Népsport, 1986. december (42. évfolyam, 289-312. szám)

1986-12-01 / 289. szám

2 NÉPSPORT B3 labdarúgás TERÜLETI BAJNOKSÁGOK Őszi első az Ajkai Alumínium is III. ker. TTVE—Ráckeve 5-0, Ajkai Alumínium— Sárvár 2-0, DUNA-CSOPORT III. ker. TTVE—Ráckeve 2-0 (2-0). Hévízi út, 700 né­ző. V: Cseszárik. III. ker. TTVE: Zay — Nahóczky, Márton, Sólyom, Gábor, Ko­ritár, Zsóli (Tóth A.), Borsó, Pém, Fülöp, Lukács. Edző: Bacsó István. Ráckeve: Ko­vács — Pető, Marosi, Cziko­­ra, Juhász, Böröczki (Csé­­ve), Oláh, Ács, Gerendai, Weimper, Zilai (Szanyi). Ed­ző: Sinkovics Ferenc. Az el­ső húsz perc erőfelmérő ját­szadozása után ellenállhatat­lan volt a listavezető. A Rác­keve a ritmusváltáshoz kép­telen volt alkalmazkodni. Szünet után teljesen demo­­ralizálódott a vendégcsapat, ezáltal az óbudaiak félgőzzel játszva is nagy arányú győ­zelmet arathattak. G: Lu­kács (3), Fülöp (2). Jó: Pém, Kontár, Márton, Borsó, Lu­kács, ill. Marosi. H. Oszlapenko SE—Pénzü­győr SE 2-2 (1-1). Kelen­­völgy, 100 néző. V: Topánka. G: Békési, Lippai, ill. Pet­­rók, Jópeti. A mérkőzés le­fújása után Tompost (O.) a játékvezető megsértéséért ki­állították. Magyar Viscosa SE—BVSC 1- 0 (0-0). Nyergesújfalu, 100 néző. V: Szarka. G: Varga S. Erzsébeti SMTK—H. Rá­kóczi SE 3-2 (2-1). Pester­zsébet, 500 néző. V: Oláh. G: Goschler (2, egyet 11-esből), Németh, ill. Dóra (2, egyet 11- esből). BKV Előre—Érd 3-0 (1-0). Knopp u., 200 néző. V: Win­­disch R. Előre: Jantsek — Széplaki (Garai), Béres, Ka­­lenda (Gábor), Vári. Újvári, Gergely, Kóczián, Mátyás, Fejes, Arató. Edző: Anda László. Érd: Vígh — Várnai, Pánczél, Kiss, Németh, Gál­­völgyi, Ottrokoczi, Gombás, Kapa, Dóka (Zeidl), Juhász (Szalai). Edző: Pál József. Jó játékkal és győzelemmel búcsúzott az őszi idénytől a BKV Előre. A fővárosi együttes a 3. percben meg­szerezte a vezetést, s az el­ső húsz percben beszorította ellenfelét. Szünet után ki­egyenlítettebbé vált a játék. Feljött az Érd, nem egyszer Jantsek bravúrjaira is szük­ség volt. Gólt azonban ek­kor is csak a fővárosi kék­­sárgák szereztek. A mérkő­zés összképét tekintve a BKV Előre nagyobb arány­ban is győzhetett volna. G: Kalenda, Gergely, Mátyás. Jó: Jantsek, Újvári, Fejes, ül. Gálvölgyi, Gombás. Esztergom—Várpalota 1-2 (0-2). Esztergom, 1000 néző. V: Ring. Esztergom: Schro­­meisz — Meszes, Fogarasi, Csapud­a, Cserép (Rosta), Szoboszlai, Spáth, Tóth, György, Hernádi, Pitini (Zsi­­gó). Edző: Mezei József. Várpalota: Mausz — Pánizs, László, Németh, Varga, Me­gyes, Brúder, Kovács, Krebsz, Hertelendi (Kiss), Milosevics. Edző: Szabó Ernő. Végig nagy küzdelem. A Várpalota a 8. percben megszerezte a vezetést, s a 47. percben már 2-0-ra vezetett. A góloknál a hazai védelem is „besegí­tett”. Az esztergomiak — fő­leg a II. félidőben — nyo­masztó mezőnyfölényt har­coltak ki, de a nagy lelke­sedéssel játszó vendégvéde­lem kitűnően helytállt. A szé­pítő gól a 62. percben esett. G: Rosta, ill. Brúder, Me­gyes. Dömsöd—Vasas Ikarus 3-1 (0-1). Dömsöd, 200 néző. V: Nagy II­­. Az I. félidő 20. percétől a vendégcsapat irá­nyította a játékot. Szünet után feljavult a helyi csapat és rövid idő alatt eldöntötte a mérkőzés sorsát. G: Szabó A. (2), Pribéli (11-esből). Dunai Kőolaj—Dorog 1-4 (9-0). Százhalombatta, 200 né­ző. V: Szűcs. G: Mihalics, ill. Bujtor, Sarlós, Hegyi, Marosvölgyi. Kartal—Oroszlány 1-1 (0-0). Kartai, 500 néző. V: Hor­­nyák. Igazságos eredmény. G: Nagy, ill. Papp. 1. III. K. TTVE 11 5 1 39-15 27 2. Dorog 9 6 2 29-14 24 3. ESMTK 10 3 4 27-19 23 4. BKV Előre 9 5 3 24-19 23 5. Oroszlány 6 7 4 26-17 19 6. Esztergom 6 7 4 23-19 19 BAKONY-CSOPORT MÁV DAC—Bauxitbányász SE (Tapolca) 3-0 (2-0). Győr, 300 néző. V: Valecskó. MÁV DAC: Rósa — Gulyás, Domanyik, Lakatos, Kocsis, Sípos, Füzi, Wunder, Csol­­lány, Szekér (Horváth D.), Molnár (Papp). Edző: Kovács Lajos. Bauxitbányász: Czan­­ka — Berki Bencze (Jám­bor), Tóth K., Wagner, Nagy (Magosi), Ormai, Bánhalmi Halász, Tihanyi, Koronczi. Edző: Für Mihály. Az első 20 percben lendü­letesen, ötletesen, jól játszott a MÁV DAC. Később alább­hagyott a lendület, de to­vábbra is a vasutasok irá­nyították a játékot. Szünet után változatlanul a győriek voltak a többet kezdeménye­zők, gólratörőbben játszottak. A tapolcaiak a mezőnyben elfogadhatót nyújtottak, de védelmük többször zavarba jött és a kapura szinte sem­mi veszélyt sem jelentettek. G: Csollány (2), Papp. Jó: Gulyás, Wunder, Kocsis, Csollány, ill. Berki, Tóth K. Soproni SE—Celldömölk 2-0 (1-0). Sopron, 1000 néző. V: Kuntner. G: Czibula, Goszto­­la. Molim TE—Soproni Postás 2-0 (1-0). Mosonmagyaróvár, 600 néző. V: Szabó J. Mind­végig jó iramú, változatos mérkőzésen a hazaiak meg­érdemelten nyertek. Az első gólt Csölle érintés nélküli szögletből szerezte, a máso­dikat Kovács lőtte. Kapuvár—Sabaria SE 1-1 (0-0). Kapuvár, 600 néző. V: Fazekas. G: Licskai T. (11- esből), ill. Baranyai. Ajkai Alumínium—Sár­vár 2-0 (2-0). Ajka, 800 né­ző. V: Budai. Ajka: Bujtor — Nagy Gy. Puskás, Hor­váth Z., Fehér, Hollenczer, Belényesi, Gáspár, Cserna, Demján, Kabhegyi. Edző: Szőke Miklós. Sárvár: Né­meth J. — Polgár, Odor Máté, Pártl­i, Tetndl, Hor­váth II, Németh G. (Gom­bás), Hajba, Csete, Gál. Ed­ző: Bíró László. A kitűnő formában levő listavezető magabiztos játékkal már az I. félidőben biztosította győ­zelmét. A Sárvár veresége ellenére is jó benyomást keltett. G: Horváth Z. Demján. Jó: Puskás, Gáspár, Demján, Kabhegyi, ill. Né­meth J., Tendl, Máté. Pápai SE—Répcelak 0-0. Pápa­, 700 néző. V: dr. An­­gyalics. Györkös (Pápa) az 55. percben 11-est hibázott. Peti MTE—Ajkai Bányász 4-1 (0-0). Pétfürdő, 400 né­ző. V: Szemes. Pét: Hor­váth — Hornyák, Stieger, Szölősi, Orbán, Balogh (Bartalos), Kökény, Szécsi, Krómer, Fülöp (Kiss L.), Szurdi. Edző: Vékony Bá­lint. Ajka: Bencze — Tnerer, Szalai, Piri O., Pál Kádár, Radnai, Brezmniczky (Rosta), Szarka, Orbán (Né­meth), Gere. Edző: Balogh Károly. Már az I. félidőben is több helyzetet teremtet­tek a pétiek. Az ajkai gár­da tartalékos volt. G: Kró­mer (3), Fül­öp, ill. Rosta Jó: Hornyák, Kökény, Kró­mer, Szurdii, Szécsi, ill Szarka, Treier, Orbán. A 80. perc: Piri megsértet­te a játékvezetőt, kiállítot­ták! Szentgotthárd—Győri Dó­zsa 3-1 (1-0). Szent­gotthárd, 800 néző. V: Sabján. A 68 percben Horváthot (Gy.) a játékvezetővel szembeni tiszteletlen magatartás miatt kiállították. G: Meskó (3) ill. Kiss Cs. (11-esből). H. Katona SE—Lenti TE 2-1 (1-1). Zalaegerszeg, 100 néző. V: Oláh. Katona SE: Simon — Udvardii, Tóth Mollnár, Frigyik, Németh I. Hegedűs (Németh II), P­ur­­ger (Pécsi), Kovács J., Ko­vács T., Szemerédi. Edző: Gáspár Géza. Lenti: Cson­­d­­r — Pók Tóth, Horváth, Szűcs, Szekeres L.„ Til­k Szekeres T., Gréczy, Fedor, Molnár. Edző: Pintér Lász­ló. A megyei rangadó nagy küzdelmet hozott. A szinte már reménytelen helyzetben levő Lenti foggal-körömmel küzdött, vezetést is szerzett. A táblázaton jóval előbbre álló honvédcsapat hiába tá­madott többet, csak a haj­rában tudta a győztes gólt megszerezni. Ezután egyen­lítési lehetősége is volt a vendégcsapatnak, de a hely­zet kimaradt. A mérkőzés vége felé többen megfeled­keztek magukról, ketten sú­lyosan megsértették a já­tékvezetőt, ezért a 89. perc­ben Gsondor és Szekeres L. a kiállítás sorsára jutott. G: Kovács J. (Ül­esből) Szemerédi, ill. Pál. Jó: Mol­nár, Frigyik, Szemerédi, ill. Tikk, Fedor, Tóth. 1. Ajkai Alu. 12 3 2 33- 9 27 2. Soproni SE 11 3 3 43-14 25 3. Ajkai B. 9 3 5 28-22 21 4. Sabaria 7 7 3 18-13 21 5. Motim TE 8 4 5 22-17 20 6. MÁV DAC 6 7 4 27-18 IS A BKV Előre—Érd mérkőzésen Kóczián (8) és Mátyás (mindkettő fehér mezben) többször hozta zavarba az Érd Védelmét. A képen látható jelenetnél Kiss Csaba mellett viszik el a labdát (László Sándor felvétele) XLII. 289. ♦ 1986. december 1. Vallattak a „szorítósegédek 99 A kispad VB-stábja Ej Kézilabda Vannak olyanok, akik­nek a neve sosem kerül a mérkőzések jegyzőkönyvé­be. Pedig a jelenlétük egy­­egy sorsdöntő összecsapá­son legalább olyan fontos, mint bármelyik edzőé vagy játékosé. Ámbár aligha hi­szem, hogy bánják, mert a dolgukat nem azért vállal­ták, hogy ezen keresztül szerepeljenek a nyilvános­ság előtt. Esetenként per­sze nekik is kijut az elis­merésből. Mégsem nagyon veszik észre őket, a nagy­­közönség előtt ismeretle­nek maradnak, hacsak nem volt egykoron valamelyi­kük élvonalbeli játékos. A csapatvezető, az orvos, a gyúró és a tolmács több­nyire „idegenként” érkezik és így is távozik a kispad­­ról és környékéről. A december 4-én kezdő­dő hollandiai női kézilab­da-világbajnokság alatt azonban ismert stáb bá­báskodik a magyar csapat mellett. Horváth László, ag­r­ Kézilabda Szövetség titká­ra a csapat vezetője. Mint játékos, valamikor az Elektromosban szerepelt, sportvezetőként pedig a hetedik világbajnokságára készül. — Furcsa véletlen, de csapatvezetőként éppen Hollandiában debütáltam. 1971-ben, amikor bronzér­mesek lettünk a női világ­­bajnokságon. Groningen­­ben kaptunk ki a jugoszlá­­vok­tól, ott, ahol most az Egyesült Államok ellen első meccsünket játsszuk, s ahol a selejtező-mérkőzések ide­je alatt lakunk. Ezért nem kerültünk a döntőbe, az egyébként remekül meg­rendezett VB-n. A romá­nokkal a harmadik helyért vívott találkozó is igen iz­galmasan alakult. A rendes játékidő elteltével 9-9 volt az állás, aztán kétszeri hosszabbítás után 12-11-re mégiscsak győztünk. A győzelmet jelentő gólt Csíkné szerezte, méghozzá nem is akármilyen szituá­cióban. Lőni akart, miköz­ben a kezére ütöttek, ettől elerőtlenedett a lövés, ami­re a korán elmozduló ro­mán kapus sem számított. A labda idegeket tépő las­súsággal gurult a hálóba. Dr. Bereznai István, a Sportskerhiáz sebészetének adjunktusa, a csapat or­vosa. — Korábban nemcsak mint orvos, hanem mint já­tékos is átéreztem, mit je­lent valakinek egy sérülés. 1979-től négy évet dolgoz­tam a női válogatott mel­lett, s egy éve újból együtt vagyok velük­. Az Elektro­mos férficsapatánál viszont már tíz esztendeje csiná­lom ugyanezt. Az NB I-ben kevés olyan játékos akad, aki nem fordult meg ná­lam. A feszített bajnoki menetelés miatt az idén a válogatottak közül is töb­ben kopogtattak, mint az elmúlt években. Végül a balszélső, Gombai maradt az egyetlen válogatott játé­kos, aki sérülés miatt nem utazhat. Mint orvos, világ­­bajnokságon első alkalom­mal 1982-ben Budapesten kaptam helyet a magyarok­­kispadján. Gáspár Sándor, Szeb­el K­­lota három éve a női vá­logatott gyúrója. Tavaly az NSZK-beli B­VB-in vizsgá­zott, mint a válogatott masszőré. Korábban a Bp. Honvéd labdarúgócsapatá­nál, most pedig a Vasas női kézilabdázóinál dolgo­zik főállásban. — Elég sokat kell utaz­nunk Hollandiában. Így az én munkám is több lesz. A játékosok izomzata a hosz­­szan tartó buszozás alatt hamarabb elernyed. A B­­VB-n emiatt nemegyszer késő éjjel is ápoltam a já­tékosokat. Már most tu­dom, kik azok, akiik gyak­rabban keresnek majd meg. György Annának a vállát, Lőrinczynének a de­rekát, Rácz Mariannak és Nyári Zsuzsának pedig a combját fogom sűrűbben masszírozni. Ignácz Ilona, “62‘JS válogatott jelenleg Bel­giumban él és Hollandiá­ban edzősköd­ik. Ő lesz a magyar csapat tolmácsa, kísérője, afféle hosztesze, aki szintén nélkülözhetet­len egy ilyen világverse­nyen. — Nekem sem új ez a feladat. 1981-ben Belgium­ban a férfi C-VB-n a bol­gárokat, két évvel később pedig a mostani VB szín­helyén, Hollandiában a férfi B-VB alatt a miein­ket kísértem, s mindkét vá­logatott első lett. Namár­­most, ha bejön a jól is­mert magyar közmondás, miszerint három a magyar igazság, akkor a magyar női kézilabda-válogatottnak kell nyerni. Tudom, hogy most ez megalapozatlan el­várás. A­­hollandokkal is nehéz dolgunk lesz, nagyon készülnek. A napokban be­széltem An Ploeggel, a tu­lipánosok csapatvezetőjé­vel, aki azt a könnyelmű kijelentést tette, hogy még a magyarokat is megverik, ámbár nekik az Egyesült Államok elleni mérkőzés a legfontosabb. Túlzott az op­timizmusuk. Én megnéz­tem őket, s amit láttam, az aligha lesz elég elle­nünk, de mit lehet tudni? Egy világbajnokságon min­den előfordulhat. Soproni Horváth Lajos Horváth László Dr. Bereznai István Ignácz Ilona Visszatalálnak egymáshoz Hosszú időn keresztül testvéri közösségben éltek az úszók és a vízilabdázók. Olyannyira, hogy szinte ter­mészetes volt, a legtöbbjük — mármint a férfiak, mert hölgypólóra akkoriban gon­dolni sem mertek — rajt­hoz állt az úszóversenyeken, és szerepelt valamelyik vízi­labdacsapatban is. Igaz, ak­koriban még többnyire az úszóversenyek után póló­­meccset is rendeztek. Aztán az úszás mind több időt igényelt, szétváltak, szétválasztották őket, hova­tovább annyi közük maradt egymáshoz, mint mostanság az egyesületekben a többi szakosztály tagjaihoz. Sem­mi. Pedig az említett két sportágat nemcsak a közös szövetség fűzi össze. Talán hamarosan ismét egy család gyermekei lesz­nek az úszók és a vízilab­dázók — mindkét sportág hasznára. A Magyar Úszó Szövetség mindenesetre most olyan családfő kíván lenni, aki ■ ismét egy asztalhoz ül­teti gyermekeit. Hamaro­san összeül a két sportág edzőbizottsága, hogy meg­beszélje a mind jobb együtt­működés lehetőségeit. Az együtt dolgozásra azért akad­nak már kezdeti jó példák: a Vasasban már ledöntötték az elválasztó falat. Tulaj­donképpen indokolatlan is, hogy például külön úszó és vízilabdás úszásoktatás le­gyen. Majd húsz esztendeje a KSI-ben Széchy Tamás keze alatt korosztályos baj­nokok voltak Somossyék, Sudárék és nem lettek akár­milyen pólósok! Vagy még korábban, a hatvanas évek közepén az FTC ifjú vízi­labdásai jártak Széchyhez „úszásórákra”. Abból a csa­patból is eljutott a csúcsra Kásás, Szívós , hogy ha­marjában csak őket említsük. A mindenáron való pont­­hajhászás eredményeként alakult ki a rossz kapcsolat. Az úszóedzők minden esz­közzel ragaszkodtak még a közepes úszóikhoz is, akik puszta részvételükkel pon­tot hoztak a szakosztálynak, a vízilabdaedzők pedig már nem voltak hajlandók arra a többletmunkára, amelyet az úszásból kiöregedett elvre kellett volna szentelni. A tervezett összejövetel azonban­­ csak az állásponto­kat egyeztetheti, valamiféle útmutató lehet. A gyakorlati megvalósítás továbbra is az egyesületektől függ. A klu­bok vezetése csak rájön majd arra, hogy kölcsönö­sen előnyös dologról van szó, összeférnek egymással, hiszen mindegyiküknek nya­kig ér a víz.

Next