Népsport, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

4 NÉPSPORT lépéselőnyben Akik Heidenheimben beírták nevüket az „emlékkönyvbe” — ezúttal egymással szemben: Szijj (jobbról) és Kolczonay Ernő (Koppány György felvétele) Vívás] Érthető “­n be­­szélekedve. A boldog ember az egész vi­lág tudomására akarja hoz­ni, hogy ez egyszer neki sikerült kikanyarítatni egy szeletet a boldogság oázi­sából. De Szijj Károly, a Bp. Honvéd párbajtőrözője — mert hogy róla van szó, róla, aki a heidenheimi vívó­ maratonin második lett , pontosan tudja, hogy: „minden csoda há­rom napig tart”, és már igencsak túl vagyunk a há­rom napon. Vasárnap este pedig már egy újabb ver­senyről, a legnanói párbaj­tőr Világ Kupáról várjuk a óta párbajtőrözik a Bp. Hon­véd­ban, előtte tizen­négy évig öttusázott. A vá­logatott keret tagjai közül nem ő az egyetlen, aki ko­rábban az öttusázók ke­nyerét ette. A heidenheimi második hely élete eddigi legnagyobb sikere. 1981- ben, a Clermont-Ferrand-i világbajnokságon bekerült a csapatba, tavaly Rómá­ban már nem. Most újra eséllyel pályázik arra, hogy a bécsi világbajnokságon pástra lépjen. Pap, Székely és Kolczonay Ernő helye biztosnak látszik a párbaj­tőr-válogatottban, két hely azonban még kiadó. A je­lek szerint Dénes, Gelley, Pásztor, Szijj és Takács közül kerül ki az utazó ne­hézeket. Tavaly Heidenheimben Kolczonay Ernő győzött, s akkor azt fejtegette, hogy minden versenyző álma, hogy nyerjen egyszer a maratoniin, amelyen közel négyszázan lépnek pástra. Heidenheimnek na­gy vará­zsa van, megíratott már sokszor, az érdekes azon­ban az, hogy minden év tartogat szép számmal meglepetést — a kelleme­sek közé tartozik Szijj Ká­roly második helye is. Nem olyan régen Császári Attila, öttusa-válogatottunk tagja végzett a második helyen. Három fordulót követően 64 -es táblára kerülnek a résztvevők, de ettől kezdve egyetlen vereség már a végső búcsút jelenti. Re­ményág nincs. Ennek a ténynek a tudatában még nagyobb értéke van a si­kernek. Hogy közben mi­lyen drámai csaták zajla­nak, arra elég egy példa az idei versenyről. A 64-es táblán találkozott a moszk­vai olimpia párbajtőrbaj­noka, a svéd Harmenberg (azóta visszavonult, de úgy látszik, a szíve visszavitte oda, ahol szintén győztes volt egyszer) és a feltörek­vő nemzedék egyik jeles képviselője, a foggiai Európa-bajnok, az olasz Mazzoni. Tizennyolc percig semmi sem történt a pás­ton. Még csak nem is imi­gyedik és ötödik. Szijj azt mondja: „Mindenki számí­tásba jöhet, akinek penge van a kezében.” Ha túlzás is, amit állít, kétségtelen, hogy a heidenheimi máso­dik hely nem döntött el még semmit, mindenesetre „jókor jött” , s ezt is ő teszi hozzá. A vágyak közt emlegeti: „Nem adtam fel, hogy kikerüljek a Los An­­geles-i olimpiára.” Heidenheimre emlékez­ve mondja az edző, Hor­váth Kornél: „Még nem láttam Karcsit ennyire jól és okosan vívni. A döntő­ben, a négy között nagy show volt a Mozsajev el­leni­­asszója. Még sosem győzte le szovjet ellenfelét, aki ebben az idényben két nagy versenyt is nyert. Most sikerült...” Mit kell tudni még Szijj Károly­ról, aki Heidenheimben megmentette a magyarok becsületét? Erényei közé tartozik, hogy ritkán vesz­ti el a fejét. „Aki nem tud­ja elviselni a vereséget, ne sportoljon.” Ez is az ő megjegyzése. A rendszeres és kemény munka híve, nem szereti, ha azt mond­ja valaki az edzésre, a versenyzésre: szórako­zás ... Kevesen tudják, hogy húga, Szijj Ágnes négypárevezősben a ma­gyar válogatott tagja volt a montreali olimpián, és egységük a döntőbe veze­tállták a támadást. Álltak egy helyben, farkasszemet meresztettek egymásra és vártak. Az idő persze le­járt, egy találatra vívtak. És a tizennyolcadik perc­ben Mazzoni lábon szúrta Harmenberget. Ennyi volt az egész. Az olasz tovább vívhatott, a svéd mehetett az öltözőbe, kedte magát. A bátty, Ká­roly következik? ... A legnanói párbajtőr Világ Kupa-viadal után — május végén — a magyar bajnokságon nem akármi­lyen csata várható a rivá­lisok között. Kétségtelen: Szijj Károly lépéselőnyhöz jutott. K. A. Szijj Károly Hol a szak­vélemény? Nem tudtam, hogy mo­solyogjak-e, vagy dühöng­jek, amikor lapjukban el­olvastam Molnár Ferenc­nek, a Videoton edzőjének nyilatkozatát a vesztett mérkőzés után. „Gratulá­lok az MTK-VM-nek”. Miért? Erőltetett udvarias­ságból? Vagy nem ismeri a szavak értelmét? Az ide­gen szavak szótárában a gratulálás jelentése: üd­vözlést (valamely örvende­tes alkalomból), szerencse­­kívánatot jelent. Milyen örvendetes alka­lom az edzőnek a Video­ton 13. veresége? Hol itt a szakvélemény? Tudom­, hogy sem hely, sem idő nincs hosszabb fejtegetés­re. A szurkoló óhaja csu­pán annyi, hogy az edzők tömören értékeljék saját csapatuk teljesítményét, a mérkőzés színvonalát. Pél­daként idézném Lakat Ká­roly dr. nemcsak kielégí­tő, de szellemes értékelé­sét az egyik II. osztályú mérkőzésről: „Ha a két csapat vízipólót játszott volna, a játékosok mind a vízbe fulladtak volna”. Reméljük, az MTK-VM- nek jut még idén őszinte gratuláció is, amikor való­ban a jó játékkal érdemli ki azt. Arany Géza, Mór, Hunyadi u. 26. Bal sarok, jobb sarok A labdarúgást szerető sportbarátok szívesen ele­venítenek fel a már leját­szott mérkőzésekből egy­­egy izgalmasabb mozzana­tot, de főként azokat a perceket, amelyek megelő­zik a gólhelyzetet, illetve a gólok megszületését. Ez sokszor vitát eredményez, amelynek egyik elindítója, hogy amikor akár az élő­ben, akár a tv képernyő­jén látott mérkőzéseket összehasonlítjuk a Nép­sportban leközölt tudósítá­sokkal, ezek sok esetben eltérnek a látottaktól. Az április 14-i számban olvas­tam Kiss Imre nyilatkoza­tát, aki éppen azért tu­dott tíz 11-est hárítani, mert évekre visszamenőleg kijegyzetelte a Népsport­ból, hogy ki, hová rúgja a büntetőket és a szabadrú­gásokat. S gondolom, ezt többen is megteszik. Ezért is fontos, hogy a tudósítá­sok egyértelműek legye­nek. Ugyanebben a számban, olvasható a Magyarország —Görögország olimpiai se­lejtező mérkőzés tudósítás. A magyar­­ csapat második és harmadik gólja (fejes­gólok) az Önök tudósítója szerint, a jobb oldalon ment be a hálóba. A tv képernyőjén úgy látszott, hogy Szokolai fejese a bal felső, Tulipáné pedig a jobb felső sarok tájékán tartott a hálóba. Igaz, a tv képernyője olykor „csal”, s előfordulhat sajtóhiba is, de a különben színvonalas tudósítások mellett az ilyen apró dolgokat sem lehet figyelmen kívül hagy­ni. Pápai Pál, Ajka, Tanácsköztársaság u. 10. ★ Mindig a kapus és nem a csatár szemszögéből ha­tározzuk meg az oldalakat! Az említett tudósításban a második gól leírásánál hi­báztunk: Szokolai fejese valóban a bal felső-, Tu­lipáné pedig a jobb felső sarok táján jutott a háló­ba. Elnézést! Ellentét A Magyarország—Lu­xemburg EB-selejtező mér­kőzésen a közönség visel­kedése megengedhetetlen­nek minősíthető, sokunkat felháborított. Nem értjük, hogyan ala­kulhatott ki ekkora ellen­tét a főváros és a vidék labdarúgó szurkolói között. S hogyan lehetséges az, hogy vannak emberek, akik hazájuk színeit kép­viselő labdarúgót kifütyül­nek csak azért, mert más egyesület sportolója, mint amelynek drukkol. Amikor Szentest és Barcsát beál­lították, füttykoncert fo­gadta őket, s egyesületüket trágár szavakkal szidták. Nem hisszük, hogy vi­déken rendezett mérkőzé­sen ez előfordult volna. Szeretnénk remélni, hogy ez a szurkolói szemlélet megváltozik, s a közönség „lelkesedése” sportszerűb­bé válik! A Híd József Építő­ipari Szakközépiskola kilenc tanulója, Győr Rang­rongáló Évek óta visszatérő té­ma lapjukban, hogy miért nincs rangja az MNK- nak?! Az április 22-i Népsport­ban jelent meg az „MNK, Békéscsaba—Vasas” című cikk. Elgondolkodtató volt ez a mondattöredék: ... „Kiss pedig válogatott­beli feladata miatt nem játszhat”. Miért? A mérkőzés és az angol—magyar válogatott küzdelme között hat nap telt el. Az MNK-ban a tét a legjobb négy közé jutás, tehát gondolom, a Vasasnak nem mindegy, hogy milyen csapattal tud kiállni. Az MLSZ-nek te­kintetbe kéne vennie az egyesület érdekeit, azaz: nem vonok el egy jó ké­pességű játékost, hiszen ez az MNK rangjának meg­kérdőjelezése is! Nem hinném, hogy ez Angliában előfordulhatna, de tán másutt sem. Mire való ez a vattába csoma­golás? Ha egy 25 éves fia­talembernek öt nap nem elegendő egy mérkőzés fá­radalmainak kipihenésére, akkor ott vagy az erőnlét­tel, vagy a szemlélettel va­lami baj van. Érdekelne, erről mi az Önök véleménye? György József, Budapest, Luther u. 4—6. ★ Egyetértünk Önnel." Kiss László valóban játszhatott volna ezen a kupamérkő­zésen. A szövetségi kapi­tány azonban másként ítélte meg a helyzetet, fel­tehetően azért, mert nem akarta a játékos esetleges sérülését kockáztatni. Nem akarta, hogy a döntő fon­tosságú mérkőzés előtt a csatár kiszakadjon a kö­zös felkészülésből. Világjáró bakancsosok A Népsport 1979. októ­ber 28-i, 254. számában je­lent meg cikk­túránkról. XXXIX. 102. ♦ 1983. május 1 amely segítette utunkat. Háromszázhuszonöt kilo­métert tettünk meg gyalog lakóhelyünktől, a Gyilkos­tótól, Prágán, majd az NSZK fővárosán, később Brüsszelen, Bécsen és Bu­dapesten keresztül. Most egy újabb nagy gyalogtú­rára készülünk. Május 10-én indulunk Gyulára. A további úticél: Budapest — Komárom — Pozsony — Cheb. Itt a cseh határ kö­zelében kezdődik a 3-as számú európai távgyalog­út, amely 2292 kilométer hosszú; az NSZK-n, Lu­xemburgon és Franciaor­szágon keresztül az Atlan­ti-óceánig vezet. Mi ezen a turistajelzéssel ellátott úton, csak Fuldáig me­gyünk, ahol július 21. és 25. között az NSZK Turis­ta Szövetsége rendezi évi találkozóját. Ennek a ran­devúnak az idén különös jelentősége van: száz év­vel ezelőtt a Német Tu­rista Szövetséget Fuldán alapították. Hivatalos meg­hívót kaptunk a rendez­vényre. A román határtól Fuldáig az út 1280 kilo­méter. Az idei európai turista­­találkozót az Európai Tu­rista Szövetség az olasz­­országi Velencében rende­zi meg szeptember 29. és október 2. között. Ezen az eseményen szintén részt szeretnénk venni. Az út hossza kb. 1300 kilométer. Hatvanöt nap áll rendel­kezésünkre, hogy Burdából Velencébe jussunk. Ez át­lag napi 20 kilométeres gyaloglást jelent, szünnap nélkül. Tekintve, hogy ed­digi távgyalog-túráinkon a napi átlag 24,3—24,8 kilo­méter volt, bízunk abban, hogy a nehéz terep elle­nére, meg tudunk birkózni az úttal. Sok barátunk, ismerő­sünk van Magyarországon, vannak, akik személyesen ismernek bennünket, má­sok látásból, hallásból tud­nak rólunk. Reméljük, hogy újra találkozhatunk. A Keller házaspár, Románia Felsőbb osztályba léphet! A Népsport április 18-i szá­mában Jakab József (ásd egyébként tagja a MÖSZ Utánpótlás Bizottságának) Második nekifutás címmel méltató hangvételű cikket közölt a másodízben meg­rendezett ökölvívó úttörő­­olimpiáról. Sok ilyen, a végzett mun­kát f­elismerő, ugyanakkor a fejlődést igénylő, reális hangvételű írásra lenne szüksége minden sportágnak. Csupán azt sajnáljuk őszin­tén, hogy az értékelő írás szerzője személyesen nem le­hetett jelen az országos dön­tőn. Ugyancsak nélkülözni voltunk kénytelenek őt az Utánpótlás Bizottság azon ülésén is, ahol az úttörő­olimpia tapasztalatait össze­geztük és a jövő feladatait fogalmaztuk meg. Vélemé­nyével, javaslataival minden bizonnyal gazdagíthatta vol­na az értékelést, hozzájárul­hatott volna a továbblépés­hez. Nem utolsósorban pe­dig még teljesebb képet tár­hatott volna az ökölvívás iránt érdeklődő olvasók elé. Ezért néhány olyan részlet­tel egészíteném ki a cikket, amelynek ismerete nélkül esetleg félreérthető a mon­danivalója. Az, hogy sok vagy kevés a 3­ 400 induló, arra a vá­lasz nem egyéb, minthogy lényegesen kevesebb annál, amennyit az ökölvíváshoz kevésbé értők előzetesen vártak, de több, mint bár­mely más korosztályban a hasonló versenyeken részt vevő ökölvívó. A jövő szem­pontjából tehát mindenkép­pen biztató. Más kérdés (s erről Jarkato József természe­tesen nem tudhatott), hogy ebben a korosztályban ép­pen egészségvédelmi okok miatt korlátozva van a le­hetséges mérkőzések száma. Ugyanakkor az edzőket fo­kozottan felelőssé tették ab­ban, hogy csak a felkészült versenyzésre alkalmas fiata­lokat indítsanak. Azt hiszem, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy mi a különbség egy 2000 m-es mezei futó­versenyen 4—500 m-es hát­ránnyal, úgymond kiütéses vereséget szenvedni, és mit jelent ugyanez ökölvívásban. Ezért tartjuk mi magunk is balgának azt, aki az első évek tapasztalatai ismereté­ben is nagymérvű létszám­beli növekedést várt egyik évről a másikra. A hosszú távú létszámnövekedést azonban feltétlenül megala­pozhatja az érzékelhető je­lentős minőségi fejlődés. Amikor a kiemelkedő ne­velőmunkát végző edzők ne­vét említjük, a salgótarjáni Varga Tibor, a kecskeméti Balsai Károly, és a dombó­vári Lampert Gábor neve mellett feltétlen ide kíván­kozik a jánoshalmai Oláh Gyula, akinek a legtöbb — nem kevesebb mint 7 — versenyzője került az orszá­gos döntőbe, vagy a tisza­dobi Bugya István, aki — a helyi termelőszövetkezet tá­mogatásával — az országban a második legtöbb (19) ver­senyzőt indította, és az or­szágos döntőn is helytálltak fiai. Országos bajnokot ne­velt az említetteken túl a Bp. Honvéd, a Vasas SC, az U. Dózsa ás a Tatabánya mellett az ÉVIG, a Hatvani SC és a Sárospataki SC is. Az a megállapítás, amely szerint ugyanazok jelesked­tek, akik egy évvel ezelőtt, csak úgy igaz, hogy az 1932. évben kiemelkedő eredményt elért egyesületek és megyék közé újak nőttek fel. Így öröm számunkra, hogy pél­dául az egyesületek közötti versenyben a Vasas SC, amely Biatorbárgyon ökölví­vóbázist épített ki, közel megduplázta pontjait. A ne­velő munkájáért többször el­marasztalt Bp. Honvéd ti­zenhat, a Győri Dózsa pedig harminc hellyel került előbb­re. A megyék közötti pont­versenyben Nógrád megyét emelném ki, amelyik 5-ről 34-re növelve pontjait, a 14. helyről a 3. helyre lépett előre. A sum­más megállapí­tások helyett­, talán szeren­csésebb lett volna a pontos sorrend és tendencia közlé­se, amelyből az is kitűnne, hogy vannak egyesületek és megyék, amelyek viszaestek, úgy mint a KSI, a­­Honvéd Kun Béla, a Mohács, a Ka­posvári Sí és az Oroszlányi Bányász, vagy a megyék kö­zött Baranya, Veszprém és Zala. Továbbra sem hallatja megfelelően hangját Hajdú- Bihar, Fejér, Békés, hogy csak a komoly ökölvívó múlttal rendelkezőket említ­sem. Az 1933. évi ökölvívó út­törő-olimpia országos dön­tőjén legeredményesebb egyesületek és megyék sor­rendje (7—5—3 pontozás alapján) a következő volt: Egyesületek: 1. Salgótar­jáni SC 34, 2. Jánoshalma 25, 3. Kecskeméti SC 23, 4. Va­sas SC 20, 5. Bp. Honvéd 18, 6. Dombóvári Sp. 17, 6. Győri Dózsa 17, 8. Egri Épí­tők 14, 9. Borsodi Bányász 13, 10. Tiszadobi TSZ SK 11. Megyék: 1. Budapest 57, 2. Bács-Kiskun 53, 3. Nóg­rád 34, 4. Heves 21, 5.S. Borsod és Tolna 20—20, 7., Szabolcs 19, 8. Győr-Sopron 17, 9. Komárom 12, 10. Pest 10. Jócskán van még tehát mit tennünk, hogy a legfelsőbb osztályba léphessünk, mert ugyan előreléptünk, de még távol vannak tőlünk reálisan kitűzött végső céljaink. Nem­csak önkritikával, de konk­rét programmal is rendelke­zünk ahhoz, hogy egy év múlva a budapesti, debre­ceni, kaposvári, tiszadobi te­rületi és jánoshalmai orszá­gos döntő után, újabb fejlő­désről adhassunk számot. Dr. Gyenesei István, a MÖSZ utánpótlás - bizottságának elnöke

Next