Népsport, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

XXXV. 26. ♦ 1979. február 1. LABDARÚGÁS ­ Válaszok kényes kérdésekre Az egyik jelentős különbség a jó és a rossz hír között, hogy az utóbbi nehezebben viseli el a nyilvánosságot. Annak ellenére, hogy a lelkesítő és a lehangoló események kiegyensúlyozzák egymást, mégis többször dicsérünk és kevesebbet bírálunk. A másik jelentős különbség a jó és a rossz hír között: a jó két mankón biceg, a rossz viszont a szelek szárnyán repül. Ez a jelenség pletykapótlék szerepet tölt be. Min­denki imád bennfentesnek látszani, pus­mogni, a pesti nyelv pedig (mely nyelv mer­ne versenyezni vele?) azonmód célba veszi azt, aki erre a legcsekélyebb okot szolgál­tatja. Mi most ezért a nyilvánosság előtt igyek­szünk feltárni: valóban olyan kényes-e a kényes kérdés?­ ­ Mi van Básival és Répással? • Egy teljes idényt ha­gyott már a­ háta mögött a Salgótarjáni TC labdarúgó­­csapata — ismételten — az élvonalban, de az együttes két legnevesebbnek mondha­tó játékosa, Básti István és Répás­ Béla közül az előbbi egyáltalán nem, az utóbbi pedig csak elvétve jutott szóhoz, kapott helyet az együttesben? Dr. Lakat Ká­­rolytól, az STC vezető edző­jétől kérdeztük: számít-e a továbbiakban egyáltalán a két labdarúgóra? — Amikor Salgótarjánba ke­rültem, úgy terveztem, hogy ők ketten lesznek majd azok, akik viszik a prímet, akik magust köré gyűjtve a többieket, visz­­szavezetik a csapatot az élvonal­ba. Básti azonban már a kezdet kezdetén, az NB II-es bajnokság második (!) fordulójában Eger­ben megsérült, s a továbbiakban nem számíthattam rá. Érdekes az ő esete és feltétlenül elgon­dolkodásra késztető ... Ismere­tes, hogy a játékost szinte teljes pályafutása során mennyi bírá­lat, elmarasztalás érte, sokan ki­fogásolták: nem elég harcos, kerüli az összecsapásokat, nem szeret „tűzbe menni”. Nos, ki­derült: Básti szinte teljes pá­lyafutását úgy játszotta végig, hogy közben térdkalácstörése volt, s erről senki nem tudott! Az Eger elleni mérkőzésen tör­tént sérülése után megoperál­ták, s éppen azon a mérkőzé­sen — a Fűzfő ellen —, amikor az STC már NB I-be jutását ünnepelhette, ismét pályára lép­hetett. Számítok rá a továbbiak­ban is, a tavaszi idényben fel­tétlenül szerephez fog jutni. — Répás végigjátszotta a má­sodik vonal bajnokságát. Voltak gyengébb mérkőzései is, de sok­kal többször játszott kitűnően, mint rosszul és összteljesítmé­nyével feltétlenül elégedett vol­tam. Később őt is sérülés aka­dályozta a játékban, s mire is­mét harcra kész lett, új közép­pályás hármas szerveződött, amelynek tagjai jól játszottak, és nem lett volna célszerű a megbontásuk. Mindezt az egyko­ri válogatott hihetetlen önfegye­lemmel, s sportszerűséggel vette tudomásul. Hozzáállására a leg-jobb példa: az STC az Újpesti Dózsa elleni mérkőzésére készü­lődött a Megyeri úton. Répást a második csapat keretébe jelöl­tem. A legminimálisabb sérülés­re való hivatkozással is lemond­hatta volna a játékot, s még csak különösebben elmarasztalni sem lehetett volna érte... Ő azoban végigjátszotta a találko­zót, s becsülettel harcolt azon a mérkőzésen, amelyet a csapat 9-0-ra elveszített! Jelenleg az a helyzet, hogy mindkettőjüknek meg kell har­colniuk a csapatba kerülésért, hiszen az együttes állandónak mondható Kiss, Földi, Kajdi kö­zéppályás sorával tulajdonkép­pen, összességében elégedett va­gyok.­ ­ Cs. Horváthot és Kovácsot kiadták . Hétfői számunkban megszólalt Cs. Horváth Ti­bor és Kovács Attila. Mind­ketten arról beszéltek, hogy volt csapatuk, a Rába ETO, illetve a PVSK nem adta ki őket, így várakozniuk kell , hacsak a napokban nem tör­ténik változás. Elhatároz­tuk, hogy megkérdezzük a két csapat illetékeseit: miért nem járulnak hozzá a klub­cseréhez? És milyen érdekes az élet: a Rába ETO kedden kiadta a MÁV Előrének Cs. Horváthot, a PVSK pedig szerdán tárgyalt a kiadatás ügyében a Csepellel. Joggal merül fel a kérdés, miért kellett eddig várni a két labdarúgónak, ha most sike­rült közös nevezőre jutni, miért nem történt így ko­rábban? Először Horváth Bélát, a Rá­ba ETO technikai vezetőjét kér­deztük Cs. Horváth Tibor ügyé­ben, s aziránt is érdeklődtünk, mi a helyzet a Dunaújvárosban várakozó Virágh Ernővel? — A MÁV Előre illetékeseivel kedden tárgyaltunk. Ennek ered­ményeképpen a Rába ETO, ar­ra való tekintettel, hogy Cs. Horváth Tibor továbbra is ki­tartott álláspontja mellett, Győ­rött hagyta lakását és Székesfe­hérvárra költözött, továbbá, mert a szakvezetés megtalálta helyet­tesét a csapatban, az MKSZ irányelveinek megfelelően hozzá­járult ahhoz, hogy a játékos a MÁV Előréhez visszakerüljön, így nincsen akadálya annak, hogy a hét hónapja várakozó labdarúgó a MÁV Előrébe visz­­szatérve folytathassa NB I-es pályafutását. A fiú 1976-ban ke­rült hozzánk, majd 1978-ban nyújtotta be kérelmét, amelyben jelezte, vissza kíván térni régi egyesületébe. Hogy miért húzó­dott idáig az ügy, úgy gondolom, arra választ adtam. Virágh Ernő dolga más lapra tartozik, ő is tavaly nyáron adta be átiga­zolási kérelmét, mi azt megta­gadtuk. Virágh Dunaújvárosba költözött, s hogy most mi van vele, nem tudjuk, mert ebben az évben sem ő, sem a Dunaúj­város nem keresett meg újólag minket ebben az ügyben. Szerdán délben telefonon ke­restük­ meg Alasis Gézát, a Pécsi VSK elnökét, akinél Kovács At­tila ügyében érdeklődtünk. — A legfontosabbal kezde­ném: Kovács Attilát egy órával ezelőtt kiadtuk a Csepel együt­tesének! Az előzményekről any­­nyit: Kovács személyét illetően írásbeli megállapodásunk volt a PMSC-vel, melynek értelmében a város élvonalbeli csapata hosz­­szútávon komolyan számolt a kapus leigazolásával. Olyany­­nyira, hogy korábban a PMSC lakást is biztosított számára. Ta­lán érthető, hogy ilyen előz­mények után ennyi ideig nem adtuk ki a játékost, hiszen bíztunk abban, hogy mégis visz­­szatér szülővárosába, Pécsre. Most azonban, látva eltökélt szándékát, valamint figyelembe véve a csepeliek kérését, a PMSC-vel egyetértésben döntöt­tünk a kiadatás mellett. © Vasasgond e­ll­en, három helyért • A Vasas együttesében ősszel nem kevesebb, mint tíz labdarúgó osztozott a négy (olykor három) közép­pályás szerepkörön. Ha va­laki kételkedne, íme a fenti csapatrészben tolongók teljes lajstroma: Komjáti, Silye, Müller, Gass, Zombori, Biri­­nyi, Becsei, Szebegyinszky, Halász, Váradi! Az elkerül­hetetlen sérülések és a ha­sonlóképpen óhatatlan for­maingadozások, taktikai vál­toztatások ellenére meghök­kentően magas a szám. Kíváncsiak voltunk, hogyan akarja kamatoztatni csapata számára a középpályás döm­­pinget Mészöly Kálmán? Íme a vezető­edző válasza: — Választhatnám az egysze­rűbb megoldást, azt mondván: mindenképpen a legjobb formát eláruló három játékos alkotja a középső csapatrészt. De a köz­helyen túllépve néhány adalék­kal kibővíthető a témakör. Ne­vezetesen: a leszerelő trióból (Izsó, Kiss, Orosházi) csak a Salgótarjánból igazolt labdarú­gó, Orosházi gyarapítja a kö­zéppályás állományt. Természe­tesen várjuk katonáinkat, és sokat remélünk tőlük tavasszal. De vélhetően — erőnléti hiá­nyosságaik miatt — kezdetben ők még nem jelentenek „meg­váltást”. Ráadásul a kátyúból azoknak kell kirántaniok a sze­keret, akik belevitték. Tehát: Halász és Zombori mellett a megváltozott Müllerre számítok elsősorban. Első számú ,,készen­léti ember” Szebegyinszky. Orosházi is kap lehetőséget, akárcsak Birinyi. Utóbbi ta­vasszal bizonyíthat, hiszen la­kásgondjai tisztázódtak, családja felköltözött a fővárosba. Gass és Váradi visszatér a csatársor­ba, Becsei viszont bevonul. Ösz­­szességében minden jelöltnek elegendő játéklehetőséget akarok adni, úgy, hogy ne legyen kap­kodás és minél előbb kialakul­jon a lehetőségekhez képest leg­erősebb, leghatékonyabb közép­pályás hármas.a Verebes: „Nem tehettem mást...” • A Kecskeméti SC lab­darúgócsapata az elmúlt években sok nehézséggel küszködött, nagyon mérsé­kelten szerepelt. Tavaly nyá­ron új edző vette át a szak­mai irányítást, Verebes Jó­zsef, a Ferencváros egykori csatára. A fiatal edző nagy ügybuzgalommal látott mun­kához, s csapata heteken át kitűnő eredményekkel­ hívta fel magára a figyelmet, oly­annyira, hogy két héten át nem talált legyőzőre. A ve­zetők a Népsportban is el­ismerően nyilatkoztak az edző munkájáról. Éppen ezért nem kis meglepetést keltett, hogy a napokban az egyesület és az edző közös megegyezéssel szerződést bontott, mégpedig Verebes kérésére. Az edző nem akart tovább Kecskeméten marad­ni. Vajon miért nem? Íme a válasza: — Nagyon nehezen szántam rá magam erre a döntésre, mert úgy érzem, hogy rövid idő alatt is sokat haladtunk előre, tehet­séges fiatalokból jó csapat ko­­vácsolódott össze. Egy ideig igyekeztem megbirkózni a kü­lönféle problémákkal. Azzal pél­dául, hogy a korszerű edzés­munkához nem voltak biztosítva a tárgyi feltételek, nem álltak rendelkezésre segédeszközök, hó­napokon át a KTE sporttelepére jártunk vendégként gyakorolni, de csak fél pálya állt rendelke­zésünkre. A csapat meglehető­sen magára volt hagyatva, bár az egyesület vezetői minden vo­natkozásban támogattak, de tíz héten át nem funkcionált a szakosztály-vezetőség. Többször kértem, hogy ezen a helyzeten változtassanak, de hiába. Mind­ezek ellenére maradtam volna, de végül is nem tehettem, mert egy-két vereség elég volt ah­hoz, hogy kiderüljön: a csapat­­építésre vonatkozóan nem val­lunk azonos elveket. A szakosz­tály-vezetőség egyik-másik tagja jogot formált magának ahhoz, hogy beleszóljon a szakmai munkába, egész pontosan: az összeállításba is! Egy ideig ha­dakoztam, megvédtem az elvei­met, nem tűrtem beleszólást az edzői munkába, de aztán az örö­kös intrika kikezdte az idegei­met, s mivel többszöri tiltako­zásom ellenére változás nem tör­tént, először szóban, majd no­vember 22-én írásban is fel­­mondtam. A szerződésemet az MLSZ jóváhagyásával január 31-i hatállyal, közös megegye­zéssel felbontottuk. Nagyon saj­nálom a történteket, de az adott körülmények között nem tehet­tem mást.­­A szerződésbontás kapcsán az edzőbizottság képviseleté­ben Száger György és dr. Szilágyi László, valamint az OTSH területi illetékese Kecskeméten kivizsgálta az ügyet. Száger György titkár elmondta, hogy a Kecskemé­ti SC módszertani elnök­­helyettese, valamint a me­gyei TS elnöke nagyon el­ismerően nyilatkozott Vere­bes szakmai munkájáról. Megállapítást nyert az is, hogy a Kecskeméti SC szak­osztályvezetősége nem a ve­zetési modell előírásai sze­rint dolgozott. Verebes fel­mondása után ezért járult hozzá az EB a szerződés kölcsönös felbontásához.) Ahol az NB I a cél A legnagyobb elszántsággal természetesen azok a csapatok láttak munkához, amelyek nem titkolják: 1979 őszét már a ha­zai labdarúgás „egyetemén”, az élvonalban szeretnék elkezdeni. Lássuk, mi újság a feljutásért küzdők háza táján? PVSK: A megszokott, hazai környezetet választották felké­szülésük színhelyéül. Délelőttön­ként a Vasutas tornacsarnoká­ban, , délutánonként pedig a pá­lyán tartott edzéseket Rónai István vezető edző. Két sérült­jük van, a tartalékkapus Papp­­nak eltörött az ujja, a csatár­sorban gyakran szerepet kapott Csaba pedig porcműtét előtt áll. Új játékosnak számít a máso­dik csapattól „előléptetett” Vér. Részt vesznek a Dunántúli Napló Kupában, február 11-én pedig nemzetközi mérkőzés ke­retében találkoznak majd az esztendők óta Pécsett felkészülő Kárpáti Lvov csapatával. KOMLÓ: A január 3-án kez­dődött, s Komlón napközis rendszerben történt munka után 24. és 30. között Harkányban tartózkodott a csapat. Meggyes Lajos vezető edző és segítőtár­sai — Szám István, Faragó Jó­zsef — naponta két edzést tar­tottak a játékosoknak, ők a Hétfői Dunántúli Napló Kupa résztvevői. Kedvező jelnek tart­ják, hogy egyetlen sérültje sincs a keretnek. Ez Komlón megle­hetősen ritka dolognak számít. Az ősszel szerepelt játékosok al­kotják továbbra is az együttes gerincét, kibővül azonban a ke­ret két leszerelővel, Radiccsal és Móddal. KAPOSVÁRI RÁKÓCZI: „Bajnokok leszünk!" — így kezdte a beszélgetést a kapos­váriak ügyvezető elnöke, Varga Gyula. Derűlátását elsősorban azzal támasztotta alá, hogy az őszi idény hajrájában végre ösz­­szerázódott a csapat, s a felké­szülésnek eddig lezárult szaka­ Nem véletlenül szerepel a cél­kitűzések között elsöprő nagy­ságrendben a 15-ös szám! A ki­írás értelmében ugyanis annak a csapatnak, amelyik a 15. he­lyen végez, osztályozó nélkül biztosított a részvétele a követ­kező bajnoki esztendőben is a második vonalban. Mindezzel kapcsolatban érdemes feleleve­níteni egy nyilatkozatot, ame­lyet a MÁV Nagykanizsai TE vezető edzője, Németh Lajos Nehéz az út... 18 hét... Megannyi remény, vágyakozás, terv hordozója. Va­jon kiknek sikerül az eredeti — vagy már időközben módosí­tott — célkitűzésüket valóra vál­tani, lak várhatják majd nyu­godtan, a becsülettel elvégzett munka tudatában az utolsó já­tékvezetői sípszót? Érdemes ta­lán egy kicsit elidőzni ezeknél a bizonyos célkitűzéseknél... Az őszi idény elteltével mindenki megvonhatja saját mérlegét, pontosan felmérheti az erővi­szonyokat, érezheti — sőt érez­nie kell! —, hol szükséges erő­sítenie. Táblázatunkból kiderül: hat csapat teljesítette eddig túl a tervét, öten az elképzeléseik keretén belül vannak, míg 9 (!) együttes még „mínuszban” van... tett — még a bajnokság rajtja előtt. Arra a kérdésre, hogy mi az együttes célkitűzése az 1978 —79-es bajnoki esztendőre? — a szakvezető így válaszolt: „1979 júniusában ezt szeretnénk olvasni a Népsport hasábjain: 15. a MÁV NTE." És milyen a futball: a nagykanizsai csapat éppen az oly hőn áhított hely­ről vág majd neki a folytatás­nak ... Lakat T. Károly pc ,P,T Eredeti Jelenlegi Különbség­­__________célkitűzés helyezés __________ PVSK 1­­5. 1. 0 Komló 5. 2. +3 Kaposvár 1. 3. —2 MÁV DAC 10. 4. +6 Bábolna 12. ,5. 4-7 Ajka 4—6. 6. 0 Sabaria 15. 7. +8 • Sopron­­ 15. 8. +7 Szekszárd 6—10. 9. 0 Olajbányász 1— 3. 10. —7 Pét 12—15. 11. +1 Bauxitbányász 6—10. 12. —2 Dorog 5— 8. 13. —5 Bakony Vegyész 10—14. 14. 0 MÁV NTE 15. 15. 0 Fűzfő 10—14. 16. —2 H. Rákóczi SE 10. 17. —7 Oroszlány 10. 18. —8 KOMÉP 15. 19. —4 Répcelak 15. 20. —5 NÉPSPORT 3 A NYUGATI CSOPORT KÉPESKÖNYVE A mezőny többségének vágya: bentmaradni! _NB II-es őrjáratunk követke­ző „terepe” a Nyugati csoport meglehetősen színes, változatos vidéke. A bajnoki pontvadászat a második vonal dunántúli „szekciójában” fejeződött be ta­lán a legérdekesebben: az őszi idény zárását követően három szabályos részre tagolódott a táblázat. Négyen — PVSK, Komló, Kaposvár, MÁV DAC — a feljutásért harcolnak, az 5. Bábolnától a 13. Dorogig az úgynevezett „veszélymentes” zó­na következik — feljutási cé­lok, lehetőségek nélkül, többé­­kevésbé mentesen a kiesés ve­szélyétől —, míg a 15. MÁV NTE-től a sereghajtó Répcelakig azoknak a csapatoknak a cso­portja zárja a mezőnyt, ame­lyeknek már csak egyetlen idény időtartamú lehetőségük maradt arra, hogy második vo­nalbeli tagságukat meghosszab­bítsák. Innen folytatják A február 18-i rajton a kö­vetkező párosításban találkoz­nak majd egymással az együtte­sek. (Az egyes mérkőzések után zárójelben a két csapat őszi mér­kőzésének eredménye áll, a mostani pályaválasztó szem­pontjából!) Bauxitbányász—PVSK (0-3), MÁV NTE—Olajbányász (1-0), Oroszlány—KOMÉP (1-0); Komló —Sopron (0-0); Kaposvári Rá­kóczi—Dorog (0-1); Ajka­ Alu­mínium—Szekszárd (0-1); Bá­bolna—MIKE Fűzfő (0-0); Rép­celak— MÁV DAC (0-3); Bakony Vegyész—Silbaria (1-1); Honvéd Rákóczi SE-Pét (1-3), szó is kedvezőnek mondható. A szakvezetés továbbra is a régi „felállásban” dolgozik. Németh Lajos vezető­edző munkáját Preiner Kálmán segíti, akinek afrikai szerződése „vaklármá­nak” bizonyult. Harmadikként Váradi Lajos foglalkozik a ke­rettel. A téli időszakot a szak­osztály vezetése egyébként arra használta fel, hogy „a föld alól is!” jelszóval góllövőcsatárt ta­láljon a csapat számára. Egyéb megoldás híján végül a So­mogy megyei bajnokság két gól­zsákját, a kadarkúti Nagyot, valamint a Honvéd Kiss J. SE- től leszerelő Fábiánt szerződtet­ték. A régiek közül számíthat­nak már a sérüléséből felépült Marcsok játékára is. MÁV DAC: A Győr-nádor­­városi csapat háza táján a tél két jelentősebb újsággal szolgált. Az első: a vezető edző Bund­­zsák Dezső Egyiptomba távo­zott, utóda Kuti Herbert, a második: az egyesület sport­telepének szanálása elhúzó­dik, így tavasszal még a régi pályán játsszák bajnoki mérkő­zéseiket a győriek. A játékosál­lományban történt változások: Kormost kiadták a ZTE-nek, vi­szont leigazolták Csornáról a középpályást játszó Kontót, le­szerelt Tukovicz, s az első csa­pattal edz a saját nevelésű Horváth, aki minden bizonnyal bemutatkozik majd tavasszal az NB II-ben. A középmezőny hétköznapjai A holt idény, persze, szorgos készülődéssel telt azoknál a csa­patoknál is, amelyek nem ker­getnek különösebb álmokat. A Bábolna két héten át a cseh­szlovákiai Banovcén készült, az Ajka Hévízen, a Sabaria egy héten át Szombathelyen, majd Kőszegen,, a Sopron, a Szek­szárd és az Olajbányász hazai környezetben, a Pét Fertőráko­son, a Bauxitbányász Eszter­gomban, a Dorog otthon, a Ba­kony Vegyész pedig Hévízen töltötte a felkészülés alapjának mondható legfontosabb idősza­kot. Minderre nem volt jellemző a nagy, jelentős „játékosforgás”, a csapatok döntő többségénél le­szerelő katonákat várnak visz­­sza, illetve bevonulásra készü­­lődőktől búcsúzkodnak. Bábol­nán a leszerelő Nagy, Ajkán Magyar, Péter Szőke és Má­tyás kapcsolódott be az első csapat munkájába. Új játékos Sopronban a helyi Postától iga­zolt Szabó, valamint a Rábata­­másiból érkezett Kocsis, Veszp­rémben, a Bakony Vegyésznél pedig Scheffer és a várpalotai Harmat. Szintén ettől a csapat­tól kaptuk a hírt: a Vegyész két játékosa, Csősz és Öllé szerződést bontott, mindketten eltávoztak az egyesülettől. Né­hány játékos komolyabb sérü­léssel bajlódik. Így például a tavaszi idényben Kerekes Imre, a Nagykanizsai Olajbányász ed­zője nem számíthat két állan­dó, a kezdő csapatban sorolha­tó játékosára, Simonra és Bu­tira, akik porcműtéten estek át. Az említett együttesek az el­következendő időben sorozatban játsszák majd az előkészületi mérkőzéseket. A legrangosabb­nak mondható műsora a Bá­bolnának van, hiszen ők febru­árban bekapcsolódnak a Nem­zeti Bajnokságok Kupájába is, ahol a Ferencváros, a Dunaúj­város és a Bp. Spartacus lesz az ellenfelük. Az Olajbányász­nak még nemzetközi mérkőzés­re is van lehetősége: a lengyel Sombierski, majd a Katowice csapatát látják vendégül. 1. PVSK 20 14 2 4 38-15 30 2. Komló 20 11 6 3 23- 7 28 3. Kaposvár 20 9 9 2 29-14 27 4. MÁV D. 20 11 5 4 33-19 27 5. Bábolna 20 8 7 5 22-21 23 6. Ajka 20 7 7 6 23-20 21 7. Sabaria 20 6 8 6 16-17 20 8. Sopron 20 8 4 8 19-21 20 9. Szekszárd 20 7 5 8 19-16 19 10. Olajbánya 20 7 5 8 25-25 19 11. Pét 20 5 9 6 26-33 19 12. Tapolca 20 7 4 9 24-24 18 13. Dorog 20 6 6 8 18-22 18 14. Bakony V. 20 5 7 8 21-25 17 15. MNTE 20 6 5 9 14-22 17 16. Fűzfő 20 5 7 8 13-25 17 17. Rákóczi 20 5 6 9 22-27 16 18. Oroszlány 20 5 6 9 19-29 16 19. KOMÉP 20 6 3 11 20-26 15 20. Répcelak 20 4 5 11 17-33 13 Ahol „ég a ház" A sereghajtók csoportjához tartozó hat csapat közül a MÁV Nagykanizsai TE, az Oroszlány, a Fűzfő otthonában, a KOMÉP Komáromban, a Répcelak Rép­­ceszentgyörgyön, a Honvéd Rá­kóczi SE pedig a tatai edzőtá­borban készült. A Fűzfőnél, az Oroszlánynál és a MÁV NTE- nél a korábbi keret tagjai vág­tak neki a munkának, míg Répcelakon a Simaságról igazolt Varga, valamint Scheffer és Polgár, a KOMÉP-nél a Salgó­tarjántól „elbocsátott” Radics számít új embernek, a Honvéd Rákóczi SE-nél pedig azok, akik a közeljövőben kezdik meg ka­tonai szolgálatukat. Újság még, hogy­ a répcelaki Prystupát megoperálták, Soós viszont orvosi javaslatra abba­hagyta az aktív labdarúgást, hogy a Honvéd Rákóczi SE-től leszerelt Markó, Varga, Molnár és Németh; hogy Oroszlányban Kovács Lajost porccal operál­ták, s Hacker sem lehet ott a rajtnál — térdsérülés miatt, hogy Fűzfőn az eddigi vészes gólszegénység megszüntetése ér­dekében csatárok után nézett a szakvezetés, s négy leszerelő já­tékost szerződtetett a klubhoz. Ezen együtteseknél a tét ta­lán legfontosabb feladata volt, hogy a szakvezetők hitet, lel­kesedést öntsenek a játékosok­ba, elhitessék velük: még sem­mi sincs veszve, a hátralevő 18 forduló alatt szinte a teljes táb­lázatot át lehet írni...

Next