Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-01 / 290. szám

2 NÉPSPORT SAJTOTAJEKOZTATO A m V. OSN Baürnsségünk egyharmad részét most és cionts (Folytatás a 1. oldalról) Kos döntője. Ezeken a sportakiadókon, a korábbiakkal szemben, 30 százalékkal többen indultak, körülbelül egymillióan. Igen sok túrát, kocogónapot, sportvetélkedőt tartottak. Ugyancsak új jelenség: sok helyen kötötték össze a sportlétesítményavatást egésznapos sportolással. Ezt tették például Bolyon, Veszprémben, Jánoshalmán, de még nagyon sok más helyen. „Összegzésül elmondhatjuk, hogy az V. OSN betöltötte szerepét, hiszen ha összeszámoljuk, az ország lakosságának egyharmad részét, akár mint résztvevőt, akár mint nézőt sikerült megmozgatni.” Ezekkel a szavakkal zárta beszámolóját Kozmanovics Endre. Az OSN tapasztalatai után az Edzett ifjúságért mozgalom helyzetéről tájékoztatták a sajtó képviselőit. A mozgalommal, s eddigi tapasztalataival a közelmúltban az MSZMP KB titkársága mellett működő testnevelési és sportbizottság is foglalkozott, az Állami Ifjúsági Bizottság pedig értékelő jelentést tett a kormánynak. Elismeréssel lehet említeni, hogy a tömegsportmozgalom jól szolgálja azt az alapvető társadalompolitikai igényt és célt, hogy az ifjúság testnevelései és sportja társadalmi üggyé váljon A 6—26 év közötti fiatalok száma jelenleg 2 869 214 az országban. Közülük — 1977 végéig — 916 682-en szereztek Edzett ifjúságért jelvényt, vagyis a fiataloknak csaknem 32 százaléka. Örvendetes, hogy az iskolás korúak több mint fele. Ugyanakkor azonban elszomorító, hogy a dolgozó fiataloknak — a 19—26 év közöttieknek — mindössze 15,4 százaléka. A tapasztalatok szerint a hetedik korcsoport számára nem olyyan vonzó a próbázás, mint a fiatalabbaknak. Ők is sportolnak, de kötöttségek nélkül, a szervezett keretek mellőzésével. Gondot jelent még mindig az általános iskolákban a tanárhiány. Ez főként a szabad szombatokon, a délutánokon mutatkozik meg, amikor nincs, aki foglalkozzon a gyerekekkel, nincs, aki kirándulni vagy sportolni vigye őket, ösztönzően hat a mozgalomra, hogy a tanácsi szervek és a sportegyesületek jelentősen emelték költségvetésüket, átlagosan harminc százalékkal. Ugrásszerűen megnőtt a kispályák száma is, 1977-ben több mint 600 készült el 120 millió forint értékben. Ebből 28 millió forint a társadalmi munka értéke. Befejezésül Vági József a sportszakkóderképzésről, a TFTI munkájáról beszélt. Ismertette az intézet feladatait, gondjait. Elmondta, hogy egyre többen jelentkeznek a különböző tanfolyamokra. A korábbiakhoz képest jelentős az előrelépés, s ennek eredménye remélhetőleg, rövidesen megmutatkozik. Jubileumi érném az MHSZ-ben ! három évtized alatt a sportlövők szerepeltek a tézisban (Folytatás a 1. oldalról) — a három évtized alatt 24,29 dobogós helyezést szereztek nemzetközi versenyeken az MHSZ-sportolók, ebből olimpián egy arany, egy ezüst, két bronz, VB-n 19, 20, 13, EB-n pedig 85, 101, 51 volt az éremarány. Legeredményesebben a sportlövők tevékenykedtek, hisz 360 első, 438 második és 404 harmadik helyezést értek el a külföldi bajnokságokon. Utánuk következnek a modellezők (301, 297, 290 megoszlású dobogós helyezésekkel), de a rádiósok, az ejtőernyősök, a könnyűbúvárok és a repülők is tiszteletreméltó helyet vívtak ki maguknak. A honvédelmi tömegversenyeken több mint húszmillióan vettek részt, s igen jelentős a technikai jellegű szakelőképzés is, hisz a kiképzettek száma meghaladja az egymilliót. E számadatok tükrében az is érthető, hogy a szövetség jubileuma nem csupán az MHSZ belső életének jelentős eseménye volt, számos helyen — külföldön is — megemlékeztek róla. Érthetően! Az elmúlt három évtized alatt a szövetség jellegében, szervezeti felépítésében és nevében is több változáson ment ugyan keresztül, de ez sohasem érintette az alapvető célkitűzést, népünk, és különösen az ifjúság, honvédelmi nevelését és felkészítését. A szövetség életének elmúlt történelmi periódusában — mondta a főtitkár — a legfontosabb, meghatározó tényező mindenkor a kommunista párthoz való hűség, a párt politikájának — elsősorban természetesen honvédelmi politikájának — az érvényre juttatása és megvalósításában a tudatos, sajátos részvállalás volt. E részvállalás teljesítéséért, a lelkes, áldozatos, eredményekben gazdag tevékenységért tüntették ki az MHSZ-t a Vörös Csillag Érdemrenddel. Ez a múlt is igazolja, hogy az MHSZ-nek a társadalomban megvan a helye és a rangja, amely ezután is sokra, többre kötelez. Ezt biztosítják a létesítmények is, amelyek közül csak 1978-ban Nógrád megyében és Budaörsön új modellező versenypályát. Veszprémben gépjárművezetőképző iskolát, Kaposvárott megyei lőteret, Dunakeszin, Sátoraljaújhelyen és Mezőkovácsházán pedig különféle bázisokat avattak. Megkezdődött a balassagyarmati, a szécsényi és a pásztói járási bázis felújítása is, a jelen dicsérete mellett tehát már a méltó jövő is körvonalazódik. A központban lezajlott tájékoztató után a hírközlő szervek képviselőit Szolnok megyében Vass Lajos ezredes a megye MHSZ-tevékenységéről tájékoztatta, majd Gócza József országgyűlési képviselővel, a jászkiséri Lenin TSZ elnökével, s az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó MHSZ-klubtagsággal és aktivistákkal találkoztak a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai. ISKOLAI TESTEDZÉS KÉNYSZERSZÜNET Néha eltúlozzak a persze, hogy rosszat akarnánk. Némelykor azért, hogy igazunkat bizonyítsuk, máskor, hogy gondjainkra, a felvetődött probámákra jobban ráirányítsuk a ügyeimet. Így történt ez most is. Néhány nappal ezelőtt elkeseredett hangú levéllel kopogtatott szerkesztőségünkben a postás. A feladóból nem sok derült ki, a boríték bal felső sarkában ennyi állt: „Egy szülő ,akit a gyermekek testi nevelése is érdekel”. Az, hogy nem név szerepelt feladóként, már sejtetni engedte, hogy ez a levél, bizony, „zűrös ügyekről” számol be. Nem csalódtunk ... Idézzünk a levélből: „Raktár lett egy tornateremből! Újabb három iskola tornaterem nélkül maradt Nagykanizsán!” Az ember önkéntelenül is felkapta a fejét, s izgatottan olvasta tovább a géppel írt sorokat: „Országszerte ismert az iskolák gyenge tornaterem-ellátottsága ... Nagykanizsán a szűkös helyzetet éveken keresztül úgy oldotta meg három egymáshoz közel álló iskola, hogy közösen használtak egy 9x15 méter alapterületű, jól felszerelt tornatermet ... Szeptemberben, az iskolaév megkezdésével egyidőben aztán jött a hír, hogy az év elején végzett statikai vizsgálat kimutatta: az iskola életveszélyes. A tanítást át kellett heyezni az úttörőházba és másik iskolába. A gondjaiban magára hagyott Rozgonyi úti iskola tárolási hely híján felszereléseit a különálló tornaterembe helyezte el, így most három iskola másfélezer diákja hosszú időre tornaterem nélkül maradt... Egy ilyen nagy városban nem lehetne találni egy olyan helységet, ahol a visszaköltözésig elférne a felszerelés? Vagy olyan jól állunk a fiatalok testedzésével, hogy egy jól felszerelt tornatermet raktárnak lehet használni?1 . . Tulajdonképpen ennyiről számolt be a levél. Izgalmas téma. Minden újságírónak megmozdult volna a fantáziája. Mi sem tétlenkedtünk, Nagykanizsára utaztunk, s megkerestük a „magára hagyott Rozgonyi úti iskolát”. Azaz, csak kerestük volna. Az iskolában hiába csengett a telefon. Senki sem vette fel. A városi tanács művelődési osztályához fordultunk, vajon hol találjuk most az iskolát. Suhai Sándor osztályvezető készségesen eligazított bennünket: — Attól függ, hogy kit keresnek ... Szerte a városban megtalálhatók az iskola diákjai és tanárai. Egy részük lebontásra ítélt családi házakban van, mások a Szabadság téri iskolában, a zeneiskolában vagy az úttörőházban. Az eredeti iskolaépületben az építőmunkásokon kívül senkit sem találnak. — Miért kellett bezárni a tornatermet? Más lehetőség nem kínálkozott a raktározásra? — Az, hogy a tornateremből raktár lett, tulajdonképpen a legkézenfekvőbb megoldás ... Csodálkoztunk . . . Ám nem sokáig. A művelődési osztály vezetőjétől sok mindent megtudtunk. Miután életveszélyessé nyilvánították a Rozgonyi úti általános iskolát, azonnal helyről kellett gondoskodni, hogy biztosítsák a tanulók számára a tantermeket. Az iskola felszereléseit a tornateremben raktározták el, mivel nemcsak az iskolaépületet zárták le, hanem a tornatermet is. Az iskola ma építési terület, betonkeverő gépek, daruk dolgoznak, s ilyen körülmények között természetesen senki sem vállalhatta a tornaterem nyitvatartásának felelősségét. Hiszen elég egy óvatlan pillanat, s a tornaterembe igyekvő kisdiákra már rázuhanhat egy gerenda vagy lehulló tégla, így nem csoda, hogy raktár lett a tornateremből. Kínálkozott volna Zmály? Igen. De erről beszéljen Tóth Attila, a városi testnevelési és sportfelügyelőség vezetője. — Hogy a következő tanévben elkezdhessék a tanítást, hatalmas iramú munkát kell végezni. Megtehették volna az illetékesek, azt is, hogy lassan, négyöt év alatt toldozgatják-foldozgatják az iskolát, úgy, hogy a tornaterem mindig nyitva legyen. De az iskolának nemcsak a tornateremre van szüksége, hanem a tantermekre is, amelyeket, bizony, ez idő alatt nem használhattak volna. Azt pedig nem lehet megtenni, hogy négyöt évig szétszórtan működjön az iskola. Átmeneti megoldásként mindegyik iskolának van mozgáslehetősége. Igaz, hogy kevesebb, de a jövő, a mielőbbi átadás érdekében így kellett tenni. S ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyéves kényszerszünet nem három iskolát, hanem kettőt érint. A Rozgonyi útit és a szomszédos Hunyadi úti iskolát. Ez utóbbit is csak részben, ugyanis ők, hetente mindössze egy alkalommal használták a tornatermet. S ez az egyéves szünet sem jelenti azt, hogy ez idő alatt nem tartanak testnevelés órákat a Rozgonyi úti diákoknak. Az úttörőházban például megfelelő szőnyegezéssel testnevelés órát lehet tartani. S ez nemcsak lehetőség, a testnevelő tanárok kihasználnak minden apró alkalmat, nehogy diákjaik eltunyuljanak egy esztendő alatt, s jövő év szeptemberében már ne tudjanak felmászni a kötélen. Spoplírulf azzal fejezte be LcVolHU11K levelét, hogy sürgősen megoldást kell találni. A város vezetői segítettek, s találtak megoldást. Igaz, egy ideig még szűkösen lesznek a Rozgonyi útiak ... Ám szeptemberben várja majd őket a megszépült iskola és a megszokott tornaterem is. Cser Kovács Gábor KÉZILABDA VB Rajt - győzelemmel (Folytatás a 1. oldalról) majd a labdát. Nem tudni, hogy a játékvezetők hogyan ítélik majd meg a passzív játékot.. Az NSZK különben sohasem tartozott a világ élvonalához, most is győznünk kell ellene. Csoportelsőként kell továbbjutnunk! A mieink csaknem ebédidőben, fél 12-től fél egyig, léptek pályára és a bemelegítés után a terv szerint az esti mérkőzésen adódható variációkra készülve különböző támadási és védekezési formákat gyakoroltak. Tulajdonképpen a már otthon tanultak ismétlésére került sor. Ebéd után pihenő, majd taktikai megbeszélés következett. Ezzel egyidőben, 17.45 órakor Trnavában, Gottwaldowban és Chebben a játékvezetők sípjukba fújtak, s megkezdődött a világbajnokság. A zsúfolásig megtelt chebi sportcsarnokban, 2000 néző előtt, a finn Andersson, Krutelew játékvezetői kettős felére indították útjára a labdát. Lengyelország—Kanada 28-18 (14-4). Lengyelország: Zaleska — Brewiak 2, Lowczynska 4, Rzazewska 1, Galus, Moroz-Rac 1, Krefft 6. Cs: Siodlak 1, Zurawska 8, Trafalska 2, Punak 3, Goreczka. Edző: Wieczyslaw Riegel. Kanada: Vachon — Rail 3, Labelle 1, Valois 3, Terrau 4, Carette 1, Beaumont 2. Cs: Boulay 1, Rocque, Dalgreen. Edző: Claude Sauvage. Mindkét csapat gyengén játszott. Ezután a mérkőzés után már a mieink következtek. Az öltöző Csulikné, a legeredményesebb „tartalék** ben még egyszer átbeszélték a taktikai feladatokat, majd alaposan bemelegítettek a lányok. Jókora késéssel, hét óra helyett fél nyolc után a Huseby, Antonse norvég játékvezető kettős sípjelére mi indítottuk útjára a labdát. Két perc sem telt el azonban és máris két gólt kapott csapatunk. A mieinknek hamar sikerült fordítaniuk, s ezt követően végig irányítva, biztosan nyerték a találkozót. A félidőben már 10-5-re vezettünk! A fölényes, 25-13-as győzelmet a Berzsenyi — Vadászná, Nagy M., Lelkesné, Angyal, Sterbinszky, Csajbókné összeállítású kezdőcsapat és a tartalékok vívták ki. EREDMÉNYEK LABDARÚGÁS MNK SZEOL AS-HMSE 2-1 (0-1). Hódmezővásárhely, SÍK néző. V: Csányi. Végig többet és veszélyesebben támadtak a vásárhelyiek. A SZEOL AK l evás helyzetét is értékesítette. G: Labáth (2), ill. Magyar. Jó: Nagy, Labáth. Kunszt, ILI. dr. Bálint. Magyar. Honvéd Szabó Lajos SE — Szentesi Kinizsi 7-1 (3-0). Szentes, 100 néző. V: Kávai. Nagy fölényben játszott a vendégcsapat. G: Kelemen (1-1), Magyar (2), Takács, Batári, illetve Vígh. Jó: Kelemen, Dávid, Magyar, ill. Vígh. SAKK Stip. A nemzetközi verseny 7. fordulójában mindkét magyar versenyző döntetlent ért el a következő párosításban: Honfi K.— Sydor (lengyel) és Székely P.— Vukics (jugoszláv). Székely P. befejezte továbbá két függőjátszmáját a következő eredményekkel: Golomeov (jugoszláv) —Székely 1:0, Székely—Smejkál (csehszlovák) döntetlen. Az élcsoport állása: Planinc (jugoszláv) 6, Kurajica (jugoszláv) és Honfi K. 5.5, Smejkál 4.5 (1), D,Jesen (egyesült államokbeli) 4.5 pont. Székelynek 2.5 pontja van. ★ Smenerevska—Palánkai. A jubileumi nemzetközi női egyéni verseny 3. fordulójában a két magyar versenyző egymás ellen játszott és megosztoztak a ponton. Három forduló után Petronics, Verőci Zsuzsának 2,5, Makai Zsuzsának 1 pontja van. XXXIV. 290. ♦ 1978. december 1 VÍZILABDA Az FTC en Rote isseié eSSon kezd — Távbeszélő-jelentésünk. — (Kupari, november 30.) Együtt a mezőny a jugoszláviai Kupariban! Három együttes más országból érkezett: az olasz Canottieri Napoli, az NSZK-beli Rote Eridé és az FTC. A KPK Korcsulának nem kellett utaznia, hatalmas előnyt élvezve otthonában mérkőzhet a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjében. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, minden a házigazdáknak kedvez. A mérkőzések sorrendje is kényük-kedvük szerint alakult. Jugoszláv vetélytársaink úgy látták jónak, hogy az FTC-vel csak vasárnap, tehát az utolsó játéknap találkozzanak, így legnehezebb mérkőzésünk a végére marad. A mieink a Rote Erde ellen kezdenek, szombaton pedig az olaszokkal mérik össze tudásukat. A vasárnapi MNK-siker után érthetően jó a hangulat. Dr. Mayer Mihály tanítványai szeretnék a KEK-et is megvédeni! Mindent megtesznek a siker érdekében, remélhetőleg a játékvezetés kedvező lesz. A mérkőzéssorozat négy bírája: a román Marculescu, a francia Angéla, a belga Fuchs és a spanyol Asencia. Hogy ki melyik mérkőzést vezeti, az pénteken délelőtt 11 órakor a technikai értekezleten dől el. Popper Imre KOSÁRLABDA BEK , nyolc a BL BSE-TÜS 04 Bayer 83-67 (30-30) Városmajori csarnok, 300 néző. V: Reimbacher (osztrák), Marjanovics (jugoszláv). BSE: Fodor (7), SZABICS (20), Gajdon (3), Nagy (10), Czirákyné (14). Cs: TARKOVÁCS (10), Deák (7), Bogár (8), Rósa (1), Szegedi (8). Edző: Szabó Ödön. TUS 04 Bayer: Thomsen (—), Tratajczak (9), SCHRÖDER (17), IRENFELT (20), Kutzmann (112). Cs: Előért (4), Becis (4), Sibert (1), Hackethail (—), Keifenheim (—). Edző: Reiber Rohim. A vendégek nagy lelkesedéssé vetették magukat a küzdelembe és perceken belül 0-6-ra, majd 4-10- re elhúzták. A BSE nehezen lendült játékba, a védekezésébe is több hiba csúszott. A legnagyobb gondot a két méternél is magasabb Schröder semlegesítése jelentette. Az NSZK bajnokcsapatának játékosai igyekeztek jó labdákkal helyzetbe hozni középjátékosukat, aki rendre kosárrá váltotta azokat. Továbbra is tartották előnyüket a vendégek: 12-18 17-22 (12. perc). A BSE azonban fokozta az iramot és a dobásai is jobban sikerültek, fordított. Nem örülhettek azonban sokáig sovány előnyüknek, mert a vendégek töretlen lelkesedéssel újra visszaszerezték a vezetést, s a BSE-nek csak gyors kosárral sikerült egyenlítenie, közvetlenül a félidő lefújása előtt. Szünet után percekig fej fej mellett haladt a két csapat, de a tanácsiak most már sokkal frissebben mozogtak, védekezésük is szervezettebbé vált és előbb 44-30- re, majd a 28. percben már 54-45- re vezettek. A leverkuseni csapat kulcsemberei sok személyi hibát követtek el, s emiatt előbb az igen ponterős Haenselt, majd röviddel később Schröder is a kipontozódott. A hajrában felváltva estek a kosarak, de a BSE már tartotta előnyét és végeredményben megérdemelt győzelemmel hagyta el a pályát. A két mérkőzés alapján 165- 134-es eredménnyel jutott a BSE a legjobb nyolc közé. A nyolc együttes két négyes csoportban küzd majd tovább. A sorsolást december 9-én készítik el Münchenben. A BEK csoportmérkőzéseinek játéknapjai: január 11., 18., 25., február 1., 8., 15. „CSÓKOLOM, MARCI BÁCSI!” Salamon Béla volt olyan ismert alakja a Kellér Andor által megírt négyszögnek , amelyet a Liszt Ferenc tér, a Jókai tér és a November 7. tér határol mint ma Bukovi Márton. A különbség csak annyi, hogy a színész szivarozott és néhány számmal nagyobb cipőt viselt, az edző viszont aktatáskát szorongat a hóna alatt, mintha még mindig ezüst szelencéket vinne a fémjelzőbe. A Terézváros e szűk területén, persze, ritkán futottak össze, csupán a szívük randevúzott az MTK-pályán. Béla bácsi a kék-fehér színek imádója egy nap feketébe öltöztette híveit, Bukovi azonban ma is sétál a Népköztársaság útján. De cigarettát már nem látnak a szájában. A kávétól is eltiltotta az orvos. Vigyázzon magára, akit kétszer is kórházból parancsolt az infarktus. Csak egy szenvedélye maradhatott meg: a labdarúgás! Az Operett presszóban, a szurkolók birodalmában igényeltünk egy asztalt, hogy jubileumi születésnapja alkalmából beszélgessünk. Fényképalbumok és kivágott újságcikkek segítenek neki felidézni a múltat, mert a legjobb memória sem emlékszik mindenre. Tízéves srác lehetett?... A Tisza Kálmán térre jártak futballozni. Persze, rongylabdával. Még arra sem volt pénzük, hogy néha megnézzenek egy igazi FTC-, MTK-, vagy BTC-mecscset. Bukoviék hatan voltak testvérek. Négy lány és két fiú maradt árván, amikor a szülők spanyolnáthajárványban meghaltak. Márton a Homok utcai polgári iskolába járt. Nagy csatákat vívtak a Teleki tériek, a Mátyás tériek és a Tisza Kálmán tériek ellen. Ezután ezüstművestanoncnak ment. Segédlevelet is kapott. Posztl szelencekészítőnél dolgozott egy ideig. Közben leigazolta az Ékszerész SC. Mutatja is a csapat képét: Beneda kapus, Rázsó, Sternberg és a többiek között feszít. Egy nap meghívják az MTK edzésére is — Jimmy Hogan a mester —, de ő inkább enged az olasz csábításnak. Az Alba Roma együttesével megnyerik közép- és dél-olasz bajnokságot és készülődnek az országos döntőre a Juventus ellen. Ő azonban hazaugrik néhány napra. És mi a vége? „Elkapja” a Ferencváros. Nem is megy vissza Rómába. Arrivederci olasz labdarúgás, 1926-ban! Bukovi Márton mindezt nyugodtan, halkan meséli el, mosolyog is hozzá, uralkodik az idegein. Egyelőre nem is beszélünk olyanról, amitől felszaladna a vérnyomása. Harmincéves korában még minden rendben volt. A Football Club de Sete csapatához szerződik. Megnyerik a francia bajnokságot és kupát. Újabb fotó kerül elő, megnézhetem a döntőbeli ellenfelet is, az Olympique de Marseiilie-t. „Látja ezt a játékost?