Népsport, 1986. július (42. évfolyam, 157-183. szám)

1986-07-01 / 157. szám

XLII. 157. ♦ 1986. július 1. A pontszámok alapján Argentína az első „Hivatalosan” csak az 1—4 hely sorsát döntötték el a világbajnokságon. A negyeddöntőbe jutott csapatok elvileg az 5—8., a nyolcaddöntő vesztesei a 9—II1., a második körbe el sem jutottak pedig a 17—24. helyen osztoznak — holtversenyben. Az azonos mérkőzésszámúak között azonban a szerzett pontszám, a gólkülönbség, illetve a több szerzett gól alapján lehet sorrendet felállítani. Ez a rangsor a következő (a 120 perc alatt és 11-es rúgásokkal kialakult eredményeket a táblázaton a rendes játékidő végén elkönyvelt döntetlennel vettük számításba) : 1.Argentína7 6 1— 14- 5 13 2.NSZK7 3 2 2 8- 78 3.Franciaország7 4 2 1 12- 6 10 4.Belgium7 2 2 3 12-156 5.Brazília5 4 1 — 10- 19 6.Mexikó5 3 2 — 6- 28 7.Spanyolország5 3 1 1 11- 47 8.Anglia5 2 1 2 7- 35 9.Dánia4 3 — 1 10- 66 10.Szovjetunió4 2 1 i 12- 55 11.Marokkó4 1 2 1 3- 24 12.Olaszország4 1 2 1 5- 64 13.Paraguay4 1 2 1 4- 64 14.Lengyelország4 1 2 1- 73 15.Bulgária4 — 2 2 2- 62 16.Uruguay4 — 2 2 2- 82 17.Portugália3 1 — 2 2- 42 18.Magyarország3 1 — 2 2- 92 19.Skócia3 — 1 2 1- 31 20.Dél-Korea3 — 1 2 4- 71 21.Észak-Írország3 — 1 2 2- 61 22.Algéria3 — 1 2 1- 51 23.Irak 3 — — 3 1- 4— 24.Kanada 3 — — 3 0- 5— A kapitány csaknem sírva fakadt FŐSZEREPLŐK A DÍSZELŐADÁS UTÁN A döntő utáni percekben az argentinokat ünnepelte az egész stadion. A játékosok nehezen szabadultak ki a „hivatalosok” gyűrűjéből, vége-hossza nem volt az ölelgetéseknek, baráti csókoknak. Carlos Bilardo kapitány, még a finálét követő sajtóértekezleten is nagyokat nyert, úgy tűnt, hogy minden pillanatban elsírhatja magát. Aztán mégis erőt vett érzelmein... Carlos Bilardo, az argentin válogatott szakvezetője: * — Megérdemeltük a világbajnoki címet, veretlenül, jó játékkal jutottunk el a nagy dicsőségig. Csodálatos szívvel, jól küzdöttek és játszottak a csapat tagjai, erőnket bizonyítja, hogy az NSZK egyenlítő góljára hamar válaszolni tudtunk. Diego Maradona, a világbajnokság legjobbja: Argentína bebizonyította, hogy mit tud ebben a sportágban. A nagyszerűen szervezett NSZK-válogatott kemény ellenfél volt, de azt hiszem, csak egy-két percig lehetett kétséges a győzelmünk. A CSAPAT nyerte a VB-t, örülök, hogy ehhez segítséget nyújthattam. Franz Beckenbauer, az NSZK csapatfőnöke: — Hiába sikerült Maradonát megakadályozni a góllövésben: az argentin válogatottnak több kiváló játékosa volt, akik éltek azzal a lehetőséggel, amelyet védelmünk biztosított nekik. A mexikói rajt előtt nem gondoltunk arra, hogy döntőt vívunk, tehát elégedettek vagyunk. Toni Schumacher, az NSZK válogatottjának kapusa: — Végtelenül restellem az első gólt, és mi tagadás, a harmadik előtt is későn indultam el, ezt a mérkőzést én vesztettem el. Maraclonáé a M undial-aranylabda Immár hagyomány, hogy a világbajnokság végén megválasztják a torna legjobb játékosát, akit „aranylabdával” tüntetnek ki. Mexikóban 920 újságíró szavazott, s amint az várható volt, a legtöbben a világbajnok argentin csapat kapitányára, Diego Maradonára adták voksukat. A legjobb tíz sorrendje: 1. Diego MARADONA (Argentína) 1282 pont 2. Harald SCHUMACHER (NSZK) 344 3. Freben EUK TAEP.-I.ARSEN (Dánia) 236 4. Jean-Marie PFAFF (Belgium) 224 Michel PIATINI (Franciaország) 221 6. Gary I.INFKER (Anglia) 200 7. Manuel AMOROS (Franciaország) 468 8. Emilio BUTRAGUENO (Lilanyolo) 156 9. Jean TIGANA (Franciaország) 121 10. Silva JULIO CESAR (Brazília) 110 A legsportszerűbb csapatnak járó különdíjat Brazília nyerte, s sportszerűségi díjat kapott a mexikói közönség is. Cesar Luis Menotti, az 1978-ban világbajnoki címet szerzett argentin válogatott szövetségi kapitánya: — Mindig mondtam, hogy Maradona egykor uralkodni fog. Uralkodik ...” Ciacinto Facchetti, egykori olasz válogatott: — Pelé óta az első olyan klasszis, akihez foghatót nem hord a föld a hátán. Ez az apró ember kivételesen képzett játékos. Paul Breitner, az 1974-ben világbajnoki címet szerzett nyugatnémet válogatott egyik ásza: — Argentína tőle függött, s függ ma is. Mondom ezt annak ellenére, hogy Diego a döntőben kevesebb vizet zavart, mint korábban. Egyet viszont nem értek: miért hasonlítgatják állandóan Petéhez? Az egy más világ volt, s Petének is más volt a helye benne. Michel Hidalgo, az 1984-ben Európa-bajnokságot nyert francia válogatott szakvezetője: — Mérkőzéseket dönt el góljaival, ha pedig ő maga nem rúg gólt, akkor társaival fúgás. Óriási képzelőerővel áldotta meg a sors. Trevor Brooking, egykori angol válogatott: — Még sokat kell tennie azért, hogy úgy lehessen beszélni róla, mint Petéről. Azt viszont el kell ismerni, hogy ezekben a védőjátékot erőltető szürke időkben üde színfolt a játéka. Tárgyalás: Wilk»‘r«‘ Imon Kohl kancellár — mint ismeretes — Mexikóvárosban nézte meg a labdarúgó-világbajnokság döntőjét. A nyugatnémet politikus egyetlen fórumon sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy semmiféle külpolitikai kérdésre nem hajlandó válaszolni — ezt még Schumacherék körében, a Maria Isabel Sheraton Hotelben is megerősítette —, elvégre Mexikóba, futballszurkolóként érkezett. Más kérdés, hogy egynapos látogatásába csak belefért egy rövid találkozó „kollégájával”, Miguel de la Madriddal, Mexikó köztársasági elnökével. Lehet, sőt, biztos, hogy megbeszélésükön a Mundial is szóba került, de aligha futballszurkolóként cseréltek véleményt. A sport — ez esetben a labdarúgás — oly sokszor volt már a diplomácia nyelve, hogy Kohl és de la Madrid Mundial-keretbe ágyazott tárgyalásának ténye igazán nem újdonság. Persze, attól érdekesség még lehet. . Bocsánat, bilarulo... „Elnézést, Bilardo! Köszönjük!” Az argentin szurkolók bocsánatkérését megjelenítő feliratot az Azték-stadion déli kapuja mögött függesztették ki, hogy mindenki lássa. A délamerikai futballhívők korábban többször éles hangnemben kritizálták a szakvezetőt, mondván, hogy teljesen kicsúszott a kezéből a válogatott irányítása, ennek következtében sehogysem akar beindulni a gépezet. A rajt előtt a legfőbb vádpont az volt a doktorral szemben, hogy Argentína együttese nagy játékosok „gyülekezete”, nem pedig csapat. A hatalmas transzparensekkel az Argentínából érkezett nézők most önkritikát gyakoroltak, elnézést kérve doktor Bilardótól, egyszersmind alighanem azt is elismerve, hogy Maradonáék csapatként „viselkedtek”... Samlicz válasza: »Ki válaszolok... A finálé előtt — a mexikói válogatott tagjaival és Bora Milutinovics edzővel együtt — Hugo Sanchez is megjelent az Aztékstadion gyepén. Később a népszerű Huguito a sajtóteraszra ment, hogy a tévé 2-es csatornáján kommentálja a döntőt. Elmondta, hogy olvasta Paul Breitner vele kapcsolatos, hízelgőnek éppen nem nevezhető véleményét, de: „Engem soha nem érdekelt, ha valaki elítélően beszélt rólam, az ilyen véleményekre egyszerűen nem válaszolok. Mindig tiszteletben tartom mások állásfoglalását, de azért annyit elvártam volna Breitnertől, hogy legalább emberi méltóságomat tiszteletben tartja.” A meglepően jól palástolt felháborodás mindjárt érthetőbbé válik, ha az egykori kiváló nyugatnémet futballista nyilakozatát megismerjük. A különc Paul ugyanis cirkuszi artistának, bohócnak minősítette a hazaiak ünnepelt sztárját, kedvencét, hozzátéve, hogy produkciójában több a teatralitás és a műattrakció, mint a valós tudás. Sanchez a jelek szerint minderre inkább a pályán akar válaszolni. Egy-két — a nagyokra valló — villanása alapján legalábbis reméljük, sikerülni fog neki. Reszkess, Santana Rubens Eveke Hoffmeister, a brazil szövetség elnöke, egyben nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó igazgatója nyilatkozott a brazil tévében. Meglehetősen szokatlan hangnemben, legalábbis furcsán : „Tele Santana alkalmatlan kalandor, ráadásul diktátor is. Ha a VB-n részt vevő brazil küldöttségnek igazán határozott vezetője lett volna, már a Mundial előtt hazaküldi a szövetségi kapitányt. Már Spanyolországban ■ is diktátor volt, szerintem nem lett volna szabad újra megbízni őt e feladattal. Annak idején a szövetségben leszavaztak, amikor azt mondtam Santanára, hogy alkalmatlan, most vessenek magukra.” Minderről az embernek két dolog jut az eszébe. Hoffmeister — biztos, ami biztos — tudatni akarja a világgal és mindenekelőtt Brazíliával, hogy ő már a kezdet kezdetén megmondta ... Másrészt ez az éles vád aligha hangzik el, ha a brazil —francián Zico „mester” a rendes játékidőben értékesíti a tizenegyest. Az is lehet, hogy akkor most Santana lenne az ünnepelt, a legalkalmasabb, a leghozzáértőbb, s ugyanezt már Hoffmeister is megmondta volna, még a Mundial kezdete előtt... Kacsintás - 1FA-re A VB-döntő után az elsőszámú kedvenc, Diego Maradona boldogan nyilatkozott a mérkőzésről, a dél-amerikai és az európai iskola ütközetéről. Diplomatikusan dicsérte az ellenfelet, megállapította, hogy ő ugyan tagja a világbajnokcsapatnak, s erre büszke, de azt nem mondhatja, hogy a világ legjobbja lenne. örül annak, hogy Bilardo kedvencének tartják, olyannyiig, hogy amennyiben a kapitány marad, ő is boldogan áll a rendelkezésére az 1990-es VB-n. A legnagyobb tapsot akkor kapta a „törpeszuper”, amikor tudatta a világgal — minden pózt mellőzve —, hogy góljait édesapjának „dedikálja Szó ami szó, a huszonhat éves Diego Armando több húron is kiválóan játszik. Az érzelmek húrján is. MUNDIAIMOZAIK NÉPSPORT 3 Beckenbauer nem boldogtalan, de bizonytalan A dpa munkatársa a döntő után rövid beszélgetést folytatott Franz Beckenbauerrel, az NSZK csapatfőnökével . A Mundialt a nézők fantasztikus lelkesedése és néhány jó összecsapás tette emlékezetessé — nyilatkozta. — Úgy gondolom, hogy a világbajnokságok történetének egyik legszebb tornáját láttuk. Nem szomorkodom a döntő elvesztése miatt, elégedett vagyok a csapattal. Ismét megmutattuk, hogy a világversenyekre jól felkészülünk. • Mi volt a legkellemesebb és a legkellemetlenebb tapasztalata? A legnagyobb örömöt a kiváló csapatszellem jelentette. Néhány apró nézeteltérés kivételével — ami ilyen hosszú együttlétnél elkerülhetetlen — a játékosok példásan viselkedtek. Csalódást okozott viszont a sajtóval való együttműködés. Néhány szakíró sportszerűtlen eszközökkel dolgozik. Hiba volt, hogy egy szállodában laktak velünk, nem szabad, hogy ez a jövőben még egyszer előforduljon. • A Mundial zárását követően hogyan döntött: marad a válogatott szakvezetője? Számomra a világbajnokság még nem zárult le, hátravan a szakmai értékelés. Szükséges egy távlati, két- vagy négyéves terv kidolgozása, s hogy ebben én, mint szakvezető szerepelek-e vagy sem, az másodlagos kérdés. • Lehetséges, hogy az 1990-es olaszországi VB-ig is marad? — Erről szó sincsen. Amennyiben továbbra is vállalom a szakvezetői tisztet,akkor is csak az 1988-as Európa-bajnokságig. • Milyen feltételeket szab? — Semmilyent. Szerződésem 1988-ig szól, s ha Hermann Neuberger,a labdarúgószövetségünk elnöke úgy akarja, akkor kitöltöm ezt az időt. • Mi az, ami a jelenlegi munkafeltételekben nem tetszik? — Jobban kellene menedzselni a csapatot a nagy versenyeken. Gondot okoz a Bundesliga klubjaival való együttműködés is. A jövőben inkább kevesebb válogatott találkozót kell vívni, de azokra több felkészülési idő kell. • Gondolkozott már azon, ki lehet az utódja? Ez engem nem érdekel, de biztosan akadnak jelöltek. Ilyen például Rehhagel vagy Cramer is. • Az 1988-as, hazai környezetben sorra kerülő EB- re új csapatot tervez? Mindenképpen, hiszen Briegel, Magath, Jakobs és Hoeness bejelentette, hogy lemond a válogatottságról, Rummenigge, Förster és Eder pedig gondolkodási időt kért. A jövő csapatának kulcsemberei Schumacher, Förster — ők szerintem vállalni fogják a szereplést — Matthäus, Littbarski és Völler lehet. Hozzájuk csatlakozhatnak olyan tehetséges fiatalok, mint Berthold, Rahn, Thon, Frontzeck, Falkenmayer és Waas.