Népsport, 1985. május (41. évfolyam, 104-130. szám)

1985-05-02 / 104. szám

2 NÉPSPORT Ifjúsági El­-selejtező Újabb ifisiker, ezúttal Bulgáriában Magyarország-Bu­lgária 2-0 (0-0) 63 Labdarúgás A magyar ifjúsági labda­rúgó-válogatott szerdán Goce Delcsevben Európa-bajnoki selejtezőt játszott Bulgária csapata ellen. A magyar fia­talok ezúttal is remekül ját­szottak, és nagy csatában, megérdemelten bizonyultak jobbnak a házigazdáknál. Mivel a magyar vezetőkkel előzetesen megbeszélt tele­fonösszeköttetés nem jött lét­re, a meglehetősen szűksza­vú hírügynökségi jelentés alapján csak annyiról szá­molhatunk be, hogy együtte­sünk góljait Jónás és Zvara szerezte. Ismét a keszthelyi Finta Géza győzött­ ­.Lovassport ] XII. Simonyi óbester lovas emlékverseny, Debrecen mel­lett, Erdős-pusztán. 19 szakosztály 76 lovat indított el az országos minősítő és válogató jellegű lovastusa­ versenyen, amely egyúttal területi bajnokságnak is szá­mított. Hétfőn a résztvevők a díj­lovaglásban mérték össze idényeleji formájukat az if­júsági és a három felnőtt kategóriában. Kedden a te­repversenyt tartották meg számukra, amelynek legnehe­zebb akadályát a Kati-pata­­kon való átkelés jelentette. Néhányan rögtönzött fürdés­re kényszerültek a szelíden folydogáló vízben, de volt aki ennél a szakasznál már feladásra kényszerült. Szer­dán a díjugratóknak nem túl nehéz pályát építettek, mégis a 76 induló közül 24 lovas kényszerült feladásra, illetve néhányan a kizárás sorsára jutottak. Az ifjúságiaknál a kiskun­­halasi Füzér Gábor mind a három napon remekelt és magabiztosan győzött. A fel­nőttek A-csoportjában az el­ső nap vezető kiskunhalasi Hegedűst a terepversenyben kizárták, a szombathelyi Bo­dorkosnak és a rádiházi Tóthnak már könnyebb dol­ga volt, bár így is szorossá vált az élmezőny. A B-ka­­tegóriában a két legjobb eredményt a keszthelyi Fin­ta Géza érte el, aki ezzel is­mét a Simonyi óbester em­lékverseny győztese lett, akárcsak tavaly. Fölénye im­ponáló volt, bár az utolsó szám, a díjugratás előtt a debreceniek még győzelmet reméltek a hazai pályán in­duló Áncsántól, vagy Budai­tól. A C-kategóriában Nagy révén majdnem teljesült el­várásuk, de a szombathelyi Bodorkos kis különbséggel megelőzte a debreceni lovast. Eredmények. Hiúságiak (10 induló): 1. Füzér Gábor (Kis­kunhalasi Hőr. Dózsa) Regélő nevű lovával, 63.4. 2. Bohát­­ka (Debreceni FEFAG) Báró n. 1., 64, 3. Jobbágyi (Nagy­vázsony) Apollónia n. 1., 65.8. Felnőttek. A-kategória (37): 1. Bodorkos Zsolt. (Szombat­hely) Irha n. 1., 54, 2. Bubán (Nyíregyháza) Koncert n. 1., 53.2, 3. Tóth S. Napfény n. 1., 60.8.(Rádiháza) B-kategória (20): 1. Finta Géza (Keszthely) Aldátó n. 1., 66.8, 2. Finta G. (Keszthely) Mester n. 1., 67, 3. Rózsahe­gyi (Kiskunhalas) Mázoló n. 1., 96.2. C-kategória (9): 1. Bodor­kos (Szombathely) Natúr n. 1., 90.2. Bátor vállalkozás: úszásoktatás csecsemőknek Abban nincs semmi külö­nös, hogy valaki úszni tanít gyerekeket. Az viszont már meglepő, hogy néhány hetes apróságokat oktat. Az or­szágban szinte egyedülálló­ként, csecsemők és kisgyer­mekek úszásoktatására szer­zett bizonyítványt a Buda­pesten élő, 28 esztendős Povzsitkovné Rosenfeld Il­dikó. . Az MTI munkatársa a védőnői képesítéssel rendel­kező fiatalasszonyt kérdez­te: + Hol szerezte különleges bizonyítványát? — Talán már a vezetékne­vemből kiderül, hogy Szovjetunióba mentem férj­é­hez — mondta. — Férjemmel hosszabb ideig éltünk a szomszédos országban, s ott figyeltem fel erre a lehető­ségre. A Szovjetunióban ugyanis ismert és népszerű a csecsemők úszásoktatása. Szinte minden városban ta­nítják az apróságokat. Gon­doltam egy merészet: beirat­koztam egy tanfolyamra, megszereztem a képesítést.s + Milyen korú kekkel foglalkozhat?gyerme­k A tanítást legkorábban kéthetes, legkésőbb tizenkét hetes korban el kell kezde­ni. Mindez azzal függ össze, hogy a csecsemők a terhesség ideje alatt is folyadékkör­nyezetben élnek. Amikor vi­lágra jönnek, három hóna­pig tart az emlékezésük, ezt kihasználva lehet oktatni őket. + Ami a korai úszástudás haszna? — Elsődleges szempont: a gyerekek egészségesebbek lesznek, mint hasonló társaik. A tapasztalatok kora azt bizonyítják: jobb az anyag­cseréjük, erősebb a szívük és nagyobb a tüdőkapacitá­­suk. Ráadásul az sem mellé­kes, hogy egyéves korukra biztosan, önállóan úsznak. + Ehhez az oktatáshoz kü­lönleges feltételek szüksége­sek? — Uszodában nem tanítha­tók a csöppségek, mert az ottani víz nekik túlságosan vegyszeres. Viszont otthon, a fürdőkádban, semmi akadá­lya az úszásoktatásnak. Kö­vetelmény, hogy tiszta, 37 Celsius-fokos legyen a víz. Persze, a hőmérséklete ké­sőbb fokozatosan csökkent­hető. Egyéves korukban akár már 27 fokos vízben is úsz­kálhatnak a kicsik. Povzsitkovné Rosenfeld Il­dikó hiába jelentkezett az uszodáknál, szabadidőközpon­toknál. Sehol nem talált tá­mogató partnerekre... Negyvenegy pontos vereség ( Kosárlabda ) Szófia Nagydíj nemzetközi férfi kosárlabdatorna, Szófia, I. forduló. A-csoport: Csehszlovákia— Magyarország 101-60 (53-26), Szovjetunió—Hollandia 113-79 (53-38). B-csoport: Bulgária— Franciaország 88-74 (43-31). Azonos feltételekért va­ L Kerékpár ] Amióta az olasz Francesco Moser küllő nélküli, úgyne­vezett telekerekes biciklijé­vel megjelent a mexikói ma­gaslati cementpályán, és fan­tasztikus világcsúcsokkal kápráztatta el a világot, egy­szeriben lázba hozta a föld­kerekség minden valamire­való kerekesét. Lám itt a csodagép! A következő VB-n már fel is tűnt néhány ilyen telekerekes gép. De meg­esett, hogy az üldöző csapat­ból csak kettőnek volt ilyen masinája, vagy olyan is elő­fordult, hogy csupán hátulra tette fel. Az ok még a legmenőbb egyszerű: nyugati bringásoknak sem tellett er­re, hiszen potom nyolcszáz dollár egynek az ára. Még a legsilányabb — semmivel sem jobb, mint a hagyomá­nyos küllős — is kétszázöt­ven dollárba kerül. Nem véletlen, hogy a leg­több ország képviselőinek nemtetszését váltja ki a ke­rékpárgyártó cégek külön versenye. A nemzetközi tech­nikai szabályok amúgy is megértek már a pontosításra, hiszen sok vitára adnak okot a csodagépek méretei, így aztán jogos az az igény, ha a sportág nagy nemzetkö­zi népszerűségét továbbra is meg akarják őrizni — a nemzetközi szövetségnek 128 tagállama van —, akkor túlnyomó részt képviselő sze­­­gényebb országok versenyzőit nem lehet behozhatatlan hát­rányba hozni. Mert ilyen ös­­­szegeket már nem tudnak ál­dozni a kerékpárokra. Kézenfekvő megoldás az lenne, ha csupán a profiknak engedélyeznék ezeknek a mé­regdrága gépeknek a hasz­nálatát. A nemzetközi szövet­ségben ugyanis mindössze 23 ország tagja a profi szövet­ségnek is. És a hivatásosok versenybe, éppen a reklámból származó nagy bevételek miatt amúgy is egyben a ke­rékpárok versenye. Az új szerzemény: dr. Süvöltős gs Kézilabda Ismerős a név? A játékos is. Aki olvasta már a Deb­receni Dózsa kézilabdacsapa­­tának legutóbbi összeállítá­sát, az bizonyára észrevette, hogy az egykori 75-szörös vá­logatott, az immár 36 eszten­dős dr. Süvöltős Mihály is­mét a pályán van. Pedig már többször befejezte aktív pá­lyafutását. Utoljára az el­múlt év márciusában vonult vissza, egyben elfogadta a megbízást, vállalta a szak­osztály irányítását. Tavaly szeptemberben azonban újból a játéktéren találtuk. Igaz, balszerencséje miatt nem so­káig. Ezt a két meccset nem­igen fogja elfelejteni. — Nem ment a csapatnak, és mindenáron el akartuk ke­rülni a kiesést. Megkerestek a vezetők, és megkértek ar­ra, hogy a kiesési rangadón szálljak be a Hódmezővásár­hely ellen. Minden rendben ment, győztünk. Két nappal később a Tatabánya követke­zett. Ezen a találkozón izom­szakadást szenvedtem. Hiá­ba, nem voltam kellő edzett­ségi állapotban.­­­ Annak idején azonnal abbahagyta az edzéseket? pl — Időhiány miatt csak na­egy edzést tarthattam. Ugyanis a szakosztály veze­tése mellett, főállásban Hajdú-Bihar megyei Rendőr­- főkapitányságon igazságügyi szakértőként dolgozom. Ez is szép pálya, de a kézilabda­­pályánál semmi sem lehet vonzóbb.­­! Csupán ezzel magyaráz­ható, hogy most újra vállal­ta a játékot? — Csak részben. Sajnos nem sikerültek a Debreceni Dózsa­­ átigazolási tervei. Egyetlen nappal a bajnoki rajt előtt Árva Csaba vezető­edző felkeresett, és arra kért, hogy legalább a tavaszi idényben segítsem ki az együttest. Nem tudtam ne­met mondani. + Ezek szerint megint Sü­­völtős-búcsú előtt állunk? — Arról szó sem lehet. Többször nem búcsúzom. Olyan kínos utána újból vis­­­szatérni... XLI. 104. ♦ 1985. május 2 Kapitány — sereg nélkül Bottlik bosszúságai Az az ember, akinek egyet­len kollégája sem szeretne a bőrében lenni — Bottlik László, a csehszlovák vízi­labda-válogatott szövetségi kapitánya. Némi iróniával azt mondhatnánk, hogy olyan ve­ss­zer­ő, aki a legritkább eset­ben érzi maga mögött sere­gét. Az iménti állítás igazolá­sául olvasóink elé tárjuk északi szomszédaink idei programját. Márciusban romániai, majd a varsói tor­­­­át követően június 28-tól odahaza, Novakyban a Duna Kupán vesznek részt a cseh­szlovák pólósok. Ezt követően pedig irány... Nem, nem a szófiai Európa­­bajnokságra utaznak, hanem hozzávetőlegesen nyolc hó­nap múltán­­ a Tátrába, egyhetes edzőtáborozásra. Az illetékesek, miként az 1983. évi római, úgy az idei konti­nensvetélkedőre sem nevez­ték a vízilabdázókat. A mellőzöttséget, a viha­rokat Bottlik megszokta már, vagy egyszerűen csak jól pa­lástolja érzelmeit. De­­ nyugal­ma persze, csak látszólag rendíthetetlen. Terjedelmes panaszlistája emlegetése he­lyett, inkább azt taglalja, hogy az elmúlt több mint két évtizedben milyen sokat ta­nult a magyar szakemberek­től és játékosoktól: — Régi tisztelője vagyok a magyaros vízilabdának, pon­tosabban annak, amit a het­venes években a nagy csa­patuk játszott. A póló olyan művészi játék, ahol a techni­kát, a taktikát, a rögtönzési készséget és még sok más egyéb tényezőt kell gondo­san összehangolni. Gyarmati Dezső mestermunkát vég­zett, mert hét világklasszist sikerült csapattá gyúrnia. Faragóék játéka számomra a sportág csúcsát jelenti — fejtegette legutóbbi szegedi tartózkodása idején. + Játékos-pályafutása? — 43 éves vagyok, s har­minc évvel ezelőtt kötöttem életre szóló barátságot ezzel a férfias játékkal. 18 éves koromban mutatkoztam be az élvonalban, Kassán. Tizen­kétszer voltam bajnokcsapat tagja, és 148-szoros váloga­tottnak vallhatom magam. Edzőként tízszer segítettem bajnoki címhez a Hviezdát. A bajnoki aranyaknál is büsz­kébb vagyok BEK-diada­­lainkra: a CN Barcelona, a Canottieri, a Vug Dubrov­nik és a Medicor OSC felett aratott győzelmeinkre.­­­ És szövetségi kapitány­ként? — Az elmúlt tíz évben né­hány szép siker részese le­hettem. 1981-ben a szpliti Európa-bajnokságon meg­nyertük a B-csoport küzdel­mét, 197j­-ban, a junior EB-n Budapesten a hatodik helyet szereztük meg, két évvel ko­rábban pedig Kubát, Romá­niát és Magyarországot meg­előzve lettünk tornagyőzte­­sek Pitestiben. Március 1-e óta kizárólag a válogatottal foglalkozom. A kassai gárda irányítását egykori játékos­társamra, Juraj Reinovskyra bíztam. • Minden sportoló álma a VB-szereplés. A csehszlovák vízilabdázók számára azon­ban még egy-egy bajnoki részvétel is Európa­­elérhe­tetlennek tűnik. Ilyen körül­mények között mit tekint legfőbb céljának? — Mindig igyekeztem tisz­tességes légkört teremteni a játékosok körül. A legfonto­sabb feladatomnak pedig az elszántság, és a harci kedv magas hőfokon tartását te­kintem. Mindannyian tudjuk, hogy csupán kiemelkedő eredményekkel oszlathatjuk el a sportágunkat körülvevő közönyt. • Nagy a felelősség? — Senkinek sem tartozom felelősséggel. Legfeljebb a vízilabdát kedvelők táborá­nak ... Thekes István S LÖN VILÁGOSSÁG Szegény Kovács úrnak most nem szívesen lennék a helyében, mert Kovács úr most el lesz ítélve. Olyan egészségtelenül él ez az ember, hogy az már gyalázat. Egy levegőtlen irodában üldögél egész nap, ráadásul azt a kis helyisé­get is összefüstöli szaka­datlan dohányzásával. Azt mondja, így vezeti le­ az idegességét. Mert ideges is, ez pedig, mint tudjuk, újabb rizikófaktor. Ideges a sok kávétól is, mert hogy ki ne bűn, meg­feledjem, unalma­csökkenő ten­denciát mutató kezdemé­nyezőkészségét ösztökélen­dő, egyik duplát a másik után issza. Életereje még­sem az igazi, úgyhogy ha­zafelé menet betér a sarki kocsmába is. Nem részege­­dik le, csak bedob egy fe­lest. Otthon morózus és szó­fukar. Nemének előjogaira hivatkozva, nem hajlandó elmosogatni, azt viszont megköveteli, hogy asszonya összedobjon valami meleg ételt vacsorára. Zsírosan szereti, merthogy az édes­anyja is úgy csinálta. Et­től, meg az üveg sörtől az­tán elpilled. Bevánszorog a szobába, leül a tévé elé, és újabb üveg tartalmát kor­tyolgatva nézi az adást. A himnusz után nehézkesen feltápászkodik, ágyába süp­ped, és ideges álomba szenderül. Alvás közben a fogait csikorgatja. Kiteheted a lelked, Ko­vács úr nem hajlandó egészségesen élni. Pedig el­olvassa az újságban, hallja a rádióban, látja a tévé­ben, hogy nem jól van ez így, hogy mozogni, spor­tolni illene. Rajta nem fog az intelem. Nem bérel te­niszpályát, semmi pénzért nem akar futkározni flaszteron, nem megy haj­a­nalban uszodába. Nem te­szi, annak ellenére sem, hogy jól tudja, a legjobb úton halad az infarktus felé. Kovács urat agytekervé­­nyeim javíthatatlan em­berek számára fenntartott rekeszébe száműztem legutolsó időkig. A minap a azonban valami egészen furcsát tapasztaltam. Es­tefelé egy kivilágított, ké­zilabdapályánál valamivel nagyobb, háztömbök közé szorított focizóhely mellett vezetett az utam. Nagy csa­ta dúlt a pályán. Kovács urat nem lehetett nem észre­venni. Szeniori hangon irá­nyította a védelmet, a meg­szerzett labdával hatalmas lendülettel tört előre. Sor­ra cselezte ki a szembe jö­vőket, majd hálószaggató gólt lőtt. Pocakjának nyo­ma sem volt, hihetetlen el­szántsággal küzdött. Arca kipirult, szeme csillogott. Kovács úr élt. A dolog úgy kezdődött, hogy Balogh úr, Varga úr, Kiss úr, Nagy úr és Szabó úr, egy szép napon gon­dolt egyet, s arra jutott, hogy jó lenne visszahozni a régi szép időket. A gon­dolatot tett követte. Az üresen álló területen — kezdetben csak hétvégeken — összejöttek egy kis fo­cizásra. Hozták a srácokat is, megvoltak. Egyre töb­ben csapódtak hozzájuk, egy idő múlva egész jó kis focicsaták alakultak. Később — persze, egyé­ni kezdeményezésre, isme­retségek latba vetésével, fő­ként saját anyagból és sa­ját szakképesítéssel — osz­lopokat állítottak, áramot vezettek, s lan világosság a focipályán. Meglehet, hi­hetetlenül hangzik, de ak­korra már Kovács úr is fúrt-faragott, kilincselt és szervezett. Azt mondják, oroszlánrészt vállalt. Kovács úrnak most szí­vesen lennék a helyében, mert Kovács úr most meg lesz dicsérve. Olyan egész­séges ez az ember, hogy az már majdhogynem párat­lan. Leszokott zásról, mert nem a dohány­tűrheti, hogy fiatal tacskók bohó­cot csináljanak belőle, csu­pán azért, mert légszomja van. Jóval kevesebb kávét iszik, a kocsmában már hónapok óta nem látták. Otthon jókedvű és beszé­des. Mosogatás közben szí­vesen eleveníti fel nagy góljait, remek cseleit. Bő­ségesen reggelizik és ke­veset vacsorázik, elvégre teli hassal nem lehet ki­menni a pályára. Az újhi­­tűek megátalkodott elszánt­ságával ostorozza a reny­héket, a tunyákat a készü­léket bambán bámulókat. Házasélete megújhodott, munkájában szép előmene­telt tanúsít. Kovács úr jól érzi magát a bőrében. A dolgok szokásos rend­je szerint most kellene kö­vetkeznie a tanulság levo­násának. Illene elmondani, hogy „a lehetőségek jobb kihasználásával”, meg hogy „széles körű társadalmi összefogással”, aztán, hogy „a lakosság mozgósításá­val”, meg még azt is, hogy ... meglehet, illene, még­sem teszem. Attól tartok, hogy a Kovács urak nem feltétlenül ragadnának szerszámot az ilyesmitől. Talán csak annyit: gondol­kozzunk el csöppen azon, hogyan lehetne a ma még a készülék előtt sörözge­­tő, agyoncigarettázott, el­­puhult Kovács urakat úgy istenigazából kiragadni a tespedt renyh­eségből Ma­gyarországon. Szabó Illés

Next