Népsport, 1978. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-01 / 1. szám
2 NÉPSPORT Baróti Lajos arca mintha dettesebb lenne, mint az elmúlt hónapokban volt. Szeme vidámabban csillog, s ha mosolyog, már semmi kényszeredettség nincs benne. Igen, könnyebb lett az élete. Igaz, a kitűzött utalak még nem érkezett a végére, de ahogy mondani szokták: a dolog sínen van. A magyar válogatott tizenkét év után ismét ott lesz a világbajnokság döntőjében. „Ami könnyű, azt nem érdmes csinálni’' — Ugye, nyugodtabb? (Cigarettát vesz elő, s kényelmesen rágyújt.) — Az utolsókat szívom. — Hogyhogy? — Megfogadtam, ha bejutunk a 16 közé, egy évig nem gyújtok rá. — Nehéz lesz? — Nehéz. Nem tudom, mit fogok majd a kispadon csinálni. Sokszor segített. Legalábbis azt hiszi az ember, hogy segít. — Régi dohányos? — Harmincnégy éves korom óta. — Akkor még nehezebb. — Ami könnyű, azt nem érdemes csinálni. A fiúknak is meg akarom mutatni, hogy lehet lemondani is valamiről, ha érdemes és nagyon akarja az ember. — S a nyugodtság? — Sokkal nyugodtabbnak érzem magam. Azt hiszem, szép befejezése lesz ez a VB pályafutásomnak. — Mikor is kezdődött? — A labdarúgópályán, vagy a kispadon? — A pályán. — Szegeden kezdtem az ifiben. — Ki is tartott a Szeged mellett? — Két évet játszottam a Győri ETO-ban is. Harmincnégy éves voltam, amikor eltört a lábam és áteveztem az edzői pályára. — Közben főiskolai VB-t nyert es vort tagja, és válogatott is volt. — Nagy dolog volt abban az időben vidékről a válogatottba kerülni. — S mint edző? — Négy évig voltam az ETO edzője, aztán rövid kitérővel a Vasashoz kerültem. Jó kis csapatot sikerült összehozni, a Vasas történetében először megnyertük az MNK-t, mégpedig olyan csapatok előtt, mint a Honvéd és a Vörös Lobogó. Hogy a bajnokság megnyeréséről ne is szóljak. Aztán 1957-ben szövetségi kapitány lettem. Közel tíz évig működtem ezen a poszton. Voltak sikereink és voltak kudarcaink is. Aztán négy évre az Újpesti Dózsához szegődtem. Érdekes, hogy a Dózsa is velem nyerte el először az MNK-t. Aztán egy év külföldi működés következett. — Emlékszem. Peruban találkoztunk akkoriban. Úgy láttam, nehezen viselte a külföldi életet? — Rettenetes honvágy gyötört. — Külföldi lapok célozgatnak rá, hogy a VB után Dél-Amerika felé tart. — Kitalálások. Senkivel sem beszéltem erről. Itthon akarombefejezni a pályafutásomat. Nem nekem találták ki a külföldi csavargást. — Mi lesz a VB úton? — A megbízatásom a VB után lejár. Még nem gondolkodtam rajta, hogy mi lesz. A szereplés sok mindent eldönt. A mi sportágunkban — akár bevalljuk, akár tagadjuk — a siker vagy sikertelenség még igen befolyásoló tényező. S azt hiszem, az is marad. Ez nem baj, mert lehet ösztönző erő is. — Hogyan sikerült viszonylag rövid idő alatt ilyen ütőképes csapatot összekovácsolnia? — Nem egyedüli érdemem. A Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői rendet és fegyelmet teremtettek a labdarúgásban, a bevezetett követelményrendszer segített a jobb fizikai felkészítésben. Ezek nélkül a válogatottal sem értük volna el sikereinket. Segített az a bizalom és támogatás is, amit az MLSZ vezetőitől személyesen kaptam. Nagyszerű társaim is vannak Kovács Ferenc és Botár doktor személyében. Nagyon jó hangulatban tudunk együtt dolgozni. — És a klubok edzői? — Vannak, akik nem százszázalékos partnerek. De a többség felül tudott emelkedni a klubérdekeken, beállt a segíteni akarók sorába, s ez nagyban megkönnyítette munkámat. Egyedül nem lehet eredményt elérni. „ Szorongás volt bennem..." — Élete nagy sikerét aratta most. — Igen. Mert amire már nem is számít az ember, az talán a legértékesebb. — Nem félt, amikor szóba került a megbízatás? — Félni, talán kicsit túlzás. Szorongás, az volt bennem. Nem voltak különösebben jó eredményeink, s a Szovjetunió csapata mindenképpen esélyesebbnek látszott. Erre az időre esett a Kijevi Dinamó sikeres szereplése, s köztudott, hogy akkor a kijeviekre épült a szovjet válogatott is. — Miért vállalta mégis el? — Mert szükség volt rám. — Miért pont önre esett a választás? — Ha egy fiatalabb edzőt bíznak meg, nehezebb lett volna a dolga sok tekintetben. Többek között számára óriási lett volna a sikertelenség utáni megrázkódtatás. Nem, mintha én nem éreztem volna meg. Nekem sem volt mindegy, hogyan fejezem be a pályámat. — Milyen érzelmeket váltott ki önből a megbízatás? — Nagy feszültséget okozott, ami aztán amolyan csak azért is hangulatban csapott át. — Azt hiszem, ezt a bizonyítási vágyat sikerült a fiúkba is átplántálnia? — Igen, sikerült egy lelkes, akaró csapatot összekovácsolni. — Az öregebbek is ilyenek? — Néhány úgynevezett öregebb játékosnak ez az utolsó nagy lehetősége, a fiataloknak pedig az első igazi bizonyításé, ez egységbe kovácsolta a csapatot. Hogy ez mennyire így van, Kocsisnak elsőként Bálint gratulált, pedig őt szorította ki a csapatból. — Egyesek szerint nem mindenkor a legjobb tizenegy játszott a csapatban? — Nem lehet állandóan cserélgetni a játékosokat, így is többször — szerintem túl sokszor is — változtatásra kényszerültünk sérülés és más okok következtében. Az összeszokottság a csapatjátékban fontos tényező. Az egymás mellett játszó játékosoknak szinte ki kell találniuk társuk gondolatát is. Ezért ragaszkodtam és ragaszkodom a játékosok zöméhez. Az egységet nem bontottam meg csupán azért, mert valaki az adott időszakban egyszer jobban játszott, mint válogatott társa. — Szóval bérelt helyek vannak a válogatottban? — Bérelt hely? Rossz kifejezés. A válogatott alaptaktikáját az adott személyekre szabva alakítottuk ki. Ezt nem lehet, s nem szabad megbontani pillanatnyi formaingadozás miatt. Ez biztonságot is ad a fiúknak. — S ha valaki tartósan rossz formát mutat? — Akkor oktalanság lenne nem változtatni. A lényeg, hogy a mag, a zöm változatlan maradjon. „Gondolunk csak a frigyekke /" — Hányan utaznak a VB-re? — Huszonkét fiút vihetnénk magunkkal, de úgy vélem, tizennyolcnál több játékost nem viszünk el. Nem lenne jó, ha négy-öt játékos, akinek eleve nincs esélye a csapatba kerüléshez, ott tengene-lengene a többiek közül. Csak rontaná a hangulatot. — Nincs szükség a huszonkettes keretre? — Nincs. A VB-n nincs lehetőség már a kísérletezésre. Nagyjából ugyanazoknak kell végigjátszaniuk a mérkőzéseket. Egy-egy cserére sor kerülhet, de az már nem is lehet jó csapat, amelyikben huszonkét játékos jut szóhoz. — Mi a véleménye a közönségről? — A labdarúgás a tömegek sportja. Igen szoros a kapcsolat közöttük. A közönség megérezte, hogy itt egy új szellemű csapat bontakozik ki. Értékelte a küzdeni tudást, a győzni akarást. S ezt kifejezésre is juttatta. Az a szeretet, amely körülvette a csapatot, sokszor segített átjutni a nehézségeken. — Hogyan ítéli meg az esélyeinket? — Optimistán. Tulajdonképpen négy-öt csapat van, amelyik jelenleg erősebbnek látszik a mi válogatottunknál. Az utánunk következőkkel már egyenlő esélyekkel játszunk. — Meddig juthatunk el? — Minden VB-n akadt egyegy olyan csapat, amelyik váratlanul kiemelkedően szerepelt. Gondoljunk csak a lengyelekre, akik némi szerencsével akár döntősök is lehettek volna. Jó lenne, ha most mi játszanánk ezt a szerepet. — Akkor mégiscsak van valami az egyes külföldi lapok találgatásaiban, hogy brazil-magyar döntőt várnak? — Bár úgy lenne! — S ha nem? — Olyan munkát végeztünk, ami meghozta gyümölcsét. Eddig mindig baj volt a sorozatmérkőzéseken az erőnléttel. Az angliai VB-n megvertük a brazilokat, de a Szovjetunió csapata ellen már nem bírtuk a harcot, elsősorban erőnléttel. Most jobb a válogatottak erőnléte, s ez elsősorban a klubokban végzett jó munkának köszönhető, hiszen a válogatott keretben nincs lehetőség az erőnléti munkára. A VB-n nem jelenthet problémát, hogy háromnaponként játszani kell, mert megszokták a játékosok. Tehát, ha bárhol végzünk is, nincs okunk szégyenkezni, emelt fővel jöhetünk haza mert mindent megtettünk, amit csak lehetett. — Egy esetleges gyengébb szereplés nem veti majd vissza az elkezdett jó munkát. — Nem szabad, hogy visszavesse! A VB megmutatja, hogy hová jutottunk el, hol tartunk. Lemérhetjük, mi a pozitív, mi a negatív labdarúgásunkban. Hasznos tanulságokat szerezhetünk és ezeket felhasználhatjuk a következő feladatokra való felkészülésben. — Azért a jó szereplés sem ártana? — Nem bizony, és remélem, sikerül is. — Mitől tart a legjobban? — A sérülésektől. Sok sérülés nehezítette az eddig megtett utat is. Nyilasi kiesése, de másoké is sok problémát okozott. A ferencvárosi válogatottak sérülései jelentősen hozzájárultak a Fradi visszaeséséhez is. — És a fegyelmezetlenségek? — A válogatottak is csak fiatal emberek. Vagányok, mint a többi fiatal. Furcsa is lenne, ha nem ilyenek lennének. Nevelni, formálni kell őket. A döntő a sportszerűség. Ebben pedig ritkán akad probléma. Szerény e csapat, s ez nagyon fontos. Senki sincs elkapatva. Jó a hangulat köztük, örülnek egymás sikereinek is. S tudnak örülni, ez nagyon fontos. — És Törőcsik? — Nem rossz gyerek, csak néha nem tud uralkodni magán. „Kollktív munka eredménye" — Mi az oka a jó hangulatnak? — Nem a játékosokat hibáztatjuk, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy elterveztük. Mi azt szerettük volna, ha már Tbilisziben bebiztosítjuk a továbbjutást. A fiúk azonban már a görögökre koncentráltak. Ez emberileg érthető, s mi nem is hibáztattuk ezért őket. Az is nagyon jó, hogy elismerik egymás erényeit, s ha valaki hibázik, nem esnek neki, inkább segítik átjutni a holtponton. Különösen, az idősebb játékosok segítettek sokat a nehéz időszakokban. — Ennyit a válogatottról, s mit csinál a kapitány, ha pihen? — Az unokáimmal játszom. Remélem, a fiúból jó labdarúgó lesz. — Akkor búcsúzhatunk is? — Még csak annyit: még egyszer szeretném hangsúlyozni, az eddigi siker kollektív munka eredménye volt, s a felkészülés hátralevő, idejében is erre lesz szükség. — Már csak az van hátra hogy sok sikert, erőt, egészséget kívánjunk az új esztendőre a kapitánynak és csapatának egyaránt. — Köszönöm, a fiúk nevében is. Szabó Béla Négyszemközt a kapitánnyal Sikerült egy lelkes csapatot összekovácsolni XXXIV. 1. ♦ 1978. január 1 Mit vár a mieinktől a világbajnokságon? A Stadion szálló igazgatója (Folytatás az 1. oldalról) “7 . ~ „A külön-Dr. Dobos György: köző cso---------------------------------portbeosztási variációk majdnem matematikussá tettek. Otthon a fiammal, Zsolttal számolunk — és nemegyszer vitatkozunk —, hogyan lehetne továbbjutni a „brazil csoportból”, hogyan az „NSZK-csoportból”, hogyan az „argentin csoportból” és hogyan az „olasz csoportból”? És végeredménynek mindig az jön ki: csoportmásodikként a nyolc közé kerülünk! Persze, ehhez egy komoly fajsúlyú együttest kell két vállra fektetnünk ... Érzésem szerint ez Argentínában sikerülni fog! Tehát: nyolc között leszünk, s ott már minden megtörténhet, s a továbbjutás sem kizárt... De addig még jó néhányat kell aludnunk. A VB alatt úgyse nagyon tudunk majd, mert ott ülünk a tévé előtt.” Az olimpiai bajnok Pézsa Tibor: „A vívás áll hozzám a legközelebb. Ugye ez természetes?! Életem nagy részét a páston töltöttem el, de mindig szakítottam arra időt, hogy a labdarúgás se hiányozzék az életemből, gyakran ott ültem és ott ülök a lelátón és szurkolok. Szorítottam a válogatottnak is — nem hiába. Hiszem, hogy ezek a fiúk, akik kiharcolták a 16-os döntőbe jutást, nem elégedettek. Egy élsportolónak ugyanis, minél följebb jut, annál elégedetlenebbnek kell lennie! Ez a siker egyik kulcsa! Ha a magyar csapat hittel, lép pályára, s a játékosok tudatosítják magukban azt, hogy nincs legyőzhetetlen ellenfél , messzire juthatnak... Nem szoktam jósolni, de most úgy érzem, bármilyen csoportba kerül is csapatunk, a legjobb nyolc közé jut. Erre biztosítéknak látom a csapat, a játékosok tudását.” II Videoton sportköri elnöke n • „Válogatott Bencsik István: tünk az utóbb-------------------------- Ki két év alatt jelentős fejlődésen ment keresztül, s manapság olyan játékerőt képvisel, amelyre már külföldön is méltán felfigyeltek. Én már azt is bravúrnak tartom, hogy ott lehetünk a VB 16- os mezőnyében, hiszen Argentínából számos olyan ország válogatottja hiányzik, amelynek erős a labdarúgása, például Anglia is. Csapatjátékunk tudatos, szellemes, ütőképes. Megítélésem szerint játéktudásban ott vagyunk a legjobb nyolc között. Gondolom, ez Argentínában is realizálódik majd. Aztán utána már minden lehetséges. Szükségesnek tartom megmondani azt is, hogy ha nem sikerül továbbjutnunk, akkor sem leszek elkeseredve, hiszen az utóbbi évekhez képest így is nagyot léptünk előre.” H Csepel szakosztályelnöke — ~ 1 „Avilágbajnok Lazar Lajos: 1 ság 16-os döntő______________1 jébe való jutás mintegy megkoronázása annak az útnak, amelyre a magyar labdarúgás néhány esztendővel ezelőtt rálépett. A munkába vetett hit juttatta az együttest idáig, s a jövő eredményei is ugyanebben rejlenek. A világ labdarúgásának élvonalával manapság már csak és kizárólag szinte aszkétikus edzésmunkával készülő csapatok tudnak lépést tartani, s roppant kedvező, hogy a mai magyar válogatott gerincét az erre hajlandó játékosok alkotják. Véleményem szerint egyébként egyértelmű esélyese nincsen a világbajnokságnak, három-négy valóban nagy tudású válogatott mögött a többiek közül bárki óriási meglepetéseket okozhat. A magyar csapatot mindenképpen a legjobb nyolc közé várom, egyáltalán nem alaptalanul ! a Vasas technikai vezetője ' " „A VB-n na-Doktor István: gyom ki__________________- egyenlítettek lesznek az erőviszonyok, hiszen a többség közel egyforma játékerőt képvisel. Ilyen esetekben pedig döntő lehet a küzdőképesség, az akaraterő. Nos, a magyar válogatott 1977-ben minden mérkőzésen csillogtatta ezt az erényét. Lelkesedésben aligha találunk legyőzőre. És játéktudásban is a legjobbak között vagyunk! Nyolc közé várom a magyar csapatot, s úgy gondolom, hogy a világbajnoki címre Brazília a legesélyesebb.” M Rimaújvárosi Hellász, módszertani vezetője „Amióta a ma Hack Ferenc, gyár válogatott _______________ kiharcolta a továbbjutást, baráti társaságban sokat beszélünk arról: vajon mi lesz Argentínában? Már az is óriási, hogy egyáltalán ott vagyunk. Mennyivel más lesz leülni a képernyő elé úgy, hogy nemcsak a világ legjobbjainak a vetélkedését látjuk, hanem szurkolhatunk nemzeti színeink sikeréért is. És mindez a közös összefogás eredménye, szakemberek, játékosok nagyszerű produkciója. Bármelyik csoportba kerülünk is, úgy vélem , továbbjutunk. Én arra számítok, hogy kikapunk a kiemelt csapattól, de legyőzzük a másik kettőt. Az európai csapatok közül legjobban az NSZK-tól és Hollandiától tartok, a dél-amerikaiak közül pedig Argentínától. A brazilok kiválóak, de mi szeretünk ellenük játszani!...” Hat ahányat Bányász játékosai „Én, sajnos, aligha leszek ott Argentínában, a képernyő előtt szívszorongva szurkolok majd a fiúk sikeréért, hiszen ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen nagy megtisztelést jelent címeres mezben játszani. A mi együttesünk bravúros, meggyőző teljesítménnyel harcolta ki a VB 16-os mezőnyében való részvételt. Miért ne sikerülne a folytatás, hiszen van ehhez önbizalom, lelkesedés, erőnlét, harcosság, keménység és játéktudás is. Válogatottunk egységes, öszszeforrt, taktikus gárda. A Vidám Színpad művésze „Futballdra-Zentai Ferenc: ma lesz Az________________Argentínában, mégpedig azért, mert a csapatok többsége azonos játékerőt képvisel, megítélésem szerint főleg az európaiak. Igaz, az NSZK és talán Hollandia egy gondolattal többet , tud, mint a többiek, de nem annyival, hogy abszolút esélyesként lépjenek pályára. Az az érzéseim, hogy a döntőben Európa és Dél-Amerika találkozik egymással. Lehet, hogy Brazília és az NSZK mérkőzik az aranyéremért. De hát sokkal jobban érdekel bennünket az, hogy a mi fiaink menynyire állják meg a helyüket, hiszen a további útkeresést megszabja a VB-szereplésünk. Argentína lesz az igazi erőméről