Népsport, 1981. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-01 / 232. szám
4 NÉPSPORT LABDARÚGÁS ___________NB I Volán—DMVSC 1.0 Czabán Samu tér, 1000 néző. Vezette: Szávó (****) (Eőry, Bodó). Volán: Varga 5 — Hámori 5, Ebedli 6, Forintos5, Márkus 5 — Krómer 4, Szeibert 6, Juhász 4 — Kékesi 5, Kotul 4, Magos 4. Megbízott edző: Takács Zoltán. DMVSC: Szűcs I. 6 — Tímár 5, Szigeti 5, Szűcs J. 6, Fodor 5 — Menyhárt 5, Tóth 5, Czikora 4, Feledi 4 — Varga 5, Kerekes 5. Edző: Kovács Ferenc. Csere: Kotul helyett Kürtösi (—) a 87. percben. Sárga lap: Szeibert a 32. percben, Menyhárt a 82. percben. Szögletarány: 7:6 (2:4) a Volán javára. (A meglehetősen szokatlan időpont miatti igen kevés, de annál bennfentesebb szurkoló meglepetten vette tudomásul, hogy nem Preiner Kálmán foglal helyet a Volán kispadján. Grosics Gyulától, a klub elnökétől kértünk felvilágosítást: mi történt? — Preiner Kálmán megromlott egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazását, s a vezető edzői tisztség alóli felmentését kérte. Az egyesület elnöksége kérését teljesítette, s egyúttal Takács Zoltán pályaedzőt bízta meg az együttes szakmai irányításával. Munkáját a jövőben Kiss Jenő szaktanácsadóként segíti. A klub egyébként egy éven át biztosítja Preiner Kálmánnal szemben a szerződésben vállalt kötelezettségeit — közölte Grosics Gyula. A 12. percben Szeibert lőhetett szabadrúgást a balöszszekötő helyéről, a kaputól 20 méterre, alaposan megcsavarta a labdát, amely a jobb felső saroknál mindkét kapufát érintve vágódott vissza a 11-es pontra. Magas gólt fejelhetett volna, de — mintha többszörösen is vonatkoznának rá a tömegvonzás törvényének szabályai — képtelen volt elszakadni a talajtól, s így csak az üresen maradt kapu fölé tudott fejelni. A 15. percben egy Menyhárt-átadás lesz nem les volta okozott izgalmat a nézőtéren. Szávó nem sípolt, de Kerekes megoldotta a gondot, gyatrán adta középre a labdát. A 23. percben Varga L. nagy cselekkel tört be a 16-oson belülre, a kaputól 10 méterre még meg is nézte magának a bal alsó sarkot, a labda azonban centiméterekkel mellé ment. Igen unalmas, lagymatag volt a játék, színt csak Szeibert megmozdulása hozott a 33. percben, igaz, ennek nem örültek a hazai szurkolók, a szín ugyanis sárga volt. .. Ezt mutatta fel a játékvezető a Volán játékosának Menyhárt buktatásáért. A félidő hátralevő perceiben mezőnyjáték jellemezte a mérkőzést és egy-egy kimaradt lehetőség mindkét kapu előtt. SZÜNET UTÁN a 60. percig kellett várni az első valamire való eseményre, ekkor Juhász 20 méteres kapáslövését védte szép mozdulattal Szűcs I. Négy perc múlva Ebedli unta meg az előllevők tehetetlenségét, nagy lendülettel előre tört, egyre-másra cselezte ki a debreceni játékosokat, majd a gólhelyzetben álló Kotul elé továbbított, a csatár azonban egészen elkeserítően ügyetlen mozdulattal fölé lőtt. A következő percben javíthatott volna, ekkor azonban lövés helyett kivárt, s Tímár becsúszva mentett. Újabb perc, s ismét majdnem a vendégek hálójában táncolt a labda. Szeibert 20 méteres nagy lövése vágódott vissza a bal kapufáról. (Rossz taktikát választott ebben az időszakban a vendégcsapat, túlságosan is beálltak védekezni. Ez nagy hiba volt, mert míg az első játékrészben inkább nekik adódtak helyzeteik, most öt perc alatt akár három gólt is kaphattak volna.) A hátralevő időszak rövid krónikája: a 70. percben Czikora kapáslövését védte Varga. 82. perc: Menyhárt — Kékesi felvágásáért — kapott sárga lapot. " ★ A mérkőzés képe híven tükrözte a két csapat táblázaton elfoglalt helyezését. Az itt mutatott teljesítménnyel ugyanis még a magyar bajnokságban sem lehet feljebb kerülni! Különösebb elgondolás nélkül, ahogy esik úgy puffan alapon szervezgették mindkét csapat játékosai az akciókat, melyekben a mérkőzés döntő többségében még nyomaiban sem lehetett felfedezni az elgondolást, a tudatosságot. A Debrecen láthatólag az egy pont megszerzését tűzte ki célul, s mivel az enerváltan, szétesően játszó hazai gárda mindössze tíz percre tudta elhitetni, hogy győzni szeretne, a döntetlen kivívása nem is került túlságosan nagy erőbefektetésébe a vendégeknek. Összességében az igen unalmas mérkőzésen az eredmény reális. Takács Zoltán: — A helyzeteket be kell rúgni, de a játékvezetőnek is meg kellett volna adni két 11-esünket__ Kovács Ferenc: — Mindkét csapat a gyenge támadójátéknak köszönheti, hogy ez az eredmény született. Szabó Illés NB I IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG Vasas —Nyíregyházi VSSC 0-0, Fáy u. Edző pálya, 500 néző. V: Palik. Vasas: Knotz — Szentpéteri, Szabó I., Keresztesi, Virág — Balogh, Zemzov, Lukász— Koncz (Vatai, Eckstein), Tóth, Szabó J. (Szabó G.). Edző: Palovecz Béla. NYVSSC: Czsotka — Varga, Kolozsi, Tamás, Takács — Horváth, Bücs — Szuhár, Korpát (Molnár), Kiss (Bohács), Papp. Edző: Kovács János. Jó: Szabó I., Lukász, Eckstein, ill. Cziotka, Bücs, Papp. ZTE — Újpesti Dózsa 3-3 (2-0). Megyeri út, edzőpálya, 100 néző. V: Simon J. ZTE: Huszár — Tóth, Jámbor, Molnár (Varga), Horváth — Ballai, Czigány, Bócz — Kiss (Páli), Kocsis, Takács. Edző: Szabó Rezső. V. Dózsa: Piel — Czető, Karácsonyi, Gulyás, Windecker— Kemény (Pásztor), (Jagodics), Vígh, Marosi — Balogh, Bárány, Antal (Batári). Edző: Schumann János. . G: Kiss, Kocsis, Bócz, ill. Gulyás, Pásztor, Balogh Illésből). Jó: Horváth, Tóth, Bócz, ill. Balogh, Gulyás. A SZEOL AK—II. Dózsa mérkőzést későbbi időpontban játsszák. 1. ZTE7 61— 25-10 13 2. Bp. Honvéd 75 11 23-11 11 3. DMVSC75 11 13- 9 11 4. Rába ETO 74 12 14-109 5. Békéscsaba 74 12 14-119 6. FTC 74— 3 23-168 7. PMSC 74— 3 13- 88 8. Haladás 73 22 10- 88 9. SZEOL AK 64— 2 8- 68 10. Vasas7 232 11- 97 11. U. Dózsa6 222 12-106 12. Csepel73— 4 13-176 13. Nyíregyháza7 223 11-156 14. Tatabánya7 2 14 10-125 15. DVTK7 1■24 12-154 16. Videoton7 2— 5 7-144 17. Volán SC7 16 0-211 18. Ózd7 —7 7-24 Az NB I állása 1. I. Dózsa 74 2 1 12- 6 10 2. Bp. Honvéd 74 2 1 14- 9 10 3. Csepel 74 2 18- 7 10 4. Haladás 74 1 2 15- 99 5. TBSC 733 1 15-129 6. Videoton 732 2 14- 98 7. Rába ETO 742 3 20-188 8. NYVSSC732 2 7-78 9. Ózd 73 1 3 17-127 10. Vasas 723 2 14-127 11. FTC731 3 15-147 12. Békéscsaba 73 1 3 13-137 13. PMSC 73 13 9-97 14. DVTK 7 22 3 8-116 15. ZTE7 22 3 6-106 16. DMVSC7 12 4 9-144 17. Volán SC7 3 4 5-133 18. SZEOL AK 7— 7— 7 3-19— XXXV!!. 232. ♦ 1S31. október 1 Calgary és Szöul (Folytatás az 1. oldalról.) megrendezését ellenző népes japán küldöttség. Tiltakozásukat otthonról hozott hatalmas fényképekkel, feliratokkal támasztották alá. Azt állítva, hogy a játékok rendezésére szánt dollármilliókat egyrészt az ázsiai éhezők megsegítésére kellene felhasználni, másrészt a hiányzó létesítmények egy részét az úgynevezett Béke parkban kívánják felépíteni, amellyel a belvárost nemcsak utolsó zöld övezetétől fosztanák meg, hanem a második világháborúban elesettek síremlékeit is át kellene helyezni. A KÖB érdeke „Valamennyien tudjuk, hogy mi a NOB érdeke!” — vágta el a nyári versenyek színhelye körül kialakult vitát szerdán délelőtt a NOB elnöke. Ez a vita a tagok befolyásolhatóságára, de jóval inkább a világ politikai helyzetével kapcsolatos tájékozatlanságra utalt. De ekkor még semmit sem tudtunk. Kenneth Reich, a Los Angeles Times főriportere például totót kezdeményezett az újságírók között. Az öt márkát befizetőktől Nagoja 48, Szöul 42 szavazatot kapott, a téli játékoknál Calgary jelentős előnynyel vezetett Cortina d’Ampezzo és Falun előtt. No, de nem mi szavaztunk... Az ülésteremből kiszivárgott hírek szerint Szöul, illetve Calgary keltette a legjobb benyomást. Japán az elmúlt két évtizedben már két olimpiát rendezett, Tokió 1934-ben a nyári, Szappono 1972-ben a téli játékok résztvevőit fogadta. S az olimpiailétesítmények egyharmadát ezt követően kellene felépíteni. Dél-Korea viszont — legalábbis a beszámoló szerint — 60 százalékban kész korszerű létesítményekkel rendelkezik már most. A NOB szerda délelőtti ülésén egyébként a napirenden szereplő más kérdésekről is tárgyaltak. A testület 81 tagja (egyedül a műtéten átesett jamaicai Bridge hiányzott) meghallgatta Samaranch jelentését a kongresszus munkájáról. A NOB különbizottságot hoz létre a javaslatok értékelésére. Moszkva és Lake Placid jelentésével az elmúlt évi nyári és téli játékok dossziéja végleg lezárult, bár az amerikai szervezők csődbe jutottak és így néhány résztvevő ország olimpiai bizottságának még nem tudták visszafizetni az előzetesen átutalt betéteket. Általános elismerést keltett az Olimpiai Akadémia működéséről előterjesztett jelentés. A pénzügyi bizottság rövid beszámolója viszont váratlanul heves vitát váltott ki, bár a NOB az elmúlt évtized alatt vagyonos testület lett, mintegy tízmillió dollár van a bankszámláján. S amíg délelőtt a NOB tagjai immár szigorúan zárt ajtók mögött tanácskoztak, addig a már használaton kívüli öreg állomásépületben berendezett olimpiai kiállításon a pályázó városok képviselői egyaránt bizakodtak. A japánok különböző sporteseményekről készített filmeket vetítettek. A hosszú fehér selyemruhát viselő dél-koreai hosstessek sokat sejtetően mosolyogtak, míg az olaszok a Cortina d’Ampezzót övező dolomitok makettjeit mutatták be az érdeklődőknek. A kanadaiak óriási fehér cowboykalapban fogadták a házigazdákat, a svédek pedig fabútorokkal berendezett kis házikóban mérték a kávét és a frissítőt. Eredményhirdetés A NOB kora délután a Kurhaus egyik melléktermében már szavazással folytatta ülését. A kongresszus színhelyéről, a Benazet-terem közepéről kihordták a székeket. A színpadon hoszszú asztalt készítettek elő. Lent bal oldalon a NOB tagjai, jobbra a pályázó városok képviselői foglaltak helyet, míg középen, elkerített „karomban” televíziósok, fotósok, filmesek nyüzsögtek, s mögöttük helyezkedtek el az érdeklődők. A csaknem zsúfolásig megtelt teremben a NOB tagjai negyed négy után kezdtek szállingózni. Ők maguk is legfeljebb annyit tudhattak, hogy a téli játékok rendezésével kapcsolatos szavazásnál melyik város esett ki az első menetben. A végeredményről azonban velünk együtt értesültek. Az óra mutatója nagyon lassan haladt előre. Eét négy után végre Samaranch elnök is megjelent a szavazatszámláló bizottság tagjaival. Fontban 15.45-kor lépett a mikrofonhoz, s jelentette be általános meglepetésre, hogy az 1988-ban esedékes XXIV. Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogát Dél-Korea fővárosa, Szöul kapta, méghozzá 52:20 arányú szavazattal Nagoja ellenében. A bejelentést csak a dél-koreaiak fogadták igazi örömmel, majd Samaranch elnök a szerződés aláírására szólította a város polgármesterét. Az ugyancsak 1983-ban esedékes XV. téli versenyek helyszínével kapcsolatos szavazás eredményét 12 perccel később, 13.57- kor jelentette be a NOB elnöke. S amikor Calgary neve elhangzott, az elsősorban helyet foglaló kanadai város rokonszenves küldöttei egy emberként ugrottak fel, ölelték-csókolták egymást, s vastaps visszhangzott az óriási teremben. Olyan volt a hangulat, mint mondjuk 1974-ben a bécsi városházán, ahol Moszkva, vagy 1978-ban az athéni Karaveil szállóban, ahol Szarajevó kijelölésének valamennyien tiszta szívből örültünk. Az itteni szavazás eredményei szerint Calgary az első menetben 35, Falun 25, Cortina d’Ampezzo 18 szavazatot kapott (az elnök mm szavazott). Cortina kiesett, majd Calgary 48:31 arányban győzött. Mindez azt bizonyította, hogy a dél-amerikai és latin küldöttek az első menet után a kanadai városhoz pártoltak. A nyári szavazás eredménye viszont azt tükrözi, hogy a NOB tagjai sem a jelenlegi világpolitikai helyzetet, sem Dél-Korea helyzetét, sem pedig a nemzetközi sportszövetségek többségének ajánlását — sajnálatos módon — nem vették figyelembe. A helyzetre az is jellemző, hogy a szavazás eredményét követő sajtótájékoztatón Szöul küldöttei egyetlen sporttal kapcsolatos kérdést sem kaptak. A sajtó jelenlevő képviselői különféle politikai kérdésekre szerettek volna választ kapni. Az olimpiai versenyek törtnetében egyébként a téli játékok 1924-beli bevezetése óta 1932 után — amikor a nyári olimpiát Los Angeles, a télit Lake Placid rendezte — 1933-ban fordul elő másodszor, hogy a téli és nyári versenyeket egyaránt Európán kívüli országok városaiban bonyolítják le. VsS!«Í!!Ún!er£ú Steve Pedhorskyval No, ugye, megmondtam!... — ölelt meg bennünket immár régi ismerősként Steve Podborsky, a világhírű alpesi síző Calgary városának egyik olimpiai küldötte. — Városunk szeretettel várja a világ sportolóit — folytatta Podborsky —, s meglátják, az addig hátralevő hét év alatt nagyszerű létesítményeket építünk, kiváló feltételeket teremtünk, igazám most pályázott hetedszer, Calgary negyedszer a téli olimpia rendezésére, s végre sikerült. Kitel Son, a kanadéban élő sportember, aki 1936- ban még Japán színekben nyerte a maratoni futás olimpiai bajnokságát, meghatottan mondta a körülötte állóknak: — Még magam sem akarom elhinni, hogy megkaptuk a játékok rendezési jogát. Határtalanul örülök, s remélem, hogy méltók leszünk a bizalomra. MBL r®pissbda EB, B&atgories Útban a totalitás felé Köztudott, hogy az EB-selejtező kudarca után a magyar férficsaspat nélkül zajlottak a kontinensbajnokság küzdelmei. Hiba lett volna, ha szakértő szemtanúval sem képviseltetjük magunkat, hiszen minden világverseny hozhat irányváltást, felfogásbeli módosulást, s az ilyesmiről lemaradni egyet jelentene a beletörődéssel... A válogatott vezető edzője, Caramvölgyi Mátyás a finálé valamennyi összecsapását látta, s mintegy három és félórás képmagnófelvételen örökítette meg a sorozat sajátosságait. — A látottak alapján az esetleges továbbjutás esetén megítélése szerint hányadik helyen végzett volna a magyar csapat? -1- Ez valóban csak játék, hiszem, sajnos, nem voltunk ott... Úgy vélem, a selejtezőcsoportbeli második spanyolok ágáról csak ritka bravúr árán juthattunk volna a hatos döntőbe, hisz ehhez az olaszok mellett a lengyeleket vagy a csehszlovákokat kellett volna legyőzni... Az NDK csoportjából talán bekerültünk volna, a reális azonban az, hogy az európai középmezőnyben a helyünk, függetlenül a jerezi kisiklástól. — Mi volt a mezőny általános jellemzője? A nőkhöz hasonlóan a férfiaknál is a fiatalítás? -f- Nem annyira egyértelműen, hiszen a szovjetek és a románok ragaszkodtak nagy egyéniségeikhez, a csehszlovákoknál és a bolgároknál egy-két új arc tűnt fel csupán. A lengyelek és az NDK-beliek viszont radikális eszközöket alkalmaztak e téren. Ez azt jelenti, hogy újoncok sokaságát vetették be? Meglepő módon: nem. A lengyelek átlagéletkora például alig 22,1 év, s a legidősebb játékosuk a 25 esztendős Lasko, ennek ellenére százszoros válogatottjaik is vannak. S ami óriási dolog: ezzel a fiatal társasággal elérték azt, amit annak idején a nagy lengyel csapatnak csak hosszú kínlódás árán sikerült. A szovjetek mellett kimagaslanak a mezőnyből! — Mondana valamit a legjobbak közti erőviszonyokról? -4- A szovjetek két kulcsembere Zajcev és Szavin. A lengyelek játéka a két előkészítőre, Klosra és Drzyzgára épül. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok együttes sikerének titka voltaképpen egyszerű: kitűnő nyitásfogadás, pontos bejátszás, s a variált támadások alfája és ómegája, vagyis Szavin személyében egy olyan egyedülálló klasszis, aki középen már a levegőben tudja várni a tyúklabdát. Már-már az az ember érzése, hogy ennek a fiúnak szárnyai vannak, felemelkedik, s nem esik viszsza, fel kell hát vele ugrania a sáncnak is, így megteremtődik a lehetőség a szélre kiszúrásnak. Ugyanilyen egyszerű a védekezési receptjük is, a sánc tökéletesen zár, ezáltal leszűkül az ellenfél által támadható, tehát, a mezőnyben védendő terület. Mindez azt is bizonyítja, hogy a kimagasló tudásnak nem feltétlenül kell csillogásban is megmutatkoznia ... Az más kérdés, hogy a tudatos taktikai felkészültség mellett kényszerhelyzetekben kidomborodik ajátékosok rendkívüli fizikai és technikai képessége. — És a meglepetéscsapat lengyelek titka miben áll? 4- Nagyon nagy fantáziát látok az együttesben. Különös játéka az életnek, hogy két előkészítőjük egyaránt 195 cm magas és balkezes. Ez ugyanis nagy mértékben gazdagítja a taktikai tárházat: feladó létükre a leforgó helyen ugyanúgy üthetnek, mint a jobbkezesek a balról. A gárda magasfokú technikai felkészültsége átlagon felüli ügyességgel párosul, fizikailag viszont a játékosok még elmaradnak a szovjetek mögött. Igaz, főként fiatalságuk miatt. — És a többiek? " A legszimpatikusabb nekem a csehszlovák válogatott volt, nem taktikázott, nyílt sisakkal harcolt mindenkivel. A románok megfáradtak, az NDK-beliek játéka ezen a szinten kiismerhető, a bolgárok — voltak jobbak. — Mi volt az EB legszembetűnőbb szakmai sajátossága? 4- A támadások kiszélesedése. A játék megindult a totálissá válás felé. Az eddigi tervszerűségen túl is bekapcsolódott a hátsók ütőteljesítménye. Volt ugyebár Buzek, aki a hármas vonalon túlról is bátran ütött. Aztán jött Wojtowicz, aki különböző kombinációkban vállalkozott hátulról. Most viszont az elpattant labdák esetében a csapatok inkább vállalják az akár a nyitósarok közeléből történő támadásbefejezést is, mint a hálóhoz történő magas bejátszást. A cél a hármas sánc összeállásának megakadályozása. Ez az ütőpárbaj színessé tette a játékot, felgyorsította, megváltoztatta a védekező együttes hálótávolságát, egy szó, mint száz, túllépett minden eddigi sablonon! — Mi a küzdelemsorozat legfontosabb magyar vonatkozású tanulsága? 4- Az egyik, hogy az EB- selejtezőre történő felkészülésben már helyesen alkalmaztuk mi is a távoli ütéseket. A másik sokkal mélyebb értelmű. Játékosainkban, mint mondtam, megvan a tudás az európai középmezőnyhöz tartozáshoz. Én nem is a jó játékért irigyeltem kollégáimat, hiszen az sok mindennek a függvénye. Sokkal inkább azért, mert másutt már megértették: csakis tiszta, józan fejjel, indulatok nélkül szabad pályára lépni! Elmúlt az az idő, amikor azt mondhattuk, a románok ellen csak addig kell játszani teljes erőből, amíg hajba nem kapnak. Ma ugyanezt inkább a mieinkről állíthatják az ellenfelek ... A legsürgetőbb tehát a helyes sportemberi magatartás, a játéktéren való viselkedés normáinak megkövetelése, a valós és tudatos mérce és igényszint kialakítása, az önkritikus szemlélet formálása játékosainkban. Hogy a másik képességeinek kibontakoztatásához mindenki megadja a segítséget — a feszült mérkőzéspillanatokban is... (tölgyes)