőjével. Kis csapat robog el mellettünk. Tagjai lihegnek, fújtatnak, de elszántan fúrják magukat előre a mind sűrűsödő ködben. A vitorlásválogatottak is öszszeverődnek lassan. Nem sokan. Mindössze hatan vannak, pedig már 10 perccel múlott négy. A két Detre testvér, Fundák Gyuri, Kállai és Sípos nekivágnak a jeges útnak. Izsák Szabolcs nyomába erednek, aki az élein fújtat. Eltűnnek a fizikai kutató irányában. Mellettünk Kajár János pattan be autójába és elvágtatna. Egyik oldalról egy fa, hátul egy másik kocsi akadályozza. Elismerésre méltó manőverezés után végre felbőgetheti a motort. Papp Laci pedig éppen leállítja az övét. Azaz, az ökölvívóknál is nagyüzem van. Újabb versenyzők érkeznek. A két Fináczy: György és Pál. Már beöltözötten szállnak ki a kocsiból. Megvárják, míg Ruják és Hegedűs Tibi is beöltözik és nekivágnak ők is. Számukra a rövidebbik útvonalat határozza meg Sigmond András, majd magyarázatot ad, miért vannak ilyen kevesen. — Most még nem kötelező a megjelenés. Meghirdettük, hogy hetente ötször tartunk itt fent edzést, aki jön jön! Nem túl sokan jöttek. Mindössze 15-en jelentek meg eddig. Alkalmanként 6—7 versenyző. A köd sűrűsödik. Már alig látjuk a néhány méterre kocogó, visszaérkezett versenyzőket, pedig csak néhány méterre lihegnek tőlünk. A kondícióteremben találkozunk. Ott már a kajak-kenusok egy csoportja csengeti a vasakat. Néhány szóval megtörténik a megegyezés: ki, hol folytathatja a munkát. Feltűnő a két sportág képviselői között a különbség. Elsősorban a terhelés mértékében. A munkavégzés hangulatában, a lelkesedésben megegyeznek. A vitorlások kisebb súlyokkal dolgoznak és valamivel kevesebbszer végeznek egy-egy gyakorlatot. — Az egyesületekben eddig nem túlságosan sok energiát fordítottak a szárazföldi edzésekre — mondja az edző. — Most is legfeljebb 2—3 alkalomra bérelnek edzőtermet hetente. Pedig a versenyzők jelenlegi erőállapota és a múlt emlékei is arra utalnak, hogy szükség lenne az intenzívebb képességfejlesztésre. A tallinni verseny emlékei sejtenek fel. Sulyok Miklós, a Videoton juniorja az élen haladt a nagy szél korbácsolta hullámokon. A második körben, a bőszeles szakaszokon, öt-hat helyet esett vissza. Még a hajó kiülésére volt ereje, de közben nem tudott dolgozni, a vitorlákkal manőverezni. — Ugyanakkor Haán ezeken a szakaszokon mindig képes volt javítani helyzetén. Erősebb az átlagnál, s ez mindig megmutatkozik eredményeiben is — mondja Sigmond. Az idén különösen aktuális a fizikai képességek magas szintre fejlesztése. A válogatási pontszámításban új módszert alkalmaznak. Az erősszeles versenyeknek nagyobb értékük lesz. Az erősszeles versenyeken viszont a jó szereplés alapfeltétele a kiváló erő- és állóképességi állapot. Ez nem csupán a hazai versenyekre vonatkozik. A nemzetközi versenyeken való részvételt úgy szervezték meg, hogy a válogatott keret számára kijelölt tengeri versenyeken indulnak az egyesületi költségen versenyzők is. A tengeri versenyeken pedig ritka a gyengeszeles futam. Méginkább az olyan verseny, ahol nem lesz erős szeles rész. Dübörög a terem. Döng a gyógylabda, csengenek a súlyzók. A zsámolyon az ötvenedik körzésnél is frissen hajladozik még mindenki. A gyakorlatok között mind hosszabbak a szünetek. A rövidesen sorra kerülő szakmai értekezlet témájáról esik szó, a válogatás elveiről, a nemzetközi versenyekről. A langymeleg teremből kilépve, ismét marja arcunk bőrét a ködös, csípős hegyi levegő. Alig látunk tovább az orrunknál- De azért lekeerpergünk valahogy. Csak azon töprengünk, mennyivel megnyugtatóbb volna, ha több versenyzőt küldtek volna fel a hegyre az egyesületek és jóval nagyobb mennyiségű és intenzitású munkát végeztek volna. Ugyanolyan jókedvűen, lelkesedővel, mint ottlétünkkor. (kaszás) I alomsúly 1. Placskov (bolgár) 442.5 (200, 242.5) 2. Alekszejev (szovjet) 440 (185, 255) 3. Jenatgyijev (szovjet) 435 (187.5, 247.5) 4. Benk (NDK-beli) 432.5 (180, 252.5) Rahmanov (szovjet) 432.5 (192.5, 240) 6. Kuzmin (szovjet) 422.5 (182.5, 240) Povaga (szovjet) 422.5 (180, 242.5) 8. Heuser (NDK-beli) 410 (170. 240) Nagy (csehszlovák) 410 (170, 240) 10. Borogyicz (szovjet) 402.5 (172.5, 230) Pavlasek (csehszlovák) 402.5 (172.5, 230) Írta és összeállította: BOCSÁK MIKLÓS XXXIII. 27. ♦ 1977. február 2.