Népsport, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

X. 1. ♦ 1983. január 3. NÉPSPORT 3 fz Számolunk a társadalmi összefogás erőforrásaival _ 0 ** __ Írta: Buda István államtitkár, az OTSZZ elnöke jv. Az esztendő vége, az új év kez■fe a számvetés ideje. Jó alkat arra, hogy megvizsgáljuk, m t értünk el, mit tettünk, s mivan szükség, ha tovább akarunk jutni, előbbre szeretnénk mi. Így van ez az egyén és a sadalom életében egyaránt. E címadást el kell végeznünk a gyár testnevelés és sportmozim területén is. A kép, ami, kapunk, eléggé felemás. Van, mert örülhetünk, s van, amint szánkódhatunk. A legfontosbbnak mégis azt tartjuk, hogy vább növekedett társadalmukban a sport iránti érdeklés Egyre többen fedezik fel a szépségeit, egyre többen benneli rá a sport fontosságá, az egészséges életmód kialvásában betöltött fontos szerepe. A felismerést, szerencsére,ők is követik. S ha még nem beszélhetünk arról, hogy már minden rendben van, hogy mindn szép és nagyszerű — addig még hosszú az út —, de nyugodtak ívvel jelenthetjük ki, hogy valamit ismét előbbre léptünk. Soha ennyien nem sportoltak, nem végeztek rendszeres testedzést, mint napjainkban. Ebben jelentős szerepük volt mindazoknak, akik — rajtunk kívül — felelősek elsősorban a tömegek igényeinek felmérésében és kielégítésében. Több új kezdeményezés született, hatékony intézkedéseket tettek, hogy segítsék törekvéseink megvalósítását. Az ő munkájuk az egyik legfontosabb biztosíték arra, hogy ha az új esztendőben tevékenységünk még összehangoltabb és célirányosabb lesz, akkor a további eredmények, sikerek sem maradnak el. A legfőbb bázis: az iskola . Tevékenységünk egyik legfontosabb területe — az iskola. Az egészséges életmód iránti igényt, a sport szeretetét iskoláskorban kell megalapozni, elültetni az emberekben. Aki az iskolában magába szívja a sport iránti vonzódást, akinek már itt szükségletévé válik az egészséges testmozgás, azt felnőtt korban is könynyebb megnyerni. A versenysport számára is létkérdés az iskolai testnevelés és sport magas színvonala! Az iskolásgyerekek jelentik a versenysport legfontosabb tömegbázisát, utánpótlását. Ha az iskolákban nem teremtik meg a megfelelő fizikai alapokat, az alapkészségeket, akkor ma már elképzelhetetlen később a siker. Ifjúságunk fizikai állapotáról, edzettségéről sok felmérés, adat látott napvilágot az elmúlt években. Korántsem lehetünk elégedettek a kialakult helyzettel. A testi nevelés hiányosságai az iskolákban és a családokban viszszatükröződnek a gyermekek és a felnőttek fizikai, egészségi állapotában is. Nekünk egészséges, erős ifjúságra, erős, egészséges emberekre van szükségünk. Hogy ez így is legyen, ahhoz az szükséges, hogy a szellemi nevelés fontossága mellettmegfelelő helyet kapjon a fizikai nevelés jelentősége is. Ne csak a szavakban , a tettekben is! Nagyon fontos vívmány volt az általános iskolákban a hetenkénti harmadik testnevelés óra bevezetése. Szinte új korszak nyitányát jelentette a testi nevelésben. Most viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az általános ötnapos tanításra történt átállás első reakciója sok helyen a testnevelésórák csökkentése... Szerencsére akadnak ellenkező példák is. Vannak olyan iskolák szép számmal, ahol a testnevelés már nemcsak a testnevelő tanárok feladata. Ahol az igazgató vezetésével és irányításával az egész tanári testület azon fáradozik, hogy magas színvonalú iskolai testnevelést alakítsanak ki. Különösen a sporttagozatos iskolák tesznek igen sokat azért, hogy a “testi neveléssel, a sporttal az iskolákban a gyerekek testi, fizikai formálása mellett egyben a magyar sport utánpótlásának bázisait is kialakítsák. Közülük egyet szeretnék csak megemlíteni, ahol személyesen is tapasztalhattam ezt a magas fokú elkötelezettséget. A XVIII. kerületi Kassa utcai iskola vezetői, tanárai bámulatos feltételek között, nagy-nagy szeretettel és hozzáértéssel több sportágban is igyekeznek segíteni az utánpótlás-nevelésben. Természetesen itt is és másutt is, ahol jobbak a feltételek és az eredmények, a háttérben mindig megtalálhatjuk a társadalom összefogását, segítségét. A községek, városok lakossága, társadalmi szervei gyakran szinte hihetetlen dolgokat valósítanak meg a helyi erők, a társadalmi segítőkészség koncentrálásával. Tornatermeket, olykor valóságos kis sportcsarnokokat, fedett uszodákat, tanmedencéket, iskolai sportudvarokat, időszakos jégpályákat hoznak létre. A testnevelés, a sport egyes megszállottjai a ma még szinte utópiának tűnő mindennapos testnevelés megvalósításán fáradoznak egyes helyeken. Az iskolai testnevelés területén hatalmas lehetőségeink vannak, a társadalmi összefogás pedig szinte kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezik. Az iskolai testnevelésben tapasztalható pozitív jelenségek természetesen kihatnak az iskolák sporttevékenységére is. Az iskolai sport jelentős változásokon, fejlődésen ment át az elmúlt években és ez tovább folytatódott 1982-ben is. A Művelődési Minisztérium, a KISZ, az OTSH a helyi művelődési és sportszervek közös erőfeszítései révén szélesedik az iskolai sport, növekszik a versengés, s egyre több lehetőség nyílik arra, hogy a tehetséges gyerekek kibontakozzanak, s megmutathassák, fejleszthessék képességeiket. E nagyon jó és hasznos törekvés mellett ügyelni kell arra, hogy a versenyekre történő kiválasztást a tanulók minél nagyobb számának rendszeres versenyeztetése és előképzése előzze meg. Az elsőrendű cél az iskolai sportban a tanulók döntő többségének foglalkoztatása, s nem csupán egy szűk csoport, néhány kiváló képességű gyerek versenyeztetése. Tömegsport és élsport nélkülözhetetlen kölcsönhatása Az utóbbi időben egyes fórumokon ismét felvetődött a tömegsport és az élsport egymáshoz való viszonya, fontossági sorrendje. A legszélsőségesebb nézetek képviselői odáig mennek el, hogy egyszerűen fölvetik: szükség van-e egyáltalán élsportra? A másik véglet, hogy a tömegsportot nem kell szervezni, mindenki csináljon, amit akar. Úgy gondolom, mindkét nézet képviselői tévednek, s a kérdés ily módon való felvetése helytelen. A tömegsport és az élsport nincs ellentétben egymással. Társadalmunknak mind a kettőre szüksége van, mert az egyik kiegészíti a másikat, s kölcsönhatásuk nélkülözhetetlen. A tömegsportban meglevő gyengeségeink okát nem a versenysportban kell keresni. Sokkal inkább: munkánk hiányosságaiban. Nem sikerült még kellő mértékben felkelteni az emberekben a sportolás iránti igényt, nem használtuk ki megfelelően a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, a már jelentkező igények kielégítésére nem teremtettük meg a megfelelő feltételeket. Itt van például az autósturizmus. Egyre több állampolgárnak van autója, s világos, hogy családjával járja az országot, igyekszik megismerkedni hazánk nevezetességeivel, legszebb tájaival. Ez nagyon jó dolog. Még jobb lenne azonban, ha azautózást összekötné egy-egy gyalogos túrával. Séta egy gyönyörű erdőben, látogatás egy várromnál, ismerkedés nemzeti parkjaink, botanikus kertjeink nevezetességeivel. Ehhez azonban felvilágosító munkára, parkolóhelyekre, megfelelő szervezettségre van szükség. S mindez nem is annyira pénzt, mint hozzáállást igényel. A tömegsportmozgalom jelentősége óriási, ezt senki sem vitatja. A megoldás azonban csak társadalmi szinten történhet. Nincs szükség arra, hogy valamilyen centralizált, központi mozgalom szülessen, hiszen az magában hordozná a formalitást, az egysíkúságot, az esetlegességet és a bürokráciát. Sok megjelenésű, formájú, az emberek igényeit sokoldalúan felkeltő és kielégítő tömegsportra van szükség, amelynek szervezésében, bővítésében a társadalom egésze, a társadalmi, gazdasági, állami szervek sokasága vesz részt. Az OTSH-nak az a feladata, hogy összefogja, ösztönözze, irányítsa ezt et a tevékenységet. Úgy kell megszerveznie munkáját, olyanná kell fejlesztenie tevékenységét, hogy erre minden tekintetben alkalmassá váljon. Nagyszerű segítőtársai, szövetségesei vannak abban a törekvésében, hogy a tömegsportmozgalom az állampolgárok millióit fogja át. A Művelődési Minisztérium, a KISZ, az úttörőmozgalom, a szakszervezetek, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Hazafias Népfront szervezetei, a szövetkezetek, s a tanácsok egyre többet tesznek a tömegsport szélesítése érdekében. A paletta egyre színesebb Éppen az elmúlt hetekben látott napvilágot a KISZ és az úttörőmozgalom legújabb akciójának felhívása. A szakszervezetek a munkahelyi testnevelés általánossá válására törekednek. A tanácsok égisze alatt egyre-másra jönnek létre az újszerű elképzeléseket tükröző, a lakosság sportolási igényeit kiszolgáló lakótelepi sportegyesületek. Sok még a tennivaló, de a paletta egyre színesebb. S a mi feladatunk, hogy szövetségeseinkkel közösen egyre színesebbé tegyük. Versenysportunk az elmúlt évben változó eredményeket produkált, összteljesítménye elmaradt a várakozástól. Igaz, az 1982. évi felnőtt világbajnokságokon a magyar sportolók 9 arany-, 17 ezüst- és 19 bronzérmet, s jó néhány egyéb helyezést szereztek, s a 18 olimpiai sportág világbajnokságain elért eredmények alapján Magyarország a nemzetek nem hivatalos pontversenyében a hetedik helyet szerezte volna meg,mégsem lehetünk teljesen elégedettek. A célok teljesítésében a legeredményesebbek a kajak-kenusok és a vívók voltak. Az igényeknek megfelelő volt a sportlövők és az öttusázók szereplése. Birkózóink közül a szabadfogásúak elfogadhatóan, a kötöttfogásúak gyengébben szerepeltek, mint az előző években. Sikeresnek mondható a vízilabdázók és a női kézilabdacsapat szereplése: igen nehéz mezőnyben szereztek ezüstérmet, s ezzel kivívták az 1984. évi olimpiai szereplés jogát is. Kielégítő volt a férfi tornászok szereplése, a nők azonban elmaradtak korábbi eredményeiktől. Ugyancsak elmaradás tapasztalható a súlyemelőknél, az ökölvívóknál, s nem sikerült előbbre lépnünk atlétikában és úszásban sem. Labdarúgóink igen nehéz selejtező-csoportjukból mindnyájunk örömére bekerültek a világbajnokság spanyolországi döntőjébe, de ott már nem tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel. A nem olimpiai sportágakban is hasonlóan változó képet mutatnak az eredmények. Sakkozóink közül a világbajnokságon a nők a várakozásnak megfelelő sikert értek el, a férfiak viszont elmaradtak a várakozástól. Nagy siker viszont, hogy Portisch és Ribli is bekerült a világbajnokjelöltek közé. Tekézőink, modellezőink, búvárúszóink kiemelkedően szerepeltek. A megszokottnál kissé szerényebbek voltak fogathajtóink sikerei. Teniszsportunkban a fiatalok Európabajnoki szereplése örvendeztetett meg bennünket, s ad a jövőre bíztatást. Az asztalitenisz-sportonban nyertünk két, Európa-bajnok csapataranyat, de a sikerek ellenére látni kell, hogy bajok vannak, amelyeken gyorsan és határozottan segíteni kell. Összeségében sportolóink eredményessége -- elsősorban az olimpiai számokban - elmaradt az 1980- as moszkvai olimpián és az 1981- es világversenyeken elért eredmények mögött. Nem kell azonban kétségbe esnünk, mert az előző olimpiák előtt is hasonló volt a helyzet. Arra van szükség, hogy valósan és kritikusan értékeljük sportolóink eredményeit, kudarcait és a mögöttük meghúzódó jelenségeket. A nemzetközi versenylés rendkívül kiéleződő! Mindenekelőtt azt, hogy a nemzetközi versengés rendkívül kiéleződött, s újabb és újabb országok kerülnek az élvonalba. A Szovjetunió, az NDK és az Egyesült Államok versenyébe — az első három helyért — nemigen tud majd az olimpián senki beleszólni. Mögöttük azonban rendkívül nagy lesz a versengés. Az NSZK, Japán, az európai szocialista országok, s Kuba mellett új ország is jelentkezik, a népi Kína. Közöttük kell megtartanunk eddigi helyünket, teljesíteni célkitűzéseinket. Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen az egész világon erőteljes a fejlődés, s ezzel nem mindig és nem minden sportágban sikerült lépést tartanunk. Nehezíti terveink megvalósulását, hogy a nemzetközi szereplésre alkalmas, egyébként is szűk keretből több sikeres, nagy múltú versenyző befejezte pályafutását, egyes sportágakban jelentős nemzedékváltásra került sor. Volt sportág, ahol ezt nagyobb zökkenő nélkül tudták megoldani, de akadt, ahol gondokat okozott. Utóbbiaknál elsősorban az utánpótlás gyengeségére vezethető vissza a kialakult helyzet. Ahol csak a kiemelkedő versenyzőkre figyeltek, s nem gondoltak rá, hogy egyszer majd valakiknek a helyükre kell állni, ott most gondok vannak. Más sportágakban a felkészülési munka követelményeinek teljesítésében tapasztalható elmaradás. Azt is el kell mondani, hogy egyes versenyzőkben, edzőkben, szövetségi kapitányokban nem lobogott olyan magasan az a bizonyos tűz, amely előzőleg a maximális tartalékok mozgósítását biztosította. Örömünkre szolgál viszont, hogy az idősebbek közvetlen utánpótlását jelentő fiatalok között több tehetséges fiatal is megmutatta oroszlánkörmeit. A junior VB-ken 5 ezüst- és 11 bronz-, az ifjúsági EB-ken pedig 9 arany-, 12 ezüstés 18 bronzérem bizonyította ezt. A vívók, a cselgáncsozók, a sportlövők, a birkózók, az öttusázók és az úszók között több olyan fiatal versenyző található, aki akár már Los Angelesben is képviselheti színeinket. Minden és mindenki í zsainsorba állítani a siker érdekében A Magyar Olimpiai Bizottság célkitűzései között igényként azt fogalmaztuk meg, hogy Los Angelesben olimpiai válogatottunk ismételje meg a moszkvai szereplést. Szerezzen annyi érmet és helyezést, hogy az országok nem hivatalos pontversenyében az első tíz helyezett közé kerüljön! Azt vettük és tartjuk továbbra is kiindulási alapnak, hogy mindig voltak tehetségeink, s a magyar testnevelési és sportmozgalom minden időszakban képes volt kiváló versenyzőket nevelni belőlük. Bízunk abban, hogy ezúttal is így lesz. Azért kell minden területen jobban dolgoznunk, hogy ez a bizakodás valósággá is váljék! Erre köteleznek bennünket a szép hagyományok, a magyar sport hírneve a világban. A reális bizakodás mellett azonban fel kell figyelnünk arra, hogy nemzetközileg ponterős sportágaink és versenyszámaink skálája kissé szűkült, hogy egyes szakszövetségeink irányító, szervező, ellenőrző munkájának színvonala nem kielégítő, hogy néhány kiemelt sportegyesületünk elmaradt a céltól. Azt is látnunk kell, hogy nem minden edző és versenyző végzi teljes odaadással a munkáját. 1983 legfontosabb feladata, a szűkített olimpiai keret kiállítása. Nagyjából azoknak a sportágaknak a versenyzőire számíthatunk, amelyek eddig is szerepeltek olimpiai válogatottjainkban. Természetesen mindenki előtt nyitva áll az út, aki megfelelő teljesítményt ér el. A rendelkezésünkre álló, elég vékony rétegből kell kiválasztanunk az alkalmasakat, s erre kell összpontosítani a felkészítési munka erőfeszítéseit. Az jöhet számításba, aki eddigi eredményeivel bizonyította esélyességét; aki a hátralévő időben még esélyessé tud válni, s aki vállalja az utolsó időszak feszített, megerőltető munkáját, így — számolva azzal, hogy egyes csapatsportok képviselői, mint a labdarúgók, a férfi kézilabdázók, a női kosár- és röplabdázók mindent megtesznek az olimpiai szereplés kivívása érdekében — végül 150—200 fős magyar csapat utazhat Los Angelesbe. Az esélyes versenyzőknek személyre bontott tervek alapján kell felkészülniük a hátralévő időben, s biztosítani kell a központi és az egyesületi felkészülés összhangját. Egy koncepciónak kell érvényesülnie, mert csak ez biztosíthatja, hogy a versenyzők minden tekintetben a legjobb állapotban érkezzenek majd az olimpiára. A sikeres szereplés érdekében mindent és mindenkit csatasorba kell állítani, a sportvezetőktől az edzőkön át a tudomány, a sportorvosi segítség igénybevételéig. A rendelkezésre álló lehetőségeket, feltételeket célra orientálva kell felhasználni. S csak az utazhat végül, aki maga is mindent megtesz a siker érdekében. Los Angeles nem turistaút lesz, oda csak az utazhat, aki már bizonyított, aki esélyes. Növelni kell a saját forrásból származó bevételekel 1983 labdarúgóink életében is nagy eseményeket tartogat. Népszerű sportágunk legjobbjainak nagyon erős selejtezőcsoportból kell kivívniuk az Európa-bajnokság döntőjébe kerülést. Olimpiai válogatottunk sem áll könynyebb feladatok előtt. Ki kell vívnunk az olimpiai szereplés jogát! Ifjúsági válogatottunktól is tisztességes helytállást várunk, mert ez mutathatja meg, hogy a jövő építésében hol tartunk labdarúgásunkban, hiszen legfontosabb feladataink közé tartozik az utánpótlás nevelése. Feladatainknak akkor tudunk a leginkább eleget tenni, ha a hazai bajnokság színvonala emelkedik, a mérkőzéseken a csapatok minden esetben teljes erőbedobással küzdenek, s tiszta körülmények között dől el a pontok, s a helyezések sorsa. Ha szükséges, akkor megfelelő intézkedéseket kell hozni, elsősorban az anyagi ösztönzés terén, hogy a labdarúgók jövedelme jobban függjön szereplésüktől és a mérkőzések látogatottságától. Feladatainkat csak akkor tudjuk minden területen sikerrel ellátni, ha munkánk színvonalát tovább növeljük, s a rendelkezésre álló feltételeket a legjobban kihasználjuk. Különösen az anyagi erők koncentrált, gazdaságos és takarékos felhasználására van szükség! Meg kell szüntetni a pazarlást, a felesleges kiadásokat, s növelni kell a saját forrásból származó bevételeket. Ehhez azonban a sporttársadalom, a társadalmi munkások, minden a sportért tenni tudó és akaró ember — az egész társadalom összefogására van szükség. Engedjék meg, hogy az új esztendőalkalmából ehhez a munkához erőt, egészséget és sok sikert kívánjak.