Népsport, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
XL. 1. ♦ 1985. január 3. labdarúgás ! V/l 4PSZ Zalaegerszegen most büszkék a csapatra 10, 11, 8, 10, 9, 14, 13, 5, 13, 11, 15, 8, 5 . . . Ez az első pillanatban rendszertelennek tűnő számsor azonnal értelmet kap, ha tudjuk: a ZTE tizenhárom éves NB I-es pályafutásának őszi helyezési számait jelenti. Nem kell hosszú vizsgálódás ahhoz, hogy azonnal lássuk, a zalaegerszegiek általában a mezőny harmadik harmadához tartoztak, sőt néhányszor kifejezetten rossz helyen álltak, a mostani jó helyezéshez hasonlót pedig csak egyszer, 1979 őszén értek el. De hogyan is peregtek az események a szeptemberi idénynyitótól december 5-ig. Az egerszegiek az elmúlt bajnokságban a 7. helyet szerezték meg maguknak, s célul többek közt a stabil középcsapattá válást tűzték maguk elé az 1984-es évre. Úgy vélték, ehhez a téli szünetig legalább 16 pontot kell szerezniük. Ám a pontok gyűjtögetése váratlanul vontatottan indult, mert a debreceni nyitányon már egy majdnem megnyert mérkőzés fordult visszájára, aztán otthon a Tatabánya ellen csak félsiker született, s bár igaz, hogy ezt követően Pécsett pontot raboltak, majd Zalaegerszegen teljes biztonsággal verték meg az addig százszázalékos FTC-t, vereség következett Csepelen, majd saját pályán a Bp. Honvédtól. Hat mérkőzésen tehát mindössze négy pont gyűlt össze s ez bizony nagyon távol állt a tervezettől. Ésszerűen fiatalítottuk , ekkor állt be a nagy fordulat. Imponáló győzelem Egerben, aztán a Vasas, majd a SZEOL AK hagyta mindkét pontot a zalai városban s bár ezután Szombathelyen igen gyenge játékkal vesztettek, az utolsó öt mérkőzésen veretlenek maradtak, hét pontot szereztek s ebből kettőt az első helyen álló Videoton, egyet a Rába ETO volt kénytelen Zalaegerszegen hagyni, kettő pedig a Hungária úton került Soósék tarsolyába. A bajnoksággal párhuzamosan zajlott az MNK s a ZTE szép sorjában itt is biztosan vette az akadályokat, így jelenleg a legjobb 16 között várhatják a folytatást. A teremtornán elsők lettek a pécsi csoportban, a döntőn pedig az ezüstérmet szerezték meg. Az eredményeket tekintve igazán kielégítőnek, sőt jónak mondható az őszi szereplés. De mint ahogyan egy mérkőzés félidejében nem mondható ki a végeredmény, úgy a bajnokság szünetében is a folytatásra kell koncentrálni s elsősorban azt kell nézni, vannak-e alapok a további sikerekhez és fel kell tárni, hol követtek el hibát, hogy azokon okuljanak. Ebben a szellemben mondta el Gellei Imre vezetőedző visszaemlékező monológját: — A jó szereplés talán legfontosabb tényezője a megfelelő játékosállomány. Ez minden évben változik, s ilyenkor arra kell törekedni, hogy a személycserék törést ne okozzanak. Nos, nálunk is elég nagy volt a fluktuáció. Kereki külföldre szerződött, Pecsics bevonult, Major és Csepregi más klubhoz igazolt, s nem sokkal az idénykezdet után Házi is eltávozott tőlünk. Két játékost igazoltunk, Pécsről Nagy Imrét, Keszthelyről Nagy Tamást. A változások következtében a hátsó alakzatnál keletkezett gondunk, hiszen egyszerre nélkülözni Kereket és Pecsicset — különösen, amikor Varga hosszú időre harcképtelenné vált — nem volt könnyű dolog. Szerencsére azonban Csepregi II és Török — akinek a leghátsó alakzatban való szereplése szükségmegoldás volt — Péterrel, Vargával és később a fiatal Molnárral jól megoldotta a kérdést A középpályán Soós, Galántai és Czigány mellett Nagy Tamás is sokszor helyet kapott, s feladatát megelégedésre látta el. Ám itt van Nagy Imre, aki az ősz vitatott témája lett, hiszen korábbi teljesítményét meg sem közelítette. Tavaly például a Népsport rangsorában a 95. volt, most a 170. helyen áll. A hosszabb távon való jó szereplés sarkköve az ésszerű fiatalítás. Erről ezt mondta az edző:— Amit tettünk a fiatalítás terén, nem volt túl látványos, de igen hasznos. Az ősz folyamán először játszott NB I-es mérkőzést Nagy Tamás, a saját nevelésű Molnár László és Rózsa László, sőt néhány percig pályán lehetett a még ifjúsági Kovács József is. Mellettük és a már szintén befutott fiatal Czigány mellett többször és hasznosan játszott a már korábban bemutatkozott Farkas Csaba és Kovács Sándor is. Még a fiataloknál maradva, leszerelés után visszatért hozzánk Takács Jenő és Sipos Sándor, akik ugyan még nem illeszkedtek „vissza” teljesen a csapatba, de biztos, hogy számíthatok rájuk. E felsorolás, azt hiszem, bizonyítja, hogy a fiatalítás kérdése nálunk nem sikkad el, nem formális csupán. Persze ezért van itt tennivaló, nevezetesen az, hogy a fiatalok legtöbbjét a labdarúgás iránti alázatra kell nevelnünk. Mit értek ez alatt? Tudatosítani kell bennük, hogy csak a kitartó munka vezethet eredményre, türelmesnek kell lenniök mindaddig, amíg igazán be nem érnek az állandó csapattagságra. S ha már a korosztályos problémáknál tartunk, van még egy megjegyzésem : igazában csak akkor lehet eredményes egy csapat, ha a fiatalok és az idősebbek megértik egymást. Nagy a felelősség tehát a tapasztaltabb játékosokon is. És itt igazán szerencsém van, mert Soós, Gass, Balázs, Galántai, Török és Péter igazi partnereimmé váltak. Segítik fiatalabb társaikat, meghallgatják elgondolásaimat, véleményt mondanak, javaslatokat tesznek, amelyekből természetesen én is sokat meríthetek, összegezve: az idősebbek és a fiatalok szerencsés ötvözete található nálunk. S ha már itt tartunk, elmondom, szerencsés összetételű a szakvezetés is. Szabó Rezső pályaedzőben, Bolemányi János kapusedzőben, dr. Tóth Sándor orvosban, Fehér Imre gyúróban és Hajmási Ferenc rehabilitációs edzőben olyan társakra leltem, akik mindig és mindenben sokat tesznek a csapatért. Emellett a technikai vezetés, együttműködve az egyesületi irányítással, minden fontos gondunkat megold. — Az 5. hely, valamint az MNK- ban és a teremtornán való szereplésünk valóban elégedettséget keltett, de ez természetes is. Kijelenthetem azonban, ez a kellemes hangulat nem csaphat át önteltségbe vagy nyugalmi állapotba. Erre gondosan ügyelek magam is és így tesznek vezetőtársaim is. Pihenőnk kevés volt, hiszen az alapozás előtt részt vettünk egy nürnbergi teremtornán is. Bizton remélem, hogy játékosaim helyesen ítélik meg helyzetüket, s most már azért is dolgoznak, hogy jó pozíciójukat megtartsák. Valóban jó a ZTE helyzete , pillanatnyilag. Mert ha a táblázatra néznek, el kell gondolkodniok. Rendkívül tömör a mezőny, a 10. helyezettől csupán két pont választja el őket. Egyetlen kisiklás, váratlan kudarc elég a látványos zuhanáshoz. Ráadásul olyan csapatok is vannak az egerszegiek nyomában, mint például az Újpesti Dózsa vagy a Tatabánya, s arra is kell számítaniok, hogy olyan együttesek, mint a Vasas vagy a Ferencváros nem nyugszik bele Őszi helyzetébe. A várható kiélezett harc adja a kérdést: az 5. hely a csúcsot jelenti-e a ZTE számára ? Egyetlen kisiklás nagy gondokat okozhat Gellei Imre szavaiból arra lehet következtetni, hogy a ZTE házatáján nagy az elégedettség és minden a legnagyobb rendben van. Kétségtelen, ez az együttes az őszi megrázkódtatásoktól, nagyobb kisiklásoktól mentesen, nyugodt körülmények között, eredményesen zárta és jóknak látszanak azok az alapok, amelyeken tovább lehet építkezni. De ilyenkor szokott leselkedni a legnagyobb veszély: vajon a szép sikerek, a sok dicséret, erkölcsi és anyagi elismerés nem okoz-e bajt, nem száll-e a dicsőség egyes játékosok fejébe, nem veszik-e könynyen a jövő feladatait? Azértis jogosak e kérdések, mert volt rá példa, nem is olyan régen, hogy az őszi idényt az 5. helyen záró csapat végül is kiesett a bajnokságból! Ezekre az aggályokra ez volt a szakvezető válasza: A szurkolók becsülik a csapatot Erre Pados Zoltán, a labdarúgószakosztály elnöke adott választ: — Sok minden történhet a következőkben. Elsősorban arra törekszünk, hogy a nyáron magunk elé tűzött célt, vagyis a középmezőnyben való bajnoki befejezést teljesítsük. Mégis úgy gondolom, hogy nem feltétlenül jelenti a csúcsot, amit eddig elértünk. Csapatunknak van tartása, nagy vereség, a Honvédmeccset leszámítva, nem ért bennünket, idegenben háromszor kaptunk ki, mindig 11-esekkel, bár az is igaz, nyertünk is ilyen módon. Lehet, hogy csak vágyálom részemről, de el tudom képzelni még egy hellyel való előbbre rukkolásunkat, s azt sem tartom lehetetlennek, hogy az MNK-ban túlszárnyaljuk eddigi önmagunkat. Nagy jelentősége lenne egyesületünk számára, ha a labdarúgók is bekapcsolódnának a nemzetközi vérkeringésbe. Ezt leghamarabb az MNK révén érhetnénk el. A zalai klub vezetői gyakran hangoztatják, hogy közönségük jó kiszolgálása elsőrendű feladatuk. Az őszt tekintve úgy tűnik, hogy ez egyre nagyobb sikerrel jár. Bár hazai környezetben elvesztettek öt pontot, nem érheti vád a csapatot amiatt, hogy ne küzdött volna teljes erővel, akarattal és odaadással mindenki minden mérkőzésen. Sikerült száműzni az elmúlt években olyan gyakran elhangzott füttykoncerteket, s ha a csapat biztatása még nem is a régi, annyit elértek, hogy a szurkolók becsülik a csapatot, nem közömbös számukra, mi történik a játékosokkal. Annak is örülnek, hogy az egyre nagyobb tekintélyt kiharcoló magyar válogatottnak Péter Zoltán tagja lehet. Figyelemmel kísérik azt is, hogy a ZTE-ből kik és hányan játszhatnak a különböző korosztályos csapatokban. A közönség csapat felé fordulásának legbiztosabb jele, hogy lényegesen magasabb volt az átlagnézőszám, mint tavasszal, vagy az előző őszön. Ez pedig kihat a játékosok minden irányú érdekeire. Nyugalmas, eredményes ősz után hasonló tavaszt várnak Zalában. Úgy tűnik, ennek elérését a ZTE nem bízza a véletlenre. Gondi Béla NÉPSPORT 3 Havas délelőtt a Üllői úton Első pillantásra semmiben nem különbözött ez a szerda délelőtt az Üllői úton a szokásos munkanapokétól. Az öltözőben a jól ismert zsongás, viccelődés fogadta a látogatót, és az orvosi rendelőben is éppúgy váltották egymást a ferencvárosi futballisták Bodnár gyúró pulzusmérésén, mint általában. És mégis. Valahogy ezúttal mintha mindenki érezte volna: ez az évkezdet eltér minden eddigitől! Elvégre arra a legöregebb ferencvárosi szurkolók sem emlékezhetnek, mikor vágott neki a zöld-fehér együttes a tavaszi felkészülésnek az utolsó bentmaradást jelentő helyről... Hárman igazoltan adattak: Szántó, Pölöskei és Zsinka ugyanis a válogatott keretorvosi vizsgálatára volt hivatalos. Rab viszont éppen búcsúzott, ő ugyanis a Sportkórházba volt hivatalos, ahol újabb injekció várt meghúzódott lovaglóizmára. Deák pedig — bár melegítőbe öltözött — sajátos módon kezdte az esztendőt: kerékpározni indult, hogy operált térdét erősítse. És pontban tíz órakor a szállingózó hóesésben kivonult a Ferencváros az 1985-ös esztendő első edzésére. Amíg Szűcs Lajos és Mucha József irányításával a 18 labdarúgó a bemelegítést végezte, Vincze Géza vezetőedző röviden vázolta a közeljövő programját: „ Ez a hét amolyan rávezetés lesz a hétfőn kezdődő hévízi két hétre. Addig csak napi egy foglalkozást tartunk, a pompás fürdőhelyen viszont már hármat! És nagyon remélem, hogy ott a válogatottakon kívül már mindenki részt vehet majd a munkában! Éppen ekkor ért oda mellénk a komótosan kocogó Koch, aki szemmel láthatóan húzta a bal lábát. Vincze — látva játékosa keserű ábrázatát — azonnal döntött: irány az öltöző! Ami biztos: Koch Robi szeme aligha a csípős hideg miatt csillogott gyanúsan ... Ezután a 12 perces futás következett, majd Vincze Géza kiosztotta a piros trikókat, és kezdetét vette az „öldöklő iramú” kétkapus játék. Bent a klubházban adott viharos gyorsasággal követték egymást az események. Pusztai László szakosztályvezető és Havasi Mihály technikai vezető azonnal intézkedett, hogy Koch már csütörtökön reggel megkezdhesse újabb — ezúttal háromhetes — hévízi kúráját. Megtudtuk azt is, hogy a zöld-fehérek tárgyalásban álltak a jugoszláv Hajdúk Split együttesével esetleges túra ügyében, de a Ferencváros sajnálatára déli szomszédaink anyagi okok miatt nem tudják fogadni a gárdát. És nem sokkal később az is kiderült, hogy az IFK Göteborg tervezett budapesti vendégszereplése sem jöhet létre február közepén a bizonytalan pályaviszonyok miatt. Pedig nem kis focicsemege lett volna a korábbi UEFA Kupa-győztes, jelenleg a BEK-ben legjobb nyolc között levő svéd együttes fellépése a Ferencváros ellen fővárosunkban... Pusztai László elmondta, az viszont már biztos, hogy a junior keretbe a napokban visszaigazolják a saját nevelésű 21 éves Mészáros Zoltánt, aki korábban Siófokon, majd leszereléséig a H. Kun Béla SE- ben játszott, valamint leigazolják a 22 esztendős Simon Attilát, a Salgótarjáni Síküveggyár csatárát. Ugyanakkor három junior hamarosan bevonul: Krecska, Váczi és Sándor. Amikor fél tizenkettő tájban izzadtan, csapzottan berobbant az öltözőbe a természetesen magát egyaránt győztesnek valló két csapat a „havasokból”, éppen akkor érkezett meg Szántó, Zsinka és Pölöskei. Amíg a társak buzgón igyekeztek megszabadulni latyakos szerelésüktől, ők hárman villámgyorsan átöltöztek, és máris indultak a feldúlt játéktérre pótolni a mulasztottakat. Szántó találóan jegyezte meg a kijáróban : — Most még egyikünk sem tudja, merre visz majd hamarosan az útja: Benidorm vagy Hévíz felé? Amíg ez a kérdés eldől, okosabbat úgy sem térhetünk, mint hogy itthon nekifeszülünk a munkának! Vincze Géza lógatva hallgatta végig. A zuhanyozóból éppen egy nemrég esett gól körülményeit taglaló harsogás szűrődött ki. Koch Robi pedig pontban ekkor csukta be maga mögött halkan az öltözőajtót, zsebében a hévízi „beutalóval” ... Dióhéjban ennyi történt az év első munkanapján az Üllői úton. (zs.day) Vincze Géza Kovácsnak oszt trikót (Koppány György felvétele)