Népsport, 1988. június (44. évfolyam, 129-154. szám)
1988-06-17 / 143. szám
Varga Zoltánnét, a Dunaújvárosi Egészségvédő Egyesület ügyvezető elnökét” munkaidőben a városi kórházban lehet megtalálni, ahol egészségnevelőként dolgozik. Az egyesület első születésnapját április 7-én ünnepelték. — Mi mindent sikerült megvalósítani az első esztendőben?- Nagyon hosszúnak tűnik az időszak, és temérdek program áll mögöttünk. Rendkívül sikeresek például a jóga- és az autogéntréning-tanfolyamok. Öröm számunkra, hogy családi programjainkon nagy az élet a Duna-parton, az erdőkben, a tisztásokon. A résztvevők létszáma fokozatosan növekszik. — És az egyesület taglétszáma?- Alig voltunk húszan az alakuláskor, ma már több mint kétszázan tevékenykedünk a város egészségéért. A szervezésen van a hangsúly, idetartozik a propagandatevékenység is. — Ha a résztvevők létszámát vizsgáljuk, melyek a legsikeresebb akciók? - Népszerűek a túráink, különösen a kétnaposak. A jógaelőadásokon közel százan vesznek részt. Remekül sikerült egy ételbemutató az egészséges táplálkozásról. A gyerekek körében népszerű a BMX-edzés. Ma már tizenöt saját kerékpárunk is van. — Honnan az anyagi fedezet? 4- Közel kétszázezer forintot nyertünk pályázatok útján. Némi bázist jelentenek a tagdíjak, és akadnak nyereséges akcióink is. De a legnagyobb gátat általában az anyagiak jelentik. Például szükségünk lenne arra, hogy egy-egy rendezvényt a saját plakátjainkon propagáljunk, ehhez azonban már nincs pénzünk. A helyi sajtó, a kábeltévé ugyan rendszeresen segít, foglalkozik velünk, ám még így is akadnak úgynevezett fehér foltok. — Mennyire kötött az éves program?- Az csak vár. Rugalmasan, a lehetőségekhez és az igényekhez igazítjuk programjainkat. Alapcélunk a szemlélet megváltoztatása. — Hogyan összegezné az első év tapasztalatait?- Csodálatosan sikerült, elégedettek is lehetnénk. Csakhogy... Ha azt vizsgáljuk, még mi minden kellene, mennyi a teendő, akkor már nem ilyen rózsás a helyzet. Szívderítő, hogy egyre több az aktivistánk, aki mindent társadalmi munkában végez.. . Orvosok is részt vesznek az egyesület munkájában?- Természetesen. Vannak orvostagjaink is, és folyamatban van egy egészség-kulturális központ létrehozása. A város hat parkját varázsoljuk át erre a célra. Orvosaink a panaszkodó pácienseknek már ma is minket javasolnak. A receptre az egyesület nevét írják. Ez az úgynevezett zöld recept-akció. — A módszer már a megelőzés, nem pedig a meglevő betegség kezelése. Fontos lépcsőfok, de érzem a hangján, hogy sok az akadály ... "- Nemrég egy konferencián is elmondtam a bánatomat. Dühít, hogy sok, valóban okos ember, rengeteget ülésezik, mindenki mondja a magáét, mindenki bólogat, mindenki egyetért, aztán nem történik semmi. Tanácskozással nem lehet változtatni az alapgondokon: a nők helyzetén a családban, a férfiak másod-, harmadállásán, a pénzhajhászáson. A hivatalok is csak megnehezítik a munkánkat. Úgy érzem, az alulról jövő, egészséges igényeknek még nincs igazán zöld útjuk hazánkban. Amíg nálunk a gazdaság fontossága megelőzi az egészség gondjait, addig nemigen jutunk előrébb. A sorrend legyen fordított. Mert beteg emberekkel úgysem lehet egészséges — a gazdaság sem ... Pécs impozáns Lvov Kertvárosának szívében 1984 óta működik egy csodálatos létesítmény, az Apáczai Csere János Nevelési Központ. Igazgatója Lévai Miklós, egyben a Lakótelepi és Diáksport Egyesület ügyvezető elnöke is. Őt szinte éjjelnappal „szolgálatiban” találjuk. Nekünk történetesen nappal mondja: „ Jóllehet az egyesület önálló jogi személy, de csak közös üzemeltetésben létezhet a nevelési központtal. Alapcélunk, hogy a mintegy hatvanezres városrészben, sőt, annak határain túl is igénnyé váljon az egészséges életmód kialakítása. — A négy év alatt hogyan változtak a részfeladatok ?- A nyitóesztendőben az igény felkeltése, később azok kielégítése volt a feladat. A jó munka bizonyítéka, hogy az utóbbit, csak egyre nagyobb nehézségek árán tudjuk megvalósítani. — Hogyan igazították tevékenységüket az igényekhez? A nevelési központ bölcsődéibe, óvodáiba, iskoláiba mintegy négyezer gyermek jár. Ők kérdőíveket vittek haza, ezeket értékeltük, és amit lehetett, megoldottuk. Jelenleg több mint két és fél ezren mozognak , nálunk rendszeresen, hetvenhat sportműhely tevékenykedik, és sikeresek a tanfolyamaink, valamint az egyszeri akciók. Ez szolgáltatás, kényszer nélkül. Ma már nagyobb a kereslet, mint a kínálat, és ez nagyszerű. Kétszázötven gyereket még síelni is el tudtunk vinni Zakopanéba. — És az anyagiak? 4- Nehéz időket élünk. A gazdaságosság miatt egyéb akciókra is szükség van. Vállalkozásokról van szó, amelyek a sporthoz biztosítják a feltételeket. — Például? 4- Hitelben vásároltunk egy autóbuszt. Ezzel oldjuk meg a sítábort, a turisztikát és az „üres” időben bérbe adjuk. Most egy sportbolt létrehozásán fáradozunk Pécs központjában, az Artex segítségével. Nehéz fenntartani a gazdasági egyensúlyt. Örömteli az AISH támogatása: megbízott minket egy kutatási programmal, amelynek az a lényege, hogy a különböző korú és egészségi állapotú emberek az optimális terhelést kapják. Az akcióban segítenek orvosok, pedagógusok, pszichológusok és az ÁISH mellett a TF, az OPI. Mindez része a teljes közművelődési programnak, egy szelete az oktatási-nevelési rendszernek. A feladat az egész intézményrendszer teljes összhangját igényli. Lukács György Javaslat a zöld recepten Vannak gyárak, munkahelyek — ha jól emlékszem, Japánból láthattunk ilyen filmfelvételt —, ahol a dolgozók meghatározott időközökben a szabad levegőre vonulnak, és néhány perces gimnasztikát végeznek. Ez nemcsak az egyén, a munkáltató érdeke is. Mert a célok — bármi is legyen az — könnyebben, gyorsabban, színvonalasabban érhetők el egészséges, jól karbantartott emberekkel. Mindez össztársadalmi vonatkozásban is igaz. Egy ilyen munkahelyen tehát a testmozgás nem cél, hanem egyfajta eszköz. Eszköz, amelyet igénnyé kell emelni, és beépíteni az életmódba. Hazánkban ez utóbbi szinte életbe vágóan fontos, sürgős feladat. Akadnak intézmények, egyesületek, amelyek sokat tesznek ennek érdekében, pedig a sport, a rendszeres testmozgás — úgymond — nem is vág a profilba. De az alapcélt enélkül lehetetlen lenne elérni. Így — közvetve — rengeteget tesznek népünk, gyermekeink, jövőnk egészségéért. Két ilyen műhelyt választottunk riporttémául, de szerencsére ma már sok kitűnő példát találhattunk volna. A váci úttörőház, az Asztalos János Ifjúsági Park, a Dombóvári Művelődési Ház vagy éppen a Békéscsabai Sportcsarnok éppúgy szerepelhetne itt most „mintaként”, mint a Dunaújvárosi Egészségvédő Egyesület, és a másik helyszínünk, a Pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ. 1988. június 17., péntek szabadidősport-melléklete ÁLLAMI IFJÚSÁGI ÉS SPORTHIVATAL Előtérben az önfenntartás, az önirányítás ! Beszélgetés dr. Varga Sabján Lászlóval, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettesével Egy-másfél esztendővel ezelőtt sokan még az elnevezést is vitatták, mondván: mi az, hogy szabadidősport? Napjainkban viszont már polgárjogot nyert a kifejezés, hiszen általában csakugyan a szabad időnkben teniszezünk, kocogunk, úszunk vagy éppen rúgjuk, dobjuk a labdát a kispályákon. A kérdés az, hogy hányan? Bevezetésként azt kérdeztük dr. Varga Sabján Lászlótól, az ÁISH elnökhelyettesétől, hogy megítélése szerint többen sportolnak-e ma Magyarországon, mint a vita idején, egy-másfél esztendővel ezelőtt? — A társadalmi tapasztalat, a megfigyelés alapján feltétlenül többen — mondta az elnökhelyettes. — Ám számokról ne beszéljünk, mert azok már sokszor félrevezettek, megtévesztettek bennünket. Gondolok itt azokra az időszakokra, amikor a hangsúly a jelentéseken volt. Egy-egy kiemelkedő akciót, tömegsportrendezvényt magáénak könyvelt el minden illetékes testület, szervezet, s az átfedések következtében hihetetlenül nagy számok jöttek ki. Az sem volt ritkaság, hogy milliós nagyságrendről beszéltünk, noha tudtuk, ugyanazok indultak el a spartakiádon, akik a munkahelyi olimpián, az olimpiai ötpróbán, a vállalati sportnapon és így tovább. — Akkor hát hagyjuk a számokat, s beszéljünk a tapasztalásról. Mi is úgy érzékeljük, napjainkban többen és többet tesznek egészségük megőrzéséért, mint néhány esztendővel ezelőtt. Vajon mi ennek az oka, magyarázata? — Rendkívül ellentmondásos a szituáció. Egyrészt ugyanis a szabadidősport szerepe, jelentősége felértékelődött. Az emberek egy része a társadalmi, gazdasági változások által kedvezőtlenül befolyásolt életmód egyik gyógymódjának a mozgást, a testedzést látja. Másrészt a romló gazdasági helyzet, az életszínvonal stagnálása, az emberek többségét többletmunkára késztette, s nem jutott ideje a sportos életmód alakítására. Ám, hogy mégis többen sportolnak, abban jelentős szerepe van az említett felértékelődésnek, az irányítás decentralizálásának, az alulról jövő kezdeményezéseknek, a sportdivatnak, az önszervezésnek, a fokozódó demokratizmusnak. — Kérjük, konkretizáljon néhány fogalmat! Mit értsünk például az önszervezés, a demokratizmus alatt? — Mindenekelőtt azt, hogy napjainkban mind több az önerőből szerveződő közösség, ahol a saját magáért érzett felelősség a hajtóerő. Gondolok itt a szabadidősport-egyesületekre, a lakóhelyiekre, a Megvéd egészségügyi hálózat kibontakozására. Az önállóság útjára lépett, s alulról építkező Magyar Diáksport Szövetségre, az újjáalakult Magyar Természetbarát Szövetségre, s valahol a gazdasági munkaközösségekre, illetve a magánerős sportegyesületekre is. Ezek voltak azok a közösségek, amelyek az elsők között karolták fel a sportdivatokat, mint amilyen például a tenisz, a karate, a sízés, a lovaglás és így tovább. Más kérdés persze, hogy a fejlődés, sajnos, nem minden réteget érint. Egyes adatok szerint a szabadidősportban a diákok és a volt sportolók mellett a magasabb életszínvonalon és kulturális szinten élők vesznek részt nagyobb arányban. Nem javult a helyzet azoknál, akiknek másodállással, mellékfoglalkozással, a háztájival kell kiegészíteniük jövedelmüket, és sajnos, családi vonatkozásban sem. — Nyilvánvalóan anyagi okok miatt. A családfenntartónak pluszmunkát kell végeznie, nem jut ideje a sportolásra, arra, hogy a családját is erre ösztönözze. — Ez is szerepet játszik, ám lényegesebbnek tartom, hogy még mindig nem eléggé hatásos a propagandánk, a felvilágosító munkánk. És ebben a kérdésben sok pótolnivalója van a tömegkommunikációnak, a televíziónak, a rádiónak, a sajtónak. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy a sportlétesítmények építésében elért eredmények ellenére, fedett létesítmények, uszodák építésében, a természetjárás és a téli sportok feltételeinek bővítésében lényegesen nem léptünk előre. Az is közismert, hogy a meglevő létesítményeinket sem hasznosítottuk megfelelően, nem valósult meg maradéktalanul a kapunyitás, azaz a szabadtéri és fedett létesítmények szabadidősport célra történő kihasználása. Hétvégeken még mindig nincs nyitva minden tornaterem, szabadtéri sportlétesítmény a sportolni vágyók előtt... — Nincs, mert nem tudják miből fizetni a gondnokot, a karbantartást, a fűtést, a világítást, a takarítást. Ugyanakkor az is gyakori, hogy a nyitott kapun nincs ki belépjen ... — Nos, éppen ezért van szükség ezen a területen is gyökeres szemléletváltozásra. A létesítményt illetően arra kell törekedni, hogy többcélú, nagyobb közösségek érdekeit szolgáló objektum épüljön. Erre ösztönözzön az ott élő közösség, s ezt támogassák az állami, a társadalmi szervek. Az ÁISH ezért hozta létre az úgynevezett letéti számlát, amely sorsáról a területileg illetékes megyei sportszervek döntenek. Azoknak adják a támogatást, akik a közösség érdekében erre leginkább rászolgáltak. Több pénz a sportra, a szabadidősportra ezután sem lesz. Éppen ezért a jövőben a vállalatoknak, az intézményeknek is sokkal jobban meg kell fontolniuk, mire is fordítsák a meglevőt, a saját dolgozóik munkájával megtermelt forintokat. Értéktelen, teljesítmény nélküli szakosztály fenntartására vagy dolgozóik, családtagjaik egészségmegőrző sportoltatására. Az utóbbi esetben lesz miből fizetni a gondnokot, a takarítást, a fűtést, a világítást. Hozzáteszem, hogy napjainkban szinte mindenütt a világon az egyénnek magának is áldozatot kell vállalnia az egészségmegőrzésért, azaz saját zsebébe is be kell nyúlnia! Az eddig elmondottakból már következtetni lehet az AISH szabadidősporttal kapcsolatos törekvéseire, elképzeléseire. Úgy tűnik, a hangsúly az öntevékenységre, az önfenntartásra, a kisebb közösségek, kollektívák erejére tevődik. Valóban így lenne? — Igen, ez a törekvésünk. Miként az egész sportmozgalomban, a szabadidősportban is demokratizálódási folyamatnak kell végbemennie. Ehhez a társadalmi, politikai feltételek adva vannak. Direktívákkal, központi rendeletekkel ma már nem jutnánk előbbre. A jövő az önfenntartó, önirányító és önszervező közösségeké, ők élveznek elsőbbséget mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi támogatást illetően. Ez fogalmazódott meg abban az előterjesztésben, amely a szabadidősport fejlesztésének programjáról, feltételrendszerének javításáról szól, s amely az ÁISH elnöki értekezletének napirendjén szerepel. Az eredményről természetesen részletesen tájékoztatjuk a sajtót, a közvéleményt. — Köszönjük a beszélgetést. Varga Gyula