Népsport, 1981. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1981-09-20 / 223. szám

XXXVII. 223. ♦ 1981. szeptember 20 S3 Labdarúgás 3liSit»r­hf»srf«V/fVnvh­a atérhúzások ? A totózók a vasárnapra voksolnak Erfv luíninni sincs* h°gy partnernak "SJ llUUd­JJd hívtuk a szurkolót, hal­lassa hangját a mérkőzéskezdési idő­ponttok­ közmegelégedésre történő meg­határozásában. „Szurkoló szavazólapot”, tettünk közzé, hogy az ötnapos munkahé­ten törvényszerűen változó, terjedelmében, összetételében gyarapodó szabad­idő, fut­ballal kapcsolatos összefüggésrendszerében eligazodjunk. Spontán közvéleménykutatásunk mére­tei nem ütötték meg az intézményesített táncdalfesztivál-szavazásét, de a szurko­lók visszajelzéseikben így is bizonyságot tettek a foci szeretete mellett. A beérke­zett szavazócédulák „dombja” napról nap­ra magasodott szemet gyönyörködtetően te­rebélyesedett. A környező szocialista or­szágokban élő magyaroktól, sőt még az NSZK-beli Hammelburg városából is kap­tunk javaslatot. E sorok papírra vetése­kor 800-ig jutottunk az összeszámlálás­­ban, a kezdeményezés tömegbázisa mégis tízezres nagyságrendűre tehető. Sokan munkahelyi, fotózó kollektívák képviselő­jeként adtak postára egyetlen­­, de 25— 30 aláírással megerősített — szavazatit. Egy szál vokssal képviseltette magát pél­dául „egy ezred fradista”, alátámasztva a feltételezést, hogy körvonalazódik a tö­megvélemény. Az érdeklődők köréről alkalmasint tel­jes keresztmetszetet adó, szociográfiai ösz­­szefüggésekre is fényt bocsátó reprezen­tatív minta, vagyis a 800 szavazócédula „tartalmi megoszlása” a következő (a táb­lázat adatait százalékban fejeztük ki): A százalékarányokból — első rátekintés­­re is — kirajzolódnak bizonyos erővo­nalak.­­ Az élvonalban minősített többséget (csaknem 43 százalék) szerzett a szombat délutáni, a másodosztályban ab­szolút többséget (több mint 53 százalék) a vasárnap délutáni mérkőzéskezdet. Te­hát sokan ragaszkodnak a hagyományos­hoz, vonakodva változtatnának a rögző­dött, beidegzett szurkolói magatartásfor­mán. De az is valószínű, hogy a pillanat­nyi szisztémát életképesnek tartják a jö­vőben is.­­ Az NB I-ben törpe kisebbségbe szo­rult a szombat és a vasárnap dél­előtt, továbbá kedvezőtlen fogadtatásra ta­lált a péntek délutáni futball ötlete is. Csaknem egyöntetű az elzárkózás a pén­tek délutáni és szombat délelőtti NB II-es sportprogramtól, sőt, a vasárnap délelőtt is alacsony tetszésértéket kapott. A víkendezők, a kirándulók és szombati sziesztázók csoportjával alkotnak „koalí­ciót” a bázisiparágakban, a közlekedés­ben, a hírközlésben, az egészségügyben, a vendéglátó- és szórakoztatóiparban dolgo­zók, hiszen mindannyian értelemszerűen nem élvezhetik az ötnapos munkahetet. A hétközi forduló „elfelejtését” kérik vé­gezetül a diákok és az eltávozási enge­délyre a hét végén számító katonák! A korosabbak a nosztalgiahullámon lo­vagolva a hajdani futballvasárnapok va­rázslatos hangulatát sírják vissza, de faj­súlyosabb érv, hogy jövőre az NB II egy csoportra fogyatkozik, így a nemzeti baj­nokság két osztályában létjogosultságot kaphat az egyidejű vasárnapi kezdés. Hi­szen egyszerűen nem lesz „honnan” el­vonni szurkolókat. Talán csak a területi bajnokságban elsődlegesen érintettek szisz­­szennek fel. Mert legyen bármily aprócs­ka egy csapat, a szőkébb pátriában még­iscsak a „mi fiaink” hevítik a törzs­gárdát. Gyanítottuk előzetesen is, hogy a totó­zás szervesen beépült az állampolgárok hétvégéjébe, a levelek közt tallózva még­is sűrűn leesett az állunk. A szavazóla­pok hemzsegnek a sportfogadást éltető jel­szavaktól. „Első a totó". „Mindent a to­tóért” hirdetik a Fortuna kegyét kere­sők. Már-már úgy tetszik az 1, x, 2 szel­vényre írása érdem, hiszen a levelekből refrénszerűen cseng vissza az „ennyit a totózók is megérdemelnek” kitétele. Vol­taképpen miért az elégedetlenség? A je­lek szerint egyenlőségjel kívánkozik a to­tózó és a szurkoló fogalmak közé. Vagy­is a totómérkőzések vonzereje nagyobb. Többen kiülnének a lelátókra, amennyi­ben halmozhatnák az élvezeteket és a sportélmény mellett a szerencse forgan­­dóságát is szemmel követhetnék! „...Szeretnénk NB I-es csapatokra tip­pelni. Lehet, hogy csökkenne a nyeremé­nyek összege, hiszen szaporodnának a he­lyes tippek. De kisebb nyeremény tuda­tában is kedvvel tippelnénk. Nem min­denig a totóból akar megélni..(Bozó­­ki István, Szeged). A m­fít a labdarúgás is nyer a vasár- IUSA nap egyeduralmának visszaállítá­sával — ígérik a „totópártiak” és egyút­tal aggályoskodnak: „Mivé lesz a totó, ha minden klub akkor játszik, amikor akar...” (Tarjányi Mihály, Kiskunfélegy­háza). A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság „szabad vasárnaptól” megfosztott dolgozói, valamint a forduló időbeli szét­húzását szorgalmazók viszont tiltakoznak. Hallgassuk meg a másik véglet szószó­lóit is. „Úgy osszák el a mérkőzéseket, hogy péntektől vasárnapig mindig legyen lát­ványosság.” (Horváth László, Dunaújvá­ros). „... Térjenek ki egymás elől. Hadd tudják meg a később kezdők a korábbi eredményeket! Ennyin múlna a sportbe­csület? A bevétel meg nem fontos?” (Schlanger József, Budapest). Korai még állásfoglalással elfojtani a kibontakozóban levő párbeszédet. Mindösz­­sze két fontos mozzanat kiemelésére szo­rítkozunk zárásképpen. — A helyi igényeket valóban célszerű lenne felmérni, hiszen ahány egyesület, annyi elképzelés. Sokat segíthetnének a klubok, ha öntevékenyen tovább finomí­tanánk felmérésünket.­­ A mérkőzések csak úgy válhatnak a program szerves részévé, ha az egyszer megállapított időpontok állandóak lesznek. „...A szervezettség és velejárója, a rendszeresség a labdarúgásban is haté­konyságnövelő tényező. Ha a szurkoló jó előre tudja a kezdési időpontokat, akkor beprogramozza a mérkőzésre járást. Ne az MLSZ alkalmazkodjon a megnövekedett szabad idő kiszámíthatatlan tömegösztön■é­­hez, hanem rendszerességgel menjen elé­be ennek.. . Ha a labdarúgás mechaniz­musa rugalmasan, mégis óramű pontosság­gal működik, akkor kényszerpályára viszi az egyéneket, akik megszokják a pontos­ságot, a fegyelmezettséget, saját, életüket is szervezettebbé teszik és óriási alkotó energiák szabadulnának fel...” (Dr. Nagy József, Székesfehérvár). Szabatos, bölcs szavak, minden vitázó számára alapállásként elfogadható gondo­latok. Egyúttal apró lépés a nézetazonos­ság felé, amelyet jobbára csak az álta­lánosságok szintjén biztosíthatunk. íme: „.. . Az igazi szurkoló minden körülmé­nyek között kimegy csapata mérkőzésére.” (Kulcsár László, Budapest). „... Bármik­or legyen is a meccs, legyen színvonalas ...” (Balogh Ferenc, Győr). A Cziivnyik — remélhetően — csak ez­e( JiaVuzdi) után kap teljes lendületet, az összfutball-társadalmi konzultáció most bontakozik ki a maga teljességében. To­vábbra is számítunk a szurkolók vita­­készségére, kedvére. Az ötletbörze hetente hét napon át tart nyitva. Török Péter NB I NB II Pénte­k délután 13.54 5.46 Szombat délelőtt 2.60 5.98 Szombat délután 42.96 18.75 Vasárnap délelőtt 11.71 16.66 Vasárnap délután 29.16 53.12 A kiejtéses módszer szellemében szű­kíthetjük a kérdést. Ragaszkodjunk-e a jelen gyakorlatához, avagy léptessük elő a vasárnapot az első és másodosztály egységes focinapjává? A „maradjon, úgy, ahogy van” feliratú lobogó alá gyűltek a legtöbben, ám, a „vasárnapotok” ellentábora sem marok­nyi. Eredeti célunk volt az ellentétes né­zetek ütköztetése, amelyet már csak azért is megtehetünk, mivel a felhívásra vála­szolók tekintélyes hányada a vokshoz csa­tolt levelében bővebben is kifejtette állás­pontját, így fel sem vetődhet a szavazó­­cédulák „szinkronizálásának”, a sminkelt kirakatálláspont kínálgatásának vádja, összpontosítsunk most az új jelenségre, vegyüljünk el a vasárnapot éltetőik kö­zött. „­­ Mi sokan, kisebb Hajdú-Bihar me­gyei városokban élők, a munkahelyi el­foglaltságon túl szőlőtermesztéssel, sertés­­hizlalással foglalkozunk. Mindkettő mun­kaigényes. A háztáji még este sem enge­di, hogy a hétköznapokon meccsre jár­junk ... Ha viszont vasárnap délelőtt ját­szana a Kinizsi, délután a DMVSC, ak­kor egy utazással, egy költséggel két mér­kőzést is láthatnánk Debrecenben ...” (Fe­kete István, Hajdúnánás). Akad, aki estig töri magát, más a hét hatodik napján lazít. Egy fővárosi Anony­mus (hogy miért restelli a nevét?) velős üzenete: „Szombat délelőtt — takarítás, főzés, délután — szieszta. Vasárnap dél­előtt — kirándulás, délután — meccs!” Vp­ívtis 57fa Összefüggés. A magánélet •CgJUMUJ szentsége iránt elkötelezett emberek a Herkó Péternek sem farig­csálnak le a hosszú víkendből. Persze, minek belviszályt szítani! A válások szá­mát amúgy is nagymértékben növeli a há­zastársak eltérő érdeklődése, programigé­­nye. Majd eljön a vasárnap délután, ami­kor a gyengébb nem képviselők is hajla­nak az engedményre és felkerekedik a család. A kistelektulajdonosok, az autós NÉPSPORT 3 ÖLTÖZŐ! HANGULATJELENTÉS Kallódó emberek megtérése Ózdon köszönik az ajándékjáté­kosokat A kezdet teljes ívű pályafutást sejtetett. Becsei Péter „jókor reggel” kelt, 18 esztendősen tette le a névjegyét. Dudás Tibor 21 éves korában rajtolt az élvonalban, Ittassy Gyula sem halogatta a pályakezdést. De itt pontot tehetünk a méltatás vé­gére. Valahol valami elpattant. A töretlennek ígérkező pálya helyett riasztó cik­cakkokat írtak le. Aztán kikerültek látómezőnkből és elkönyveltük őket a veszteség­rovatban. Ők hárman merőben másfajta könyvelést végezhettek, mert egyidőben bukkan­tak fel Ózdon. És olyan lázas igyekezettel borítanak leplet a sajgó múltra, hogy ho­vatovább hajlunk arra: a futballsors igazságtalansága miatt hányódtak, kóvályogtak. Becsületes választ kértünk: miért tört meg az első nekilendülés, miért teltek, múl­tak értékes évek — haszontalanul? „ ... Több mint egy évtize­det pazaroltam el a Vasasban. Beletörődtem abba, hogy a cserepadra szögezzenek. Előbb talpra kellett volna kászálód­nom a fásultságból. De ra­jongtam Angyalföldért, anya­egyesületemért. Hittem, hogy piros-kékben is bizonyítok. Csúnyán elszámítottam ma­gam. Egyre távolabb sodród­tam a kezdőcsapattól. Kato­naság, sérülések és az a te­mérdek gyanakvás, amely cél­ba vett. Még azt is rámken­ték, hogy szimulálom a sé­rülést! Én, aki élek-halok a futballért? Velem kedvükre passziózhattak. Akaratgyenge, puhány emberré tett a hosz­­szas tétlenkedés. Vehettem volna éppen néhány leckét, hogyan szerezhető érdem nagyszájúsággal, kilincselés­sel, simlisséggel, de ezt nem vette be a gyomrom! A leg­furcsább az egészben, hogy pont én — a visszahúzódó periférikus játékos — kerül­tem az erkölcsi roncs híré­be. Mindig mindenki össze­kevert József bátyámmal. Pe­dig én még sosem kaptam fegyelmit .. Az ideális alkatú (185 cm, 83 kg) szőke balszélső (oly­kor középpályás) leplezetlen felindultsággal emlékezett. Megértjük, öt év alatt össze­sen 27 mérkőzést kapott a klubjától, de csak hetet tölt­­hetett maradéktalanul a pá­lyán! Márpedig a kispadról bizonyítani? Ilyen csodát még senki sem művelt! De hamut a történtekre. Pusztán egyet­len „apróságot” kér: ne ke­verjék össze a Pétert a Jó­zsival. „ ... Már Salgótarjánban a tűz körül keringtem, de éle­tem lehetőségét Tatabányán szalasztottam el 1979-ben. Nincs kit pokolra kívánnom. Kaptam játéklehetőséget, ám a jelek szerint gyengének ta­láltak. Örömest megteleped­tem volna a bányászvárosban, remekül éreztem magam Csa­póék társaságában, de tovább kellett állnom. Csupán a bú­csú „előkészítése” hagyott tüskét bennem. Ahelyett, hogy a szemembe vágták vol­na: „nem számítunk rád, öreg”, kifundálták, hogy ren­dezetlen a magánéletem. Azért, mert egyetlen egyszer igazolatlanul távol maradtam edzésről. Történetesen beteg gyerekemet vittem orvos­hoz __” A 31 esztendős balszélső tár­gyilagosan pillant visszafelé. Pedig a csipetnyi iróniára, méltatlankodásra vagy elérzé­­kenyülésre jó oka van. A Bányászban — írd és mondd — hét (!) végigjátszott baj­nokin hat (!) gólt ért el. Nem rossz „termelési adat”. Mi magunk is furcsálltuk, miért nem kap több megbecsülést. Talán érkezését időzítette rosszul. Akkortájt formáló­dott a P. Nagy, Kovács, Schmidt trió és negyedikként a ma Szombathelyen remeklő Hegyi várakozott. Pedig az aprótermetű csatár — túl a harmadik ikszen — kozmi­kus sebességgel száguldozik a partvonal mentén, sőt a gól­lövés mesterségét is érti. Nem csoda, hogy Ózdon hálásan köszönik a Bányász gáláns ajándékát, Dudás Tibort, „ ... Szánalmas vidéki be­nyomását keltettem a dör­zsölt kispestiek között. Egy­szer üldögélek az öltözőben és hirtelen beszélgetés üti meg a fülem a folyosóról: ,­Mi a fenének hozták ezt ide?” Rólam társalogtak. A folytatást képzelhetik. Mind­inkább erőt vett rajtam a magányosság, a keserűség. A tartalékban így is sorozatban jól futballoztam. Később már marasztaltak, de alig vártam, hogy visszatérhessek Ózd­ra .. A táncdalfesztiválon Esz­ményi Viktória életre keltet­te „vidéki kislány” pompá­san feltalálta magát Buda­pesten. Az Ózd környéki „vi­déki kisfiú” viszont gyötrő­dött ugyanott, öt NB I-es találkozón láthattuk. Egyiken lőtt egy focitörténelmi gólt, és kiejtette az élvonalból a Csepelt. Aztán riadtan me­nekült. Oda, ahol az öltöző­folyosón azt mondják: „De jó, hogy idehozták Utassy Gyuszit!” Miért ne monda­nák? A göndörhajú támadó gyors, erőszakos, a kapu előtt is feltalálja magát — legalábbis Ózdon ez a rög­tönzött látlelet róla. A „kallódó emberek” — lát­szólag — otthonra leltek a bányászvárosban, ők pedig hetes-nyolcas osztályzatokkal a hat fordulóban elért tíz góllal hálálják meg a szíves­látást. S hogy mostanában miért „jön be” mindaz, ami régen balul ütött ki? Felelje­nek ők — kórusban. A vidéki kiscsapatok portáján úgy nyitják-csukják az öltözőajtót, hogy a gán­­csoskodás, a gyűlölködés be ne szivárogjon. A kapcsolattartás formája, tartalma összességében kimeríti a „közösségi” kritériumot. Az óhatatlan viták parlamentáris módszerrel folynak. A játékosok nem egymás macerálásában élik ki magukat, ha­­m­m a játékban. Senki sem kárörvendezik a másik hibáján, itt nem roncsol a túl­hajtott bűnbakkeresés. A cikizés, a fúrás, a klikkezés majdhogynem ismeretlen je­lenség. Egyszerű, természetes, nyílt legényekből verbuválódik a társaság. Szívesen időznek együtt, nem spriccelnek szét mérkőzések, edzések után. Nincsen sztárkul­tusz, de az átlagon felüli képességűek azért érzik hasznosságukat, a megbecsültséget. Tudják, hogy a társak rájuk testálják a vezérlést a sorsdöntő pillanatokban , hiszen ők főszerepre hivatottak. Mindenki jót akar önmagának, de a csapatnak is! Ilyen végtelen egyszerű módon egyenesedik ki a görbe vonal, halványul hófehér­ré a fekete, telítődik értelemmel a leírt labdarúgók létezése. (t­­­k)

Next