Népsport, 1986. november (42. évfolyam, 264-288. szám)

1986-11-01 / 264. szám

2 NÉPSPORT A diáksportért EMLÉKPLAKETTEKET ADTAK ÁT A TF-EN (Folytatás az 1. oldalról) tora, az MDST elnöke mon­dott rövid ünnepi beszédet. Megköszönte az ifjúság testneveléséért, a diáksport fejlesztéséért fáradozók munkáját és vázolta a to­vábbi feladatokat. Ezután — sorrendben — Szabó László, a Művelődési Minisztérium párttitkára, Králikné Cseh Erzsébet, a KISZ KB titká­ra és dr. Istvánfi Csaba ad­ta át a kitüntetéseket. A testnevelés és diáksport fejlesztéséért emlékplakettet kaptak: Schützenhofer György fő­előadó, Pécs, Farkas Ferenc nyugdíjas szakfelügyelő, Kecskemét, ifj. Balogh László testnevelő tanár, Kis­­kunlacháza, Koszér Géza ny. testnevelő tanár, Pécs, Kováts Béla ny. igazgató, Pankasz, Pátkai József ál­talános tanulmányi felügye­lő, Nagykanizsa, Hidasi Fe­renc testnevelő tanár, Veszprém, Bognár József­né igazgatóhelyettes, Budapest, Szirtner Lajos vezető szak­­felügyelő, Sopron, Unger József vezető szakfelügyelő, Szombathely, Sándor László ny. földrajz-, technikatanár, Százhalombatta, Bugya Györgyné testnevelő tanár, Érmekhez szoktak A fekete szakállú ifj. Balogh László az alkalomhoz illő, ün­nepi öltözékben va­n, mégis a csapzottt, a bőrig ázott fiatal­embert látom. Aki tavaly nyá­ron a kaposvári úttörő-olim­pián a szakadó esőben pátyol­­gatta övéit, a kiskunlacházi ál­talános iskola tanulóit. Azok pedig aranyéremmel hálálták meg a gondoskodásit. — Szerencsére az idén, Zalá­ban sem volt másképp — mondja a testnevelő tanár —, dolgozunk, hogy jövőre se le­gyen ... — Van már diáksportkörük? — Igen. Az ötszáz felsőtagozatosból talán ha húsz gyerek nem tagja. Sok sportcsoport működik, elsők között persze az atlétika, a kajak-kenu és a röplabda. Szombaton délelőttönként pedig dúl a „Játssz velünk" az iskolában. Nem­­lazítunk, de nem is igénylik a gyerekek. — Édesapja hogy van? — Köszönöm kér­dését, aktívan dolgozik. Miért e magánjellegű érdeklődés? Mert nem ma­gánjellegű! Az idősebbik Balogh László annak az iskolának az igazgatója, amelyikben a fia a test­nevelő. Ott ázott akkor ő is a Desedia-tó partján, és emelgette ki a hajók­at. Budapest, Káró Lászlóné testnevelő tanár, Budapest, Németh József testnevelő tanár, Pécs, Balogh T. Ka­talin gyógypedagógus, Buda­pest, Panági Géza testneve­lő tanár, Budapest, Patonai László honvédtiszt, Győr, Bánfalvi Miklós ny. test­nevelő tanár, Nyíregyháza, Bessenyei Gyula ny. test­nevelő tanár, Budapest, Bo­­lemányi Irén ny. testnevelő tanár, Budapest, Borkovics József testnevelő tanár, Rác­keve, Czikmántori Ottó ny. testnevelő tanár, Budapest, Dékán Antal ÁISH-főelőadó, Budapest, Gimesi István ny. főiskolai tanár, Budapest, Kertész Ferenc ny. szakfel­ügyelő, Szeged, Keszthelyi Rudolf testnevelő tanár, Bu­dapest, Kilián Árpád ny. testnevelő tanár, Budapest, Mester Barnabás igazgató, Kecskemét, Nagy György igazgatóhelyettes, Székes­­fehérvár,­­ Schermann Ede ny. szakfelügyelő, Székesfe­hérvár, Tatos István ny. testnevelő tanár, Nyíregy­háza, Pünkösthy Botond ny. testnevelő tanár, Szombat­hely, Somos Tibor MM-fő­­munkatárs, Budapest, Szi­geti Lajos egyetemi tan­székvezető tanár, Pécs, D. L. A harminckettedik Bognár József­né testnevelő ta­nár, az újpesti Dallos Ida Úti Általános Iskola igazgatóhelyet­tese vidáman mondja: nyugod­tan írjam csak l­e, hogy szep­temberben a harminckettedik tanévének vágott nekii. — Ezek szerint biztosan akad néhány neves sportoló, aki a tanárnőnél tette meg az első lépéseket. — Hogyne — mondja elgon­dolkodva —, de meg kell mond­jam, hogy sohasem ilyen babé­rokra pályáztam. Mindig az volt inkább a célom, hogy minden gyerekkel egyformán megszerettessem a sportot. — Nem minden gyerek egyformán rátermett. — Ezért kapott nálam jó jegyet az a kisdiák is, akii a kisebb teljesítményt esetleg nagyobb akarat­tal, szorgalommal érte el, mint a rátermettebb. Min­dig nagyon szerettem ezt a szép feladatot. És na­gyon örülök, hogy ez a mostani megbecsülés egyér­telműen a testnevelőnek szól. — Aki „mellesleg” az igazgatóhelyettességig vitte. — Igen, így van... Ami azt illeti, az igazgatóm soha nem volt felmentve testnevelésből. Szabály­módosítás — elnapolva Gyeplabda ) 7) A FIH (Nemzetközi Gyep­labda Szövetség) kétéven­ként szokásos kongresszusát a napokban Brüsszelben tartották. A magyar gyep­ labdasportot Molnár István nemzetközi játékvezető kép­viselte és hazaérkezése után beszámolt a történtekről. — A kongresszuson a de­legáltak a saját indítványu­kat terjesztették elő. Új szabályokat is javasoltak. A javaslatok a gyeplabdasport szebbé, folymatosabbá, szín­vonalasabbá, gyorsabbá té­telének módozatait tartal­mazták. Döntés azonban még nem történt az ügyben. Mint érdekességet említem meg a műfüves pályát, amelynek használatát minden, FIH- hez tartozó ország részére kötelezővé teszik. Viszont megbukott a műanyagbot használata, mert a kipróbá­lásakor egész rövid időkö­zökben eltört. Annál na­gyobb sikere volt a mű­anyag labdának, amelynek előnye a mostani labdákkal szemben, hogy nem törik, nem kell festeni, hosszú az élettartama. Végezetül elmondta Mol­nár István, hogy kapott egy szabálykönyvet a terem­gyeplabdáról. Nem birkóznék vele... — Mi történt azóta, kedves tanár úr, hogy az 1949-50-es tanévben a Lányaiban — ahogy mi, diákok neveztük: a ,,rel­­gimiben” — nevelő célzattal meghúzta a fülemet? Széles mosoly, és Kilián Ár­pád nyugdíj­as testnevelő tanár már emléke­zik is: — Rövid kitérőt tettem a Mávagba, aztán 1951-től 58-ig a TF-en tanítottam, végül — egé­szen a nyugdíjig — a József Attila Gimnáziumban. Nagyon szép idők voltak, volt olyan év, hogy huszonkét csapatom volt. Magamat is leigazoltam az egyik röplabdacsapat­ba. — Hogyan telnek a nyugdíjas évek? — Fűzfőd telkemen gazdálkodom, ötpercnyire a gyönyörű uszoda, ott a természet, nagyokat túrá­zunk. Nemsokára már sílécet is lehet csatolni. Kell ennél több ?! Annak idején a tanárok itt-ott még elverték a rossz gyereket. Mindig azért fohászkodtunk, hogy csak a nehézatléta alkatú testnevelő tanár ne . . . Most az ünnepi forgatagban karjánál fogva tesséke­lem magam elé Kilián tanár urat. Most sem vállalnék tőle egy testi fenyítést! XLII. 264. ♦ 1986. november 1 Klubok, számok, jubileumok Labdarúgás ] A szombat délutáni fut­ballprogram legrangosabb találkozóját Kispesten a bajnok Bp. Honvéd vívja a „trónkövetelő” MTK-VM együttesével. A két csapat éppen hét évtizedes párhar­ca 1916 őszén 10-0-ás (!) MTK-győzelemmel kezdő­dött, és egészen a felszaba­dulásig elsöprő kék-fehér fölényt hozott. 1950 után a Bp. Honvéd sokat javított a kispestiektől örökölt gyen­ge mérlegen, számos nagy győzelmet aratva az MTK­­VM, illetve elődei ellen (6-0, 7-1, 8-0 stb.). Jelenleg a 132. I. osztá­lyú bajnoki randevújuk előtt állnak, s az eddigi 131 találkozón még mindig az MTK-VM áll jobban: 56 győzelem, 34 döntetlen és csak 41 kispesti siker. A kiesőhelyen álló Zala­egerszeg harmadik NB I-es mérkőzését vívja az újonc egriek ellen, az 1984—85-ös idényben mindkétszer a ZTE győzött (1-0 és 4-0). Siófok —Dunaújváros: egy újabb friss hajtás az élvonalbeli párviadalok 1901. óta íródó terebélyes táján. Alacso­nyabb osztályban már több­ször is találkoztak, de az NB I-es premierre szom­baton kerül sor Siófokon! A délutáni műsor másik fővárosi mérkőzését a Me­gyeri úton játsszák, ahol a listavezető V. Dózsa a Deb­recent fogadja. Harminca­dik NB I-es összecsapásuk előtt jelentős a lilák fölénye (15 győzelem, 9 döntetlen és mindössze 5 debreceni si­ker), ráadásul a kék-sárgák az 1943. őszi 10-1-es (!) új­pesti győzelemmel végződött premiertől számítva 1982 áprilisáig nyeretlenek ma­radtak Újpesten ... A tavalyi ezüstérmes PMSC ezúttal Szombathelyen próbálja megőrizni immár augusztus 22. óta tartó ve­retlenségét. Sorrendben 42. NB I-es találkozójuk előtt nagy a pécsi piros-feketék fölénye (23 győzelem, 7 döntetlen és csupán 11 szom­bathelyi siker), s az elmúlt években kétszer is hazavit­ték mindkét bajnoki pontot a Perint-parti városból. A 23. Békéscsaba—Tatabá­nya NB I-es összecsapás nagy kérdése, hogy meg­szakad-e Pásztorék 1986. március 8. óta tartó ha­zai veretlenségi sorozata. Korábbi 22 mérkőzésükön a Bányász áll jobban (12 győ­zelem, 5—5 döntetlen, illet­ve csabai siker), sőt, a ven­dégek már négyszer is győ­zelemmel távozhattak a Vi­harsarokból. Szombat este Székesfe­hérvárott a Videoton a Va­sast látja vendégül, újabb hazai siker reményében. Sorrendben 37. élvonalbeli mérkőzésük előtt az angyal­földiek állnak valamivel jobban (13 döntetlen mel­lett 12 fővárosi és 11 fehér­vári siker a mérleg), de így éppen most „egyenlítené­nek” Csongrádiék. A kispesti találkozó mel­lett a forduló másik nagy érdeklődéssel várt rangadó­ját az Üllői úton játsszák. A 77. FTC-Rába ETO ösz­­szecsapás előtt jelentős a Fradi fölénye (35 győzelem, 19 döntetlen és 22 győri si­ker), de az is tény, hogy a vidékiek közül 22-nél többször egyedül a Szeged győzte le a Ferencvárost bajnoki mérkőzésen. Hetvenöt éves a Kisvárdai SE Hetvenöt évvel ezelőtt, 1911. október 8-án Kisvárdán számos sportszerető, lelkes ember sport,egyesületet ala­kított. Az első jelentősebb ese­ményként futballmérkőzést jegyzett fel a krónika . .. Most NB II-es gólokat do­bálnak a kisvárdai kézilab­­dás lány­ok . . . 1911—1986. Mi történt a két időpont között? Nos, a sport­ágaik és a klubtagok számá­nak növekedésével egyenes arányban nőtt az egyesület terem­tősége a honi sport­életben. 1971-ben több ki­sebb sportegyesület beolvadt a KSE-be. A piros-fehér színekben ma hét szakosz­tályban sportolnak a kisvár­d­ai fiatalok. Itt nevelkedett például Dajka László válo­gatott labdarúgó, és kisvár­­da miatk vallotta magát Ha­­lasy Gyula, az Olimpiai baj­nok sportlövő is. Csütörtököm este a K­tev Ir­dal városi művelődési köz­pont dísztermében került sor a megalakulásának 75. év­fordulóját ünneplő Kisvárdai SE ünnepi közgyűlésére. Az elnökségben helyet foglalt többek között Schneider Je­nő, az ÁISH főosztályveze­tője és Sidó Ferenc asztali­tenisz-világbajnok is. A dísz­­közgyűlés befejező részében kiváló munkát végző sport­vezetőket tüntettek ki. K. Gy. Szabó Rezső mellékutcákon bolyong... {^labdarúgás Az Építők-pályán edz a ZTE első csapata. Szabó Rezső hangja messzire haj­lik. Kiabál, dorgál. A 16 mezőnyjátélkos hol egykedvűen, hol kicsit élénkebbre fogva a tempót lót-fut. A két kapus Bole­­mányival az egyik tarta­lékkapunál dagasztja a sa­rat. Bita József, a pálya­edző éberen figyel minden­re. Ottjártunkkor még nem született meg a döntés, így csupán most, a cikk írása közben jelenthetjük be új funkcióját. Marad pálya­­edző, s egyben technikai vezető is lett, a lemondott Nagy Ferenc helyére ke­rült. Ha már a változáso­kat soroljuk, az új szak­osztályvezető — Kovács Jenő helyett — az után­pótlás szakágvezetője, Fe­dor Sándor. A szakember továbbra is irányítja az if­júsági első csapat foglal­kozásait. Ezek a döntések — helyesen — a most meg­indult takarékossági intéz­kedések első jelei! ★ Fiatalok, középkorúak és idősebbek. Hol labdával, hol meg a n­élkül cs­in­ál­j­ák, amit Szabó Rezső kiabál. Már majdnem rekedten. Először arra gondolok, meghallgatom, vajon mo­rognak-e néhány­an? Mert a mozgáson sokszor látszik az egykedvűség. Fásultság? Lezserség? Az edző korhol, s kitar­tásra buzdít. Az utolsó előtti hely nem lehet lélekemelő do­log, de mi miatt jutottak idáig? Netán ennyit tud­nak valójában? Megvallom, nem érdekel a játékosok véleménye. A bukott diák ne ma­gyarázza a rossz kalku­lust. Valamiért, valahol rossz a hangulat, s ez ráragad a szemlélőre is. És nem az eső teszi, ez biztos. Hát akkor mi a baj? ★ Szabó Rezső elnézést kér az edzés után, egy át­igazolási ügyben szaladgál, s ezért félóra türelmet kér mindössze tőlünk. Be is tartja. Ez a külsőire mindig nyu­godt ember most ideges. Keresi a legjobb kifejezést a kérdésekre, ő az egykori zalai gólkirály, a ZTE-ifik mestere, aki sorozatban szállította az országos baj­noki címeket. — Túl későn kapta a ve­zetőedzői megbízatást? — Igen, bár ebben ma­gam is hibás vagyok. — Senki nem lehet pró­féta saját hazájában. — Vannak más példák. A Vasas, az FTC, a Dózsa és több klub is ragaszko­dik régi játékosaihoz. Ná­lunk, Zalában mindig az volt a jó edző, aki messzi­ről jött. Vártam, aztán el­fásultam. Igaz, nyáron arra hivatkoztam, szeretném be­fejezni a szakedzőit, sok a dolgom, jól akarok tanul­ni. De ez csak kifogás volt, mert éreztem, hogy aki kérdezte, úgyis azt vála­szolta volna — ami aztán bekövetkezett —, vagyis: maradjak talonban! Zalai jött és ment. A korábbi ve­zetők azonnal engedelmes­kedtek az MLSZ-nek. Du­nait is percek alatt szer­ződtették. Az ő dolguk. Ne­kem egy nem tetszett, Du­nai nem kérte ki vélemé­nyünket a múltról. Járta a maga útját. Hogy miként csinálta, nem bírálom. ★ — Mit tehet Szabó Re­zső? — Megpróbálok a való­ság talaján állva dolgozni. De most megfagyott körü­löttünk a levegő. A játé­kosok nem kapják azt, amit régen. Valamit vala­miért, ez az új jelszó. — Kieshet a ZTE? — Nem. Rendet csinálunk a fejekben, s kellenek a sze­mélycserék. Idehozzuk Kiss Jánost Keszthelyről. Vala­ha volt nálunk, ügyes, ta­pasztalt csatárt. Gass-sal megbeszéltem, rá nem szá­mítok az első csapatnál. Nagy Imre vissza kíván menni Pécsre. Most tárgya­lunk a PMSC vezetőivel. Szigetiről lemondok, Nagy Tamással is gondjaim van­nak. Itt tartunk most. Egyébként Nagy Imrére visszatérve, ígéretet tett nekünk, ha marad, az idény végéig, szerződése lejártáig mindent megtesz azért, hogy erősítse csapatunkat. — Soós, Galántai? Azt hír­esztelik, túlzottan dédel­geti őket. — Nálam nincs öreg já­tékos, csak rossz és jó fut­ballista, lélektelen vagy lelkes partner. Ki milyen kategóriába tartozik, úgy szerepel a csapatban. Saj­nos, nagyon kevesen va­gyunk. Körülbelül 14-15 játékosból lehet választani. — Nem idegesíti, hogy sokak szerződése lejár? — Dehogynem! Éppen ezért már most beszélünk velük, megtudjuk, ki mit akar. Nem építkezhetünk a bizonytalanra! — Nem bánta meg, hogy vállalta a megbízatást? — Bízom abban, hogy ki­lábalunk a bajokból, de ehhez egyedül kevés va­gyok. Lehajtott fejjel járok a városban, s lehetőleg a mellékutcákon. A játéko­soknak is érezni kell, tar­toznak a közönségnek, a klubnak. Ha itt megbuk­nak, akkor másutt sem számolnának velük. ★ Beszélt a magánéletről, az önbecsülésről, a köny­­nyen jött pénzekről, az unalomról. A kivagyiság­ról, arról, hogy mekkora utat kell megtenni a játé­kosoknak ahhoz, hogy az emberek megint becsüljék és szeressék őket. Varga Béla

Next