Népsport, 1980. október (36. évfolyam, 237-263. szám)

1980-10-01 / 237. szám

XXXVI. 237. ♦ 1930. október 1. LABDARÚGÁS ­ Kilenc fordulón jutott túl a második vonal 60-as mezőnye, s a leg­utóbbi kör az eddig lejátszottak közül a legérdekesebbnek, a legváltoza­tosabbnak bizonyult. Esélyesek sora bukott el, esélytelennek tetsző csa­patok szereztek bravúros győzelmeket, a forduló előtti listavezetők egyi­kének sem sikerült győznie, alaposan átíródott a három csoport táblázata is. Az érdekességek közül ezúttal három olyan témát választottunk, amelyről a legtöbb szó esett a szurkolók körében a forduló másnapján. Most már a védelemnek is lőttek? Egy csapat általában vagy nagyon jó, vagy csapnivaló­an rossz teljesítményével tudja felhívni magára a fi­gyelmet. Általában akkor kerül az érdeklődés közép­pontjába, ha valami szokat­lant, a hagyományostól, a sablonostól eltérőt produ­kál. A Nyugati csoportban szereplő Bábolna együttese ebből a szempontból rend­hagyó dolgot művelt, heteken át beszélgetett magáról, hol­ott a táblázat közepén állt, azaz nem verte végig a mezőnyt, de nem is kapott ki gyakran... A „Bábolna­­show.t” az jelentette, hogy a gárda 8 forduló után szinte példa nélkül álló gólkülönb­séget mondhatott magáénak: 720 percnyi játékot követő­en négy adott góljára hár­mat (!) kapott csupán ... Herrera egykori Internazio­­nale csapatának is becsüle­tére vált volna ez a 4-3-as gólkülönbség, amely egyér­telműen mutatta, a Bábol­nának van a legjobb vé­delme, s a legveszélytelenebb csatársora az egész mezőny­ben. Mindenki érdeklődéssel figyelte vasárnaponként, va­jon meddig tart a gárda nagy sorozata, mikor kö­vetkezik be a szinte tör­vényszerű összeomlás. Vala­hogy az is valószínűnek lát­szott, hogy amikor a Bá­bolna először megbotlik, ak­kor az több lesz, m­int bot­lás, sokkal inkább egy nagy hasraesésre emlékeztet majd. . . A kudarc bekövetkeztét mindenki későbbre napolta, hiszen arra igazán nem le­hetett számítani, hogy a Bábolna hálóját éppen az újonc fűzfőiek tapétázzák majd ki a legtarkábban .. . A hosszú hetek óta tartó idegfeszültséget azonban a bábolnai védők most már nem bírták,­­ három perc alatt (!) úgy omlottak ösz­­sze, mint egy kártyavár. Végül kaptak egy hatost, ami pontosan a duplája an­nak, ahány gól eddig nyolc mérkőzésen összesen a há­lójukba került... A csatá­rok, persze, ezúttal sem tudtak segíteni. No de miért is tudtak volna, amikor a csapatot eddig is a védelem jelentette Bábolnán . . . Most aztán előállt a hely­zet: se védelem, se csatár­sor. Hogyan tovább, bábol­naiak? Az edző maradt, s bizonyított A legutóbbi bajnokság véghajrája kevés csapat szá­mára tartogatott annyi gyötrelmes, keserves hét­végét, mint a Középcsoport­ban szereplő Pénzügyőr SE- nek. A szép múltú pasaréti gárda felett bizony hango­san kongott a vészharang, sokan egy lyukas kétfillé­­rest sem adtak volna a bentmaradásukért. Aztán a zöld-fehérek némileg össze­szedték magukat, s ha kín­keservek árán is, valahogy megkapaszkodtak. Nagy volt az elkeseredettség, hiszen a Pénzügyőrnél mindenki megszokta, hogy a klubnak jó, ütőképes csapata van, no meg azt is: a ritka szép környezetben fekvő pasaré­ti pályán többnyire jó ösz­­szecsapásokat láthat az ér­deklődő. Semmi jel nem mutatott a közeli változás­ra, s a nyári időszak alatt bizony alaposan megingott a talaj a gárda fiatal edzője, Kiss László alatt is! Az együttes vezetői — hiába, ez minálunk már csak így szokott lenni — őt hibáz­tatták a gyenge szereplésért. Aztán az edző —­­maradt, s megszállottként tovább dol­gozott. Vasárnap a Pénzügyőr 3-0-ra verte az utóbbi idő­ben mindenki számára rop­pant veszélyes ellenfelet je­lentő Bp. Spartacust, s ami­kor a játékvezető a talál­kozó végét jelezte, a közön­ség tapsa kísérte az öltö­zőbe a csapatot, pedig ak­kor még senki sem tudta, hogy a jó játék, az újabb győzelem „jutalma" egy 2. (!) helyezés lesz... Nagy utat tett meg idáig a gár­da, annak az edzőnek a se­gítségével, akinek a talpára már-már rákötötték az úti­laput . . . Elillannak a szombathelyi álmok? Amikor nyáron a Nyugati csoport összetétele napvilágot látott, minden érdeklődő je­lentős összegben merte vol­na fogadni: a Haladás baj­noksága attól függ csupán, hogy a zöld-fehérek soro­zatban lejátsszák a mérkő­zéseiket ... Nem alaptalan bizalom irányult a gárda fe­lé: játékosállomány, szakmai vezetés tekintetében a Ha­ladás valóban az eminensek közé számított. A megítélés­nél sokat nyomott a latba a csapathoz nyáron vissza­tért Palicskó Tibor vezető­edző személye, aki közis­mert igényes munkájáról, s arról, hogy egyszer már NB I-es csapatot formált a Pe­rint partján. Most is nagy lendülettel látott munkához, alaposan átszervezte a gár­dát, zöld utat adott a fia­taloknak, bátran dobott a tűzvonalba olyan futballis­tákat is, akiknek korábban — Szombathelyen vagy má­sutt — nem igen akadt módjuk a bizonyításra. Pa­­licskót a szentimentalizmus sem gátolta, minden szívfáj­dalom nélkül tett tartalék­ba, vagy még oda sem, olyan játékosokat, akikkel egykor szép sikereket ért el, de ma már nem ugyan­azok, mint akik voltak­­ a múltban ... Aztán vasár­nap lejátszották már a ki­lencedik mérkőzést is, s a Haladás a táblázat kilencedik (!) helyén szomorkodik, alig valamivel jobb, mint ötven­százalékos teljesítménnyel , 10 ponttal. . . már koráb­ban is produkáltak néhány igazi nézőbosszantó mérkő­zést, eredményt, a pohár azonban most telt be, ami­kor Szombathelyen vérsze­gény 0-0-ra végeztek az újonc — korábban heteken át sikertelen — Honvéd Rá­kóczi SE ellen! Immáron hatodik döntetlenjük volt ez, s miután csak egyszer szenvedtek vereséget, egyre inkább rajzolódik a speciális „Haladás-képlet”, miszerint az NB I-be törő gárda any­­nyira nem rossz, hogy ve­reségeket szenvedjen, ám annyira nincs jó, egységes, ütőképes, hogy bárki ellen a győzelem biztos remé­nyével vegye fel a harcot... Márpedig döntetlenek soro­zatával az NB II-ben nem lehet bajnokságot nyerni, ahhoz sorozatos győzelmek szükségesek, ráadásul nem­csak otthon , idegenben is . . . A bajok okát Szombat­helyen abban látják, hogy a hozzájuk érkező csapatok be­tonfalat vonnak kapujuk elé, eleve lemondanak a győzelem lehetőségéről, csak és kizárólag a nagy gólkü­lönbségű vereség elkerülésé­ért harcolnak, esetenként teljes csapatukkal védekez­nek, így aztán a Haladás csatárainak sem terük, sem idejük a gólszerzésre. In­dokként igen, magyarázat­ként semmi esetre sem le­het mindezt elfogadni, hi­szen annak a csapatnak, amely az élvonalba jutásért harcol, minderre számítania kell. . . Meg kell találnia a módját annak, miként lehet feltörni a szoros védő­falakat, hogyan lehet — ha kell — kicsikarni, kigyötör­ni a győzelmeket. Palicskó Tibor hosszú he­teken át kísérletezett, pró­bálkozott. Most úgy hírlik, rátalált a legjobbnak tetsző összetételre, amelyen huza­mosabb ideig nem kíván változtatni. A kiválasztottak azonban kizárólag akkor őrizhetik meg a helyüket, ha — bizonyítanak, produkál­nak . . . Mert a szurkolói — s gondoljuk az edzői úgyszin­tén — türelem véges . . . A BEK-ért szerdán este a Népstadionban Kuti vagy Kozma? — ez a kérdés Fernando Mendez: „Győzni jöttünk!” A Bp. Honvéd kedden dél­előtt jó egyórás edzést tartott Kispesten. Ezután Tichy La­jos, az együttes vezető edzője elmondta, hogy csak azon töp­reng, kit állítson a balszélső posztjára: Kuti vagy Kozma? — ez itt a kérdés . . . Mindkét játékos mellett sok tényező szól, de akad azért olyan negatívum is, ami gon­dolkodásra készteti a szakveze­tőt. — Gólt, illetve gólokat kell rúgni a Népstadionban — je­gyezte meg Tichy Lajos. — A portugálok úgy vélik, hogy van még esélyük. Tudom, eb­ben sok a „kincstári optimiz­mus”, de azért jó lesz vigyáz­ni. A Vasas elleni vereség jó figyelmeztető volt. Még most sem értem, mi történt a csa­pattal. Talán leengedett a tár­saság. Többen úgy vélték, a BEK-siker most már mindent feledtet. Erről pedig szó sincs! — Kupacsapataink közül a legjobb helyzetben a Bp. Hon­véd van — jegyeztük meg. — Igen, ez igaz. Ha bármi­féle kisiklás történne, ezt csak magunknak köszönhetnénk. De ettől nem tartok különösebben. Elég nagy kudarc ért minket három nappal ezelőtt. Kétszer egymásután nem lehet úgy ját­szani, mint a Vasas ellen! — Milyen a Sporting? Mire számíthatnak a szurkolók? — Elég, ha annyit mondok róluk, hogy a Népstadonban is képesek meglepetésre. Azt hi­szem, ebben minden benne van. Ha nem játszunk olyan jól, mint Setubalban, baj lehet. Ezt pedig el kell kerülni. A hét­fői, majd a keddi edzésen, s a kedd délutáni beszélgetés so­rán minden részletre kitértünk. Meghánytuk-vetettük a dolgo­kat. Mindenki magába nézett ... — Milyen eredményre szá­mít? — Számszerű jóslatra nem vállalkozom, de győzelmet vá­rok! Mást nem is jósolhatok a kinti 2-0 után. De, és ezt vallom, nagyon meg kell küz­deni a portugál bajnokkal. Nagy kisiklásnak tekintik a 0-2-t. A kezdő csapat ez lesz: Guj­­dár — Paróczai, Kocsis, Gara­­ba, Varga, — Dajka, Nagy, Lu­kács — Bodonyi, Esterházy, Kuti vagy Kozma. A Sporting Lisboa hétfő este érkezett Budapestre. Fernando Mendez edző elé­gedett az előzményekkel. — Jó meccsen nyertünk 3-0- ra a Belenenses ellen — je­gyezte meg. — Sajnos, a győ­zelemnek ára volt, három játé­kosunk is megsérült. Fraquito és Salvador nem is tudott ve­lünk jönni, mert megsérült. Ennek ellenére győzni jöttünk a Népstadionba. Hogy ezt mi­re alapozom? Két dologra: az egyik, a Bp. Honvéd nem fog még egyszer olyan jól játsza­ni, mint Setubalban, a másik, mi sokkal többet nyújtunk majd. — Hogyan kezdenek? — Nincs titkunk. A Vár — Eduardo, Zazinho, Enrique, Inacio — Manuel, Ademar, Ma­­rinho — M. Fernandez, Freier, Jordao összetételű csapat kezdi a játékot. Az UEFA Kupáért „Titkon egy kicsit reménykedem...” Bundzsák Dezső, a Boavista elleni esélyekről Hétfőn reggel útra kelt Por­tóba a Vasas labdarúgócsapata, a Boavista elleni UEFA Kupa visszavágó mérkőzésre. Keller­­mayer Sándor ügyvezető elnök, Simon János szakosztályelnök, Doktor István technikai vezető, Bundzsák Dezső vezető edző, Ba­csó István edző, Vinkovics La­jos gyúró és tizenhat labdarúgó utazott, mégpedig: Mészáros, Le­­boniczky, Török, Hires, Komjá­­ti, Kántor, Somogyi, Rácz, Bi­­rinyi, Z­ombori, Szebegyinszki, Rixer, Farkas, Kiss, Izsó és Ta­más. A piros-kékek kétgólos hát­ránnyal lépnek pályára szer­dán délután, s ezt a két gólt, idegenben, sok ezer lelkes és ugyancsak heves vérmérsékletű szurkolótól tüzelt, az idegen pá­lyán elért sikertől kifejezetten magabiztos ellenfélnek kellene visszaadni. Az átlagszurkoló, s tulajdonképpen a Vasas-hívek nagy része is lélekben már el­búcsúzott a továbbjutástól, mert a papírforma valóban nem sok jót ígér. A Fáy utcai gárda az első találkozón nagyon mérsé­kelt teljesítményt nyújtott, s most szombaton a Bp. Honvéd elleni győzelem sem párosult olyan játékkal, amely remények­re­­jogosítaná a magyar gárdát. — Szombaton nagyon akart és igyekezett a társaság — mond­ta Bundzsák Dezső. — De a Boavista ellen nem elég csak lelkesedni, pontosabb összjáték­­ra, több elképzelésre, nagyobb sebességre, energikusabb, harco­sabb, nagyobb átütőerőt felvo­nultató csapatjátékra lesz szük­ség. Ha valósan értékelem a helyzetet, akkor derűlátó nem lehetek, hiszen nehezen képzel­hető el, hogy a hazaiak ilyen előny birtokában elbuknak a visszavágón. De mint edző belül titkon egy kicsit reménykedem, a csapatot pedig felpaprikázom, feltüzelem .. . Mindenkinek az önbecsülésére igyekszem hatni, emélkeztetem őket a Fáy utcai heccelődésre, gúnyolódásra, ami­re most úgy tudnának csak csat­­tanós választ adni, ha a szép­ségtapaszt Portugáliában szer­zik be. — Milyen taktikát választ a visszavágóra? — Három csatárral játszunk, mivel két gól hátrányt kell le­dolgoznunk, mindez azonban nem jelenti azt, hogy túlságosan sza­badon hagyjuk az „állunkat". Igyekszünk szervezetten véde­kezni, s ebből gyors, rajtaütés­­szerű akciókat vezetni. Remél­hetően a Boavistát otthon, sa­ját közönsége előtt elragadja a hév, s talán akad majd rés a­ hátsó soraikban. — Hogy áll fel a Vasas? — Ha Izsó rendbejön, akkor annyiban változik a Honvéd el­leni kezdőcsapat, hogy ő szere­pel Rixer helyett. Ha nem, ak­kor a szombati csapat játszik, vagyis: Mészáros — Török, Hi­res, Komjáti, Kántor — Birinyi, Szebegyinszki, Zombori — Far­kas, Kiss, Rixer. A mérkőzés 17 órakor kezdő­dik. A holland Hendrik Weerink lesz a bíró. •­ A Real Sociedad biztos győzelmet vár Törőcsik, Tóth A. és Kovács B. játszik Nehéz teherrel a vállán kelt útra hétfőn délelőtt az Újpesti Dózsa Bilbaóba. A lila-fehérek tatabányai fiaskója alaposan megviselte a játékosokat. — Amit mondhatok ezek után — tárta szét karjait Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa vezető­edzője. — Úgy kaptunk ki, hogy egy szavunk sem lehet. És most jön a kupavisszavágó, s a papírforma a Real Socie­dad győzelmét ígéri. Hát igen, minden a házigaz­da, a Real mellett szól. Még az sem jelent különösebb aka­dályt számára, hogy nem San Sebastianban lép pályára, ha­nem Bilbaóban. Egyébként ez a nagy tengerparti spanyol vá­ros nem éppen szívderítő em­lékeket ébreszt a lilákban. Már kétszer játszottak ott, s a mér­leg : két vereség... Az ellen­fél pedig az a Real Sociedad, amelynek öt játékosa szerdán este ott volt a Népstadionban a magyarok elleni válogatott összecsapáson. — Hogyan tervezi az össze­állítást — kérdeztük Várhidit. — Kovács Béla, Tóth András és Törőcsik játszani fog. És minden bizonnyal Jurácsik is. A védelem minden bizonnyal marad. Tehát a Rothermel — Viczkó, Kovács József, Kardos, Tóth József összetételű négyes kezd. A középpályán már van­nak gondok. Az biztos, hogy Kovács Béla és Tóth András visszatér. Jurácsikot bízom meg Alonso őrzésével, elképzelhető, hogy a negyedik embert is sze­repeltetek a középpályán. Törő­csik és Fekete játszik a csa­társorban. Hogy lesz-e itt har­madik ember, azon még gon­dolkozom. Mindenképpen moz­gékonyabbá akarom tenni a csapatot, és ehhez futni tudó emberek kellenek. — Kikből válogathat? — Rendelkezésre áll Herédi, aztán Kolár, Nagy László, Du­nai. A kapuban pedig Kollár. Ez a 15 ember alkotja a kere­tet. Nagyobb választék nincs. A spanyolok, a hírek szerint, nagyon biztosak a dolgukban. A továbbjutás számukra — és ezt ki is nyilvánították — nem lehet probléma. Az összeállítás is adott. Az Arconada — Ce­­lajeta, Galate, Cortabarria, Olaizola — Diego, Alonso, Za­mora — Idigoras, Satrustegui, Lopez Ufarte összetételű együt­tes lép pályára. A találkozó magyar idő szerint 20.30 órakor indul. A játékvezető a belga Roger Schoeters lesz. NÉPSPORT 3 A játékvezető Az összecsapást az angol John Hunting vezeti. 1953- ban már bírói vizsgája volt, s 1957 óta fújja a sípot az angol első ligában. A FIFA- keretbe 1913-ban került. Most vezet első alkalommal mérkőzést magyar csapatnak. Főiskolai tanár, Leicesterben tanít. A találkozó UEFA-ellen­­ére a nálunk is jól ismert volt kitűnő osztrák bíró, Fritz Seipelt lesz.

Next