Népsport, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-30 / 25. szám
4 NÉPSPORT TENISZ ’83 Az elédök a rosztában Amikor a jelen köteles Abcug vagy vivát... Szájbiggyesztve szokták mondogatni, hogy a szurkoló már ilyen, temet vagy ünnepel. Igen, az embert könnyen elviszik az események, s az általuk kiváltott indulatok. Érdekes, hogy egy adott időszak sportági történéseit mérlegelve, még bizonyos idő távlatából is, nehéz elkerülni ugyanezt a hibát. Tegyünk próbát! Ha azt mondom, magyar tenisz 1983, majdnem biztos, hogy azt mondod: szomorú búcsú, csúfos kiesés a Király Kupa B-osztályából. Ha figyelmeztetlek arra, hogy a tagadhatatlanul fájó vereségsorozat teljes egészében 1984-re esett, eszedbe jut a vasárnap délutáni ünnepélyes díjátadás, s azt mondod: Temesvári Andrea révén kerek huszonöt esztendő után újra teniszező lett Magyarországon az év női sportolója! Igen, a zavaró végletek, azok teszik nehézzé a tárgyilagosnak szánt véleményalkotást. Pedig példáinkban valóban csak a felszínt kapirgáltuk meg, két olyan szélsőségről megemlékezve, amelyek között igazság szerint temérdek húron meg lehet szólaltatni 1983-at. A lényeg persze az, hogy az így keletkező „zeneműbe” ne keveredjenek disszonáns hangok. Szép, szép — illetve példáinknál maradva szép vagy csúnya — az esetleges eredmény, bennünket érdekeljen inkább az, ami mögötte van, ami kitermelte. Éltenisz, utánpótlás, tömegsport. Ez a hármas tagozódás — tagadhatatlan, a sportág jellegéből, növekvő kedveltségéből fakadóan is — a teniszben igen jól fellelhető. S mivel a soha nem látott népszerűségi hullám hozzánk is „begyűrűzött”, nem pusztán remény, hogy ez az irányzat csak erősödni fog a jövőben. A társadalmi és veterán tenisz óriási méreteket ölt, lehet-e más a közvetett következmény, mint hogy mind többen ismertetik meg a fehér sporttal csemetéjüket is?! Ha ehhez hozzáteszünk egy igazán örömteli adatot, hogy tudniillik a jubileumi célt — legyen ezer teniszpályánk ! — már erősen túlteljesítettük (a legfrissebb adatok szerint a pályaszám eléri az ezerháromszázat!), biztató a jövő. Lelki szemeinkkel már látjuk, miként tódulnak az apróságok a pályákra (túl nagy fantázia nem kell hozzá, megközelítően ez a kép ma is). S mivel — újabb örömteli adat — gyakorlatilag teljesen megszűntek az országban a fehér foltok (Tolna és Komárom után a minap Szolnok megyében is megalakult a szakszövetség), elméletileg gyerekjáték lesz a nagy tömegből a tehetségek kiválasztása. Tegyük hozzá: elméletileg... Merthogy azért nem olyan szép a leányzó. Nem megoldott ugyanis a temérdek magánpálya szakmai felügyelete, s mivel napvilágot látott egy, az érdekeltségi viszonyokat torzító rendelet — akinek sikerült... Bartos Csilla 1983-ban felküzdötte magát a világranglistára, s immár a legjobb kétszáz közé tartozik klubokban foglalkoztatott edzők nyolcvan forintot kaphatnak óránként, ugyanez a korlátozás a grk-kra és a magánpályákra nem vonatkozik, mind égetőbbé válik az edzőgond. Miután ebben a sportágban óriási a foglalkoztatási igény, egyre kevesebb az olyan megszállott, igaz sportember, aki háttérbe szorítja az anyagi szempontjait — a szakmaiak kedvéért... Ma, amikor a teniszpálya akár már diplomáciai, meg üzleti tárgyalások hangulati elősegítője, nem lehet ezt nem tudomásul venni. Mint ahogy azt is, a sportág új helyzete számos új intézkedést, mindenekelőtt új módszerek kikísérletezését igényli. Teljesen egyértelműen lépni kell az edzésfegyelemmel kapcsolatos rossz beidegződések megszüntetése érdekében, ma ugyanis elsősorban a játékos diktál. E téren nem érdemes azzal érvelni, hogy a tenisz más sportág, mint a többi. Mert annyiban más, hogy ha lehet, még nagyobb a versengés, a tülekedés, még nehezebb hát közel kerülni a tűzhöz. Következésképpen ugyanúgy fel kell építeni, rendszerbe szervezni a szakosztályi foglalkozásokat, mint másutt teszik, ugyanúgy megkövetelni a bemelegítést, az együttes ottlétet és így tovább. S az eddiginél jóval nagyobb gondot fordítani a klub- és a központi edzések összehangolására. Emiatt is számít az elmúlt év egyik pozitívumának, hogy a négyéves sportágfejlesztési terv egyik fő pontja a kettő közül máris megvalósult:László László személyében főfoglalkozású szövetségi edző irányítja a szakmai munkát a férfiaknál. A másik lényeges pont a fejlesztési tervben az, hogy — a legjobbak és az utánpótlás ma már alapkövetelménynek számító egész éves gyakoroltatása érdekében — jusson önálló fedett létesítményhez az MTSZ. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére sem halva született ötlet ez, hiszen az Olimpiai Csarnok előtti három pálya viszonylag elfogadható anyagi ráfordítással befedhető. A folyamatos foglalkoztatás — és az ehhez kapcsolódó új elem, a menedzselés előtérbe kerülése — létkérdés. Férficsapatunk fiaskója a legjobb példa annak igazolására, milyen nagy árat kell fizetni minden egyes elvesztett napért. Sokan és sokszor követelték a fiatalok szerepeltetését, erre egész a legutóbbi időkig nem került sor. Utólag is elfogadható a szövetség szakmai elképzelésének azon része, hogy a Davis Kupában mindannyiszor a lehető legerősebb gárdát küldte a porondra. A Király Kupában azonban már korábban váltani kellett volna, s attól kezdve, hogy az elsőség megszerzésére nem volt valós esélyünk, legalább a Taróczy melletti második helyen lehetőséget biztosítani a jövő embereinek. Gulyás István szokta mondani, hogy ha úgy vesszük, neki annak idején bizonyos vonatkozásban könynyű dolga volt: magyar bajnokként meghívták a nemzetközi versenyekre. Ma — így igaz — senkit nem érdekel a versenyszervezők közül, hogy Kiss Sándor például három bajnokságot is nyert 1983-ban. A továbblépéshez elengedhetetlen versenyzési lehetőséget — a Temesváriéhoz, Bartos Csilláéhoz hasonló nehéz úton — saját magának kell kiharcolnia. Úgynevezett Satel- Zíte-viadalok egész során kell helytállnia ahhoz, hogy felkerüljön a világranglistára, s ne mindenütt kelljen a caknem kilátástalan kvalifikációban szerepelnie a táblára jutáshoz ... Kiss, Guti, Zentai mögött — újabb néhány év szünettel — minden korosztályban vannak tehetségeink. Velük már a történtekből okulva kell sáfárkodnunk, ha csak nem akarunk időtlen időkig arra hivatkozni: nincs jobb. Öröm azért, hogy csakcsak kialakult egy ambiciózus, fiatal edzői mag, a reménységek (például újonc Európa-bajnok fiú párosunk!) felbukkanása már az ő munkájuk eredménye. Egészséges szemléletük lehet a biztosíték arra, hogy ami a magyar teniszsportban még a sokkal kisebb nemzetközi versengés időszakában is csak egykéknek sikerült, az talán most mások, egyidőben többek esetében megvalósul: a nagy tehetség a huszadik életéven túl is kamatozik.... Miért lenne kizárt az, hogy a magyar teniszsport a férfiak Davis és Király, valamint a nők Federation Kupájában is örömet szerezzen híveinek? Hisszük, hogy Taróczy Balázs és Temesvári Andrea sikerútja reprodukálható — kivált a feltételek szüntelen javulása közepette. Furcsa, de így igaz: az előrelépésre nem is annyira a sokat emlegetett múlt kötelez, mint a jelen. Tölgyes Péter a Randevú a Pilisben A kíváncsiság húzatta fel velem a vekkert, vasárnap hat órára. Azt akartam megtudni: vajon egy olyan monstre túra után, mint amilyen január 21-én zajlott — az Olimpiai ötpróba téli csúcstúrája —, amelyen közel tizennégy ezren álltak rajthoz — lesznek-e résztvevők? Hiszen az időjárás nem kedvez, s a Népszava, a SZOT testnevelési és sportosztálya és a Magyar Természetbarát Szövetség által meghirdetett akció legfeljebb egy emléklapot ígért a vállalkozóknak a Népszava emléktúrán. Meglepetés ért. Pomázon, a rajthelyest egyikén, alig fértem az eligazítók mellé. Ifjak, többségében szakmunkástanulók vették körül Kovács Dezsőt, a BTSZ ifjúsági bizottságának vezetőjét, aki immár lassan két évtizede szervezi a fővárosi középfokú tanintézetek diákjainak turizmusát. — Kollégistáink között folyik a verseny — mondta. — A cél, hogy ilyenkor, télvíz idején is kivigyük a gyerekeket a természetbe. Verseny folyik a kollégiumok között, melyik tud több szakmunkástanulót mozgósítani egy-egy sportrendezvényre. Nos, ez a mai nap sem sikerült rosszul, hiszen ezernél több szakmunkásjelölt adta le a nevelését... Szavait igazolandó, Bujtor Sándor, a FŰSZER kollégiumának nevelő tanára lépett mellénk, s közölte: — Éjszakaiügyeletet tartottam, de a gyerekek anynyira akartak kirándulni, hogy nem tudtam ellenáll- ni. Hatvanad magammal tesszük meg az utat a Lajos-forrásig ... Aztán nekivágtak a kilenc kilométeres távnak. Szentendrén, a másik rajthelye felnőtt természetbarátokat várt az MTSZ karszalagos vezetője, Gyer Ián Győző, aki egyebek között, annak idején a Népsport túrájának is egyik szervezője, vezetője volt. — Nem tudom, hányan jövünk össze. Busszal megyünk fel Lajos-forrásra, s onnan gyalog jövünk vissza Szentendrére. Közben, az érdeklődőknek felelevenítem a hetvenegynéhány esztendő történetét. Azt, hogy az egykori nyomdászok, a TTE tagjai itt, s ezen az útvonalon vezették első túráikat — vázolta a programot a hetedik ikszen jóval túl lévő, közismert túravezető. Fiatal ember, feleségével, s két kis gyermekével hallgatja a beszélgetést. Félénken teszi fel a kérdést: — Magukkal tarthatunk? — Természetesen. A túra nyílt, mindenkit szeretettel várunk — jelenti ki az ősz „mester”, Gyelán Győző. A kérdező, Dudás János megnyugodva veszi tudomásul. Aztán elmondja, hogy az újságokból, a rádióból értesült az eseményről, s mert Békásmegyeren, a lakótelepen élnek, úgy döntött: indul a túrán. Méghozzá családostól. S ha kedvező tapasztalatokat gyűjt, akkor a jövőben minden ilyen rendezvényen részt vesz ... Az egyik csoporttal vágunk neki a Pilisnek, a megkapóan szép erdei ösvényeknek. Csodálatos a táj. Zúzmarától roskadoznak a fák, a hótakaró szűziesen fehér. Szerencsénk van: vaddisznópár csörtet, kicsivel tovább őzcsapattal nézhetünk farkasszemet. Ilyen tájképet festeni is aligha lehet: giccsfestők vásznára kívánkozik. A célban, a Lajos-forrási turistaháznál már egymásnak adják a kilincset az emléklapgyűjtők. A Magyar Posztóból, az Ikarusból, az Izzóból, a Ganz-Mávagból, a különböző szakmunkástanuló intézetekből és kollégiumokból adtak itt egymásnak randevút az érdeklődők. Kovács Lajosnak, a TTE egykori főtitkárának, a Népszava-emléktára egyik szervezőjének mindenkihez van néhány kedves szava. Emlékezik az elődökre, történeteket mesél a múltból, közben arra is jut ideje, hogy elárulja: hol lehet kapni forralt bort, megfelelő falatokat... Megérkezik dr. Eperjesi László, a SZOT testnevelési és sportosztályának vezetője is. Bizakodva néz körül, és megjegyzi: — Ez a rendezvény is azt igazolja, hogy hagyománytisztelő és hagyományteremtő programokra van szükség, s az emberek szívesen, örömmel jelennek meg. Az kellene, hogy egyetlen hétvége se legyen szabadidős sportrendezvény nélkül. Akkor talán több lenne a rendszeresen sportoló! Egyetértünk. Sőt, már a korai kelést sem bánom. (V. GY.) XI. 25. ♦ 1984. január 30 Górcső alatt a lakóhelyi sportélet A jeges út ellenére pontosan érkezett az a 47 lakóterületi testedzéssel foglalkozó sportvezető Dunavarsányba, aki az ország különböző városaiból jött össze, hogy kicserélje tapasztalatait és felkészüljön az idei feladatokra. A tanácskozást a hagyományokhoz híven, az OTSH szabadidősport és turisztikai főosztálya szervezte, az előadásokat pedig a tömegsportosztály munkatársai tartották. Értékelték az 1983-as munkát és vázolták az idei feladatokat. A tervek során a sporttanfolyamok szervezése, a kevesek által ismert és igénybe vett tornatermi lehetőségek is szóba kerültek. Ezt követően az Edzett ifjúságért mozgalomról, az Olimpiai ötpróbáról és a Játssz velünk akcióról tájékoztatták a megjelenteket. Az MTSZ főtitkára a lakóterületi természetjáró szakosztályok alakítását sürgette és módszertani tanácsokat is adott. Nagy érdeklődést váltott ki az új jogszabályokról, valamint a költségvetési és pénzügyi lehetőségekről elhangzott tájékoztatás. Az előadások után az „így csináljuk mi” tájékoztatók sorozata következett, amely afféle tapasztalatcserének számított. Ringeisen András, a salgótarjáni Kistarján városrész lakóterületi sportvezetője büszkén sorolta az 1981-ben alakult SE eredményeit, gyarapodását. Varga József, a Bp. XIII. ker. ATTE ügyvezető elnöke az egyesület szolgáltató tevékenységéről tartott nagy sikerű előadást. Mészáros Gyula, a kiskunfélegyházi Petőfi SE elnöke, testnevelő tanár a nyitott iskola példáját mutatta be: felsorolta a Petőfi városrész lakóinak sportlehetőségeit. A békéscsabai József Attila lakótelepről Lovas István sem jött üres kézzel. Azt bizonyította be, hogy miként lehet — nagyrészt társadalmi munkával — jól szervezni a 750 ezer Ft évi költségvetéssel gazdálkodó SE munkáját. A sportcsoportot tömörítő szolnoki lakóterületi SE képviselői, Tenyeri István és Tóth Sándor, ismertetőjüket filmvetítéssel egészítették ki. Bemutatták a több ezer fiatalt és felnőttet mozgósító Sportnapjaikat. Dunaújvárosban három hónappal ezelőtt két lakóház úgy döntött, hogy sportegyesületet alakít. Németh Imre elmondta, hogy a lakók most 50 Ft tagdíj ellenében szabadon használhatják a nemrégiben átadott kondicionáló termet. Majd folytatódott tovább: Érd, Siófok, Szigetvár, Budapest Józsefváros küldötte ismertette a lakóterületi klub tapasztalatait. A tanfolyam befejezéseként fórum következett. A feltett kérdésekre dr. Hegyi Ferenc, a HNF OT, Bihari László, a SZOT, Salga Péter, a KISZ KB és Marthy Gábor, az OTSH képviseletében válaszolt. Az idei feladatokat Marthy Gábor, az OTSH osztályvezetője ismertette. A legfontosabb teendő: a városok többségében alakuljanak meg a lakóterületi SE-k. Feladatuk újszerű, nem tűri a maradi szemléletet. Az egyesületeknek a lakók igénye szerint kell dolgozniuk. Minél több sportversenyt, testedzési alkalmat kell kínálniuk, s ezeket célszerű kulturális programokkal is kiegészíteni. Mégpedig annak érdekében, hogy minél többen és minél rendszeresebben sportolhassanak a lakosság köréből. Az SE-k többsége már eddig is jórészt önfenntartó volt. Ezt a helyes gyakorlatot kell a jövőben is folytatni, igényelve az illetékes tanácsok támogatását. (hg.) Nem igazi tél a tél hó nélkül. Amikor hullani kezd, kipirul a gyerekek arca, valami rakoncátlan nyüzsgő-mozgó hangulat vesz erőt rajtuk. Lehet hancúrozni, kitörni a szabadba ... örülnek a hónak a gyönyörködni vágyók: „Nincs szebb a fehér tehertől roskadozó zöld fenyőknél !...” „Ha a pilleként szállongó hókristályokat nézem, felemelő könnyedség fog el.. Odahúzzák székeiket az ablak elé az idősebbek. Hó... ha fehérleni kezd a szemközti háztető. Főleg, ha jó meleg a szoba, s elmerengenek a természet változékonyságán ... Akadnak, akik bosszankodnak. Már a hó esésekor a locs-pocsra gondolnak, az eltakarítását jelentő munkára, a cipőtalpakról a fényes padlóra és a szép szőnyegre folyó tócsákra... A vérbeli sportolók pedig egészen furcsán fogadják a havat. Egészséges lelkületű, edzett emberek lévén első látásra örömmel üdvözlik. Aztán átvillan rajtuk a tény: mennyivel nehezebb lesz futni a hóban! Egy pillanatra elkomorul az arcuk, majd enyhülnek a vonások: amennyivel nehezebb futni a hóban, annyival értékesebb az alapozó munka... A célt tisztán látó, a sikert akaró értelemé lesz az érzelmeket befolyásoló hatalom.