Népsport, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
4 NÉPSPORT Nagyüzem az Eresztvényen (Folytatás az 1. oldalról) emlékeztet a nyárra, a hőmérséklet megfelelő. A hó kitűnő, a versenyzők jól felkészültjeik és bizonyítani akarják, hogy ennek az olimpiának nemcsak a szervezése, rendezése magas színvonalú. A hang (abemondó mellett — túl a saját szereplésén — piros anorákus kislány jegyezheti az időket egy papírszalvétára. Érdekes. Nem mindegyiket, csak a jobbakat. Legalábbis az övénél jobbakat. Persze, nem nagy örömmel írja fel a nála gyorsabbak idejét. Egyre kedvetlenebb, egyszer aztán összegyűri a „dokumentumot”, a forróteás papírpoharaknak odakészített tárolóba dobja, s Lehajtott fő- Vel távozik. Átkozott kíváncsiság! Kiveszem a papírt, kisimítom. Felül egy időeredmény, nyilván a sajátja, aztán alatta hat másik, aha, most már értem. A hat alsó idő mind jobb a felül lévőnél. A kis piros tehát nem kerül a legjobb hat közé. Aztán már én hasonlítsatom az újabb időeredményeket a papíron lévőkhöz, s kiderül, hogy még azok sem biztos helyezettek. Melléfogás A téli úttörő-olimpia forgatagának egyik főszereplője az az elmés kis motoros szánkóféle, amellyel a pályát, a havat rendezik, s amit a gyerekek pillanatok alatt nemes egyszerűséggel „trotyomobil”-nak kereszteltek. A trotyomobil nyergében pihen — arcát napfürdőztetve — egy fiatalember. Megszólítom, s kérdezem. — Milyen gyártmányú ez az ügyes kis masina? — Hát... én — hangzik a bizonytalan válasz —, azt hiszem, talán NDK, vagy csehszlovák. — S mit csinál vele? — Ülök rajta. — Dehát én — most rajtam a meglepődés sora — úgy érzem, hogy mit dolgozik vele? A válasz mosolygós: — Én semmit. Csak leültem egy kicsit. Dr. Csonka Csaba vagyok a megyei kórház sebészetéről és most én adom az egészségügyi biztosító szolgálatot. De, mint látja, szerencsére nem akad dolgom. Ne is akadjon! De azért nem volt szép dolog így rászedni az embert. Futólécen, nadrágféken Verebélyi Anita nyolcadikos helybéli versenyző lecsatol, kifújja magát, aztán beszólni kezd. — Kicsit talán erősebben kellett volna kezdenem, de a pálya eleje, úgy éreztem, nagyon nehéz. A végére viszont belejöttem. Talán nem lesz nagyon rossz az idő. — Mire számítasz? — Szeretnék a hat között lenni. — Jó volt a pálya? — Azt mondhatom, kifogástalan, meg persze az is jó volt, hogy majdnem az egész távon biztattak. Sok szurkoló jött ki, hogy segítsen minket a jó eredményhez. Anita szavai olykor éktelen zsivajba vesznek. A mellettünk lévő dombon egy csapat fiú vívja versenyen kívüli párharcát, óriási csatazaj kíséretében. Nem túl komplikált módon, egyszereűn a ... hát igen, a fenekükön csúsznak, meglepően nagy tempóban. Közelükbe érve látom, hogy sportszerük azért van. Tenyérnyi nylondarabokon ülnek, kímélendő a nadrág. A leggyorsabbikát elcsípem, de mire beszélgetni kezdünk, már hárman-négyen körülvesznek. — Mutatkozzatok be — kérem őket, összenéznek, aztán a sok vásott közül az egyik vigyorogva szól: — Ha nem muszály, nevet ne tessék írni. Csak egyszerűen úgy, hogy mi vagyunk a nadrágfékcsők. Legyen ők a nadrágfekerek. Eredmények Sífutás. Lányok. 3. korcsoport. Olimpiai bajnok: Kiefer Katalin (Nógrád) 14:01, 2. Vincze (Nógrád) 14:04, 3. Farkas (Pest) 14:32, 4. Horváth (Nógrád) 15:31, 5. Huber (Pest) 15:59 6. Tamási (Veszprém) 16:04. 4. kcs. Olimpiai bajnok: Tóth Klára (Nógrád) 12:23, 2. Haraszti (Budapest) 13:30, 3. Holéczi (Budapest) 13:43, 4. Verebélyi (Nógrád) 13:50, 5. Varga (Pest) 14:08, 6. Sinkovics (Nógrád) 15:04. Fiúk, 3. kcs. Olimpiai bajnok: Galbács Sándor (Nógrád) 11:52, 2. Vasziljevics (Heves) 12:09, 3. Horváth (Nógrád) 12:16, 4. Szakács (Nógrád) 12:27, 5. Kovács (Pest) 12:50, 6. Vanó (Heves) 13:38. 4. kcs. Olimpiai bajnok: Farkas Csaba (Nógrád) 11:08, 2. Siskovits (Budapest) 11:43, 3. Tagscherer (Budapest) 11:53, 4. Turányi (Nógrád) 12:01, 5. Morvai (Heves) 12:04, 6. Tornyos (Nógrád) 13:36. Műlesiklás. Lányok. 3. kcs. Olimpiai bajnok: Litter Anna (Budapest) 57.23, 2. Mórócz (Budapest) 1:00.45, 3. Kelen (Borsod) 1:04.40, 4. Gonda (Nógrád) 1:04.62, 5. Gyöngyösi (Nógrád) 1:05.23, 6. Szováti (Győr-Sopron) 1:05.77, 4. Kcs. Olimpiai bajnok : Diószegi Judit (Budapest) 58.39, 2. Laib (Budapest) 53.69, 3. Dur (Budapest) 1:01.19, 4. Németh (Budapest) 1:06.29, 5. Keppel (Vas) 1:03.35, 6. Bálla (Nógrád) 1:16.93. Fiúk, 3. kcs. Olimpiai bajnok: Góczi Viktor (Budapest) 1:02.40, 2. Keresztesi (Heves) 1:02.43, 3. Schilling (Budapest) 1:05.47, 4. Bajaki (Borsod) 1:07.(K), 5. Szilágyi (Heves) 1:09.28, 6. Jávori (Nógrád) 1:12.33, 4. Kcs. Olimpiai bajnok: Litkey Árpád (Veszprém) 53.35, 2. Majthényi (Pest) 56.62, 3. Deák (Borsod) 59.84, 4. Plósz (Heves) 1:01.27, 5. Olló (Budapest) 1:01.33, 6. Gerő (Budapest) 1:02.72. Műlesiklásban mind a lányoknál, mind pedig a fiúknál két korcsoport rajtolt (Záhonyi Iván felvétele) Az Alba vezetett, a Ferencváros egyenlített Jégkorong Ilyen a hokiszurkoló! A szerdán történtek után, ismét sokan látogattak ki a Kisstadionba, a rájátszás következő rangadójára. Főképpen arra volt kíváncsi a szépszámú publikum, hogy az idő előtt befejeződött Dózsa a Fradi mérkőzés után, játékban és a fegyelemben mit nyújt majd az FTC? Nos, most a zöld-fehérek sportszerűségből jelesre vizsgáztak. Ez azonban nemcsak róluk, hanem az egész niérkő■saről elmondható. Ezen a találkozón a játékosok csak a hokival törődtek. Az első húsz percben — teljesen megérdemelten — kétgólos előnyre tett szert a Volán, és ebben az időszakban jobban is játszott a fehérvári együttes. A második harmad elejétől fokozatosan feljött az FTC, és a 48. percben Farkas András révén egyenlített. Ezután egy-egy gól esett még mindkét oldalon, így alakult ki az igazságos végeredmény a rájátszás második rangadóján. FTC—Alba Volán 3-3 (0-2, 1-0, 2-1) Kisstadion, 700 néző. V: Moharos, Doór, Mezei. FTC: Bóna — Hajzer T., BALOGH I., SZAJLAI 1 (1), Orbán 1, Krisztel. Cs: Balogh B., Tury, Zoltéi, FARKAS A., Jécsy, Paraizs, Szikora, Simon, Rimer, Molnár. Edző: Raffa György. Alba Volán: KOVALCSIK— Terjék 1, Hegyi, FÖLDI 1, Palla, Kiss T. Cs: Gilján (1), Sarkadi, Tamás, Laki, Mayer, Énekes, Nyerges, Pesti, KÓGER 1 (1), Kiss B., Viniczai. Edző: Ocskay Gábor. Gól — egyéni akcióból: 2, ill. 1. Kiállítások: 10, ill. 10 XLII. 27. ♦ 1986. február 1. Ezt a tornanyitányt feledni kellene féffi Röplabda LEGJOBB férficsapataink megkezdték a rájátszást. Már az őszi eredmények kiegyenlített erők küzdelméről árulkodtak, és a négyes tornák egyik feladata tisztázni, hogy ez a kiegyensúlyozottság milyen szinten jellemzi az idei küzdelemsorozatot. A Megyeri úti rangadón tapasztaltak, sajnos, erre vonatkozóan nem engedélyeznek túlzott optimizmust. Botos Ferenc, a válogatott újdonsült vezetőedzője bizony elkeseredetten csóválta a fejét a bajnok és a négy között újonc, SZEOL-Délép SE csatáját követően. Valóban nincs irigylésre méltó helyzetben, legfeljebb csak azzal nyugtathatja magát, hogy a válogatott szintű tétmérkőzésekig még hosszú idő van hátra. NYÁRI SÁNDOR tanítványai kissé megilletődötten kezdték a mérkőzést, így tetemes előnyt szerzett a bajnok. Aztán 10:4 után, mikor már elkönyveltük a hazaiak játszmagyőzelmét, megnyugodott a vidéki gárda, és óriási ütéspárbaj kezdődött. A sáncmunkát ebben a szakaszban nemigen lehet dicsérni, ennek tulajdonítható, hogy lassan szaporodtak a pontok az eredményjelzőn. Sok volt a forgás, és ez végigkísérte az összecsapást. Melkinék fokozatosan dolgozták le hátrányukat, és nem csak a játszmát nyerték meg, hanem a folytatásban a teljesen szétesett bajnokcsapattal szemben 7:0-ás előnyt szereztek. A hazaiak legjobbja, Börcsök Csaba ingerülten korholta társait, ésúgyszólván mindent maga vállalt. Kellett is, mert a többiek hibát hibára halmoztak. A játékmester, Magyar Zoltán ezután szinte kizárólag Börcsököt foglalkoztatta. Nem bánta meg. Ismét „leállt” az eredményjelző, és akik a játszma közben felkeresték a büfét, elégedetten nyugtázták visszatértükkor, hogy az eredmény nem változott, semmiről sem maradtak le. A szegedieket megzavarta, a lehetőség, hogy a veretlen Tungsram ellen a második játszmát is megnyerhetik. Ezt a zavart a rutinos bajnok könyörtelenül kihasználta. Még egy szoros — és főleg lassú — játszma, majd végérvényesen átvette az irányítást a hazai együttes, és megőrizte veretlenségét. A KECSKEMÉTI „rangadón” már nemcsak a színvonal maradt el a várakozástól, hanem a küzdelem hevessége is. A házigazda könnyedén és gyorsan nyert a Szabó Kálmánt még mindig nélkülöző Bp. Honvéd ellen. A tornák nyitónapját jó lenne gyorsan feledni. Ehhez azonban szombaton, a Dózsa György úti és a kecskeméti csarnokban sokkal jobb játékot kellene nyújtaniuk élcsapatainknak. FÉRFIAK Az 1—4. helyért Tungsram SC—SZEOLTélép SE 3:1 (—13, 13, 12, 6). Megyeri út. V: ifj. Kiss, Grábner (jól). Tungsram SC: MAGYAR, Huszár, Novák, Szappanos, BÖRCSÖK, Horányi. Edző: Bodrogi Attila. SZEOL-Délép SE: Arany, Barta, NUSSER, Melkvi, Huszta, NAGY L. Cs: Halász, Rácz, Katona. Edző: Nyári Sándor. Az eredmény alakulása: I. játszma: 2:0, 2:1, 3:1, 3:3, 4:3, 4:4, 10:4 (!), 10:5, 12:5 12:9, 13:9 (!!), 13:15. II. játszma: 0:7 (!!), 3:7, 3:3, 4:8, 4:10, 11:10 (!!), 11:13 (!), 15:13. III. játszma: 0:1, 4:1, 4:2, 5:2, 5:4, 6:4, 6:5, 8:5, 8:6, 9:6, 9:9, 13:9, 13:12, 15:12. IV. játszma: 3:0, 3:2, 5:2, 5:3, 6:3, 6:4, 10:4, 10:5, 11:5, 11:6, 15:6. Kecskeméti SC—Bp. Honvéd 3:0 (7, 1, 9). Kecskemét, 200 néző. V: dr. Vaszily, Bíró (jól). RSC: NYÚL, DEMETER, Lantos, FARKAS, Újhidi, NAGY P. Cs: Szabó Z. Edző: Karagics Mátyás. Bp. Honvéd: Wunderlich, Smidt, Urban, Bottyánszky, Szabó Z., Hoboth. Cs: Schmiedl, Cotter. Edző: Kovács Károly. A várt nagy küzdelem elaradt, mert a KSC nagyon jól, a Honvéd pedig rendkívül gyengén játszott. Alig 58 percig tartott a mérkőzés . . . Az állás 1. Tungsram SC 19 57: 8 38 2. Kecskeméti SC 15 4 51:21 34 3. SZEOL-D. 13 6 46:24 32 4. Bp. Honvéd 13 6 43:2332 Az 5—16. helyért V: Dózsa—Csepel 3:1 (—7, 4, 8, 5). Vágóhíd u. V: Takács, Gulyás. Csak a harmadik játszmában folyt élvezetes játék. Jó: Nagy J., Király, Tomkó, ill. Lombos. NYVSSC—Malév SC 3:1 (3, 10, —10, 5). Nyíregyháza, Városi Stadion, 400 néző. V: Tirpák, Fodor. A hazaiak elsősorban ütőerőben múlták felül ellenfelüket. Jó: Kovács T., Batai, ill. Kovács L. Komép SC—Veszprémi SE 3:0 (11, 13, 9). Tatabánya, 200 néző. V: Huszti, Szekér. Hullámzó teljesítményt nyújtott mindkét csapat, de a jobban összpontosító és korszerűbb játékot nyújtó Komép megérdemelten nyert. Jó: Gulyás, Fekete, Mészáros, Lovas, ill. Szekeres. BKV Előre—TFSE 3:2 (5, 3, —5, —11, 11). Győri út. V: Herpai, Szele. A lelkes és ezúttal jól is játszó főiskolásokkal szemben a közlekedésiek minden tudására szükség volt ahhoz, hogy kiharcolják a győzelmet. Jó: Hegedűs K., Szabó J., ill. Czunyi, Sármán. Kazincbarcikai Vegyész- Dunaújvárosi Kohász 3:1 (12, —13, 9, 7). Kazincbarcika, 300 néző. V: Újhelyi, Korim. A 95 perces nagy küzdelemben a határtalan lelkesedéssel harcoló barcikaiak megérdemelten nyertek. Veres István vezetőedző betegsége miatt a játékos-edző Dudás Antal kiválóan irányította együttesét. Jó: Hernádi, Kiss Zs., Dudás, ill. Stefanovszky. Vasas—Alba Volán 3:2 (—7, —10, 12, 8, 8). Székesfehérvár, 200 néző. V: Pados, Ferenczi. A mérkőzés 123 perces látványos, színvonalas küzdelmet hozott. Jó: Hermann, Simon, Mundi, Medve, ill. Pőcze, Czékmán, Alekker. NŐK Az 5—16. helyért DMVSC—Csepeli Duna SE 3:0 (4, 7, 7). Debrecen, 200 néző. V: Varga, Zalánfi. Jó: Leisztné, Perecsi, Pozsgai, Póta, ill. Szendrői. Közgáz-Külker SC—Kaposvári V. Izzó 3:2 (7, —5, 9, —9, 10). Kaposvár, 400 néző. V: Mészáros, Balázs. Óriási csatában született meg a vendégek győzelme. Jó: Ecker, Binder, Darócziné, ill. Bódis, Varga. Eger SE—BVSC 3:1 (—4, 12, 7, 6). Eger, Körcsarnok, 300 néző. V: Juhász, Kiss. Nyolcvanperces játékban a visszavonuló Molnár Évát búcsúztató hazaiak a közönség támogatását élvezve, biztosan győztek. Jó: Molnár, Héri, Simon, ill. Borsné. Vasas—Almásfüzitői Timföld SC 3:0 (14, 4, 11). Folyondár u. V: Békési, Hóbor. Nehezen lendültek játékba a piros-kékek. Az első játszmát 3:8-ról nagy küzdelemben nyerték, majd szinte ellenállás nélkül érték el pontjaikat. Jó: Benett, Simonna, Nagy Gy., ill Cibiaková. Szolnoki Vegyiművek— Dutép SC 3:2 (17, —20, —13, 9, 7). Kecskemét, 200 néző. V: Ribizsár, Papp. A 124 perces, nem túlságosan magas színvonalú, de izgalmas csatát a lelkesebb szolnoki csapat nyerte. Jó: Sülyösné, Vasicsek, ill. Bognárné. A szkosztálymentő MÁV DAC Kerékpár •• Örültünk, hát hogyne örültünk volna, amikor tavaly arról kaptunk hírt, hogy az Erzsébeti SMTK megalakította kerékpáros szakosztályát. Mert már arra gondoltunk, ha valahol szélnek eresztik az egyesületekben többnyire mostohagyerekként kezelt bringásokat, legalább — ment is, jött is alapon — nem változott a szakosztályok száma. Mert hát nem egy versenyre úgy érkeznek az edzők, hogy nem tudják, a következőn még rajthoz állíthatják-e a tanítványokat, vagy kereshetnek maguknak új egyesületet, ahol majd befogadják őket. És nem zörög a haraszt... Az év végén a proskribáltak listájára került a BKV Előre szakosztálya. Az egykor nagyszerű napokat megélt, szép eredményekkel büszkélkedett szakosztály műhelyét söpörték ki, útilaput kötve a még megmaradt néhány kerekes talpára. De többek között a mosonmagyaróvári Izsák Ferenc sem köszönhetett nagy meggyőződéssel „viszontlátást” a többieknek egy-egy verseny befejeztével. Mondták is a kollégák, hogy szegény Feriék dolgoznak becsületesen, de hát olyan anyagi gondjaik vannak, amelyek megoldása kilátástalannak tűnik. Főleg az ifiből kiöregedett, tehetséges sportolók további foglalkoztatása. ők már nem ülhetnek akármilyen gépre, és kár lenne tagadni, egzisztenciális feladatokat is ró az egyesületre további szerepeltetésük. Szóval, magunk között már kezdtük búcsúztatni azt a szakosztályt, amely évtizedeken keresztül mindig a legjobbak közé bicikliztetett egy-egy menőt, és akiknek a jelenléte ugyanúgy hozzátartozott a versenyekhez, mint a kockás zászló, a stopperóra és a „melyik induló, kinek a kísérő autójába kapaszkodott” vita. Szerencsére azonban nincs szükség búcsúztatóra. A Mosoni Vasas és a MÁV DAC vezetői ugyanis összeültek és a megyei sportvezetők jóváhagyásával mindkettőjük, és egyúttal a hazai kerékpársport szempontjából kedvező megállapodást kötöttek. A jövőben a Mosoni Vasas elsőrendű feladata az utánpótlásnevelés lesz. Ezzel könnyítenek az anyagi gondjaikon is, hiszen a gyerekek alá olcsóbb „drótfaleós” biciklit is lehet adni és állásról sem kell gondoskodni. A kiöregedett, tehetséges ifistákat pedig átveszi és továbbversenyezteti a MÁV DAC, mint ahogy már meg is tette a válogatott Tóth István vezette búcsúzó mosoni ifisorral. Ezzel a győriek is jól járnak, hiszen Szemethi Dezsőék eredményes korszaka után nem sok érmet vehettek át felnőtt kerekeseik, így most már a győrieknek tizennégyfős felnőtt keretük van, ami meglehetősen ritka idehaza. A MÁV DAC-nak nem ez az első mentőakciója. Nemrégiben vették át az Elektromos női asztaliteniszezőit is. Manapság, amikor anyagi okokra hivatkozva sorra szűnnek meg a szakosztályok, amolyan varázslatnak tűnik, hogy a győriek nagyobb kiadásokba tudják verni magukat. A tehetetlenkedés, siránkozás helyett új bevételi források után néztek eredménnyel. Kulturális és popzenei rendezvények mellett például az Arrabona-majális is pénzt hozott a klubnak. Önköltségesek a tömegsportrendezvényeik is. Természetesen ezektől a kezdeményezéseiktől még nem veti fel a pénz az egyesületet. A munkájuk is több lesz. De mindezt vállalták. És ma már ez is nagy szó! (kocsi)