Népsport, 1978. május (34. évfolyam, 103-128. szám)

1978-05-02 / 103. szám

XXXIV. 103. ♦ 1978. május 2. LABDARÚGÁS NB III Ajka—Soproni KSE 7-1, Építők SC—Balassagyarmat 6-2, Ganz-MÁ­VAG—Honvéd Bem SE (Folytatás a 2. oldalról) Debreceni MTE—Honvéd Papp J. BE 3-1 (0-0). Debrecen, 1500 néző. V: Mézes. DMTE: Magyar G. — Horváth, Csíki, Gergely, Magyar A., Bódi, Szabó A., Kiss dr, Ho­­monnai, Szabolcsi, Durucskó (Vé­kony). Edző: Puskás Lajos dr. Papp J. SE: Szeged! — Szűcs I, Sípos, Szűcs I, Bakos, Ozsváth (Fekete), Ligeti (Nagyőr), Szilágyi, Móricz, Pólyák, Stark. Edző: Vágó György. Az első félidőben a hon­védcsapat jobban játszott, a má­sodikban „feltámadt” a DMTE, s három szép gólt rúgott. A Papp SE a 88. percben szépített. G: Kiss dr. Szabó A., Szabolcsi, ill. Szűcs J (11-esből). Jó: Horváth, Szabó A., Kiss dr., ill. Pólyák, Stark. Nyugati csoport Sabaria SE —Bábolnai SE 0-0, Szombathely, 700 néző. V: Bauer. Sabaria: Pálinkás — Sümeghy, Varga, Tóth, Bencsics, Horváth, Kiss, Németh, Szőnye, Derdák, Kardos. Edző: Virágh Géza. Bá­bolna : Kiss — Farkas, Hlagyvik, Süle, Nyers, Filep, Deák, Csikkel, Varsányi (Illés), Hegedűs (Szakol­­czai), Háklár. Edző: Keglovich László. A jól védekező Bábolna, gyorsabb és gólveszélyesebb ellen­­támadásai révén, közelebb állt a győzelemhez. Jó: Tóth, Horváth, ill. Hlagyvik, Süle, Filep. Bauxitbányász SE (Tapolca) — Oroszlányi Bányász 1-1 (1-0). Oroszlány, 500 néző. V: Kőrös. Bauxitbányász: Petrovics — Ughy, Lovász, Kovács, Szalai, Ormai, Né­meth, Kutasi, Gőcze, Morvai, Sza­bó. Edző: Tulok Ernő. Oroszlány: Papp — Rimbacher, Vizkeleti, Kó­­ródi, Ferling, Rá­cz (Kovács J.), Bánfi, Horváth, Kavalák (Ga­lambos), Sallói, Kovács L. Edző: Sólymos Tibor. Fölényét csak ne­hezen tudta kamatoztatni a hazai csapat. A szögletarány 22-3 (!) volt az Oroszlány javára. G: Sza­lai, ill. Horváth. Jó: Lovász, Sza­lai, Gőcze, ill. Bánfi, Sallói, Ko­vács L. KOMÉP (Tatabánya)—Péti MTE 1-1 (1-0). Pétfürdő, 900 néző. V: Hámori. KOMÉP: Szabó — Takács, Hollósi, Czakó, Horváth G. Bánki, Göbölös, Rácz (Verő), Izing, Tóth (Kökény), Horváth J. Edző: Sá­rosi Ferenc. Pét: Daróczi — Stie­­ger, Herczeg, Szabó Z., Mészáros, Szili, Janó, Balogh, Segovits (Nagy L.), Simai (Baumann), Kustos. Edző: Kalocsay Aba­dr. Izgalmak­ban bővelkedő mérkőzésen a pé­tiek a helyzetek sorát hagyták ki. A KORTÉP kitűnő taktikával, szívósan védekezett és néhány gólveszélyes támadást is vezetett. Szabó, a 3­4. percben, 11-est vé­dett. Kiállítva Mészáros, a 70. percben. G: Izing, ill. Balogh. Jó: Szabó, Hollósi, Czakó, Rácz, ill. Herczeg, Szili, Kustos. Siófoki Bányász—Latex Kőszegi SE 3-0 (1-0). Siófok, 500 néző. V: Czipp. Siófok: Zsuponyó — Tiltinger, Szilágyi, Kiss, Babán, Kékesi (Takács), Bőzsöny, Fábián, Csépán, Horváth L., Landek. Ed­ző: Marh­esz Imre. Kőszeg: Csi­szár — Vámos, Raposa, Avar, Novalovits, Horváth, Földes I. (Földes H.), Szűcs (Hökkön), Kiss, Hári, Kozmor. Edző: Jean­kei Ede. A Siófok, második félidei játékával, megérdemelten győzte le ellenfelét. G: Csépán, Landek, Tiltinger. Jó: Zsuponyó, Tillrin­ger, Babán, Fábián, ill. Neválo­vits (a mezőny legjobbja), Ra­posa, Horváth, Kozmor. Soproni Textiles—Répcelaki Bá­nyász 0:0. Sopron, 2400 néző. V: Dorozsmai. Sopron: Mészáros *— Pete, Bausz, Kiss, Horváth, Kovács, Plavecz, Németh II, Né­meth I, Molnár, Lukács (Réde­­csi). Edző: Poór Lajos. Répce­lak: Tóth — Wittinger, Németh, Puklér, Molnár, Csorba (Szabó), Soós, Prystupa, Horváth E., Já­­ger, Horváth Gy. (Gáspár). Ed­ző: Szegedi Oszkár. Alacsony színvonalú mérkőzésen a szerve­zetten védekező répcelakiak bizto­san szerezték meg az egyik baj­noki pontot. Jó: Horváth, Ko­vács, ill. Wittinger, Németh, Prys­tupa. Véméndi TSZ SK—Honvéd Kiss J. SE 1-0 (1-0). Véménd, 700 né­ző. V: Nagy M. Véménd: Dosz­­pod — Varga, Roti, Mács, Kajtár, Borovácz, Dárdai, Kiss (Fiochsi), Schwarczkopf, Martinkovics (Ben­­csik), Tóth N­. Edző: Szám Fri­gyes. Kiss J. SE: Foki — Hor­váth, Bencze, Máthé, Tóth-Bagi (Zsiga), Mód, Kalotai, Fábián, Kopcsa, Nagy (Szanyi), Demján. Edző: Kétszeri Ferenc. A Véménd végig többet kezdeményezett. G: Borovácz. Jó: Varsó, Dárdai, Bo­rovácz, ill. Foki, Bencze, Palotai. Ajkai Alumínium—Soproni KSE 7-1 (5-1). Ajka, 1700 néző. V: Simon. Ajka: Bujtor — Brezánsz­­ky, Varró, Törő, Herédi, Harasz­ti, Hollenczer, Czibik (Nagy), Cserna, Kiss, Túri (Morecz). Ed­ző: Magyar György. Sopron: Papp (Hart) — Soós, Druzsnyák, Huber, Lipót, Braunmüller, Prin­­czes, Jablonka (Kovács), Németh, Horváth, Pánczél. Edző: Molnár Jenő. A két csapat nem volt egy „súlycsoportban”. G: Haraszti (3, egyet 11-esből), Törő, Czibik, Cserna, Nagy, ill. Drozsnyák. Jó: Haraszti, Törő, Kiss, ill. Pánczél, Lipót. Keszthelyi Haladás—Bakony Ve­gyész 1-1 (1-0). Keszthely, 2000 néző. V: Soós. Keszthely: Farkas — Kovács, Kirchner, Nikicser, Budai, György dr., Major (Király), Ta­kács (Varga), Kiss, Horbor, Né­meth. Edző: Gellei Imre. Bakony: Burka — Puskás I, Kiss, Horváth, Puskás II (Bagoly), Mátyás, Jugo­­vics, Csernyánszky, Gáspár, Ollé, Csősz (Németh). Edző: Bartalfi Károly. Jó iramú, izgalmas játék, rengeteg kihagyott helyzettel. A látottak alapján a Keszthely köze­lebb állt a győzelemhez. G: Hoz­bor, ill. Németh. Jó: Budai, Kiss, Hozbor, ill. Puskás I, Mátyás, Né­meth. Honvéd Rákóczi SE—MÁV Nagykanizsa TE 1-0 (0-0). Tata, 3­00 néző. V: Maczkó. Rákóczi: Horváth — Fürstenczeller, G­o­­römbed, Dobos, Molnár, Péntek (Farkas), Hernádi, Pécsi (Tamá­si), Izsó, Kozmor, Szalai. Edző: Gunyhó Ferenc. MAI NTE: Sza­lai — Markán, Vastag (Takács), Pápai, Németh, Sulyok II, Mol­nár, Szabó F., Szélig, Kiss (Si­mon II), Sulyok I. Edző: Né­meth Lajos. Küzdelmes mérkőzé­sen — helyzetei alapján — na­gyobb arányban is nyerhetett volna a honvédcsapat. G: Ta­mási. Jó: Fürstenczeller, Dobos, Molnár, Szalai, ill. Markán, Szé­lig. Pécsi V­SK — Sellye­ SK 2-1 (1-1). Sellye. 12­00 néző. V: Eőry. PVSK: Kovács — Huber, Tallósi, Szabó, Németh, Tóth II, Kaszás, Grünwald, Nagy, Szájer (Szilágyi), Kresz. Edző: Rónai István. Sellye: Jankovics — Orlovics, Vass, Krén, Berki, Otártics, Markovics, Ami­­gya, Elmájer, Golubicz (Kovácse­­vics), Gólyák. Edző: Meggyes La­jos. Jó iramú mérkőzés­en a ven­dégcsapat tervszerűbben játszott és megérdemelten győzött. G: Szabó, Kaszás, ill. Tamási (ön­gól). Jó: Szabó, Németh, Gru­n­­wald, ill. Krén, Berki. Középcsoport Dunakeszi V­SE—ESMTK 0-0. Dunakeszi, 600 néző. V: Huták. Dunakeszi: Kenesei — Lőrincz, Dévai, Kiss, Gyetvai, Hölltsch, Berkó (Lipniczki), Sólyom, Koós, Pillák, Nazáth. Edző: Kovács György. ESMTK: Lukács — Tor­ma, Steinheiszer,­­Villand, Erdődi, Burger, Druzsin, Kecskés (Faze­kas), Fischl, Fekete (Malin), Fritz. Edző: Sinkovics Ferenc. A les­taktikával játszó erzsébeti csapat végig harcosabban küzdött és egy kapufát is lőtt. A dunakeszi csa­tárok gólképtelensége (az utolsó négy mérkőzésen csak egy gólt tudtak lőni) tovább tart. Jó: Lő­­rincz, Dévai, Hönsch, ill. Lukács, Erdődi, Burger. Gyöngyösi Spartacus— Perbáli TSZ SK 1-0 (1-0). Gyöngyös, 2200 néző. V: Pálvölgyi. Gyön­gyös: Kovács — Huszár, Adonyi, Kelemen, Ács, Horváth. Ferenc­, Ullmajnn, Gábor, Berecz (Bányai), Szabó. Edző: Nagy János. Per­bál: Szegedi — Cseh, Blind, Nagy, Eleki, Bajkó, Faragó (Kovács II), Monoki (Ollári), Bácskai, Hucker, Babai. Edző: Hári László. Küz­delmes mérkőzésen a többet tá­madó Gyöngyös megérdemelten szerezte meg a győzelmet. G: Horváth. Jó: Adonyi, Ács, Hor­váth, Kelemen, ill. Eleki, Bajkó, Bácskai. Kecskeméti TE — Auras SE 2-0 (2-0). Kecskemét, 1060 néző. V: Lazin. KSE: Korpits — Franczkó, Virágh, Nagyhegy­esi, Komáromi, Csordás, Hercegh, Mányoki, Csur­­k­n, Bohács, Horváth. Edző: Vé­rén István. Auras: Szentgyörgyi (Vizvári) — Tóth (Fekete), Bere P., Mező, Németh, Bognár, Sán­dor, Moravcsik, Kolek, Varga, Lendvai. Edző: Besenyi István. Szünet után a kecskemétiek ki­hagyták helyzeteiket, az Auras viszont mindössze egyszer pró­bálkozott kapuralövéssel. G : Por­­hainda, Nagyhegyesi. Jó: Nagyhe­gyesi, Komáromi, Fak­handa, ill. Mező, Kolek. Ganz-MAVAG—S-Honvéd Bem Jó­zsef SE 2-2 (1-1). Kőbányai út, 400 néző. V: Krajnyák. Ganz: Kovács — Stamler, Vida, Dani, Vaskor, Gugycrás, Simon, Geiger, Gregor (Végh), Sch­nka, Márkus. Edző: Vadász Károly. Bem SE: Kollár — Birincsik, Turner, Haj­nóczy, Nagy József, Nagy János, Tóth (Sebestyén), Bera, Steiger­­wald (Seres), Sági, Lukács. Ed­ző: Józsa Benő. Meglepetés a listavezető hazai pont vesztése, de még nagyobb is lehetett volna a meglepetés, ha 1-1-es állásnál Kollár nem hagyja ki a második­­ büntetőt. Kiállítva: Kollár a 71. , percben. G: Stamler (11-esből), Végh, ill. Kollár (11-esből), Lu­­­­kács. Jó: Vida, Dani, Vaskor, ill. Turner, Birincsik, Nagy József. , Ceglédi VSE-Bp. Spartacus 2-2 (1-1). Cegléd, 400 néző. V: Ka­vad. Cegléd: Tobak — Zsem­lye, Hadász, Kenéz, Cseh, Halmi (Kábák), Jurás,­fi saller, Dudar (Nagy), Varga, Szamyi. Edző: Ja­­vorka József. Bp. Spartacus: Ra­­b Nagy, Büki, Őze, Dudás, Fábián, Krupai (Kurucz), Szabó, Molmarfi (Hörömpöly), Metzger Becsei. Edző: Berendi Pál. Ki­egyenlített erők változatos küz­delme. a Bp. Spartacus az utol­só percben egyenlített. G: Cseh (11-esből), Jurás, ül: Becsei (2) Jó: Szaider, Hadasz, Kenéz, ü: Szabó.­­ SC—Balassagyarmati SE 6-2 (2-0). Népliget. 100 néző. V: Nagy K. Építők SC: Szarka — Gelesits, Pancsics dr., Popovics, Kócza, Pauli, Kikiliai, Kiss (Prandeczky), — Pataky dr., Lévai. Edző: Thom­ann Antal. Ba­lassagyarmat: Balázs Zs. — Robb, Jelen, Lajkó, Szűcs, Hornyák, Er­délyi (Nagy), Szedlák (Fábri) Hugyecz, Lucska, Tóth. Edző: Dá­­vid Róbert, a fővárosi csapat többet támadott, egységesebb volt, többet kezdeményezett és ilyen arányban is megérdemelten sze­rezte meg a győzelmet. G: Kiss (2), Kiki­lai (2, egyet 11-esből), Pauli, Jelen (öngól), ill. Szűcs, Balázs (11- esből). Jó: Páncsics dr., Kikiliai, Kiss, Pataky dr., Lévai, ill. Lajkó. 22. sz. Volán SE—Enyingi MEJDOSZ 2-0 (2-0). Einying, 600 mező. V: Szőke. Volán: Kertész — Tóth, Köböl, Vaszilev, Ke­menczei, Zombori, Molnár I, Bar­­­­tosák, Mezei (Várnai), Kötni (Mol­nár II), Bakos. Edző: Varga László dr. Enying: Tresch­l — La­katos, Kiss, Csókás, Hédi, Mol­nár, Verbóczky, Tiillhof, Csehkis (Nlaigy), Bereczki, Blazsó. Edző: Kukucsika Károly. A 212. sz. Vo­lán jobb volt, megér­d­emeltem győzött. G: Mezei, Bakos. Jó: Kertész, Köböl, Bakos, ill. Laka­tos. Pénzügyőr SE—Vasas Ikarus 2-1 (0-0). Mátyásföld, 600 Ticza. V: Drahos. Pénzügyőr: Demján — Herédi, Murát, Csekő, Miller (Nagy), Szili, Fazekas, Eipel, Vi­da, Gálvölgyi, Lesti. Edző: Tót­­hegyi Tibor. Ikarus: Aradi — Csajka, Hagenbachi, Őri, Ballok, Darányi, Ilosvai, Hajduska, Hor­váth (Kocsis), Fauszt, Jenei (Har­gitai). Edző: Goldschmid­t György. Négy perccel a befejezés előtt lőtte győztes gólját a Pénzügyőr SE, a mérkőzés után Fauszt megsértette a játékvezetőt, ezért Fausztot a bíró kiállítottnak nyil­vánította. G: Lesti, Nagy, ill. Fauszt. Jó: Szili, Gálvölgyi, Lesti, ill. Csajka, Ilosvai, Hajduska. Kecskeméti SC —Láng Vasas 5-0 (0-0). Rozsinyay u., 100 né­ző. V: Tóth L. KSC: Bozóky — Rózsta, Elekes I, Elekes H, Sztvo­­recz, Benzsula (Gulyás), Oskolás, Sörös, Vági, Puskás, Prikletá­no­­vics (Lanka). Edző: Molnár Fe­renc. Láng: Szívós — Szabó, Bas­­só, Mózner, Török, Rohonczi, Gi­­edl, Tóth B. (Fazekas), Czanka, Kovács, Ónodi. Edző: Ei­k László. Sok szabály hajl­amság­gal tarkított kemény küzdelem. Kiegyenlített első játékrész után a 48. percben szabálytalanság előzte meg a kecskemétiek vezető gólját. A gól után a hazai együttes összerop­pant. G: Puskás (2), Sörös (2), Gulyás. Jó: Bozóky. Oskolás. Sö­rös. Puskás. A Láng csapatából senki sem nyújtott átlagon felüli telj­esítményt. ÉGSZÖV MEDOSZ — Dunaújvá­rosi Építők 2-0 (1-0). Kiskunlac­­háza, 300 néző. V: Nyári. ÉGSZÖV: Szeles — Csaplár, Ko­vács T., Németh, Réthy, Nagy, Szekulov, Mandák (Juhász), Horváth, Horák, Kovács L. (Kiss). Edző: Sipos Ferenc. Dunaújváros: Sverda — Zsifkó, Kalmár, Mik­lós I, Tatár. Kecskeméti, Miklós II, Simon, Hrych, Árvai, Soós. Edző: Kőhalmi Mihály. Jó iramú mérkőzésen, a szellemesen játszó ÉGSZÖV, hosszú szünet után (március 27- e óta nem nyert) biztosan győzött. Soós a 67. perc­ben kiállnia. G: Németh, Ko­vács L. Jó: Kovács T., Németh, Horváth F., Kovács L., ill. Kal­már, Miklós II. 1. Ajka 31177 760-3341 2. Bauxitb. 311511 557-3141 3. PVSK 31176 852-2340­­ 4. Oroszl. 31157 950-4437 5. Répcelak 3115 51147-4235 6. KOMÉP 311112 840-3734 7. Véménd 3112 91047-3833 8. Pét 3112 91038-3333 9. Sabaria 3113 71137-3433 10. NTE 311013 834-3933 11. Rákóczi 3112 81136-2432 12. Bakony 3111101039-3532 13. Sp. Text. 3113 61247-5032 14. Bábolna 3111 91140-3631 15. Sellye 3111 71331 -3829 16. Siófok 319 81436-3726 17. Keszthely 316 91643-7021 18. Kiss SE 318 51830-6121 19. Kőszeg 316 71832-6319 20. Sop. KSE 314 91838-6617 1. Ganz-M. 31186 775-3942 2. Építők SC 311510 663-3740 3. B.-gyár. 311510 649-2940 4. Pénzügy. 31158 847-3138 5. KSC 31157 953-3337 6. 22. Volán 31157 945-3337 7. KTE 3115 61049-4136 8. D.-keszi 3114 71042-3535 9. Gyöngyös 3115 41253-4434 10. Perbál 3113 81042-3434 11. Bp. Spart.3112 91035-3833 12. Bem SE 3112 81136-3432 13. ESMTK 3113 51354-5731 14. D.­újv. É.3111 51547-5327 15. Ikarus 319 91335-4227 16. ÉGSZÖV 318 91434-4125 17.Cegléd 317 81631-5922 18. Auras 316 91625-5721 19. Enying 315 62031-6716 20. Láng 315 32322-6413 A totó 17. heti eredménye ★ A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 17. he­ti totónyeremények a követke­zők: 13 +1 találat = 43 darab = 29 565 Ft. 13 találat = 88 darab = 16 818 Ft. 12 találat = 1714 darab — 576 Ft. 11 találat = 15 283 darab = 65 Ft. 10 talá­lat = 82 372 darab = 20 Ft. 1. Dorog—Salgótarján 0-2 2 2. Volán—Szolnoki MTE 0-0 x 3. MÁV DAC—Kazincb­ 0-5 2 4. Fűzfő—Vasas Izzó 1-1 x 5. BVSC—Debrecen 1-4 2 6. Ikarus—Pénzügyőr 1-2 2 7. Cegléd—Bp. Spartacus 2-2 x 8. Építők SC—B.­gyarmat 6-2 1 9. Gyöngyös—Perbál 1-0 1 10. Bologna—Napoli 0-0 x 11. Foggia—Verona 4-0 1 12. Genoa—Internazionale 1-1 x 13. Pescara—Fiorentina 1-2 2 + 1 14. Sellye—Pécsi VSK 1-2 2 NÉPSPORT 3 LABDARÚGÁS 1977-78 Az Újpesti Dózsa már fizikailag is felkészültebb A­mikor az Újpesti Dózsa hétszer egymás után bajnokságot nyert, sokan voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy érdeke­sebb lenne a versengés, ha végre valaki meg­törné a lilák egyeduralmát. Az Igazsághoz, per­sze, az is hozzátartozik, hogy a vetélytársak irigykedtek a Dózsára, hiszen szembetűnően ma­guk mögé utasították a magyar mezőnyt, né­hányszor egészen könnyűszerrel. Aztán az új­jászervezett, megfiatalított Ferencváros kiragad­ta kezükből a marsallbotot, majd ismét hely­csere történt az élen, mert jött a Vasas, s tavaly magáénak vallhatta a bajnokságot. A Dózsa azonban nem hagyta ennyiben a dol­got, az új bajnokságban nagyon nekidurálta magát, olyannyira, hogy az első tizenegy mér­kőzésen nem talált legyőzőre, pedig túl volt már a rangadók többségén is! De aztán jött a hideg zuhany, néhány váratlan pontvesztés, fő­ként a székesfehérvári 4-6 és a szegedi 2-6 (!), s a derűs újpesti arcok egyszeriben eltomorod­­tak. A Dózsa megtorpanása lendületet adott a versenytársaknak, s amikor véget ért az őszi idény, pontszámban az MTK-VM beérte az él­lovas Dózsát, de az ötödik helyezett Vasas is csak egy ponttal szorult mögéjük! Akkoriban Várhidi Pál, a csapat vezető ed­zője nem volt elégedett. Csapatát nem találta eléggé egységesnek, bírálta a védelmet. Mondta is: ,,A mi szakmai gondunk az, miként tud­juk úgy megerősíteni a védelmünket, hogy köz­ben támadójátékunk ereje ne csökkenjen Azt fejtegette, hogy szervezettebben, még har­cosabb felfogásban kell játszani, mert a közép­mezőny megerősödött, s akárcsak a rangadókon ellenük is kizárólag fegyelmezett csapatjátékkal lehet boldogulni. A tavaszi idény rajtja előtt bizakodtak ugyan Újpesten, de tapasztalható volt némi tanácsta­lanság, kétkedés is: vajon idegileg és fizikailag bírják-e a játékosok a sűrített ritmusú bajnok­ság fáradalmait? Miként érvényesül a Dózsa technikás támadójátéka mély, sáros, vagy kő­kemény talajon. És idegenben nem érik-e újabb meglepetések az együttest? Ióta már tudjuk: ha az aggályoskodás nem is volt alaptalan, az Újpesti Dózsa veretlenül ját­szotta végig a tavaszi idény tizenhét mérkőzé­sét, mégpedig úgy, hogy éppen a legfontosabb mérkőzéseken csillogtatta tudását. Győzött, ami­kor arra feltétlenül szükség volt, például Bé­késcsabán — amikor a versenytársak biztosra vették a pontvesztést — és a Népstadionban a lényegében véve mindent eldöntő Bp. Honvéd elleni rangadón! A Dózsa erényei közismertek. Aligha vitat­ható, hogy az újpestiek csapatmunkája, azon belül támadójátéka a legjobb az egész magyar mezőnyben, olykor látványos is. Szellemesen, ötletesen kombinálnak, ily módon továbbra is ápolják a régi hagyományokat, sajátos, stílu­sos újpesti futballt játszanak. És eredményesek is, hiszen a száz góltól csak­ öttel maradtak el. Megállapíthatjuk, azt is: önmagukhoz képest fejlődtek harcosságban, keménységben, csapat­játékuk is gyorsabb ritmusú, sokrétűbb, mint az előző két évben. Nagyobb területen játszanak, mert többet bírnak, mozgékonyabbak, s meg­felelő az erőnlétük, az állóképességük is. Már messze maguk mögött hagyták azt az idősza­kot, amikor mindig jött egy olyan húsz perc, amikor az addig sziporkázó játékot tespedtség, erőtlenedés, jelentős visszaesés váltotta fel. A fizikailag felkészültebb Dózsa éppen ennek az erőnléti többletnek köszönheti, hogy a bajnok­ság hajrájában is képes volt újítani! Újpesten most érthetően nagy az öröm, de nem felhőtlen az ég. A mostani csapat még nem olyan jó, ütőképes és erős, mint a korábbi volt, s nem engedhet meg magának olyan óva­toskodó, tartózkodó játékmódot, amely elég ugyan a döntetlenhez, de a győzelemhez nem Még a siker fényében is bírálat illetheti a baj­nokcsapatot azért, mert nem minden mérkőzé­sen tört győzelemre! És ebből könnyen baj le­hetett volna, hiszen a Bp. Honvéd végig a Dó­zsa nyomában járt. Igaza volt Zámbó Sándor­nak, aki nemrégiben azt mondta: ,,Az a baj, hogy a mai srácok, akik különben nagyon so­kat tudnak, kicsit könnyelműek. Ha nem így lenne, nem kellett volna annyit idegeskednünk a bajnokság véghajrájában.” Igen, a tizenhá­rom döntetlen kicsit soknak látszik! És a védelem sem javult fel. Tavasszal is­ ugyanannyi gólt kaptak, mint ősszel, s ösz­­szességében több, mint kétszer annyit, mint a nagy versenytárs Bu. Honvéd. Még a sokkal szerényebb képességű, hatodik helyezett DVTK is elmondhatja magáról, hogy jobb a védel­me, mint a bajnokcsapaté, persze, megtehetik ezt más együttesek is. És ez így nincs rend­jén! Egy oly­an csapatnál legalábbis nincs, ame­lyik nemzetközi babérokra is pályázik. Erre utalt Baróki Lajos szövetségi kapitány is, ami­kor különkiadásunkban azt nyilatkozta, hogy az Újpesti Dózsa minden tekintetben megérdemel­ten nyert bajnokságot, kisiklásai azonban vol­tak, mégpedig azért, mert védőjátéka nem fe­lel meg a korszerű követelményeknek. A bírá­lat, persze, nemcsak a hátvédeknek szól, ha­nem a középpályásoknak is, hiszen a védő­játék szervezettsége, szilárdsága tőlük is függ És az idegekkel sincs minden rendben, am­it bizonyít, hogy a Dózsából állították ki a legtöbb játékost, négyet: Töröcsiket, Feketét, Tóth Jó­zsefet és Kósáit. S ez nem magyarázható a ki­élezett bajnoksággal sem. Legyen az újpesti fiatalok példaképe Bene Ferenc, a hetvenöt­­szörös válogatott, nyolc bajnoki aranyérem tu­lajdonosa, aki akkor is uralkodni tudott az ide­gein, amikor régebben az ellenfél szurkolóinak egy része, eléggé el nem ítélhető módon, gú­nyolta. Bene a gólokkal válaszolt! V­alahogyan így kellene lenniük a mostani­aknak is. A további változásra kedvező, a légkör, hiszen a szakosztályban pilla­natnyilag nagy a megértés, jó a kollektív szel­lem. És ez serkentő lehet, lennü­lelet adhat a még elmélyültebb nevelési és szakmai munká­nak. Azért van erre szükség, hogy az Újpesti Dózsa a jövőben is bajnokcsapathoz méltóan szerepeljen­­ végre külföldön is. A Dózsa most joggal vallhatja magát a legjobb magyar csa­patnak, de vajon meddig lesz ez így? Lehet, hogy most újabb Dózsa-korszak következik? Arra kértük Várhidi Pál vezető­ed­zőt, hogy válaszoljon erre a kérdésre s arra is: milyennek ítéli meg a játékosállományt, és miiként akarja biztosítani a csa­pat további fejlődését? — Két évvel ezelőtt, amikor a Fradi elhódította tőlünk a bajnoki címet, elismeréssel­­adóz­tam­ a megfiatalított csapat nagy sikerének, de megjósoltam azt is, hogy nem jön Fradi-kor­­szak. Most­ pedig­­ nem állítom azt, hogy a mi éveink követ­keznek. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy a mi csapatunk nagyszerű ötvözete a fiatalabb és a rutinosabb játékosoknál­, s mivel a jövőben is így lesz, egyik­ nagy esélyese lehetünk a bajnoki címnek. Évekig tartó egyeduralomra azonban nem le­het számítani, mert a régebbi­hez képest megváltoztak az erő­viszonyok, kiegyenlítettebb a bajnokság, nehéz sorozatban győzni. A versenyfutásban csak akkor járhatunk az élen, ha nem pihenünk a határainkon, hanem újítani, fejlődni tudunk. Továbbra is úgy kell végrehaj­tanunk a generációváltást, hogy ez ne járjon visszaeséssel, súl új lendületet adjon a csapat­nak. Még számítunk az időseb­bekre, néhányukra esetleg két­­három évig is, mert szükség van­­ tudásukra, a tapasztalatukra. Nekik kell az örökösöknek át­­adni a mi sajátos, támadó szel­lemű stílusunkat, amelyre büsz­kék vagyunk, s a hagyományo­kat a jövőben is ápolni akar­juk. A fiatalok: Törőcsik, Fe­kete, Tóth Zoltán, Schumann Viczkó, Kerekes még nem értél el tudásuk legjavát, fejlődőké­pesek, miként az még Tóth Jó­zsef, Sarlós és mások is. És vannak tehetséges, saját neve­lésű fiataljaink is. Játékosállo­mányunk jó, de ahhoz, hogy a nemzetközi életben is­­ jelentős szerepet töltsünk be, szükség lenne erősítésre is, mert a ké­pességek behatároltak, s bizo­nyos fokon túl a legjobb szak­mai munkával sem lehet elérni a hőn óhajtott eredményeket! — Ahhoz, hogy védekezésünk szervezettebb, szilárdabb legyen nemcsak fegyelmezettebben, ke­ményebben, erőteljesebben kell játszani, hanem párosítani kell ezt a középpályások ésszerűbb, harcosabb, a hátvédeket jobban segítő játékfelfogásával is. A csapatmunka néha elakad, mert a hátvédsor magára marad, a középpályások­ elöl kalandoznak, s a mögöttük szabadon ha­gyott, nem felügyelt, légüres te­rületet az ellenfél támadói ki­használják. A támadójátékban néha elragadtatjuk magunkat, fellazul a védelmünk, s ebből, persze, baj származik, mert a hátvédek között alig találunk olyanokat, akik akkor is biz­tonsággal tudják őrizni ellen­felüket, ha nincs mögöttük vé­delmi tartalék. És mindent nem lehet játékfelfogásbeli változta­­tásokk­al elintézni, mert hiányoz­nak bizonyos képességek. A hát­védsor tengelyében nincs pél­dául igazán gyors játékosunk, olyan, aki lefutja az ellenfél középcsatárát, ha a­ gyors vagy jobbra-balra kisegíti a szélső­­hátvédet, ha ,,elszabadul" vala­melyik csatár. Mindent jó érzés­­­kű helyezkedéssel meg rutin­nal sem lehet pótolni. És szük­ség lenne egy olyan középpá­­lyásra is, akinek éppen a védő­­játék, a szerelés, a labdáért dí­vott harc az erénye, felmegy e támadásokkal, s jobbára időben vissza is érkezik. Hátulra és kö­zépre is kiszemeltünk olyan já­tékost, aki sokat segíthet is gyorsabb ritmusú, még egysé­gesebb csapatjáték kialakításá­ban. Kérdés, le tudjuk-e iga­zolni őket? — Azt is elmondhatom, hogy segítőimmel sokat törjük a fe­jünket azon, miként végezhet­nénk még hatásosabb edzés­munkát. Meggyőződésem, hogy az eddiginél is intenzívebb, sokrétűbb gyakorlásra van szük­ség. Fizikai képzésünket még inkább párosítani kell taktikai sablonok elsajátításával, különö­sen ügyelve védekezésben és tá­madásban a gyors váltásokra. És gyorsítani akarjuk a fiata­lok fejlődését, hogy Törőcsikhez hasonlóan mások is kulcsjáté­kossá formálódjanak, olyanokká, akit­ meghatározói csapatjáté­kunknak. Ha ez sikerül, meg­kapaszkodunk azon a magasla­ton, amelyre újból feljutottunk. Hát igen. Ami ma elég — holnap már kevés. Németh Gyula Goól! • •. Győzelem! . . . öröm!. .. Balról: Fazekas, Fekete, Nagy"

Next