Népsport, 1981. december (37. évfolyam, 284-307. szám)

1981-12-02 / 284. szám

XXXVII. 284. ♦ 1981. december 2 Labdarúgás Van valami rendhagyó a DMVSC-ben , él­t és így a labdarúgás is, né­­zk­i rútul megtréfálja az em­bert. Álmokat szövögetünk, amelyek — egy ideig úgy látszik —, hogy megva­lósulnak, aztán hirtelen szertefoszla­nak. És az is előfordul, hogy olyan­kor sikerül, a szakadékból kikászálód­ni, amikor legkevésbé számítunk rá. Amikor egy fiatal, nagyon tehetséges edző került az MTK-VM-hez szakve­zetőnek, „székfoglalójában” egy szur­kolói ankéton szerényen arról beszélt, hogy az első évben tőle és a csapattól ne várjanak sokat a szurkolók, hiszen tulajdonképpen csak most ismerkednek egymással. Majd később!. .. Akkoriban ez­ az edző, Mezey György még álmod­ni sem mert arról, hogy csapata az új bajnokságban bravúros módon a har­madik helyen végez! Aztán különböző okok miatt jött egy válságos időszak, amelyből­ aztán ha keservesen is, de megtalálta a kivezető utat. Akkor ért a hegycsúcsra az MTK-VM, amikor senki sem számított rá, s aztán olyan­kor zuhant egyet, amikor éppen a fel­­emelkedést tervezték. A következő esz­tendőben két szakvezető váltotta egy­mást, s a csapat kiesett! Van egy csapat , kicsit hasonlít az MTK-VM-éhez. Ez a DMVSC. Régi vágyak valósultak meg, amikor végre újra betörtek a legjobbak közé. Az első évben épphogy bentmaradtak. Aztán jött a volt szö­vetségi kapitány, Kovács Ferenc, s a debreceniek hosszú heteken át nem találtak legyőzőre. Bravúros módon a hatodik helyen végeztek, úgy, hogy közben csapatuk jelentősen átszerve­ződön, megfiatalodott, stílusosan, oly­kor látványosan játszott. A Nagyerdei Stadionban zúgott a taps, s idegenben, még az Üllői úton is tartottak a debreceniektől. Ezt a csapatot is a kitűnő szakmai munka segítette a felfelé kapaszkodásban, s éppúgy a Fortuna is, mint annak ide­jén az MTK-VM-et. Mert azt a cívis­városban ma sem tagadják, hogy az a bizonyos labda a kapufáról mindig az ellenfél hálójába pattant, nem pedig kifelé. Persze, azért mindenki örült, legfőképpen a város sportvezetői, mert többek között a labdarúgócsapat vi­rágzása, az egész szakosztályi élet bi­zonyította, hogy az egyesületek össze­vonása helyes lépés volt, s a létesít­ményekben gazdag DMVSC olyan ott­hona lett a sportolóknak, amelyre már régen áhítoztak.. Akkoriban Fülöp Kor­nél, a szakosztály mindenki által nagy­ra becsült elnöke így vélekedett: _ tHpvpS­tPrVPt készítettünk, s ez mérce k­i szigorúan megpa­rancsolja számunkra azt, hogy a leg-­­­haladottabb szervezési, edzési és pe­dagógiai nevelési módszerekkel fejlesz­­szük a szakosztályt. Többet és alapo­sabban törődjünk az utánpótlás neve­lésével. Biztosítunk minden feltételt a zavartalan sportoláshoz, felkészüléshez, életvitelhez, de sokat is követelünk. Akik nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani velünk, azokra nem tar­tunk igényt. Tudjuk, hogy a jegenye­fák Debrecenben sem nőnek az égig, ezért nem kergetünk megvalósíthatat­lan álmokat. Elképzelhető, hogy lesz­nek még nehézségeink, de meg akar­juk vetni a lábunkat az NB I-ben, mégpedig saját erőnkből, tisztességes, becsületes módon. Erkölcsileg ugyanis csak így tudjuk tovább erősíteni a szakosztályt. Szeretnénk következete­sek maradni, s nyugodtan tevékeny­kedni olyankor is, amikor válságosabb időszakok köszöntenek ránk! Érdemes most utólag idézni ezeket a szavakat, mégpedig azért, mert a szak­osztályi élet jelenlegi örömét és bána­tát is kicsit előrevetítette, miként azt is, mi a bajból kivezető út. Mi 37 /irüm? Az• h°yv az utánpót-101 ti/, ti HUH.­lás Csende Sándor, Szabó Béla és Waczlavik Ferenc veze­tésével szakavatott kezekben van és fejlődik. Szélesebbek az alapok, gon­dosabb, tervszerűbb a képzés, gyara­podnak a tehetséges, saját nevelésű fiatalok. Közülük a 16 éves Till Lász­ló, a középhátvéd ifjúsági válogatott­ságig vitte, s a csatár Kerekes Gábor és a középpályás Kincses alighanem szerződtetett játékos lesz. És a külön­böző korú fiatalok már a nemzetközi porondon is próbálgatják erejüket, hogy tudásban gyorsabban gyarapodja­nak, korán szerezzenek gazdag tapasz­talatokat. . Igazán baráti a kapcsolat a társegye­sületekkel, a DVSE-val, a Kinizsivel. Cserélnek játékosokat, elengedik azo­kat, akik tudásukkal joggal felfelé tör­nek, a DMVSC pedig szívesen ad se­gítséget az alacsonyabb osztályban sze­replő csapatok megerősítéséhez. És könnyen elképzelhető, most megvaló­sul az a terv, hogy a debreceni labda­rúgás a területi, az új NB II-es ver­sengésben is képviselve legyen. És a DMVSC három debreceni neve­lésű játékost adott a nagyválogatott­nak is Kiss János, Kerekes György és Sallai Sándor személyében. Nagy di­csőség, hogy a két utóbbi VB-csapat­­ban is szerepelt, Sallai pedig egyszeri­ben szinte egész Európában az érdek­lődés középpontjába került. Hogy ez a két fiú csatát nyert, az a vezetést is dicséri. Válogatottságuk jótékonyan hatott az egész csapatra, mert serken­tette a társakat, fokozta a versenyszel­lemet. Ma már más játékos is van az egyesületben, aki joggal pályázik a vá­logatottságra. Menyhárt már tagja volt a keretnek, s edzője véleménye szerint képességei alapján oda való Szűcs Já­nos, a hátvédsor erőssége is. A másik Szűcs, a kapus pedig kiérdemelte már az olimpiai válogatottságot. Ezek a játékosok úgy hívták fel magukra a figyelmet, hogy egyénileg sokat fejlőd­tek, s csillogtak abban az időben, ami­kor futott az a bizonyos szekér. 3 hárít? Az bajnokságban ES a Lab­ul, nemcsak megtorpant a csapat, hanem heteken át a kiesés sze­le is csapkodta. Az első mérkőzésükön Debrecenben kikaptak a Békéscsabától, s az első győzelmük csak a hatodik fordulóban született meg! Az a csapat, amely az előző bajnokságban idegen­ben nemegyszer remekelt, vendégként hatszor lépett pályára, s csak egy pon­tot szerzett! Mi okozta a visszaesést? Kovács Ferenc vezető­edző erre a kérdésre tömör választ adott: — Sajnos, nem egy játékosunk hete­ken át sérüléssel bajlódott, néha egy időben többen is. Mire felépültek, tes­ti edzettségi állapotuk nem volt olyan szinten, mint a többieké, kevésbé le­hetett terhelni őket Mégis szükség volt rájuk, mert játékosállományunk meglehetősen szűkre szabott. Takarga­­tás nélkül megállapít­hatom, hogy emiatt a játékosok erőnléti, gyorsasági állóképessége a régebbi szinthez képest visszaesett. A mi erényünk pedig a sok futás, a mozgékonyság, a nagy te­rületen való játék volt, így tudtuk csak megszerezni, birtokolni a labdát, s elvesztése esetén pedig tömören vé­dekezni. A lelkesedéssel, az igyekezet­tel most sincs baj, de az említett okok miatt csapatjátékban nem tudtuk elér­ni azt, amit szerettünk volna. A leg­­rosszabbtól azonban aligha kell tarta­nunk. Nincs civódás, nincs pánik, a mérsékelt eredmények ellenére, nyu­galom van a szakosztályban!­ogni megállapításait a szakosz­­táL cu­z­tály elnöke megerősítette, különösen azt, hogy mindenki élvezi a vezetés bizalmát. És van valami rendhagyó is a DMVSC-ben, mégpedig az, hogy a vezető edzőről, Kovács Fe­rencről a nehézségek ellenére éppen olyan szeretettel, tisztelettel, elisme­rően beszélnek, mint a nagy sikerek idején. Most, amikor a csapat alighogy maga mögött hagyta a kiesőjelöltek mezőnyét, már arra kérik, írjon alá több éves szerződést, telepedjen le a városban. A DMVSC az utolsó hetekben bra­vúrt hajtott végre, háromszor egymás után győzött úgy, hogy Nyíregyházán is nyert! Aligha vitás, hogy éppen a nyugalom, az alkotó légkör tet­te lehetővé a nekilódulást. Lehet, hogy a DMVSC elkerüli azo­kat a nehézségeket, amelyeket az MTK-VM-nek a második évben nem sikerült leküzdenie. Úgy látszik, rátaláltak a kátyúból ki­vezető útra, példáját adva annak, hogy mit jelent egy csapat életében, ha a szakosztályban valóban rend és nyuga­lom van. Németh Gyula Komjáti (balról), Lukács és Szűcs J. küzd a labdáért a Vasas elleni találkozón Só Lajos hátvéd tétován téblábolt a kórház előcsarnoká­ban. Tekintete vé­gigpásztázta az ösz­­szes kisebb-nagyobb táblát és kiírást, de szemlátomást nem igazodott el rajtuk. — Nővérke! — szó­lította meg a fehér köpenyes ápolónőt. — Nem tudja vélet­lenül, merre van a baleseti sebészet? A nő megállt. — Első emelet 12, 13 és 14. De ha megmondja, kit ke­res, pontosabban út­baigazíthatom. — Derelye Józsit. Tetszik tudni, az egy igen kedves ismerő­söm . . . — Egy kis szőke, szeplős fiú? — Az,­az! — Ő a 13-as kór­teremben fekszik. Bizony eléggé meg­viselt állapotban van. Na de érthető, ha valaki leesik egy tévéadó tetejéről. .. — Itt valami téve­dés lehet. Dereivé ugyanis nem anten­naszerem­, hanem futballista. És nem leesett, hanem el­esett. A futballpi­ Iván. A nővér elbizony­talanodott, s megál­lította az arra siető alorvost. - Doktor úr, az az agyongipszelt fiatal­ember tényleg fut­ballista? A férfi bólintott. - Valójában az. Eleinte mi sem hit­tük. A tanár úr be is mutatta a rönt­genleletét az egyete­men az orvostanhall­gatóknak, akik egy­öntetűen állították, hogy így csak az nézhet ki, aki úgy jön vissza az űrből, hogy nem nyílt tol az ejtőernyője. De ahhoz képest, hogy az utóbbi másfél na­pon többször is le­mondtak róla, bizta­tó az állapota. Ma reggel már megivott egy fél bögre tejet és felolvastatott ma­­nni."­Jó a sportújság­­ból. Só halkan kopo­gott a kórterem aj­taján és belépett. Derelye a sarok­ágyon feküdt, sűrű kötések, villódzó gé­pek és műszerek kö­zött. — Szevasz, Józsi! — köszönt Lajos és leült az ágy szélére.­­ Hogy vagy? A szőke megpró­bált mosolyogni. — Hát... voltam jobban is. Egy ki­csit fáj a lábam­m és a könyököm, nem beszélve a derekam­ról, meg a vállaim­­ról. — Szegény fiú, őszintén sajnállak. De ne hidd, hogy nekem nincs bajom. Van bizony. Szaggat a lábfejem, meg is dagadt kicsit. Csak hát én nem hagyom el magam. A másik szeme idegesen megrebbent. — Gondolod, hogy én elhagyom ma­gam? — Hát... azt nem lehet rádfogni, hogy vasból lennél. Foga­dok, ha te vagy az én helyemben an­nál a belépőnél, da­rabokra tört volna a lábfejed. Az enyém is­ fáj, de nézd meg, ha megyek, egy cseppet sem sántí­tok. — Te nem, de én? — sóhajtott a má­sik. — Én vajon mi­kor mehetek ki me­gint a pályára? — Két hét múlva ott lehetsz. Majd ki­tollak. Visszatérve a pipogyaságra, biztos vagyok benne, hogy ha nem volna ez egy elpuhult baj­nokság, ha időben hozzáedződtél volna az ütk­özésekhez, nem itt tartanál. Mert ott van Sréf Dönci esete. Tudod, az a fiú, aki nálunk beállós. Ő is ilyen nyavalyás kis em­bernek indult, mint te, de párszor kis­­kanuztunk egymás ellen, s azóta alapo­san megkeményedett. A múltkor, egyik edzésen véletlenül átment rajta a pá­lyahenger, s mind­ezt viszonylag rövid idő alatt átvészelte. Viszont azóta egye­dül is képes sorfa­lat állni. Te viszont ugyancsak gyengél­kedsz egy kis rúgás miatt. — Szerinted kicsi volt? "­­ Hát nem? Mond­hatnám úgy is, tak­tikai faultnak szá­mított. Mert ha n­e­m sikerül megállítanom­ akkor téged, annak beláthatatlan követ­kezményei lehettek volna. — Ugyan! Legfel­jebb gólt rúgok — mondta elhaló han­gon a csatár, mert kimerítette a sok beszéd. — Na, ez az! Gólt kapunk. — De miért dráma ez? A futball lé­nyege mégiscsak az, hogy aki kijátssza a másikat, az nyer. — Kivételt képez az az eset, ha utána tudok nyúlni!... . Aztán betette a vázába a virágokat, betakarta az elszen­­deredő csatárt, s lábujjhegyen kiment a szobából. v. s. Taktikai fault NÉPSPORT 3 NB I • Garaba büntetése lejárt, ismét elfoglalja, helyét a Bp. H Honvédban a beállós posztján.­­ Temesvári Miklósnak, az Ü. Dózsa vezető­edző­jének a középhátvéd posztjának betöltése okozott gondot. Kovács József ugyanis nincs teljesen rend­ben, Kardos pedig két sárga alapja miatt nem szere­pelhet. Ha Kovács József nem játszhat, minden bi­zonnyal Sarlós kerül a védelem tengelyébe.­­ Az FTC-nél Koch eltiltása miatt nem leheti ott a szerdai kezdőcsapatban, Nyilasit pedig sérülése gá­tolja a szereplésben. Újdonság, hogy ezúttal a kö­zépső középpályás szerepkörét Judik látja majd el. ® A Tatabánya csapatából Újpesten Weimper sár­ga lapjai miatt hiányzik majd, Lakatos viszont ismét játszik. . ® A DVTK-ban Teodoru­­ tölti sárga lapok miatti büntetését, Kádár pedig Debrecenben agyrázkódást szenvedett, ezért nem szerepelhet. ® A ZTE-ben Mihalecz még nem egészséges, Gass sérülése komolyabb a vártnál, Horbor is hosszabb időre harcképtelenné vált, Szimacsek pedig, két sárga lapot gyűjtött be, így aztán fő a feje Szőcs János ve­zető­edzőnek. Az NB I állása következik , a 18. (tavaszi 1.) for­duló. December 5., szombat: Volán-Hala­dás, Vasas-ZTE, Ú. Dózsa-SZEOL AK, Rá­ba ETO-Ózd, Nyír­­egyháza-Bp. Honvéd, DVTK-PMSC, Csepel— FTC, Békéscsaba-Deb­­recen. December 6. vasárnap: Videoton-Tatabánya: 1. Tatabánya 1686 232-2322 2. I. Dózsa 1677 227-1621 3. Videoton 1693 424-1921 4. Rába ETO 1692 544-3120 5. Bp. Honvéd 1683 528-2019 6. Vasas 1675 431-2419 7. FTC 1681 735-2517 8. Haladás 1664 624-2316 9. DMVSC 1664 625-2616 10. ZTE 166­4 616-2316 11. Csepel 1647 514-1915 12. NYVSSC 1655 616-2215 13. PMSC 1662 825-2414 14. Békéscsaba 163­8 521-2614 15. Ózd 1645 723-2413 16. Volán SC 1637 620-2313 17. DVTK­­1627 721-3411 18. SZEOL AK 163 1314-386 HALADÁS VSE-ZALAEGERSZEGI TE Szombathely, 13. V: Palotai (Rúzsa, Seregi). Haladás VSE: Hegedűs - Tapaszti, Király, Vörös, Kiss - Horváth, Fitos, Kulcsár - Bogáti, Szabó, Ga­­rics. ZTE: Balázs - Konrád, Pecsics, Kereki, Major - Sipos, Soós, Fehér - Takács, Simon, Németh. VOLÁN SC-BÉKÉSCSABA Czabán Samu tér, 13. V­­iaczina (Kovács, Bodrogi). Volán SC: Kovács — Kürtösi, Ebedli, Forintos, Márkus - Krómer, Hatvanger, Juhász — Kékesi, Ma­gos, Ács. Békéscsaba: Rabcsák — Tisza, Kerekes, Kőhalmi, Rácz — Maján, Pásztor, Steigerwald - Kanyári, Kurucz, Melis. CSEPEL-DEBRECENI MVSC Csepel, 15.30. V: Büki (Soós, Nagy L.) Csepel: Hajdú — Godán, Kőhalmi, Wéber, Gálhidi — Kelemen, Mészöly, Lazsányi, Tulipán - Dékány, Budavári. Debrecen: Szűcs I. - Tímár, Szigeti, Szűcs J., Fodor - Sallai, Menyhárt, Szíjgyártó - Varga,­­ Kerekes, Jankovics. DIÓSGYŐRI VTK-FERENCVÁROS Diósgyőr, 13. V: Szává (Koródi, Bodó). Diósgyőr: Veréb — Oláh, Giron, Görgei, Szemere — Osváth, Fükő, Tatár - Borostyán, Lippai, Fekete. Ferencváros: Kakas — Szántó, Beles, Rab, Takács — Ebedli, Judik, Pölöskei — Kvaszta, Szabadi, Pogány. NYÍREGYHÁZA-PÉCSI MSC Nyíregyháza, 13. V: Tompa (Varga J., Drigán). Nyíregyháza: Kovács — Borbély, Gáspár, Szikszai, Szekrényes — Moldván, Szűcs, Czeczeli — Kiss, Fecsku, Pethő vagy Babus. PMSC: Katzirz — Schul­­teisz, Torna, Gallai, Brezniczky — Lutz, Dárdai, Lő­­rincz - Nagy, Mészáros, Dobány. RÁBA ETO-BP. HONVÉD Győr, 15.30. , V: Nagy M. (Bártfai, Palik). Rába ETO: Kovács - Csonka, Hlagyvik, Mile, Ma­gyar — Hannich, Póczik, Burcsa — Szabó, Szentes, Hajszán. Bp. Honvéd: Gujdár — Paróczai, Lukács, Garaba, Varga — Kerepeczky, Gyimesi, Pintér, Nagy — Bodonyi, Esterházy. VIDEOTON-ÓZDI KOHÁSZ Székesfehérvár, 15.30. V: Hartmann (Nagy Z., dr. Rákóczi). Videoton: Disztl P. — Végh, Disztl L., Csuhay, Hor­váth — Palkovics, Csongrádi, Vadász - Májer, Nagy, Nováth. Ózdi Kohász: Szögedi — Pribék, Szilágyi, Kajdi, Madarász — Ambrus, Bíró, Stanev, Magyar — Utassy, Dudás. Ú. DÓZSA-TATABÁNYAI BÁNYÁSZ Megyeri út, 17. V: Győri (Mohácsi, Fekete). Ú. Dózsa: Szendrei — Herédi, Kovács J. vagy Sar­lós, Kovács B., Tóth — Steidl, Kisznyér, Nagy — Szűcs, Törőcsik, Kiss. Tatabánya: Kiss - Szabó, Lakatos, Udvardi, Fischer - Emmer, Csapó, Hermann - Sp­rich, Kovács, P. Nagy. VASAS-SZEGEDI EOL AK Fáy utca, 15.30. V: Pálvölgyi (Kurunoi, Egri). Vasas: Leboniczky — Farkas, Híres, Komjáti, Szabó A. — Balogh, Szebegyinszky, Rixer - Kiss, Izsó, Vá­radi SZEOL AK: Hornyák — Hevesi, Somogyi, Kutasi, Tóth - Orosházi vagy Szabó, Kozma, Repka, Grubo­­rovics — Kovács G., Kun.

Next