Népsport, 1981. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-01 / 77. szám

XXXVII. 77. ♦ 1981. április 1 LABDARÚGÁS NB II: A FORDULÓ KÖRKÉPE Főszereplőkről és statisztákról, bravúrokról és kudarcokról Sajátságos patronoknak, hogy ott és akkor robbannak, ahol és amikor arra senki sem szá­mít ... Az NB II legutób­bi fordulójában például ezer szurkoló közül ezer vette volna száz százalékig biz­tosra azt, hogy az NB I- be törő, csoportjában jelen­tős előnnyel vezető Ózdi Kohász — hazai pályán — magabiztosan fekteti két vállra az MVSC-t. Aztán — egy tulajdonképpen csendes fordulóban — éppen az óz­di kilencven perc végered­ménye szolgáltatta a szen­zációt: a hónapok óta ve­retlen Kohászt a hónap­ok óta szintén veretlen MVSC győzte le . . . Sorozatban nyolcadik (!)­­ győzelmét aratta ezzel a bravúrral a Krompaszky Gyula vezette csapat, s hat hét alatt a 15. helyről az 5. helyre (!) tor­nászta fel magát ... A ve­zető edző azt mondja: mind­ez a jó csapategység, a lel­kes, csupaszív, bátor já­tékfelfogás, no meg két re­mek formában lévő játékos, Egri és Kiss teljesítményé­nek eredménye. Ózdra sem utaztak remegő lábakkal, tudták: nincs veszíteni va­lójuk, nyugodtan, felszaba­dultan játszhatnak. Sikerült az ózdi kulcsemberek — Bácskai I. Tokár Dudás — semlegesítése, s bevált a szoros emberfogáson, a szi­lárd védekezésből vezetett gyors ellentámadásokon nyugvó taktikai elképzelés megvalósítása is. A bajnok­jelöltnek ezen a mérkőzé­sen egyetlen helyzete sem akadt, egyszerűen képtelen volt mit kezdeni a miskol­ciakkal, akik a gólokon kí­vül még vagy háromszor álltak szemben az ózdiak kapusával... Vezető edzője véleménye szerint az MVS­C soha töb­bé nem játszik olyan jól, mint vasárnap Ózdon! Úgy véli az edző, hogy ez a bravúr egy kifutott teljesít­mény volt, a csapat többet nyújtott mint amire ké­pes . .. Most aztán a játékosokon a sör, meg kellene cáfolniuk edzőjük­­ merőben szokatlan ítéletét ... Maradjunk még­­ ki, borsodi tájakon. Több mint feltűnő ugyanis, amit hetek óta a Borsodi Volán produ­kál. Az őszi idény után ezt a csapatot sokan már elte­­mették, a biztos kiesők kö­zött tartották számon Az­tán a tét sok változást ho­zott, új játékosok — Vaszi­­lev, Koleszár, Kasza — ke­rültek a csapathoz, s azóta tart a sikersorozat Győzel­mek, értékes pontszerzések következtek, legyőzték a Salgótarjánt, s vasárnap az Egert is. Már nem állnak kieső helyen, s minden va­lószínűség szerint megka­paszkodnak az NB II-ben. Ha ez így történik, akkor — a csapat szurkolóinak, ve­zetőinek véleménye szerint — abban nagy szerepe lesz­ Vaszilevnek, az együttes kö­zéphátvédjének ... Ő ugyanis manapság már a Borsodi Volán legjobbja, pedig né­hány hónappal korábban ezt a csapatot hírből az újsá­gok hasábjairól ismerte csu­pán . . . Történt, hogy a téli felkészülés során a Borsodi Volán és a 22-es Volán egy­aránt Balatonvilágoson ala­pozott. Vaszili­v, mint a 22- es Volán autóbuszának so­főrje tartózkodott a tábor­ban, egy napon azonban hívták a borsodiak: száll­jon be közéjük játszani, mert kevesen vannak. Va­­szilev beszállt, másfél óra múlva pedig már beleegye­­zően bólintott, amikor Ba­lázs András a csapathoz hívta a játékosnak . Az­óta Budapesten edz, a fő­városban készül, csak a mérkőzésre utazik a csapat­hoz, vagy a csapat után .. . Minden jel arra mutat: jó „igazolás” volt. Vandiák ■ nem­ árt­ ha m­im­ajd­, az edző ismeri a soron következő ellenfél játékosainak erényeit, hi­báit, felkészül ezek semle­gesítésére, illetve kihaszná­lására. Vannak azonban ese­tek, amikor minden ismeret kevés, minden előzetes fel­készülés csődöt mond . . . Nagypál Béla, a Hódmező­vásárhely edzője , például tucatszor mondta el játéko­sainak a Debreceni Kinizsi elleni találkozót , megelőző­en, hogy még csak véletle­nül se szabálytalankodjanak a kaputól úgy iS—20 méter­nyire, mert a Kinizsi egyik legjobbja —, a Bp. Honvé­dot is megjárt — Tóth Ernő ggy Nemrégiben még az is volt a meglepetés, ha idény közben, egyik Síi hétről a másikra új edző neve jelent­­ meg valamelyik csa­­**­pat összeállítása után. Mostanság azonban már az, ha úgy lezajlik egy forduló, hogy minden szakvezető — marad, a helyén ... Ezúttal sem volt edzőváltástól men­tes a hét vége, most a Váci Izzónál robbant a bomba... Egy hét­tel korábban még Tót­hegyi Tibor, ezúttal már — mint megbízott edző — Antal Péter neve je­lent meg lapunkban. Ah­hoz is hozzászokhattak már a labdarúgás iránt érdeklődök, hogy a hir­telen jött edzőváltozás — az esetek döntő többsé­gében — a rosszul sze­replő csapatoknál követ­kezik be. A váci eset azonban ebből a szem­pontból is „formabontó”, egy mindenki legyőzésé­re képes, erős középcsa­pat váltott szakvezetőt. Hogy miért, annak rész­letes okait egy későbbi MLSZ-vizsgálat hivatott alaposan kideríteni, most frissiben annyit tudott csupán, hogy Tóthegyit egyik óráról a másikra váltották le ... Szerdán még ő ült a csapat kis­­padján, amikor Szolno­kon, edzőmérkőzésen 6-3- ra győztek, csütörtökre azonban összehívtak egy rendkívüli ülést, amely felmentette őt vezető ed­zői tisztségéből. .. Köz­tudott: Tóthegyi a két csapat egyesülése után, mint az Izzó volt edzője került Vácra, s a he­lyiek faár akkor sem fo­­rrad­ték kitörő lelkesedés­sel. Két táborra szakad­tak a játékosok is, vol­tak ..izzósok”, s voltak ..váciak”. Közöttük állt Tóthegyi, aki megpró­bálja csillapítani a kedé­lyeket, egyensúlyt te­remteni a csapaton be­­"1. Erőfeszítéseinek kö­vetkezménye lett volna, hogy k­it váltották le ...? Vasárnap Szentendrén a Váci Izzó 3-1-re verte a Kossuth KFSE-t. Szem­­taník állítása szerint a váci játékosok mindegyi­ke soha nem látott lel­kesedéssel, akarással küz­dött, harcolt a győzele­mért. A kispadon már az új, a megbízott edző ült, ezeket a szabadrúgásokat szinte hibaszázalék nélkül értékesíti. A védők tudták, a kapus tudta, s mi tör­tént? Tóth Ernő alig fél­órányi játék után 20 méte­res szabadrúgásgóllal szer­zett vezetést csapatának ... A szögletrúgásokat min­dig elkísérő, kapura is rend­re veszélyes Földháziról — a Papp József SE védőjé­ről — szintén tudták a ven­dég szarvasiak­, hogy­­ fi­gyelni kell rá . .. Azt is tudták, hogy a volt Vasas­játékos különösen készül el­lenük, mert ősszel Szarva­son az ő öngóljával vesz­tett csapata. S milyen a fut­ball 86 percen át eredmé­nyesen tartották távol a kapujuktól, minden kísérle­tet meghiúsítottak, s ami­kor már úgy érezték, zse­bükben a pont, egy szög­let után Földházi feje vil­lant, s a Papp József SE „kaszírozta” a két pontot ... á­ll­ra vesztett a Szolno­­ki MÁV MTE Nagybátonyban, s most már nagyon nehéz megítélni, hogy a meglepetések sorába tartozik-e egyáltalán ez az eredmény A Szolnoki MÁV MTE ki tudja hányadik teljes összeomlását „éli”, az a csapat, amelynél évről év­re a feljutás kiharcolása áll a feladatok­ élén — jelenleg a 15. helyen szomorkodik . . Amit Nagybátonyban be­mutattak, az több volt, mint lehangoló, teljesen szétesett, önbizalmát vesztett kedvet­len társaság benyomását keltve távoztak a kiesés el­len harcoló újonc otthoná­ból. Különöse­n szembetűnő, hogy a csapat sorozatban kapja a gólokat — legutóbb Szolnokon a Hódmezővásár­hely is négyet rúgott —, pe­dig a védelmet tapasztalt, magasabb osztályt is meg­járt játékosok alkotják ... Rangadót játszottak Győ­szcsngouui ratt a két olyan csapat részvételével, amely­nek formája, eddigi szerep­lése egyaránt biztosítékot adott arra: látványos, izgal­mas, jó iramú kilencven percet láthat az, aki kiláto­gat a nádorvárosi stadion­ba. A szigorukról, alaposan kifejlett kritikai érzékükről ismert győri­­ szurkolók ez­úttal sem kergettek rózsa­színű álmokat, a jó szerep­lés, a hazai pálya ellenére alig akadt valaki aki győ­zelmet jósolt volna a MÁV DAC-nak, a kirobbanó for­mába lendült Haladás VSE elleni... A győriek háza tá­ján ugyanis még mindig nem ültek el azok a viha­rok, amelyeket a Bp. Hon­véd elleni MNK-mérkőzés kavart. A legjobbnak minő­sített csapatból is jó né­hányan hiányoztak, Csóka eltiltás, Dobos, Kovács és Tamási pedig sérülés miatt nem játszhatott, ezzel szem­ben a Haladás VSE azt a csapatát tudta pályára kül­deni, amely az utóbbi hó­napokban mintha ,, elfelej­tett" volna — veszíteni... A pályán aztán minden a forgatókönyv szerint alakult — legalábbis kezdetben. A Haladás villámgyorsan veze­tést szerzett. Ráadásul úgy, hogy a hazai kék-fehérek legtapasztaltabb játékosa, a középhátvéd Baumann szarvashibát vétett, mégpedig olyat, amiért egy úttörő já­tékost is azonnal lecserél az edzője. Baumann azonban maradt, egészen addig, míg az 56. percben el nem kö­vette újabb, a korábbival azonos nagyságrendű hibá­ját... Ekkor már 3-1-re hú­zott el a Haladás, a MÁV DAC veresége biztosnak lát­szott. Horváth Tamás, a győriek edzője ekkor lehív­ta a pályáról Baumannt, át­szervezte a csapatot. Az ad­dig középpályást játszó Gu­lyás lett a­­középhátvéd, Baumann helyett pedig a fiatal Sági állt be Egysze­riben nagyot változott a já­ték képe — főszerephez ju­tottak a statiszták... Kan­tó, Sági, Gulyás, Domanyik, akik csak úgynevezett pe­­remeberek a csapatnál, húz­ni kezdték a szekeret, s meg sem álltak az egyenlí­tésig ... A végén a Haladás — örülhetett a pontszerzésnek. A mindig szigorú kritikus hírében álló edzőjük, Pa­­licskó Tibor szerint azért, mert korán kezdte ünnepel­ni önmagát, no meg a győ­zelmet ... NÉPSPORT 3 Szerdán 18.30-kor a Népstadionból: VÁLOGATOTT— AUSTRIA WIMM Nehéz na­pok várnak leg­jobb labdarúgóinkra: negy­ven nap alatt négy VB-se­­lejtezőt, egy hivatalos válo­gatott mérkőzést — Spanyol­­ország ellen —, számos baj­noki fordulót játszanak, s kétszer barátságos nemzet­közi mérkőzésen is pályára lépnek. Szerdán este a Népstadionban az Austria Wien, április 7-én pedig idegenben az FC Bruges el­len. A jó hírű osztrák csapat elleni kilencven perc egyik ér­dekessége az lesz, hogy válo­gatottunkban helyet kap há­rom, Belgiumban szereplő játékos is: Bálint, Fazekas és Müller, akik hétfőn ha­zaérkeztek, s együtt gyako­rolnak a többiekkel Tatán. Mindhárman úgy nyilat­koztak, hogy jó formában vannak, végtelenül örülnek a szövetségi kapitány meg­hívásának, mindent meg­tesznek majd azért, ho­gy a VB-selejtezőkön is kiérde­meljék a bizalmat, s őszin­tén remélik, hogy a magyar válogatott ott lesz Spanyol­­országban, a legjobb hu­szonnégy csapat között. Velük kapcsolatban Mé­szöly Kálmán azt mondta, többször játéklehetőséget biztosít a számukra, s ké­sőbb dönt csak arról, hogy Luzernban szerepelteti-e őket. Felkészültségükre, tu­dásukra, rutinjukra szükség lehet, ezt a nézetet vallja Mezey György edző, vala­mint a csapatkapitány Nyi­lasi Tibor is. Sajnos, Kiss László az Austria Wien ellen nem játszhat, mert sérült. Ester­házy lesz a helyettese. Sze­repel a csapatban Mucha is, aki a bajnoki mérkőzé­seken mutatott jó formá­jával érdemelte ki a bizal­mat, akárcsak Martos. És játszik majd Törőcsik is, aki ugyan a bajnoki ta­lálkozókon mérsékelten sze­repelt, s a kapitány vé­leménye szerint sincs meg­felelő edzettségi állapotban, de mégis bizalmat élvez, mert remélik, hogy a spe­ciális edzések hatására erőnlétileg gyarapodik, s a nemzeti színekben küzdőké­­­­pesebb lesz. A szövetségi kapitány az Austria Wien ellen ezt a csapatot jelölte ki: Katzirz — Martos, Bálint, Garaba, Tóth J. — Müller, Nyilasi, Mucha — Fazekas, Törőcsik, Esterházy. Mészöly szünet után való­színűleg játéklehetőséget biztosít Szántónak is, még­pedig a középpályán. A mérkőzés játékvezetője a 34 éves csehszlovák Du­sán Krchnak lesz. Az osztrák együttes szerdán ér­kezik Budapestre. A belépőjegyek ára, egy­ségesen 11 forint. A rok­kantak, mint az év vala­mennyi MLSZ-rendezvényén, most szerdán is díjtalanul tekinthetik meg a mérkő­zést. Gass: „Angyalföldön is olvasni fogják’ 9­9 A jó sors — állítólag — esztendőkig alszik, jóízűen. Még csak a másik oldalára sem fordul. De ha felzavar­ják és talpraugrik akkor olykor b­a­l s­o­r­s a neve. Aki nem hiszi, járjon utá­na. Ajánlatunk: lapozzon bele Gass István históriájá­ba.” Ugyan bizony mivégből költözik ,,fel” Budapestre egy tősgyökeres vidéki, aki szűkebb pátriájában is vas­tagon szelhet a foci kenye­réből? Alkalmasint nem a főváros embersűrűje, zsiva­jba, kipufogógázzal mérgezett levegője, avagy a neonrek­lámok villódzása csábítja. A biztosat­ a bizonytalanra fel­cserélők egyfajta konverti­bilis valutában dísznek: a válogatottságban! Arra, hogy a „kemény” fizetőeszköz — sokuk szá­mára — csalóka szivárvány­­nyá foszlik, gondolni sem akar az életformát váltó fiatal. A Pista gyerek — bár a cipőjét még diósgyőri por lepte — rangosan lép­delt le a vonatról. Ho­gy a csudába ne! Kissrác korának kedvence, a Vasas tart igényt a szolgálataira. Már­kás játékosok oldalán roha­moz majd szüntelen és lövi a gólokat számolatla­­nul. A Fáy utcából pedig egy átszállójeggyel eljut a Népstadionba, a válogatott főhadiszállására. Csak türe­lem . . . Kiballagott a Keletiből. Hagyta, hogy átjárja testét a csúcsforgalom dübörgése. Majd öklével a levegőbe su­hintott és csa­k ennyit mon­dott: — Ezt megcsíptem . . . Nem a csikorogva fékező taxira értette.­­ „...A legszebb az egész­ben, tényleg elhittem, hogy elegendő jól játszani és hin­teni a gólok­at. . . Persze, húszévesen a felhők közt repdestem. Aztán leszálltam a földre . . De a kényszerleszállást egyelőre az eljövendő!-: jó­tékony köde takarja. Pilla­natnyilag úgy fesz, Gass tényleg „megcsípte”. Hogy mit? Azonmód helyet szorítot­tak neki az első csapat öltö­zőjében. Szorgalmasan rúgta, fejelte a gólokat. Ifjúsági, A-, B- és ligaválogatott lett. A - -—•nál világosabb — okos­kodtunk —, István felért a csúcsra, csak a zászlót kell kitűznie. 1975. március 26- án Párizsban az A-váloga­­tott cserepadján gubbasztott. Szünet után Moór Ede szö­vetségi kapitány melegíteni küldte a tartalékokat. Gass lüktető halántékkal gimnasztikázott az oldalvo­nal mentén és az motosz­kált a fejében: „Már csak egy keskeny mészcsík vá­laszt el a kánaántól.” De akárhogy leste , várta a jelzést, az oldalvonalat nem léphette át! .. Azzal vigasztaltam magam, hogy lesz még le­hetőségem A válogatott ko­rántsem volt kialakult, meccsről meccsre cserélőd­tek az emberek . . . Aztán hazafelé máris átküldték az U-gárda autóbuszára Ez szíven ütött . .” És hogy szíven ütötte vol­na, ha sejti: szinte a fény sebességével távolodik a vá­logatottól. Párizsban csak egy fránya mészcsík válasz­totta el álmainak netovább­jától, később már mérföl­dek. Nem mintha nem szol­gált volna rá a kitüntetés­re. Volt szerencsénk néhány tucat önérzetében sértett játékoshoz, de kevesen for­málhatnak annyi jogot a háborgásra, mint Gass. Évről évre ő fejelte a leg­több gólt és érte el a leg­több mesterhármast az egész NB I-es mezőnyben. Olykor, ha visszavonták, szellemesen irányított Egy időben Müllerrel szinte ket­tesben szabták a Vasas-fa­zont. 1977-ben­ bajnokságot nyertek. De a válogatott a magyar bajnok Gass István­tól is elfordította arcát. ....... Még nem töltöttem be 29. évemet. Ugye, milyen meglepő? Mindenki öregebb­nek vél. Talán, mert régen koptatom a pályákat." Máso­dik gimnazistaként debütál­tam a DVTK-ban. Vicces, de kárát láttam a korai kez­désnek. Évek óta egyebet sem hallok: nem rossz ez a Gass, csak öreg!” . Az ügy pikantériája, hogy csak ezután szökkenti fel a szunnyadó balsors. És ha­ragjában kiborította Pistát a cukortartóból. Hét és fél év után. Mert a Mészöly Kál­mán irányította Vasasban nem osztatott szerep Gass­­ra. Amint híre járt a Vasas és Gass válásának, kérők sokasága tódult ajtajához. Megkereste az U. Dózsa, a Csepel, az MTK-VM, a Vo­lán, a Szeged, a DMVSC, a Kaposvár, a Nyíregyháza és a ZTE. Csinos kis lajstrom. Kiváltképpen, hogy a buz­­gólkodás oka csupán egy ki­öregedőben levő „tartalék” volt. A Zalaegerszeget vá­lasztotta. Töprengve ült fel a vo­natra a Déliben. Minek ta­gadta volna ,önmaga előtt, visszalépett. Hiszen oda készült, ahonnan elindult a vidékre. Ha nem is éppen fatornyos hazájába. A tete­jében egy évtized lepergett közben. Sehogysem szokta az eger­­szegi miliőt. A kiscsapatokat sújtó védekezési kényszer, az eladdig csak hallomásból ismert kiesés nyugtalanító közelségét. Fél éven át ke­resgélte igazi helyét. Hogy, hogy nem, mégis 15-re sza­porította góljainak számát. Miközben az élen Kiss és Nyilasi magánháborút vív a gólkirályi trónért és talán egy nemesfém lábbeliért, a góllövőlista harmadik helyén észrevétlenül szerénykedik Gass István Korábban is ez jellemez­te sorsának formálódását. Másnak a sora megeresztet­te a kantárszárat, neki kur­tára fogta. Pedig egy, a gólokat inkább kapó, a ki­eséstől menekülő együttes csatárától valójában kisebb­fajta csoda, hogy befurak­­szik a címoldalon feszítő menők, a válogatottak közé! „Nem mindenkit őriztem meg jó emlékezetemben. De minek kérődzni a régi fáj­dalmakon. Ha gólt lövök, átcikázik bennem valami elégtétel féle, na, ezt An­gyalföldön is olvasni fogják és talán egyszer belátják, mégiscsak kár volt elenged­ni engem ” . Még két évet szavazott meg magának az élvonalban . Addigra elérheti 400. NB I-es mérkőzését. Sporttörté­neti tény lesz, ha így lesz. Eddig csak válogatottak és a főszereplőnknél jóval idő­sebbek nyertek bebocsátást a 400-asok klubjába! (török)

Next