Népsport, 1981. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-01 / 232. szám

4 NÉPSPORT LABDARÚGÁS ___________NB I Volán—DMVSC 1.0 Czabán Samu tér, 1000 néző. Vezette: Szávó (****) (Eőry, Bodó). Volán: Varga 5 — Hámori 5, Ebedli 6, Forintos­­5, Márkus 5 — Krómer 4, Szeibert 6, Juhász 4 — Kékesi 5, Kotul 4, Magos 4. Megbízott edző: Takács Zoltán. DMVSC: Szűcs I. 6 — Tímár 5, Szigeti 5, Szűcs J. 6, Fodor 5 — Menyhárt 5, Tóth 5, Czikora 4, Feledi 4 — Varga 5, Kerekes 5. Edző: Kovács Ferenc. Csere: Kotul helyett Kürtösi (—) a 87. percben. Sárga lap: Szeibert a 32. percben, Menyhárt a 82. percben. Szögletarány: 7:6 (2:4) a Volán javára. (A meglehetősen szokatlan időpont miatti igen kevés, de annál bennfentesebb szur­koló meglepetten vette tu­domásul, hogy nem Prei­­ner Kálmán foglal helyet a Volán kispadján. Gro­­sics Gyulától, a klub elnö­kétől kértünk felvilágosí­tást: mi történt? — Preiner Kálmán meg­romlott egészségi állapo­tára való tekintettel nyug­díjazását, s a vezető edzői tisztség alóli felmentését kérte. Az egyesület elnök­sége kérését teljesítette, s egyúttal Takács Zoltán pá­lyaedzőt bízta meg az együttes szakmai irányítá­sával. Munkáját a jövőben Kiss Jenő szaktanácsadó­ként segíti. A klub egyéb­ként egy éven át biztosítja Preiner Kálmánnal szem­ben a szerződésben vállalt kötelezettségeit — közölte Grosics Gyula.­ A 12. percben Szeibert lő­hetett szabadrúgást a balösz­­szekötő helyéről, a kaputól 20 méterre, alaposan meg­csavarta a labdát, amely a jobb felső saroknál mindkét kapufát érintve vágódott vissza a 11-es pontra. Magas gólt fejelhetett volna, de — mintha többszörösen is vo­natkoznának rá a tömegvon­zás törvényének szabályai — képtelen volt elszakadni a talajtól, s így csak az üre­sen maradt kapu fölé tudott fejelni. A 15. percben egy Menyhárt-átadás les­z nem les volta okozott izgalmat a nézőtéren. Szávó nem sípolt, de Kerekes megoldotta a gondot, gyatrán adta közép­re a labdát. A 23. percben Varga L. nagy cselekkel tört be a 16-oson belülre, a kaputól 10 méterre még meg is nézte magának a bal alsó sarkot, a labda azonban cen­timéterekkel mellé ment. Igen unalmas, lagymatag volt a játék, színt csak Szei­bert megmozdulása hozott a 33. percben, igaz, ennek nem örültek a hazai szurkolók, a szín ugyanis­­ sárga volt. .. Ezt mutatta fel a játékve­zető a Volán játékosának Menyhárt buktatásáért. A félidő hátralevő perceiben mezőnyjáték jellemezte a mérkőzést és egy-egy kima­radt lehetőség mindkét kapu előtt. SZÜNET UTÁN a 60. percig kellett várni az első valamire való esemény­re, ekkor Juhász 20 méteres kapáslövését védte szép moz­dulattal Szűcs I. Négy perc múlva Ebedli unta meg az előllevők tehetetlenségét, nagy lendülettel előre tört, egyre-másra cselezte ki a debreceni játékosokat, majd a gólhelyzetben álló Kotul elé továbbított, a csatár azon­ban egészen elkeserítően ügyetlen mozdulattal fölé lőtt. A következő percben ja­víthatott volna, ekkor azon­ban lövés helyett kivárt, s Tímár becsúszva mentett. Újabb perc, s ismét majd­nem a vendégek hálójában táncolt a labda. Szeibert 20 méteres nagy lövése vágó­dott vissza a bal kapufáról. (Rossz taktikát választott ebben az időszakban a vendégcsapat, túlságosan is beálltak védekezni. Ez nagy hiba volt, mert míg az első játékrészben inkább nekik adódtak helyzeteik, most öt perc alatt akár három gólt is kaphattak volna.) A hátralevő időszak rövid krónikája: a 70. percben Czi­kora kapáslövését védte Var­ga. 82. perc: Menyhárt — Kékesi felvágásáért — ka­pott sárga lapot. "­ ★ A mérkőzés képe híven tükrözte a két csapat táb­lázaton elfoglalt helyezé­sét. Az itt mutatott telje­sítménnyel ugyanis még a magyar bajnokságban sem lehet feljebb kerülni! Kü­lönösebb elgondolás nél­kül, ahogy esik úgy puffan alapon szervezgették­ mind­két csapat játékosai az akciókat, melyekben a mérkőzés döntő többségé­ben még nyomaiban sem lehetett felfedezni az el­gondolást, a tudatosságot. A Debrecen láthatólag az egy pont megszerzését tűz­te ki célul, s mivel az enerváltan, szétesően ját­szó hazai gárda mindössze tíz percre tudta elhitetni, hogy győzni szeretne, a döntetlen kivívása nem is került túlságosan nagy erőbefektetésébe a vendé­geknek. Összességében az igen unalmas mérkőzésen az eredmény reális. Takács Zoltán: — A hely­zeteket be kell rúgni, de a játékvezetőnek is meg kel­lett volna adni két 11-esün­­ket__ Kovács Ferenc: — Mind­két csapat a gyenge támadó­játéknak köszönheti, hogy ez az eredmény született. Szabó Illés NB I IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG Vasas —Nyíregyházi VSSC 0-0, Fáy u. Edző pálya, 500 néző. V: Palik. Vasas: Knotz — Szentpéteri, Szabó I., Ke­resztesi, Virág — Balogh, Zemzov, Lukász­­— Kon­cz (Vatai, Eckstein), Tóth, Szabó J. (Szabó G.). Edző: Palovecz Béla. NYVSSC: Czsotka — Varga, Kolozsi, Tamás, Takács — Horváth, Bücs — Szuhár, Korpát (Molnár), Kiss (Bo­­hács), Papp. Edző: Kovács János. Jó: Szabó I., Lukász, Eck­stein, ill. Cziotka, Bücs, Papp. ZTE — Újpesti Dózsa 3-3 (2-0). Megyeri út, edzőpálya, 100 néző. V: Simon J. ZTE: Hu­szár — Tóth, Jámbor, Mol­nár (Varga), Horváth — Bal­­lai, Czigány, Bócz — Kiss (Páli), Kocsis, Takács. Edző: Szabó Rezső. V. Dózsa: Piel — Czető, Karácsonyi, Gulyás, Windecker­­— Kemény (Pász­tor), (Jagodics), Vígh, Marosi — Balogh, Bárány, Antal (Ba­tári). Edző: Schumann János. . G: Kiss, Kocsis, Bócz, ill. Gulyás, Pásztor, Balogh Ill­ésből). Jó: Horváth, Tóth, Bócz, ill. Balogh, Gulyás. A SZEOL AK—II. Dózsa mér­kőzést későbbi időpontban játsszák. 1. ZTE7 61— 25-10 13 2. Bp. Honvéd 75 11 23-11 11 3. DMVSC7­5 11 13- 9 11 4. Rába ETO 74 12 14-109 5. Békéscsaba 74 12 14-119 6. FTC 74— 3 23-168 7. PMSC 74— 3 13- 88 8. Haladás 73 22 10- 88 9. SZEOL AK 64— 2 8- 68 10. Vasas7 232 11- 97 11. U. Dózsa6 222 12-106 12. Csepel7­3— 4 13-176 13. Nyíregyháza7 223 11-156 14. Tatabánya7 2 14 10-125 15. DVTK7 1■24 12-154 16. Videoton7 2— 5 7-144 17. Volán SC7 16 0-211 18. Ózd7 —7 7-24 Az NB I állása 1. I. Dózsa 74 2 1 12- 6 10 2. Bp. Honvéd 74 2 1 14- 9 10 3. Csepel 74 2 1­8- 7 10 4. Haladás 74 1 2 15- 99 5. TBSC 733 1 15-129 6. Videoton 732 2 14- 98 7. Rába ETO 742 3 20-188 8. NYVSSC7­32 2 7-78 9. Ózd 73 1 3 17-127 10. Vasas 7­23 2 14-127 11. FTC7­31 3 15-147 12. Békéscsaba 73 1 3 13-137 13. PMSC 73 13 9-97 14. DVTK 7 22 3 8-116 15. ZTE7 22 3 6-106 16. DMVSC7 12 4 9-144 17. Volán SC7 3 4 5-133 18. SZEOL AK 7— 7— 7 3-19— XXXV!!. 232. ♦ 1S31. október 1 Calgary és Szöul (Folytatás az 1. oldalról.) megrendezését ellenző népes japán küldöttség. Tiltako­zásukat otthonról hozott ha­talmas fényképekkel­, fel­iratokkal támasztották alá. Azt állítva, hogy a játékok rendezésére szánt dollár­­milliókat egyrészt az ázsiai éhezők megsegítésére kelle­ne felhasználni, másrészt a hiányzó létesítmények egy részét az úgynevezett Béke parkban kívánják felépíteni, amellyel a belvárost nem­csak utolsó zöld övezetétől fosztanák meg, hanem a második világháborúban el­esettek síremlékeit is át kellene helyezni. A KÖB érdeke „Valamennyien tudjuk, hogy mi a NOB érdeke!” — vágta el a nyári verse­nyek színhelye körül kiala­kult vitát szerdán délelőtt a NOB elnöke. Ez a vita a tagok befolyásolhatóságára, de jóval inkább a világ po­litikai helyzetével kapcsola­tos tájékozatlanságra utalt. De ekkor még semmit sem tudtunk. Kenneth Reich, a Los Angeles Times főripor­tere például totót kezdemé­nyezett az újságírók között. Az öt márkát befizetőktől Nagoja 48, Szöul 42 szava­zatot kapott, a téli játékok­nál Calgary jelentős előny­nyel vezetett Cortina d’Am­pezzo és Falun előtt. No, de nem mi szavaztunk... Az ülésteremből kiszivárgott hírek szerint Szöul, illetve Calgary keltette a legjobb be­nyomást. Japán az elmúlt két évtizedben már két olimpiát rendezett, Tokió 1934-ben a nyári, Szappono 1972-ben a téli játékok résztvevőit fo­gadta. S az olimpiai­­létesít­mények egyharmadát ezt követően kellene felépíteni. Dél-Korea viszont — leg­alábbis a beszámoló szerint — 60 százalékban kész kor­szerű létesítményekkel ren­delkezik már most. A NOB szerda délelőtti ülésén egyébként a napiren­den szereplő más kérdések­ről is tárgyaltak. A testület 81 tagja (egye­dül a műtéten átesett ja­maicai Bridge hiányzott) meghallgatta Samaranch je­lentését a kongresszus mun­kájáról. A NOB különbizott­ságot hoz létre a javaslatok értékelésére. Moszkva és Lake Placid jelentésével az elmúlt évi nyári és téli játékok dos­sziéja végleg lezárult, bár az amerikai szervezők csőd­be jutottak és így néhány résztvevő ország olimpiai bi­zottságának még nem tud­ták visszafizetni az előze­tesen átutalt betéteket. Általános elismerést kel­tett az Olimpiai Akadémia működéséről előterjesztett jelentés. A pénzügyi bizott­ság rövid beszámolója vi­szont váratlanul heves vi­tát váltott ki, bár a NOB az elmúlt évtized alatt va­gyonos testület lett, mint­egy tízmillió dollár van a bankszámláján. S amíg délelőtt a NOB tagjai immár szigorúan zárt ajtók mögött tanácskoztak, addig a már használaton kí­vüli öreg állomásépületben berendezett olimpiai kiállítá­son a pályázó városok kép­viselői egyaránt bizakodtak. A japánok különböző sport­eseményekről készített fil­meket vetítettek. A hosszú fehér selyemruhát viselő dél-koreai hosstessek sokat sejtetően mosolyogtak, míg az olaszok a Cortina d’Am­­pezzót övező dolomitok ma­kettjeit mutatták be az ér­deklődőknek. A kanadaiak óriási fehér cowboykalap­­ban fogadták a házigazdá­kat, a svédek pedig fabú­torokkal berendezett kis há­zikóban mérték a kávét és a frissítőt. Eredményhirdetés A NOB kora délután a Kurhaus egyik melléktermé­ben már szavazással folytat­ta ülését. A kongresszus színhelyéről, a Benazet-te­­rem közepéről kihordták a székeket. A színpadon hosz­­szú asztalt készítettek elő. Lent bal oldalon a NOB tag­jai, jobbra a pályázó váro­sok képviselői foglaltak he­lyet, míg középen, elkerített „karomban” televíziósok, fo­tósok, filmesek nyüzsögtek, s mögöttük helyezkedtek el az érdeklődők. A csaknem zsúfolásig megtelt teremben a NOB tagjai negyed négy után kezdtek szállingózni. Ők maguk is legfeljebb annyit tudhattak, hogy a téli játé­kok rendezésével kapcsolatos szavazásnál melyik város esett ki az első menetben. A végeredményről azonban ve­lünk együtt értesültek. Az óra mutatója nagyon lassan haladt előre. E­ét négy után végre Samaranch elnök is megjelent a szavazatszámlá­ló bizottság tagjaival. Font­ban 15.45-kor lépett a mik­rofonhoz, s jelentette be ál­talános meglepetésre, hogy az 1988-ban esedékes XXIV. Nyári Olimpiai Játékok ren­dezési jogát Dél-Korea fővá­rosa, Szöul kapta, méghozzá 52:20 arányú szavazattal Na­goja ellenében. A bejelentést csak a dél-koreaiak fogadták igazi örömmel, majd Sama­ranch elnök a szerződés alá­írására szólította a város polgármesterét. Az ugyan­csak 1983-ban esedékes XV. téli versenyek helyszínével kapcsolatos szavazás eredmé­nyét 12 perccel később, 13.57- kor jelentette be a NOB el­nöke. S amikor Calgary neve elhangzott, az elsősorban helyet foglaló kanadai város rokonszenves küldöttei egy emberként ugrottak fel, ölel­­ték-csókolták egymást, s vastaps visszhangzott az óriá­si teremben. Olyan volt a hangulat, mint mondjuk 1974-ben a bécsi városházán, ahol Moszkva, vagy 1978-ban az athéni Kara­veil szállóban, ahol Szarajevó kijelölésének valamennyien tiszta szívből örültünk. Az itteni szavazás eredményei szerint Calgary az első menetben 35, Falun 25, Cortina d’Ampezzo 18 szavazatot kapott (az elnök mm szavazott). Cortina ki­esett, majd Calgary 48:31 arányban győzött. Mindez azt bizonyította, hogy a dél-ame­rikai és latin küldöttek az első menet után a kanadai városhoz pártoltak. A nyári szavazás eredménye viszont azt tükrözi, hogy a NOB tag­jai sem a jelenlegi világpo­litikai helyzetet, sem Dél-Ko­rea helyzetét, sem pedig a nemzetközi sportszövetségek többségének ajánlását — saj­nálatos módon — nem vet­ték figyelembe. A helyzetre az is jellemző, hogy a sza­vazás eredményét követő sajtótájékoztatón Szöul kül­döttei egyetlen sporttal kap­csolatos kérdést sem kaptak. A sajtó jelenlevő képviselői különféle politikai kérdések­re szerettek volna választ kapni. Az olimpiai versenyek tör­­t­netében egyébként a téli játékok 1924-beli bevezetése óta 1932 után — amikor a nyári olimpiát Los Angeles, a télit Lake Placid rendezte — 1933-ban fordul elő má­sodszor, hogy a téli és nyári versenyeket egyaránt Euró­pán kívüli országok városai­ban bonyolítják le. VsS!«Í!!Ún!er£ú Steve Pedhorskyval No, ugye, megmond­tam!... — ölelt meg bennünket immár régi ismerősként Steve Pod­­borsky, a világhírű al­pesi síző Calgary váro­sának egyik olimpiai kül­dötte. — Városunk szeretettel várja a világ sportolóit — folytatta Podborsky —, s meglátják, az addig hát­ralevő hét év alatt nagy­szerű létesítményeket épí­tünk, kiváló feltételeket teremtünk, igazám most pályázott hetedszer, Cal­gary negyedszer a téli olimpia rendezésére, s végre sikerült. Kitel Son, a kanadéban élő sportember, aki 1936- ban még Japán színek­ben nyerte a maratoni futás olimpiai bajnokságát, meghatottan mondta a körülötte állóknak: — Még magam sem akarom elhinni, hogy megkaptuk a játékok rendezési jo­gát. Határtalanul örülök, s remélem, hogy méltók leszünk a bizalomra. MBL r®pissbda EB, B&a­tgories Útban a totalitás felé Köztudott, hogy az EB-selejtező kudarca után a magyar férficsaspat nélkül zajlottak a kontinensbajnokság küzdelmei. Hiba lett volna, ha szakértő szemtanúval sem képviseltetjük magunkat, hiszen minden világverseny hozhat irányváltást, felfogásbeli módosulást, s az ilyesmiről lemaradni egyet jelentene a beletörődéssel... A válogatott vezető edzője, Caramvölgyi Mátyás a finálé valamennyi összecsapását látta, s mintegy három és félórás képmagnófelvételen örö­kítette meg a sorozat sajátosságait. — A látottak alapján az esetleges továbbjutás esetén megítélése szerint hányadik helyen végzett volna a ma­gyar csapat? -1- Ez valóban csak játék, hiszem, sajnos, nem voltunk ott... Úgy vélem, a selej­­tezőcsoportbeli második spa­nyolok ágáról csak ritka bra­vúr árán juthattunk volna a hatos döntőbe, hisz ehhez az olaszok mellett a lengyeleket vagy a csehszlovákokat kel­lett volna legyőzni... Az NDK csoportjából talán be­kerültünk volna, a reális azonban az, hogy az európai középmezőnyben a helyünk, függetlenül a jerezi kisiklás­tól. — Mi volt a mezőny álta­lános jellemzője? A nőkhöz hasonlóan a férfiaknál is a fiatalítás? -f- Nem annyira egyértel­műen, hiszen a szovjetek és a románok ragaszkodtak nagy egyéniségeikhez, a csehszlovákoknál é­s a bolgá­roknál egy-két új arc tűnt fel csupán. A lengyelek és az NDK-beliek viszont radi­kális eszközöket alkalmaztak e téren.­­ Ez azt jelenti, hogy újoncok sokaságát vetették­ be? Meglepő módon: nem. A lengyelek átlagéletkora például alig 22,1 év, s a leg­idősebb játékosuk a 25 esz­tendős Lasko, ennek ellenére százszoros válogatottjaik is vannak. S ami óriási dolog: ezzel a fiatal társasággal el­érték azt, amit annak idején a nagy lengyel csapatnak csak hosszú kínlódás árán sikerült. A szovjetek mellett kimagaslanak a mezőnyből! — Mondana valamit a leg­jobbak közti erőviszonyok­ról? -4- A szovjetek két kulcs­embere Zajcev és Szavin. A lengyelek játéka a két elő­készítőre, Klosra és Drzyz­­gára épül. Az olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnok együt­tes sikerének titka voltakép­pen egyszerű: kitűnő nyitás­fogadás, pontos bejátszás, s a variált támadások alfája és ómegája, vagyis Szavin sze­mélyében egy olyan egyedül­álló klasszis, aki középen már a levegőben tudja vár­ni a t­yúklabdát. Már-már az az ember érzése, hogy ennek a fiúnak szárnyai vannak, fel­emelkedik, s nem esik visz­­sza, fel kell hát vele ugra­nia a sáncnak is, így meg­teremtődik a lehetőség a szélre kiszúrásnak. Ugyan­ilyen egyszerű a védekezési receptjük is, a sánc tökélete­sen zár, ezáltal leszűkül az ellenfél által támadható, te­hát, a mezőnyben védendő te­rület. Mindez azt is bizo­nyítja, hogy a kimagasló tu­dásnak nem feltétlenül kell csillogásban is megmutatkoz­nia ... Az más kérdés, hogy a tudatos taktikai felkészült­ség mellett kényszerhelyze­tekben kidomborodik a­­játé­kosok rendkívüli fizikai és technikai képessége. — És a meglepetéscsapat lengyelek titka miben áll? 4- Nagyon nagy fantáziát látok az együttesben. Külö­nös­ játéka az életnek, hogy két előkészítőjük egyaránt 195 cm magas és balkezes. Ez ugyanis nagy mértékben gazdagítja a taktikai tárhá­zat: feladó létükre a leforgó helyen ugyanúgy üthetnek, mint a jobbkezesek a bal­ról. A gárda magasfokú tech­nikai felkészültsége átlagon felüli ügyességgel párosul, fi­zikailag viszont a játékosok még elmaradnak a szovjetek mögött. Igaz, főként fiatal­ságuk miatt. — És a többiek? "­ A legszimpatikusabb ne­kem a csehszlovák válogatott volt, nem taktikázott, nyílt sisakkal harcolt mindenkivel. A románok megfáradtak, az NDK-beliek játéka ezen a szinten kiismerhető, a bolgá­rok — voltak jobbak. — Mi volt az EB legszem­betűnőbb szakmai sajátossá­ga? 4- A támadások kiszélese­dése. A játék megindult a to­tálissá válás felé. Az eddigi tervszerűségen túl is bekap­csolódott a hátsók ütőtelje­­sítménye. Volt ugyebár Bu­­zek, aki a hármas vonalon túlról is bátran ütött. Aztán jött Wojtowicz, aki különbö­ző kombinációkban vállalko­zott hátulról. Most viszont az elpattant labdák esetében a csapatok inkább vállalják az akár a nyitósarok közeléből történő támadásbefejezést is, mint a hálóhoz történő ma­gas bejátszást. A cél a hár­mas sánc összeállásának meg­akadályozása. Ez az ütőpár­baj színessé tette a játékot, felgyorsította, megváltoztatta a védekező együttes hálótá­volságát, egy szó, mint száz, túllépett minden eddigi sab­lonon! — Mi a küzdelemsorozat legfontosabb magyar vonat­kozású tanulsága? 4- Az egyik, hogy az EB- selejtezőre történő felkészü­lésben már helyesen alkal­maztuk mi is a távoli ütése­ket. A másik sokkal mélyebb értelmű. Játékosainkban, mint mondtam, megvan a tu­dás az európai középme­zőnyhöz tartozáshoz. Én nem is a jó játékért irigyeltem kollégáimat, hiszen az sok mindennek a függvénye. Sok­kal inkább azért, mert má­sutt már megértették: csakis tiszta, józan fejjel, indulatok nélkül szabad pályára lépni! Elmúlt az az idő, amikor azt mondhattuk, a románok ellen csak addig kell játszani tel­jes erőből, amíg hajba nem kapnak. Ma ugyanezt inkább a mieinkről állíthatják az el­lenfelek ... A legsürgetőbb tehát a helyes sportemberi magatartás, a játéktéren való viselkedés normáinak megkö­vetelése, a valós és tudatos mérce és igényszint kialakí­tása, az önkritikus szemlélet formálása játékosainkban. Hogy a másik képességeinek kibontakoztatásához minden­ki megadja a segítséget — a feszült mérkőzéspillanatokban is... (tölgyes)

Next