Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)

1988-04-01 / 77. szám

XLIV. 77. ♦ 1988. április 1 SS Labdarúgás Détári és Róth is a válogatott keretben Bálint László technikai igazgató kijelölte a Kar­sum­­be elleni jótékony célú ba­rátságos mérkőzésre a válo­gatott keretet. Két idegene alé­­giós, Róth és Détári is meg­hívást kapott a keddi mér­kőzésre. Farkas Tibor, az MTK-VM játékosa sérülés miatt maradt ki a keretből. A játékosok hétfőn kilenc órakor találkoznak az MLSZ- ben. Amennyiben a keret tagjai közül valaki megsé­rül a szombati fordulóban, az olimpiai csapatból választ helyettest a technikai igaz­gató. Az olimpiai válogatott szintéin kedden a jugoszláv olimpiai csapat ellen lép pá­lyára Szegeden. A találkozó 17 órakor kezdődik a Tisza- 11 ge­ti stadionban. Szigor György szövetségi edző a következő játékosokból állít­hatja össze a kezdő csapa­tot: Gáspár, Zsiborás, Vörös Cs., Szalai, Mészöly, Disztl L., Sikesdi, Kékesi, Herédi, Rubold, Görög, Szalma, Kel­ler, Fodor, Melis, Gyimesi (Bp. Honvéd), Szabadi, Fi­scher. Ugyancsak Szegeden lép pályára az utánpótlás-váloga­tott is 15.15 órakor. Az el­lenfél a jugoszláv utánpót­lás együttes lesz. Erre a mérkőzésre a következő lab­darúgókat hívták m­eg: Tar­tási, Mázi, Berecz, Neudl, Kecskés, Szabó, Balog (ZTE), László, Szlezák, Plókai A., Horváth Cs. (Vác), Illés, Tóth M. (DVTK), Czéh, He­gyeshalmi, R­ugovics, Mio­­vecz, Kámán, Nagy R. (Bp. Volán), Eszenyi, Somogyi, Jován, Limperger, Nagy Zs. (FTC), Palaczk­i. A csapat tagjai vasárnap 10 óraikor találkoznak a szabadság­­hegyi TOT szállóban. A 19. fordulóó játékosa­­ FISCHER PÁL: „Nekiütöttünk a Rába torkának" Első csapata: Építők SC. Első edzője: Lukács Sándor. Kora: Január végén voltam 22 éves. Mióta játszik a Ferencvárosban. Az Építőktől le­igazolt a Bp. Honvéd, de a távolság és az iskola miatt inkább lakóhelyemen, Pilisvörösvárott ját­szottam. Innen kerültem a Ferencvároshoz 1983-ban. Milyen posztokon szerepelt. A csatársor mind­egyik helyén megfordultam már, legkevésbé balszél­sőt szeretek játszani. Válogatottságának száma: Az A-válogatottság egyelőre álom, de az utánpótlásban és az olimpiai csapatban már többször szerepeltem. Erényei: Ruganyos és gyors vagyok, jól fejelek, valamint a rúgótechnikámat is megemlíthetem. Fogyatékosságai: Bal lábbal még közel sem tu­dok annyit megcsinálni, mint jobbal, és az erőn­létemen is lehetne javítani. Osztályzatai: 7, 6, 5, 5, 8, 5, 7, 6—2, —, —, —, 5, 8, —, 0, 6, —, 5, 8. A forduló játékosa címet azzal érdemelte ki, hogy lőtt két szép gólt a Rába ETO-nak, s csaknem min­den megmozdulása pánikot keltett a győri kapu előtt.­ ­ A tavasz eddigi mér­kőzései nem sejtették, hogy a Ferencváros éppen a jól szereplő Rába ellen támad fel. Minek köszönhető ez a váratlan javulás? — Tudtuk, hogy ha most nem­ nyerünk, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Már az ötömzőban is biztattuk egy­mást, alig vártuk, hogy kezdődjön a mérkőzés.­­ Elkezdődött, de a győ­riek jóvoltából kissé öreg­­urasan. — Lehet, hogy dolgozott bennük némi nagyképűség. De én belülről úgy éreztem, hogy tanácstalanok, mert szerintem, hamar nekiugrot­­tunk a Rába torkának. • Az első „harapás" Fi­scher Pálnak kétezer forin­tot is ért... — Hatodszor rúgtam én az első gólt, amiért a kezdő­­rúgás eladásából származó összeg jár! Ám ez mert vé­letlen, mert annyira nem vagyok anyagias, hogy azért ne adjam le a labdát a jobb helyzetben levő társnak, mert én akarom rúgni az el­sőt. Egyszerűen arról van szó, hogy csatár vagyok, s az a dolgom, hogy „termel­jem” a gólokat.­­ Szerdán az első fél­időben imponáló magabiz­tossággal tette ezt. " Pedig az első előtt pél­dául vacilláltam. Limperger nagyon jó labdát adott, de kissé kisodródtam. Első gon­dolatom az volt, hogy el­nyesem a kapus mellett a labdát, de aztán láttam, Ko­vács kiindul. Nem maradt más választásom, megpró­báltam erőből kilőni a hosz­­szú sarkot. Szerencsére na­gyon jól találtam el a lab­dát. • És a második gól? — Bánki szenzációsan tá­lalt elém. Izgultam, nehogy a földre pattanjon a labda, mert a rossz talajon kiszá­míthatatlanul pattogott. Si­került azonban térddel ma­gam elé tenni, s utána már nem volt nehéz dolgom.­­ A Ferencváros ezután átadta a teret a Rábának. Miért? — Kissé elfáradtunk. Rá­adásul az járt a fejünkben, hogy ezzel az eredménnyel ki kellene húzni a félidőt. Aztán bejött a „hibapont”, mert az ETO szépített, és újra szoros lett a meccs. Szünetben mondtuk is egy­másnak, hogy nagyon figyel­jünk, mert a Rába biztosan neki­d uralja magát.. Így is történt, de ez végül nekünk kedvezett. Lekontráztuk őket és negyed óra alatt el­dőlt a mérkőzés.­­ Közben kihagyott egy nagy ziccert... — Sajnos, bal lábra jött a labda, s azzal nem vállal­tam el a lövést. Jobb bel­sővel el akartam nyesni a hosszú sarokba, de külsővel találtam el, és így Kovács­nak maradt esélye a védés­re. „ Mit szólt ahhoz, hogy a Rába edzője lecserélte Pé­cs idét, és a friss embert, Csikóst bízta meg az őrzé­sével? — Semmit. Azt hiszem, én olyan játékos vagyok, hogy ha az első húsz-harminc percben sikerül gólt lőnöm, akkor nagyon nehéz tartani, annyira tűzbe jövök. Most ezen kívül segített az is, hogy Bánki remekül irányí­tott, jobbnál jobb labdákat kaptam tőle. „ Jelent-e garanciát szer­dai játékuk szombatra, a Vasas ellen? — Attól tartok, hogy nem. Mi képesek vagyunk akár­kitől kikapni. Amikor na­gyon kell, akkor kivágjuk a rezet, de ezt nem ártana ál­landósítani. És jó lenne rá­jönni, hogy egy olyan Fra­diból, amelyben szerintem a szerdai teljesítménynél is több van, gyakran miért nem jön ki még ennyi sem? . .. Pajor-Gyulai László MÁS IS TÖRTÉNT... Tatabányai céltáblák Tatabányán a lelátón egy maroknyi csoport fel­váltva szidta Somogyi Je­nőt, az MLSZ elnökét, majd a változatosság ked­véért a Honvédból Fitost, Sasst és Kovácsot. A szö­vetség első emberét azért, mert ország-világ előtt el­mondta, amit másoknak már régen meg kellett volna tenniük, hogy tud­niillik miért nem kapta meg a többiekkel együtt a három kispesti váloga­tott is a szükséges úti ok­mányokat a belgiumi uta­záshoz. Azért pocskon­diázták, hogy miért tere­gette ki a szennyest. A já­tékosokat pedig — attól függően, hogy éppen ki­nél volt a labda — kórus­ban szapulták. Fitosnál „felemlítették”, hogy ne a tatabányai Moldvánt te­rítse le, hanem a rendőr­rel kezdjen ki (ittas veze­tés miatt folyt ellene el­járás). Kovácsnak és Sassnak pedig kemény valutát ígértek, ha feljön­nek a lelátóra __ Minden személyeskedés sértő. Főleg, ha durva út­­széli hangnemben törté­nik. A Tatabányán han­goskodó „szurkolók” is jobban tették volna, ha inkább saját csapatukat buzdítják. A legjobb persze az lenne, ha nem volna ok a pocskondiázásra. Hogy Fitos, Kovács és Sass „céltábla” lehetett, ezért ők a hibásak. Számukra is alapvető kötelesség a törvények betartása. De ha már hibáztak, akkor arról nem szabad hallgat­ni. Ha jócskán megkésve is, de most legalább lé­pett az MLSZ. Sőt, to­vább is ment! Somogyi Jenő nyilatkozta lapunk­ban: ha legközelebb ilyen ügyek a válogatott utazá­sa előtt derülnek ki, ak­kor az elkövető (k) bú­csút mondhat (nak) a cí­­­­meres meznek! És még a három játé­kosról valamit. Fitos el­indított egy durva soroza­tot Tatabányán azzal, hogy Moldvánnak betar­tott. Utána senki sem kí­mélte a kispesti fiút. Aki találkozott vele, „adott neki”. Alig maradt olyan testrésze, amelyik kima­radt volna a törlesztésből. Sasst lecserélte Bicskei, mert nem játszott igazán jól. Kovács Kálmán a pá­lyán maradt, de nem sok vizet zavart. Nem hisszük, hogy végül is a rosszindulatú bekiabálások vették el a kedvét. Úgy tűnik, felé­be szállt a dicsőség, egy­­egy r­ézsikeréből kíván élni. Ám ez még a ma­gyar mezőnyben is kevés! V. B. Lőrincz az FC Hakka játékosa lesz Nemrég finnországi próba­játékon vett részt Lőrincz Sándor, a PMSC 33 éves labdarúgója. A játékost a Tamperétől 30 kilométerre levő, 30 ezres lélekszámú kisváros, Vaikeakoski csa­pata, az FC Haikka vezetői hívták meg, hogy személye­sen is meggyőződhessenek arról, mire képes? Lőrincz a Hakkában egy tamperei edzőmérkőzésen mutatkozott be, az ellenfél egy másik első ligás együt­tes volt. A Hakka 2-0-ra ki­kapott ugyan, de a magyar fiú nem okozott csalódást.­­ Pedig eléggé zavart, hogy csarnokban, műfüvön játszottunk. Azon másként pattan a labda, gyorsabb a játék — mesélte az ex­pécsi játékos. Hogy Lőrincz nem beszél a levegőbe jó bemutatkozá­sát illetően, arra bizonyság, hogy a próbajáték másnap­ján szerződést dugtak a finnek az orra alá, amit ő alá is írt! Ebben az áll, hogy 1988. április 1-jétől, 1989. november 30-ig lesz az FC Hakka játékosa. Ha pedig hosszabbítani akarnak a fe­lek, azt is megtehetik. A finnek azt szeretnék, ha Lőrincz már április 5-én úgy jelentkezne Stuttgartban, ahol a Hakka edzőtáborozik, mint az ő játékosuk. Oda­­fent északon egyébként a bajnokság április 25-én kez­dődik, és október 5-én ér véget. Azzal, hogy Lőrincz aláírt a finneknek, letette a vok­­sát a külföldre szerződése mellett. Ahhoz viszont, hogy kimehessen, még az MLSZ és az ÁISH jóváhagyása is szükséges. NÉPSPORT 3 A Népsport székében: Szusza Ferenc klasszis kapus kerestetik A magyar labdarúgás sokkezdetes pontja közül az egyik legérzéke­nyebb az égető kapuskérdés. A mérkőzések végső kimenetele dön­tő mértékben függ az ő lelkiálla­potuktól, tudásuktól. Szándékosan tettem az első hely­re a mérkőzésekkel járó feszültség, felelősség elviselését. Ugyanis meg­győződésem szerint ezen a téren vannak a legnagyobb gondok. Hosz­­szú edzői pályafutásom során gyak­ran találkoztam olyan kapusokkal, akik a hétközi előkészületi mérkőzéseken, vagy a tré­ningeken káprázatos dolgokat produkáltak, aztán a bajnoki meccseken inukba szállt a bátorság, tudásuk­nak csak töredékét tudták nyújtani. Egyszerűen kép­telenek voltak elviselni az NB I légkörét, a vállukra nehezedő feszültséget! Sajnos, válogatott mérkőzések egész sora bizonyítja ennek a megállapításnak az iga­zát. És ami még ennél is szomorúbb: fontos nemzet­közi mérkőzések, világbajnokságok sorsdöntő találko­zóit hívhatnám tanúbizonyságul. Olyan meccseket, amikor az esetleges súlyos szakmai hibákat, taktikai és felkészülési melléfogásokat le lehetett egyszerűsíte­ni azzal a megállapítással: a kapusokon múlt minden. Ezek után, azt hiszem, időszerű, hogy a Népsport székében ezzel a témával foglalkozzam. Bevallom, nem vagyok könnyű helyzetben, mert a forduló során szer­zett benyomásaim, tapasztalataim mellett azt várják tőlem — s ez természetes szurkolói igény —, hogy a válogatott keret kapuvédőiről is mondjak néhány szót. Az az igazság, hogy cseppet sem irigylem Bálint Lászlót, mivel az egyik legégetőbb gondja az, hogy ki legyen majd a háló őre a világbajnoki selejtező­kön? Disztl Péter tehetségét nem vonom kétségbe. Sőt, a legjobb magyar kapusok közé sorolom. De mégsem vagyok elégedett az utóbbi hónapokban nyújtott tel­jesítményével! A hazai bajnoki meccseken többnyire nem okoz csalódást, de a nemzetközi összecsapásokon — lásd a Bp. Honvéd kupameccseit — pontosan az a baja, amiről az elején beszéltem. Nem tudja azt a tel­jesítményt produkálni, amit mondjuk a kispesti klub színeiben láthatunk tőle a Ferencváros vagy a Rába ETO ellen. Láthatólag ideges, remeg a lába, különösen ha külföldön kell védenie. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha most legutóbb Brüsszelben jó napot fogott ki. Ipspi­W 9 Iptfinih formában Andrusch van. Hétről JolCillig 3 ilgJODD hétre a Vasas egyik legjobbja, s mindenekelőtt a vonalon csodálatos dolgokra képes. Ám láthatóan gondban van, ha az ellenfél belőtt, be­ívelt labdákk­al próbálkozik. Elsősorban a termete miatt — nem éppen ideális kapusaikat — gyakorta ar­ra vár, hogy a kapu elé hulló, veszélyesen csavarodó labdákat a hátvédek hárítsák, fejeljék el. Ennek el­lenére ma őt érzem a legmegnyugtatóbb megoldásnak. Bár az is igaz, hogy az olyan tipikusan brit stílusban játszó együttesek ellen, mint a két ír válogatott, vagy az április 27-én Budapesten fellépő angol csapat, And­rusch feltehetőleg gondban lesz. Ezek nem éppen ínyé­re való összecsapások, s talán az elmondottak miatt is keres más megoldást is Bálint László, amikor Szend­­reit Malagából meghívja a válogatott keretbe. S ezzel lényegében elérkeztünk a forduló során szerzett legfontosabb tapasztalatomhoz. Szembetűnő, hogy kevés kivételtől eltekintve a jelenlegi NB I-es kapusok mennyire nem tudnak kimozdulni a gólvonal­ról! Vagy ütemet tévesztenek és késve indulnak ki a beadásokra — ilyenkor a felugró csatárral szemben már vert helyzetben vannak —, vagy pedig félszegen, nyim-nyám módon próbálnak játékba avatkozni. Már­pedig a kapu őrei számára a gyámoltalanság, a gyá­vaság egyenlő azzal, hogy megkérdőjeleződik szakmai alkalmasságu­k! A másik probléma a helyezkedés, amellyel, ha okosan és ésszerűen él a kapus, akkor nagyon sok ne­héz szituációt meg tud oldani. Ám ezt nem lehet fel­nőtt fejjel megtanulni! Akinek ez gyermekkorában nem válik a vérévé, az később nem tudja behozni le­maradását. És ez felvet még egy kérdést: hogyan ta­nítjuk a fiatal kapusokat, milyen is a képzésük? Visz­­szatérve az előző gondolathoz, meggyőződésem, hogy sok hárítható gól abból adódik, hogy a háló őre nem a kézenfekvő megoldást választja, hanem ehelyett a saját hibáját próbálja korrigálni. Ilyenkor aztán az óriási repkedés, a látványos vetődés sem segíthet. Van még két visszatérő hiba. Az egyik a kapusok néma­sága, a másik pedig a rossz indítás i Ivn­arta látni olyan kapusokat, akik nem irányít­ VijuAUI la fillon­ják hátvédeiket, hanem némán vé­gig álldogálják a meccseket, holott nekik kellene a legbiztosabb támpontokat, tanácsokat adni a védőknek. NB I-es kapusaink indítása is legtöbbször kriminális. Főleg lábbal hozzák — pontatlanul — játékba a lab­dát, mert az edzéseken nem gyakorolják eleget a ki­rúgást, vagy a letett labdából való hosszú ívelést. A fiatal, reményteljes hálóőrök közül nekem Brockhauser és Petry tetszik leginkább, jó fizikai adottságaik vannak, s elég magabiztosak is. Most min­den azon múlik, hogy mennyire lesznek szorgalmasak. Ugyanis ez a poszt az egyik legmunkaigényesebb. A futballisták közül a kapusoknak kell leginkább szen­vedniük, verejtékezniük az edzéseken. És ők a mezőny legkiszolgáltatottabb emberei... NB I

Next