Népsport, 1985. november (41. évfolyam, 262-285. szám)
1985-11-01 / 262. szám
XLI. 262. ♦ 1985. november 1. a Labdarúgás ) Bulgáriában kisütött a nap BESZÉLGETÉS DIMITAR DIMITROVVAL ÉS IVAJS VUCOVVAL Csütörtökön délben, röviddel a bolgár válogatott viszszaindulása előtt Budapesten, a Hotel Hungáriában interjút kértünk Dimitar Dimitrovtól, a küldöttség vezetőjétől. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első osztályvezetőhelyettese készséggel válaszolt kérdéseinkre, a szakmai ügyekben pedig Ivan Vucov szövetségi kapitány adott kimerítő választ. Intézkedések a jobbításért • Hazánkban nagy érdeklődés kísérte azokat a döntéseket, melyeket a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága hozott a labdarúgás területén történt visszaélések dolgában. Bár még nem telt el sok idő, kérjük vonja meg az első mérleget — fordultunk Dimitar Dimitrovhoz. — Úgy vélem, hogy a döntés helyes volt és időben történt. Megindult a tisztulási folyamat, amely mind a csapatoknál, mind pedig a játékosoknál, érezteti jó hatását. A párt sokak számára fájó döntéseket hozott, de ezek összhangban vannak azzal a törekvéssel, amely a jobbítást szolgálta. A CSZKA Szófia és a Levszki-Szpartak megszüntetése sokat jelentett. Ezzel a döntéssel kivonták a minisztériumok, tehát a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium hatásköréből a két klubot. Az indoklás egyértelmű és világos, a két együttes olyan helyzeti előnyben volt, amely nem garantálta a klubok egyenlőségét! A két új egyesület — a Vitosa és a Szredec — Szófia két-két kerületének csapata lett. A Vitosa a IV. és az V. kerületé, a Szredec pedig az I. és a III. kerület csapata. Azok patronálják a két új klubot. A döntés második része a játékosok eltiltására, vonatkozott. A bolgár kupadöntőn tanúsított minősíthetetlen magatartása miatt négy játékost örökre eltiltottak, egy játékos egy évig nem futballozhat, a legenyhébb büntetés három hónapra szólt. Tehát egyértelműen jó döntés született. Hosszú távon milyen hatása lesz a bolgár labdarúgás fejlődésére? — Játékos, edző, vezető világosan látja, nincs pardon senkivel szemben. Régi, begyepesedett formákat fel tudtunk számolni, ugyanakkor világosan meghatároztuk, mit kell tenni a bajnokság színvonalának emeléséért. Új csapatok kerültek előtérbe, s ami örvendetes, sok fiatal labdarúgó szerepel az első csapatokban. A szellem is sokat változott. Az új egyesületek alakításával, átszervezésével gondolom a bajnoki táblázat is alaposan átformálódik. Bár még csak tíz kör ment le, nem lehet megjósolni a végső sorrendet, de az biztos, hogy a Beroe, a Lokomotív Szófia és a Szredec ott lesz a dobogón, vagy a közelében. Megpezsdült az élet, kisütött anap, jó a hangulat. Főként a világbajnoki selejtezőkön elért nagy siker okozott örömöt. Állítom, hogy a párthatározat gyors és következetes végrehajtása is segített a válogatott csapat sikerének kivívásában. Itt gyorsan hadd jegyezzem meg, az ellenőrzést rendszeresen végzik az illetékesek. Mindig, mindenről pontosan tudni akarunk. • Milyen igényeket fogalmaztak meg a válogatott számára? — Elsősorban azt, hogy jusson túl a csoportmérkőzéseken! Úgy véljük, a jó munkához minden előfeltételt biztosítottunk. Nyugodt körülmények között készülhetnek fel a nagy eseményre. Olyan program készült, ami a legkényesebb igényeket is kielégíti. A bajnokság menetrendjét, a felkészítés különböző szakaszait úgy alakítottuk ki, hogy mindent alárendeltünk a jó VB-szereplésnek. A bolgár válogatott 1974 óta nem vett részt a VB-döntőkön, nem jutott el a legjobbak közé. Most frontáttörést szeretnénk elérni. VB-ritmusban A szakmai kérdésekről Ivan Vucovval konzultáltunk. A Levszki Szpartak egykori kiváló, 32-szeres válogatott labdarúgója 1982 óta kapitány, ami Bulgáriában szinte csúcsnak számít. A bolgár futball erős emberének tartják, aki keményen kézben tartja az irányítást. • Nehéz csoportból jutottak tovább. Hogyan sikerült elérni a szép sikert? — Nem volt könnyű — mondta a szövetségi kapitány. — Ahogyan következtek a mérkőzések, úgy vált egyre világosabbá, hogy sikerül a tervet teljesítenünk. Összességében úgy vélem, hogy az egység hozta meg számunkra a sikert. A csapat végig hasonló felfogásban és jól is játszott. • Melyik mérkőzés volt a legnehezebb? — Nyilván azt a választ várta, hogy az Európa-bajnok franciák elleni két meccs. Nos, nem! Az NDK- val vívott összecsapás jelentette a legnagyobb akadályt. A franciákat akár 4-0-ra is megverhettük volna Bulgáriában. • Térjünk át a jelenre. Még egy selejtező mérkőzésük lesz, éspedig az NDK- val. Most a magyar B-együttes legyőzte önöket Pécsett. Bosszantja a vereség? — Először a szerdai meccsről. Igencsak váratlanul ért. Figyelmeztető a számunkra. Ami az NDK elleni VB-selejtezőt illeti, megpróbálunk nyerni. Így lenne szép a búcsú. • Mikor kezdik meg a közvetlen felkészülést a VB- döntőre? — Javában folyik a bajnokság. Ezt követően januárban Marokkóba utazunk, majd Dél-Amerika következik. Ott hat vagy hét mérkőzést játszunk, pontosan, abban a ritmusban, ahogyan a VB csoporttalálkozói lesznek, tehát két-három naponként lépünk pályára. A bajnokság tavaszi idénye februárban, márciusban és áprilisban folytatódik. Április 28-tól már együtt leszünk. De azt is tervezem, hogy a bajnoki fordulók közötti szünetekben is összehívom a fiúkat néhány napra. A teljes keretet május 15-én gyűjtöm össze, utána Mexikóba repülünk. Úgy tervezzük, hogy két hét feltétlenül szükséges a teljes akklimatizálódáshoz. • Mennyire kész a keret? Vannak vitás kérdések? Még jó hat hónap van a mexikói indulásig. Ez arra lesz jó, hogy abajnoki formák alapján megtaláljam a még hiányzó posztokra az embereket. Bevallom, vannak gondjaim. Akadnak olyan területek, ahol javítanunk kell a munkán. Én azonban derűlátó vagyok. Kiegyensúlyozott és nyugodt a hangulat most a futball területén is Bulgáriában. Alkotó a légkör, segítenek a kollégák, a játékosok pedig szeretnének ott lenni a sikeresen szereplő VB-csapat 22-es keretében. Én nagyon szeretem a fiatalokat, főiként azokat, akikben van akaraterő. És egyre több ilyen tizen- és huszonévessel találkozom. • Mit jelent a mexikói VB a bolgár labdarúgás számára? — Sokat. Szeretnénk túljutni az első körön. Sok függ persze a sorsolástól, de úgy vélem, minden eddigi szereplésünkön túlteszünk. • Mit tud a magyarokról? Mindig jó csapatuk volt. Én is játszottam két VB-n. Chilében és Angliában is ott voltam a bolgár csapatban. Jól emlékszem a régi nagyokra, akikkel találkoztam. Sajnos, az angliai VB-n 1-0-ás vezetésünket követően megvertek minket Alberték, pontosan emlékszem az eredményre. 3-1-re győztek. Erről a VB-ről van egy szomorú emlékem, én rúgtam a legnagyobb öngólt. Menteni akartam és telibe találtam a labdát .. . (Ezt a gólt a világ valamennyi évkönyvében Davidov terhére írták. Íme a cáfolat 19 év után. . .) Ez persze egy kis epizód. Visszatérve a magyarokhoz, sok jót hallottam mai csapatukról. Ha ez a teljes B-válogatott, akkor igencsak gazdagok lehetnek. Ha most kellene egyébként csapatot hirdetnem, akkor a Pécsett játszottak közül 6—7 játékos ott lenne mexikói együttesünkben. Nos, őket verték meg most. Persze, más egy éles meccs, és más egy felkészülési találkozó. Ettől függetlenül csak gratulálni tudok a magyaroknak. • Mire taksálja a mieinket Mexikóban? — Mi a legjobb tizenhat közé akarunk kerülni, a magyarok a nyolc vagy a négy között lesznek! Varga Béla — Igen jók a magyarok — mondja Dimitar Dimitrov (balról). Mellette Ivan Vucov szövetségi kapitány (Koppány György felvétele) NÉPSPORT 3 A pécsiek kitűnő házigazdák voltak A fiatalok is joggal ábrándozhatnak Mexikóról A B-válogatott mérkőzéseknek is rangja legyen Az újmecsekalji pályán a mérkőzés utolsó öt percében szólt a vastaps és a lelkes közönség Szép volt, fiúk! „kórusművel” hálálta meg a magyar csapat nagyszerű játékát. Remek hangulat és elégedettség, kell-e ennél több? És van-e annál nagyobb rang, hogy az a közönség ünnepelt, amelyet az utóbbi időben alaposan elkényeztet a PMSC gárdája? Márpedig aki megkóstolja a jót, ínyenc lesz, az elé nem lehet akármit odalökni. Ez a kétfogásos kilencven perc méltó volt egy válogatott mérkőzés menükártyájához. Ebben pedig mi igényesek vagyunk, mivel 1985-ben többnyire csak nemes falatokat ropogtattunk. Rendezni tudni kell A Magyarország B—Bulgária A találkozó színvonalában, lebonyolításában is nagyszerű évzáró volt a váltogatott labdarúgók számára, hiszen legközelebb már csak a mexikói négyes tornán (várhatóan a házigazdákon kivil Algéria és Románia lesz az ellenfelünk) lép pályára a nemzeti tizenegy. A pécsiek kitűnő házigazdák voltak, nemcsak a stadiont újították fel rohamléptekkel, de előzékenységük is elismerést aratott. A bolgárok a fogadtatásról csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak, s a magyar csapat vezetői sem győzték eléggé hangoztatni a város és a PMSC vezetőinek áldozatkészségét. Jól példázta ez a mérkőzés is, hogy nyugodt szívvel oda lehet adni még ennél jelentősebb labdarúgómérkőzést is a Baranya megyeieknek. Miért győztünk? A kérdést egyáltalán nem nehéz megfejteni. Jobbak voltunk, mint a világbajnokság 24-es döntőjébe jutott bolgár válogatott. Hogy is van ez? A mi második garnitúránk érettebben, okosabban futballozott, mint azok, akik csoportjukban megelőzték az Európa-bajnok franciákat, a mindig mumusnak tartott jugoszlávokat és a kontinens minden csapatát meglepni képes NDK-t. Lehetséges volna ez? Nincs ebben túlzás? Nem értékeljük túl a 3-1-es győzelmet? Legyünk reálisak, és ne akasszunk túlzottan nehéz ballasztot a fatalok nyakába, mondván, számukra mostantól erre a magasságra helyezzük a mércét, és mindig ekkorát kell ugraniuk! A bolgárok már két körrel a VB-selejtező befejezése előtt páholyban voltak, s alighanem ki is engedtek a mámoros ünneplést követően. Ők gyakorolni jöttek, testhez álló edzőpartnert kerestek, akikkel szemben nyugodtan, felszabadultan játszhatnak, nem kell különösebben megszakadniuk, egyszóval nem pörgették fel magukat a korábbi fordulatszámra. Járt már így nem egy válogatott csapat, hogy csak hirtelenjében a mi 1962-es VB-gárdánk kellemetlen kiruccanását idézzük fel. A Chilébe utazás előtt Bariban az olasz B-válogatott iskolázott le minket 3-1-re, és ettől itthon mindenki érthetően fogta a fejét a fájó, leckéztető útravaló miatt. Aztán, csodák csodája, néhány nap múlva az első csoportmérkőzésen 2-1-re megvertük az angolokat. Egyszóval a bolgárok bővebb mellénnyel léptek pályára — egyébként csak két játékosuk hiányzott a korábbi kezdő tizenegyből —, míg a magyar második vonal joggal érezhette úgy, hogy frontvonalba dobták. A fiatalok jól tudták, hogy számukra nem kisebb a tét, mint esetleges belépőt váltani a bővebb világbajnoki keretbe, igazolni a bizalmat és megpályázni a mexikói repülőjegyet. Ha harc, legyen harc.M Mezey György többször kijelentette, hogy nyitottnak tekinti a válogatott keretet, és ebben akár 6-7 hely is kiadó, vagyis lehet küzdeni, ha harc, ám legyen harc! Ráadásul ismerve a szövetségi kapitány következetességét, még az esetleg magukat páholyban érző kerettagokatt is érheti meglepetés. Korántsem rendezhetnek idő előtti lampionos felvonulást, és nem fizethetik be magukat egy spanyol nyelvkurzusra. A szerdán látott B-válogatottban pontosan ezért volt nagyobb tűz, lelkesedés, mint az ellenfélben. Első perctől kezdve harcosan, főleg fegyelmezetten játszott. A nagy válogatottnál már jól bevált taktikával, szinte csírájában elfojtotta a bolgárok kezdeményezéseit, annak ellenére, hogy lényegében először szerepelt ilyen összetételben a csapat. Ám csodák csodájára, teljesen összeszokott együttes benyomását keltették ezek a játékosok. A védelem végig magabiztosan állt a lábán, a már nemzetközi rutinnal rendelkező Szendrei és Disztl László kifogástalanul irányította a hátsó sort. Ettől még a kezdetben lámpalázas Herédi is mindinkább lábra kapott, és taktikai feladatának megfelelően bátran zárkózott fel a támadásokhoz, sokszor futott el a jobb oldalon, csakúgy, mint balhátvédünk, a néhány hónapja még teljesen ismeretlen honvédos Cseh. Ezek után még mondja valaki azt, hogy a szövetségi kapitány a levegőbe beszél, és nem nyitott a válogatott keret. Balog Tibor ütemérzéke, fejjátéka nagyszerűen érvényesült, meggyőződésem, hogy méltán lehetnek egzotikus ábrándjai a nyári programját illetően, ha ilyen szinten futballozik a következő hónapokban is. A legkellemesebb meglepetés a középpályás sor tudatossága, szervezettsége volt. Ennek az örömteli felismerésnek annál is inkább hangot kell adni, mivel itt tapasztalatlan legények sorakoztak fel a már válogatott beltagnak számító Fitos mellett. Nagy József, a Haladás VSE 25 éves labdarúgója olyan éretten és magabiztosan játszott, úgy tette-vette a labdát, szervezte a játékot, hogy valósággal öröm volt nézni. Mindig pontosan tudta, mikor rúgja el hosszan a labdát, mikor fordítson, s emellett soha nem engedett meg magának egyetlen felesleges cselt, mozgatója volt a csapatjátéknak. Lesz-e hét szűk esztendő? Fitos egyre érettebben, okosabban futballozik. Ez nem nagy felfedezés, hiszen klubjában is lehiggadt. A bolgárok ellen alig voltak üresjáratai, nem mozgott légüres térben, egyszóval levetkőzte a szezon elején még tapasztalt hibáit, amikor új emberként a kispestieknél gyakran rosszul sült el a túlzott bizonyítási vágy. Tempószerelései ritkaságszámba mennek a magyar pályákon, mestere az egy az egyben való szerelésnek, labdamegszerzésnek. A 18 éves benjamin, Vincze István már a 90-es évek magyar válogatottjának kézzel fogható valóságát jelenti."Tehetséges labdarúgó, őt ilyen mérkőzéseken lehet igazán értékké érlelni. Valójában középpályás szerepköre volt Bognár Györgynek, aki érdekes módon klubjában, az MTK-VM-ben nem tűnik ki ennyire remek rúgótechnikájával, gyors helyzetfelismerésével. Talán Mezey György kisebb terheket rakott rá, vagy reálisabban igazította képességeihez feladatkörét. A kékfehérek gyakran emberfogással bízzák meg, vagyis tapadnia, ragadnia kell az ellenfélre, ehhez pedig láthatóan nem fűlik a foga. Tipikusan irányító középpályás, aki remekül lát a pályán, s ráadásul ballábas, ami elég ritka erény manapság. A csatársorban Kovács Kálmánt cardiffi bemutatkozása után felesleges újból és újból felfedezni. 20 évesen ő jelenti az újhullámot, a frissítést, a szűkös magyar csatárállományban. Dajka is igazolta a szövetségi kapitányt. Néhány hetes gyengélkedés után — ezért maradt ki a walesi mérkőzés előtt a keretből — lassan kikerül a hullámvölgyből, gyötri magát, akaraterejével próbál túljutni a holtponton. Márpedig ez is értékelhető elemnek számít Mezeynél. Kitűnő mérkőzés volt, amely jól szolgálta a felismerést: a magyar labdarúgás közvetlen utánpótlásával nincsenek súlyos gondok, indokolatlan az a szorongás, hogy a világbajnokság után az esetleg lelépő klasszisok mögött mély űr van, és következik az a bizonyos hét szűk esztendő. No és még valami. Évtizedekkel ezelőtt komoly rangja volt a B-válogatott meccseknek. A mostani pécsi példa is igazolhatja, ésszerű lenne ápolni ezt a méltatlanul elfeledett szép hagyományú (gyenes) Bognár György Balog Tibor