Népsport, 1986. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1986-04-01 / 77. szám

4 NÉPSPORT Labdarúgás A feljutásért most kezdődtek a­z efgazi • Öngóllal nyert az Eger SE a „szuperrangadón” • A Dunaújváros sorrendben hetedszer(!) győzött . Több, mint elgondolkodtató a szolnokiak vergődése... * Új edző, régi játék Diósgyőrben • Bősz elröplabdázta a Ganz pontját Komlón . A veterán Kiss T. (D. Kinizsi) megrázta magát, és... ig©3* SE-SZEOL Délép SE 3*2­­1-11 Eger, 8900 néző. V: Lázin (Halmosi, Kendi). Eger SE: Bodolai — Varga, Megyesi, Méhesi, Lengyel — Simon I, Fodor, Smuczer, Csepregi — Kiss, Tasi. Edző: Csank János. SZEOL-Délép SE: Cselló — Balázs, Kozma, Fábián — Kántor, Kőhalmi, Szabó Gy., Gruborovics — Szabó I., Kun, Márton. Edző: Andrik István. Csere: Simon I helyett Jávorszky a 64., Kiss helyett Horváth a 66., Szabó I. helyett Orosházi a 72., Kántor he­lyett Deák a 82. percben. Gólszerző: Tasi a 4., Gruborovics a 15., Kun a 62., Méhesi a 72., Kántor (öngól) a 77. percben. Sárga lap: Fábián a 35., Varga az 53. percben. Szögletarány: 9:5 (4:1) az Eger SE javára. Még csak négy perce vias­kodó­a­z egymással a csapatok, amikor Kiss jobbról a közé­pen felbukkanó Tasi elé ját­szott. A nyurga csatár a kés­lekedő Kozma mellől, 17 mé­terről ballal lövésre szánta el magát, és a nem túl erősen megrúgott labda az egy ütemmel később vetődő Cse­lló keze mellett a bal alsó sarokba surrant. 1-0 Negyedóra elteltével fel­jöttek a szegediek, és a 15. percben a „szokásos módon” szerezték meg egyenlítő gól­jukat. Mártont Varga közé­pen, 19 méterre az egri ka­putól felvágta. A szabadrú­gáshoz letett labdának Gru­borovics jóformán nem is futott neki, csak mellé lé­pett, hogy aztán ballal véd­­hetetlenül nyesse az öttagú sorfal fölött-mellett a bal fel­ső sarokba. 1-1 A 35. percben Fábián dur­ván „beleszállt” Tasiba, amiért joggal került fel a neve a „sárga­ listára”. SZÜNET UTÁN egyre élesedő küzdelemben az 58. percben Varga lerán­totta Mártont, amiért az eg­ri fiú is „besárgult”. Alig több, mint egy órája tartott a harc, s a 62. perc­ben Kőhalmi az egyméteres lesről induló Kunt ugratta ki a felezővonaltól. Lázin kiné­zett Kendi partjelzőre, aki nem jelezte a lest, így to­vább engedte az akciót, mely­nek befejezéseképp a vil­lámgyors Kun a kifutó Bo­­dolait kicselezve az ötösről könnyedén helyezett a háló­ba. 1-2 Paprikás lett a hangulat a gyepen és a nézőtéren egy­aránt. Előbb Bodolai mentett bravúrral Kun elől, majd egy újabb játékvezetői tévedés után a 72. percben jött az egriek egyenlítő gólja. Tör­tént, hogy a jobb oldalon szögletrúgáshoz készülődtek a hazaiak. Közben Orosházi a felezővonalnál cserére jelent­kezett, emiatt Halmosi part­jelző már ott állt mellette a minősítési könyvecskével a kezében. Lázin mindezt lát­ta, ám miután Orosházi be­szólt, hogy a szögletet még megvárják a cserével, a bíró engedélyt adott a sarokrúgás elvégzésére. Mire azonban az egriek a kapu elé küldték a labdát, a bíró — észrevéve, hogy Halmosi partjelző a sa­rokrúgás ellenére továbbra is a felezővonalnál állva (!) várja a csere elvégzését — megállította a játékot, hogy Orosházi felválthassa Szabó Imrét. Aztán megismételtette (!) az egriekkel a már el­végzett szögletrúgást. . . És mit tesz a sors? Tasi rövi­den Smuczerhez gurított, aki lágyan a kapu elé emelt, és a berobbanó Méhesi az ötös­ről élesen a kapu jobb ol­dalába fejelt. 2-2 Pattanásig feszültek az ide­gek, szikrázó, nagyiramú küzdelem dúlt a pályán, ame­lyet a 77. percben ritkán látható gól döntött el, Hor­váth balról végzett el part­dobást. Labdáját Csepregi fejjel küldte a kapu elé. Tel­jesen veszélytelennek tűnt az eset, hiszen Balázs már könnyedén hazaadott kapusá­nak, amikor a guruló labdá­ba a hátrafelé rohanó Kán­tor a 11-es ponton — ugyan­csak hazaadási szándékkal — beletette a lábát. Csihó vi­szont már elindult balra, í­g a labda akadálytalanul csör­gött a kapu közepébe, ön­gól! 3-2 k­ ★ ★ ★ Ha létezik futballmérkő­zés, amelyről elmondható, hogy bővelkedett a drámai fordulatokban, akkor a má­sodik osztály „szuperrang­adója” feltétlenül kiérde­melte a jelzőt. A rendkí­vül izgalmas, nagy iramú összecsapást valósággal vé­­gigrombolta az egri publi­kum, amely remekül szó­rakozhatott a hosszabbítá­sok miatt csaknem kilenc­vennégy (!) percig tartó csata alatt. A játék képe összességében a két gárda helyzetét tükrözte: az eg­riek határtalan elszántság­gal, csakis a győzelmet tartva számukra megfelelő eredménynek indultak harcba, míg a szegediek tudat alatt érezhetően biz­tosra vették, hogy rutin­ból futballozva sem érheti őket különösebb meglepe­tés. Csakhogy ezúttal el­­számították magukat! Ven­déglátóik ugyanis nagyon kevés lehetőséget engedé­lyeztek számukra begyako­rolt kontrajátékuk alkalma­zására, s amikor csak te­hették, egészpályás (!) le­támadással bénították meg már a kezdeti fázisában a kék-fehér-feketék akcióit. És a megszerzett labdák­kal a remekül irányító Csepregi vezérletével viha­ros rohamokat vezettek. A második félidőben to­vább fokozta nyomását a hazai gárda, ám rövid ide­ig mégis úgy tűnt, hogy a rutinos Tisza-partiak ne­vethetnek a játszma végén. Lesgóljuk után azonban ki­derült: az egriek a vész­helyzetben képesek mozgó­sítani lelki tartalékaikat is, és a hátsó sorok biztonsá­gát nem feladva szívósan játszották tovább a maguk konok futballját a tempó­­váltásra képtelen szegedi­ekkel szemben. Amelynek végü­lis — igaz, Fortuna „segédletével” — meglett az eredménye. Jó: Bodolai. Méhesi. Len­gyel, Csepregi, Tasi, ill. Kő­halmi, Szabó Gy., Gruboro­vics, Kun. Csank János. — A remek mérkőzésen a jó kezdés után a váratlanul jött meleg kis­sé „megfogta” csapatunkat. Később viszont, a végig nyílt­­­a­bban, bravúros teljesít­ménnyel kerekedtünk az éretten futballozó szegediek fölé. Kétségtelen, hogy sze­rencsés góllal nyertünk, de azt sem feledhetjük: kevés csapat képes ilyen fontos mérkőzésen olyan hátrányos helyzetből fordítani, mint amilyenben 1-1 után mi vol­tunk. . . Ondrik István: — Ha az élvonalban is ilyen magas színvonalú küzdelem folyna, akkor aligha panaszkodnának a klubok pénztárosai. Az él­vezetes csatában a gyenge kezdés után feljöttünk, és be­,­allom: 2-1-nél fel sem merült bennem, hogy ezt a meccset még el is veszíthet­jük. Sajnos, védelmünk ez­úttal gyenge napot fogott ki, és hibáival keresztülhúzta lo­gikus számításainkat. Ezzel pedig új szakasza kezdődhet a feljutásért vívandó harc­nak. .. Zsiday István Az egri Tasi bal lábát már elhagyta a labda, és útban van a szegediek kapujának bal sarka felé. A jelenet szereplői, bal­ról: Kántor (5), Kőhalmi, Kozma, Szabó Gy., Fodor és Tasi, a hevesiek első góljának szerzője (Szántó György felvétele) Metripond SE—Szeksszerdi 1-1 (0-0­ Hódmezővásárhely, 2500 néző. V: Szalay (Eőry, Ko­vács II L.). Metripond SE: Tóth — Leindler, Miklós, Kovács J. — Szenti, Kovács G— Kutasi, Adorján — Csernus, Mohácsi, Zakar. Edző: Himer István. Szekszárdi Dózsa: Pólyák — Varga F. — Szabó, Kniesz, Weitner II, Somodi — Márkus, Kiss, Weitner I — Lauer, Varga L. Edző: Kovács István. Csere: Lauer helyett Muraközi a szünetben, Zakar he­lyett Bárány és Csernus helyett Fehér, mindkettő az 58., Varga L. helyett Dienes a 85. percben. Gólszerző: Adorján a 61., Muraközi a 68. percben. Sárga lap: Weitner I az 54. percben. Szögletarány: 6:4 (3:0) a Metripond SE javára. 61. perc: Kiss felvágta Adorjánt, Pólyák kapujától 18 méternyire, középen. A szabadrúgásból Kovács G. Adorján elé gurított, aki úgy lőtte a bal alsó sarokba a labdát, hogy az a kapufáról vágódott a hálóba. 1-0 68. perc: Jobb oldali tá­madás végén Márkus a bal­­összekötő helyén felbukkanó Muraközihez ívelt. A csere­ként pályára lépett csatár le­kezelte a labdát, majd 12 méterről Tóth fölött a kapu közepébe emelt. 1-1 ★ i€ Változatos, jó iramú mérkőzést vívtak a csapa­tok. A vásárhelyiek tuda­tosan használták ki az ol­dalvonalak környékét, s különösen a jobb oldalról érkezett sok veszélyes be­adás Pólyák kapujának légterébe, ahol a fejpárba­jokat rendre Vargáért nyer­ték. Az első 43 perc en­nek, valamint a szekszár­diak veszélyes ellentáma­dásainak jegyében zajlott le. A vendégek fő erejüket a védekezésre összpontosí­tották, öt hátvéddel ját­szottak és Varga F.-en kí­vül Weitner II is területet védett. Az emberüket min­denüvé elkísérő védők és a középpályások sokat tet­tek az ellentámadások si­kere érdekében, így — no­ha a hazaiak birtokolták többet a labdát — az iga­zán veszélyes helyzetek in­kább Tóth kapuja előtt adódtak. A hazai csapat teljesítménye a megtorpa­nást tükrözte. Keserves küzdelem árán tudta csak otthon tartani az egyik pontot. És nagy kérdés, hogy ez akkor is sikerült volna, ha ellenfele nem elégszik meg a döntetlen­nel? ... Jó: Leindler, Miklós, Ador­ján, ill. Varga F., Kniesz, Weitner II, Weitner I. Illmer István: — Amed­dig játékosaink csak egymás­ra mutogatnak, addig nem tudjuk átlépni saját árnyé­kunkat! Kovács István: — Szerve­zett, fegyelmezett játékkal értékes pontot szereztünk. Thékes István XLII. 77. ♦ 1986. április 1 NB II Dunaújváros—18. Szabó L. SE 3-1 (1-1) Dunaújváros, 2300 néző. V: Komáromi (Vankó, Kiss G.). Dunaújvárosi Kohász: Holló — Gróf, Boldóczki, Meny­hárt, Miskovicz — Hess, Tatár, Dupai, Németh — Csorba, Lehota. Edző: Kovács András. II. Szabó L. SE: Brockhauser — Kiss, Quirikó, Dávid, Krecska — Zombori, Takó, Hídvégi — Lakatos Cs., Oláh, Csató. Edző: Földesi János. Csere: Németh helyett Törő a szünetben, Brockhauser helyett Lanczkor a 60., Lakatos Cs. helyett Huber a 65., Gróf helyett Lengyel a 77. percben. Gólszerző: Csató (11-esből) a 10., Ress a 33., Ress az 57., Csató (öngól) a 84. percben. Sárga lap: Krecska az 58., Takó az 58., Dupai a 79. percben. Szögletarány: 8:2 (2:0) a Dunaújváros javára. 10. perc: Ártatlannak tűnő jobb oldali támadás végén Hídvégi belőtt labdájába Gróf, a 16-oson belül bele­­ütött. 11-es! A büntetőből Csató a jobb felső sarokba lőtte a labdát. 0-1 36. perc: Menyhártot buk­tatták 35 m-re a kaputól. A sértett gyorsan elvégzett szabadrúgását Ress kapta, aki 15 m-ről azonnal lőtt. A jól eltalált labda a der­­medten álló védők között a bal kapufa tövéről perdült a hálóba. 1-1 57. perc: Ress nagy len­dülettel középen kapura tört, ügyes cselekkel becsapta a védőket, majd 18 m-ről la­posan a kapuba lőtt. 2-1 84. perc: Tatár a bal ol­dalról szögletet végzett el. Az alaposan megcsavart lab­da, a jobb kapufánál Len­gyel elöl menteni igyekvő Csaló fején megcsúszva a há­lóba jutott. Öngól! 3-1 iz­­k A kezdés után beborult az ég, eleredt az eső, és a nagyerejű széllökések alaposan megzavarták a játékosokat. Már az első tíz percben is a Kohász kezdeményezett többet, mégis hideg zuhanyként hatott, amikor egy elke­rülhető 11-esből vezetés­hez jutott a honvédcsapat. Utána még többet táma­dott a hazai gárda, de fél órára volt szüksége, hogy ki tudjon egyenlíteni. Szü­net után a szélről támo­gatott Dunaújváros nagy fölénybe került, ekkor már sok lövés kerülgette ellenfele kapuját, de csak egy akadt meg a hálóban. A vendégek a szoros ered­ményt látva, egy-két ve­szélyes ellentámadással próbálkoztak. A véghajrá­­ban azután az újabb hazai gól végképp megpecsétel­te a szívósan védekező mezőtúriak sorsát. Jó: Menyhárt (a mezőny legjobbja), Boldóczki, Ress, Dupai, Csorba, ill. Kiss, Krecska. Kovács András: — Játé­kunk ezúttal olyan volt, mint az időjárás: „szeszé­lyes”! Nem játszottunk iga­zán jól, de végig támadva azért megérdemelten győz­tünk. Földesi János: — Ilyen gólokat, amiket mi kaptunk, az NB II-ben nem szabad kapni! Markó Lajos RESS — most ő volt a gólfelelős K«skS«S—Gaarc«'”Mávjcg 2-1 f©*©) Komló, 1300 néző. V: Molnár L. (Varga L., Kaidás). Komlói Bányász: Fuller — Fapp, Vukman, Incze, Barta — Uhrik, Gallai, Zrínyi, Hegyi — Vígh, Takács. Edző: Csordás István. Ganz-Mávag: Pálinkás — Farkas, Sarlós, Bősz, Várhidi — Aranyosi, Tóth, Nahóczky, Kovács Z. — Pekker, Bod­nár. Edző: Kisteleki István. Csere: Nahóczky helyett Földes a 46., Uhrik helyett Hammer a 70., Aranyosi helyett Deli a 72. percben. Gólszerző: Takács az 56., Földes a 81., Vígh (11-esből) a 85. percben. Sárga lap: Pekker a 20., Papp a 71., Barta a 86. perc­ben. Szögletarány: 5:3 (2:1) a 56. perc: Vígh cselezgetett a bal oldalon, a 16-os magas­ságából jól ívelt középre, s Takács 8 méterről küldött csúsztatott fejese a leragadt Pálinkás mellett a bal kapu­fánál került a hálóba. 1-0 81. perc: Pekker ívelt sza­badrúgást a 16-os bal oldali sarkáról a kapu elé, s a me­zőny legalacsonyabb játékosa. Földes három méterről a bal sarokba fejelt. .. 1-1 85. perc: Zrínyi jobbról be­ívelt szögletét Bősz elütötte a mögötte felugró Papp elől. ll-es! A büntetőt Vígh nagy erővel lőtte a jobb sarokba. 2-1 Földes beállításával aktí­vabb lett a vendégek tá­madósora. Ám a cserecsa­tár csak a zavarkeltésig ju­tott, míg a másik oldalon góllá érett a Bányász fölé­nye. Ezt követően mintha egy másik Ganz-Mávag ját­szott volna! A fővárosiak átvették az irányítást, s nem egyszer 7—8 emberrel tá­madtak az egyenlítésért — sokáig sikertelenül. A Komlónak ebben az idő­szakban gyors megugrások kínáltak esélyt, ám csatá­raik nem tudtak átjutni a lestaktikát jól alkalmazó védőfalon. A hajrában előbb a fővárosiak örülhet­tek, de amikor már azt hit­ték, valóra válnak remé­nyeik, Bősz felesleges ke­­zezése után ismét a ha­zaiak jutottak előnyhöz. Az utolsó percre is maradt iz­galom, Hammer fejelte ki a gólba tartó labdát, s így kéthetes „böjt” után újra örülhettek a komlóiak. Jó: Vukman, Zrínyi, Ta­kács, ill. Sarlós, Földes. Csordás István: — Gratulá­lok a fiúknak ehhez a hús­véti ajándékhoz. Kisteleki István: — Egyen­rangú ellenfelek mérkőzésén két játékosunk súlyos hibája okozta a vereséget. ★ b­ A fővárosiak felállásából kiderült, ők már a 0-0-val is elégedettek lennének. Megszállták saját térfelü­ket és szervezetten véde­kezve rendre visszaverték a meg-megújuló komlói tá­madásokat. A hazaiak nem tudtak mit kezdeni a tömör védőfallal, egyetlen első félidőbeli gólhelyzetüket Sarlós fejjel mentette a gól­vonalról. A második játék­részben fokozódott az iram, Komló javára. Grünwald Géza

Next