Népsport, 1981. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-04 / 156. szám
XXXVII. 156. ♦ 1981. július 4. A kotrógép közbeszólt □"[Vitorlázás Eltűntek a színes szörfvitorlák az Óbuda melletti Omszk-tó környékéről, helyettük csupán egy fura gépmonstrum látható a vízen, amint zúgva, zakatolva munkálkodik. Kiderült, hogy a tó felszíne alatt mintegy 8—10 méter vastag sóderréteg található, ennek a kibányászását végzi a mélykotrógép ■— magyarázza dr. Pásztor Barnabás, az Óbuda TSZ SE elnöke. — Sajnos, ez azzal jár, hogy a hatósági rendelkezések értelmében mindenféle sporttevékenységet, fürdést, szörfölést be kellett szüntetni a tavon ... A következmény: az egyesület szörfszakosztálya meghatározatlan időre (becslések szerint legkevesebb két esztendőre) beszüntette tevékenységét. A versenyzőket még az átigazolási időszak előtt értesítették az eseményről, így mindenkinek módja nyílt új egyesületet keresni. Ingázni kell Eddig a hír, amely, ha csak a sportoldalát tekintjük, mindenképpen elszomorító. Hiszen egy lendületben lévő, fiatal olimpiai sportág legeredményesebb hazai szakosztálya szüntette be működését. S ami talán fontosabb: a sportág számára az a tárgyi feltétel — a tó — szűnt meg, amely éppen a fővároshoz való közelségével jelentett kivételes vonzerőt. A széllovasok szomorú értelemben vett szélnek eresztése a gyakorlatban annyit tesz: ezeknek a versenyzőknek is meg kell barátkozniuk a vitorlásélet egyik legnehezebb velejárójával, az örökös utazással, ingázással a lakóhely (általában a főváros) és a tó (általában a Balaton) között. A döntés természetesen fájdalmasan érintette a sportkört, hiszen már a szakosztály megalakításának pillanatában komolyan gondolták az egészet.. . Ezt bizonyítja az is, hogy tervbe vették: a szövetkezet nekilát a szörfök sorozatgyártásának is. (Hogy ebből végül semmi sem lett, annak technikai, technológiai okai voltak.) A mélykotrás beindításával akkor — három-négy évvel ezelőtt — senki sem számolt... Az egyesület bázisszerve, a tótulajdonos Óbuda termelőszövetkezet természetesen mérlegelte a kérdést — szörf vagy sóder? —, ám az alapvető gazdasági érdek egyértelműen az utóbbi mellett szólt. Nem tehettek másként. Nem akadt vevő A megszűnt szakosztály versenyzői számára nem kis gondot jelentett az új otthon keresése. Miután olyan egyesület nem akadt, amely teljes egészében átvette volna a szakosztályt, ki-aki maga kereste új otthonát. .. Mellesleg igencsak meglepő, hogy nem akadt „vevő” az ország első számú szörfszakosztályára. Hiszen ez a hajóosztály összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint a hagyományos vitorlás kategóriák, arról nem is beszélve, hogy pillanatnyilag a versenyzők zöme saját tulajdonban lévő szörfökkel szerepel, tehát semmiféle költségességről nem beszélhetünk. A fölkeresett, megkérdezett egyesületek legtöbbike az elszállásolás nehézségeire hivatkozott. Arra, hogy az edzések, versenyek idejére nem tudja hol elhelyezni a sportolókat, hiszen — kiváltképp a nyári zsúfoltságban — tenyérnyi szabad helye sincs. — Az elszállásolás visszatérő gond a sportágban — magyarázza Starnfeld Iván, a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára. — Nem a szörf vetette föl ezt a nehézséget, legföljebb fokozta. Sajnos, tudomásul kell venni, az egyesületek egyre kevésbé képesek enyhíteni ezen. Az az igazság, hogy ezt a gondot vállalniuk kell maguknak a versenyzőknek, nemcsak a szörfben, hanem valamennyi kategóriában. A legjobbak közé kerülőket nyilván kiemelten kezeli a sportkör... Komoly dolog-e a szörf? Ennek ellenére alighanem van némi alapja a szörfölők panaszának: a hagyományos vitorlásegyesületek többsége ódzkodik ettől a fiatal hajóosztálytól. Idegenkednek a szörftől, nem tartják komoly dolognak a széllovaglást. Tulajdonképpen az a meglepő, hogy a komolyabb múlttal rendelkező vitorlásegyesületek közül egy-két kivétel mégis akad, például a Budapesti Spartacus és a BKV Előre. Itt szinte a sportág meghonosodásának pillanatában foglalkozni kezdtek a szörffel. Rájöttek, fölfedezték, hogy ez a tömegesíthető szakág fényes karrier előtt áll . . . Persze, a megszűnt szakosztály iránti igény hiánya legföljebb apró érdekesség , különösebb jelentősége nincs. Hiszen az óbudai versenyzők végül valamennyien „gazdára” találtak, igaz, másmás klubban. És végeredményben ennek is lehetnek előnyei. Például az, hogy szélesebb körben elterjedhet: mi volt az Óbuda TSZ SE versenyzői fölényének titka? Illetve, hogy egyáltalán beszélhetünk-e titokról? (pildál) Fényes karrier előtt áll..." 4- Még mindig olyan nagy levélíró? — Nem. 4- Miért? Régebben, ha valaki bakot lőtt a sajtóban, a rádióban vagy a televízióban, nem kerülhette el Bárány István nyilát. És nemcsak sporttémák esetében. — Leszoktam a levélírásról. 4- Miért? — Egyszerű: nem válaszolnak ... 4- Pedig épp arra gondoltam idejövet, Péchy Blankát hallgatva a rádióban, hogy milyen lelkiismeretesen próbál válaszolgatni a levélíróknak. Nem tudom, én mindig örültem, ha levelet kaptam, akár jót, akár roszszat, még ha oldalági rokonaimat emlegették is olykor. A kézilabdázó Varga Istvánnal kapcsolatos írásom miatt tiszteltek meg eddig a „legszebb” lappal... — Ha jót ír az ember, ha dicsér (kétségtelen, ez nálam ritka dolog), azzal elrepülnek Mekkáig, de a bírálatot, a kiigazítást lenyelik, elhallgatják, közömböset színlelnek. Pedig.. . Nos, a múikor is megírtam valakinek, hogy miért tegezi le az ifjúsági sportolót... 4 íratlan szabály a magázódás? — Igen! Vagy egyszerűen el kell kerülni. Te sem henceghetsz azzal egy interjúban, hogy például Bárány Pista a barátod. Mint ahogy zsebre dugott kézzel sem készíthet valaki interjút a televízióban. A zsebre dugott kéz, amellett, hogy illetlenség, arról is árulkodik, az illető olyan ügyetlen, hogy nem tud mit csinálni a kezével. Híres legenda a színész Ódry Árpádról, hogy színiakadémista korában bevarrta a zsebeit.- Mi a legnagyobb probléma az utánpótlásnevelésben? — Ne használd ezt a szót: probléma. Mindenki problémáról beszél: van helyette több más szavunk, például nehézség, gond, feladat stb... A kérdésre a válaszom: hogyan lehet az edzések unalmát feloldani?!. Többek között az úszásra és a teremsportokra gondolok, de nem a labdajátékokra. Gárdonyi írja egyik regényében, hogy a híres zenészt megkérdezik, miért nem játszik csak egyszer a teremben. Azt válaszolja, mert a falat nem inspirálják semmire. Igen, az inspiráció nagyon fontos, mert különben a gyerek nem úszik faltól falig. 4- Vívásban például azért könnyebb a helyzet. Nem? — Vívás, vívás, fogpiszkálás. Azért van annyi fogorvos ebben a sportágban. Régen volt komoly ez a sportág, amikor még megölték egymást a „palik” . .. Azért megnézem a világbajnokságot a televízióban. Különben is, most már évek óta nagy televíziónéző vagyok. A műsoroktól függ egyéb elfoglaltságom, nem fordítva .. . Ezt nem szabad lett volna mondanom? Kérlek, azt hiszem, nekem már szabad, 74 éves vagyok.- Mi a fiatalok legnagyobb baja? — Túl jó dolguk van... Régi példát mondok, s nem is hazaft. 1947-ben fél évig voltam Bernben edző. Előttem Arne Borg. (Nem véletlen, hogy ő sem ment semmire a svájci gyerekekkel.) Azt mondtam nekik: fiaim, aki a vízilabdában a ráúszáskor megkaparintja a labdát, az a csapatnak előnyt szerez. „Mit előnyt, mit előnyt — válaszolták —, majd elveszti az ellenfél a labdát...” Szóval, ha a mi gyerekeink helyett is mások kaparják ki a gesztenyét, az nem jó... "- Hogy áll a készülő nagy magyar lexikon sportrészével? Ez már évek óta téma. — A végén járok, de vannak dolgok, amiket egyszerűen képtelen vagyok megszerezni. Például itt van Iványi Gyula, az első sikeres magyar kardvívó. Részt vett az 1900-as olimpián. 1920. december 6-án halt meg, azt is tudom, hogy 1864- ben született, de hogy melyik hónapban és melyik napon, ezt ne adj’ isten, hogy megmondja valaki. A Kerepesi úti temetőben mindig befizetik a sírápolási költséget, de a „tettes” kiléte ismeretlen. A családi sírboltban nyugszik még Váraljai Ernő (1915-ben halt meg), valószínűleg két lánya, Váraljai Istvánné (1945- ben hunyt el), valamint Váraljai Sámuelné (1949- ben temették). Érdekes, amit dr. Szerelemhegyi Ervin és R. Szabó Béla írnak A modern olimpiai játékok című könyvükben Iványiról. „1900. Olimpiai bajnok: De la Falaise százados (francia), 2. Thiebaud (francia), 3. Flesch (osztrák), 4. Gregorich Ámon főhadnagy (osztrák—magyar hadsereg), 5. Iványi Gyula. Iványi ellen oly erősen érvényesült a francia zsűri, hogy még az egykori bécsi lapjelentések is kiemelték, ő volt a nyolcas döntő legjobb embere ...” Te tudod, hogy ki volt Fazekas Tibor?- Beismerem, nem. — Játszott az első magyar válogatott vízilabdacsapatban, az 1912-es stockholmi olimpián. 1892-ben született, még él. Minden pénzét az FTC vízilabdacsapatának juttatta. „Hadteste” volt, óriási bekk. Ha feléje szállt a labda, azt meg is kaparintotta. Csak azért említem, mert vannak még rajta kívül néhányan, akikről ma semmit sem tudnak .. . Szegény Leviczky Károly, aki 1908- ban evezésben harmadik lett, az öregek szanatóriumában háromszor kísérelt meg öngyilkosságot ... Ma már nem is él... Csak a bajnokok, csak a győztesek előtt hajtunk fejet..". 4- Más téma: Tattersallnak mi volt a keresztneve? A napokban valaki ezzel a kérdéssel keresett meg bennünket a szerkesztőségben. — Várj, egy pillanat... Megvan. Richard. Ő is gondot okoz nekem. Nem tudom, hogy mikor halt meg. 1724. február 21-én született Burnley-ben, 1795-ben alapította a londoni Tattersallt, egyesek szerint még abban az évben elhunyt, de biztosat senki sem tud. Járt nála Széchenyi István is. 4- Milyen prognózist adna a Los Angeles-i olimpiára úszásban? — Túl nehéz feladat, mégis azt mondom, a férfimezőnyben az amerikaiak viszik majd el a pálmát, a nők között az NDK-beliek. 4- Kérek egy anekdotát, amelyet szerkesztőségi szobánk falára felírhatok! — ötvenéves jó lesz? ” Természetesen. — 1931-ben, amikor beléptem a Pesti Napló szerkesztőségébe, Szegő Elemér, a lap közgazdasági rovatvezetője megjegyezte: „Nézd, kérlek, lehet, hogy te ma olyan cikket írsz, amely kiváltja kollégáid elismerését, mindenki azt mondja, te, olvastam az újságban, az utcán megállítanak, ugye, maga írta azt a bizonyosat .... és így tovább. De ne felejtsd: másnap este azon a bizonyos helyen, ahová a király is gyalog jár, megtalálod összegyűrve, egészen más célra szentelve ...” Elmész? Kár. Mikor jössz újra? (kő) Eséy délelőtt Bárány Istvánnal NÉPSPORT 5 Pedig létesítményük sincs Bajnokvállalat A TF tornatermében mindinden szombaton 6- 7-ig ha esik, ha fúj, egy kis társaság hosszú évek óta kergeti óriási lelkesedéssel a bőrgolyót. Sokszor végignéztem a mérkőzésüket. Különösen egy közel kétméteres férfiú bombagóljait és egy erősen ritkuló hajú, joviális külsejű csaták csukafejeseit bámultam nagy elismeréssel. Az előbbi Szakáll András, a Fővárosi Szerellőipari Vállalat igazgatója, az utóbbi dr. Sólymos Géza, a főkönyvelő. De törzsgárdatagnak számít itt Halmos János anyagosztályvezető és Takács Miklós irodavezető is. A vállalat „krémje” kergeti itt a labdát. Dr. Sólymos Géza, a nyugdíj előtt álló főkönyvelő mondja: — Ez a kis focizás ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint a főkönyvi számlák. Ha elmegyek nyugdíjba, ugyanúgy lejárok továbbra is a TF-re, mint eddig. Kíváncsivá tett,nh4*/va£lalatnál, ahol a vezetők ennyire szeretik a sportot, ott vajon a beosztottak hogyan állnak a kérdéshez? Szabó László, a vállalat tömegsportbizottságának vezetője büszkén mondja: — Kis vállalatnak számítunk, alig ezer ember dolgozik nálunk, de a sportban nagyok vagyunk... Kételkedve nézek rá. Szabó mosolyog: — Bizonyítani tudom, írás is van róla. Oklevelek, plakettek kerülnek elő: a IX. kerületi jelvényszerző tömegsportversenyeket rendszeresen a FŰSZER nyeri, pedig a kerületben olyan egyesületek is vannak, mint például a Fradi... — Hogy csinálják? — érdeklődöm. — Sokan szeretik nálunk a sportot. Pedig nem könnyű a szervezés, hiszen szerelőink számtalan munkahelyen dolgoznak. Mégis, ha arról van szó, hogy sportoljanak, összejön a létszám. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy önálló kezdeményezések is vannak egyegy munkahelyen. Az anyagosok két éve elkezdtek pingpongozni. Először csak egymás között játszottak, ma már a három pingpongasztal is kevés. A fél vállalatot „megfertőzték” a kancsul labdával. Ahogy az oklevelekből kitűnik, a tömegsportbizottság legnagyobb „dobása” mégis a FŐSZER Kupa volt... — 1976-ban vállalatunk fennállásának 25. évfordulóját valami különleges sporteseménnyel szerettük volna megünnepelni. Akkor pattant fel a szikra, hogy írjuk ki a FŐSZER Kupát, amelyen nemcsak vállalatunk dolgozói vennének részt, hanem számos már meghívott üzem is. Tudtuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, de végül is sikerült. Harminc vállalat 600 dolgozója vett részt a nagyszabású tömegsportversenyen. Külön öröm volt, hogy a gyönyörű kupát itthon tarthattuk... A főszeresek küzdékét évről évre kiírták. Évek közben jön meg az étvágy, és a FŰSZER Kupa is egyre nagyobb szabású sportesemény lett. — Nem tagadom, dolgozott bennünk a hiúság is, hogy megmutassuk, kis vállalat is versenyképes lehet a nagyok tömegsportjával. Egyre több vállalatot hívtunk meg a sportrendezvényünkre. A nemrég lezajlott FŰSZER Kupán Budapest 11 kerületéből, valamint Szeged számos vállalatától, egyetemekről 1633 versenyző vett részt. A hat napon át tartó kupaküzdelmeket több helyszínen bonyolítottuk. Az asztaliteniszt a Koppány utcai ebédlőnkben, az atlétikai számokat az Úttörő-stadionban, a labdasportokat pedig a László Kórház pályáján rendeztük. Úgy alakult, hogy megint mi nyertük a kupát —mosolyog a bajusza alatt. Nalbi ezek után azt ad VdldKs hinné hogy a főszereseik sportsikereinek talán a jelentős anyagi támogatás lenne a titka, rossz nyomon jár. A vállalat nem rendelkezik saját pályával és semmivel sem jobbak az anyagi körülményei, mint bármely más vállalatnak. Sajátos, de egyáltalán nem utánozhatatlan módon oldják meg létesítmény-problémáikat. A szocialista brigádok felajánlásaiban rendszeresen szerepel a Lenhossék utcai általános iskola patronálása. Minden szerelési, javítási munkát, amely az iskolában felmerül, egy telefonhívásra megoldják. Az iskola ezt a gesztust azzal viszonozza, hogy tornatermet biztosít a vállalat dolgozóinak. S még egy: ahol az igazgató, a főkönyvelő, az osztályvezetők, az építésvezetők sportolnak, ott a gázszerelők és kőművesek sem „falaznak ”. Kemény György