Népsport, 1986. szeptember (42. évfolyam, 211-235. szám)

1986-09-01 / 211. szám

4 NÉPSPORT ­Az európai kupák sorsolása Többnyire egyfordulós remények A Kosárlabda _____ A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség müncheni köz­pontjában az európai kupa­bizottság elkészítette a nem­zetközi küzdelemsorozatok sorsolását. A magyar színe­ket nyolc csapat képviseli, s közülük csak nagyon ke­vés örülhet a kedvező ala­kulásnak. A többiekre már a kezdet kezdetén neves, nagyon erős ellenfelek vár­nak. Férfiak BEK A Bp. Honvéd 29-szeres bajnokcsapata vezetőinek fe­jében meg sem fordult, hogy az együttesnek esetleg se­lejtezőt kell játszania, ezért szeptember 19-étől nemzet­közi kupa rendezését iktat­ták a felkészülési program­ba. Valószínűleg ezen módo­sítaniuk kell, a piros-fehérek ugyanis szeptember 18-án és 25-én a finn Torpan Pojat gárdájával mérkőznek meg­­az első fordulóba kerülésért.­­ A finnek új bajnokcsa­pata teljesen ismeretlen szá­munkra — mondta Balogh József vezetőedző. — Játék­erejét az dönti el, hogy van-e amerikai kosarasa. Ennek a párosításnak való­jában örülhetnénk, ha nem lenne olyan korai ez az idő­pont, s ha Farkas Attila nem volna sérült. Ha az első akadályt siker­rel venné a külföldre szer­ződött Horváth Attila nélkül felálló magyar bajnok, ak­kor október 2-án és 9-én az osztrák Klosterneuburg (erős csapat, a magyarok jól is­merik) lenne az ellenfél, a következő körben pedig a világhírű izraeli Maccabi t­el-Aviv várhatna rájuk. KEK A legkevésbé a Bajai SK lehet elégedett. Bár az első fordulóban nem játszik az együttes, a másodikban, ok­tóber 28-án és november 4- én a CSZKA Moszkva ellen kell pályára lépnie. Az erő­viszonyokról és a várható esélyekről csupán annyit: a szovjeteknek hat válogatott kerettag játékosuk van, Tkacsenko, Tarakanov, En­esen, Pankraskin, Miglinieks és Tyihonyenko. Koracs Kupa Az első fordulóban, októ­ber 1-jén és 8-án csak a Videoton mutatkozik be, s a Cukorova Sanayi (török) ellenében várhatóan biztosít­ja is helyét a következő kör­ben. Október 29-én és no­vember 5-én a már jóval nehezebb vetélytársnak ígér­kező francia Challans-nal mérkőzik. Ugyancsak ebben az időben kapcsolódik be a küzdelembe a ZTE, amely a Portsmouth (angol)—Sibenik (jugoszláv) pár győztesével játszik. Nők BEK A BSE együttese számára október 30-án kezdődik a vetélkedés. Ellenfele a Pon­g (svájci)—Partizan Beograd (jugoszláv) összecsapás to­vábbjutója lesz. A játékerőt ismerve, nagytudású déli szomszédaink lesznek azok, ők a tavalyi BEK-sorozat­­ban a legjobb nyolcig ju­tottak, ah­ol is a csoportban a Vicenza, a Levszki-Szpar­­tak és Cluj-Napoca ellené­ben nem jutottak az elődön­tőbe. — Szinte biztosra vehető, hogy a jugoszlávokkal ta­lálkozunk. Jól ismerjük őket, így nyugodtan mondhatom, hogy a külföldre szerződött Németh Ági nélkül szeré­nyek az esélyeink. Csak abban reménykedhetünk, hogy október végére össze­rázódik az új felállású csa­patunk — jegyezte meg dr. Bácsalmási László veze­tőedző. Roncheri Kupa A három magyar résztvevő közül a Tungsram SC erő­nyerő, csak a harmadik for­dulóban kapcsolódik a já­tékba. Az elsőben, október 1-jén és 8-án a Kecskeméti SC a görög Megasz gárdá­jával veszi fel a versenyt, remélhetően továbbjut a kö­vetkező körbe, s akkor október 29-én és november 5-én a már nehezebb aka­dálynak ígérkező Lokomotív Szófiával méri össze erejét. Ugyancsak ekkor lép pályá­ra az MTK-VM, amelynek ellenfele az FG Apollón Szaloniki (görög)—Minor Pernik­ (bolgár) mérkőzés győztese lesz, várhatóan a bolgárok. A kék-fehérek minden bizonnyal nem örül­nek ennek, hiszen vetélytár­­suk négy és hat évvel ezelőtt BEK-döntős volt, s régi résztvevője az európai ku­páknak. Három válogatott játékosa van: Szasova, Mar­kova és Szlavcseva. Bartos búcsúja McEnroe a régi... Tenisz_______ Az Egyesült Államok nyílt bajnoksága, Flushing Mea­­dow. Női páros, 2. forduló: McNeil, Luk­e (am, Ira)— Bartos, Vilagran (magyar, argentin) 5:7, 6:1, 6:3. Férfi egyes, 3. forduló, a 18 közé jutásért: Gilbert (am)—Kriek am) 6:2, 7:5, 6:2, Lendl (csehszt.)—J. B. Svensson (svéd) 6:3, 6:3, 6:4, Leconte (fra)— Mansdorf (iz­raeli) 4:6, 6:3, 7:5, 6:2, Wil­­kison (am)—Noah (fra) 7:6, 3:6, 4:6, 6:1, 6:4, Edberg (svéd)—Krishnan (indiai) 7:6, 3:6, 6:4, 4:6, 6:4, Csesznokov (szovjet)—Freeman (am) 1:6, 6:3, 4:6, 6:1, 6:3, Krickstein (am)—Purcell (am) 6:3, 6:2, 6:1. Női egyes, a 16 közé ju­tásért: Navratilova (am) — K. Horváth (am) 6:4, 6:2, Gadusek (am)—Kelesi (ka­nadai) 6:7, 6:2, 6:2, Reggi (olasz)—Torres (am) 6:3, 6:3, Shriver (am)—Burgin (am) 6:4, 5:7, 6:2, Sabatini (arg)— K. Maleeva (bolgár) 7:5, 6:2, Graf (wyném)—Bowes (am) 6:1, 1:0, j­, Bowes vissza­lépett, Rehe (am)—Croft (brit) 6:2, 6:3, Jordan (am)— Min­ter (ausztrál) 6:1, 6:3. Férfi páros, 2. forduló: P. McEnroe, Jones (am)—Den­­ton, Warwick (am, ausztrál) 3:6, 6:1, 6:1, Donnelly, De­ Palmer (am)—Graham, Tes­­terman (ausztrál, am) 6:2, 7:6. Bartos Csilla számára te­hát befejeződött a verseny, amely az egyesben és a pá­rosban egyaránt egy-egy győztes mérkőzést hozott ne­ki — azon túl, hogy a fő­tábláról indulhatott. Az igazi szenzációt John McEnroe szolgáltatta. Mint ismeretes, az egyesben már az első fordulóban kiesett, a párosban pedig ugyanez — mivel elkésett — ezer dol­lárjába is került. Ugyan­ennyivel lett szegényebb tár­sa, Fleming is, a Szuperfene­gyerek azonban rögvest bi­zonyítani kívánta, hogy visz­­szatérése után — vereségei ellenére — már a régi. Ha a játékban messze is van még korábbi formájától, az őt a szabályok értelmében le­léptető játékvezetőt nyom­dafestéket nem tűrő szavak­kal emlékeztette korábbi én­jére. Újabb négyezer dollárja bánta­­ ... XLII. 211. ♦ 1946. szeptember 1 Kis ország — nagy csapattal Bár a világbajnokság már két hónappal ezelőtt véget ért, Belgi­umban a mai napig be­szédtéma a válogatott csapat remek szereplése. A bajnokság megkezdé­se előtt a szurkolók, a szakemberek nosztalgi­kus sóhajjal emlegetik a Mundial szép napjait, így készítik fel magukat a következő idényre. A nemzetközi szaksajtó egyhangú véleménye, hogy a VB egyik, talán legvas­­kosabb meglepetését a bel­ga válogatott érmes helye­zése jelentette. Az utólag (jogosan) di­csérők, de még a legmeré­szebb álmokat szövők sem gondoltak arra, hogy a vö­rös ördögök Mexikóban dobogóközelbe kerülnek. Guy Thys fiai a selejtezők­ből, a brüsszeli és rotter­dami „pótmérkőzés” után szerezték meg a VB-döntő mezőnyébe szóló jogosítvá­nyukat. A világbajnokság színhelyén pedig csak mint csoportharmadikok bújtak át a „Havelange-rendszer” kínálta kiskapun, amely ezt a nem jegyzett gárdát egye­nesen a nagyok küzdőso­rába vezette. Véletlen — hangoztatták az időközben már elbukott magyarázkodók, saját ku­darcukra mentséget kereső irigykedők. Lehet, hiszen a sportban sok minden elő­fordulhat, semmi sincs ki­zárva. Igen ám, de a vélet­len nem olyasmi, amelyre állandóan számítani lehet. Ez a belga válogatott (idő­közben a szükséges szemé­lyi cseréket eszközölve) 1980-ban Rómában, az EB-n ezüstérmet nyert, 1982-ben Spanyolországban a VB középdöntőjébe, a 12 közé jutott, 1984-ben a franciaországi EB során hajszál híján (a dánok el­len már 2-0-ra vezetett) a bűvös négy közé vereked­­te magát és most, eddigi nemzetközi szereplésének legkimagaslóbb eredményé­vel rukkolt elő. Nem is akármilyen áron, hiszen útjából az addig nagysze­­­rű formát mutatott és már az egyik döntősnek tartott, kitűnő szovjet válogatottat, majd az ugyancsak magas értéken jegyzett spanyol nemzeti tizenegyet „taka­rította" el. Ami a belgák negyedik helyét még külön is dicsé­ri, az a diadalút miként­je. A VB mezőnyében a belga csapat volt az egyet­len, amely egymás után háromszor hosszabbítást játszott, sőt a spanyolok el­­len ráadásként 11-es­ rúgá­sokat végezve harcolta ki a továbbjutást. Az ilyesmihez — akinek e sportához csak valami kis köze is van, jól tudja — átlagon felüli fi­­zik­ai és szellemi felkészült­ségre van szükség. A belga szakvezetők időben és a célnak megfelelően mérték fel a helyzetet. A játékosok tökéletesen tudták, hogy milyen, a szokottnál jóval nagyobb, a rendestől eltérő feladat vár rájuk és ezek tudatában utaztak el Me­xikóba. Hogy a belgáknak esetenként a szerencse sem fordított hátat? Ez kétség­telen, de érzésünk szerint ezt az „égi segítséget” ki is­ érdemelték. A vörös ördögök negye­dik helye egyébként az egész mexikói VB hű tü­körképe volt. Hiszen a lab­­darúgás e nagy fesztiválján igazi élvezetet kínáló, szellemes csapatjátékot csak helyenként láthatott az árgus szemmel figyelő néző és az, aki az ilyen al­kalmakkor általában felvo­­nuló sztárok után szomja­zott, ugyancsak „szárazon” zárta le magában a tizen­harmadik VB-t. Ezen a hi­ányérzeten tulajdonképpen a világbajnokság egyetlen fecskéje, Maradona sem tu­dott igazán segíteni. Ilyen körülmények kö­zött, a „becsületes labdarú­gó iparosok” mexikói csúcstalálkozóján, a kínál­kozó alkalmat ügyesen ki­használta az okosan és roppant lelkesen harcoló belga válogatott, s megér­demelten jutott el a negye­dik helyig. Hogy a természetesen örömmámorban úszó Guy Thys-fiúk milyen tárgyila­gosan mérték fel vitatha­tatlan nemzetközi sikerü­ket, azt a csapatkapitány Jan Ceulemansnak, e so­rok írójának tett nyilatko­zata tükrözi vissza ponto­san: „Nagyon, nagyon bol­dogok vagyunk. A világ­­bajnokság negyedik helyén végeztünk, de biztosítha­tom, hogy egyikünk sem gondolja azt, hogy ezzel egyúttal a világ negyedik legjobb csapata vagyunk." A nagyszerű Jan Ceule­­m­ans, akinek általában szűkszavú nyilatkozatainál játéka sokkal élvezhetőbb, a boldogság tengerében fü­­rödve is a szürkének tűnő partok felé tekingetett. Oda, ahol további kemény munka vár rá. „Ez a ne­gyedik hely ma ünnepet, de egyúttal felelősséget is jelent. Az 1988-as EB-n most már lesz mit megvé­denünk’’ — panaszolta a vörös ördögök csapatkapi­tánya. *­­ A játékstílusában nem éppen pengés belga váloga­tott Mexikóban megízlelte a siker ízét. A játékosok elhangzott nyilatkozataiból viszont világosan kitűnik, hogy Guy Thys legénysége a továbbiakban sem haj­landó lemondani arról, hogy a sportág kényesebb ízlésű bírálói érthetetle­nül álljanak a belga titok előtt. Ceulemans, Gerets, Scifo, Pfaff, Vercauteren csak mosolyognak a bo­szorkánykulcsot kereső­kön .. .. mert ilyen nincs! A belga szakvezetőknek, játékosoknak nem gondjuk, hogy az őket megmosoly­­gók fantáziáját korlátok közé szorítsák. A magyarázkodást (miért is tennék?) idővesztegetés­­nek tartják. A belga lab­darúgó iparosok továbbra is arra törekszenek, hogy a mexikói dicsőséget újból és újból megfejelhessék. Erre — felettük seregszemlét tartva — jogos reményük van. Pfaff, Gerets, Renquin, Vandereyck­en, Broos ugyan már aligha lesz ál­landó tagja a belgák EB- együttesének, de ott van­nak az akarnak fiatalok, akik türelmetlenül lesnek arra, hogy bizonyíthassa­nak. Ezek a srácok vagy már Mexikóban is tűzbe kerültek, vagy látták, hogy a siker milyen árat köve­tel. Az a „kis” mexikói érem, az egész belga lab­darúgás csodálatos erőfor­rása lett. Hogy a csapat eredményét az ország ap­­raja-nagyja milyen magas­ra értékelte, azt a VB után Mexikóból hazatért kül­döttség fogadtatása bizo­nyította. Egyhangú megál­lapítás, hogy ilyen lelkes, nagy számú ünneplő tö­meg, amely Ceulemanst és társait Brüszelben és a töb­bi belga városban fogadta, a háború után bevonuló szövetséges felszabadító se­regek köszöntése óta nem volt! Belgiumban a fiesta na­pokon át tartott. A labda­rúgók vágta (vagy ha job­ban tetszik rúgta) kis ré­sen keresztül a hétközna­pok során komoly nehézsé­gekkel küzdő ország polgá­rai rózsásnak látták a vilá­got. Ezt a boldogságot kö­szönte meg (bizonyára így: szép volt, fiúk!) egy egész ország. A labdarúgók pe­dig büszkék voltak arra, hogy kemény munkájuk árán honfitársaiknak örö­met szerezhettek. Egy boldog csapatot egy nagyon boldog ország ün­nepelt. Mécs László 3. Népsport-Esermester Rali A Szabó, Gergely kettős sikere HH Motorsport A Kelet-Bakonyban ren­dezett versenyen izgalmas csatározás után a megtize­delt mezőnyök a késő esti órákban értek célba Veszp­rémben. A kisebb baleset — egy fiatal néző éles kanyar­ban az egyik kocsi elé lé­pett — okozta kétórás kény­szerszünet miatt alaposan elhúzódott a vetélkedő. A balesetet és a késést leszá­mítva összességében zökke­nő nélkül ért véget a ma­ratoni küzdelem. Úgy látszik, a technikás, nehéz bakonyi pálya szo­katlan a versenyzőknek. Fő­leg a gyorsasági szakaszok állították megoldhatatlan feladat elé őket. Szinte­ min­­denki az első és második gyorsaságin akart előnyt szerezni — nyerni. Ez azon­ban nem ment,, mert a leg­­tapasztaltabbak közül töb­ben a Vilmaipu­sztia—Csatár­­hegy és a Hétház—Csősz­­ puszta közötti 32 km-es nehéz csúcsszakaszon mond­­tak búcsút a további küz­delemnek. Eredmények, I. osztály, B- csoport, 12. géposztály: 1. Szabó, Gergely (Külker SC) Lada, 2. Havasi, Ajtay (Lap­kiadó SE) Lada, 3. Geren­csér, Dani (Áfor SC) Lada. B-csoport, abszolút sorrend: 1. Szabó, Gergely, 2. Havasi, Ajtay, 3. Gerencsér, Dani. A-csoport, 10. géposztály: 1. Tóth, Jurik (Váci Autója­vító SE) V. Golf). 9. gép­osztály: 1. Bense, Szalai (Volán SC), Lada, 2. Hut­ter, Kedves (Volán SC) La­da, 3. Farkas, Ivács (HITE­­KA SE) Lada. 8. géposztály: 1. Keszler, Ziener (Pannon Volán) Wartburg, 2. Hu­­berth, Szekér (Áfor SC) Wartburg (két befutó). 7. géposztály: Kós, Farkas (Volán SC) Trabant, 2. Szabó, Miklós (Angyalföldi Autójav.) Trabant, 3. Mérei, Szabó (Főtaxi) Trabant. A- csoport, abszolút sorrend: 1. Bense, Szalai, 2. Hutter, Kedves, 3. Tóth, Járik. N-csoport, 4. géposztály: 1. Gündisch, Házi (Volán SC) Lada, 2. Fehér, Halász (Medosz SK, Apajpuszta) Lada, 3. Musztács, Musztács­­né (Kanizsa ÁFÉMSZ) La­da. 3. géposztály: 1. Taká­­csy, Wingler (Volán SC) La­da, 2. Csángó, Fejes (MHSZ Nike), 3. Volcsik, Németh (Lapkiadó SE) Lada. N- csoport, abszolút sorrend: 1. Gündisch, Házi, 2. Takácsy, Wingler, 3. Csángó, Fejes. Az I. osztály bajnoka: Szabó, Gergely, 2. Bense, Szalai, 3. Hutter, kedves. Csapatban: 1. Volán SC 27, 2. Afor SC 12, 3. Lapkiadó SE 12 pont. II. osztály. A-csoport, 9. géposztály:­ 1. Tamási, Fű­nek (Mikron SC) Lada, 2. Németh, Fehér (Gázművek MTE) Lada, 3. Kovárik, Kő­rös (MHSZ XIII. TMK) La­da. 8. géposztály: 1. Gál A., Gál I. (Kiskőrös) Wartburg (egy befutó). 7. géposztály: 1. Koncsik, Nagy (Váci Au­tójavító) Trabant, 2. Zsig­­mond, Macska (Kiskőrös) Trabant, 3. Katona, Agócs (Lapkiadó SE) Trabant. Ab­szolút sorrend: Tamási, Fű­nek, 2. Németh, Fehér, 3. Koncsik, Nagy. N-csoport, 4. géposztály: 1. Mirk, Mohácsi (GV Spar­tacus SE) Lada, 2. Végh, Varga (Epfu, Győr) Lada, 3. Halász, Szabó (Gödöllő) La­da. 3. géposztály: 1. Pénzes, Lantos (Áfor SC) Lada, 2. Kocsis, Sashegyi (Nyíregy­háza), 3. Fülöp, Makra (Áfor SC) Lada. Abszolút sorrend: 1. Pénzes, Lantos, 2. Mirk, Mohácsi, 3. Végh, Varga. A II. osztály bajnoka: Pénzes, Lantos, 2. Mirk, Mohácsi, 3. Végh, Varga. Csapatban: 1. Áfor SC 13 pont. Salak motor VB Az új király: Hans Nielsen — Telefonjelentésünk — Több órás ceremónia után csapódott föl a rajtzászló Katowicében, a salakmoto­ros VB-n. Négy dán, három angol és egy-egy svéd, szov­jet, lengyel, olasz, NSZK- beli, egyesült államokbeli vaspapucsos indult. Egy da­rabig minden esélyes be­gyűjtötte tekintélyt szerző futamgyőzelmét. A sorból csak az új-zélandi Schirra és a nyugatnémet Mayer lógott ki, nekik sok volt a lökdösődés... A nyolcadik futamban robbant a bomba: a három angol, Ewitts, Ta­­tum és Marton maga közé zárta Gundersent. A foly­tatásban a svéd Nilssen el­porolta az addigi egyetlen 100 százalékost, Pedersent. A 14. futamban Knudsen csúszott ki a nagy szorítás nyomán, Castagna már nem tudta kikerülni, s lábsérülést szenvedett, a mentő elvitte. A 19. futamig minden telje­sen összekuszálódott. Dönt az utolsó négy kör, az indí­tó két angolt és két dánt terelgetett, Nielsent, Coxot, Pedersent és Ewittset. Hans Nielsen lőtt ki elsőként és nem engedte meg senkinek, hogy megelőzze. A célba nem királyi udvartartóként, hanem trónviselőként érke­zett. A sport dicsérete is, hogy igazságot szolgáltatott Hansnak. Egymás után két­szer ezüstérmet vehetett át, most viszont őt ünnepelték a legjobban. Világbajnok: Hans Nielsen (dán) 14, 2. Pedersen (cigál) 13, 3. K. Tatum (angol) 12, 4. Nilssen (svéd) 11, 5. Knudsen (dán) 10, 6. Kuz­­nyecov (szovjet) 10, 7. Er­­molenko (egyesült államok­beli) 9, 8. Ewitts (angol) 8. Fábián István

Next