Népsport, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

XI. 51. ♦ 1984. március 1 JE3 Labdarúgás KIVERTE A KUPAVÉDŐT Bp. Honvéd—VI. Dózsa 2-1 (1-0) Megyeri út, 12 000 néző. Vezette: Nagy B. (Brigin, Szi­lágyi). Bp. Honvéd: Andrusek — Sállai, Nagy, Garaba, Tóth — Gere, Gyimesi, Dajka, Détári — Bodonyi, Esterházy. Edző: Komora Imre. VI. Dózsa: Szendrei — Sserédi, Kovács J., Sarlós — Ko­vács B. Kardos, Kisznyér, Tóth­ J. — Kiss, Törőcsik, Fe­kete. Edző: Temesvári Miklós. Csere: Kovács B. helyett Dékány a 63. percben. Gólszerző: Dajka a 38., Dajka a 76., Dékány a 90. perc­ben. Sárga lap: Nagy a 29. percben. Szögletarány: 7:3 (0:2) a Bp. Honvéd javára. A 7. percben Kiss kiváló labdával szöktette a középen kiugró Törőcsiket, a közép­csatár a 16-oson belül Gara­­bával és Sallaival ütközött és a földre huppant. A hazai szurkolói­: — nem is alapta­lanul — 11-est reklamáltak, a játékvezető azonban to­­vábbot intett. Tíz perc múl­tán Törőcsik tört előre nagy lendülettel, majd véletlenül fejbe rúgta a becsúszó Nagy Antalt. A kispestiek közép­pályása csak két perc ápolás után tért vissza a pályára. A 19. percben Gyimesi Bo­­donyit szöktette, a csatár gólhelyzetbe került, de tíz méterről a kivetődő Szend­­reibe lőtt. A labda kipattant a kapusról, Gyimesi ismétel­hetett, azonban a jobb ka­pufa tövére bombázott, s a lila­ védők felszabadítottak. A 25. percben f­ekete leszerel­te Nagyot, de 15 méteres lö­vését Andrusek bravúrral ki­ütötte. Három perc múlva Esterházy Détárit hozta gól­helyzetbe, a középpályás azonban tíz méterről az is­mét bravúrosan közbeavatko­zó Szendreibe lőtt. A 29. percben Nagy Fekete bukta­tásáért kapott sárga lapot. A 38. percben következett a piros-fehérest harmadik százszázalékos gólhelyzete: Bodonyi szöktette a balösz­­szekötő helyén villámgyorsan kiugró Dajkát, a középpá­lyás kissé kisodródott, de 8 méterről biztosan lőtt a te­hetetlen Szendrei mellett a kapu közepébe. 1-0 SZÜNET UTÁN az 50. percben Kardos Ko­vács Bélát indította jó hely­zetben, ő azonban lövés he­lyett az átadást választotta, így a h­onvéd­ védők felsza­badítottak. Az 57. percben Bodonyi — Esterházy kény­szerítő után az utóbbi került jó helyzetbe, tízméteres lövé­sét azonban Szendrei kiütöt­­te.­ A 64. percben Herédi passzolt a jó helyzetben álló Kiss elé, aki azonban nem lőtt, s a kispesti védők is­mét felszabadítottak. Többet birtokolta a Dózsa a labdát, a szervezetten védekező pi­ros-fehérek ellentámadásai azonban veszélyesebbek vol­tak. A 70. percben Esterházy, Gere, Détári volt a labda út­ja, a középpályás 14 méteres, erős lövését Szendrei hárí­totta. Két perc múlva Ester­házy hozta magát gólhelyzet­be Herédi mellett, lövését azonban — mint már annyi­szor — megint a Dózsa kapu­sának kellett bravúrral há­rítania. A 72. percben Esterházy most már kiválóan összpon­tosított, igaz ekkor nem a gólszerzésben, hanem a hely­zetbe hozásban jeleskedett, kitűnő labdát tálalt a jobb­­összekötő helyén jó ütemben kiugró Dajka elé, aki 10 mé­terről laposan a kapu jobb oldalába lőtt. 2-0 A hátralévő perceikben az Ü. Dózsa nagy erőfeszítése­ket tett a gólszerzésért, ez azonban csak a 90. percben sikerült, amikor Törőcsik jobb oldali beadását középre fejelték ki a Honvéd védői, s Dékány 16 méterről egyből a jobb felső sarokba bombá­zott. 2-1 A legvégére is maradt iz­galom, mert egy perc múlva Fekete került gólhelyzetbe a kaputól 8 méterre, ám a csa­tár a balösszekötő helyéről kissé kisodródva a bal kapu­fa mellé lőtt. Ami nem sikerült a Hon­­védnak a tavalyi MNK döntőjében, most bejött ide­gen pályán az Újpesti Dó­zsa ellen. Aligha lehet két­séges a mutatott játék alapján, hogy — noha a vé­gére kiélezetté vált a küz­delem — ezen a mérkőzé­sen a­, kispestiek minden csapatrész­ükben jobb telje­sítményt nyújtva megérde­melten verték ki a tavalyi kupagyőztest idegen pályán is. Céltudatosabban ját­szottak, ez leginkább ab­ban mutatkozott meg, hogy nagyon szervezetten véde­keztek, nemcsak a hátvé­dek, hanem a középpályá­sok is nagyon ügyelték a rájuk bízott területet, a megszerzett labdákkal pe­dig villámgyors ellenakció­kat vezettek. Így a piros­fehérek kéttagú csatársora jóval több veszélyt jelen­tett az ellenfél kapujára, mint a lila-fehérek három támadója. A döntőnek azonban még­sem a tudatosabb játék, ha­nem a nagyobb elszántság bizonyult. Ezen a találko­zón a kispestiek sokkal jobban akarták a győzel­met. Látszott rajtuk, hogy nem ismernek elveszett labdát, harcosan küzdöttek, az elöl lévők, ha kellett, akár tucatszor is villám­gyorsan beindultak az üres területekre. Erőszakosab­bak, harcosabbak voltak ezen az estén a Honvéd já­tékosai, olyannyira, hogy — a végén szorossá vált eredmény ellenére — va­lószínűleg a hazai szur­kolókban sem maradt ké­tely: a Bp. Honvéd meg­érdemelten jutott az MNK következő fordulójába. Az Újpesti Dózsának nemigen ment ezen a találkozón, de ezért inkább csak önmagu­kat hibáztathatják, mivel istenigazából csak akkor vetették magukat a küzde­lembe, amikor a vendégek már alaposan elhúztak. A lila-fehéreknek alaposan ki kell használniuk a hátra­lévő időt az Aberdeen el­leni KEK-mérkőzésig, ha meg akarják ismételni a kölniek elleni bravúros tel­jesítményüket. Jó: Sallai, Nagy, Garaba, Gyimesi, Dajka, Détári, Es­terházy, ill. Szendrei, Kovács J., Fekete. Komora Imre: — Nagyon színvonalas mérkőzést vív­tunk a Dózsával, őszintén megvallva engem is megle­pett, hogy ilyen jó játékkal sikerült legyőznünk az V. Dózsát. Teljesítményünk ér­tékét növeli, hogy idegen pá­lyán értük el ezt a szép si­kert. Temesvári Miklós: — Jól játszott a Honvéd mi pedig, valamivel elmaradtunk a vá­rakozástól.. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a játék ké­pe alapján a döntetlen reá­lisabb eredmény lett volna. Szabó Illés Ebből az­ összecsapásból ugyan Törőcsik került ki győztesen, a Megyeri úti mérkőzés hőse mégis a két gólt szerzett Dajka (a földön) lett NÉPSPORT 3 MNK FTC—Pécsi MSC 3-1 (0-1) Üllői út, 15 066 néző. Vezette: Maszk­ó (Kormai, Lo­vassy). FTC: Zsiborás — Szántó, Haas, Takács — Deák, Rab, Koch, Rubold — Murai, Kerekes, Pogány. Edző: Vincze Géza. Pécsi MSC: Bodnár — Kónya, Torna, Schulteisz, Brez­­niczky — Dárdai, Kótsa, Gallai, Lőrinc­, — Nagy, Mészáros. Edző: Rónai István. Csere: Deák helyett Ebedli a szünetben, Dárdai helyett Czérna a 60. percben, Kónya helyett Hé­fi a 69. percben, Koch helyett Szabadi a 83. percben. Gólszerző: Nagy a 45., Kerekes a 66., Pogány a 68., Kerekes a 84. per­cben. Sárga lap: Gallai a 52. percben. Szögletarány: 15:2 (7:2) a FTC javára. A futballra kiéhezett, szép számú szurkolóseregnek csak­ az 5. percig kellett várnia az első, tavaszt idéző jelenetre: Kónya a 11-es pont tájékán, ügyetlenül a magasba fejel­te a labdát, Pogány egyből lőtt, ám Bodnár bravúrral a léc alól szögletre mentett. Jóformán kizárólag a pécsiek térfelén folyt a játék, egy­másután alakultak ki a jobb­nál jobb gólhelyzetek a ven­dégek kapuja­­ előtt. A 12. percben Koch jobbról reme­kül csavarta középre a lab­dát, ahol Pogány emelkedett a legmagasabbra, éles feje­sét azonban Bodnár látvá­nyos vetődéssel ütötte szög­letre, majd rögtön ezután Koch közeli perdítését spár­gázta az alapvonalon túlra a pécsi kapuvédő. A félidő derekán a jobb­összekötő helyén, mintegy 18 méterről szabadrúgáshoz ju­tottak a ferencvárosiak. Po­gány futott neki a labdának, és ballal nagy erővel a bal felső saroknál a két kapufa találkozási pontját találta te­libe. Ezután rövid egymás­utánban az egyébként fel­tűnő igyekezettel játszó fe­rencvárosi balszélső akár mesterhármast is elérhetett volna, ám rendre hibázott. És ahogy az már lenni szo­kott, a félidő utolsó másod­perceiben a harmadik vala­mirevaló pécsi ellenakció vé­gén a piros-feketék megsze­rezték a vezető gólt! Ügyes bal oldali adogatás után Brez­­niczky az alapvonal közelé­ből laposan középre adott, és az őrizetlenül érkező Nagy az ötösről biztosan helyezett a tehetetlen Zsiborás mellett a hálóba. 0-1 SZÜNET UTÁN nem sokkal Rab hatalmas bombáját ütötte ki villám­gyors mozdulattal Bodnár, majd az 52. percben a Ko­­chot lerántó Gallai kapott , joggal sárga lapot. Két perccel később ritkán látha­tó tűzijáték alakult ki a pé­csiek kapuja előtt. Kerekes nagyerejű lövése Bodnár ke­zén jócsikán lelassult, ám még így is gólba tartott, amikor az utolsó pillanatban­ Schusteisz röviden menteni tudott. A labda Murai elé perdült, a szélső tíz méter­ről egyből lőtt,­­de labdája a bal kapufáról levágódott, s végül Bodnár rá­vetődéssel hárított. A 63. percben aztán góllá érett a nagy ferencvárosi nyomás. Pogány egy nagysze­rű csel után balról maga­san remekül ívelt középre, és a Schultersszel a nyaká­ban érkező Kerekes magas­ra ugorva, 4 méterről a gól­vonalon ragadt Bodnár mel­lett a bal felső sarokba fe­jelt. Alig telt el két perc, ami­kor Hubold ívelt a bal olda­li partvonal közeléből a pé­csi kapu elé, és a nagy len­dülettel érkező Pogány előre­vetődve, nyolc méterről, a kapu bal oldalába fejelt. 2-1 Ezután Rubold 25 méteres, bődületes erejű lövése a ke­­resztlécről vágódott a kapu mögé, majd a 84. percben végleg eldőlt a továbbjutás kérdése. Pogány a balösszekötő he­lyéről, 17 méterről, erőteljes, félmagas lövést eresztett meg. A vetődő Bodnár ügyetlenül, pontosan a szemfüles Kerekes elé ütöt­te a labdát, aki az ötösről rutinosan a hálóba pöccin­tett. 3-1 Több mint egy órán ke­resztül dermedt csend ül­te meg ezen az estén a zöld-fehérek „feltámadá­sát" állító népes ferenc­városi szurkolósereget. Ami azt illeti, a fővárosi együt­tes híveinek sokáig min­den okuk meg volt az ije­delemre. Kedvenceik ugyanis hosszú ideig meg­lehetősen keveset mutattak a várva várt korszerű tá­­madófutballból. Főként az első félidőben nagyon kiismerhető volt a Ferenc­város játéka, mivel első­sorban sablonos, kapu elé ívelgetésekkel próbálkoz­tak. A pécsiek biztonsági játékra törekedtek, en­nek megfelelően — átadva a pálya nagyobbik részét — behúzódtak kapujuk előterébe és szervezetten, nagy odaadással játszottak. A szünet előtti másodper­cekben váratlan ellenakció révén szerzett góljuk pedig kifejezetten izgalmassá, ér­dekfeszítővé tette a folyta­tást! A második játékrészben a zöld-fehérek — részben Ebedli beállításának kö­szönhetően — lényegesen nagyobb sebességre kap­csoltak, és két perc alatt sikerült is eldönteniük, ki jut tovább. A ferencváro­siak vezető gólja után ugyanis a vendégei­ szem­mel láthatóan feladták a harcot, alaposan el is fá­radtak, és bár csak 21 perc­nyire álltak a nagy bra­vúrtól, végül meg kellett hajolniuk az elsöprő len­dülettel, nagy lelkesedéssel rohamozó Ferencváros előtt. Jó: Haaz, Rab, Kerekes, Pogány, Ebedli, ill. Torna, Róth. Vincze Géza: — Boldog vagyok, hogy a csapat a ne­héz időszakban is bebizonyí­totta, nemcsak fizikai, ha­nem jókora lelki tartalékkal is rendelkezik. Rónai István: — Azt hi­szem, nincs okunk szégyen­kezni, becsülettel helytáll­tunk az Üllői úti fellegvár­ban. Talán, ha nem olyan gyorsan kapjuk a második gólt, jók lehettünk volna a hosszabbításra . . . Zsiday István 1-1 POGÁNY -­ gólpassz és gól Tatabánya—ZTE 2-1 (0-1) Tatabánya, 2600 néző. Vezette: Hartmann (Eőry, Ádám). Tatabánya: Dombai — Mészáros, Lakatos, Udvardi, Szabó L. — Barabás, Fükő, Hermann — P. Nagy, Plotár, Schmidt. Edző: Dalnoki Jenő. ZTE: Balázs — Varga, Kereki, Major, Konrád — Tö­rök, Galántai, Czigány, Péter — Házi, Gass. Edző: Gellei Imre. Csere: Schmidt helyett Weimper a 21., Konrád helyett Kovács a 66., Fükő helyett Dupai a 70., Házi helyett Sí­pos a 76. percben. Gólszerző: Péter a 23., Weimper az 50., Fükő a 68. percben. Szögletarány: 5:3 (0:2) a Tatabánya javára. Már az első percekben több gólhelyzet alakult ki a ven­dégek kapujánál, de sorra kimaradtak. Váratlanul szer­zett vezetést a vendégcsapat, a 23. percben, amikor Péter a felezővonal tájékán meg­szerezte a labdát, nem látott társat, akihez továbbíthatott volna, ezért megiramodott. A Bányász-védők hátráltak, közben Dombai kifutott ka­pujából. A válogatott játékos lövése a kapuvédőről lepat­tant, újra Péter elé, aki kö­zelről a hálóba továbbította. 0-1 SZÜNET UTÁN az 50. percben egyenlített a Tatabánya. Lakatossal szem­ben szabálytalankodtak a fe­lezővonalnál. A sértett rúgta szabadrúgásból kapu elé a labdát, Weimper az 5-ösön jó ütemben ugrott fel, és fe­jéről a labda a bal alsó sa­rokba jutott. 1-1 A győztes gólt a 66. perc­ben érték el a hazaiak. Her­mann bal oldali partdobását Weimper hátrafelé átfejelte Balázs fölött, a labda,a vé­dők gyűrűjében Fükő elé hullott, aki három méterről a hálóba helyezett. 2-1 A 80. percben Barabás a találkozó legnagyobb helyze­tét ügyetlenkedte el, amikor 16 méterről az üresen ha­gyott kapu mellé lőtt. Lendületesen kezdtek a bányászok, egymás után dolgozták ki a jobbnál jobb helyzeteket, de Balázs ka­puját nem tudták bevenni. Ebben az időszakban több jó lövés a védőkön akadt el. Péter jó helyzetfelisme­rése után egy időre válto­zatosabb, érdekesebb lett a játék. Szünet után nagyobb se­bességre kapcsolt a Tata­bánya, a gyorsan elért egyenlítő gól után teljesen átvette a játék irányítását, s csak idő kérdése volt, hogy mikor szerez újabb gólt. A vezető gólt köve­tően is sokáig nyomasztó fölényben játszottak a ha­zaiak, s ha jobban össz­pontosítanak, még nagyobb különbségű győzelmet ér­hettek volna el. Jó: Dombai, Lakatos, Weim­per, ill. Galántai, Gass, Janka Lajos Következik.. • AZ MNK legjobb négy csapata közé jutásért má­jus 2-án játszanak, a dön­tőbe kerülésért pedig május 9-én mérkőznek. A kupafi­nálé júliu­s 9-én lesz.

Next