Népsport, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

4 NÉPSPORT Nagyüzem az Eresztvényen (Folytatás az 1. oldalról) emlékeztet a nyárra, a hő­mérséklet megfelelő. A hó kitűnő, a versenyzők jól fe­lkészültjeik és bizonyítani akarják, hogy ennek az olimpiának nemcsak a szer­vezése, rendezése magas színvonalú. A hang (abemondó mellett — túl a saját szereplésén — piros anorákus kislány je­gyezheti az időket egy pa­pírszalvétára. Érdekes. Nem mindegyiket, csak a jobba­kat. Legalábbis az övénél jobbakat. Persze, nem nagy örömmel írja fel a nála gyorsabbak idejét. Egyre kedvetlenebb, egyszer aztán összegyűri a „dokumentu­mot”, a forróteás papírpo­­ha­raknak odakészített táro­lóba dobja, s Lehajtott fő- Vel távozik. Átkozott kíváncsiság! Ki­veszem a papírt, kisimítom. Felül egy időeredmény, nyilván a sajátja, aztán alatta hat másik, aha, most már értem. A hat alsó idő mind jobb a felül lévőnél. A kis piros tehát nem ke­rül a legjobb hat közé. Az­tán már én hasonlítsa­tom az újabb időeredményeket a papíron lévőkhöz, s kiderül, hogy még azok sem biztos helyezettek. Melléfogás A téli úttörő-olimpia for­gatagának egyik főszereplő­je az az elmés kis motoros szánkóféle, amellyel a pá­lyát, a havat rendezik, s amit a gyerekek pillanatok alatt nemes egyszerűséggel „trotyomobil”-nak keresz­teltek. A trotyomobil nyergében pihen — arcát napfürdőztet­­ve — egy fiatalember. Meg­szólítom, s kérdezem. — Milyen gyártmányú ez az ügyes kis masina? — Hát... én — hangzik a bizonytalan válasz —, azt hiszem, talán NDK, vagy csehszlovák. — S mit csinál vele? — Ülök rajta. — Deh­át én — most raj­tam a meglepődés sora — úgy érzem, hogy mit dolgo­zik vele? A válasz mosolygós: — Én semmit. Csak leül­tem egy kicsit. Dr. Csonka Csaba vagyok a megyei kórház sebészetéről és most én adom az egészségügyi biztosító szolgálatot. De, mint látja, szerencsére nem akad dolgom. Ne is akadjon! De azért nem volt szép dolog így rá­szedni az embert. Futólécen, nadrágféken Verebélyi Anita nyolcadi­kos helybéli versenyző le­csatol, kifújja magát, aztán beszólni kezd. — Kicsit talán erősebben kellett volna kezdenem, de a pálya eleje, úgy éreztem, nagyon nehéz. A végére vi­szont belejöttem. Talán nem lesz nagyon rossz az idő. — Mire számítasz? — Szeretnék a hat között lenni. — Jó volt a pálya? — Azt mondhatom, kifo­gástalan, meg persze az is jó volt, hogy majdnem az egész távon biztattak. Sok szurkoló jött ki, hogy se­gítsen minket a jó ered­ményhez. Anita szavai olykor ékte­len zsivajba vesznek. A mellettünk lévő dombon egy csapat fiú vívja versenyen kívüli párharcát, óriási csa­tazaj kíséretében. Nem túl komplikált módon, egy­sze­­reűn a ... hát igen, a fene­kükön csúsznak, meglepően nagy tempóban. Közelükbe érve látom, hogy sportszerük azért van. Tenyérnyi nylondarabokon ülnek, kímélendő a nadrág. A leggyorsabbi­kát elcsípem, de mire beszélgetni kez­dünk, már hárman-négyen körülvesznek. — Mutatkozzatok be — ké­rem őket, összenéznek, aztán a sok vásott közül az egyik vigyo­rogva szól: — Ha nem mu­szály, nevet ne tessék írni. Csak egysze­rűen úgy, hogy mi vagyunk a nadrág­fékcsők. Legyen­ ők a nadrágfeke­­rek. Eredmények Sífutás. Lányok. 3. korcso­port. Olimpiai bajnok: Kie­fer Katalin (Nógrád) 14:01, 2. Vincze (Nógrád) 14:04, 3. Farkas (Pest) 14:32, 4. Hor­váth (Nógrád) 15:31, 5. Hu­ber (Pest) 15:59 6. Tamási (Veszprém) 16:04. 4. kcs. Olimpiai bajnok: Tóth Klára (Nógrád) 12:23, 2. Haraszti (Budapest) 13:30, 3. Holéczi (Budapest) 13:43, 4. Verebé­lyi (Nógrád) 13:50, 5. Var­ga (Pest) 14:08, 6. Sinkovics (Nógrád) 15:04. Fiúk, 3. kcs. Olimpiai bajnok: Galbács Sándor (Nógrád) 11:52, 2. Vasz­iljevics (Heves) 12:09, 3. Horváth (Nógrád) 12:16, 4. Szakács (Nógrád) 12:27, 5. Kovács (Pest) 12:50, 6. Vanó (Heves) 13:38. 4. kcs. Olimpiai bajnok: Farkas Csaba (Nógrád) 11:08, 2. Sis­kovits (Budapest) 11:43, 3. Tagscherer (Budapest) 11:53, 4. Turányi (Nógrád) 12:01, 5. Morvai (Heves) 12:04, 6. Tornyos (Nógrád) 13:36. Műlesiklás. Lányok. 3. kcs. Olimpiai bajnok: Litter An­na (Budapest) 57.23, 2. Mó­­rócz (Budapest) 1:00.45, 3. Kelen (Borsod) 1:04.40, 4. Gonda (Nógrád) 1:04.62, 5. Gyöngyösi (Nógrád) 1:05.23, 6. Szováti (Győr-Sopron) 1:05.77, 4. Kcs. Olimpiai baj­nok : Diószegi Judit (Buda­pest) 58.39, 2. Laib (Buda­pest) 53.69, 3. Dur (Buda­pest) 1:01.19, 4. Németh (Budapest) 1:06.29, 5. Keppel (Vas) 1:03.35, 6. Bálla (Nógrád) 1:16.93. Fiúk, 3. kcs. Olimpiai bajnok: Góczi Viktor (Budapest) 1:02.40, 2. Keresztesi (Heves) 1:02.43, 3. Schilling (Budapest) 1:05.47, 4. Bajaki (Borsod) 1:07.(K), 5. Szilágyi (Heves) 1:09.28, 6. Jávori (Nógrád) 1:12.33, 4. Kcs. Olimpiai baj­nok: Litkey Árpád (Veszp­rém) 53.35, 2. Majthényi (Pest) 56.62, 3. Deák (Bor­sod) 59.84, 4. Plósz (Heves) 1:01.27, 5. Olló (Budapest) 1:01.33, 6. Gerő (Budapest) 1:02.72. Műlesiklásban mind a lányoknál, mind pedig a fiúknál két korcsoport rajtolt (Záhonyi Iván felvétele) Az Alba vezetett, a Ferencváros egyenlített Jégkorong Ilyen a hokiszurkoló! A szerdán történtek után, is­mét sokan látogattak ki a Kisstadionba, a rájátszás kö­vetkező rangadójára. Főkép­pen arra volt kíváncsi a szépszámú publikum, hogy az idő előtt befejeződött Dó­zsa a Fradi mérkőzés után, já­tékban és a fegyelemben mit nyújt majd az FTC? Nos, most a zöld-fehérek sport­szerűségből jelesre vizsgáz­tak. Ez azonban nemcsak ró­luk, hanem az egész niérkő­­■saről elmondható. Ezen a találkozón a játékosok csak a hokival törődtek. Az első húsz percben — teljesen megérdemelten — kétgólos előnyre tett szert a Volán, és ebben az időszak­ban jobban is játszott a fe­hérvári együttes. A második harmad elejétől fokozatosan feljött az FTC, és a 48. perc­ben Farkas András révén egyenlített. Ezután egy-egy gól esett még mindkét olda­lon, így alakult ki az igaz­ságos végeredmény a ráját­szás második rangadóján. FTC—Alba Volán 3-3 (0-2, 1-0, 2-1) Kisstadion, 700 néző. V: Moharos, Doór, Mezei. FTC: Bóna — Hajzer T., BA­LOGH I., SZAJLAI 1 (1), Orbán 1, Krisztel. Cs: Ba­logh B., Tury, Zoltéi, FAR­KAS A.­­, Jécsy, Paraizs, Szikora, Simon, Rimer, Mol­nár. Edző: Raffa György. Alba Volán: KOVALCSIK— Terjék 1, Hegyi, FÖLDI 1, Palla, Kiss T. Cs: Gilján (1), Sarkadi, Tamás, Laki, Mayer, Énekes, Nyerges, Pesti, KÓGER 1 (1), Kiss B., Viniczai. Edző: Ocskay Gá­bor. Gól — egyéni akcióból: 2, ill. 1. Kiállítások: 10, ill. 10 XLII. 27. ♦ 1986. február 1. Ezt a tornanyitányt feledni kellene féffi Röplabda LEGJOBB férficsapataink megkezdték a rájátszást. Már az őszi eredmények ki­egyenlített erők küzdelméről árulkodtak, és a négyes tor­nák egyik feladata­ tisztázni, hogy ez a kiegyensúlyozott­ság milyen szinten jellemzi az idei küzdelemsorozatot. A Megyeri úti rangadón tapasztaltak, sajnos, erre vonatkozóan nem engedé­lyeznek túlzott optimizmust. Botos Ferenc, a válogatott újdonsült vezetőedzője bi­zony elkeseredetten csóválta a fejét a bajnok és a négy között újonc, SZEOL-Délép SE csatáját követően. Való­ban nincs irigylésre méltó helyzetben, legfeljebb csak azzal nyugtathatja magát, hogy a válogatott szintű tét­mérkőzésekig még hosszú idő van hátra. NYÁRI SÁNDOR tanítvá­nyai kissé megilletődötten kezdték a mérkőzést, így te­temes előnyt szerzett a baj­nok. Aztán 10:4 után, mikor már elkönyveltük a hazaiak játszmagyőzelmét, megnyu­godott a vidéki gárda, és óriási ütéspárbaj kezdődött. A sáncmunkát ebben a sza­kaszban nemigen lehet di­csérni, ennek tulajdonítható, hogy lassan szaporodtak a pontok az eredményjelzőn. Sok volt a forgás, és ez végigkísérte az összecsapást. Melkinék fokozatosan dol­gozták le hátrányukat, és nem csak a játszmát nyer­ték meg, hanem a folytatás­ban a teljesen szétesett baj­nokcsapattal szemben 7:0-ás előnyt szereztek. A hazaiak legjobbja, Börcsök Csaba in­gerülten korholta társait, és­­úgyszólván mindent maga vállalt. Kellett is, mert a többiek hibát hibára halmoz­tak. A játékmester, Magyar Zoltán ezután szinte kizáró­lag Börcsököt foglalkoztat­ta. Nem bánta meg. Ismét „leállt” az eredményjelző, és akik a játszma közben felkeresték a büfét, elége­detten nyugtázták visszatér­tükkor, hogy az eredmény nem változott, semmiről sem maradtak le. A szegedieket megzavarta, a lehetőség, hogy a veretlen Tungsram ellen a második játszmát is megnyerhetik. Ezt a zavart a rutinos baj­nok könyörtelenül kihasznál­ta. Még egy szoros — és fő­leg lassú — játszma, majd végérvényesen átvette az irányítást a hazai együttes, és megőrizte veretlenségét. A KECSKEMÉTI „rang­adón” már nemcsak a szín­vonal maradt el a várako­zástól, hanem a küzdelem hevessége is. A házigazda könnyedén és gyorsan nyert a Szabó Kálmánt még min­dig nélkülöző Bp. Honvéd ellen. A tornák nyitónapját jó lenne gyorsan feledni. Ehhez azonban szombaton, a Dózsa György úti és a kecskeméti csarnokban sokkal jobb játé­kot kellene nyújtaniuk él­csapatainknak. FÉRFIAK Az 1—4. helyért Tungsram SC—SZEOL­­Télép SE 3:1 (—13, 13, 12, 6). Megyeri út. V: ifj. Kiss, Grábner (jól). Tungsram SC: MAGYAR, Huszár, No­­vák, Szappanos, BÖRCSÖK, Horányi. Edző: Bodrogi At­tila. SZEOL-Délép SE: Arany, Barta, NUSSER, Melkvi, Huszta, NAGY L. Cs: Halász, Rácz, Katona. Edző: Nyári Sándor. Az eredmény alakulása: I. játszma: 2:0, 2:1, 3:1, 3:3, 4:3, 4:4, 10:4 (!), 10:5, 12:5 12:9, 13:9 (!!), 13:15. II. játszma: 0:7 (!!), 3:7, 3:3, 4:8, 4:10, 11:10 (!!), 11:13 (!), 15:13. III. játszma: 0:1, 4:1, 4:2, 5:2, 5:4, 6:4, 6:5, 8:5, 8:6, 9:6, 9:9, 13:9, 13:12, 15:12. IV. játszma: 3:0, 3:2, 5:2, 5:3, 6:3, 6:4, 10:4, 10:5, 11:5, 11:6, 15:6. Kecskeméti SC—Bp. Hon­véd 3:0 (7, 1, 9). Kecskemét, 200 néző. V: dr. Vaszily, Bí­ró (jól). RSC: NYÚL, DE­METER, Lantos, FARKAS, Újhidi, NAGY P. Cs: Szabó Z. Edző: Karagics Mátyás. Bp. Honvéd: Wunderlich, Smidt, Urban, Bottyánszky, Szabó Z., Hoboth. Cs: Schmiedl, Cotter. Edző: Ko­vács Károly. A várt nagy küzdelem el­­aradt, mert a KSC nagyon jól, a Honvéd pedig rendkívül gyengén ját­szott. Alig 58 percig tartott a mérkőzés . . . Az állás 1. Tungsram SC 19­­ 57: 8 38 2. Kecskeméti SC 15 4 51:21 34 3. SZEOL-D. 13 6 46:24 32 4. Bp. Honvéd 13 6 43:2332 Az 5—16. helyért V: Dózsa—Csepel 3:1 (—7, 4, 8, 5). Vágóhíd u. V: Ta­kács, Gulyás. Csak a har­madik játszmában folyt él­vezetes játék. Jó: Nagy J., Király, Tomkó, ill. Lombos. NYVSSC—Malév SC 3:1 (3, 10, —10, 5). Nyíregyháza, Városi Stadion, 400 néző. V: Tirpák, Fodor. A hazaiak elsősorban ütőerőben múl­ták felül ellenfelüket. Jó: Kovács T., Batai, ill. Ko­vács L. Komép SC—Veszprémi SE 3:0 (11, 13, 9). Tatabánya, 200 néző. V: Huszti, Szekér. Hullámzó teljesítményt nyújtott mindkét csapat, de a jobban összpontosító és korszerűbb játékot nyújtó Komép megérdemelten nyert. Jó: Gulyás, Fekete, Mészáros, Lovas, ill. Szeke­res. BKV Előre—TFSE 3:2 (5, 3, —5, —11, 11). Győri út. V: Herpai, Szele. A lelkes és ezúttal jól is játszó fő­iskolásokkal szemben a köz­lekedésiek minden tudására szükség volt ahhoz, hogy kiharcolják a győzelmet. Jó: Hegedűs K., Szabó J., ill. Czunyi, Sármán. Kazincbarcikai Vegyész- Dunaújvárosi Kohász 3:1 (12, —13, 9, 7). Kazincbar­cika, 300 néző. V: Újhelyi, Korim. A 95 perces nagy küzdelemben a határtalan lelkesedéssel harcoló bar­­cikaiak megérdemelten nyertek. Veres István veze­tőedző betegsége miatt a játékos-edző Dudás Antal ki­válóan irányította együtte­sét. Jó: Hernádi, Kiss Zs., Dudás, ill. Stefanovszky. Vasas—Alba Volán 3:2 (—7, —10, 12, 8, 8). Székes­­fehérvár, 200 néző. V: Pa­dos, Ferenczi. A mérkőzés 123 perces látványos, szín­vonalas küzdelmet hozott. Jó: Hermann, Simon, Mun­­di, Medve, ill. Pőcze, Czék­­mán, Alekker. NŐK Az 5—16. helyért DMVSC—Csepeli Duna SE 3:0 (4, 7, 7). Debrecen, 200 néző. V: Varga, Zalánfi. Jó: Leisztné, Perecsi, Pozsgai, Póta, ill. Szendrői. Közgáz-Külker SC—Kapos­vári V. Izzó 3:2 (7, —5, 9, —9, 10). Kaposvár, 400 néző. V: Mészáros, Balázs. Óriási csatában született meg a vendégek győzelme. Jó: Ecker, Binder, Darócziné, ill. Bódis, Varga. Eger SE—BVSC 3:1 (—4, 12, 7, 6). Eger, Körcsarnok, 300 néző. V: Juhász, Kiss. Nyolcvanperces játékban a visszavonuló Molnár Évát búcsúztató hazaiak a közön­ség támogatását élvezve, biz­tosan győztek. Jó: Molnár, Héri, Simon, ill. Borsné. Vasas—Almásfüzitői Tim­föld SC 3:0 (14, 4, 11). Fo­lyondár u. V: Békési, Hó­bor. Nehezen lendültek já­tékba a piros-kékek. Az el­ső játszmát 3:8-ról nagy küzdelemben nyerték, majd szinte ellenállás nélkül ér­ték el pontjaikat. Jó: Bene­tt, Simonna, Nagy Gy., ill Cibiaková. Szolnoki Vegyiművek— Dutép SC 3:2 (17, —20, —13, 9, 7). Kecskemét, 200 néző. V: Ribizsár, Papp. A 124 per­ces, nem túlságosan magas színvonalú, de izgalmas csa­tát a lelkesebb szolnoki csa­pat nyerte. Jó: Sülyösné, Vasicsek, ill. Bognárné. A szkosztálymentő MÁV DAC Kerékpár •• Ö­rültünk, hát hogyne örültünk volna, ami­kor tavaly arról kap­tunk hírt, hogy az Erzsébeti SMTK megalakította kerék­páros szakosztályát. Mert már arra gondoltunk, ha va­lahol szélnek eresztik az egyesületekben többnyire mostohagyerekként kezelt bringásokat, legalább — ment is, jött is alapon — nem változott a szakosztá­lyok száma. Mert hát nem egy versenyre úgy érkeznek az edzők, hogy nem tudják, a következőn még rajthoz állíthatják-e a tanítványo­kat, vagy kereshetnek ma­guknak új egyesületet, ahol majd befogadják őket. És nem zörög a haraszt... Az év végén a proskribáltak lis­tájára került a BKV Előre szakosztálya. Az egykor nagyszerű napokat megélt, szép eredményekkel büszkél­kedett szakosztály műhelyét söpörték ki, útilaput kötve a még megmaradt néhány kerekes talpára. De többek között a mosonmagyaróvári Izsák Ferenc sem köszönhe­tett nagy meggyőződéssel „viszontlátást” a többieknek egy-egy verseny befejezté­vel. Mondták is a kollégák, hogy szegény Feriék dolgoz­nak becsületesen, de hát olyan anyagi gondjaik van­nak, amelyek megoldása ki­látástalannak tűnik. Főleg az ifiből kiöregedett, tehetséges sportolók további foglalkoz­tatása. ők már nem ülhetnek akármilyen gépre, és kár lenne tagadni, egzisztenciális feladatokat is ró az egyesü­letre további szerepeltetésük. Szóval, magunk között már kezdtük búcsúztatni azt a szakosztályt, amely évtizede­ken keresztül mindig a leg­jobbak közé bicikliztetett egy-egy menőt, és akiknek a jelenléte ugyanúgy hozzá­tartozott a versenyekhez, mint a kockás zászló, a stop­peróra és a „melyik induló, kinek a kísérő autójába ka­paszkodott” vita. Szerencsére azonban nincs szükség búcsúztatóra. A Mo­­soni Vasas és a MÁV DAC vezetői ugyanis összeültek és a megyei sportvezetők jóvá­hagyásával mindkettőjük, és egyúttal a hazai kerékpár­­sport­ szempontjából kedvező megállapodást kötöttek. A jö­vőben a Mosoni Vasas első­rendű feladata az utánpótlás­nevelés lesz. Ezzel könnyíte­­nek az anyagi gondjaikon is, hiszen a gyerekek alá ol­csóbb „drótfaleós” biciklit is lehet adni és állásról sem kell gondoskodni. A kiöre­gedett, tehetséges ifistákat pedig átveszi és továbbverse­nyezteti a MÁV DAC, m­int ahogy már meg is tette a válogatott Tóth István vezet­te búcsúzó mosoni ifisorral. Ezzel a győriek is jól járnak, hiszen Szemethi Dezsőék eredményes korszaka után nem sok érmet vehettek át felnőtt kerekeseik, így most már a győrieknek tizennégy­­fős felnőtt keretük van, ami meglehetősen ritka idehaza. A MÁV DAC-nak nem ez az első mentőakciója. Nem­régiben vették át az Elektro­mos női asztaliteniszezőit is. Manapság, amikor anyagi okokra hivatkozva sorra szűnnek meg a szakosztályok, amolyan varázslatnak tűnik, hogy a győriek nagyobb ki­adásokba tudják verni ma­gukat. A tehetetlenkedés, si­ránkozás helyett új bevételi források után néztek­­ ered­ménnyel. Kulturális és pop­zenei rendezvények mellett például az Arrabona-majális is pénzt hozott a klubnak. Önköltségesek a tömegsport­rendezvényeik is. Természetesen ezektől a kezdeményezéseiktől még nem veti fel a pénz az egye­sületet. A munkájuk is több lesz. De mindezt vállalták. És ma már ez is nagy szó! (kocsi)

Next