Népsport, 1981. december (37. évfolyam, 284-307. szám)
1981-12-29 / 305. szám
XXXVII. 305. ♦ 1981. december 29 MESTERSÍK, MONSZEREK Gömbcsukló és védőtaktika • Mint az 1960-as évek elején eljutottak hozzánk olyan szakirodalmi fordítások, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a japán cselgáncssikerek mögött nem csupán a versenyzők mérhetetlen szorgalma, a technika ősi megfigyeléseken alapuló oktatásának szintje biztosítja az alapot. Szerepet kapott ebben a korszerű tudomány, a mérésekre alapuló elemzés tudományossága is. Hazánkban a legutóbbi években vált a tudományos méréseken alakuló bizonyítási módszer a felkészülés közvetlen segítőjévé. Egyik szorgalmazója és gyakorlati kivitelezője Erdődi Miklós szakedző, a TFKI műszer- és méréstechnikai laboratóriumának munkatársa. Kettős képzettségéből fakadó szerepköre a sportág iránti szeretete nagy segítségére volt a cselgáncsozók felkészítésének. Cselgáncs Az 1981. évi cselgáncs VB és EB, az IBV ás a junior EB sikereinek alapjait felmérő elemzésekkor Moravetz Ferenc, a válogatott vezetőedzője mindig megemlítette Erdődi Miklós segítő tevékenységének fontosságát. — Örülök, hogy észrevették munkám, törekvésem szerepét, de hozzá kell tennem, hogy a felkészítésnek és az ehhez nyújtott tudományos méréseknek is csak részese voltam — mondja Erdődi Miklós. — Egyik részese, hiszen dr. Nagykáldi Csaba pszichológus és dr. Bretz Károly laborvezető és a többiek segítsége nélkül az én munkám sem érvényesülhetett volna. Nem is beszélve a felkészítés edzői feladatait végzők tevékenységéről. Más kérdés, hogy a tudományos méréseken alapuló megfigyeéseimet nem a válogatott mellett, hanem a szakosztáyomban, előbb az V. Dózsáján, majd a TFSE-ben kezdem, illetve folytattam. — Mit vizsgált az egyesültben? — Mindenekelőtt a kiválsztás problémája érdekelt. Erre a kérdésre kerestem eligazító adatokat. Vállalási tisztek Talált is! Megfigyelte, hogy a cselgáncsot a jó és biztos fogási lehetőséget teremtő cselgáncsruha még a többi küzdősportnál is kombinatívabb küzdelemmé teszi. Eligazító jellegű lehet a kombinatív készség megállapításában a Necker-kockával való vizsgálat éppúgy, mint az a felmérés, hogy tíz kép egyenként egy másodpercig való nézése után mi marad meg a versenyzőben. Fontos adatokat biztosít a Ketterféle kérdőív kitöltése, valamint a vállalati teszt eredménysora. — Ön már ezek alapján válogatta össze a szakosztályában foglalkoztatott versenyzőket? — Még nem. Mértem, vizsgáltam őket, éppúgy, mint a válogatott keret tagjait. A mért adatokat figyeltem, rendszereztem és összevetettem a tényleges eredményességgel. Lassan kezd összeállni a kép, hogy kiktől lehet várni a nagy teljesítményt. Különösen érdekesnek tűnt e tekintetben a vállalási teszt elvégzése. Az úgynevezett tremométerrel azt vizsgálják, hogy mennyire remeg egy versenyző keze, ha egy célpontra irányítja. Ezt megmérik és utána az eredményt köztika versenyzővel, majd azt kérik tőle: határozza meg, ennél jobb vagy roszszabb teljesítményre képes, ha még egyszer lehetőséget adnak a kísérletre. Ebből kiderül, hogy az illető alulvállaló vagy felülvállaló, illetve reális típus. Ezután újra és újra elvégzik a mérést. A kapott adatok jelzik, hogy az illető a vállaláshoz mérten alulteljesítő, felülteljesítő, vagy arra képes, amit vállalt. Érdekes adat, hogy a junior EB-n aranyérmet kiharcolt Bujíró Tamás améréseit során egészségesen felülvállalónak bizonyult és vállalását megközelítően teljesítette is. A kombinatív készségen, a vállalási kedv felmérésén és teljesítési képességén kívül más eligazító adatokat is számba kell venni a kiválasztásnál. Például a fizikai erőt. Arra a következtetésre jutottam a mérések értékelése alapján, hogy a statikus és a dinamikus erőnek a cselgáncsozónál megközelítően egyensúlyban kell lennie. A dinamikus erőt függőleges felugrással, távolugrással, valamint hatos ugrással mérem, míg a statikus erőt dinamométerrel és a láb feszítő izmainak tolóerejével állapítom meg. Logikus, hiszen a fizikai erő minősége meghatározza a küzdőmodort és nagymértékben a technikát is. Ha ez túlzottan behatárolt, akkor az ellenfélnek (és edzőjének) könnyebb az ellentaktikát kidolgoznia. Könnyen kiismerhető a szűkreszabott lehetőségek között küzdő versenyző, viszont minél tágabb lehetőségek között mozog, annál szélesebb a megvalósítási variációk köre. Formaidőzítés — A kiválasztás paramétereinek kutatása mellett milyen területen kutatott még az elmúlt időben? — A válogatott felkészítésében éppúgy, mint a szakosztályi munkában fontos elem a formaidőzítés. Ehhez reakcióidő mérésével és erőméréssel gyűjtünk anyagot. Dinamométerrel valaki elér egy eredményt. Ezt rögzítik, majd felkérik, hogy fényjelzésre újra szorítsa meg a dinamométert. A nyomás kezdetéig megmérik a reakcióidőt, utána megmérik, hogy az alapérték 75 százalékát mennyi idő alatt éri el a versenyző. A kettő együtt mutatja, hogy milyen a pillanatnyi kondíciója. Főleg akkor, ha ezt a felkészülés szakaszában többször is mérik. — Roppant nagy segítséget nyújtott munkánkhoz ez a vizsgálati módszer — jegyezte meg Moravetz Ferenc. — Általa biztosabban adagolhattuk a terhelést, s ennek következménye a jó formaidőzítés. Sokszor új gyakorlási módok kialakítását segítik tudományos mérések. Tapasztalati tény volt, hogy a japán versenyzők világbajnoki küzdelmeik előtt nyolc-tíz igen erőteljes dobást csináltak végig. Mérések igazolták, hogy az általános bemelegítés hatására is javul az erőfelfutási görbe, még inkább a nagyon erős ledobások, azaz, speciális mozgás hatására. Kinyílt a titok, most már tehát nem csupán utánzás a módszer átvétele. — Egy-egy versenyző hoszszú évek tapasztalatai alapján kikutatja a számára leghasznosabb módszereket. A mérések különösen a fiatal versenyzőket segítik, hiszen általuk lecsökken a tapasztalati idő — mondja Keserű József, aki az IBV-re és a junior EB-re készülő fiatal cselgáncsozók felkészítését végezte. Számunkra tehát különösen hasznos volt a tudományos segítség. Egyensúlyérzék és technika Ha ráállítják a versenyzőt egy gömbcsuklón nyugvó lapra, mérni lehet az egyensúlyozás labilis irányát. A tapasztalati tények azt mutatják, hogy általában a labilis irányban dobják meg a versenyzőket, ugyanakkor a támadódobásaik indítási iránya is efelé mutat. Ezzel a méréssel segíteni lehet például a védőtaktika kialakítását, valamint a speciális dobás kiválasztását. — Most dolgozunk a pulzus küzdelem közben való mérésének megoldásán. Most már csak az adókészülék miniatürizálása van hátra Ha ezt is megoldjuk, akkor nagyon értékes adatokat nyerünk a terhelésmérésből — mondja Erdődi. Ezek után kíváncsiak voltunk, hogy a tudomány felhasználása iránti fogékonyság miként szolgálja a szakosztályi munkát. Többek között az iránt érdeklődtünk, hogy a tudományosság több időt igénylő módszere mellett heti hány és milyen időtartamú edzést tart Erdődi Miklós. — Ezt sok minden befolyásolja. Nem csupán az edzés optimálisnak ítélt menynyisége, hanem a versenyzők szabad ideje, iskolai elfoglaltsága, életkori sajátosságai is. A kompromisszum végül oda vezetett, hogy serdülőknek heti négy, az ifjúsági korúaknak heti öt-hat edzést tartok — mondja. — Ha egy csoportban edzenek a serdülők és az ifjúságiak is, akkor az esetenkénti háromórás edzés nem olyan hasznos, mintha csoportokra bontva másfél-másfél órát dolgoznak intenzíven. S e csoportra bontást nem is annyira a kor határozza meg, inkább a tudásszint, az alkat és egyéb speciális tényező. Edzéstervében milyen a speciális cselgáncsruhában végzendő feladatok és a kiegészítő mozgások aránya? — Csaknem mindent cselgáncsruhában oldatok meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak cselgáncsoznak a fiúk. Például a kar húzóerejének növelését sem bordástalon csináltatom. Az egyik versenyző belecsimpaszkodik a másik kabáthajtókájába, felhúzza két lábát, és úgy húzódzkodik. Ezzel a markolási ereje is javul, közben a tartó versenyző másfajta izomcsoportjai is erőteljesen dolgoznak. Így értem én a cselgáncsruhában való munkát, ennyire differenciált feladatrendszerben. Íó szemlélet — Milyen elveket vall a technika oktatásában? — Az alapdobásfajtákat ismerni kell. Ezekből hatotnyolcat nem csak ismeretszinten, hanem küzdelemben, különféle ellenféltípusokon végrehajtható minőségben. A speciális technika kialakítása ezután következhet. Viszont a speciális technikát csak akkor tartom annak, ha a versenyző már tudja azokat a dobásokat is, amelyekkel ezt a technikát elő lehet készíteni, vagy védése esetén más dobás alkalmazásával másod-, vagy harmadszándékú támadásra is kélyes. Mérések segítették a dobáselemzés új szemléletének kialakítását is. Feltűnő ugyanis, hogy a japánok egy dobás idején belül jóval több időt fordítanak az előkészítésre, mint a magyarok, ugyanakkor a tényleges ledobás ideje rövidebb. A kettő együtt viszont megegyezik. Mindamellett mondjuk tíz dobást a japánok mindig egyforma időmennyiség alatt hajtanak végre, míg a magyarok között sokan vannak, akik egy-egy dobást különböző idő alatt csinálnak meg. Nagy az időszóródásuk. Az eredményeink folyamatos javítására való törekvés megköveteli ismereteink állandó felülbírálását. Minél több adat határozza meg a változtatás irányát, annál biztosabb a siker — vallja Erdődi Miklós. Ezért aztán külön öröm, hogy a válogatottban nem csupán lehetőséget nyújtottak e mérésekhez, hanem igénylik és a mindennapi edzéseken fel is használják azokat. Kaszás Sándor NÉPSPORT 5 1 “'Téli . • .m. 'i !*. •* »» •• ■ * «»romok DolMMÉÖkÖlft A tél egyaránt okoz örömet, gondot. Öröm azoknak, akik kedvelik a téli sportot, a síelést, szánkózást, gyalogosan taposni a csillogó fehér havat az ösvényen. De gond azoknak, akik naponta birkóznak a kemény télben, helytállnak a különböző munkahelyeken. Képeink ezúttal ott készültek ahol az öröm az uralkodó: Dobogókőn. A Nimród Szállóban elkészült a fedett uszoda és a finn szauna, akik kint fáznak, itt alaposan megizzadnak Egy kis nosztalgia a télben. Siklik a szán a havas utakon, könnyedén, pedig „telt házzal” trappolnak a lovak. Csengőjük hangja messze száll a csendes téli tájban (Koppány György felvételei)