Népsport, 1980. július (36. évfolyam, 154-183. szám)
1980-07-24 / 176. szám
4 NÉPSPORT (Folytatás az 1. oldalról.) Nos, így búcsúzott Gaál. A többiek maradtak. És eljött a csípődobások délelőttje. Nem csupán arról van szó, hogy ez a fogás az egyik leglátványosabb az egész birkózásban, hanem arról is, hogy versenyzőink láthatóan nagy szeretettel alkalmazzák. Ezzel verte meg — csodálatos földharc után — Molnár Gyula a belga junior Európa-bajnok és felnőtt EB-bronzérmes Mewist, majd ezzel aratott két rendkívül értékes győzelmet Kocsis Ferenc is. Világbajnokunk előbb levitte, majd háromszor megpörgette a fiatal román Mineát, s 7:0-ra vezetett már, amikor csípődobással fektette két vállra. És ekkor jött tavalyi legyőzője, a finn Mikko Huhtala... A finn birkózó 4:0-ra húzott el az első menetben. Kocsis szépítgetett az eredményen ... Aztán viszont — a tust érő csípődobás révén — radikálisan fordított. Időközben, persze, másokra is kellett figyelnünk. Nemcsak azért, mert nagy események színtere volt a CSZKA- szőnyeg. A második fordulóban búcsúra kényszerült például a román világ- és Európa-bajnok Ion Draica, miután szerdán is kettős leléptetésre kényszerült. Ezúttal a svéd EB-győztes Lei Andersson ellenében ... Figyelnünk kellett azért is, mert a magyar versenyzők eredményét alapvetően befolyásolta két összecsapás. Az egyiket a román világ- és Európa-bajnok Nicu Ginga vívta a bolgár Miaden Mladenov ellen. A harmadik menetben 2:2-re álltak, s a bolgár versenyzőt már-már le akarták léptetni, ám akkor nagyszerű csípődobással egyszeriben 4:2-vé varázsolta az eredményt. Gingát intették is, így 5:2-es bolgár győzelemmel ért véget a találkozó. Számunkra ez azért volt különösen fontos, mert így Rácz Lajos hibapont nélkül került be a hármas döntőbe. Ha a román Ginga nyer Mladenov ellen, akkor Rácz magával vitte volna — Gingával együtt — a kettős leléptetésükkel járt négy-négy hibapontot. Így viszont a magyar világbajnoknak előbb a szovjet klasszis Blagidzével, majd a bolgár Mladenovval kellett megküzdenie a dobogó minél magasabb fokáért. Kocsis Ferenc akár már a finn Huhtala elleni győzelemmel is olimpiai bajnok lehetett volna, ha a bolgár Sopov (akit világbajnokunk megvert már a versenyen) legyőzte volna a szovjet Bikovot. A montreali aranyérmes azonban pontozással jobbnak bizonyult bolgár vetélytársánál, így Bikovnak az esti programban, a döntők sorában először a finn Huhtalával kellett találkoznia, majd Kocsis Ferenccel, aki a finn versenyző elleni győzelemmel tulajdonképpen előnyös helyzetben várhatta a végső összecsapásokat. Nem a legjobban kezdődött számunkra a döntők estéje. Rácz Lajos az ellen a Vahtang Blagidze ellen kezdett, aki az elmúlt években világ- és Európa-bajnoki címeivel messze a világ legjobb 52 kg-os kötöttfogásújának bizonyult. Rácz Lajos nagyon becsületesen felkészült ellene, ám a nagyobb tudás előtt meg kellett hajolnia. Az első menet végén 9:1-re, a második végén 14:1-re vezetett a szovjet versenyző, és 19:1 lett a végeredmény. Rácz Lajos egyesületi edzője Tombor István azonban nem a nagyobb tudásról beszélt: „Sajnos, Lajos elfelejtette a taktika alapvető részét. Azt beszéltük meg ugyanis, hogy az első menetben ne álljon oda birkózni Blagidzével, aki talán így majd kifárad. Az utasítást azonban nem tudta megvalósítani, s olyan hátrányba rikerült, hogy már sem lelki, sem fizikai ereje nem maradt az újításra.” Így aztán 52 kg-os világbajnokunknak az ezüstéremért kellett mérkőznie. Ez azonban későbbi történet. Azon versenyzők közül, akik kedden léptek először szőnyegre, szerdán délután még hármuknak kellett mérkőzésre kiállniuk. Molnár Gyula bonyolult helyzetből szenvedett tusvereséget a csehszlovák Krysta ellen. Toma M. a 82 kg-ban a többszörös EB-érmes bolgár Pavlov ellen mérkőzött. A második menet első percéig volt egyenrangú ellenfél, azután viszont a magasabb Pavlov rendre akciókat csikart ki ellene. Toma M. veresége ellenére kitűnően helyt állt új súlycsoportjában és végeredményben az 5—6. helyen végzett. A nehézsúlyú Farkas még előbbre is jutott... Régi ellenfelével, a jugoszláv Iicccsel találkozott. Az első menetben VB- bronzérmesünket intették meg. Azután az egyre inkább elfáradó jugoszláv versenyzőt ugyancsak kétszer. 2:2-vel indult tehát az utolsó három perc. Farkas, mint már az előző menet közepe óta, egyfolytában viharos erővel támadott és nem is lehetett kétséges, hogy ellenfelét leléptetik. Azt már a lelátóról is jól ki lehetett venni, hogy 52 kg-os világbajnokunk, Rácz Lajos magához tért a Blagidze elleni súlyos vereség után. Az ezüstéremért folytatott küzdelemben a bolgár Mladenov ellen mérkőzött. Azonnal támadólag lépett fel. Ellenfelét megintették, ő maga pedig levitte. 2:0. A második menetben újabb intést kapott Mladenov. Ezután azonban Ráczot is intették. 3:1. Levitelre levitel volt a válasz és már 4:2 lett az eredmény. A harmadik menetben ismét bebizonyosodott, hogy a magyar birkózók milyen kitűnő fizikai felkészültséggel küzdenek. A hatalmas csatában Rácznak volt ereje újabb levitelt elérni, s ezzel 5:2-re nyerte meg az „ezüstmérkőzést”. És még csak ekkor jött az „aranycsata”! A szovjet Bikov a döntő előtt még a finn Huhtala ellen is szőnyegre kellett, hogy lépjen. Az első menet hatalmas meglepetést hozott: a szovjet olimpiai bajnokot teljesen passzív birkózása miatt, hét másodperccel a menet befejezése előtt már másodszor intették meg. A második menetben levitellel, majd pörgetéssel, már Bikov vezetett, utána pedig kétszer a finn versenyző kapott intést. Az utolsó három percre már csak egyetlen fellángolása maradt Huhtalának, ebből az akcióból is Bikov jött ki jobban, s végeredményben 7:4-re győzött. Ez az eredmény azt jelentette, hogy Kocsis, aki két vállra fektette finn ellenfelét hibapont nélkül, a szovjet olimpiai bajnok pedig a Huhtala ellen kapott, egy hibaponttal kezdhette meg a döntőt. Vagyis — akár csak Tóthnak — Kocsis számára is elengedő lett volna a kettős leléptetés ... Bebizonyosodott azonban, hogy erre nem szabad alapoznunk! Így hát Kocsis hatalmas energiával kezdett támadni. A fiatal magyar turisták megható lelkesedéssel és hangerővel kiabálták neki: „Most, vagy soha!” Gyorsan megintették a szovjet ellenfelet, ugyanolyan gyorsan intették vissza Kocsist. Az újabb rohamok ellen Bikovnak nem volt ellenszere, menekülni kényszerült és ezért másodszor is megintették. A második menet drámai küzdelmet hozott. Egyetlen pontot sem jegyeztek fel az eredményjelző táblára, ami azonban nem volt mellékes: Bikovot figyelmeztették a bírók. Kocsis Ferenc számára elkövetkezett az utolsó három perc az olimpián. A fiatalok kórusa bizakodott: „Most jön a második ...” És hogy megerősítsék azt, mennyire hisznek abban, hogy Növényi Norbert után Kocsis Ferenc is a dobogó legfelsőbb fokára áll majd, következett a buzdítás: „Huj, huj, hajrá!” Kocsis hatalmas rohamokba kezdett. Ennek a rohamozásnak akciópontban nem volt látszata, mikov egyre inkább fáradni látszott. A szovjet olimpiai bajnokba is a nézők akartak lelket önteni, hangos „Bikov! Bikov!” kiáltásokkal. Erre hangzott el a válasz mindenünnen: „Magyarok, magyarok . ..” És amire vártunk, nem kellett hiába várni... A teljesen elfáradt Bikovot a bírók leléptették. Egy perc és huszonegy másodperc telt el csak a harmadik menetből... Kocsis Ferenc, ahogy eddigi győzelmei során megszoktuk, nagyszerű tornagyakorlatokkal tette emlékezetessé győzelmét. És hogyan is lehetett volna ez másképp, a szőnyeg szélére felrohanó Növényi Norbert nyakába ugrott. Vége-hossza nem volt az ünneplésnek. „Csikó” — ezen a néven ismerik a birkózás kedvelői Kocsis Ferencet. Immár évek óta a 74 kilogrammos kötöttfogású birkózómezőny meghatározó egyénisége, idehaza és a határokon túl egyaránt. Tizenöt esztendővel ezelőtt lépett először birkózószőnyegre a Kinizsi Húsosban. Aztán következett a katonaság, majd a mostani sikerek „hátországa”, a Ganz- MÁVAG. Eredménylistája a nagy kortársak jelenléte miatt nem páratlan, mégis lenyűgöző. Hétszer nyert magyar bajnokságot, kétszer győzött Európa-bajnokságon, volt világbajnoki bronzérmes (Göteborgban), ezüstérmes (Mexikóban), aranyérmes (San Diegóban). Mindent megnyert már éremgyűjteményéből, csak az olimpiai aranyérem hiányzott. Kiss Ferenc kétszeres Európa-bajnokunk, Kocsis edzője a Ganz-MÁVAG-ban: „Éreztem a mérkőzés előtt, hogy Feri nagyon egyben van, őt ezen az olimpián nem lehetett legyőzni.” Úgy véljük, a magyar birkózás a kötöttfogásúak nagyszerű szereplése révén, a két arany-, a két ezüst- és az egy bronzéremmel igazán méltó szerepet vállalt a magyar sport eredményes moszkvai szerepléséből. JEGYZŐKÖNYV: A magyar versenyzők eredményei (elöl a győztesek). 2. forduló. 57 kg: Molnár Gy.—Mewis (belga) 4:26. p. csípődobás, tus. 82 kg: Torna M.—Janota (csehszlovák) 7:01. p. leléptetés (8:1-nél). Nehézsúly: Tomov (bolgár)—Farkas 5:16. p. leléptetés (3:0-nál). 3. forduló. 57 kg: Krysta (csehszlovák)—Molnár Gy. 4:01 p., fogyasztás-kontraktus. 68 kg: Nalbandjan (szovjet)—Gaál 4:2. 82 kg: Pavlov (bolgár) Toma M. 8:01 p., leléptetés (13:3-nál). Nehézsúly: Farkas— Ilics (jugoszláv) 7:11 p., leléptetés. 4. forduló. 52 kg: Rácz erőnyerő. 74 kg: Kocsis F.—Minea (román ):45 p. csípődobás, tus (8:0-nál). 5. forduló. 52 kg: Blagidze (szovjet)—Rácz 19:1 p., 74 kg: Kocsis F.—Huhtala, 5:44 p., csípődobás, tus. 6. forduló: 52 kg: Rácz —Mladenov (bolgár) 5:2 p., 74 kg: Kocsis F.—Bikov 7:21 p., leléptetés. 52 kG. Olimpiai bajnok: Vahtang Blagidze (Szovjetunió) 2. Rácz Lajos (Magyarország), 3. Mladenov (Bulgária), 4. Jelinek (Csehszlovákia), 5. Ginga (Románia), 6. Wroblewski (Lengyelország) 74 KG. Olimpiai bajnok: Kocsis Ferenc (Magyarország) 2. Bikov (Szovjetunió), 3. Huhtala (Finnország), 4. Sopov (Bulgária), 5. Lundell (Svédország), 6. Mácha (Csehszlovákia). 100 KG. Olimpiai bajnok: Georgi Rajkov-Petkov (Bulgária), 2. Bierna (Lengyelország), 3. Andrei (Románia), 4. Memisevics (Jugoszlávia), 5. Philidisz (Görögország), 6. Dvorak (Csehszlovákia), Gáspár Tamás helyezetten. KÖVETKEZIK ... Helyzetkép a versenyben maradt magyar birkózók súlycsoportjáról. 57 kg. A legjobb 7 között a 4 hibapontos Molnár Gyula ellenfele a IV. fordulóban a világbajnok Jozef Lipien. A lengyel versenyző a legutóbbi világversenyek egész sorozatát hagyta ki. Úgy tűnt, hogy visszavonul , ám az idén mégis visszatért a szőnyegre. Az olimpián eddig még veretlen ... Nehézsúly. A legjobb négy között Farkas a szovjet olimpiai, világ- és Európa-bajnok Alekszandr Kolcsinszkij ellen birkózik. Vereség esetén negyedik lesz, ha győz, a hármas döntő résztvevője. Rácz Lajos, a Honvéd Szondi SE büszkesége, de túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy egész Székesfehérváré. Seressel együtt már évek óta a világ minden részén „reklámozzák” városukat, évek óta vezéregyéniségeik egyesületüknek. Rácz Lajos huszonnyolc éves, két gyermek édesapja. Magyar bajnokságot hét alkalommal nyert, évek óta szereplője a világversenyeknek. Első nagy sikerét 1977- ben, a bursai Európa-bajnokságon érte el, első lett. Korábban szerzett EB-ezüst- és bronzérmet is. Pályafutásának csúcsára 1979-ben ért el, amikor San Diegóban világbajnokságot nyert. A moszkvai a második olimpiája és újabb sikerének színhelye ... „Tust húzok Ferinek... A kiskocsmákban mindig mindent meg lehet tudni. A titkokra hamar fény derül a szavak őszinték, néha nyersek, de mindig igazak. Nincs ez másképp a Kőbányai úton, a Ganz-MÁVAG Sporttelep szomszédságában levő kisvendéglőben sem. Hírt akartunk vinni, immár a harmadik, Himnuszt hozó hírt, Kocsis Ferenc aranyérméről. Miután azonban a kiskocsmákban mindent időben tudnak, ők fogadnak bennünket „aranyos mosolylyal”. — Mit szólnak hozzá? Aztán választ sem várva folytatják. — Hát megnyerte ... Megnyerte ... Megérdemelte, benne volt már évek óta ez a nagy eredmény. Szép Józsefet, a kisvendéglő üzletvezetőjét, a szakosztály technikai vezetőjét majd szétveti az öröm. — Tudtam, éreztem, hogy nem lehet majd megállítani. Nem ismétlődhetett meg a két évvel ezelőtti mexikói eset, amikor mint biztos győzőtől vették el az aranyat. Jó barátja vagyok Ferinek. Ha valaki, akkor én tudom, mit tett ezért a győzelemért. A vasárnap reggel ugyanúgy az edzőteremben találta őt, mint a hétfő, vagy a hét többi napja. Akárcsak. Tóth Pistit. Nagyon sajnálom őt... — Milyen finomsággal fogadja majd őket? — Mindketten élnek-halnak a jó fűszeres pacalért, ezt készítünk majd. De jó nagy adagot, hadd lakjanak most jól úgy istenigazából. Végre nem kell a súlyukkal törődniük ... Séllyei István a montreali olimpián hatodik helyet szerzett a 90 kilósok között. Gyors szakvéleményt ad. — Szerintem Feri a keddi, Sopov elleni találkozójával már megnyerte az aranyat. Hatalmas lelki teher eshetett le róla ezzel a győzelemmel, hiszen tavaly San Diegóban a bolgárral kellett „megfeleznie” első helyét. Már a küzdelmek befejezése után... Az olimpiai döntőben okosan küzdött. Annyit tett a győzelemiért, amenynyit kellett. Aztán ő is Tóth „furcsa” vereségét említi. — Sok kiszámíthatatlan — mondjam, hogy igazságtalan? — ítéletet láttam már pályafutásom alatt, de azt hiszem, ez mindent betetézett. Pedig ő is felkészült mindenre, mindenki ellen. Marosi László, a kőbányai piros-kékek törzsszurkolója, aki szintén itt értesült Kocsis aranyérméről, alig találja a szavakat. — Igazi sportember.. . Megérdemelte. Nagyon örülök ... Annyi meló és a hihetetlen akaraterő, csak ezt a nagy, világraszóló sikert hozhatta. A döntőt ugyan nem láttam, de biztos nem volt sétagalopp. Egyre többen gyűlnek öszsze, a téma adott, mindenki koccint Feri egészségére. Tán labdarúgó aranycsapatunk sikerei idején lehetett ilyen hangulat a kisvendéglőkben, amikor gólokat, felhőfejeseket, becsúszásokat emlegettek, utánoztak. Most csípődobásoktól, karfeszítésektől, bírói döntésektől visszhangzik a terem. Hiába, változnak az idő ... XXXVI. 176. ♦ 1980. július 24 Már az ajtóban járunk, amikor a vendéglő zenészének, Nagy Bélának a hegedűje visszafordít minket. Tust húz, majd utánunk szól. — Ha Feri bejön ide az olimpia után, ezzel fogadom ... Súlyemelés Ruszevet nem tudták megállítani Az Izmajlovó-sportpalota örökre emlékezetes marad Viktor Mazin számára. Július 5-én, a rekordok napján itt döntött meg minden pehelysúlyú világcsúcsot, július 22-én pedig, az olimpia harmadik versenynapján vívta ki itt a szovjet súlyemelés, harmincadik olimpiai aranyérmét — két világbajnoki arannyal és egy ezüsttel tetézve. Nem panaszkodhatott a lengyel Seweryn sem, hiszen hazája huszadik olimpiai érmét szerezte meg súlyemelésben, legfeljebb az bánthatta, hogy arany helyett csak bronz sikerült. Egy nappal később a könynyűsúlyban gyűlt össze ritkán látható mezőny. A húsz 67.5 kg-os közül tíz a B-, tíz az A- csoportba került. Ezúttal a britek, a bolgárok, a franciák és az NDK-beliek szerepeltek kétkét versenyzővel, míg a szovjetek és a magyarok kihagyták ezt a kategóriát. Indult viszont a súlycsoport abszolút „uralkodója”, Jankó Ruszev, aki 1978 óta minden VB-t és EB-t megnyert, s az érvényes könnyűsúlyú világcsúcsok mind az ő nevéhez fűződnek. Jelen voltak legnagyobb riválisai is: a Münchenben olimpiai bronzérmes, később sokszoros VB- és EB-dobogós lengyel Kaczmarek, a Montrealban harmadik, többszörös VB-érmes francia Senet, az NDK-beli ifjúsági világbajnok, EB-ezüstérmes Kunz és a sokszoros VB- és EB-érmes Ambross, illetve még több világverseny számos pontszerzője. Az A-csoportbeliek küzdelme óriási versenyt hozott már a szakításban. A finn Salakka 125 kg-on kezdett és 130-ig jutott. A 135 kg Ambrossnak először nehéznek bizonyult, másodikra azonban szépen teljesítette. Rajta kívül a bolgár Pacsov, Kaczmarek és a román Dociu is túljutott ezen a súlyon. A 140 kg-ot is mindnyájan kiszakították, velük haladt a kubai Gonzalez és Senet is. A hajrára négyen maradtak versenyben. Kunz 145 kg-on kezdett, s ezzel nagyon megszorította a 142,5 kg-on biztosító fogást végzett bolgár Világcsúcstartót. Meglepetésre Senet is igen szépen szakította ki ezt a súlyt, s Gonzalez óriási erőfeszítés közepette ugyancsak teljesítette. Hátra volt még Ruszev második gyakorlata. 147,5 kg-ot tetetett fel, tehát fél kg-ra megközelítette a világcsúcsot. És sikeresen kiszakította Senet nagy erőfeszítéssel, de utána iramodott, miután Gonzalez már megrekedt a 145 kg-nál. Ekkor 150 kg következett. Ha sikerül, új világcsúcs. Elsőként Senet próbálkozott. Felvette a súlyt, de felállni nem tudott vele, előreesett. Utána Ruszev az utolsó másodpercig várt, akkor térdig megemelte a súlyt, aztán visszaejtette. Nem is próbálkozott tehát igazából, megelégedett az EB-n elért eredmény megismétlésével, amely azonban új olimpiai csúcsot jelent a szakításban. Lökésben is a finn fiú kezdett a 152.5 kilogrammon, aztán a 157.5 már nem ment neki, a bírák 2:1-re elvették az óriási erőfeszítéssel kivitelezett gyakorlatot. Másodszorra sem tudta megcsinálni. A csehszlovák Drska 160 kg-on kezdett és itt be is fejezte. Aztán egyből 170 kg-ra ugrott a mezőny. Ezt a súlyt mindnyájan teljesítették. A 175 kg a román Dociunak már nem ment. Kaczmarek 177.5 kg-on kezdett, de elsőre fel sem bírta venni. Másodszorra azonban javított. A kubai Gonzalez számára ez nehéznek bizonyult és a 172.5 kg-on befejezte. A 180 kg után ismét csak négyen maradtak versenyben. A két NDK-beli és a két bolgár fiú, Kaczmarek 177.5 kg-nál elbúcsúzott. Nagy taktikázás következett. Végül Kunz kezdett 185 kg-on. Kilökte, de megbillent és csak óriási erőfeszítés sel tudta megtartani a súlyt. Ruszev viszont igen magabiztosan csinálta meg a gyakorlatot ezzel a súllyal. A 185 kg Ambrassnak már nem ment. Kunz a 190-et is teljesítette, ezzel beállította a lökés világrekordját. Ruszev igen elegánsan, jól kivitelezett gyakorlattal követte példáját. Pacsovnak ez a súly még nehéz volt. Következett Ruszev és Kunz utolsó gyakorlata a 192,5 kg-on. Aztán — óriási meglepetésre — Kunz 195-re emeltetett. Már letelt az első perc, amikor a dobogóra lépett. Csak megemelte súlyt, de felvenni nem tudta. Így is két és fél kg-ra közelítette meg a világrekordot. Ezután Ruszev jött. A 195 kg-ot is igen szépen vitelezte ki, s ezzel új világcsúcsot állított fel és nagy vetélytársai előtt ismét fölényesen nyerte a versenyt. KÖNNYŰSÚLY. Olimpiai bajnok: Janko Ruszev (Bulgária) 342.5, világcsúcs (régi: 337.5, Ruszev) (147.5, olimpiai csúcs, 195, világcsúcs, régi: 190, Ruszev), 2. Kunz (NDK) 335 (145, 190), 3. Pacsov (Bulgária) 325 (142.5, 182.5), 4. Senet (Franciaország) 322.5 (147.5, 175), 5. Ambrass (NDK) 320 (140, 180), 6. Kacmarek (Lengyelország) 317.5 (140, 177.5). Kerékpár Morcz kiesett Szerdán délután Krvatszkojéban, a hihetetlenül gyors fapadlós pályán folytatódtak a pályaversenyek. Először a repülő versenyzők szálltak nyeregbe. A magyar színeket a huszonnégy éves Morcz László képviselte — sajnos — sikertelenül. A selejtező során a nyolcadik futamban a svájci Islerrel párban indult és ellenfele 10.98 mp-es utolsó 200 m-es idővel legyőzte. Märcz ezután a reményfutamban próbálkozhatott, de újabb vereséget szenvedett, ezúttal a holland Veldt volt a legyőzője, 11.38 mp-cel. A repülőversenyben befejeződtek az első napi küzdelmek. A legjobb 12 közé a következők jutottak: Hesslich (NDK-beli), Tkac (csehszlovák), Cahard (francia), Kopilov (szovjet), Dazzan (olasz), Kocot (lengyel), Salee (dom), Isler (svájci), Lucker (ausztrál), Tinsley (brit), Joseph (guyamai), Veldt (holland). Ezután került sor a 4000 mes egyéni üldözőverseny negyeddöntőjére. A legjobb nyolc között a volt világcsúcstartó Dill-Bundi hajította a legjobb időt, 4:34.92 perccel. A csütörtöki elődöntőben a párosítás a következő: Dill-Bundi (svájci)— Oersted (dán), Wolf (NDK-beli) —Bondue (francia). LEGÚJABB Váratlanul szoros eredmény született a férfi kosárlabdázók B-csoportjában: Jugoszlávia— Spanyolország 95-91 (45-50). Lapzártakor fejeződött be a férfi tőrvívók döntője. A hat versenyző csatájából — holtverseny után — Vlagyimir Szmirnov került ki győztesen a francia Jolyot és a szovjet Romanykov előtt. férfi tőrvívás, olimpiai bajnok: Vlagyimir Szmirnov (Szovjetunió) 4 győzelem, 2. Jolyot (Franciaország) 4, 3. Romanykov (Szovjetunió) 4, 4. Ruzijev (Szovjetunió) 2, 5. Koziejowski (Lengyelország) 1, 6. Kuki (Románia) 0.