Népsport, 1982. augusztus (38. évfolyam, 186-211. szám)

1982-08-01 / 186. szám

NÉPSPORT Megyei bajnokság SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE Mátészalkai MTK 1919, kék-piros, 4, 80. Silylye László, 1941. Való igaz. Mátészalka nemcsak Gacsaj Pest idejében volt gyászban, néha a legújabb kor sem kíméli a szalkaiakat.. 1973 májusában például a mezőtúri honvédek borították „gyászba" a várost (vagy legalábbis egy réteget). A Szabó Lajos SE labdarúgói tizenkétszer találtak be a kék-pirosak kapujába, s ez bizony a futballistákat és szurkolóikat alaposan megviselte . . . 12-0 még az NB III-ban is nagy szégyen, pláne akkor, ha az előző 24 mérkőzésen 35 gólt kap a sértett és a 25-en egy tucatig meg sem áll az ellenfél ! Persze, jobb napokat is láttak a szalkaiak. A Tiszántúli megyékben már a húszas-harmincas években is jó híre volt az akkori MTK- nak, 1945 után pedig az NB II-ben olyan ellenfelekkel volt egy csoportban, mint a Dr. Vasas, Ózd, MVSC, MÁVAG stb ... És az NB II akkor a sportág második vonalát jelentette! Most pedig nemcsak, bajnokságot nyertek, hanem — a sikeres osztályozó után — felkerültek a területi bajnokságba. A sorsolást látva, bizony itt is van katonacsapat. Méghozzá az egyik nagyon is ismerős. BARANYA MEGYE Szigetvári VSZ SE 1997, kék-fehér, 4, 56 Meggyes Lajos, 1925. Az első itteni egyesületet a cipőgyári dolgozók alapították, Sz. Cipőgyári FC volt a neve. Több változás után, 1969-ben megalakult az Sz. Zrínyi SE, amelynek labdarúgócsapata már az NB IIig jutott el. 1974-ben, a látványos fúziók idején az akkori négy szigetvári sportkör egyesült, és megalakult az Sz. Vállalati és Szövetkezeti SE. 1974—75-ben is NB III- as csapata volt a községnek, de csak egy évig! A következő évben újra bajnok lett a szigetvári gárda a megyében. Árpi viszont a 76—77-es bajnokság után következett, az a sportágban ritkán történik meg. Csoportjában 14. lett a kék-fehér együttes, osztályozót kellett játszania a bentmaradásért. A csapat elnyerte a csoportelsőséget, de súlyos sportszerűtlenség miatt az MLSZ törölte az osztályozó küzdelmekből! Mi is történt? A háromcsapatos csoport utolsó mérkőzésén a szigetváriak a Toldi SE ellen játszottak. 1-1-re állt a találkozó, amikor a baranyaiak csatára, Telek — mivel ez volt kedvezőbb számukra — a 90. percben saját csapata kapujába rúgta a Toldi SE (!!) győztes gólját. A játékvezető Teleket kiállította, a Szigetvárt a fegyelmi bizottság pedig csoportelsőségétől megfosztotta .. Tavaly egy ponton múlt, hogy nem jutottak be a területi bajnokságba. Most viszont bajnok lett, de újra balszerencsés körülmények közöttki tudja hányadszor — elbukott! Ugyanitt, a Nagyatád bemutatásánál megemlítjük, hogy az atádiak 19 ellenfél közül csak egytől féltek, a Szigetvártól. És szinte hihetetlen, Szigetvárott a sorsolás előtt egyetlen csapat ellen nem szerettek volna játszani. Ez a Nagyatád volt. Továbbjutott •« Nagyatád — 11 -esekkel. Hát ilyen a labdarúgás .. . bács-Kiskun megye Soltvadkerti TE 1927, fehér-fekete, 19 80. Fábián Dezső, 1945. Hihetetlenül izgalmas volt a megyében az elsőségért vívott küzdelem. A bajnokság nagy részében a kiskőrösiek vezettek, az elsőség csak az utolsó fordulóban dőlt el . . . — Legnagyobb riválisunk otthonában játszottunk az utolsó fordulóban — mondta Font Gusztáv, az UTE ügyvezetője. — Ha nem győzünk, illetve ők győznek, ők a bajnokok. Mi győztünk 4-1-re — közel ötezer néző előtti "Úgy hiszem, ez nézőcsúcs volt a 81—82. évi megyei bajnokságokban. A mérkőzés napján olyan volt az 53-as út forgalma Soltvadkert és Kiskőrös között, mint nyári vasárnapokon estefelé az M 7-esen. Több száz gépkocsi, számos autóbusz vitte a szurkolókat tőlünk és a környékről, Récéiről, Kaskanlyúról, Akasztóról és még sok más községből. Közel ezer soltvadkerti szurkoló buzdította a csapatot. Aztán következett az osztályozó. Az első fordulóban fiaink sokat idegeskedtek és csak 2-1-re győztek. Szegeden hamar megszereztük a vezetést, így már 3-1-re vezettünk. Azután a szegediek belelendültek, óriási fölénybe kerültek, de csak egyenlíteni tudtak. Mivel a két mérkőzés eredménye 3-3 volt, 2x15 perces hosszabbítás következett. A hosszabbítás első percében kapott gól megpecsételte a sorsunkat. A 110. percben szerzett negyedik szegedi gól pedig már csak kegyelemdöfés volt. . . BÉKÉS MEGYE Békési SE 1981, kék-fehér, 4, 62. Jenei Sándor, 1939. A több mint 23 ezres lélekszámú város kilenc szakosztályos egyesülete 370 (!) versenyzőt foglalkoztat. Legjobbja a B-kategóriás ökölvívó szakosztály, országos viszonylatban is a figyelemre méltó 7. helyen áll. A város lakói nagyon szeretik a labdarúgást. Most, hogy az együttesnek a martfűiekkel szemben sikerült kivívniuk (1-0, 1-0) a magasabb osztályba jutást, sokat tesznek a bentmaradásért. Gerlai Pál gazdasági vezető mesélte: " Közel ezer szurkoló kísérte a csapatot Martfűre, ahol, bizony, nagyon elkelt a biztatás, hiszen különösen az első félidőben sokat kapkodtak játékosaink. Végül is Vágási nagy tapasztalata, illetve a 85. percben lőtt „okos" gólja eldöntötte a mérkőzés sorsát. Sokan 4-5 gólos győzelmet vártak a békési visszavágón Tévedtek, a békésiek éppen csak hogy győztek. A viharsarkiak erejéből nemrég csak a 12. helyre tellett, most viszont már március végén hét ponttal vezettek. Ahhoz azonban, hogy a csapat a területi bajnokságban is megállja a helyét, még sok mindenre van szükség . . . BORSOD-ABAÚJZEMPLÉN MEGYE Szuhavölgyi Bányász SE 1947. piros-kék, 3. 86. Virág József, 1934. A borsodi együttes eddig egyszer nyert megyei bajnokságot, 1962-ben, s most, 35. „születésnapján” ismételt. 1962-ben az NB III-ba jutott- onnan azonban hamar kiesett. A háromnevű megye az egyetlen a 19 közül, amelyben kétcsoportos a megyei bajnokság, s a két csoportban 27 csapat küzd a két elsőségért. A nagy távolságok miatt bizonyos fokig érthető ez a kényszerhelyzet, de ilyen körülmények között színvonalas bajnokságról szó sem lehet. A bányászcsapatnak először a másik csoportgyőztessel kellett oda-vissza alapon eldönteni a bajnoki elsőséget, s a szuhavülgyiek az Encseben nyertek. Utána az osztályozó, következett, ott azonban már nem tudott ilyen ellenállást kifejteni a szerény tudású együttes. Mindkét mérkőzést elvesztette (2-4, 1-5). Most ott folytatja majd, ahol májusban abbahagyta ... CSONGRAM MEGYE Szegedi VSE 1919. piros-kék, 4, 90. Kanalas Antal, 1936. A szegedi vasutas-labdarúgóknak régebben derűsebb napjaik voltak, hiszen például a húszas években sikert sikerre halmoztak. Háromszor nyertek bajnokságot a Déli kerület I. osztályában (pedig a kerületnek kitűnő csapatai voltak) Egy ízben, a húszas évek elején a Magyar Kupában is brillírozott a csapat, a nyolc között az MTK verte ki... Az 1940—41-es NB II-ben első lett és 1941—42-ben a legjobbak között indulhatott! A siker túl gyors volt, s az SZVSE 30 mérkőzésen mindössze 13 pontot gyűjtött, de. . . A Ferencvárost Szegeden 2-1-re legyőzte (igaz, az Üllői úton az FTC-től 10-2-re kapott ki). Pontot vett el Szegeden a Nagyváradi AC-tól is (2-2), Váradon azonban 0-7 volt az eredmény. . . Később az SZVSE neve megváltozott, Szegedi Tisza VSE lett. A vasutas-labdarúgók ismét felverekedték magukat az NB I-be. Lényegesen jobban szerepeltek, de csak egy hellyel (14) jutottak feljebb, és ekkor is kiestek! A magyar bajnok Nagyváradi AC-tól ugyan mindkétszer kikaptak, a 2. Ferencárost (13 ponttal maradt el a NAC-tól) azonban újra lelegyőzték. (1-0). A higanymozgású Till-Tihanyi Endre személyében válogatott csatára is volt a Tiszának ... A felszabadulás után hol lejjebb, hol feljebb (legtöbbször az NB II-ben) lehetett találkozni az SZVSE nevével . .. Aztán az NB III-ból is kiesett. Most a megyéből tért vissza a harmadik vonalba! FEJÉR MEGYE Enyingi MEDOSZ 1969, zöld-fehér, 4, 100. Salga Géza, 1942. Televannak panasszal az enyingiek.. . — A Dráva-csoportba osztottak be minket, mi viszont a Bakony-csoportban szerettünk volna játszani. Természetesen fellebbeztünk, de hiába, elutasítottak bennünket. Ifi- és serdülőcsapatunk Győrhöz tartozik, területi felnőtt csapatunk viszont a Dráva-csoportban kell, hogy játsszék. Mit mondjak még? Igen nehéz lesz . .. Gál József ügyvezető elnök mondta ezeket, és szomorúan vázolta a helyzetet: — A hetvenes években a csökkentett létszámú, négycsoportos NB 111-ban is megállta helyét csapatunk. Akkoriban jó néhány kitűnő labdarúgónk került magasabb osztályba köztük volt, többek között: Steuer (Pécs), Bazsó (Dunaújváros), Csikesz (Fűzfő), Horváth László (Siófok tavalyi gólgyárosa). Most szerények az igények, régi tapasztalt játékosainkra hárul elsősorban a bentmaradás kiharcolása Még valamit meg kell jegyeznem. Tavaly az első három hely egyikére pályáztunk, szerencsére játékosaink többre vágytak. Elszántságukat siker kísérte. GYŐR-SOPRON MEGYE Soproni Postás SE 1945, zöld-fehér, 3, 62. Mentes Pál, 1942. Ha a soproni labdarúgásról mostanában szó esik, a sportág ismerői a megyében mindjárt az LSE-re gondolnak. Az idősebbek viszont még jól emlékeznek az SVSE, a SFAC és a Soproni Textiles sikereire is. Az összevonások után megalakult SSE először az SVSE-t is „elnyelte”, pár éve azonban a vasutasok újra megalakították egykori nagy hírű egyesületüket, amelynek labdarúgói most a megyei bajnokságban küzdenek. De most nem is róluk van szó, hanem a postás labdarúgókról, akik — nagy meglepetésre — bajnokságot nyertek a megyében. A postások a legjobbkor erősítettek Nagy ellenfelük, a H. Radnóti SE őszszel még három ponttal megelőzte őket, de a postások jobban bírták az év végi „strapát”! Hogy a nagy egyesület árnyékában a kicsiben is jó munka folyik, azt nemcsak a területi bajnokságba jutott labdarúgók, hanem az NB I-be került női kosarasok is bizonyítják ... HAJDÚ-BIhAR MEGYE Püspökladányi MÁV Egyetértés 1924, zöld-fehér, 4, 80. Némethy László, 1938. A felszabadulás előtt, főleg 1933 és 1937 között, a keleti országrész egyik legjobbjaként emlegették. A község labdarúgóiról azokban az években nem is egyszer a Nemzeti Sport is felsőfokokban írt. Elekes István járási sportfelügyelő, aki maga is játszott a PMÁV-ban, illetve később, Moór Ede edzősége idején a mai Kossuth KFSE elődjében, a Szentendrei Honvédban, így emlékezett: — Az 1933—34. évi Magyar Kupa negyeddöntőjében a Salgótarjáni BTC-t verte ki és a legjobb négy között a későbbi kupagyőztes Soroksártól kapott ki a Püspökladány. Nyolc évvel ezelőtt, egyesületünk ötvenéves évfordulóján kiállítást rendeztünk, ott legszebb és legértékesebb érmeinket, s az egykori újságcikkeket is kiállítottuk. Az akkori játékosok közül Regény Károly és Cs. Kovács József ma is társadalmi munkásként segíti sportéletünket. A mostani 11? Jellemző a jó szellemre: a bajnokságot nyolc pont előnnyel nyerte, a legtöbb gólt adta, a legkevesebbet kapta, s osztályozóbeli ellenfelét mindkétszer legyőzte. Némethy László edző azóta már elbúcsúzott, a Hajdúszoboszlói Bocskai elnöke lett. Most az addigi pályaedző, Szolga Géza irányítja a csapatot. HEVES MEGYE Horti VSK 1957, piros-kék, 3, 57. Szántó György, 1912. Egy (!) szakosztályos, „labdarúgó” sportklub. illetve csak volt. A bajnokságot nyert csapat játékosai közül ugyanis jó néhány már máshol talált otthonra. — Uram! A bajnokságot ugyan megnyertük, de tönkrementünk . . . Nagy Ferenc, a MEZŐGÉP szállításvezetője, a sportklub elnöke mondta a fentieket, majd így folytatta: » — Már nincs csapat, viszik a játékosokat... Az érmekért még elmegyünk Egerbe, és utána utoljára találkoznak a bajnokcsapat játékosai Horton! Hogy mi történt a Heves megyei községben? A részleteket nem ismerjük, de az elnökkesbrűt szavaiból következtetni lehet az okokra. A községben mintegy ötezer ember él, a sportkört a MEZŐGÉP, a téesz, a tanács, és a TIGÁZ támogatta — összesen 160 000forinttal. (Ezt is az elnök mondta.) Az első csapat megyei bajnok lett, az ifjúsági a 1., a serdülő a 14. helyen végzett ... KOMÁROM MEGYE Komáromi Olajmunkás SE 1945, kék-sárga. 3, 58. Vízkelety Gábor, 1946. Az Olajmunkás a felszabadulás „szülötte”. Hogy ilyen hosszú idő után is szűkebb pátriáján kívül alig ismerik, annak az a magyarázata, hogy labdarúgóinak 37 év alatt alig volt részük látványos sikerekben. Az egyesület remek, gondosan karbantartott sporttelepét viszont sokan ismerik. Megcsodálják, akik Győr felé utaztakban Szőny mellett kitekintenek a vonat ablakából, de közülük is kevesen tudják, hogy a nagyon szép sporttelep egy megyei kiscsapat barátságos otthona. Bár a szőnyiek jó néhányszor a sportág harmadik vonalában is játszottak, leggyakrabban a megyében harcoltak. Tavaly az együttes 3. volt, de a bajnokság első fordulójában az Oroszlány alaposan „megharapta”, 8-0- ra legyőzte őket. A kéksárgák nagyon elkeseredettek voltak, később azonban javítottak. Az idei kezdet sem úgy sikerült, ahogy szerették volna, de aztán belelendültek és már ősszel is az első helyen végeztek. Bukásuk az osztályozón drámainak mondható. Dunakeszin 1-1, Szőnyben 4-4 volt az eredmény. Idegenben lőtt több góljával a Pest megyei bajnok jutott a területi bajnokságba. NÓGRÁD MEGYE Pásitói SE 1909. piros-kék, 4, 102. Tóth József, 1935. Változnak az idők, változnak igaz csapatok, és azok vezetői. Köztük Nógrád csapatai és vezetői is. Miben, hogyan? Több évtizede volt szokás Nógrádban: ha egy megyeszékhelyen kívüli, esetleg tarjáni alsóbb osztályú csapat játékosa felhívta magára a figyelmet, hamarosan megfigyelték az STC vezetői. S ha tehetségét a fiú bizonyítani tudta?... Azaz: ha „volt benne fantázia”, majdnem mindig parolázás lett a dolog vége. A régi STC számos játékosa került így Salgótarjánba. De a megye második legismertebb egyesülete, a Nagybátony is szén számmal igazolt labdarúgót ilyen módon. Az utóbbi időben ez a helyzet fordítottjára változott. Pásztó általában Nagybátonyból és Salgótarjánból erősíti csapatát. Jó néhány tehetséges fiatalon kívül Básti és Jeck átigazolása is ezt mutatta. A két volt NB I-es játékos megszerzése sokat segített a tavaszi hajrában a bajnoki cím megszerzésében, illetve az osztályozóksikeres befejezésében. PEST MEGYE Dunakeszi VSE 1926, piros-zöld, 6, 20. Fóliák Ervin. 1948. Ismét bajnokságot ünnepeltek Dunakeszin. A kihangsúlyozás nem véletlen. Ilyen ünnep az utolsó harminc évben ötször fordult elő a dunakeszi labdarúgók életében. De ami a legérdekesebb: a dunakesziek útja az NB II-től az NB II-ig tartott. Egy helyben topogtak? Szó sincs róla! Elindultak az NB II-től lefelé, s amikor már egészen lent jártak (járási bajnokság) és (nyilván) kipihenték magukat, kezdődött a visszaút. Az NB II-ig meg sem álltak! A felszabadulás előtt Dunakeszi Magyarság néven sokáig az ország egyik legjobb vidéki amatőr gárdája játszott a Pest megyei községben, 1945 előtt olyan csapatuk volt a dunakeszieknek, amelynek balszárnya (Zsíros, Fáy) a magyar amatőr válogatottban is játszott. A mostaniak? Tehetségesek, de a harmincas évek csapatától nagyon messze esnek. Pollák Ervin edző szerint nemcsak attól, hanem a 10 évvel ezelőttitől is. 1981—82-ben nagy volt a harc a megyei bajnokságban a Dunakeszi, a Szigetszentmiklós és a Dunai Kőolaj között. Számukra a legemlékezetesebb forduló az április 4-i marad. A Dunai Kőolaj ellen játszottak. 80 percig 0-0 volt az eredmény, s akkor 10 perc alatt három gólt kaptak. Ez lett a végeredmény is. SOMOGY MEGYE Nagyatádi Városi SE 1926. piros-fehér, 4, 7. Fuisz János, 1913. A „plafon” eddig az NB III volt, ennek kivívása kétszer is sikerült. 1957-ben egy évet, a 70-es évek elején kettőt „szenvedett” végig itt az atádi együttes. Utána minden évben újra kacérkodott a magasabb osztállyal, de feljebb jutnia nem sikerült. Egészen mostanáig! Igaz, a somogyi mezőny nem késztette emberfeletti erőkifejtésre az MSE-t, hiszen így is már áprilisban biztos bajnok volt, s készülhetett az osztályozóra. A 21. fordulóig veretlen volt, a küzdelemsorozat utolsó harmadában viszont öt (!) vereséget szenvedett. Egyetlen csapat volt az osztályozó 20-as mezőnyében, amelytől nagyon félt. Ez a szomszéd Baranya bajnoka, Szigetvár. „Bárki jöhet, csak őket kerüljük el!. .. ” Amitől féltek , bekövetkezett, ellenfelük éppen Szigetvár lett. 1-2 volt Szigetváron, 2-1 pedig Nagyatádon. A második mérkőzés után következett a 2x15 perces hosszabbítás, az eredmény nem változott. 11-esekre került sor. Sikerült, nyertek az atádiak. SZOLNOK MEGYE Tisza Cipő SE (Martfű) 1942, kék-fehér, 4, 80. Szűcs János, 1937. 1957 és 1976 között sokszor ingázott a martfűi gárda az NB III és a megyei bajnokság között, de két alkalommal (1965, 1967) egyegy évet az NB II-ben is „vendégeskedett”. Az utolsó hat évben már nem volt erejük a martfűieknek arra, hogy a megyei keretek közül kitörjenek. Pontosabban: most adva volt az alkalom, de nem éltek vele, a kékfehér cipőgyári együttes mindkét osztályozó mérkőzését elveszítette. Hiányzott az együttesből néhány olyan szívember, mint amilyen az 1975-ben bajnokságot nyert Martfű 37 éves játékosa. Mészáros János volt, aki 25 évig játszott a csapatban és — a végén — a játék mellett még az intézői feladatokat is ellátta. — A 32. fordulóban még Kenderes volt az első, de az utolsóban pontot vesztett, s "ekkor helyet cseréltünk, azaz megnyertük a bajnokságot — jegyezte meg Mészáros János szakosztályvezetőhelyettes. — Az a legnagyobb bajunk, hogy a községből az általános iskola elvégzése után a legtöbb fiatal továbbtanulási lehetőség híján eltávozik, így nagyon nehéz az utánpótlás-nevelés. Ugyanis csak egyetlen szakközépiskolánk, cipőipari van. TOLNA MEGYE Dombóvári Vasas 1971, piros-kék, 3, 105. Újvári Kálmán, 1947. A város ismertebb egyesületének, a Dombóvári VMSE- nek árnyékában a jelek (és eredmények) szerint nem is tevékenykedik rosszul az együttes. A Láng Gépgyár XXXVIII. 186. ♦ 1982. augusztus 1. LABDARÚGÁSM 1981-82. ÉV! BAJNOKCSAPATOK Bajnokságot nyert csapatokról szólunk ezen a két oldalon. Azokról írunk röviden, akik a bajnoki év végén jelesre vizsgáztak, s a pontvadászat mesterei voltak. Akik általában még akkor is elszántan harcoltak, amikor kevés reményük volt a győzelem kivívására. Akik a küzdelmet sohasem adták fel, akik a nagyobb tudást is ki tudták egyenlíteni töretlen küzdőszellemükkel. Nem mondjuk azt, hogy a bajnokok igyekezete minden alkalommal sikerrel járt, de ha balszerencsések is voltak, ha vesztésre is álltak, nem csüggedtek, reménykedtek. Úgy gondoljuk, ezek a csapatok bárhol és bármikor vesztettek vagy győztek, megérdemlik, hogy pár sorban méltassuk sikereiket, teljesítményüket, illetve azt is megírjuk, hogy balszerencsések voltak, vagy vereségük megérdemelt volt. Sajnos, a helyünk igen kevés, így csak a bajnoki harc egy-egy mozzanatát villanthatjuk fel. (A csapatok neve alatt kiemelt adatok az egyesület alakulási évét, színét, a labdarúgó-szakosztály csapatainak, illetve igazolt játékosainak számát, az edző nevét és születési évét jelzik.)