Népsport, 1979. augusztus (35. évfolyam, 180-206. szám)
1979-08-01 / 180. szám
2 NÉPSPORT A Megyei bajnokság Zala megye Lenti TE 1936, piros-fehér, 3, 62. Németh Imre, 1953. Régen volt olyan érdekes, izgalmas és változatos küzdelem a Zala megyei bajnokságban, mint az idén! És főleg, a bajnokság végén. Először a Lenti és a Honvéd Katona SE vivott nagy harcot az elsőségért. Amikor a honvédcsapat beérte vetélytársait, úgyszólván mindenki arra számított, hogy a hullámvölgyben levő Lenti ...feladja”. A katonák azonban letörtek. A lentiek viszont feltörtek. És feltört a Zalaegerszegi Volán MEDOSZ is! Pár fordulón át, a hajrá kezdetén, fej fej mellett haladt a 3 csapat, aztán már csak ketten maradtak. Az utolsó négy fordulóban azonos pontszámmal kezdték meg a végső harcot a győzelemért. Egyikük sem győzött. Mivel a kiírás értelmében, azonos pontszám esetén döntő mérkőzést kellett játszani, a két 44 pontos csapat a Lenti és a ZVM döntő meccset játszott. De erről annak idején beszámoltunk. Most csak annyit: 120 perces küzdelem után a 11-esek döntöttek (5-3), és a lentiek győztek. Az osztályozón azonban a körmendiek, ha nehezen is (1-0), legyőzték őket. Szolnok megye Jászberényi Vasas 1952, piros-kék: 5, 88. Bácsalmási Ottó, 1939. Megalakítása óta tízszer (!) nyert megyei bajnokságot az Aprítógépgyár csapata. 1957- ben az akkori NB II-ben játszott , öt évig, 62-ben esettki onnan. Hét évet, kisebb-nagyobb sikerrel az NB III-ban töltött el. Az utolsó három évben a megyében szerepelt és mindháromszor bajnokságot nyert. Az idén már áprilisban biztosnak látszott elsősége. 29 fordulón át meg tudta őrizni veretlenségét, csak akkor kapott ki, amikor a csapat megtudta, hogy a bázisszerv az anyagi támogatást megvonja. Sőt, már azt sem engedte meg, hogy a berényiek az osztályozó küzdelemben részt vegyenek. Ezután a játékosok — nem lehet ezen csodálkozni — elkedvetlenedtek . . . A jászberényiek, megyei viszonylatban komoly játékerőt képviseltek.Vol edzőjük, Bácsalmási Ottó, az FTC pályaedzője lett. Kapusuk Pesti József a J. Vasas sokoldalú játékosa nem sok gólt kapott, viszont jónéhányat előkészített (?!). Pesti ugyanis mezőnyjátékosként ötször játszott beállóst — kitűnően! Mint legtöbb városunkban, Jászberényben is sok szó esik májainkban a fúzióról. A közel 35 900 lakosú város kétségtelenül sokat nyerne vele ... Nógrád megye Salgótarjáni Síküveggyár 1945, kék-fehér, 6, 115. Tóth István, 1927. 1978—'79-ben a sportág első három vonalában mindössze két csapat, a Salgó Síküveggyár és az Esztergomi MIM Vasas nem szenvedett vereséget. A Síküveggyár és a Nagybátonyi Bányász sokáig külön versenyt vívott. A bányászcsapat az egyedüli volt a 330 megyei együttes között, amely a 14. fordulóig egyetlen pontot sem vesztett és a 13 mérkőzés 26 pontja mellett 58-7-es egészen kiváló gólkülönbséggel vezetett! És mégsem ő nyerte a bajnokságot. Bár az egymással játszott két mérkőzés 180 perce alatt gól nem esett, december 3-tól a Síküveggyár foglalta el és már senkinek sem adta át az első helyet. Juhász Gyula, a sportkör ügyvezető elnöke így emlékezett vissza a szép diadalra: — Nem úgy kezdtünk őszszel, hogy nyerni fogunk, de amikor már elhagytuk a nagybátonyiakat, minden ment, mint a karikacsapás. A csapat egysége volt a lőerőnk, legjobbjaink a középpályások voltak, ők szerezték legtöbb gólunkat. Csapatkapitányunk, a középpályás Fehérvári György 34 góllal, megyei gólkirály (!) lett. Az egész csapat idevaló, mindegyikük Pálfaival vállalatunknál dolgozik. — Az osztályozó küzdelmekben nem vettek részt, talán hiányzott az önbizalom? — kérdeztük. — Nem az önbizalom, hanem a pénz hiányzott. Magunkra maradtunk, egyedül pedig nem bírtuk volna a terheket az NB II-ben. Somogy megye Honvéd Táncsics SE 1957, piros-fehér, 1, 20. Zsoldos László, 1932. ■ „Mindig szívesen nézem meg a kaposvári honvédcsapat mérkőzését, ha Pesten játszik, mert amit NB I-es mérkőzésen is ritkán lehet látni, az ő mérkőzésükön mindig meg lehet találni, nem erőlködnek, hanem teljes lendülettel játszanak és nem rugdossák világba a labdát. . 1956 őszén, a 75-szörös válogatott Sándor Károly mondta a fentieket a Kaposvári Honvéd egyik NB II-es mérkőzése után, a kispesti Autóbusz-pályán. Az acsapat, amelyik egy évvel később mér az NB I B-ben játszott, kitűnő erőkből állt. Erdősi, Tajti, Fenyvesi (Pécs), Rátkai, Szabó (később ZTE), Földi, Dalta, Köves, Kincses neve akkor az NB I-ben is jól ismert volt. A jelenlegi együttes az idén „triplázott”, harmadszor nyerte egymás után a megyei bajnokságot, előbbre lépnie azonban ezúttal sem sikerült. Perényi György sz. o. vezető szerint: „ Ilyen közel még egyszer sem álltunk a feljebbjutáshoz. Csapatunk az osztályoson, az első 20 percet leszámítva, jól játszott, fölényben volt, helyzetei is adódtak."ígélt nem tudta kihasználni azokat. Játékosaink nem tudták elviselni az idegfeszültséget, s az ilyenkor jelentkező felelősséget. Emiatt a helyzetek is kimaradtak. Nagy baj volt az is, hogy két szélsőnk, Bántó és Baumholczer (ez utóbbi 23 góllal házi gólkirályunk) mélyen tudásuk alatt játszottak. És ami mindig visszaüt: több játékosunk sérülten vállalta a játékot. A kudarc fájó, de nem tört le bennünket: negyedszer is megpróbáljuk megnyerni a bajnokságot.. . Csongrád megye DÉLÉP SC 1949, kék-fehér, 6: 146. Hajós Imre dr., 1933. Nevét, illetve labdarúgóit inkább csak Dél-Magyarországon ismerik. Tavalyelőtt 4., tavaly 2., volt, most elérte az eddigi legmagasabb fokot. 6 pont előnnyel nyerte meg az SZVSE előtt a megyei bajnokságot. Az igazi vizsgán, az osztályozón azonban elbukott. Hogy miért? A szegediek elsősorbana Csongrád megyei bajnokság gyenge színvonalát okolják (ez a bírálat nemcsak az ő megyéjük bajnokságával kapcsolaban hangzott el), panaszkodnak (jogosan) az osztályozóra, amelyen másfél, vagy esetleg két óra alatt dől el egy év munkája. Talán egyet nem kalkuláltak be a Tisza partján. A Dunaújvárosi Építők együttesének több évi NB III-as, sőt NB II- es múltja is van! A terv újra a bajnokság megnyerése, már csak azért is, mert a játékosállomány alig változott. Változás történt azonban az edzői poszton, az új edző már Mészáros Imre, a hódmezővásárhelyiek volt edzője ... Vas megye Körmendi Dózsa MTE 1884, piros-fekete, 6, 88, Papp István, 1932. Nemsokára a „százasok” között emlegethetjük majd a körmendi sportegyesületet, amely fennállása óta nemcsak mai nevén, hanem KAC, KTK, K. Ládagyár, K. Dózsa FMTE néven is szerepelt. Körmend mindig jó talaja volt a labdajátékoknak (férfi kosarasaik régóta az NB I-ben szerepelnek), s jó igazolási területe labdarúgásban a szombathelyi Haladásnak. Itt ismerkedett meg a labdarúgás alapelemeivel többek között Kereki, Békés, Galántai stb.... A labdarúgók legszebb sikereiket a 70-es évek elején érték el. 71—72-ben az NB III Nyugati csoportjában a Körmendi Pét, a Szombathelyi Dózsa és az Ajkai Alumínium elött első lett, s az akkor harmadik vonalat jelentő NB II-ba jutott. Két év-.után azonban kiesett, 77-ben pedig az NB . I-tól is elbúcsúzott. Utána azonban 77—78-ban és 78—79-ben is fölényesen nyerte a megyei bajnokságot. Greskó László, az egyesület egyik vezetője szerint: — Körmend még nem látott olyan körmendi sportolókból álló felvonulást, mint amilyet a kisváros közel 1500szurkolója június 24-én Sopronban rendezett. Zengett, zúgott a város utcáin a transzparensekkel, más dekorációkkal és zászlókkal felvonult fiatalok és idősebbek alkalmi kórusa. Felejthetetlen marad mindannyiunk számára az az ünneplés is, amely ezen a napon, az osztályozó utan lezajlott a soproni pályán... Szabolcs-Szatmár megye Honvéd Asztalos SE 1957.. piros-fehér. 2, 40, Kovács László, 1934. 76—77-ben 2., 77—73-ban... 31, most viszont az első helyen végzett a megye most már második NB II-es együttese. — Akkor jött meg a csapat önbizalma, amikor ősszel a záhonyiakat otthonukban győztük le 4-0-ra — jegyezte meg Jacsó László ügyvezető elnök. — Mi már január 3-tól igen keményen dolgoztunk, s amikor felcsillant a remény, még nagyobb volt lelkzesedésünk. Kicsit szipogtunk, amikor megtudtuk, hogy a Borsodi Volánt kell az osztályozón legyőznünk, hogy felkerüljünk az NB II-be. A többi már ismert! Borsod-Abaúj-Zemplén bajnoka Nyírteleken elvérzett, s a honvédcsapat azNB 11-re összpontosíthatott. Újvezető edzőként Nyírtelekre Gerliczki János került, aki tavalyelőtt az NYVSSG-nél már bizonyított. A szépen rendbehozott sporttelep bajnoki mérkőzésre készen várja a csapatokat, amelyek közül a legismertebbeket a nyíregyházi stadionban tagadja majd az Asztalos SE. A rajt előtt jófelkészülési ,,terepnek" bizonyult a honvéd labdarúgók számára a Nyári Totó Kupa. Heves megye Recski Ércbányász 1936. piros-fekete. 5, 86, Varanyai Miklós, 1939. — 72-ben kiestünk a megyei bajnokságból —,mondta Maruzs András, az egyesület elnöke —, de hamar összeszedtük magunkat. 75—76-ban már újra az I. osztályban a 3. helyen, 76-77-ben pedig az első helyen végeztünk. A neheze azonban, az osztályozó csak ezután következett. Az NB II-ből éppen akkor kiesett Nagybátony és az NB III-as Hatvani Kinizsi volt az ellenfelünk. Óriási ürömünkre mind a Nagybátonyt (1-0), mind a Hatvant (2-0) legyőztük. Megelőztük ugyan a Sátoraljaújhelyt, a Hajdúszoboszlót, a Szegedi VSE-t és a Salgó Síküveggyárat is, de mégis osztályozót kellett játszanunk. Ekkor már nem sikerült, s újra a megyei bajnokságban kezdhettünk. Ez viszont sikerült, nemcsak nekünk, hanem ifijeinknek is: ők is bajnokságot nyertek. Ezúttal újra nagyon nehéz dolguk volt a piros-feketéknek: egymás után harmadszor kényszerültek osztályozóra. Az Orosházi MTK volt az ellenfél, és az idei osztályozók talán legnehezebb és legizgalmasabb mérkőzésen 0-0-ás 90 perces küzdelem után a kétszer 15 perces hosszabbítás 12. percében (102. perc) lőtt góllal az Orosháza győzött. Valamit még el kell mondani a recskiek futballszeretetéről. A községben, megyei bajnokságban elég ritka, 7—800 (!) ember szurkol a, csapatért egyegy mérkőzésen. Az 5090-es lélekszámot tekintve ez is felér egy nagyon szép győzelemmel! Borsod-Abaúj-Zemplén megye Borsodi Volán 1947. kék-fehér, 5, 95, Balázs András, 1947. — Már az is „csoda” volt, hogy versenyben tudtunk maradni az első helyért — jegyezte meg a megyei bajnokságok egyik legfiatalabb edzője, a 32 éves Balázs András. — Ősszel Földest, aki a DVTK- ban is játszott, Kisvárdára, kapusunk, Szőke pedig Gyöngyösre távozott. Januárban négyen (!) bevonultak. Aki már volt vezető, az tudja, mit jelent, ha egy csapatból négy állandóan szereplő játékos kiválik. A B. Volán átszervezett együttese abajnokságot végül is csak az utolsó mérkőzés utolsó 20 percében nyerte meg! Az élcsoport három csapata (B. Volán, Hejőcsaba, Tállya) a 30. fordulóig egymást váltogatta, aztán már csak ketten maradtak! És a sorsolás szeszélye folytán az első kettő, a B. Volán és a Hejőcsaba az utolsó mérkőzésen találkozott. Ha a Hejőcsaba győz, ő a bajnok. Döntetlen esetén, mivel a versenykiírási feltételeket jobban teljesítette, a B. Volán az első. Döntetlen lett! Amikor az edző megfiatalította a csapatot, Czibere, aki egyszer már visszavonult. Szőke eltávozása után újra jelentkezett. A régi kapus kijelentette: ha a mezőnyjátékosok idegenben legalább egy gólt rúgnak, akkor akár a Milán is jöttél. Tőlem semkapnak ki! A 33 éves (!) Czibere, akit előbb edzője beszélt rá a visszavonulásra, megtartotta adott szavát. Tizennagy idegenbeli mérkőzésen egynél több gólt sohasem kapott. Ile a fogadalom, csak a bajnokságra volnatkozott. .. Az osztályodon ugyanis a miskolciak 3-0-ra kikaptak. Iga£ ahogy, elmondták, már a Hejer Csaba elleni mérkőzés utáni kórházhoz hasonlított öltözőjük .. . Veszprém megye Várpalotai Bányász 1927. piros-fekete, 7, 129. Kárpáti István, 1935. , „1927-ben Várpalota két csapatánál a mérkőzésére invitálták a plakátok a sportbarátokat. Egy ilyen plakát láttán a keménységéről ismert Blazsek úr, a bánya szigorít tisztviselője szörnyen feldühödött és felelősségre vonta a fiatalost. Mégpedig azért, mert a gárda bányászcsapat néven szerepelt. Az engedelmes futballisták megígérték, bár bányászol, Blazsek úr óhaja a jövőben teljesülni fog. A tisztviselő azonban gondolt egyet, megenyhült és meghívta őket a „Jó Szerencsét Kör” későbbi gyűlésére. S a gyűlés egyhangúan megszavazta a Várpalotai Unió TE megalakulását.” (Idézet Szíj Rezső Sportélet Várpalotán c. művéből.) A palotai csapat először a Nyugati kerület II. osztályába kapott besorolást. 1937-ben azonban már az ETO-val, a Haladással, a Tatabányával, a Soproni VSE-vel, stb. játszott az I. osztályban. 1939—40-ben az NB III következett. 1961- ben az NB II-be jutott, két évvel később pedig már az NB II-ben volt.. . 1978-ban csak sikeres osztályozó mérkőzésen védhette volna meg NB II-s jogát, de az NB III-as Ikarusszal szemben alulmaradt. Ekkor a csapat teljes átalakítását határozták el. Az előző évi 20 szerződött játékosból mindössze 7 maradt meg. És az átszervezett együttes először a bajnokságot nyerte meg, majd az osztályozón is sikerrel szerepelt: testvércsapatát, az Oroszlányt győzte le 2-0-ra ... A Várpalotai Bányász két 94 éves játékosa: Kisbaj János középhátvéd és Palotai Géza kapus. Tizenöt éve kerültek a bányászcsapathoz, Ivisbej a 450, Palotai a 420. mérkőzését játszotta pár hete. Kitűnő szellemű, példás magatartásu sportemberek. Az Oroszlány elleni osztályozómérkőzés megnyerésében mindkettőjüknek nagy érdeme van. Palotai talán egész pályafutása alatt nem védett , olyan bravúrosan, mint ezen a mérkőzésen (Bor Sándor felv.) Komárom megye Esztergomi MIM Vasas 1961, piros-kék, 4, 89. Osovald Béla, 1939. Ha a Duna „megharagszik” — nincs kegyelem! És a Duna elég gyakran haragos. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás a gyönyörű környezetben fekvő esztergomi sporttelepen. Harcolkodnak a MIM sportolói, ki erre, ki azóta. Persze az élet nem áll meg, csak éppen máshol edzenek, máshol mérkőznek. Az Esztergom MIM Vasas (a jövőben, a sokoldalú támogatáseredményeként, Esztergomi, Vasas néven szerepel) is azok közé a csapatok közé tartozik, amelyek megjárták az NB II-t, az NB III-at. És a megyei bajnokságot sem „hagyták” ki. A legutóbbi négy évet éppen itt töltötték, s az utolsót, a mostanit, remek eredménnyel zárták. Bajnokságot nyert az első,, az ifjúsági csapat, s a felnőttek a megyei bajnokságban veretlenül végeztek. — Két éve már játszottunk osztályosat, de nem sikerült tovább lépnünk — mondta Petruska László, az egyesület elnöke. — Most a szép siker döntő oka, hogy a szakosztályban igen jó közösségi szellem alakult ki. A csapat törzse változatlanul a megyében szerepelt labdarúgók közül kerül ki. Osmald Béla, az egyesület egykori játékosa, majd 15 éven át edzője, az 1979—80. évi bajnokságban pályaedzőként dolgozik majd a vezető edző Monostori Tivadar, a Tatabánya volt mestere melllett. Pest megye 1 . Dunai Kőolaj 1966, kék-sárga, 5, 127. Vasas Mihály, 1933.Szinte hihetetlen ... Fantasztikus . .. Elképesztő! Ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el nem is egyszer ott, ahol a megyei bajnokság elemzésekor a Dunai Kőolaj szerepléséről esett szó. Az eddig teljesen jelenlétetelen szerepet játszó százhalombattai együttes szinte berobbant a bajnoki címért küzdő megyei csapatok közé és a bajnokságok történetében egészen ritka, 15 pontos előnnyel szerezte meg a bajnoki címet (bár az is igaz, hogy a mindenütt megmosolyogott futással — összesen 6 ilyen pontot szerzett a Kőolaj — jelentősen növelte pontjai számát). Tömegsportszerű testedzés, majd három évi járási bajnokságbeli szereplés előzte meg a megyeit. A hetvenes években amikor kieső zónában volt, néha a szerencse is segítette az olajos együttest. A tavalyi „gyengélkedés” aztán cselekvésre késztette a vezetőket ésmajdnem egy csapatra való játékossal erősítettek. Ősszel már mutatkoztak az eredmények. Döntetlennel kezdtek ugyan, de utána „zsinórban” 11 (!) győzelmet arattak Ami mégnagyon nagy meglepetés: az őszi -17 találkozó 14 olajos-győzelme közül 11 egygólos volt! És még egy — szinte hihetetlen — véletlen. Az őszieredménysor: 17 14 1 2 39-14 32 és a „csak” tavaszi eredménysor : 17 14 1 2 57-14 32 A siker „kovácsa” Vasas Mihály, aki edzői munkáját ezúttal a fűzfőihez hasonló sikerrel* végezte (mellékállásban). Játé'kosai szívvel-lélekkel küzdöttek, s gondolatban már a tavasz közepén megálmodták osztályozóbeli győzelmüket, ami valóban csak álom lehetett. Az utolsó mérkőzés előtt ugyanis közölték velük a vezetők, hogy az osztályozó küzdelmeink nem vesznek, részt... Arról, a csapatról, van szó, amelyik 15 ponttal nyerte a bajnokságot ... Győr-Sopron megye Győri Dózsa 1945, lila-fehér, 6. 97, Fehérvári Alfréd, 1925. ..Megfordult” az NB III-ban, az NB II-ben és az ■' NB 1 B- ben (1968, 1969), de jó néhány évet töltött a megyei bajnokságban is. Az NB I B volt a csúcs, utána az előbbi itt következett — csak éppen visszafelé! Három év az NB II-ben, három az NB 111-ban! 1975-benpedig már a megyei bajnokságban kötött ki a győriek lila-fehér együttese. A 76—77-es bajnokságot már újra a harmadik vonalban (NB III) kezdte, de egy év után visszajutott a megyébe. Tavaly 20 most első volt, és az osztályozón is diadalmaskodott (a Táncsics SE ellen, 3-1-re). Bajnokságban eddig ritkán előfordult óriási fölénnyel, 13 pont különbséggel végzett a 2. MOTIM TE előtt . A sportág első három vonalában rendezett 24 bajnokság legjobb teljesítményét nyújtott csapata 96 százalékos évi teljesítménye (32 győzelem, egy döntetlen, egy vereség) egészen ritka bravúr. Már csak azért is, mert a mai magyar labdarúgásban lényegesen kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, mint régebben voltak. Fehérvári Alfréd, az ETO egykori válogatott fedezete a vezetőedző. A csapat egyiklegjobbja, a kapus Eller a Videotonba igazolt, de a győriek bíznak abban, hogy azért megállják a helyüket a magasabb osztályban. Huszonnégy bajnokcsapatot mutatunk be a két oldalon, azt a huszonnégyet, amelyik az NB I-ben, az NB II három csoportjában, a 19 megyében és a BLSZ I. osztályban elnyerte a bajnoki címet. Az egyesület múltjából, jelenéből, a szakosztály, a csapat életéből villantunk fel egy-egy mozzanatot, érdekességet, örömökről, kudarcokról, fordulópontokról értesülhet az olvasó. Azokról a csapatokról írunk, ami Nógrád megye bajnokcsapata, a Salgótarjáni Síküveggyár együttese. Balról: Zsédely, Váradi, Kasza, Vany, Gulyka, Angyal, Kaszanyi, Tóth István edző. Guggolnak: Lisztóczki, Bodor, Szabó, Bádi, Szekula, Pintér, Fehérvári (csapatkapitány). A képen nem szerepel, de a bajnokságban játszott: Krivanek, Szurda, Czene, Nagy és Kaibás A Recski Ércbányász Heves megyei bajnokcsapata. Álló sor, balról jobbra: Várallyay Miklós edző, Zám Sándor intéző, Bódi J., Martis, Jakab, Kis, Megyesi, Magyar, Szilágyi. Középen: Tóth, Percze, Nagy, Koncsik. ülnek: Bálák, Bódi I., Bencsók, Maksó XXXV. ISO. ♦ 1979. augusztus 1 labdeszúegó-lemnok és a csitok