Népsport, 1977. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)

1977-08-01 / 182. szám

­­i CSOPORTBAJNOKOK: Hódmezővásárhely, KOMÉP, Táncsics SE, Papp J. SE, Saly, Síküveggyár, Kőszeg, Bakony Vegyész, Paks , Szegedi VSE Nyári Totó Kupa Pesti, csoport 1. KOMÉP 5 5-------16- 2 10 2. Köteles SE 5 4 — 1 14- 4 8 8. B.­gyarmat 5 3 — 2 15- 7 6 4. ÉPGÉP 5 2 — 3 5-10 4 5. Sülysáp 5 — 1 4 1-14 1­0. EMG SK 5—14 2-16 1 Balassagyarmati SE — ÉPGÉP 2 — 0 (1—0). Albertfalva, 500 né­ző. V: Drigá­n. Az első félidőben a vendégcsapat sorra kihagyta helyzeteit, majd 11-esből meg­szerezte a vezetést. Szünet után az időnként fölényben játszó B­SE növelni tudta előnyét. G: Tóth (11-esből), Babimsz­ki. Jó: Tóth, Hornyák, Balázs, Zsolt, Jajkó,­ ill. Várkonyi (a mezőny legjobbja), Kovács I.,­­ Horváth. Sülysápi SK —EMG SK (Sasha­lom) 1 — 1 (0—0). Sülysáp, 600 néző. V: Lazin. G: Tóth, ill. Ró­na. Jó: S­poliéder, Németh, Be­lovai, Tóth, ill. Buna, Gacs. KOMÉP (Tatabánya) — Honvéd Köteles Jenő SE 2—0 (1—0). Tatabánya, 800 néző. V: Farkas. Jó iramú játékban a gólratörőb­­ben játszó hazaiak biztosan nyer­tek. G: Viczián, Tóth. Jó: Hor­váth F., Göbölös, Beigelbeck, ill. Kanta, Lizs, Kökény. Duna-csoport 1. Paks 5 3 11 9-6 7 2. ESMTK 5 3—2 13-10 6 3. Enying 5 2 2 1 9-10 6 4. Dunaújv. Ép. 5 2 12 19-13 5 5. Auras SE 5 1 2 2 9-13 4 6. Ápr. 4. Vasas 5 1— 4 4-11 2 Erzsébeti Spartacus MTK—Auras SE 5 — 2 (3 — 2). Somkút u. 800 néző. V: Endes. A tapasztaltabb és gólratörőbb erzsébetiek 0 — 2- ről fordították meg a mérkőzést. G: Markovics (3), Fischl, Forin­tos, ill. Kovács, Béres. Jó: Erdő­­di, Druzsin, Forintos, Császár, ill. Hamada, Kovács, Lendvai. Enyingi MEDOSZ—Paksi SE 2 — 2 (0—0). Enying, 200 néző. V: Németh. A Paks tervszerűbben játszott, közelebb állt a győze­lemhez. G: Vass (11-esből), Mol­nár, ill. Báró, Muck. Jó: Mol­nár, Kiss, Bereczki, ill. Vábró, Szűcs, Bíró. Dunaújvárosi Építők—Április 4. Vasas 6 — 1 (2—1). Dunaújvá­ros, 500 néző. V: Eőry. Az első félidőben az orkánszerű szél nagyban befolyásolta a játékot. Szünet után a Dunaújváros nagy fölénybe került, és 20 perces igen jó játékuk elég volt a nagy arányú győzelem eléréséhez. G: Miklós H (2), Annai (2), Si­mon G., Tatár, ill. Mihályi. Jó: Horváth, Simon G., Miklós n, Ármai, Juhász, ill. Bozó, Balaton-csoport 1. Táncsics SE 5 3 2 — 13- 4 8 2. Bauxitb. 5 3 — 2 13- 8 6 3. Keszthely 5 3—2 12-12 6 4. MÁV NTE 5 2 12 15-16 5 5. Z.­sztgrót 5 113 16-25 3 6. Körmend 5 — 2 3 6-10 2 Keszthelyi Haladás—MÁV Nagy­kanizsai TE 4—3 (1—1). Nagy­kanizsa, 400 néző. V: Meizer. A frissebben és kulturáltabban játszó keszthelyiek a 70. percben már 4—1-re vezettek. G: Takács (2), Budai (11-esből), Berta, ill. Sza­badi, Szabó III, Csányi. Jó: György dr. (a mezőny, legjobbja), Budai, Takács, Deli, ill. Szabadi, Szabó . Körmendi Dózsa FMTE—Zala­­szentgróti Spartacus 3 — 3 (2 — 2). Körmend, 600 néző. V: Kosik. Kiállítva: Kurucz, Főző (Zala­szentgrót). G: Vass (2. egyet 11- esből), Horváth A., ill. Beledi, Fischer, Dervalics. Jó: Kiss, Hor­váth A., Szakály, ill. Dervalics. Honvéd Táncsics SE — Bauxit­bányász (Tanok­a) 1—0 (1—0). Kaposvár, 300 néző. V: Horváth L. A csoportelsőség sorsát eldöntő mérkőzésen már a találkozó ele­jén elérték győztes góljukat a ka­posváriak. Noha a Bauxitbányász elkeseredetten küzdött, s fél órán át fölényben is volt, az eredmény már nem változott. G: Mátyás. Jó: Domicsák, Méhes, Vörös, Winkler, ill. Ormai, Csábi, Ughy. Rába-csoport 1. Kőszeg 5 4 — 1 16- 7 8 2. Répcelak 5 3 1111-6 7 3. Sopr. Text. 5 2 1 2 7- 6 5 4. Bábolna 5 2 — 3 5-10 4 5. MOTIMTE 5 1 2 2 4-14 4 G. Gy. Dózsa 5 1—4 10-10 2 Győri Dózsa —MOTLM TE (Mo­sonmagyaróvár) 5 — 0 (3 — 0). Győr, 100 néző. V: Tapolczai. Minden tekintetben fölényben volt a Gy. Dózsa a tartalékos, és ifjúsági játékosait szerepeltető mosonmagyaróváriakkal szemben. G: Csidei, Glázer Z., Glázer Gy., Csukás, Bális. Jó: Keglovich, Csáktornyai, Vexingin, LATEX Kőszegi SE — Soproni Textiles 3 — 2 (1—2). Sopron, 800 néző. V: Simon. Küzdelmes, ke­mény mérkőzésen a döntetlen eredmény igazságosabb lett volna. G: Szűcs I, Kozmor NIT (11-esből), Szakály, ill. Molnár (2). Jó: Der­­csár, Kapcsa, Szakály, ill. Mol­nár, Plavecz, Horváth I. Bábolnai SE—Répcelaki Bányász 1—0 (1—0). Bábolna, 400 néző. V: Bognár L. A Bábolna nagy fölényben játszott, a vendégek azonban lelkesen, jól védekeztek. G: Harsányi. Jó: Süle, Nyers, ill. Németh, Budai. Szegedi Dózsa —Gyulai SE 2 — 1 (1—0). Gyula, 700 néző. V: dr. Botka. Csapkodó játék. A mozgé­konyabb csapat győzött. A 22. perctől felhőszakadás és villámlás miatt 110 percig állt a játék. G: Kovács, Nyári, ill. Kuti. Jó: Ka­nász, Kovács, Nagy, ill. Odott. HÓD­GÉP Metripond SE—Hon­véd Szabó Lajos SE 2 — 1 (0—1). Hódmezővásárhely, 2100 néző. V: Kószó J. A lelkesen, nagy­ hi­­baszázalékkal játszó HMSE na­gyobb arányban is győzhetett volna a tartalékos honvédcsapat­tal szemben. G: Kovács, Gyala, ill. Bánfi. Jó: Kovács, Patócs, ill. Bánfi, Bomer, Mihályi. Szentesi Vízmű—Nagyszénás 3 — 1 (1—0). Szentes, 600 néző. V: Gerendesi. Húsz percig jó iramú, élvezetes volt a mérkőzés, ezt követően azonban ellaposodott a játék. Némethet (Szentes) és B. Tóthot (Nagyszénás) kiállítot­ták. G: Benkő (2), Boros (11-es­­ből), ill. Lakatos. Jó: Boros, Tö­rök, Kádár, ilL Tisza, Lakatos, Nagy I. Nyíregyházi Spartacus Vasutas SE —Edelényi Bányász 2 — 1 (2—1). (félbeszakadt). Nyíregyháza, 1500 néző. V: Koroknak A 60. percben a vihar és az erős villámlások miatt a játékvezető lefújta a mér­kőzést. A befejezésre már nem volt idő. G: Kanyári, Moldván, Il Pál. Jó: Lengyel, Kanyári, Mold­ván, ill. Matiszcsák, Matolcsi Pál. Borsodi Bányász — Honvéd Papp József SE 1—0 (1—0). Sajószent­­péter, 700 néző. V: Király. Jó iramú mérkőzés, a helyzetek alap­ján megérdemelt hazai győzelem. G: Kasza H. Jó: Kasza II, Rutt­­kay dr. Kovács HJ, ill. Szűcs. Leninvárosi MTK — Sátoraljaúj­helyi Spartacus MEDOSZ MÁV 5 — 1 (1—0). Leninváros, 800 né­ző. V: Kóródi. Első félidei gyen­ge játék után szinte tetszés sze­rint érte el a gólokat az LMTK. G: Tóth (3), Kiss, Kovács L­­l, Dutkievicz,. Jó: Toperczer, Kiss, Tóth, Magyar, ill. Dutkievicz, Mátra-csoport 1. Salgó Sík u. 5 3 2 — 10- 4 8 2. Recsk 5 3 1 111-9 7 3. Lehel SE 5 3—2 12-10 6 4. Gyöngyös 5 2 1 2 8- 7 5 5. Hatvan 5 1 2 2 6- 5 4 6. Pásztó 5-------5 4-16 — Salgótarjáni Síküveggyár—Gyön­gyösi Spartacus 3—1 (1—0). Salgó­tarján, 1000 néző. V: Hudák. A tarjániak győzelme — helyzeteik alapján — nagyobb arányú is le­hetett volna. G: Krivanek I (2, mindkettőt 11-esből), Tábori, ill. Huszár. A 70. percben Király (Gyöngyös) kiállítva. Jó: Kaszanyi, Angyal, Czene, Krivanek I, ill. Kovács. Lehel SC (Jászberény)—Pásztó SE 3 — 2 (1—). Pásztó, 400 néző. V: Bodó. A Pásztó végig fölényben játszott, de a gólhelyzetek sorát ügyetlenkedték el támadóik. G: Szabó, Szívós, Fejes, ill. Tari, Kovács. Jó: Lakatos, Fejes, Szí­vós, ill. Bedő, Kovács, Németh. Recski Ércbányász —Hatvani Ki­nizsi 3 — 2 (3 — 1). Hatvan, 800 néző. V: Füzessy. A fölényben játszó Hatvan sok helyzetet ki­hagyott, 11-est is hibázott. G: Ja­kab, Koncsik (11-esből), Megyesi, ill. Ludwig (11-esből), Kerek. Jó: Koncsik, Kiss, Megyesi, ill. Bó­­na, Tomács, Kerek. Bakony-csoport 1. Ajkai Akt. 5 2 2 1 14-9 6 2. Bakony V. 5 2 2 1 6-3 6 3. Pápai Vasas 5 3 2 2 10-9 6 4. Schönherz SE 5 2 1 2 6-6 5 5. Péti MTE 5 2 1 2 6-9 5 6. Ajkai B. 5 1-42-82 Ajkai Alumínium —Ajkai Bá­nyász 2 — 0 (1—0). Ajka, 800 né­ző. V: Bauer. Alacsony színvona­lú, igen gyenge mérkőzés. G: Nagy, Haraszti. Pápai Vasas —Honvéd Schönherz SE 2 — 1 (2 — 0). pápa, 700 néző. V: Rózsa. Alacsony színvonalú mérkőzés, a tervszerűbben játszó pápaiak megérdemelten győztek. G: Mesterházi S., Nyári, ill. Krát­­ki. Jó: Szalai, Szabó, Tibor, Nyá­ri, ill. Molnár, László, Krátki. Bakony Vegyész—Péti MTE 0—0. Veszprém, 400 néző. V: Czipp. Mind­két oldalon erőtlen, gyenge csa­tárjáték. Jó: Kiss, Mátyás, Gás­pár, ill. Budai, Herczeg, Szegő. Vasutas Totó Kupa 1. Szegedi VSE 6 3 1 2 10- 9 7 2. Pécsi VSK 6 3—3 11-10 6 3. Cegléd 6 2 2 2 8-12 6 4. Szem­. MÁV 6 2 1 3 10- 8 5 Szegedi VSE —Pécsi VSK 3 — 0 (0 — 0). Szeged, 800 néző. V: Mile. A végig nagy fölényben játszó SZVSE nyomása alatt a második félidőben összeroppant — az érvénytelen orvosi igazolá­sok miatt — 8 emberrel játszó PVSK. A 90. percben Kovács Z. (SZVSE) utánrúgásért kiállítva. G: Vass dr. (2, egyet 11-esből), Tóth J. Jó, Gyovai, Tihanyi B., Simai L., Vass dr. ill. Kovács (a mezőny legjobbja). Szabó, Vigh. Ceglédi VSE —Szolnoki MÁV 2 — 2 (1—0). Cegléd, 500 néző. V: Csáki. Kiegyenlített erők csa­tája. A Cegléd a 76. percben egyenlített. G: Kovács, Halmi (11-esből), ill. N. Szabó (11- esből), Rózsavölgyi. Jó: Kelle­r, Darányi, Cseh, ül. Papp, Szabó, Rózsavölgyi. A Körös-csoport 1. Hódm. MSE 5 4 1 — 21- 7 9 2. Szabó L. SE 5 3 1 1 14- 5 7 3. Szentesi V. 5 3 1 1 13- 9 7 4. N.-szénás 5 2 — 3 10-20 4 5. Szegedi D. 5 1 — 4 7-15 2 6. Gyula 5—14 6-15 1 Avas-csoport 1. Papp J. SE 5 2 2 1 8- 6 6 2. Leninváros 5 2 12 11- 9 5 3. Edelény 5 2 1 2 7- 5 5 4. Borsodi B. 5 2 1 2 7- 7 5 5. Nyíregyh. 5 2 12 7-85 6. S.­újhely 5 2 1­3 7-12 4 2 NÉPSPORT LABDARÚGÁS XXXIII. 182. ♦ 1977. augusztus 1 15 NAP TUNÉZIÁBAN (V.NI.) Futball a bazárban Kézkancsók,­­Díjte­­dók, tőrök, bőrtáskák és bőr­övek, ruhák arannyal áttörve, meg ezüsttel. Ruhák sárga kel­méből, pirosból, kékből, lilából, fehérből, feketéből, zöldből, ru­hák a szivárvány minden színé­ből, és szőnyegek, puffok, pár­nák, tevével és pálmával díszít­ve. Allah áldása pingálva ke­rek kerámiatányérokra. Meg berberkorsók, kerámiacsipke­­kávéskészletek, parfömök, szárí­­tott csodabogarak, a „sivatag ró­zsája” hatalmas halomban, és „garantáltan eredeti” mécsesek az ősi Karthágóból, pun és fö­níciai pénzek, római érmék, „pun” vázák, meg „görög” vá­zák — és természetesen minden „eredeti”. Meg szagok és illa­tok, hangok és zsivajok. Csillo­gás és árnyék. Fülledtség és ár­kádok hűse. Beszéd arabul, an­golul, franciául, oroszul, magya­rul, németül, spanyolul meg hot­tentottául. Mindenfajta beszéd, min­tha Bábel települt volna ide. Eskük és átkok. Müezzin-ének a rádióból. Abba­ számok magnó­ról. Armstrong lemezről. És mindez együtt, reggel, délben, este. És hozzájuk vegyül a réz­művesek vésőinek pengése. És mindent felerősítenek a sikátor­­szerű utcácskák. A káromkodást, az imát, az alkut, meg a kó­bor macskák nyávogását. Ez a híres „Szűk”, a tuniszi bazár. Benn, a város szivében, sőt, benn az arab óváros,, a Medina szivében, áttekinthetetlen pók­háló utcácskákkal, az árusok kiáltozásaival, akik olykor vizi­­pipát szívnak — eladó az is! —, máskor meg elállják a nézelődő útját, hátha vevővé változik át. Ha napközben “S­órám, szívesen vegyültem el a Szűk színes forgatagában, végig­­slattyogva a Rue Djamaa Ez-Zi­­tounán, a Rue de la Kasbahon vagy a Souk Attarine-ben a töb­bi kis sikátoron, bámészkodva és mosolyogva, szemlélve a szafsza­­rijukat foguk közé szorító asszo­nyokat, akiknek arcán ott vi­rít a törzsükre jellemző festés, a humuszos férfiakat, akik söté­ten villogó szemekkel néznek mindenkire. Olykor megálltam végighallgatni a végkimerülésig tartó alkudozásokat, amelyeknél szinte törvény, hogy az eladó ál­tal mondott árnak a felét sem szabad kínálni a portékáért. Kü­lönös népi színjáték ez, sajá­tos dramaturgiával. Végig kell játszani ezt a vásárt, meghall­gatva az arab árus sok-sok es­küjét, hogy az a réztál vagy te­venyereg neki is többe van, mint amennyiért adja, de „belső kényszer” nála az „engedékeny­ség”, ha „ilyen szimpatikus” ve­vője akad. Általában ilyenkor ajánlatos megjegyezni, hogy szebb és jobb holmit ötöt kap máshol az ember ennyi pén­zért, majd még ajánlatosabb há­­tat f­ordítva kilépni a tenyérnyi üzletkéből. A „tulaj” úgyis meg­állít a harmadik lépés után. És ha fele annyiért, amennyiért kí­nálta, tulajdonunkká vált az áru, még mindig alighanem becsa­pódtunk. De az is lehet, hogy közben belegabalyodunk az „áru­­kapcsolás” hálójába. És akkor fuvolahang-szerűen száll felénk az árus köszönete: „Barak Allah fik” — Áldjon meg Aláh! Persze, nagy baj soha sincs, hisz két bazárral arrébb túl is lehet adni a vásárolt portékán — igaz, némi anyagi veszteséggel —, de legalább helyreáll lelki nyugalmunk. Ha csak el nem kap két-három erőszakos fotós, s ha nincs elég erőnk a dulako­dásban, ránk kerül a humusz, villan a vaku, és három-négy példánnyá sokszorosítva „igazi arabként” mosolygunk vissza a silány fényképekről. A futball, a „Mondial” — aho­gyan Tunéziában az ifjúsági l­ab­­darúgó-vil­ágtornát nevezték — a Szűk szokott életét is megboly­gatta. Vagy inkább a rugalmas árusok alkalmazkodtak a futball­­ízléshez? Sosem felejtem el a kis Be­stt — első Szűk-beli sétámkor perdült elém az egyik üzletből —, s rám bökött: — Mondtál? Úgy mondta, hogy meg kel­lett értenem. Ez az egyetlen szó azt jelentette, hogy én a vi­lágtorna miatt vagyok-e Tuné­ziában. — Igen — válaszoltam. — Nagyon szép réztálaim van­nak. Művészi kivitel valamennyi. Egész Tunéziában nem találsz szebbet! — Köszönöm. Nem akarok tenni semmit! — Legalább nézd meg! Az nem kerül pénzbe! Így kerültem be az első bazár belsejébe, és csoda történt. Hiá­ba jöttek-mentek az üzletke előtt fitasir tehát a turisták, hiába álltak meg szemlélődni. Besir nem vett ró­luk tudomást. A futballról be­szélt. — Én is focizom, magyar! — Hol? — Kadett vagyok a Club Af­­ricain-ben... Basir tehát klubservg, játékosa, s türelmetlenül várja a délutánnak azt a pillanatát, ami­kor indulhat az edzésre. „Nagy játékos” szeretne lenni, s mi­vel kapus, természetesen Attou­— Már az utcabajnokságon is én voltam Attouga — magyaráz­za, s amint rövidesen kiderült, Besir a „természetes kiválasztás” hagyományos útján került a Club Africain-hez. Az utánpót­­lásbázis megteremtése ugyanis a hagyományos úton-módon folyik Tunéziában. Olykor-olykor az egyesületek meghirdetnek triálo­­kat, amelyekre mindig nagy gye­reksereg verődik össze, de leg­inkább az utcabaj­nokságokat lá­togatják a klubok ügynökei. És mivel Tunéziában minden lehet­séges helyen minden épkézláb tizenéves tunéziai fiú focizik, nem túl nehéz az ügynökök dol­ga. A tudományos kiválasztás fokára még nem jutottak el. Egyelőre igen nagy a sport — különösen a labdarúgás — von­zása. Egyelőre inkább szűrniük kell a sportolni vágyó gyereke­ket. Különösen azt is figyelem­be véve, hogy valóban nem sok a rendes pálya, kissé szegényes a felszerelés, és sportszakembe­rekben sem túl gazdagok, bár már Tunéziában is folyik edző­képzés. Nem ritkaság,, hogy a „kadettekkel”, azaz a serdülők­kel — olykor még az ifjúságiak­kal is — egy-egy idősebb játé­kos foglalkozik. Teheti, hiszen a serdülőknek heti két edzésük van. Hetente kétszer másfél, né­ha két óra. Javában beszélgetünk Besirrel — leginkább kézzel-lábbal ma­gyarázva —, amikor haverjai is megjelennek. Hasonló korú srá­cok, „kadet­tek” ők is, és megle­pően tájékozottak a világ fut­­balldolgaiban. — Olvastam a Sportban — ma­gyarázza egy Ahmed névre hall­gató srác —, hogy a magyarok­nak jó esélyeik vannak kike­rülni az argentínai világbajnok­ságra ... XI — A Szovjetuniót verték meg — szólt közbe Musztafa —, és ki is volt a csoportban a har­madik? — Görögország! — csattant Besir hangja. — De még vala­melyik dél-amerikai csapattal is mérkőznötök kell, ugye, magyar? — Igen... — De ott lesztek Argentíná­ban? — Remélem ... — Mert­ Tunézia is ott szeret­ne lenni! Lehet, hogy Argen­tínában Tunézia—Magyarország mérkőzés lesz? — Ha ti is ott lesztek, meg mi is ... elképzelhető. — A felnőttcsapat nálatok is jobb, magyar... Itt bennünket meg benneteket is elvertek. Nem készítették fel rendesen az ifi­válogatottunkat. És nálatok, ma­gyar? Már legalább tízen „futballo­zunk” a két négyzetméternyi üz­lettéren, két-három legény is csatlakozik hozzánk, s kezdem úgy érezni magamat, mintha ott­hon lennék az EMKE-aluljáró­­ban. Ekkor jött meg Besir fő­nöke, a tulaj. A futballtársaság scifi idő alatt szétoszlott. A tulaj hi­hetetlen ridegséggel mért vé­gig. — Magyar! — kezdte bizony­talanul a magyarázkodást Besir. — És kiszolgáltad már az urat? Besir kussol. Jobbnak látom cigarettával enyhíteni a főnököt és szép szavakkal: — Gyönyörűek a tálak, uram. — Remélem, talált kedvére valót! Látom az arcán, hogy legszí­vesebben kidobna, hisz megérez­te rajtam a nem-vásárlót, a csak­ bámészkodót. És látom az arcán, hogy tudja: Besir talán három vevőt is elszalasztott­­ miattam. Azaz a foci miatt. Kedvetlenül, lépek vissza a Szűk színes forgatagába. A Pla­ce de la Victorie, azaz a Medina kijárata felé veszem az irányt. Most valahogy nem csillog olyan fényesen semmi. A nyüzsgés most lökdösődés számomra, az előbb még zsongitó hangzavar kellemetlen ricsaj. Talán csak nem veri meg a főnök Besirt? Rózsa András (VIII. rész: Megvédeni az agyvelőket.) ÚJ EDZŐK — ÚJ ELKÉPZELÉSEK „Nem vagyok korbácsos ember, s varázsló sem...” Kaposvárott Mathesz Im­re szerződésének lejárta, majd az edző távozása után a szakosztályvezetés komoly válaszút elé érkezett. Nem kisebb kérdésben kellett okosnak lenniük, majd ha­marosan dönteniük, mint ab­ban, hogy rutinos, nagy ne­vű, a kispadon hosszú év­tizedeket eltöltött edzők va­lamelyike, vagy egy fiatal, ambiciózus, pályakezdő szak­ember mellett tegyék-e le a voksukat, s válasszák meg az együttes új szakvezetőjé­nek. Vélemények csaptak össze, s a termékeny vitá­ban végül a középút döntött.­­ Miért érezte feltétlen szük­ségességét annak, hogy megszo­kott életét, biztos pozícióját, el­ismert szakmai munkáját, je­lentős feladatát felrúgva, neki­vágjon az ismeretlennek, vál­lalja a vezető edzőséggel járó bajokat, gondokat, problémá­kat, s vállalja az esetleges ku­darcokat, a bukást? — A kérdésben egy kicsit benne van a válasz is. Ha nem szeretném annyira a labdarú­gást, s nem ez a szenvedély töl­tené ki az életemet, akkor eszem ágában sem lett volna otthagy­ni a Videotont, ahol nekem ki­vételesen nagyszerű, s ami nem elhanyagolható, roppant kényel­mes, szinte felelősségmentes munkám volt. Kilenc évig dol­goztam a csapatnál, eleinte a Videoton volt pályaedző­jét, Németh Lajost válasz­tották vezető edzőnek, ő nem tartozik egyik tábor­hoz sem, nem volt NB I-es csapat vezető edzője, még­is kitűnően ismeri a leg­jobbak világát, hiszen Szé­kesfehérvárott nyolc évet töltött el az élvonal köz­vetlen közelében. Az örök másodhegedűs most előre­lépett, letette a hangszert, fellépett a dobogóra, s ke­zébe vette a karmesteri pál­cát. A hangverseny azon­ban még csak most kezdő­dik ... mint a kettő edzője, később mint az első csapat mellett mű­ködő pályaedző. Soha senki nem korlátozta a szabadságomat, sőt, szinte valamennyi vezető edző egyenrangú partnerként kezelt, kikérte a véleményemet, meg­osztotta velem a munkát. Még­is, kellett már az igazi, önálló, nagy feladat, a saját erő kipró­bálásának semmivel sem pótol­ható érzése. Meg aztán szeret­tem volna elkerülni azt az előbb, vagy utóbb törvényszerűen je­lentkező vádat, miszerint: „Ez a Németh Lajos is csak bujkál a sötétben, kritizál, oktat, laví­­rozik, a felelősséget azonban nem vállalja, nem lép elő a háttérből, nem mutatja meg, mi tud”. Én igenis meg akarom mutatni, s úgy érzem ehhez Kaposvárott minden lehetőséget, feltételt megteremtettek a szá­momra. „ A Rákóczi élete az elmúlt bajnoki évben nem volt zavar­mentes. Egymást követték a bot­rányok, megromlott a viszony a volt vezető edző és a játé­kosok között, mindenki fújta a magáét, miközben az együttes kistáján elbúcsúzott az élvonal­tól. Úgy is fogalmazhatnánk: kezdésnek nem kellett volna ennyire problémás együttest vá­lasztani ... — Ebben amennyi a rossz, legalább annyi a jó Nem félek a nagy feladatoktól. Az alkotás, az újat akarás mozgatja tettei­met, akaratomat. Talán nem is lenne jó, ha nem vennének hullámokat a csapatot körül­..Engem mindig amolyan másodhegedűsnek tartottak. Persze, joggal, hiszen azt a néhány találkozót leszámít­va, amikor megbízott edző­ként a Videoton kispadján ültem, nem voltam élvonal­beli együttes vezető edzője. Most nagy vizsga következik. Elég volt-e a felkészülési idő? Lesz-e erőm az önálló, feladat megoldásához? Nem vágyom-e majd vissza a régi, nyugodt körülmények közé? Kérdések__ Kérdések... A választ az elkövetkezendő esztendő adja majd meg. Bár csak idősebb lennék már a most következő esztendő­vel t­elelő tengerek... Dolgozni és dolgoztatni akarok, egyértel­műen, mellébeszélés nélkül. Persze, azt a kezdet kezdetén tisztáztam a vezetőkkel, hogy én nem vagyok korbácsos ember, sem varázsló, sem csodaedző ... Egyet tudok, s azt garantálha­tom: a munkát mindenkitől, minden körülmények között megkövetelem, s ehhez meg­próbálom hozzá vegyíteni saját szakmai elképzeléseimet. Min­denekelőtt el kell hitetnem a játékosokkal, hogy tudnak fut­ballozni, s hogy van miért futballozniuk! Mert ez a leglé­nyegesebb ... " Kaposvárott óriási a lab­darúgás szeretete, az emberek­ből az elmúlt évi gyengébb sze­replés sem élte ki a hitet, a

Next