Népsport, 1980. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-22 / 119. szám

XXXVI. 119. ♦ 1980. május 22 DUNAKESZI Szükségterem ellenére... Súgott az igazgatóhelyettes Utazás — úszásért Seregnyi gyerek ácsorgott a kapuban. Amikor meglátták gépkocsinkat, lelkendezve kiabáltak a tanároknak: — Megjöttek!... Kovács Árpádné, földrajzbiológia szakos tanár, az úttörőcsapat vezetője, a tömegsportfoglalkozások leglelkesebb szervezője kísért az igazgatói irodába, ahol Povázsai Sándor, a Dunakeszi 2. számú Általános Iskola igazgatója újságolta: *— Mindent előkészítettünk, pontosan kettőkor kezdhetjük a versenyt! Néhány perc volt hátra, s ezt arra használtuk fel, hogy megismerjük az iskolát. — A harminckét tanulócsoportban 900 gyermek tanul, közülük 429 az alsó tagozatos — mondta Povázsai Sándor. — Sportlétesítmény szempontjából nem állunk jól, szükségtornatermünk van, ennek ellenére nem rosszak az eredményeink. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy testnevelőink munkáját kitűnő pedagógusok, special kollégiumot végzett tanítónők segítik. Hogyan, milyen eredménnyel, arról győződjenek meg a vetélkedő alapján... Lefelé menet, a lépcsőn Tóthné Paulicsek Erzsébet, a „speckolosok” egyike súgta oda halkan: — Nagy becsben van itt a fizikai képzés, inkőbb elmaradhat az anyanyelvi óra, mint a testnevelés! Az udvar tele lett gyerekekkel, tanárokkal, egy-két érdeklődő szülővel, mikor elhangzott a 30 méteres síkfutás rajtjelzése. Feltételeztük, hogy lesz buzdítás, de ekkora hangorkánra nem számítottunk. Nehéz lett volna megállapítani, kik szurkoltak jobban: a gyerekek vagy a tanárok? Az igazgatóhelyettes, Imréné Hadi Jolán szakmai tanácsokat súgott tanítványainak még az utolsó pillanatban is, minden mérésnél ott volt, s legszívesebben lassította volna a stopperóra mutatóját. — Örömmel fogadtuk a Népsport felhívását, már csak azért is, mert legalább össze tudjuk hasonlítani, hol tartunk a többi iskolához képest az alsósok felkészítésében — mondta két versenyszám között. — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyerekeink ebben a korban szeressék meg a testnevelést, a rendszeres sportolást. Ezért a mostoha körülmények ellenére is minden órát, minden tömegsport-foglalkozást megtartunk! Egyetlen példát említek: Dunakeszin nincs lehetőség az úszásoktatásra, ezért Budapestre visszük a gyerekeket, hogy úszni is megtanuljanak. Időközben elkezdődött a törzsemelőverseny. Óriási hangorkán közepette buzdították társaikat a kicsinyek. Az első csapatban a harmadikos (!) Kara Györgyi lett a nyertes, aki hatvanszor tudott szabályos körülmények között felülni! De ő volt a lányok között a legeredményesebb a távolugrásban (3,50 méter), az ugrókötélgyakorlatban (60), s a labdapattintásban is sikerrel helytállt. — Van közöttük néhány tehetséges gyerek — jegyezte meg Zsámboki Zsolt testnevelő, a verseny fő szervezője. — Akiket lehet, ha hozzájárulnak a szülők, azokat átirányítom a Dunakeszi Vasutasba, vagy az Újpesti Dózsába. Nagyon szeretném, ha egyetlen versenysportra alkalmas tanulóm se veszne el. Persze, a lényeg nem ez, hanem az, hogy megéressék a testedzés, a versengés minden szépségét és örömét. Az utóbbiban sem volt hiány. Különösen, amikor a labdás váltóra, majd pedig az utolsó, számra, a zsákban futásra került sor. Tanárok, gyerekek nevettek és szurkoltak, majd köszöntötték hatalmas tapssal a vetélkedő két csapatot, amelyeknek minden tagja akarásból, lelkesedésből jelesre vizsgázott. Hogyan végeztek a többi iskolák a többi színhelyen — még nem tudjuk. Csak azt, hogy ebben az iskolában jó kezekben van a legkisebbek testnevelése és sportja. És ez eleve fél győzelem ... TATABÁNYA Bányászköszöntés Zene és sport Felkészülési terv Tatabányán úton-útfélen hallani, amint felnőtt és gyerek a régi bányászköszöntéssel üdvözli egymást: „Jó szerencsét!" Szerdán újszerű tartalmat kaapott a kívánság, az Újvárosi 5. sz. Általános Iskola 767 diákja kívánt a szó szoros értelmében szerencsét a Tízévesek tízpróbája tömegsportakció döntőjébe jutott tíz társának. De nemcsak a tanulók szurkoltak, hanem az ének-zene tagozatos iskola 43 nevelője is. A legtöbb dolga, persze, a két testnevelő tanárnak, Lelik Istvánnénak és Sándor Ferencnek volt. Lelkesítéssel, jó tanáccsal nem fukarkodtak, és tulajdonképpen viszonzásként nyugtázhatták, hogy ügyes csapatot verbuváltak össze. Még kedden délután is keményen edzett az öt fiú és öt lány, ismét meg akarták mutatni, nemcsak a zenében jók! Ismét? Igen, ismét, hiszen ez az iskola ott van a város minden tömegsportrendezvényén: háztömb körüli futóversenyén, házilabdatornán, tanár,diák mérkőzéseken. Az 1979. évi úttörősportolója, Bosnyák Attila is újvárosi „ötös” volt. Az úttörőolimpiákon a kézilabdások és a szánkósok rendre hozzák a babérokat. Tudják a városban, hogy ezek a tanulók szeretik a sportot, ezért rendez részükre játékos sportvetélkedőt egy-egy üzem. A mostani gyermeknapra a Keleti II. bányaüzem várja a tanulókat görkorcsolyaversenyre, futásra, asztaliteniszre, kerékpározásra, mókára. — Honnan ered ez a sportszeretet?— érdeklődtünk Murányi Ferenc igazgatótól. — A tantestület átlagéletkora mindössze 29 év, ez is meghatározó lehet. Magunk is szeretjük és műveljük a sportot. Hisszük, hogy a zene és a sport jól megfér egymás mellett. Az az elvünk: reagálni minden versenyfelhívásra, és meg kell próbálni győzni! Aztán, ha van nálunk jobb — legyen övé a babér! S lehet-e egyáltalán vesztes a sportdélutánokon maximálisat nyújtó gyerekek között? ... — Amikor Januskó Ferenc tanító kollégám elém tette a Népsport felhívását a játékos sportvetélkedőre, azonnal elkészítettük a tantestülettel a felkészülési tervet. Pedagógustársaim hozzáállásának köszönhető, hogy időben postára adhattuk a pályázatot — mondotta az igazgató. Elérkezett a döntő napja. A kék mezbe öltözött csapatot a bányászköszöntéssel üdvözölte Murányi Ferenc is. A nevelők és a tanítványok óriási félkörben álltak a sportudvaron, és lelkesen buzdították a versengőket. A lányok közül Vejtey Ágnes és a nála fejjel magasabb Baumgartner Kati, a fiúk közül pedig Bata Laci kapta a legtöbb biztatást. Meg is lett az eredménye. Ahogy mondani szokás: „csúcsformájukat hozták”. A verőfényes napsütésben zajlott vetélkedő legboldogabbja természetesen a tíz csapattag volt. Őket ünnepelte az egész iskola. A döntő résztvevőin kívül a legjobban Mezővári Péter és Szabadi Anti örült. A testnevelőse ugyanis teljesítették kérésüket, s így legalább a kislabdát visszaguríthatták a versenyzőknek. Anti például felmentett, de valamennyi sportmegmozduláson „hasznosítja” magát valamiképpen. Csütörtökön reggel ismét megszólal az iskolarádió, és Murányi Ferenc tájékoztatja a tanulókat, hogy a városban az utóbbi két hétben lebonyolított kulturális és sportrendezvényeken milyen eredményeket értek el a diákok, s megköszöni nevelőtársainak a tízévesek tízpróbája tömegsportakció helyi megszervezését, lebonyolítását, a döntőbe jutott csapatnak pedig a lelkes versengést... És együtt szurkol a gyerekekkel az eredményhirdetésig. — Nyugalom, Attila! Lesz még lehetőséged a javításra. Aztán gyors egymásutánban követte egyik versenyszám a másikat. Amikor a „hanyattfekvésből törzsemelés, tarkóra tett kézzel" című gyakorlatra került a sor, nem akartunk hinni a szemünknek, Löher Ildikó kétszázszor emelkedett ülő helyzetbe !... Szabó Elemér testnevelő tanár viszont egy csöppet sem csodálkozott: — Tegnap kétszáztizennyolc volt a teljesítménye. Ildikó vékony testalkatú, szabályos izomzatú kislány. — Amióta a versenyt meghirdették, naponta edzettünk. — Hogy lehet az, hogy a törzsemelés ilyen kitűnően ment? — Ó, most hamar elfáradtam. Meg aztán olyan sokan álltak körülöttem, hogy izgatott is lettem egy kicsit. — Sportolsz? — Négyéves korom óta a Spartacusba járok tornászni. Nem elhanyagolható körülmény, bár még úgy is csodálatra méltó eredmény egy tízéves kislánytól. A távolugrásban a fiúk közül Dián Erik jeleskedett, három méter nyolcvan centit ugrott . — A BEAC-pályán készültünk a döntőre — mondta. — Remélem, legalább amásodik helyen végzünk. Egy év múlva öttusázni vagy cselgáncsozni szeretnék. A fekvőtámaszban Zsinkai Csaba volt a legügyesebb. Hatvanszor sikerült kinyomnia magát. A szurkolótábor kórusban számolt: 57, 58, 59, 60. Aztán Csaba mozdulatlanul elterült a parketten. Persze, azonnal akadt segítség. Ketten húzták ki, a lábánál fogva. A zsákbanfutásban Erdei Virág volt a legfürgébb. A pici, tömör húsú kislány, szöcske módra vágtázta végig a tízméteres távot. — Amint befejezem az ötödik osztályt — mesélte —, az artistaiskolába jelentkezem. Sokat járok cirkuszba édesapámékkal. Én is a trapézon szeretnék tornászni. Ahogy a bácsik és a nénik csinálják ... — Kár, hogy kispályás futball nincs a tízpróba követelményei között — kapcsolódott a beszélgetésbe Gabi néni. — Virág ugyanis kitűnő futballista. A fiúk mindig őt kérik meg a 11-esek berúgására. Csak zárójelben megjegyezve: a „tarifa” gólonként egy forint. A kezdeti feszültség a verseny végére eltűnt a gyerekekből. Nem akartak belenyugodni, hogy nincs tovább, hogy a döntő befejeződött. Persze, csak a Népsport által meghirdetett verseny döntője. Mert tömegsportban nincs hiány az iskolában. Nobel Ivánné igazgatónőtől tudjaja, hogy a kötelező szabadidős foglalkozáson túl kéthetenként a testnevelők tíz többlet órában foglalkoznak a gyerekekkel. Minden héten kedden az alsósoknak, szerdán a felsősöknek van tömegsportnapjuk. Pénteken az elsősöknek és másodikosoknak egy óra. És mindennap délben a tanítás végétől az ebédidő kezdetéig sportfoglalkozás. — Ezeken kívül — mondta az igazgatónő — minden második szombaton kettőtől ötig tömegsport. Nem bajnokokat akarunk nevelni. A mozgás a fontos számunkra. TÍZÉVESEK TÍZPRÓBÁJA Négy színhelyen, nagyszerű hangulatban zajlott le a Népsport játékos sportvetélkedőjének döntője A versenykiírás lapunk május 11-i számában jelent meg: „A Népsport szerkesztősége a Szivárvány Áruház közreműködésével, a nemzetközi gyermeknap tiszteletére Tízévesek tízpróbája néven vetélkedőt hirdet az általános iskolák tömegsportóráinak kihasználására." A jelentkezésnek testhez álló feltétele volt. Egyszerűen csak azt kértük az iskoláktól, hogy rendezzenek tömegsport-foglalkozást az alsó tagozatosok részére, és az eseményről készült jegyzőkönyvet juttassák el szerkesztőségünkbe. Vasárnap jelent meg a felhívás és szerdán reggel már nem üres kézzel jött a postás... A jelentkezési határidőig az ország 28 iskolájából érkezett küldemény. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint 6251 fiatal vett részt a tömegsportórákon, hogy iskolája csapatát eljuttassa a döntőbe. Később aztán kiderült, hogy korántsem ez a végleges adat... Újabb és újabb levelek érkeztek, újabb és újabb százak sportdélutáni örömének emlékét idézve fel. A mi akciónk ezzel tulajdonképpen elérte legvégső, igazi célját. A versengés azonban hátra volt. A még időben jelentkezett 23 iskola közül ki kellett választanunk a négyes döntő résztvevőit. A számok nem segítettek!... Nagyon sok iskola ugyanis olyan jegyzőkönyvet juttatott el hozzánk, amelyből az derült ki: a sportdélutánon valamennyi alsó tagozatos kisdiák részt vett. Így hát a sorsolási urna lett a főszereplő. A „százszázalékosok" közül végül is a dunakeszi 2. számú, a tatabányai 5. számú, a dunaújvárosi Dózsa II, valamint a budapesti Keveháza úti általános iskolának kedvezett a szerencse. Szerdán délután kettőkor — munkatársaink jelenlétében és bíráskodása mellett — e négy színhelyen került sor a döntőre. A gyerekek tízfős csapatai sajátos tízpróbában mérték össze tudásukat: 30 méteres síkfutás, távolugrás, kislabdahajítás, célba dobás, ugrókötél-gyakorlat, labdapattintás falra, labdavezetés kézzel, fekvőtámasz, hanyatt fekvésből felülés, zsákban futás. A nagyszerű hangulatban lezajlott versengésről számolnak be munkatársaink e hasábokon. DUNAÚJVÁROS Hatévesek vendégségben Az első döntő Virág Pancsi néninek Úgy látszik, a dunaújvárosiak szeretik a meglepetéseket. Már az elődöntőben azzal rukkoltak ki, hogy a sportversenyre meghívták az iskolai előkészítő csoport 42 hatéves nebulóját is. — Hát, persze, hogy meghívtuk a gyerekeket! — mondta a világ legtermészetesebb hangján Solymár Istvánna igazgatóhelyettes. — Ha már éppen itt voltak, miért hagytuk volna ki őket ilyen nagyszerű dologból. — És azt látta volna, menynyire élvezték a játékokat ezek az alig hatéves apróságok — folytatta Győr Zsuzsanna igazgató. — Éppen úgy küzdöttek, akartak, mint négy évvel idősebb társaik __ — Pedig nem akármilyen próbatétel volt a gyerekek számára — mondta Horváth Lászlóné testnevelő tanár, vagy ahogy az iskolában mind etűd szólítja: Pancs néni. Panicsi nénit Dunaújvárosban mindenki ismeri, hiszen nemrég még a Dunaújvárosi Kohász tornaszakosztályának vezető edzője volt, s a montreali olimpián szerepelt női válogatottak közül Tóth Margit és Lővei Mária is az ő keze alatt nőtt fel, nem beszélve Óvári Éváról, aki a moszkvai ötkarikás játékokra készül. Most azonban nem a jövendő tornászokkal, hanem a jövő nemzedékének egészségével törődik Dunaújváros legfiatalabb iskolájában, a Dózsa 2. sz. Általános Iskolában. A lakótelep kellős közepén épült iskolában szeptemberben kezdődött a tanítás, s ha egy kicsit később is, de december végén birtokukba vehették a gyerekek a 33X17 méteres, csodaszép tornatermet. Több mint hétszáz gyerek jár ide, és negyven pedagógus foglalkozik velük. Közülük Pancsi néni és Herczeg Béla — testnevelő tanár. — Minden osztály kap helyet a tornateremben? — Szerencsére, igen. Az alsósok éppúgy teremben tornásznak ... Sőt még a pedagógusoknak is jut egy kis idő — mondta az igazgatónő. — Mi az hogy! — bólogatott mosolyogva Babucsik Pál igazgatóhelyettes. — Éppen most kérdeztem Bélától, hogy mikor jövünk össze ismét egy jó kis röplabdacsatára. A fiatal testnevelő tavaly végzett az egri főiskolán, ez az első iskolája és tanéve. — Boldog vagyok, hogy ide kerültem, ennél jobb, sportot szerető kollektívát nagyítóval kellene keresni. S ki tudja, találnánk-e? — Mi, persze — folytatta Pancsi néni —, elsősorban a gyerekeknek rendezünk versenyeket. A mostani döntőbe jutásnak azért örülünk, mert ez az első országos verseny, amelyen a mi iskolánk is részt vesz. Már a döntőbe jutás is öröm. Pancs néni azonban nem folytathatta a gondolatsort, mert kollégái félpercenként nyitottak be az ajtón: — Pancsikám, mit segíthetünk? ... Ő pedig mindenkinek adott munkát és a segítőtársakra szükség is volt, hiszen a dunaújvárosiak a döntőre is kirukkoltak egy meglepetéssel. Mégpedig azzal, hogy az összes negyedik osztályos versenyezhetett. Így aztán nyolc csapat vágott neki a tízpróbának! A versenyszámok gyorsan peregtek. — Most könnyen megy minden — magyarázta Herczeg Béla —, de az elődöntőben négy és félszer ennyien voltak, és hat óra hosszat tartott a vetélkedő. A kollégák segítettek. Akkor is, most is, mindenben. Időt, távolságot mértek, megcsodálták a sport örömeit élvező gyerekek percenként születő „rekordjait”— Láttad Szabó Szilvit? Négy méter tizet ugrott távolba, pedig nem is sportol, balettozik ... És ez a csodálatos lelkesedés az egész verseny alatt tartott. De mivel a diákok is dunaújvárosiak , ők is kedvelik a meglepetéseket. Az eredményhirdetéskor gyönyörű szegfűcsokorral köszöntötték Pancsi nénit,, és a vastaps sem maradt el. BUDAPEST Kétszáz felülés Folytatás a trapézon ? Gólonként egy forint... — Ne féljen, biztosan megtalál bennünket — mondta Molnár Gergelyné testnevelő tanár, amikor pontosítás végett telefonon felhívtuk az iskolát. — Ha leszáll a buszról, arra menjen, amerre a legtöbb gyerek igyekszik. Igaza volt. Valóban nem lehetett eltévedni. A budapesti Keveháza utcai általános iskola tornatermében is rajtra készen állt a két tízfős csapat. Az A és a B. A szurkolótábor pedig már a kezdés előtt taktikai utasításokkal látta el az aprócska, izgalomtól kipirult arcú gyerekeket. Az ugrókötél gyakorlattal kezdődött. A legügyesebb Cserháti Mónika volt. Harminc másodperc alatt ötvenhatot „ugrott”. Őt Hackermüller Karcsi követte, ötven ugrással. Pintér Attilának nem sok hiányzott, hogy elsírja magát. Mindössze tizenhétszer sikerült megpörgetni a feje fölött a kötelet. Molnárné, Gabi néni nem győzte vigasztalni. NÉPSPORT 5 Eredményhirdetés: vasárnapi számunkban A vetélkedés tehát véget ért. A négy színhelyen a csapatok hatalmas lelkesedéssel igyekeztek legyőzni a távolban ugyancsak teljes erőfeszítéssel küzdő ellenfeleket. Sok kitűnő egyéni teljesítményről adhattunk hírt — a végső szót azonban a csapatátlagok összehasonlítása mondatja ki majd. Minden versenyszámban megállapítjuk a sorrendet, és 5—3—2—1 pontozással értékeljük a helyezéseket. Az összpontszám azonossága esetén a holtversenyt a futásban (illetve másodfokon a távolugrásban) elért jobb eredmény dönti el. A számolgatás megkezdődött — máris izgalmakkal.. A végeredményt, mintegy gyermeknapi ajándékként, lapunk vasárnapi számában tesszük közzé. És hogy az igazi jutalom sem maradjon el: az első helyezett iskola tizenöt-, a második tíz-, a harmadik ötezer forint értékű vásárlári utalványt kap, míg a negyedik helyezett csapat tagjainak vigaszdíja olimpiai emblémával és Népsport felirattal ellátott trikó lesz. A döntő szereplői egyébként megkapják a Szivárvány Áruház ajándékát, az olimpiai trikókat is, úgy véljük, az eredményhirdetésig hátralévő napok izgalmait a legjobb lesz — újabb tömegsportórákkal levezetni ...