Népsport, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

XXXIX. 128. ♦ 1983. június 1 labdarúgás ) Munkatársaink, Varga Béla és Várkonyi Sándor jelentik Koppenhágából. DÁNIA DIADALRA ÁHÍTOZIK S­zerdán este Koppenhágában ötödik EB-selejtező mérkőzését játssza válogatottunk. Június elsején véget ér egy fontos sza­kasz. Az első fél esztendő utolsó összecsapása előtt a negyedik helyen állunk. A rajt biztató volt, kétszer 6-2-re győztünk Luxemburg ellen. A gondok aztán gyorsan tetőztek, mert az angolok elleni fiaskót köve­tően Budapesten kikaptunk a görögöktől! És most következnek a dánok. A hamleti kérdés szinte önmagát kínálja: lenni vagy nem lenni? Hát azért nem ennyire súlyos a helyzet, lévén a futball JÁTÉK. Mégsem mindegy, mi lesz az eredmény, marad-e remény az őszi folytatásra? A dánok otthon félelmetesek. Még 1982-ben az EB-csoportnyitá­­nyon 2-2-re játszottak Angliával. Az idén legyőzték 1-0-ra a görögö­ket, akiktől mi a Népstadionban vereséget szenvedtünk. A két hazai meccsükön három pontot gyűjtöttek össze, Luxemburg ellen viszont csak szerény egygólos győzelemre tellett erejükből odakint. Visszatérve a mieinkhez, különböző okok miatt a négy EB-selej­­tezőn és a portugálok elleni barátságos mérkőzésen eleddig huszon­négy játékos szerepelt, tehát több mint két csapatra való futballista. Csupán Garaba, Nyilasi és Hajszán játszott valamennyi találkozón. Négyszer jutott szóhoz Katzirz, Tóth, Hannich, Póczik és Kiss. Né­gyen háromszor, öten kétszer, heten pedig egyszer húzták magukra a címeres mezt. Ez a nagy fluktuáció sok mindent takar. É­s az előjelek most sem biztatóak, hiszen az utolsó bajnoki mér­kőzésen néhányan mérsékelten játszottak. Törőcsik sérüléssel bajlódott, s Kiss játéka is az utolsó pillanatig kérdéses volt. A dánok idegenlégiósokkal telitűzdelt csapata pedig nagyon erős, többen kitűnő formában vannak, így a volt aranylabdás Simonsen, a hazai közönség ráadásul diadalra áhítozik, elérkezettnek látja az időt arra, hogy Dánia válogatottja reflektorfénybe kerüljön. De nézzük, mi újság a két válogatott háza táján. Kedden már a mérkőzés színhe­lyén edzett a társaság. A foglalkozás végén Mészöly közölte a csapatösz­­szeállítást. — Csak a támadósor összetétele volt kérdéses. Pontosabban az, hogy tud-e játszani Kiss. Nos, most már ez is eldőlt. Az esélyek? Jobbak a hazaiak, csak nagyon odaadó, lelkes, harcos játékkal tudunk lépést tarta­ni velük. Ez a mostani társaság éret­tebb, s egységesebb is, mint a görö­gök ellen volt. Remélem, elrontják egy kicsit a dánok készülő örömün­nepét. Ez a csapat érettebb, egységesebb A szerdai mérkőzés színhelyének tőszomszédságában levő pályán ed­zett a magyar válogatott. Már dél körül is esett az eső, de amikor 5 óra tájban melegítőben és anorákban kivonult a társaság a játéktérre, a fejük felett fekete felhők tornyosul­tak. Napszúrástól tehát nem kellett tartani, de attól sem, hogy túlontúl beleizzadnak a mackókba, ugyanis a hőmérő higanyszála a 15 fokot sem érte el Koppenhágában. — Most kipróbáljuk valamennyi sérültünket — mondta Povázsán dr., aki szintén beöltözött és Kiss László mozgását szemlélte különös figye­lemmel. — Ne a labdával foglalkozz, ha­nem fussal — adta ki az utasítást, s a csatár szomorúan hagyta magára az időközben megkaparintott labdát és ment a pálya szélére futni. A csapat még a labdás bemele­gítésnél tartott, amikor hatalmas fel­hőszakadás zúdult a nyakába. Úgy ömlött az eső, hogy pillanatok alatt bőrig áztak a játékosok, s jócskán elázott a gyepszőnyeg is. A játékosok csapzottan szaladgáltak, de a kapi­tány mintha mi sem történt volna, tovább vezényelte a gyakorlatokat. — Na, estére készíthetem a kal­­mopirint — mondta Povázsán dr. Negyedórányi vízözön után aztán el­állt az eső. Addigra végzett a tár­saság a bemelegítéssel és egy kis já­ték következett a víztócsákkal borí­tott játéktéren. Egy dán fotós is elő­került, aki Mészöly Kálmánt kérte lencsevégre, s mint mondta, ha le­het, mosolyogjon. A magyar kapi­tánynak először nehezére esett, ké­sőbb aztán már nevetett, de meg­jegyezte: — Ugyan, mire legyek én most ilyen vidám? Amíg a mezőnyjátékosok Mészöly és Bacsó keze alatt dolgoztak, ad­dig a két kapussal Hajdú Lajos tö­rődött, olyannyira, hogy amikor a játékra került a sor, Katzirz és Zsi­­borás is nyakig sáros volt. A pécsi kapus Sándor Imrétől, a csapat masszőrjétől kunyerált egy melegítő­alsót, Zsi­borás meg a kapitányhoz fordult kérelemmel. Mészöly erre vetkőzni kezdett, s saját melegítőjét adta oda a kapuvédőnek. Már javában folyt a játék, amikor egy magas, szélesvállú, szemüveges férfi sétált be a játékoski­járón és állt meg a pálya szélén szemlélődni. Az illető jeles szakértője a labda­rúgásnak, annak idején legjobbjaink életét is megkeserítette a játékté­ren. A sokszoros válogatott Clem­ming Nielssen ma már újságíró kol­léga, a BT című lap sportszerkesz­tője. Természetesen megkérdeztük tőle, mire taksálja a mieinket és mit vár a szerdai összecsapástól. — Nagy az érdeklődés, telt házra, jó hangulatú mérkőzésre van kilátás — felelt készségesen. — Én azt mon­dom, hogy a dánok nyernek. Láttam a magyarokat a görögök ellen, s meglepett, hogy Budapesten a görö­gök irányították a játékot. Nálunk a görögök alig jutottak szóhoz és örültek, hogy megúszták egy góllal. A dán együttes sokkal jobb, gyor­sabb, energikusabb, célratörőbb fut­ballt játszik. Döntetlenre állt az egymás közti játék, amikor a bíró, Bacsó István lefújta. Aztán a labdarúgók száraz szere­lést vettek fel és indultak vissza a szállodához. A dánok derűlátóak A Marina Hotel Koppenhágától körülbelül 20 km-re a tengerparton impozáns szálloda. Oda voltak hiva­talosak kedden kora délután az új­ságírók és fotóriporterek. Vagy fél­­százan összejöttünk a dán csapat fő­hadiszállásán, amikor Piontek kapi­tány az asztalfőre ült, jelezve, hogy várja a riporterek kérdéseit. Sokat kérdeztek tőle, többek kö­zött azt, hogy mit vár csapatától, és hogy ki milyen formában van, ki miért játszik, és miért nem. Ő meg válaszolgatott, elmondta, hogy nagyon fontos ez a találkozó, a játé­kosok is érzik a tét nagyságát, s be is bizonyítják, hogy sokra képesek. Arra vonatkozóan azonban, hogy ki az a tizenegy ember, akit a magyarok ellen pályára küld, még nem adott választ. — Majd csak szerdán állítom ösz­­sze a csapatot — jelentette ki. A jelenlevők lényegében­ véve jól tudták, kik lesznek ott a kezdő gár­dában. Az ugyanis bizonyosnak tű­nik, hogy az Ajax kiválósága. Lerby és a Feyenoordban profiskodó Ivan Nielsen — akik a görögök ellen nem játszottak — most biztos tagjai az együttesnek. A kapitányhoz szóló kérdések lassan elfogytak, ezért Piontek búcsúzott, s távozott. Küld­te viszont a játékosait, akik készség­gel állták a rohamot. A szőke Lerbyt néhány fotós „karmaiból loptuk ki” pár mondat erejéig. — Játszott már magyar csapat ellen? Bólintott. — Igen, kupameccset a Honvéd ellen. — A válogatottban? — Címeres mezben még nem. — Milyen a csapatuk? — Jó. Igazán jó. Nagyon együtt vagyunk. — Mi lesz az eredmény? — Győzünk! A nagyon rokonszenves kis csatár, Alan Simonsen is szívesen válaszolgatott a kérdésekre. — Melyik csapat végez a csoport élén? — Az angolok a favoritok. Utánuk ugyanannyi az esélye a dán csapat­nak is, mint a magyaroknak. — Köszönjük, ez megtisztelő érté­kelés. A kis dán mosolygott. — Mi lesz a szerdai eredmény? — Nyerni szeretnénk... Lassan végére járt a sajtótájékoz­tató, a játékosok is visszavonultak, az újságírók pedig indultak, hiszen nemsokára kezdődött az utánpótlás­válogatottak összecsapása. Innen folytatjuk: 1. Anglia 2. Dánia 3. Görögország 4. Magyarország 5. Luxemburg 5 3 2 — 16- 2 8 3 2 1­5-35 5 2 1 2 5- 6 5 4 2 — 2 14- 9 4 5 ------ 5 5-25 — A JÁTÉKVEZETŐ Az osztrák Heinz Fahnler fújja majd a sípot. 1942-ben született, 162-ben vizsgázott, 1978 óta tagja a FIFA-ke­­retnek. Számos mérkőzésünket ve­zette, többek között bírája volt a Ma­gyarország—Egye­sült Államok (0-2) találkozónak is. An­golul és olaszul is beszél. Újságíró, a Wiener Zeitung belpolitikai rovat­vezetője. NÉPSPORT 3 UTÁNPÓTLÁS EB-SELEJTEZŐ: Dánia—Magyarország 2-1 (0-1) Koppenhága, 2000 néző. Vezette: Haugen (I.Indboe, Nordby, mindhárom norvég). Dánia: Cristensen — Sivebek, Nielsen, 3. Larsen, Max­­cussen — Friman, H. Larsen, Heinze — Bordingord, Eriks­sen, Mannicke. Magyarország: Disztl P. — Gróf, Disztl L., Horváth R., Szabó A. — Varga IX, Kurucz, Détári, Csongrádi — Kiprich, Boda. Csere: Grósz helyett Balogh az 53. percben, Détári he­lyett Teodoru II a 67. percben, H. Larsen helyett Jensen a 70. percben. Gólszerző: Csongrádi a 38. percben, Balogh (öngól) a 60. percben, Friman (11-esből) a 85. percben. Sárga lap: Disztl L. a 8. percben, Kurucz a 43. percben. Mindkét csapat nagy len­lendülettel kezdett. A ha­zaiak az 5. percben jó táma­dás végén majdnem gólt sze­reztek, de Eriksen beadását Mannicke az 5-ösről a felső lécre fejelte. A 8. percben Disztl L. felvágta a kapura törő Frimant, s ezért sárga lapot kapott a magyar kö­zéphátvéd. A 13. percben Szabó A. ütközött Erikssen­­nel a 16-oson belül, a játék­vezető egy pillanatot kivárt, aztán a 11-es pontra muta­tott. Eriksen állt a büntető­pontra letett labda mögé, a bal sarkot célozta meg, de Disztl P. gyors vetődéssel kiütötte a labdát! A büntető hárítása után a magyar csapat többet kezde­ményezett. A 30. percben azonban megint majdnem ve­zetést szereztek a hazaiak: Heinze kilépett a balössze­kötő helyén, Disztl P. kifu­tott kapujából és róla szög­letre pattant a lövés. A 36. percben Csongrádi jó átadá­sát Boda futtából emelte kö­zelről fölé. A 38. percben jött a magyar gól! Détári ki­ugratta Csongrádit, aki be­csapta a rátámadó Sivebe­­ket, és 8 méterről, laposan a jobb sarokba gurított, 0-1 A 43. percben Kurucz ka­pott sárga lapot, mert fel­vágta Frimant. FORDULÁS UTÁN az 52. percben Szabót leterí­­tették, emiatt kétperces ápo­lásra szorult a hátvéd. Mind­járt utána Grósz hagyta el a pályát, még az első félidő végén sérült meg. Az 55. percben Mannicke elől Balogh az utolsó pillanatban men­tett szögletre. Nagy helyze­tet hagyott ki két perc múl­va Kiprich, aki Varga II át­adását közelről a jobb sarok mellé küldte. Balszerencsés körülmények között, öngóllal egyenlítettek a hazaiak. A 60. percben, jobb oldali sza­badrúgás után Erikson labdá­ja Balogh hátáról pattant a kapu jobb oldalába, öngól! 1-1 A hazaiak óriási iramot diktáltak, a mieink nem tud­ták elöl tartani a labdát. A 76. percben Boda elügyetlen­kedett egy jó lehetőséget, majd Teodoru iI csúszott el kecsegtető helyzetben. Ezután a dánok két nagy helyzetét jegyezhettük fel. A 80. perc­ben Heinze nagy erejű lö­vését Disztl P. bravúrral ütöt­te szögletre, majd a­ 84. perc­ben Disztl P. lábbal spárgáz­va hárította Heinze erős közeli lövését. A 85. percben dőlt el a mérkőzés sorsa. Bordingard ütközött Balogh­­gal, a játékvezető némi ha­bozás után a 11-es pontra mutatott. Szó sem volt sza­bálytalanságról! Friman vé­gezte el a büntetőrúgást és élesen a jobb sarokba küldte a labdát. 2-1 Az utolsó perceikben elke­seredetten támadott csapa­tunk, de az egyenlítés nem sikerült. Kemény, változatos ira­mú küzdelmet hozott a két utánpótlás-válogatott csa­tája. A magyar együttes azzal a taktikával próbál­kozott, amelyet az utóbbi időben megszoktunk tőle. Az egészpályás letámadást szorgalmazta, s igyekezett gyors ellentámadásokat ve­zetni. Már az első félidő­ben látszott azonban, hogy a középpályás sor két tag­ja, továbbá az őket játszók nem tudják megvalósítani az elképzeléseket. A hazai­­ak büntetőhöz jutottak, amelyet Disztl P. ekkor még­hárított, aztán egy el­lentámadás során a ma­gyarok szereztek vezetést. A második játékrészben az addig is keményen, hatá­rozottan játszó hazai együt­tes fölénybe került, és olyan fergeteges rohamo­kat vezetett, amelyeket csak nagy nehézségek árán tudott védelmünk tisztázni. Érezhetően a levegőben ló­gott az egyenlítő után az újabb dán gól. Végül saj­nos ez úgy született meg, hogy a norvég játékvezető teljesen érthetetlenül bün­tetőt ítélt a magyar csa­pat ellen. Helyzeteit tekintve a dán együttes állt közelebb a győzelemhez, de végül is ezt egy jogtalan büntetővel érte csak el. A magyar csa­pat dicséretére szól, hogy az utolsó pillanatig harco­san, keményen, lelkesen küzdött, a mieink bátran felvették a közelharcot a nagyon kemény és gyori hazaiakkal és még helyze­teik is akadtak, de azokat a rosszul összpontosító csa­tárok nem tudták értékesí­teni. Fájó ez a vereség, hi­szen ezzel a magyar együt­tes kiesett a versenyből. A dán csapat legjobbjai Sivebek, Marcus­­son, H. Larsen, Friman, Bor­dingard, Mannicke és Erikc­­sen voltak. A MAGYAR CSAPAT kapuját Disztl P. bravúrral védte, 11-est hárított, és több gólnak látszó lövést is men­tett. A hátivédsorban Disztl L. és Horváth nyújtott végig jó teljesítményt. A középpá­lyán a magyar csapat nem­ tudott fölénybe kerülni, itt Csongrádit gólja és néhány átadása dicséri, Détári, Var­ga 11 és Kurucz elmaradt a várt jó teljesítménytől. A­ két ék ezúttal is több hely­zetet elügyetlenkedett. A cse­rék megfelelt­ek Haugen norvég játékvezető a jogtalan 11-es megítélésé­vel döntően befolyásolta a mérkőzés végső kimenetelét­­ ★ A magyar együttes szer­dán, a kora délutáni órákban, érkezik a Ferihegyi repülő­térre. V. B.—V. S. DISZTL P. — a második 11-est már nem tudta hárítani... A III. csoport állásai 1. Anglia 4 3-17-38 2. Görögország 4 12 1­4-4­4 3. Dánia 3 11 14-63 4. Magyarország 3-12 2-4 1

Next