Népsport, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
4 NÉPSPORT Cselgáncs *79 Varga Imre az abszolút első téréses új névei hazai ranglistán Az elmúlt év hazai rangsorversenyei és nemzetközi viadalai végsősoron nem a tatamin értek véget. A jegyzőkönyvek alapján már a versenyek másnapján lázas munka kezdődött a szövetségben. A hétfő egy kicsit mindig a matematika jegyében, a számok világában telt el. Hétről hétigg alakult, változott a hazai ranglista, míg aztán év végére megállapodott, „felvette" végleges formáját. Az 1978-as kezdeményezés, úgy tűnik, sikeres volt, mert most is összeállította az MCSSZ hazai versenyzőink summázó értékelését, a ranglistát. Mivel a tavalyi névsorok is rendelkezésünkre állnak, érdemes „eljátszani” a nevekkel, helyezésekkel, teljesítményekkel. Nyolc cselgáncsozó szerezte meg az elmúlt évben a nemzetközi minősítést. Az ő nevüket vastag betűvel szedtük. (A név után a rangsorolási porttszám áll.) 60 kg 1. Kollár Ferenc (Bp. Spart.) 86 2. Petz László (Bp. Honv.) 57 8. Tóth Béla (Bp. Honvéd) 50 4. Schulhof Ernő (H. Szalvai) 49 5. Végh Géza (Oroszl. B.) 86 6. Wittmann András (Spart.) 32 Kiss László (Bp. Spart.) 32 8. Feigl László (H. Szalvai) 26 9. Varga Sándor (MVSC) 18 H. Gercsák István (MVSC) 17 dollár megtartotta vezető helyét, sőt még „rá is tett egy lapáttal”, hiszen tavaly 68 ponttal végzett az első helyen. A felnőttek közé lépett Tóth — hosszú sérülésétől függetlenül — négy helyet ugrott előre. Érthető, hiszen 21 ponttal nőtte túl tavalyelőtti önmagát. Egyetlen új név akad a legjobbak között, Kiss Lászlóé. 65 kg 1. Radnai Csaba (H. Szalvai) 81 2. Mészáros János (Bp. Honv.) 50 3. Gábor Áron (Tatab. B.) 47 Patek Károly (Bp. Sport.) 47 5. Gelencsér Imre (Tatab. B.) 33 6. Szobonya László (MVSC) 32 Szabó Ferenc (UI. Dózsa) 32 3. Kincses Tibor (KSC) 25 9. Tuncsik József (Bp. Honv.) 24 10. Szepesi József (Szekszárdi 22 Patek állt tavaly az élen 104 (!) ponttal. Idén jóval kevesebbre vitte. A súlycsoportot váltott Mészáros megőrizte a 60 kg-ban elért helyezését — valamivel — gyengébb összteljesítménnyel. A még junior korú Gelencsér (azért kerülhetett a „nagyok" közé, mert több mint öt felnőtt rangsorversenyen indult és ezek mindegyikén az 1—5. hely valamelyikét szerezte meg) két hellyel lépett előbbre. Visszavonult Európa-bajnokunk Tuncsik még fél — de inkább negyed — idénnyel is a legjobbak közé került. A fiatal Szobonya — mint már közöltük — tragikus hirtelenséggel elhunyt. 71 kg 1. Molnár Károly (BHSE) 107 2. Nagysolymosi Sándor (KSC) 53 Faragó György (Bp. Honv.) 53 4. Németh Károly (Bp. Sport.) 45 5. Kerekes Sándor (KSC) 44 6. Darok János (Bp. Honvéd) 37 7. Nagy László (SZEOL AK) 30 8. Gyarmati Béla (II. Dózsa) 20 9. Deli Imre (KSC) 17 10. Kiss Vince (Bp. Spart.) 16 Csak a „dobogó" második helyén történt változás: Hangyási helyét vette át társbérletben Nagysolymosi és Faragó. (Hangyási más súlycsoportot választott.) Molnár kiegyensúlyozott teljesítményére jellemző, hogy 1978-ban 102 ponttal lett első. Most — ha nem is sokkal — túlszárnyalta ezt. Örvendetes, hogy sok új, „ismeretlen" név van az első tíz között 78 kg 1. Gyáni János (Bp. Honvéd) 62 2. Kovács Gábor (Debr. D.) 57 3. Hangyási László (U. Dózsa) 55 4. Keserű József (Bp. Sport.) 47 5. Szabics Antal (KSC) 39 6. Czinege József (U. Dózsa) 38 7. Csikós János (KSC) 37 8. Sebők Albert (KSC) 35 9. Kálmán József (Bp. Honv.) 20 10. Karácsony Imre (BHSE) 15 Furcsa. A Hangyási, Keserű, Czinege-hármas, amely állítólag ennek a súlycsoportnak a krémjét képezi, bizony, elég messzire került az első helytől. A hangyaszorgalmú, sokat versenyző Gyáni első helye meglepetés. A tavalyi győztes, Kovács csak második lett, igaz, pontjainak száma is kevesebb 38-cal. 86 kg 1. Kiss Endre (KSC) 101 2. Szabó Miklós (SZEOL AK) 83 3. Tiala Tibor (Bp. Honv.) 60 4. Csürke Károly (Bp. Honv.) 40 5. Molnár Lajos (Kir. KFSE) 40 6. Tasnádi László (Bp. Honv.) 36 7. Klemensiits Z. (Győri D.) 22 Tóth László (U. Dózsa) 22 9. Szilágyi Elek (Bp. Spant.) 19 10. Juhász János (MVSC) 14 Helycsere az élen. Tavaly Szabó volt az első kitűnő, 108 pontos teljesítménnyel. Idén a veterán Kiss megelőzte őt. Igaz, az ő eredményénél sokat nyom a latban, hogy a brünzszeli EB-n bronzérmet szerzett. A nevek szinte ugyanazok, mint tavaly. Szépen fejlődött az elsőéves felnőtt Csürke, két hellyel lépett előbbre. 95 kg 1. E. Kovács Károly (KSC) 124 2. E. Kovács János (BHSE) 51 3. Takács József (Bp. Sport.) 49 4. Hosszú Kálmán (Eger) 44 5. Szepesi István (U. Dózsa) 40 Pomihálszki Gy. (U. Dózsa) 40 7. Csák Tamás (Bp. Spart.) 35 8. Papp Endre (Szekszárdi D.) 33 9,71.Dónai Csaba (Bp. Honv.) 31 10. Dubovszki István (BHSE) 27 Az E. Kovács testvérek súlycsoportja. Károly tavaly is az élen volt, öccse most felzárkózott mögé. Érdekesség — de inkább a súlycsoport kritikája —, hogy a judót már valóban csak kedvtelésből űző Hosszú Pomihálszkit, Szepesit és Csákot is maga mögé utasította. A tavalyi második Papp alaposan visszaesett. Igaz, akkor idei pontjainak dupláját cselgáncsozta össze. Nehézsúly 1. Varga Imre (Bp. Sport.) 154 2. Ozsvár András (Bp. Honv.) 99 3. Sághegyi Elemér (Győri D.) 41 4. Petrovszki M. (H. Szalvai) 40 5. Varga Ferenc (Szeksz. D.) 37 6. Sáfrán Sándor (H. Szalvai) 34 7. Vörös József (Bp. Honv.) 26 Gera Nándor (PVSK) 26 9. Hadi József (Kaposvári D.) 18 10. Melis Pál (H. Szalvai) 14 Varga és Ozsvár. Tavaly ugyan Petrovszki közéjük ékelődött, de idén a békéscsabai fiú hosszú sérüléssel bajlódott, Ozsvát pedig februárban leszeszedtt. Varga első helyén túl az abszolút győzelmet is megszerezte 154 pontjával. Akárcsak Kissnél, nála is van egy EB-, sőt „mellesleg” egy VB-bronz is. Klubranglista A tavalyi évhez hasonlóan, idén is elkészítettük házi ranglistánkat, amely a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb számításon alapszik. Az első helyezettek 10—10, a másodikok 9 —9 ponttal gyarapították egyesületüket és így tovább, csökkenő sorrendben. Holtverseny esetében mindkét cselgáncsozó a magasabb pontértéket kapta. Íme házi ranglistánk végeredménye: 1. Bp. Honvéd 112 pont, 2. Bp. Spartacus 69, 3. KSC 59, 4. U. Dózsa 37, 5. H. Szalvai SE 34, 6. Tatabánya és SZEOL AK 14,14, 8. Győri D. 12, 9. Szekszárdi D. 11, 10. MVSC 10, 11. Debreceni D. 9, 12. Eger SE 7, 13. Oroszlányi Bányász és Kilián KFSE 6—6, 15. PVSK 4,16. Kaposvári D. 3. A három „nagy” megtartotta vezető helyét, még a sorrend is megegyezik a tavalyival. A H. Szalvai SE alaposan kitett magáért. Tavaly 10 pontja volt, most ennek többszöröse. A bajaiaknak „elfogyott” a múlt évi nyolc pontja, viszont az utánpótlás terén (két ranglistavezetőjük is van a junior korcsoportban) remekelitek. Jelentősen (hét ponttal) előreléptek a miskolciak. összeállította: Róth Ferenc Minden bizonnyal emlékezetes marad Radnai Csaba (balról) számára az elmúlt esztendő. Megnyerte az országos bajnokságot, a ranglista élén végzett és bemutatkozott a nemzetközi porondon is ASZTALITENISZ A KÉT PICNITZKY Az alma nem esik messze a fájától? Ez nem minden esetben igaz. Hallottam például egy kiváló íróról, akinek a lánya fogalmazni sem tud. A barátom apja jól kerékpározik, de neki létra kell ahhoz, hogy felüljön egy triciklire. Bachnak húsz gyermeke volt, ám csak néhányból lett zeneszerző. Persze, lehetne az ellenkezőjével is példálózni, s éppen a sportvilágból. A Gerevichek, a vívó Kovácsok, a Gyarmatik, és a kissé ismeretlenebbek közül: a két Pignitzky. No, a srácnak még sokat kell hajtania azért, hogy utolérje, vagy legalább megközelítse az apját, ám kétségtelenül jó úton halad. A különbség köztük „mindössze" harmincnégy év és a játékstílus. Mert Pignitzky László még a hagyományos játék, a védekezés és az erős közbeütés híve volt, a fia viszont már az új iskola, a kétoldalas támadójáték és pörgetés képviselője. Első interjú (Pignitzky László) — Halhatnánk valamit a versenyzői múltjáról? — Huszonnégy évig „gyűrtem az ipart”, a Csepelben kezdtem játszani, a XI. kerületi Vörös Lobogóban, majd a Magyar Posztóban folytattam és innen kerültem a Bp. Spartacusba, ahol huszonhárom éve vagyok. — Legjobb eredménye? — Egyéni magyar bajnokság, 47 válogatottság. — Valamit az edzőségről. — Nem sokáig ügyködtem itthon, hamar külföldi szerződést kötöttem. Megegyeztem az osztrák asztalitenisz-szövetséggel és a „szomszédoknál” vállaltam munkát. Három és fél évig dolgoztam a legkülönbözőbb osztrák városokban, elsőrendű feladatom az utánpótlás nevelése volt. — Milyen az osztrák asztaliteniszélet? — Körülbelül annyi versenyzőjük van, mint nekünk, csak ők alacsonyabb színvonalon űzik ezt a sportot és abszolút amatőr alapon, a válogatott játékosok is csak fizetés nélküli szabadságot kapnak a mérkőzésekre. Egykor pedig világbajnokaik is voltak, a háború után például Trude Pritzi személyében, s titkos vágyuk, hogy nemzetközileg is elismert versenyzőik legyenek. — Visszajött tehát a Spartacusba. — Igen, itt folytatom az edzői munkát, a felnőttek egy csoportjával és az ifjúságiakkal foglalkozom. — Milyen a viszonya a vezető edzővel? — Lehet az „atyával” roszszul dolgozni? Nos, az „atya” nem egy pap, hanem Sidó Ferenc kilencszeres világbajnok, de ezt úgyis tudják a sportágban. Hanem itt meg kell jegyeznünk, a szövetség felhívta a figyelmünket arra, hogy Pignitzky remekül dolgozik a Szentkirályi utcában, borzasztóan „megkínozza” a versenyzőket. De legyen az utolsó kérdésünk „családi”. — Milyen játékos lesz a fiából? — Jóslásra nem vállalkozom! Második interjú (ifj. Pignitzky László) — Mit gondolsz, lesz belőled nagy játékos? — Jósolni nem tudok! — Kezdjük az elején, mutatkozz be szépen az olvasóknak. — Lacika vagyok, tizenkét éves leszek október 5-én. — Mióta játszol? — Apukám hároméves koromban vitt le először a terembe, felállított az asztalra, mert elég kisnövésű voltam, nem értem fel, és a kezembe adott egy ütőt. De „hivatalosan” csak nyolcéves koromban kezdtem el az asztaliteniszt. — A legjobb eredményed? — Csapatban úttörő olimpiai bajnok, egyéniben második és a Sparival megnyertük az országos újonc kupát! — Hogy megy a tanulás? — JÓL — Mindegyik tantárgyból? — Igen. — Mennyit edzel? — Naponta játszom. — Jó fejed lehet, ha mind a a kettő sikerül. — Ó, ez csak szorgalom kérdése. De engem nemcsak a sport meg a tanulás érdekel, hanem az újságolvasás is! — Csak nem foglalkozol politikával is? — Dehogynem, én tájékozott vagyok. Ebéd után mindig szaladok Esti Hírlapért. — És abban mit olvasol a legszívesebben ? — Mindent. A sportot, a kis híreket, a hirdetéseket és a politikát. — Lacika, mi van most a nagyvilágban? — Sok zűrzavar. — És mi lesz? — Majd lerendezik a dolgokat. — Hm . .. szóval, jól játszol. Mondd csak, a Butterfly-céggel már van szerződésed? — Nincs_, majd ha olyan jó leszek, mint a Jónyer, meg a Klampár! — Tehát asztalitenisz, iskola, újságolvasás... Ez az élet, igaz? — És a foci, és a sakk, és az evészet. — Mi a kedvenc ételed? — A tészta. — A fröccsöt szereted? — Á, azt még apukám sem issza! Az alma nem esik messze a fájától! Ez ebben az esetben igaz. A kis Pignitzky igyekszik olyan lenni, mint a nagy Pignitzky. Szerencsére. De vajon mit hoz a jövő? Ezt még egyszer nem kérdezem a sráctól, mert biztosan diplomatikus választ adna. Elvégre járatos a politikában ... h. t. XXXVI. 9. ♦ 1980. január 12 TORNA „EGER” VISSZATÉRT „Miért ne juthatnék ki az olimpiára?” A hír több, mint meglepő: „Egervári Márta, a Bp. Honvéd volt válogatott tornásznője ismét edzésbe állt. A sokszoros bajnoknő szeretne válogatottként kijutni a moszkvai olimpiára.” Akkor, alig több, mint egy esztendeje, zűrzavaros körülmények között, egy fegyelmi eltiltást követően jelentette be viszszavonulását. A sportág hazai első embere máról holnapra eltűnt a szerek világából... — Szinte minden kapcsolatom megszűnt a tornával — mondja. — Nagynéha kimentem egyegy nagyobb versenyre, de azt is inkább csak a férjem kedvéért, hiszen ő továbbra is edzősködött az egyesületnél. Persze, időm sem nagyon lett volna ilyesmire, hiszen éppen elég gond akadt Ákos körül... Ákos — Magyary Ákos — éppen hatodik hónapját tapossa. Keménykötésű, vasgyúró legény, szülei már most elhatározták: öttusázónak adják, ha fölcseperedik. Moszkva a cél — Úgy hagytam abba, úgy jöttem el, hogy vége, számomra befejeződött a torna — folytatja Egervári Márta. — Nem maradt bennem tüske, nem motoszkált bennem semmiféle titkos gondolat visszatérésről, újrakezdésről ... Itt egy kis szünetet tart. — Aztán, ahogy múltak a hónapok, úgy erősödött bennem az érzés: másként kell abbahagynom, tiszta lelkismerettel, jó közérzettel, fegyelmi ítélet nélkül ... — Egyre többet beszéltünk a dologról — magyarázza az edző-férj, Magyary László —, egészen addig, amíg végképp el nem határoztuk: Márti ismét elkezdi a tornát. És, ha már elkezdi, miért ne az olimpiai részvétel legyen a cél... Ismét mindennapos látogatója lett tehát a Dózsa György úti Honvéd-csarnoknak. Délelőtt, délután ott gyakorol, verejtékezik a magnéziumi boros teremben. Közismert akaratereje, jó fizikai adottságai révén szinte néhány hét alatt visszaszerezte régi erőnlétét. Január második hetére már a minőségi munkában is odáig jutott, hogy valamennyi szeren hibátlanul végre, tudta hajtani korábbi gyakorlatait. Ebben, persze, saját hozzáállásán, adottságain túl jelentős szerepe volt és van az egyesület kiemelt támogatásának, segítségének is. Külön az ő fölkészítéséhez szerződtették a jól ismert szakembert, Kertész Alizt is, aki Magyary Lászlóval közösen irányítja edzéseit. Itthon, külföldön — A női válogatott keret szeptember óta Tatán gyakorol, s a tervek szerint egészen az olimpiáig ott készülnek a versenyzők, természetesen központilag meghatározott irányelvek szerint. Gondolja, hogy így, „szabadúszóként” is bekerülhet a válogatottba? — Ha az eredményeim indokolják, miért ne juthatnék ki az olimpiára? ... — A válogatott kijelölésénél nyilván a külföldi versenyek eredményeit is figyelembe veszik. Oda viszont leginkább csak a keret tagjai utazhatnak. — Természetesen gondoltam erre is. Miután hazai versenyekkel kezdődik az év, nekem már itt mindenképpen olyan eredményeket kell elérnem, hogy tagja lehessek a nemzetközi találkozókon részt vevő küldöttségeknek. És, persze, odakint is jól kell szerepelnem, ezzel tisztában vagyok. A vonal túlsó végén a tatai edzőtábor, Berek Gézáné: — Nem, hivatalosan még semmiféle értesítést, tájékoztatást nem kaptam arról, hogy Egervári megpályázza az olimpiai csapattagságot. Mindössze annyi jutott el hozzám, hogy néhány hét óta újra edz ... — Ha Egervári eredményei ezt indokolnák, betenné az olimpiai csapatba? — Mint minden világversenyre. Moszkvába is a legjobbakat szeretném válogatni. Ha az eredmények azt mutatják, hogy Egervárinak is ott a helye, akkor indulni fog ... De hangsúlyozom, én eddig semmi hivatalosat nem hallottam a dologról. Mint Ne Hi Kim „Egér” tehát készül, egyelőre ellenfelek nélkül, magányosan. Testsúlya már most sem több a másfél-két évvel ezelőttinél, éppen ötven kiló. Szeretné ugyanezt a számot emlegetni válogatottságával kapcsolatban is. Eddig 47 alkalommal volt tagja a legjobbaknak. Ami pedig az életkort illeti... — Csak egyetlen esztendővel vagyok idősebb, mint Nelli Kim. És ha ő huszonkét évesen még világbajnok lehetett... Nem fejezi be a mondatot. Pilhál György „Odakint is jól kell szerepelnem” (Záhonyi Iván felvétele) FOGATHAJTÁS Bárdos György ezüstserleget kapott A válogatott fogathajtók év eleji megbeszélésén Bútor Sándor, a Magyar Lovas Szövetség főtitkára átnyújtotta a Nemzetközi Lovas Szövetség ajándékát, egy ezüstserleget az 1979. évi egyéni hajtó Európa-bajnoknak, Bárdos Györgynek. A nemzetközi szövetség ezentúl minden évben ezüstserleggel jutalmazza a világversenyek egyéni győzteseit, mivel a lovassportban az EB-ken és világbajnokságokon az egyéni győztesek vándordíjat kapnak.