Népsport, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-03 / 1. szám

2 NÉPSPORT 0 Labdarúgás Magyar edzőket szeretne látni Dubaiban Dr. Emir Sh. Al-Nama­ Wandival, a biológiai tudo­mányok kandidátusával, a Dubai Al-Shabab Club fo­­cisulijának vezetőjével alig három órával azelőtt sike­rült találkoznom a dubai Chicago Beach Hotel presz­­ózójában, hogy a Malév Tours által szervezett tár­sasutazás résztvevőinek szo­bájában ébresztőt jelzett a telefonkészülék. Sietve hozzáteszem, hogy e kései találkozásról csakis én tehetek (bánom is, amíg csak élek), mivel csak a Du­baiban töltött nyolc nap utolsó reggelén tettem meg minden tőlem telhetőt an­nak érdekében, hogy talál­kozhassak dr. Emir Sh. Al- Namawandival. Elöljáróban engedtessék csupán annyit mondanom róla, hogy bár Irakban született kurd fia­talember, a szívében és a nyelvében egyaránt félig magyar. S hogy miért, an­nak egyszerű a nyitja. Ma­gyar nőt vett el feleségül. — Irakban vagy itt az Egyesült Arab Emírségek­ben ismerkedtek meg an­nak idején egymással? — kíváncsiskodtam. — Sokkal messzebb. — Csak nem Magyaror­szágon? — De bizony. — Hogyan kerültél oda? — A focinak köszönhető­en, amelynek én is szerel­mese vagyok. Miután 1974- ben elvégeztem Bagdadban a Testnevelési Főiskolát Magyarországon tanultam tovább, majd 1979-ben si­kerrel védtem meg kandi­dátusi értekezésemet, és a biológiai tudományok dok­tora lettem. Dr. Nádori Lász­ló volt az aspirantúra-veze­­tőm, de igen sokat köszön­hetek dr. Istvánfi Csabának, Zsideg Miklósnak, Zalka Andrásnak és Elbert Györgynének is. Budapesti tartózkodásom során ismer­kedtem meg, pontosabban szólva fülig beleszerettem az első pillantásra későbbi feleségembe, aki azóta egy kislánnyal és egy kisfiúval ajándékozott meg. — Jól beszélsz magyarul, de vajon a feleséged ért-e kardul és arabul? — Jól beszél mindkét nyelven, hiszen azon kívül, hogy idestova kilenc éve együtt élünk Kuvaitban, il­letve az Egyesült Arab Emírségekben, kuvaiti tar­tózkodásunk során egye­temre is járt. — Nem mosódtak el ben­ned a Testnevelési Főisko­lán töltött évek emlékei? — Még most is élnek ben­nem, s mivel az utóbbi években is gyakran kopta­tom azokat a padokat, friss élményeknek sem vagyok hiányában. Ott végeztem a szakedzői szakot, s ha min­den jól megy, hamarosan elnyerhetem ezt a diplomát. — Ott ki a legjobb ba­rátod? — Orosz Pali, akit na­gyon szeretnék, több hozzá hasonló edzővel együtt, Du­baiban látni. — Miért? — Azért, mert a magyar labdarúgóedzők világvi­szonylatban is kitűnőek, csak... — Miért haraptad el a szót? — Remélem, senkit sem bántok meg a magyar ba­rátaim közül, ha kimondom, az a baj, hogy külföldön nem tartanak annyira ösz­­sze, mint például most ná­lunk a brazil edzők. Közé­jük senki sem verhet éket. — Mennyi pénzt keres nálatok a vezető brazil edző? — Havi 25 000 dollárt. — Beszélj a munkádról! — A Dubai Al-Shabab Club focisuliját vezetem, olyan tudományos módsze­rekkel, amelyeket Magyar­­országon sajátítottam el. Akk­oriban az FTC serdü­lő- és ifjúsági csapata mel­lett is dolgozhattam egy ke­rek esztendeig. Akkor és most is a speciális állóké­pesség volt a kedvenc té­mám. Klubomban 14—18 éves fiatalokkal foglalko­zom, s ha továbbra is any­­nyira szabad kezet kapok a munkámban a klub ve­zetőitől, mint eddig, remé­lem, hozzájárulhatok a­h­hoz, hogy a dubai első ligás csa­patokban, s egyszer talán még a válogatottban is he­lyet kapjanak néhányan a mostani tanítványaim közül. Vannak köztük szép szám­mal, akik dubai viszonylat­ban is tehetős szülők gyer­mekei, s ezért nem a pénz, hanem a labdarúgás imá­data, s ami ezzel együtt jár, a dicsőség öröme csábítja őket. Még a pénteki mun­kaszüneti napokon, amikor a gépkocsivezetőink , is imádkoznak — akkor is jönnek edzeni. — S ha a hőmérő higany­­szála 40 fok fölé emelkedik? — Még 50 fokos hőségben is boldogan kergetik a bőrt. — Mi mással is búcsúz­hatnék tőled, legyen szá­modra is sikerekben gazdag az új év. — Nekem csak akkor lesz boldogabb az előzőnél, ha végre teljesül az az álmom, hogy magyar labdarúgóed­zőket üdvözölhetek az Egye­sült Arab Emírségekben, s ezek között ott lesz a leg­jobb haverom, Orosz Pali is. Martinké Károly XLIV. 1. ♦ 1988. január 3 Az NB II az átszervezésre (is) készül Elnézést, leltározunk... Alig több, mint egy hónappal ezelőtt fejeződött be a második osztály­ban az őszi pontvadászat. Talán még sokakban élnek a lejátszott két­száz összecsapás legérdekesebb mozzanatai, eseményei. Mi — szoká­sunkhoz híven — ezúttal is átnyújtjuk a húsz NB II-es gárda (tabella szerinti sorrendjében) félévi értesítőjét a manapság szokásos „Elnézést, leltározunk ..jelszó kíséretében ... ÓZDI KOHÁSZ: Az idény bom­bameglepetése bámulatos szereplé­se! Hiszen csaknem ugyanez a gár­da tavaly nyáron a csodával hatá­ros módon menekült meg jobb gól­­különbségével a kieséstől... „Tit­ka” nem lehet más, mint Bánkuti László vezetőedző kitartó munká­jának beérése, no és az ózdi fut­ballisták összefogása. Ebből az iga­zán kiemelkedő tudású csapatot nélkülöző mezőnyből talán nem is lenne túlságosan nagy meglepetés, ha meg tudná tartani előkelő pozí­cióját! VESZPRÉMI SE: Gyenge rajt, si­ralmas befejezés. Ám, ami a két szakasz közötti tizenöt fordulóban történt a bakonyi együttessel, az minden tiszteletet megérdemel. A vezetőedző, Glázer Róbert remekül ráérzett az egyedül üdvözítő hang­nemre, munkastílusra, aminek meg is lett az eredménye. Palla, Burá­nyi, Csík, Onhausz, Rugovics, Gás­pár hétről hétre önmagát múlta fö­lül. Éppen ezért volt mellbevágó az utolsó három fordulóban a két újonccal szemben elhullajtott öt pont! A szakvezető és a játékosok mindenesetre már letették a „főes­küt” arra, hogy kizárólag a felju­tásban kívánnak gondolkodni... DIÓSGYŐRI VTK. Csapat, ame­lyet már nem kell, hogy nyomasz­­szon a dicső múlt. Ha csak Diós­győrött kellene játszania, holtbiztos feljutónak tippelhetnénk. Ugyanis a mezőny egyetlen hazai pályán ve­retlen gárdája! Mindössze egy pon­tot vesztett a megszokott környe­zetben, viszont hétszer kapott ki idegenben. A nyíregyházi, a kecs­keméti és a szegedi kirándulására aligha emlékszik szívesen ... Szá­­ger György vezetőedző röpke egy esztendő alatt egyértelműen bizo­nyította: szerződtetése remek húzás volt Diósgyőrött, és ha tavasszal a gólerős Thúryra is számíthat, ak­kor pompás ,,disszertációt” tehet le a város asztalára. SZEGED SC: Fél évvel ezelőtt mint az egyik legnagyobb favorit rajtolt, aztán... Az új mester, Pa­taki Tamás határozott kézzel fogott a rendteremtéshez, aminek köszön­hetően a rendkívül szeszélyes tel­jesítménye ellenére, mindössze két­pontos hátránnyal várhatja a tava­szi nyitányt. Legjobb csatára, Kun egyetlen percet sem játszhatott sé­rülése miatt ősszel, és ezt a táma­dójáték erősen megsínylette. Főként idegenben ahol majdhogynem csak véletlenül szerzett gólt... Játékos­­állománya tudása alapján döntő szava lehet a legnagyobb kérdés megválaszolásában! DIM­AÚJVÁROSI KOHÁSZ: Mi­re a gárda és Lehota kiheverte a Lehota-ügyet, addigra jókora előnyt adott a vetélytársaknak. Ráadásul menet közben kellett edzőt cserélni, amit a vártnál kisebb zökkenővel vészelt át. Esetében a diagnózis csaknem megegyezik a diósgyőrie­kével és a szegediekével: amint ki­teszi a lábát a gyárvárosból, már­is megszeppent nyusziként viselke­dik. Pedig még azt a luxust is meg­engedte magának, hogy második legjobb éleslövészét, Szauert több­nyire csereként vegye figyelembe, míg Menyhártot külföldre enged­te... Helyzete az ugyancsak hu­szonhárom pontos szegedieknél any­­nyival tűnik kedvezőbbnek, hogy még tízszer játszik otthon, míg a Tisza-partiak már csak nyolcszor. KOMLÓI BÁNYÁSZ. Sokan egy a százhoz fogadták a nyáron feljutá­sát, ám közepes hazai szereplésé­vel óriási csalódást okozott hívei­nek. Mindennél többet mond, hogy a legutóbbi gólkirály, Réfi most úgy vezetheti a góllistát, hogy ti­zennégy találata közül nyolcat (!) büntetőből ért el... Rónai István vezetőedző nem titkolja: rejtély szá­mára ez a halvány ősz. Hiszen jól sikerültek az erősítések, nincsenek erőnléti gondok, sokra hivatott, stí­lusosan futballozó társulat van Komlón, és mégis. Valami elpattant a csapatban az idény derekán a Bp. Volántól elszenvedett hazai veresé­get követően, amit nagyon nehéz lesz helyrehozni. KECSKEMÉTI SC. Az ügyeletes újonc-meglepetésszerző! Szentmi­­hályi Antal legénysége minden vá­rakozást felülmúlóan szerepelt ha­zai pályán: csupán három pontot vesztett, miközben a Bp. Volánnak ötször, a Diósgyőrnek hatszor, míg a Szolnoknak hétszer (!) vette be a hálóját az aranyhomokon! Két csa­táráról, Kissről és Freppánról ára­doznak a szakértők, a középpályán pedig Czéh lett igencsak kelendő az élvonalbeliek számára ... Aligha túlzás: ha ez a fiatal társaság hosz­­szabb távon együtt maradhatna, ak­kor hamarosan valóra válthatná a város titkos álmát! SZOLNOKI MÁV MTE. Szenzá­ciós rajtot vett, és a folytatás is rendkívül sokat ígérő volt. A tizen­egyedik fordulóig úgy tűnt, utca­hosszal lesz őszi első, hiszen ontot­ta a gólokat. A veszprémi vereség viszont sokkolta Szatmári János együttesét. Attól kezdve hét héten át képtelen volt nyerni! Erre a ne­gatív sorozatra az utolsó játékna­pon, Kecskeméten tette fel a „ko­ronát”, ahol az újonc alaposan el­páholta. Érthetetlen az összeomlá­sa, igaz, a nagy sikerek idején sem ígért szurkolóinak osztály­váltást... NYÍREGYHÁZI VSSC. Továbbra sincs béke az almafák alatt. Min­dig akkor „sikerült” egy-egy meg­döbbentő hazai vereséget produkál­ni, amikor pedig a hívek kezdtek volna megnyugodni, hogy használt az éppen soros fegyelmező intézke­dés ... Pedig, hogy sokkal több van a csapatban, mint amit a jelenlegi kilencedik hely takar, azt bizonyí­totta a Veszprém, az Eger, a Diós­győr, a Dunaújváros és a Szolnok legyőzése. Nincs irigylésre méltó helyzetben Tóth János, a nyírsé­giek szakvezetője. Még akkor sem, hogy a vezetés Rabcsák és Tóth Er­nő kiebrudalása után levette a na­pirendről a feljutás témakörét... CSEPEL* Érdekes módon számuk­ra is a tizenegyedik játéknap bizo­nyult választóvíznek. Addig úgy tűnt, hogy a kényszerpályán mozgó együttes további fiatalítása kelle­mes meglepetéssel járhat. Ám ez­után igencsak „behorpadt” a társa­ság, öt fordulóban kilenc pontot vesztett, ami megbocsáthatatlan könnyelműség. Néhány játékosa bi­zony igencsak hálás lehet Gélei Jó­zsef vezetőedző és a klubvezetés türelméért... BP. VOLÁN: Az ellentmondások társulata. Amit megnyer a vámon, azt elveszti a réven. Helyzetét és álmait alapvetően meghatározza az a megdöbbentő tény: idegenben több pontot tudott szerezni, mint a Cza­­bán Samu téren. Egy darabig úgy tűnt, Törőcsik megváltást je­lent, ám ő öt meccs után a háttér­be húzódott. Pedig, ha Kese „meg­rázná” magát, ebben a mezőnyben még „csodát” is tehetne. Ebben, és néhány rákospalotai fiatal beérésé­­ben bizakodik Sárosi László veze­tőedző is. No, meg abban, hogy Se­res és Hatvanger visszatér önkén­tes „száműzetéséből”... EGER SE: A mezőny azon kevés csapatai közé tartozik, amelyik egy­szer sem nyert igenben. Márpedig így elképzelhetetlen, hogy hallassa szavát a feljutás kérdésében! Gyat­ra helyezésére magyarázat, hogy Kovács András ősszel nem számít­hatott a térdsérülése miatt műtőből műtőbe vándorló játékmesterre, Csepregire. Az ő hiánya, valamint László és társai vészes gólképtelen­sége együttesen azt eredményezte, hogy jó középcsapattá vált — az NB II-ben. SALGÓTARJÁNI BTC: Roppant szerény bizonyítványát most már az sem indokolhatja, hogy az ingázó pestiek nem figyeltek oda kellően. Mivel csak Zimonyi maradt hír­mondónak a fővárosiak közül... Még szerencse, hogy a nyáron Eger­ből leigazolták Kiss Gyulát, aki pontokat érő gólokkal segítette új kenyéradóját. Nagy kérdés, hogy a tervezett Toldi—Répás edzőcser létrejötte után szűkös anyagi hely­­zetében merre veszi az irányt a tár­saság ... METRIPOND SE. Igaza volt Hi­mer Istvánnak, a vásárhelyiek szak­vezetőjének, amikor mérlegképes könyvelő után kiáltott az ősszel az idegenben kapott góljai nyilván­tartása érdekében... Ez a Metri­­pond ugyanis már közel sem az a Metripond, amelyikben Albert, dr. Kovács, Varga és Szenti játszott! És a jelek szerint vezetői hiába tö­rik a fejüket a legkülönfélébb gaz­dasági mesterfogásokon, a vásár­helyi futball minősége mellékfog­lalkozásban sem lett jobb, mint fő­állásban volt... Szintén nem nyert idegenben, így elégedett lehet, ha nem kell osztályozót játszania. I. OLAJBÁNYÁSZ: A szánalmas kezdést követően becsülettel talpra­­állt Madár Gábor legénysége. Amely nyilván tisztában van azzal, hogy amíg nem talál a klub megfelelő befejező csatárt, addig már az is bravúrnak számítana, ha nem kel osztály­ozón biztosítania másodvo­­nalbeli tagságát. Három góla.­­■ ugyanis egyetlen nagykanizsai fut­­ballista sem jutott tovább az ősz­szel... AJKA N­UNGALU. Szívósan küz­dő újonc — gólgyáros nélkül. Má­r pedig így rendkívül nehéz megúsznia az osztályozót! Mes*~’ ( Szőke Miklós most sokkal nehéz­­helyzetben van, mint egykor i­kon volt, amikor munkához , az akkor harmadvonalbeli gál Főként amiatt, hogy most nem áll­nak rendelkezésére olyan rutinos, élvonalban edződött meghatározó emberek, mint a Balaton partján Bódi, Pardavi, Tieber, Virágh és Onhausz volt KAZINCBARCIKAI VEGYÉSZ. A végére hagyta a csattanót a Veszp­rém kétszeri legyőzésével. Helyzete azonban ettől a kettős bravúrtól függetlenül roppant nehéz. Főként, hogy nincs olyan támadója, aki gól­jaival pontokat hozna az NB II-es lét határmezsgyéjén táncoló csapat­nak. Kilenc mérkőzésén nem talált hálóba, ami nem sok jót ígér a ta­vaszi folytatásra. Hiszen még tíz­szer keell idegenben fellépnie . . . III. KÉR. TTVE. Újonc, amelyet még az ág is húz. Az idény első felében hősiesen tartotta magát, az­tán a csapatkapitány Márton, vala­mint Kovács megsérült, Fülöp Bel­giumba szerződött, és ettől kezdve szép lassan leeresztett a gárda. Mérkőzéseinek felét döntetlenre ját­szotta, ami mutatja tartását. Vé­delme csupán a Diósgyőr és a Du­naújváros ellen mondott csődöt. Ed­zője még nincs, és az is nagy kér­dés, hogy a harminckilenc eszten­dős Koritár és a csapat gólfelelőse, Lukács magával tudja-e ragadni társait tavasszal. GANZ-MÁVAG: A vergődő gép­gyári együttes egyik legnagyobb gondja, hogy idegenben mindössze egyetlen pontot tudott elcsípni. No meg az, hogy menet közben szép lassan szó szerint elfogytak a jó kosai... Csaknem a fél csapat gyalbőrben van, a másik felé­rüléssel bajlódott, és rendi hiányzik a középpályáról a gó­ Tóth István, aki hátat fordítot Kőbányai útiaknak. Antal Péter s tetőedző előtt nincs más válás... vagy az első öt tavaszi fordulóban sikerül csapatával felzárkóznia a középmezőnyhöz, vagy máris kezd­heti a felkészülést az osztályozóra. SZEKSZÁRDI DÓZSA: Vérbeli kiesőjelölt, hiszen hazai pályán pél­dául többször kapott ki, mint amennyiszer nyerni tudott. Idegen­ben pedig csak három pontra tellett erejéből. Márpedig ez a két tényező így együttesen több mint idegtépő tavaszt sejtet... Két góllal már há­zi „gólkirály” lehet valaki Szek­szárdion, amit azt jelzi: Dienes után Varga László eladása lehet, hogy végképp megoldhatatlan feladat elé állítja Teszler Vendel vezetőed­zőt... Zsiday István

Next