Népsport, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-206. szám)
1983-08-01 / 181. szám
2 NÉPSPORT Nem a tévé miatt ürülnek ki a stadionok Megdöbbenéssel hallottam, a tévé Hírháttér című műsorában az OTSH elnökének azt a kijelentését, hogy az MLSZ egy bajnoki idényben csak négy NB I-es mérkőzés televíziós közvetítését engedélyezi. Úgy gondolom, hogy most, amikor az egyik fő cél a szurkolók visszacsalogatása a lelátókra, ez az intézkedés éppen az ellenkező irányban hat. Nem tudom, gondoltak-e arra az illetékesek, hogy az NB I-es csapattal nem rendelkező városokban is szeretnének az emberek első osztályú találkozót látni, de az utazási nehézségek miatt erre alig van módjuk!? Nagyon sok külföldi példa igazolja, hogy nem a tévé közvetítései miatt ürülnek ki a stadionok, hanem a csapnivalóan rossz meccsek miatt. Higgyék el az MLSZ vezetői, hogy azoknak, akik nem járhatnak NB I-es mécsesekre, szintén jólesne, ha a szövetségben gondolnának rájuk. Lenne egy áthidaló javaslatom: közvetítsen a tévé minden fordulóban bajnoki mérkőzést, de ne közöljék előre, hogy melyiket, s a találkozót felvételről, esetleg az esti órákban sugározzák. Azt hiszem, százezrek tapsolnának az MLSZ rugalmasságának, ha jóval több mérkőzést láthatna az ország labdarúgást szerető közönsége. Bakos Zoltán Szeged, Gogol u. 31. Kollektív büntetés? Hogy évtizedeken keresztül milyen hátrányos megkülönböztetés érte a vidéki csapatokat, arról olyan terjedelemben írhatnék, hogy nincs lap, amely azt leközölné. Úgy látszik, ez folytatódik. Ez abból is kitűnik, hogy az MLSZ nem tesz különbséget a büntetésben a Rába ETO- val. Két és fél millió forintot von el a szövetség összességében a magyar csapatoktól. Tehát érinti ez a Rábát is, amelynek nézőszáma átlagban 17 ezer volt, pedig ekkora közönséget a sportág vezetői üdvösnek látnának a többi stadionban is. Úgy gondolom, az MLSZ főként a bajnokság utolsó fordulójában tapasztaltak alapján döntött úgy, hogy megbünteti a klubokat, hisz akkor telt be a pohár. De hadd jegyezzem meg: míg Csepelen, az FTC—Csepel mérkőzésen a közönség fütyült, addig Győrött a futballrajongók végigtombolták a mérkőzést... Azt hiszem, hogy az ilyen — összességében jogos és helyeselhető — intézkedések esetében körültekintőbben kellene differenciálni, nem helyes, ha a megbüntetettek sorába a bűntelenek is bekerülnek. A kollektív büntetés soha nem vezetett jóra! Dr. Győrffy Pál Győr, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. I (cpz OBffiOf fl s£D A FUTBALL AKTUÁLIS KÉRDÉSEIRŐL Továbbra is nagy számban érkeznek szerkesztőségünkbe a labdarúgásunk helyzetét elemző, illetve a magyar futball jövőjéért aggódó jobbító szándékú levelek. Leginkább a morális kérdések foglalkoztatják a sorok íróit, de az MLSZ állásfoglalása után sokan már a jövőt fürkészik. A legérdekesebb gondolatokat tartalmazó levelekből idézünk egy csokorra valót. Erkölcsileg leszerepeltek A Népsport július 30-i számában nyilatkoznak a Siófoki Bányász vezetői az MLSZ fegyelmi bizottságának határozatáról. Érdemes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy a vezetők által kifogásolt határozat nem is jogi, hanem sokkal inkább erkölcsi problémát vet fel. Formális jogi szempontból tekintve ugyanis el lehet fogadni a vezető edző, a technikai vezető és az ügyvezető elnök védekezését, hiszen az egyesület csak a kérdéses mérkőzés után három nappal kapta meg a hivatalos értesítést. Abban is igazuk van, hogy a Népsport nem hivatalos közlöny. Ezek azonban csak alakiságok. Van ennek a vezetői magatartásnak erkölcsi vetülete is. Ebből a szemszögből tekintve az egyesület vezetői súlyosan vétkeztek. Nem vitatják, hogy olvasták a Népsport július 21-i számát, amelyikben felsorolták az MLSZ által eltiltott játékosok nevét. A Népsport olvasása — megítélésem szerint — egyébként „munkaköri feladata” minden sportvezetőnek, éppúgy, mint például a Népszabadságé egy vállalati vezetőnek. Bár egyik sajtótermék sem nevezhető hivatalos közlönynek. Ha az egyesület vezetői lelkiismeretesen akartak volna eljárni, azonnal telefonálnak az MLSZ-be, és érdeklődnek a részletek felől. De ők nem ezt tették, hanem vártak a hivatalos értesítésre. Ebből viszont nyilvánvaló, hogy számítottak az elmarasztaló döntésre. Következésképpen magatartásuk messzemenően rosszhiszemű volt, és számítva a bürokráciára — mert ki ne számíthatna erre Magyarországon ? — nyugodtan engedték játszani az eltiltott játékosokat. Ebben az ügyben tulajdonképpen a két játékos hibáztatható a legkevésbé, ők ugyanis utasításra játszottak. A vezetők azonban elmulasztották azt, ami minden vezetés feladata: az informálódást, és ezzel kockára tették az egyesület amúgy is megtépázott hírnevét. Mentségük még akkor sincs, ha a formális jogi szempontok miatt felmentést kapnának. Erkölcsileg leszerepeltek és ezzel alkalmatlanná váltak arra, hogy még a maguk eddigi szerény szintjén is sportvezetőnek tarthassák magukat. El kell azonban marasztalni az MLSZ-t is! Az ítéletről nyomban értesíteni kellett volna minden érintett egyesületet. Ezzel elejét lehetett volna venni olyan erkölcsileg megalapozatlan, de jogilag indokolható állásfoglalásoknak, amelyek az érintettek részéről a Népsport július 30-i számában olvashatók voltak. Dr. Del Medico Imre 1149 Budapest, Handzsár u. 6. Miért csak halasi? Mint régi futballhívő és mint jogász, szeretnék az MLSZ nemrégiben megjelent állásfoglalásával kapcsolatban a következőkre rámutatni: 1. A bunda nagyon súlyos vád, olyan, amellyel csínján kell bánni! Ha igazak a közszájon forgó, de eddig konkrét bizonyítékokkal alá nem támasztott vádak, akkor kímélet nélkül el kell járni az elkövetőkkel szemben! El kell őket távolítani még a sport közeléből is, s nem szabad csak általánosságban hangoztatni az elítélő kijelentéseket. De kizárólag a konkrét bizonyíték lehet az erélyes intézkedés alapja. 2. Az MLSZ közleménye megnevez hat egyesületet, amelyet elmarasztal, teszi mindezt konkrét bizonyítékok hiányában. De nem ez a fő hiba, a bundázáshoz ugyanis legalább két fél szükséges. Ha tehát a kiemelt hat egyesület bundázott, akkor valahol lenniük kell ilyesmire kapható partnereknek is. Vegyük például az MTK-VM-et. A kék-fehérek utolsó három bajnokijukat az U. Dózsa, a Bp. Honvéd és a DVTK ellen játszották. Ha tehát volt bunda, akkor ebben a fent nevezett ellenfelek játékosai is benne voltak. Nem értem, miért nem szerepelnek ezek az egyesületek is a felsorolásban? Dr. Pál Jenő Budapest XIII., Kresz G. u. 24. A sport nem egyesek hobbija! Bármennyire is megfogadtam, hogy nem foglalkozom többé a magyar sporttal, a futballal, annyira tévúton járunk, hogy nem tudom türtőztetni magam. Kritikus és határozott leszek, kérem, ne sértődjenek meg ezért. A magyar labdarúgás soha nem volt ilyen alacsony színvonalon, mint ma, sem erkölcsileg, sem szakmailag. A futball vezetőit sem lehet felmenteni a hibák alól, annak ellenére sem, hogy egyes vezetők ma úgy viselkednek, mintha semmi közük nem lenne az erkölcstelenségekhez. Szerintem olyan a helyzet a magyar labdarúgásban, hogy sok vezetőnek majdhogynem érdeke a káosz fenntartása, az elvtelenség, a protekcionizmus, mert ezáltal sütögethetik saját pecsenyéjüket is. A véleményem, hogy azokat a vezetőket, akik bizonyságot tettek alkalmatlanságukról, le kell váltani. Semmi szükség arra, hogy alkalmatlan emberek a dolgozók pénzén mecénáskodjanak, visszaéljenek pozíciójukkal. A sport a társadalmi kultúra szerves része, nem pedig egyes emberek hobbija! A megoldás a következő: mivel a futball szórakoztatás, aki szórakozni akar, fizessen. Az élvonalba tartozó futball, ha jól csinálják, lehet akár szórakoztató is. Aki képes szórakoztatni, kapjon érte pénzt. De ne a bázisszervek dolgozóinak béralapját, részesedési alapját kurtítsa ez az összeg, hanem a pénztárnál megváltott jegyek árából tartsák fenn magukat a játékosok. A sportkörök számolják el a bevételeket szabályosan, kiadásaikat dokumentálják, a játékosok a nézőszám alakulása szerint kapják fizetésüket, melyet az eredmény függvényében differenciálnak. (Az új szabályozók lényegében egybeesnek olvasónk elképzeléseivel — A szerk.) Sisák István Szeged, Földváry u. 6. Kerekes az NB II-ben tolkozolja tehetségét Magam is vidéki vagyok, de egyáltalán nem értek egyet Kiss Imre, palotaszállási levélírójuk soraival. Szerintem, ha Pölöskei Győrött maradt volna, akkor ma nem tapsolhatnánk a nagyon tehetséges Hajszánnak, s nem valószínű, hogy a Rábához került volna Szentes, Burcsa és Kovács László sem. Úgy vélem, hogy Pölöskei távozásával kifejezetten erősödött az ETO! És egyébként is úgy gondolom, nem az amúgy is elmérgesedett „Budapest-vidék” viszályt kell szítani, hanem a nemzetközi kupákban induló kupacsapatainkat kell erősíteni az országos és nem a helyi érdekek figyelembe vételével. Ha jobban belegondolunk, csakis ez lehet az előre mutató út. Mert nézzük csak: külföldi ellenfeleink megvehetik a világ legjobb labdarúgóit, ha elég vastag a pénztárcájuk. Nyilvánvaló, hogy óriási előnyben vannak a mieinkkel szemben, hiszen nem titok, hozzánk nem törekednek a világnagyságok. Sőt, a Ferencváros három kulcsjátékosa épp külföldre igyekszik. Ugyanakkor az FTC képtelen leigazolni még közepes magyar játékost is. Persze, nemcsak az FTC. Ugyanebben a cipőben jár az U. Dózsa, a Bp. Honvéd és a Rába ETO is. Akkor, amikor a debreceni Kerekes az NB II-ben tékozolja majd a tehetségét... • Úgy gondolom, hogy a széthúzás, sőt, kimondom, az irigység zülleszti az amúgy sem egységes magyar futballt. Mindenki óvja, félti saját játékosát, csakhogy a sikeresen szerepelt gárdákhoz ne távozhasson. Úgy gondolom, ha az MLSZ az átigazolási időszak utolsó napjaiban nem változtat jelenlegi álláspontján, akkor továbbra sem sok esélyük lesz klubcsapatainknak a sikeres szereplésre. Pákozdi Antal Celldömölk, Aradi u. 140. szükségességét sommás tényezőnek tekintem. Enélkül ugyanis nincs kötelességtudat, nem létezik a sikerélmény vágya, a játék során nem érvényesülhet az egészséges küzdőszellem. Aki játékában minden mozdulatot anyagiakhoz köt, forintosít, az a még több pénz ígéretével könnyűszerrel megkörnyékezhető, a küzdőjáték helyett passzivitásra késztethető, a sport igazi szellemét demoralizáló elvtelen ügyletekbe könnyen bevonható. Több fórumon adtak már hangot (nemcsak a futballsportot érintően) az olyan véleménynek, miszerint számos játékosgárda kollektív szellemének, egyöntetű győzni akarásának hiánya megszámlálhatatlan sportbéli kudarcnak volt már az előidézője. Nemcsak arra gondolok, hogy a pályára lépő csapat tagjaiból olykor hiányzott az ellenfél feletti győzelembe vetett hit, hanem az olyan sajátságos törekvés érvényesülésére, amikor — a gárda irányításával, összeállításával vagy menedzselésével megbízott illetékesek hibás szemléletéből következően — a csapattagok többségének a középszerűség konzerválásához fűződött leginkább az érdeke. Számos mérkőzésen (hiába tagadnánk) láthattunk enerváltan játszó sportolókat, akiknek mozdulataiból valósággal „ordított” a dilettantizmus mesterkélt imitálása, a lazsálásra való törekvés. Köztudottan igen jól felkészült, tehetséges sportoló létükre nem tudták palástolni valóságos szándékukat. Az egészséges sportmoráltól idegen efféle megoldások érzésem szerint azért hódíthattak tért, mert a játékosok a csapatjátékban és a magánéletben egyaránt elkülönült, kizárólag individuális szemléletük és érdekük szerinti megoldásokat, törekvéseket érvényesíthettek. Az illetékes szakvezetők pedig — óvakodván a népszerűtlennek tartott feladatoktól — a játékosok teljesítmény szerinti differenciált értékelése helyett a teljesítményértékeket figyelmen kívül hagyó egyenlősdit valósították meg. A mindenkor elfogadható, elismerésre érdemes teljesítmény alapján történő mérlegelés és javadalmazás helyett egyeseknek ügyeletes sztárstátust kreáltak. Az ilyeneket aztán éveken át nem lehetett kiszorítani a címeres mezben játszó, vagy az alsóbb osztályú csapatok tagjai közül. Nem kétlem, hogy az MLSZ-re és a futball jövőbeni sorsáért felelős más szervekre, tisztségviselőkre minden valószínűség szerint morális téren várnak a legkeményebb tennivalók. Dr. Südi Bertalan Jánoshalma Ügyeletes sztárstátust kreáltak Magam azok nézőpontját osztom, akik a honi labdarúgás alacsony színvonalát nem elsősorban technikai fogyatékosságoknak, hanem bizonyos visszahúzó erkölcsbeli indítékoknak tulajdonítják, következésképpen azt vallják, hogy a morális tisztaság érvényesülése a sporttevékenységben sem nélkülözhető. E tekintetben a játékos részéről a csapat teljesítményéért érzett egyéni felelősség XXXIX. 181. ♦ 1983. augusztus 1. Miért nem indítottak pert rágalmazásért? Örömmel hallottam és olvastam az MLSZ állásfoglalását, amely a sportág felemelkedését hivatott elősegíteni. Tisztelem a szövetség szándékait, de kételyeim vannak a végrehajtást illetően. Utalni szeretnék az idény végi bundákra. Felelősségre is vontak néhány egyesületet, de a vádakat az érintettek tagadták. Csak azt nem értem, miért nem indítottak pert rágalmazásért?! Nyilván azért, mert az kellemetlen lett volna a számukra. Dehát akkor miért nem büntették meg őket sokkal keményebben? Szerintem azt a gárdát, amely egy mérkőzésért pénzt ad, de azt is, amelyik pénzt fogad el, azonnal ki kell zárni a küzdelmekből. Úgy tűnik azonban, hogy erre az MLSZ-nek nincs kellő ereje. Ezt támasztja alá, hogy korábban is tett a szövetség hangzatos ígéreteket, melyeket nem, vagy csak félig váltott be. Nagyon remélem, hogy a jövőben már valóban keményebben büntet a szövetség. Persze, lehet bizonyos kényszerítő eszközökkel is segíteni a szurkolókat a lelátóról eltávolító jelenségeken. A bunda olyan dolog, mintha a moziban elárulnák, mi lesz a krimi vége! Sokan így látják a helyzetet a futballban is — érdektelenné válik, nincs miért izgulni. Úgy gondolom, ha a győzelmet 3, a döntetlent pedig továbbra is 1 ponttal jutalmaznák, kevesebb, jóval kevesebb lenne a megegyezéses eredmény. Schüller János Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 9/A. • • • A jobbító szándék valamennyi levélírónk véleményében nyilvánvaló. A véleménynyilvánítás elvét tiszteletben tartva, válogatás nélkül közöljük a leveleket, később azonban az olvasók gondolatainak összesítését tartalmazó cikkünkben visszatérünk azokra a részletekre, amelyekkel nem értünk, nem érthetünk egyet.