Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-01 / 290. szám

2 NÉPSPORT SAJTOTAJEKOZTATO A m V. OSN Baürnsségünk egyharmad­ részét most és cionts (Folytatás a 1. oldalról) Kos döntője. Ezeken a s­porta­­kiadókon, a korábbiakkal szem­ben, 30 százalékkal többen in­dultak, körülbelül egymillióan. Igen sok túrát, kocogónapot, sportvetélkedőt tartottak. Ugyan­csak új jelenség: sok helyen kö­tötték össze a sportlétesítmény­­avatást egésznapos sportolással. Ezt tették például Bolyon, Veszprémben, Jánoshalmán, de még nagyon sok más helyen. „Összegzésül elmondhatjuk, hogy az V. OSN betöltötte szerepét, hiszen ha összeszámoljuk, az ország lakosságának egyharmad részét, akár mint résztvevőt, akár mint nézőt sikerült meg­mozgatni.” Ezekkel a szavakkal zárta beszámolóját Kozmanovics Endre. Az OSN tapasztalatai után az Edzett ifjúságért mozgalom hely­zetéről tájékoztatták a sajtó képviselőit. A mozgalommal, s eddigi tapasztalataival a közel­múltban az MSZMP KB titkár­sága mellett működő testneve­lési és sportbizottság is foglal­kozott, az Állami Ifjúsági Bi­zottság pedig értékelő jelentést tett a kormánynak. Elismeréssel lehet említeni, hogy a tömeg­­sportmozgalom jól szolgálja azt az alapvető társadalompolitikai igényt és célt, hogy az ifjúság testnevelései és sportja társadalmi üggyé váljon­ A 6—26 év közötti fiatalok száma jelenleg 2 869 214 az országban. Közülük — 1977 végéig — 916 682-en szereztek­ Edzett ifjúságért jelvényt, vagyis a fiataloknak csaknem 32 százaléka. Örvendetes, hogy az i­skolás korúak több mint fele. Ugyanakkor azonban elszomorí­tó, hogy a dolgozó fiataloknak — a 19—26 év közöttieknek — mindössze 15,4 százaléka. A ta­pasztalatok szerint a hetedik korcsoport számára nem olyyan vonzó a próbázás, mint a fiata­labbaknak. Ők is sportolnak, de kötöttségek nélkül, a szerve­zett keretek mellőzésével. Gon­dot jelent még mindig az álta­lános iskolákban a tanárhiány. Ez főként a szabad szombato­kon, a délutánokon mutatkozik meg, amikor nincs, aki foglal­kozzon a gyerekekkel, nincs, aki kirándulni vagy sportolni vigye ők­et, ösztönzően hat a mozgalomra, hogy a tanácsi szervek és a sportegyesül­etek jelentősen emelték költségvetésüket, átla­gosan harminc százalékkal. Ug­rásszerűen megnőtt a kispályák száma is, 1977-ben több mint 600 készült el 120 millió forint értékben. Ebből 28 millió forint a társadalmi munka értéke. Befejezésül Vági József a sportszakkóderképzésről, a TFTI munkájáról beszélt. Ismertette az intézet feladatait, gondjait. El­mondta, hogy egyre többen je­lentkeznek a különböző tanfo­lyamokra. A korábbiakhoz ké­pest jelentős az előrelépés, s ennek eredménye remélhetőleg, rövidesen megmutatkozik. Jubileumi érném az MHSZ-ben ! három évtized alatt a sportlövők szerepeltek a tézisb­an (Folytatás a 1. oldalról) — a három évtized alatt 24,29 dobogós helyezést szereztek nemzetközi versenyeken az MHSZ-sportolók, ebből olimpián egy arany, egy ezüst, két bronz, VB-n 19, 20, 13, EB-n pedig 85, 101, 51 volt az éremarány. Legeredményesebben a sport­lövők tevékenykedtek, hisz 360 első, 438 második és 404 har­madik helyezést értek el a kül­földi bajnokságokon. Utánuk kö­vetkeznek a modellezők (301, 297, 290 megoszlású dobogós he­lyezésekkel), de a rádiósok, az ejtőernyősök, a könnyűbúvárok és a repülők is tiszteletreméltó helyet vívtak ki maguknak. A honvédelmi tömegversenyeken több mint húszmillióan vettek részt, s igen jelentős a techni­kai jellegű szakelőképzés is, hisz a kiképzettek száma meg­haladja az egymilliót. E számadatok tükrében az is érthető, hogy a szövetség jubi­leuma nem csupán az MHSZ belső életének jelentős esemé­nye volt, számos helyen — kül­földön is — megemlékeztek ró­la. Érthetően! Az elmúlt három évtized alatt a szövetség jellegében, szerve­zeti felépítésében és nevében is több változáson ment ugyan ke­resztül, de ez sohasem érintette az alapvető célkitűzést, népünk, és különösen az ifjúság, honvé­delmi nevelését és felkészítését. A szövetség életének el­múlt történelmi periódusában — mondta a főtitkár — a legfonto­sabb, meghatározó tényező min­denkor a kommunista párthoz való hűség, a párt politikájának — elsősorban természetesen honvédelmi politikájának — az érvényre juttatása és megvaló­sításában a tudatos, sajátos részvállalás volt. E részvállalás teljesítéséért, a lelkes, áldozatos, eredményekben gazdag tevékenységért tüntették ki az MHSZ-t a Vörös Csillag Érdemrenddel. Ez a múlt is iga­zolja, hogy az MHSZ-nek a társadalomban megvan a helye és a rangja, amely ezután is sokra, többre kötelez. Ezt biztosítják a létesítmények is, amelyek közül csak 1978-ban Nógrád megyében és Budaörsön új modellező versenypályát. Veszprémben gépjárművezető­­képző iskolát, Kaposvárott me­gyei lőteret, Dunakeszin, Sátor­aljaújhelyen és Mezőkovácshá­­zán pedig különféle bázisokat avattak. Megkezdődött a balas­sagyarmati, a szécsényi és a pásztói járási bázis felújítása is, a jelen dicsérete mellett tehát már a méltó jövő is körvonala­zódik. A központban lezajlott tájé­koztató után a hírközlő szervek képviselőit Szolnok megyében Vass Lajos ezredes a megye MHSZ-tevékenységéről tájékoz­tatta, majd Gócza József or­szággyűlési képviselővel, a jász­­kiséri Lenin TSZ elnökével, s az iparban és a mezőgazdaság­ban dolgozó MHSZ-klubtagság­­gal és aktivistákkal találkoztak a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai. ISKOLAI TESTEDZÉS KÉNYSZERSZÜNET Néha eltúlozzak a persze, hogy rosszat akarnánk. Némelykor azért, hogy igazun­kat bizonyítsuk, máskor, hogy gondjainkra, a felvetődött prob­­ámákra jobban ráirányítsuk a ügyeimet. Így történt ez most is. Néhány nappal ezelőtt elkesere­dett hangú levéllel kopogtatott szerkesztőségünkben a postás. A feladóból nem sok derült ki, a boríték bal felső sarkában ennyi állt: „Egy szülő ,akit a gyer­mekek testi nevelése is érde­kel”. Az, hogy nem név szerepelt feladóként, már sejtetni enged­te, hogy ez a levél, bizony, „zű­rös ügyekről” számol be. Nem csalódtunk ... Idézzünk a levél­ből: „Raktár lett egy tornate­remből! Újabb három iskola tor­naterem nélkül maradt Nagyka­nizsán!” Az ember önkéntelenül is fel­kapta a fejét, s izgatottan ol­vasta tovább a géppel írt soro­kat: „Országszerte ismert az is­kolák gyenge tornaterem-ellá­tottsága ... Nagykanizsán a szű­kös helyzetet éveken keresztül úgy oldotta meg három egymás­hoz közel álló iskola, hogy kö­zösen használtak egy 9x15 méter alapterületű, jól felszerelt torna­termet ... Szeptemberben, az is­kolaév megkezdésével egyidőben aztán jött a hír, hogy az év ele­jén végzett statik­ai vizsgá­lat kimutatta: az iskola életve­szélyes. A tanítást át kellett he­­­yezni az úttörőházba és másik iskolába. A gondjaiban magára hagyott Rozgonyi úti iskola tá­rolási hely híján felszereléseit a különálló tornaterembe helyezte el, így most három iskola más­félezer diákja hosszú időre tor­naterem nélkül maradt... Egy ilyen nagy városban nem lehet­ne találni egy olyan helységet, ahol­ a visszaköltözésig elférne a felszerelés? Vagy olyan jól ál­lunk a fiatalok testedzésével, hogy egy jól felszerelt torna­termet raktárnak lehet használ­ni?1 . . Tulajdonképpen ennyiről szá­molt be a levél. Izgalmas té­ma. Minden újságírónak meg­mozdult volna a fantáziája. Mi sem tétlenkedtünk, Nagykani­zsára utaztunk, s megkerestük a „magára hagyott Rozgonyi úti iskolát”. Azaz, csak kerestük volna. Az iskolában hiába csengett a tele­fon. Senki sem vette fel. A vá­rosi tanács művelődési osztályá­hoz fordultunk, vajon hol talál­juk most az iskolát. Suhai Sán­dor osztályvezető készségesen el­igazított bennünket: — Attól függ, hogy kit ke­resnek ... Szerte a városban megtalálhatók az iskola diákjai és tanárai. Egy részük lebontás­ra ítélt családi házakban van, mások a Szabadság téri iskolá­ban, a zeneiskolában vagy az úttörőházban. Az eredeti iskola­­épületben az építőmunkásokon kívül senkit sem találnak. — Miért kellett bezárni a tornatermet? Más lehetőség nem kínálkozott a raktározásra? — Az, hogy a tornateremből raktár lett, tulajdonképpen a legkézenfekvőbb megoldás ... Csodálkoztunk . . . Ám nem so­káig. A művelődési osztály ve­zetőjétől sok mindent megtud­tunk. Miután életveszélyessé nyilvá­nították a Rozgonyi úti általá­nos iskolát, azonnal helyről kel­lett gondoskodni, hogy biztosít­sák a tanulók számára a tan­termeket. Az iskola felszereléseit a tornateremben raktározták el, mivel nemcsak az iskolaépüle­tet zárták le, hanem a tornater­met is. Az iskola ma építési te­rület, betonkeverő gépek, daruk dolgoznak, s ilyen körülmények között természetesen senki sem vállalhatta a tornaterem nyitva­­tartásának felelősségét. Hiszen elég egy óvatlan pillanat, s a tornaterembe igyekvő kisdiákra már rázuhanhat egy gerenda vagy lehulló tégla, így nem csoda, hogy raktár lett a torna­teremből. Kínálkozott volna Zmály? Igen. De erről beszéljen Tóth Attila, a városi testnevelési és sportfelügyelőség vezetője. — Hogy a következő tanévben elkezdhessék a tanítást, hatal­mas iramú munkát kell végez­ni. Megtehették volna az illeté­kesek, azt is, hogy lassan, négy­öt év alatt toldozgatják-foldoz­­gatják az iskolát, úgy, hogy a tornaterem mindig nyitva le­gyen. De az iskolának nemcsak a tornateremre van szüksége, hanem a tantermekre is, ame­lyeket, bizony, ez idő alatt nem használhattak volna. Azt pedig nem lehet megtenni, hogy négy­öt évig szétszórtan működjön az iskola. Á­tmeneti megoldásként mindegyik iskolának van moz­gáslehetősége. Igaz, hogy keve­sebb, de a jövő, a mielőbbi át­adás érdekében így kellett ten­ni. S ha már itt tartunk, ne fe­ledkezzünk meg arról sem, hogy az egyéves kényszerszünet nem három iskolát, hanem kettőt érint. A Rozgonyi útit és a szomszédos Hunyadi úti iskolát. Ez utóbbit is csak részben, ugyanis ők, hetente mindössze egy alkalommal használták a tornatermet. S ez az egyéves szünet sem jelenti azt, hogy ez idő alatt nem tartanak testnevelés órá­kat a Rozgonyi úti diákoknak. Az úttörőházban például meg­felelő szőnyegezéssel testnevelés órát lehet tartani. S ez nem­csak lehetőség, a testnevelő ta­nárok kihasználnak minden ap­ró alkalmat, nehogy diákjaik el­­tunyuljanak egy esztendő alatt, s jövő év szeptemberében már ne tudjanak felmászni a köté­len. Spoplír­ulf azzal fejezte be LcVolHU11K levelét, hogy sür­gősen megoldást kell találni. A város vezetői segítettek, s találtak megoldást. Igaz, egy ideig még szűkösen lesznek a Rozgonyi útiak ... Ám szep­temberben várja majd őket a megszépült iskola és a megszo­kott tornaterem is. Cser Kovács Gábor KÉZILABDA VB Rajt - győzelemmel (Folytatás a 1. oldalról) majd a labdát. Nem tudni, hogy a játékvezetők hogyan ítélik majd meg a passzív játékot.. Az NSZK különben sohasem tarto­zott a világ élvonalához, most is győznünk kell ellene. Csoport­elsőként kell továbbjutnunk! A mieink csaknem ebédidő­ben, fél 12-től fél egyig, léptek pályára és a bemelegítés után a terv szerint az esti mérkőzé­sen adódható variációkra ké­szülve különböző támadási és védekezési formákat gyakorol­tak. Tulajdonképpen a már ott­hon tanultak ismétlésére került sor. Ebéd után pihenő, majd taktikai megbeszélés követke­zett. Ezzel egyidőben, 17.45 órakor Trnavában, Gottwaldowban és Chebben a játékvezetők sípjuk­ba fújtak, s megkezdődött a vi­lágbajnokság. A zsúfolásig megtelt chebi sportcsarnokban, 2000 néző előtt, a finn Andersson, Krutelew já­tékvezetői kettős felére indítot­ták útjára a labdát. Lengyelország—Kanada 28-18 (14-4). Lengyelország: Zaleska — Brewiak 2, Lowczynska 4, Rzazewska 1, Galus, Moroz-Rac 1, Krefft 6. Cs: Siodlak 1, Zu­­rawska 8, Trafalska 2, Punak 3, Goreczka. Edző: Wieczyslaw Riegel. Kanada: Vachon — Rail 3, Labelle 1, Valois 3, Terrau 4, Carette 1, Beaumont 2. Cs: Bou­­lay 1, Rocque, Dalgreen. Edző: Claude Sauvage. Mindkét csapat gyengén ját­szott. Ezután a mérkőzés után már a mieink következtek. Az öltöző­ Csulikné, a legeredményesebb „tartalék** ben még egyszer átbeszélték a tak­tikai feladatokat, majd ala­posan bemelegítettek a lányok. Jókora késéssel, hét óra helyett fél nyolc után a Huseby, An­­ton­se norvég játékvezető kettős sípjelére mi indítottuk útjára a labdát. Két perc sem telt el azonban és máris két gólt ka­pott csapatunk. A mieinknek hamar sikerült fordítaniuk, s ezt követően vé­gig irányítva, biztosan nyerték a találkozót. A félidőben már 10-5-re vezettünk! A fölényes, 25-13-as győzelmet a Berzsenyi — Vadászná, Nagy M., Lelkes­­né, Angyal, Sterbinszky, Csaj­­bókné összeállítású kezdőcsapat és a tartalékok vívták ki. EREDMÉNYEK LABDARÚGÁS MNK SZEOL AS-HMSE 2-1 (0-1). Hódmezővásárhely, SÍK­ néző. V: Csányi. Végig többet és veszélye­sebben támadtak a vásárhelyiek. A SZEOL AK l evás helyzetét is értékesítette. G: Lab­át­h (2), ill. Magyar. Jó: Nagy, Labáth. Kunszt, ILI. dr. Bálint. Magyar. Honvéd Szabó Lajos SE — Szentesi Kinizsi 7-1 (3-0). Szen­tes, 100 néző. V: Kávai. Nagy fölényben játszott a vendégcsa­pat. G: Kelemen (1-1), Magyar (2), Takács, Batári, illetve Vígh. Jó: Kelemen, Dávid, Magyar, ill. Vígh. SAKK Stip. A nemzetközi verseny 7. fordulójában mindkét magyar versenyző döntetlent ért el a kö­vetkező párosításban: Honfi K.— Sydor (lengyel) és Székely P.— Vukics (jugoszláv). Székely P. be­fejezte továbbá két függőjátszmá­ját a következő eredményekkel: Golom­eov (jugoszláv) —Székely 1:0, Székely—Smejkál (csehszlo­vák) döntetlen. Az élcsoport állá­sa: Planinc (jugoszláv) 6, Kuraji­­ca (jugoszláv) és Honfi K. 5.5, Smejkál 4.5 (1), D,Jesen (egye­sült államokbeli) 4.5 pont. Szé­kelynek 2.5 pontja van. ★ Smenerevska—Palánkai. A jubi­leumi nemzetközi női egyéni ver­seny 3. fordulójában a két ma­gyar versenyző egymás ellen ját­szott és megosztoztak a ponton. Három forduló után Petronics, Verőci Zsuzsának 2,5, Makai Zsu­zsának 1 pontja van. XXXIV. 290. ♦ 1978. december 1 VÍZILABDA Az FTC en Rote isseié eSSon kezd — Távbeszélő-jelentésünk. — (Kupari, november 30.) Együtt a mezőny a jugoszláviai Kupa­­riban! Három együttes más or­szágból érkezett: az olasz Ca­­nottieri Napoli, az NSZK-beli Rote Eridé és az FTC. A KPK Korcsulának nem kellett utaz­nia, hatalmas előnyt élvezve otthonában mérkőzhet a Kupa­győztesek Európa Kupájának döntőjében. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, minden a házi­gazdáknak kedvez. A mérkőzé­sek sorrendje is kényük-k­edvük szerint alakult. Jugoszláv ve­­télytársaink úgy látták jónak, hogy az FTC-vel csak vasárnap, tehát az­ utolsó játéknap talál­kozzanak, így legnehezebb mér­kőzésünk a végére marad. A mieink a Rote Erde ellen kezdenek, szombaton pedig az olaszokkal mérik össze tudásu­kat. A vasárnapi MNK-siker után érthetően jó a hangulat. Dr. Mayer Mihály tanítványai szeretnék a KEK-et is megvé­deni! Mindent megtesznek a siker érdekében, remélhetőleg a já­tékvezetés kedvező lesz. A mér­kőzéssorozat négy bírája: a ro­mán Marculescu, a francia An­géla, a belga Fuchs és a spanyol Asencia. Hogy ki melyik mér­kőzést vezeti, az pénteken dél­előtt 11 órakor a technikai ér­tekezleten dől el. Popper Imre KOSÁRLABDA BEK , nyolc a BL BSE-TÜS 04 Bayer 83-67 (30-30) Városmajori csarnok, 300 néző. V: Reimbacher (osztrák), Marjano­­vic­s (jugoszláv). BSE: Fodor (7), SZABICS (20), Gajdon (3), Nagy (10), Czirákyné (1­4). Cs: TARKOVÁCS (10), Deák (7), Bogár (8), Rósa (1), Szegedi (8). Edző: Szabó Ödön. TUS 04 Bayer: Thomsen (—), Tratajczak (9), SCHRÖDER (17), IRENFELT (20), Kutzmann (112). Cs: Előért (4), Becis (4), Sibert (1), Hac­kethail (—), Keifenheim (—). Edző: Reiber Rohim. A vendégek nagy lelkesedéssé­ vetették magukat a küzdelembe és perceken belül 0-6-ra, majd 4-10- re elhúzták. A BSE nehezen len­dült játékba, a védekezésébe is több hiba csúszott. A legnagyobb gondot a két méternél is maga­sabb Schröder semlegesítése je­lentette. Az NSZK bajnokcsapatá­nak játékosai igyekeztek jó lab­dákkal helyzetbe hozni középjáté­kos­uk­a­t, aki rendre kosárrá vál­totta azokat. Továbbra is tartották előnyüket a vendégek: 12-18 17-22 (12. perc). A BSE azonban fokozta az iramot és a dobásai is jobban sikerültek, fordított. Nem örülhettek azonban sokáig sovány előnyük­nek, mert a vendégek tö­retlen lelkesedéssel újra visszasze­rezték a vezetést, s a BSE-nek csak gyors kosárral sikerült egyenlítenie, közvetlenül a félidő lefújása előtt. Szünet után percekig fej fej mellett haladt a két csapat, de a tanácsiak most már sokkal fris­sebben mozogtak, védekezésük is szervezettebbé vált és előbb 44-30- re, majd a 28. percben már 54-45- re vezettek. A leverkuseni csapat kulcsemberei sok személyi hibát követtek el, s emiatt előbb az igen ponterős Haenselt, majd rö­viddel később Schröder is a kipon­tozódott. A hajrában felváltva estek a kosarak, de a BSE már tar­totta előnyét és végeredményben megérdemelt győzelemmel hagyta el a pályát. A két mérkőzés alapján 165- 134-es eredménnyel jutott a BSE a legjobb nyolc közé. A nyolc együttes két négyes cso­portban küzd majd tovább. A sor­solást december 9-én készítik el Münchenben. A BEK csoportmér­kőzéseinek játéknapjai: január 11., 18., 25., február 1., 8., 15. „CSÓKOLOM, MARCI BÁCSI!” Salamon Béla volt olyan ismert alakja a Kellér Andor által megírt négyszögnek , amelyet a Liszt Ferenc tér, a Jókai tér és a November 7. tér határol mint ma Bukovi Már­ton. A különbség csak annyi, hogy a színész szivarozott és néhány számmal nagyobb cipőt viselt, az edző viszont akta­táskát szorongat a hóna alatt, mintha még mindig ezüst szelencéket vinne a fémjelzőbe. A Terézváros e szűk terü­letén, persze, ritkán futottak össze, csupán a szívük rande­vúzott az MTK-pályán. Béla bácsi a kék-fehér színek imá­dója egy nap feketébe öltöztette híveit, Bukovi azonban ma is sétál a Népköztársaság útján. De cigarettát már nem látnak a szájában. A kávétól is eltiltotta az orvos. Vi­gyázzon magára, akit kétszer is kórházból parancsolt az infarktus. Csak egy szenvedélye maradhatott meg: a labdarúgás! Az Operett presszóban, a szur­kolók birodalmában igényeltünk egy asztalt, hogy jubileumi szü­letésnapja alkalmából beszélges­sünk. Fényképalbumok és kivá­gott újságcikkek segítenek ne­ki felidézni a múltat, mert a legjobb memória sem emlékszik mindenre. Tízéves srác lehetett?... A Tisza Kálmán térre jártak fut­ballozni. Persze, rongylabdával. Még arra sem volt pénzük, hogy néha megnézzenek egy igazi FTC-, MTK-, vagy BTC-mecs­­cset. Bukoviék hatan voltak testvérek. Négy lány és két fiú maradt árván, amikor a szü­lők spanyolnáthajárványban meghaltak. Márton a Homok ut­cai polgári iskolába járt. Nagy csatákat vívtak a Teleki tériek, a Mátyás tériek és a Tisza Kál­mán tériek ellen. Ezután ezüst­­művestanoncnak ment. Segéd­levelet is kapott. Posztl szelen­cekészítőnél dolgozott egy ideig. Közben leigazolta az Ékszerész SC. Mutatja is a csapat képét: Beneda kapus, Rázsó, Stern­­berg és a többiek között feszít. Egy nap meghívják az MTK edzésére is — Jimmy Hogan a mester —, de ő inkább enged az olasz csábításnak. Az Alba Roma együttesével megnyerik közép- és dél-olasz bajnokságot és készülődnek az országos dön­tőre a Juventus ellen. Ő azon­ban hazaugrik néhány napra. És mi a vége? „Elkapja” a Ferenc­város. Nem is megy vissza Ró­mába. Arrivederci olasz labda­rúgás, 1926-ban! Bukovi Márton mindezt nyu­godtan, halkan meséli el, mo­solyog is hozzá, uralkodik az idegein. Egyelőre nem is beszé­lünk olyanról, amitől felsza­ladna a vérnyomása. Harminc­éves korában még minden rend­ben volt. A Football Club de Sete csapatához szerződik. Meg­nyerik a francia bajnokságot és kupát. Újabb fotó kerül elő, megnézhetem a döntőbeli ellen­felet is, az Olympique de Mar­­seiilie-t. „Látja ezt a játékost?

Next