Népsport, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
XXXV. 26. ♦ 1979. február 1. LABDARÚGÁS Válaszok kényes kérdésekre Az egyik jelentős különbség a jó és a rossz hír között, hogy az utóbbi nehezebben viseli el a nyilvánosságot. Annak ellenére, hogy a lelkesítő és a lehangoló események kiegyensúlyozzák egymást, mégis többször dicsérünk és kevesebbet bírálunk. A másik jelentős különbség a jó és a rossz hír között: a jó két mankón biceg, a rossz viszont a szelek szárnyán repül. Ez a jelenség pletykapótlék szerepet tölt be. Mindenki imád bennfentesnek látszani, pusmogni, a pesti nyelv pedig (mely nyelv merne versenyezni vele?) azonmód célba veszi azt, aki erre a legcsekélyebb okot szolgáltatja. Mi most ezért a nyilvánosság előtt igyekszünk feltárni: valóban olyan kényes-e a kényes kérdés? Mi van Básival és Répással? • Egy teljes idényt hagyott már a háta mögött a Salgótarjáni TC labdarúgócsapata — ismételten — az élvonalban, de az együttes két legnevesebbnek mondható játékosa, Básti István és Répás Béla közül az előbbi egyáltalán nem, az utóbbi pedig csak elvétve jutott szóhoz, kapott helyet az együttesben? Dr. Lakat Károlytól, az STC vezető edzőjétől kérdeztük: számít-e a továbbiakban egyáltalán a két labdarúgóra? — Amikor Salgótarjánba kerültem, úgy terveztem, hogy ők ketten lesznek majd azok, akik viszik a prímet, akik magust köré gyűjtve a többieket, viszszavezetik a csapatot az élvonalba. Básti azonban már a kezdet kezdetén, az NB II-es bajnokság második (!) fordulójában Egerben megsérült, s a továbbiakban nem számíthattam rá. Érdekes az ő esete és feltétlenül elgondolkodásra késztető ... Ismeretes, hogy a játékost szinte teljes pályafutása során mennyi bírálat, elmarasztalás érte, sokan kifogásolták: nem elég harcos, kerüli az összecsapásokat, nem szeret „tűzbe menni”. Nos, kiderült: Básti szinte teljes pályafutását úgy játszotta végig, hogy közben térdkalácstörése volt, s erről senki nem tudott! Az Eger elleni mérkőzésen történt sérülése után megoperálták, s éppen azon a mérkőzésen — a Fűzfő ellen —, amikor az STC már NB I-be jutását ünnepelhette, ismét pályára léphetett. Számítok rá a továbbiakban is, a tavaszi idényben feltétlenül szerephez fog jutni. — Répás végigjátszotta a második vonal bajnokságát. Voltak gyengébb mérkőzései is, de sokkal többször játszott kitűnően, mint rosszul és összteljesítményével feltétlenül elégedett voltam. Később őt is sérülés akadályozta a játékban, s mire ismét harcra kész lett, új középpályás hármas szerveződött, amelynek tagjai jól játszottak, és nem lett volna célszerű a megbontásuk. Mindezt az egykori válogatott hihetetlen önfegyelemmel, s sportszerűséggel vette tudomásul. Hozzáállására a leg-jobb példa: az STC az Újpesti Dózsa elleni mérkőzésére készülődött a Megyeri úton. Répást a második csapat keretébe jelöltem. A legminimálisabb sérülésre való hivatkozással is lemondhatta volna a játékot, s még csak különösebben elmarasztalni sem lehetett volna érte... Ő azoban végigjátszotta a találkozót, s becsülettel harcolt azon a mérkőzésen, amelyet a csapat 9-0-ra elveszített! Jelenleg az a helyzet, hogy mindkettőjüknek meg kell harcolniuk a csapatba kerülésért, hiszen az együttes állandónak mondható Kiss, Földi, Kajdi középpályás sorával tulajdonképpen, összességében elégedett vagyok. Cs. Horváthot és Kovácsot kiadták . Hétfői számunkban megszólalt Cs. Horváth Tibor és Kovács Attila. Mindketten arról beszéltek, hogy volt csapatuk, a Rába ETO, illetve a PVSK nem adta ki őket, így várakozniuk kell , hacsak a napokban nem történik változás. Elhatároztuk, hogy megkérdezzük a két csapat illetékeseit: miért nem járulnak hozzá a klubcseréhez? És milyen érdekes az élet: a Rába ETO kedden kiadta a MÁV Előrének Cs. Horváthot, a PVSK pedig szerdán tárgyalt a kiadatás ügyében a Csepellel. Joggal merül fel a kérdés, miért kellett eddig várni a két labdarúgónak, ha most sikerült közös nevezőre jutni, miért nem történt így korábban? Először Horváth Bélát, a Rába ETO technikai vezetőjét kérdeztük Cs. Horváth Tibor ügyében, s aziránt is érdeklődtünk, mi a helyzet a Dunaújvárosban várakozó Virágh Ernővel? — A MÁV Előre illetékeseivel kedden tárgyaltunk. Ennek eredményeképpen a Rába ETO, arra való tekintettel, hogy Cs. Horváth Tibor továbbra is kitartott álláspontja mellett, Győrött hagyta lakását és Székesfehérvárra költözött, továbbá, mert a szakvezetés megtalálta helyettesét a csapatban, az MKSZ irányelveinek megfelelően hozzájárult ahhoz, hogy a játékos a MÁV Előréhez visszakerüljön, így nincsen akadálya annak, hogy a hét hónapja várakozó labdarúgó a MÁV Előrébe viszszatérve folytathassa NB I-es pályafutását. A fiú 1976-ban került hozzánk, majd 1978-ban nyújtotta be kérelmét, amelyben jelezte, vissza kíván térni régi egyesületébe. Hogy miért húzódott idáig az ügy, úgy gondolom, arra választ adtam. Virágh Ernő dolga más lapra tartozik, ő is tavaly nyáron adta be átigazolási kérelmét, mi azt megtagadtuk. Virágh Dunaújvárosba költözött, s hogy most mi van vele, nem tudjuk, mert ebben az évben sem ő, sem a Dunaújváros nem keresett meg újólag minket ebben az ügyben. Szerdán délben telefonon kerestük meg Alasis Gézát, a Pécsi VSK elnökét, akinél Kovács Attila ügyében érdeklődtünk. — A legfontosabbal kezdeném: Kovács Attilát egy órával ezelőtt kiadtuk a Csepel együttesének! Az előzményekről anynyit: Kovács személyét illetően írásbeli megállapodásunk volt a PMSC-vel, melynek értelmében a város élvonalbeli csapata hoszszútávon komolyan számolt a kapus leigazolásával. Olyanynyira, hogy korábban a PMSC lakást is biztosított számára. Talán érthető, hogy ilyen előzmények után ennyi ideig nem adtuk ki a játékost, hiszen bíztunk abban, hogy mégis viszszatér szülővárosába, Pécsre. Most azonban, látva eltökélt szándékát, valamint figyelembe véve a csepeliek kérését, a PMSC-vel egyetértésben döntöttünk a kiadatás mellett. © Vasasgond ellen, három helyért • A Vasas együttesében ősszel nem kevesebb, mint tíz labdarúgó osztozott a négy (olykor három) középpályás szerepkörön. Ha valaki kételkedne, íme a fenti csapatrészben tolongók teljes lajstroma: Komjáti, Silye, Müller, Gass, Zombori, Birinyi, Becsei, Szebegyinszky, Halász, Váradi! Az elkerülhetetlen sérülések és a hasonlóképpen óhatatlan formaingadozások, taktikai változtatások ellenére meghökkentően magas a szám. Kíváncsiak voltunk, hogyan akarja kamatoztatni csapata számára a középpályás dömpinget Mészöly Kálmán? Íme a vezetőedző válasza: — Választhatnám az egyszerűbb megoldást, azt mondván: mindenképpen a legjobb formát eláruló három játékos alkotja a középső csapatrészt. De a közhelyen túllépve néhány adalékkal kibővíthető a témakör. Nevezetesen: a leszerelő trióból (Izsó, Kiss, Orosházi) csak a Salgótarjánból igazolt labdarúgó, Orosházi gyarapítja a középpályás állományt. Természetesen várjuk katonáinkat, és sokat remélünk tőlük tavasszal. De vélhetően — erőnléti hiányosságaik miatt — kezdetben ők még nem jelentenek „megváltást”. Ráadásul a kátyúból azoknak kell kirántaniok a szekeret, akik belevitték. Tehát: Halász és Zombori mellett a megváltozott Müllerre számítok elsősorban. Első számú ,,készenléti ember” Szebegyinszky. Orosházi is kap lehetőséget, akárcsak Birinyi. Utóbbi tavasszal bizonyíthat, hiszen lakásgondjai tisztázódtak, családja felköltözött a fővárosba. Gass és Váradi visszatér a csatársorba, Becsei viszont bevonul. Öszszességében minden jelöltnek elegendő játéklehetőséget akarok adni, úgy, hogy ne legyen kapkodás és minél előbb kialakuljon a lehetőségekhez képest legerősebb, leghatékonyabb középpályás hármas.a Verebes: „Nem tehettem mást...” • A Kecskeméti SC labdarúgócsapata az elmúlt években sok nehézséggel küszködött, nagyon mérsékelten szerepelt. Tavaly nyáron új edző vette át a szakmai irányítást, Verebes József, a Ferencváros egykori csatára. A fiatal edző nagy ügybuzgalommal látott munkához, s csapata heteken át kitűnő eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, olyannyira, hogy két héten át nem talált legyőzőre. A vezetők a Népsportban is elismerően nyilatkoztak az edző munkájáról. Éppen ezért nem kis meglepetést keltett, hogy a napokban az egyesület és az edző közös megegyezéssel szerződést bontott, mégpedig Verebes kérésére. Az edző nem akart tovább Kecskeméten maradni. Vajon miért nem? Íme a válasza: — Nagyon nehezen szántam rá magam erre a döntésre, mert úgy érzem, hogy rövid idő alatt is sokat haladtunk előre, tehetséges fiatalokból jó csapat kovácsolódott össze. Egy ideig igyekeztem megbirkózni a különféle problémákkal. Azzal például, hogy a korszerű edzésmunkához nem voltak biztosítva a tárgyi feltételek, nem álltak rendelkezésre segédeszközök, hónapokon át a KTE sporttelepére jártunk vendégként gyakorolni, de csak fél pálya állt rendelkezésünkre. A csapat meglehetősen magára volt hagyatva, bár az egyesület vezetői minden vonatkozásban támogattak, de tíz héten át nem funkcionált a szakosztály-vezetőség. Többször kértem, hogy ezen a helyzeten változtassanak, de hiába. Mindezek ellenére maradtam volna, de végül is nem tehettem, mert egy-két vereség elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: a csapatépítésre vonatkozóan nem vallunk azonos elveket. A szakosztály-vezetőség egyik-másik tagja jogot formált magának ahhoz, hogy beleszóljon a szakmai munkába, egész pontosan: az összeállításba is! Egy ideig hadakoztam, megvédtem az elveimet, nem tűrtem beleszólást az edzői munkába, de aztán az örökös intrika kikezdte az idegeimet, s mivel többszöri tiltakozásom ellenére változás nem történt, először szóban, majd november 22-én írásban is felmondtam. A szerződésemet az MLSZ jóváhagyásával január 31-i hatállyal, közös megegyezéssel felbontottuk. Nagyon sajnálom a történteket, de az adott körülmények között nem tehettem mást.A szerződésbontás kapcsán az edzőbizottság képviseletében Száger György és dr. Szilágyi László, valamint az OTSH területi illetékese Kecskeméten kivizsgálta az ügyet. Száger György titkár elmondta, hogy a Kecskeméti SC módszertani elnökhelyettese, valamint a megyei TS elnöke nagyon elismerően nyilatkozott Verebes szakmai munkájáról. Megállapítást nyert az is, hogy a Kecskeméti SC szakosztályvezetősége nem a vezetési modell előírásai szerint dolgozott. Verebes felmondása után ezért járult hozzá az EB a szerződés kölcsönös felbontásához.) Ahol az NB I a cél A legnagyobb elszántsággal természetesen azok a csapatok láttak munkához, amelyek nem titkolják: 1979 őszét már a hazai labdarúgás „egyetemén”, az élvonalban szeretnék elkezdeni. Lássuk, mi újság a feljutásért küzdők háza táján? PVSK: A megszokott, hazai környezetet választották felkészülésük színhelyéül. Délelőttönként a Vasutas tornacsarnokában, , délutánonként pedig a pályán tartott edzéseket Rónai István vezető edző. Két sérültjük van, a tartalékkapus Pappnak eltörött az ujja, a csatársorban gyakran szerepet kapott Csaba pedig porcműtét előtt áll. Új játékosnak számít a második csapattól „előléptetett” Vér. Részt vesznek a Dunántúli Napló Kupában, február 11-én pedig nemzetközi mérkőzés keretében találkoznak majd az esztendők óta Pécsett felkészülő Kárpáti Lvov csapatával. KOMLÓ: A január 3-án kezdődött, s Komlón napközis rendszerben történt munka után 24. és 30. között Harkányban tartózkodott a csapat. Meggyes Lajos vezető edző és segítőtársai — Szám István, Faragó József — naponta két edzést tartottak a játékosoknak, ők a Hétfői Dunántúli Napló Kupa résztvevői. Kedvező jelnek tartják, hogy egyetlen sérültje sincs a keretnek. Ez Komlón meglehetősen ritka dolognak számít. Az ősszel szerepelt játékosok alkotják továbbra is az együttes gerincét, kibővül azonban a keret két leszerelővel, Radiccsal és Móddal. KAPOSVÁRI RÁKÓCZI: „Bajnokok leszünk!" — így kezdte a beszélgetést a kaposváriak ügyvezető elnöke, Varga Gyula. Derűlátását elsősorban azzal támasztotta alá, hogy az őszi idény hajrájában végre öszszerázódott a csapat, s a felkészülésnek eddig lezárult szaka Nem véletlenül szerepel a célkitűzések között elsöprő nagyságrendben a 15-ös szám! A kiírás értelmében ugyanis annak a csapatnak, amelyik a 15. helyen végez, osztályozó nélkül biztosított a részvétele a következő bajnoki esztendőben is a második vonalban. Mindezzel kapcsolatban érdemes feleleveníteni egy nyilatkozatot, amelyet a MÁV Nagykanizsai TE vezető edzője, Németh Lajos Nehéz az út... 18 hét... Megannyi remény, vágyakozás, terv hordozója. Vajon kiknek sikerül az eredeti — vagy már időközben módosított — célkitűzésüket valóra váltani, lak várhatják majd nyugodtan, a becsülettel elvégzett munka tudatában az utolsó játékvezetői sípszót? Érdemes talán egy kicsit elidőzni ezeknél a bizonyos célkitűzéseknél... Az őszi idény elteltével mindenki megvonhatja saját mérlegét, pontosan felmérheti az erőviszonyokat, érezheti — sőt éreznie kell! —, hol szükséges erősítenie. Táblázatunkból kiderül: hat csapat teljesítette eddig túl a tervét, öten az elképzeléseik keretén belül vannak, míg 9 (!) együttes még „mínuszban” van... tett — még a bajnokság rajtja előtt. Arra a kérdésre, hogy mi az együttes célkitűzése az 1978 —79-es bajnoki esztendőre? — a szakvezető így válaszolt: „1979 júniusában ezt szeretnénk olvasni a Népsport hasábjain: 15. a MÁV NTE." És milyen a futball: a nagykanizsai csapat éppen az oly hőn áhított helyről vág majd neki a folytatásnak ... Lakat T. Károly pc ,P,T Eredeti Jelenlegi Különbség__________célkitűzés helyezés __________ PVSK 15. 1. 0 Komló 5. 2. +3 Kaposvár 1. 3. —2 MÁV DAC 10. 4. +6 Bábolna 12. ,5. 4-7 Ajka 4—6. 6. 0 Sabaria 15. 7. +8 • Sopron 15. 8. +7 Szekszárd 6—10. 9. 0 Olajbányász 1— 3. 10. —7 Pét 12—15. 11. +1 Bauxitbányász 6—10. 12. —2 Dorog 5— 8. 13. —5 Bakony Vegyész 10—14. 14. 0 MÁV NTE 15. 15. 0 Fűzfő 10—14. 16. —2 H. Rákóczi SE 10. 17. —7 Oroszlány 10. 18. —8 KOMÉP 15. 19. —4 Répcelak 15. 20. —5 NÉPSPORT 3 A NYUGATI CSOPORT KÉPESKÖNYVE A mezőny többségének vágya: bentmaradni! _NB II-es őrjáratunk következő „terepe” a Nyugati csoport meglehetősen színes, változatos vidéke. A bajnoki pontvadászat a második vonal dunántúli „szekciójában” fejeződött be talán a legérdekesebben: az őszi idény zárását követően három szabályos részre tagolódott a táblázat. Négyen — PVSK, Komló, Kaposvár, MÁV DAC — a feljutásért harcolnak, az 5. Bábolnától a 13. Dorogig az úgynevezett „veszélymentes” zóna következik — feljutási célok, lehetőségek nélkül, többékevésbé mentesen a kiesés veszélyétől —, míg a 15. MÁV NTE-től a sereghajtó Répcelakig azoknak a csapatoknak a csoportja zárja a mezőnyt, amelyeknek már csak egyetlen idény időtartamú lehetőségük maradt arra, hogy második vonalbeli tagságukat meghosszabbítsák. Innen folytatják A február 18-i rajton a következő párosításban találkoznak majd egymással az együttesek. (Az egyes mérkőzések után zárójelben a két csapat őszi mérkőzésének eredménye áll, a mostani pályaválasztó szempontjából!) Bauxitbányász—PVSK (0-3), MÁV NTE—Olajbányász (1-0), Oroszlány—KOMÉP (1-0); Komló —Sopron (0-0); Kaposvári Rákóczi—Dorog (0-1); Ajka Alumínium—Szekszárd (0-1); Bábolna—MIKE Fűzfő (0-0); Répcelak— MÁV DAC (0-3); Bakony Vegyész—Silbaria (1-1); Honvéd Rákóczi SE-Pét (1-3), szó is kedvezőnek mondható. A szakvezetés továbbra is a régi „felállásban” dolgozik. Németh Lajos vezetőedző munkáját Preiner Kálmán segíti, akinek afrikai szerződése „vaklármának” bizonyult. Harmadikként Váradi Lajos foglalkozik a kerettel. A téli időszakot a szakosztály vezetése egyébként arra használta fel, hogy „a föld alól is!” jelszóval góllövőcsatárt találjon a csapat számára. Egyéb megoldás híján végül a Somogy megyei bajnokság két gólzsákját, a kadarkúti Nagyot, valamint a Honvéd Kiss J. SE- től leszerelő Fábiánt szerződtették. A régiek közül számíthatnak már a sérüléséből felépült Marcsok játékára is. MÁV DAC: A Győr-nádorvárosi csapat háza táján a tél két jelentősebb újsággal szolgált. Az első: a vezető edző Bundzsák Dezső Egyiptomba távozott, utóda Kuti Herbert, a második: az egyesület sporttelepének szanálása elhúzódik, így tavasszal még a régi pályán játsszák bajnoki mérkőzéseiket a győriek. A játékosállományban történt változások: Kormost kiadták a ZTE-nek, viszont leigazolták Csornáról a középpályást játszó Kontót, leszerelt Tukovicz, s az első csapattal edz a saját nevelésű Horváth, aki minden bizonnyal bemutatkozik majd tavasszal az NB II-ben. A középmezőny hétköznapjai A holt idény, persze, szorgos készülődéssel telt azoknál a csapatoknál is, amelyek nem kergetnek különösebb álmokat. A Bábolna két héten át a csehszlovákiai Banovcén készült, az Ajka Hévízen, a Sabaria egy héten át Szombathelyen, majd Kőszegen,, a Sopron, a Szekszárd és az Olajbányász hazai környezetben, a Pét Fertőrákoson, a Bauxitbányász Esztergomban, a Dorog otthon, a Bakony Vegyész pedig Hévízen töltötte a felkészülés alapjának mondható legfontosabb időszakot. Minderre nem volt jellemző a nagy, jelentős „játékosforgás”, a csapatok döntő többségénél leszerelő katonákat várnak viszsza, illetve bevonulásra készülődőktől búcsúzkodnak. Bábolnán a leszerelő Nagy, Ajkán Magyar, Péter Szőke és Mátyás kapcsolódott be az első csapat munkájába. Új játékos Sopronban a helyi Postától igazolt Szabó, valamint a Rábatamásiból érkezett Kocsis, Veszprémben, a Bakony Vegyésznél pedig Scheffer és a várpalotai Harmat. Szintén ettől a csapattól kaptuk a hírt: a Vegyész két játékosa, Csősz és Öllé szerződést bontott, mindketten eltávoztak az egyesülettől. Néhány játékos komolyabb sérüléssel bajlódik. Így például a tavaszi idényben Kerekes Imre, a Nagykanizsai Olajbányász edzője nem számíthat két állandó, a kezdő csapatban sorolható játékosára, Simonra és Butira, akik porcműtéten estek át. Az említett együttesek az elkövetkezendő időben sorozatban játsszák majd az előkészületi mérkőzéseket. A legrangosabbnak mondható műsora a Bábolnának van, hiszen ők februárban bekapcsolódnak a Nemzeti Bajnokságok Kupájába is, ahol a Ferencváros, a Dunaújváros és a Bp. Spartacus lesz az ellenfelük. Az Olajbányásznak még nemzetközi mérkőzésre is van lehetősége: a lengyel Sombierski, majd a Katowice csapatát látják vendégül. 1. PVSK 20 14 2 4 38-15 30 2. Komló 20 11 6 3 23- 7 28 3. Kaposvár 20 9 9 2 29-14 27 4. MÁV D. 20 11 5 4 33-19 27 5. Bábolna 20 8 7 5 22-21 23 6. Ajka 20 7 7 6 23-20 21 7. Sabaria 20 6 8 6 16-17 20 8. Sopron 20 8 4 8 19-21 20 9. Szekszárd 20 7 5 8 19-16 19 10. Olajbánya 20 7 5 8 25-25 19 11. Pét 20 5 9 6 26-33 19 12. Tapolca 20 7 4 9 24-24 18 13. Dorog 20 6 6 8 18-22 18 14. Bakony V. 20 5 7 8 21-25 17 15. MNTE 20 6 5 9 14-22 17 16. Fűzfő 20 5 7 8 13-25 17 17. Rákóczi 20 5 6 9 22-27 16 18. Oroszlány 20 5 6 9 19-29 16 19. KOMÉP 20 6 3 11 20-26 15 20. Répcelak 20 4 5 11 17-33 13 Ahol „ég a ház" A sereghajtók csoportjához tartozó hat csapat közül a MÁV Nagykanizsai TE, az Oroszlány, a Fűzfő otthonában, a KOMÉP Komáromban, a Répcelak Répceszentgyörgyön, a Honvéd Rákóczi SE pedig a tatai edzőtáborban készült. A Fűzfőnél, az Oroszlánynál és a MÁV NTE- nél a korábbi keret tagjai vágtak neki a munkának, míg Répcelakon a Simaságról igazolt Varga, valamint Scheffer és Polgár, a KOMÉP-nél a Salgótarjántól „elbocsátott” Radics számít új embernek, a Honvéd Rákóczi SE-nél pedig azok, akik a közeljövőben kezdik meg katonai szolgálatukat. Újság még, hogy a répcelaki Prystupát megoperálták, Soós viszont orvosi javaslatra abbahagyta az aktív labdarúgást, hogy a Honvéd Rákóczi SE-től leszerelt Markó, Varga, Molnár és Németh; hogy Oroszlányban Kovács Lajost porccal operálták, s Hacker sem lehet ott a rajtnál — térdsérülés miatt, hogy Fűzfőn az eddigi vészes gólszegénység megszüntetése érdekében csatárok után nézett a szakvezetés, s négy leszerelő játékost szerződtetett a klubhoz. Ezen együtteseknél a tét talán legfontosabb feladata volt, hogy a szakvezetők hitet, lelkesedést öntsenek a játékosokba, elhitessék velük: még semmi sincs veszve, a hátralevő 18 forduló alatt szinte a teljes táblázatot át lehet írni...