Népsport, 1983. március (39. évfolyam, 50-75. szám)

1983-03-02 / 50. szám

2 NÉPSPORT a Labdarúgás NB II A 22-es csapdája A NYITÁNY ,HIKE: pattogott a labda, újra lehetett szívszorongva (vagy csak érdeklődéssel) várni az eredményekre, elemeire szedni a sikert vagy kudarcot. S elkészülhetett az 1983-as esztendő első összegezése is, amelyből kiderül, hogy az NB II tavaszi nyitányának tíz mérkőzésén: • 35 500 néző hat hazai és három vendéggyőzelmet látott... 9 25 gól esett, a játékvezetők 15 sárga és 2 piros lapot osztottak ki. Egyetlen együttes volt csupán képes három találatra (Nagykanizsa), öten maradtak adósok a szerzett góllal... 9 A Hódmezővásárhely ezúttal kilencven perc alatt máris száz százalékkal túlteljesítette őszi, idegenbeli mérlegét, amikor 810 perc alatt egyetlen pont megszer­zésére futotta erejéből... A forduló adta be beszéd­témát egyébként az élenál­­lók gyenge teljesítménye szolgáltatta. A Volán SC úgy szenvedett vereséget Rákoscsabán „testvércsapa­tától”, hogy akár egy né­gyest is kaphatott volna ... A közvélemény nehezen bol­dogul ezzel az eredménnyel, de legalább ilyen fejtörést jelentett volna a mögöttes okokat keresőknek az is, ha a Volán SC győz vagy ha a két csapat netán megoszto­zik a pontokon ... A három lehetséges eredmény közül azonban az egyikre törvény­szerűen végződnie kellett az összecsapásnak, s hogy úgy végződött, ahogy, az a 22-es Volán harcosságát, akará­sát, lelkesedését és küzdeni tudását dicséri, míg a lista­vezetőre mindezen erények nem vonatkoznak ... A ve­reség után a Volán SC-nél most méltán gondolkozhat­nak: mit ér a minden te­kintetben kifogástalan fel­készülés — hazai edzőtábor, külföldi túra, terem- és nagypályás mérkőzések, nemzetközi találkozók so­rozata —, ha akkor, ami­kor­­ teljesíteni, s győz­ni kell, vajmi kevés mu­tatkozik az előkészüle­tekből! Egy önbizalmát vesztett, ellenfelétől kifeje­zetten tartó csapat szenve­dett vereséget, amelyben ez­úttal csupán ketten (Kré­mer­, Fekete) nyújtottak el­fogadható teljesítményt. A 22-es Volán immár a harmadik bajnoki pontot vette el a nagy Volántól. Szó sincs tehát testvéri „szeretésről”, arról nem is beszélve, hogy a Volán SC riválisa, a SZEOL AK ősz­szel 6-3-ra nyert Rákos­csabán.­ ­ A kazincbarcikai szurko­lók elszoktak a hazai vere­ségtől, csapatuk, a Vegyész, 1982 őszén egyetlen egyszer vonult csupán vesztesen az öltözőbe ... Most, mindjárt a rajtnál, beállította ezt a „csúcsot” a barcikai gárda, pedig ellenfele, a Nagyka­nizsai Olajbányász, minimá­lis különbségű vereségnél jobb eredményre álmában sem számított. A barcikaiak szüntelen rohamozása rend­re megtört a vendégek vé­dőfalán, az ellencsapások viszont jószerivel teljesen készületlenül érték a szün­telen támadásban, rohamo­zásban levő, s létszámilag így alaposan megfogyatko­zott hazai védőket. Az egyik legjobb pillanatban tudott gólt szerezni az Olajbányász — az első félidő 44. percé­ben —, ettől azonban nem kapott vérszemet, hanem a folytatásban is ugyanazt a taktikus, higgadt, körülte­kintő játékot igyekezett be­mutatni, mint addig. A ka­nizsaiak rúgtak is még két gólt az előbbi koreográfia alapján, a barcikaiaknak pedig nem maradt más hát­ra, mint bevésni a leckét: a szertelen, felelőtlen roha­mozás legalább akkora tak­tikai hiba, mint a gyávaság, a félelem, a túlzott óvatos­­kodás.­ ­ Nem volt szüksége óva­toskodásra a Bajának Sze­geden ... Igaz, a csapattal érkezett mintegy 1200 főnyi, karneváli hangulatot te­remtő szurkolótábor min­den mozgósító erejét maguk mögött érezhették a vendé­gek, de mégiscsak egy él­csapat, egy NB I-be jutás­ra méltán esélyes gárda otthonában léptek pályára! A találkozón mégis az tör­tént, amit az újonc, a bent­­maradásért küzdő Duna­­park­ gárda akart.. Szegedi vélemény szerint még az NB I-es időkben is csak el­vétve találkozott a SZEOL AK a Bajához hasonlóan korszerű felfogásban fut­ballozó ellenféllel. Ha a SZEOL AK kapusa, Hor­­nyák, nem véd kiválóan, a Baja akár 5-2-re is győzhetett volna Szege­den . . . Hogy végül még­sem így lett, sőt az újonc megérdemelt ünnep­lésben részesült a pontszer­zés után, az csupán a ná­lunk még mindig uralkodó helytelen szemlélet, hamis értékítélet, rossz beidegző­dés következménye. Mert, ugye: „Szegeden jó nekün­k a döntetlen . . .” Márpedig, ha a jelen úgy­nevezett kiscsapatai egy­szer elhiszik, hogy a „kirá­lyok” alatt is inog a trón ... L. T. K. Sorban állás és tombolat Amikor az Egyesült Ál­lamokban megkezdődött a labdarúgás népszerűsítésé­nek második, sikeresebb szakasza, a propaganda­­kampányt több millió dol­lárral támogató üzletem­berek azt kívánták, hogy a pályákra érkezők minden kívánságát teljesíteni kell! Már amit lehet... És ahogy elkezdődött a meg­valósítás konkrét szerve­zése, kiderült: sokkal több ötlettel lehet a szurkolókat a pályára csábítani, mint ahogyan először gondol­ták. így népesedett be a sta­dionok környéke sátrakkal és elárusító bódékkal, amelyek vidám sokasága a mi vásáros búcsúinkra em­lékeztetett. A pálya füvén a mérkőzés előtt és után zenekarok szórakoztatták a közönséget és játszottak talpalávalót a görlök csa­patának. És volt divatbe­mutató, meg nyilvános 11-es rúgóverseny, zsákban­­futás, lepényevés a gyere­keknek és így tovább. A mi egyesületeink még nem kényszerültek arra, hogy a közönséget mással is csábítsák, mint a játék. De­­ így is lehetnének ki­csit körültekintőbbek és udvariasabbak! Szombaton ebből a képen látható hosszú sorból kiszólt vala­ki nekünk: — Csináljanak valamit, húsz perce állok itt, és ha így megy, nem fogom látni a mérkőzés elejét. Hiába fizetek természetesen tel­jes árat a jegyért. Szóvá tesszük, mert ez így valóban nem jól van. Még akkor sem, ha ugyan­ezen a pályán a mérkőzés szünetében több ezer fo­rint értékű ajándékot sor­soltak ki tombolán a szur­kolók között. A kerékpárt, a rádiót, az utazótáskákat, meg a töb­bit nyilván csalogatónak szánták, így azonban te­kintsük­­ kártérítésnek. Engesztelőnek. Olyan kez­deményezésnek, amiből ná­lunk is további ötletek születnek majd. Például: a jegyek árusí­tásával kapcsolatban is! A labdarúgásnak olykor a mennyei bol­dogság, máskor a bosszúság az érzelmi kísérő jelensége. Legtöbbször mindkettő egyidőben. Most az a furcsaság esett meg, hogy a zsörtölődés megelőzte a tavaszi nyitányt. Kispesten, a Hungária körúton és a Megyeri úton azonos időben harsant fel a játékvezetői sípszó, vagyis egyidő­ben játszották a három fővárosi NB 1-es találkozót. A szerkesztőségi telefonok már szom­bat délelőtt versenyt csörögtek egymással. Felháborodott budapestiek szedték le a keresztvizet az általuk illetékesnek hitt testületekről. Elpanaszolták, hogy szíve­sen megnézték volna akár mindhárom mérkőzést, ha azokat időben gondosan „szétszórják”. Mindhárom pályán dühös nézők kurjongattak tudósítóink felé:­­,,... A foci állítólag a szurkolókért van, erre megfosztanak minket a szurkolástól. Ezt írják meg .. Ilyen udvarias kérésnek nehéz eleget nem tenni. Ráadásul a futballt valóban a szurkolók tömeges érdeklődése élteti. Utána jártunk, és ezennel megírtuk. Kézenfekvőnek látszott a megoldás, hogy az MTK-VM szombaton délelőtt vagy délután, a villanyvilágításos sport­teleppel rendelkező V. Dózsa aznap este, a Bp. Honvéd pedig — a tökéletes „ki­törés” érdekében — vasárnap délelőtt rendezi meg bajnoki találkozóját. Az MLSZ szokásos nyitány előtti sajtóérte­kezletén dr. Páncsics Miklós főtitkár fe­­ketén-fehéren közölte: a szövetség szor­galmazza a mérkőzéseknek a fenti há­rom napszakra történő szétosztását. Ak­kor mivel magyarázható az egyöntetű kezdés? „...Szombaton délelőtt a szurkoló be­vásárol vagy egyéb házi feladatokat vé­gez. Gazdaságtalan volna ilyenkor baj­nokit rendezni... A mi 1000—1500 főnyi törzsgárdánk így is, úgy is megnézi az MTK-VM összecsapásait. Aztán, hogy utána átrándulnak-e más pályákra??? Sportvezetőként és mérkőzéslátogatóként elvileg támogatom a kezdési időpontok szétszórását. De akkor viszont egyértel­mű elvi döntést várunk: széthúzni, vagy összetömöríteni kívánjuk a bajnoki for­dulókat.” Danszky József, az MTK-VM labdarúgó-szakosztályának szakmai elnökhelyettese. ★ Az egyetlen, a választott klubhoz kötő­dés sajátos értelmezésével Danszky Jó­zsef nem áll egyedül. ..... Nem hiszem, hogy ez hatalmas nagyságrendű ügy. Nem érint tömegeket. Örülök, hogy az MLSZ összébb tolta a kezdést. A múltban sokszor már nem is tudtuk, ki mikor játszik.” Komora Imre, a Bp. Honvéd vezető­edzője. * Két nyilatkozat és mindkettő — más­más érzelmi töltéssel ugyan, de — utal a szövetség döntésére. Ezen a ponton nem árt tisztázni a döntés pontos tartalmát, célját. ........Tavaly széthúztuk a menetrendet. Ezért különböző orgánumoktól is számos bírálatot kaptunk, hogy zavaros, áttekint­hetetlen, nyomon követhetetlen a forga­tókönyv. Most az a baj, hogy rendet te­remtettünk? Három napszakban kezdhet­nek a csapatok. Csupán a pénteki és a vasárnap délutáni (esti) időpontot töröl­tük el. A jelenlegi rendszer bőséges le­hetőséget kínál a kitérésre. Egyébként úgy vélem, a nonstop mérkőzéslátogatás csak néhány szakember, szabadjeggyel, pályabelépővel rendelkező személy és a pályák közt gyorsan mozgó autós vágya.” Szepesi György, az MLSZ elnöke. Az adott esetben kizárólag az újpes­tiek térhettek volna ki — egy villany­­fényes összecsapás megrendezésével. Miért nem tették? „ . . . Korábban rendszeresen elkerültük Ti Vasas és a Volán konkurrenciáját. Vil­lanyfénynél játszottunk, elképzeléseink mégsem igazolódtak bevételtöbbletben. Még a világklasszisokat felvonultató Real Madrid ellen is „fél házzal” üzemelt a sporttelep. Manapság nem divat nézni a focit, csak szidni.” Temesvári Miklós, az V. Dózsa vezető­edzője. ★ Számokkal, a könyveléssel vitázni hiá­bavaló, Temesvári fájdalmas igazságát is oktalanság megkérdőjelezni. Az esti ta­lálkozókat — mint a „kitérés” leghatáso­sabb eszközét — mégis vétek lenne föl­adni. A parancsoló energiatakarékosság állít talán tilalomfát? „ ... Nem a 3—4 ezer forintnyi áram­­fogyasztás az igazi gond, hanem a hideg. Ilyenkor még, napnyugta után erősen le­hűl a levegő és a játékosok viszolyognak az esti küzdelmektől." Kellermayer Sándor, a Vasas ügyvezető elnöke. ★ „ ... Szükségünk van a közönségre, más klubot sem akarunk megfosztani a több­letbevételtől. A villanyfényes meccsek költsége különben is megtérül. Majd ha melegebbre fordul az idő, mi is játszunk esténként.” Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke. ★ „ ... Költségvetésünkben egy-egy vil­lanyfényes találkozó nem több 3 ezer fo­rintnyi kiadásnál. Ez is rendre meg­térült.” Kun Jenő, a Csepel labdarúgó-szakosztályának Mértékadó szakértőtől is tudakolódtunk a villanyvilágítás drágaságáról (vagy ol­csóságáról). Szabó László, az Ü. Dózsa fő­mérnöke „maximum 4 ezer forintban” je­lölte meg a kérdezett összeget, amely — az ilyen rendezvény népszerűsége alapján — a szakosztály „háztartásában” valóban nem horribilis tétel. Laikus körökből származó fenntartás, hogy a villanyfényes találkozók idején az adott körzetben eset­leg áramszolgáltatási nehézségek adód­hatnak. „ . .. Rendszerünkbe olyan teljesítményt terveztünk és építettünk be, hogy az esti villanyfényes meccsek még fogyasztási csúcsidőben sem okozhatnak fennaka­dást, sem a közvilágításban, sem a la­kossági szolgáltatásban.” Szűcs István, az Elektromos Művek Közép-pesti Köz­üzemi Igazgatóságának technikusa. ★ Néhány téveszme tehát megdőlt. A vá­laszokból kiviláglik, hogy az érintettek nem keresnek kibúvókat, többségük ki­fejezte hajlandóságát, hogy szolgálja a köz érdekeit. Az sem igaz, hogy a rádió külkapcsolásos közvetítésének zavarta­lansága érdekében született az egységesí­tési utasítás. A rádió a múltban is alkal­mazkodott a klubok igényeihez, az idén is pusztán annyit kért: 6-8 héttel korábban hozzák nyilvánosságra a kezdési időpon­tokat. Egy jelentős kommunikációs intéz­mény műsorrendjét ugyanis képtelenség derűre-borúra felborítgatni. A „kitérés­nek” fajsúlyos adminisztratív, elvi és anyagi akadálya nincs. Reménykedjünk, hogy a folytatásban az egyesületek tet­teikkel tanúsítják a szurkolók megbecsü­lését. . • T. P. MIÉRT EGYIDŐSEN? A területi labdarúgó­bajnokság Bakony-cso­­portjában a Honvéd Ka­tona SE—Győri Dózsa mérkőzésen történt: a győri védők kissé elmé­láztak, s nem nagyon ügyeltek a villámgyors Pálira, aki a felező kör­ből megiramodva egyedül húzott a kapu felé. A győ­ri Izsáki utána eredt, de Négy büntetést még úgy sem tudta meg­akadályozni ellenfelét a gólszerzésben, hogy kéz­zel rángatta őt vissza. A bíró megadta a gólt. Ez volt a büntetés a játék­ban a figyelmetlenségért, aztán felmutatta a sárga lapot a visszarántásért, s amikor ezt követően Izsá­ki sportszerűtlenül rekla­mált, harmadik büntetés­ként a pirosat is megkap­ta. Bizonyára kap egy ne­gyedik büntetést is, az edzőjétől. XXXIX. 50. ♦ 1983. március 2.

Next