Népsport, 1988. szeptember (44. évfolyam, 208-233. szám)
1988-09-01 / 208. szám
XLIV. 208. ♦ 1988. szeptember 1. NÉPSPORT 3 II 13 Labdarúgás Ausztria—Magyarország 0-0 Pazar idővel búcsúzott az augusztus Linztől. Ragyogó napsütés kísérte a magyar válogatott egész napos tevékenységét. Reggeli után Mezey György rövid taktikai értekezletet tartott, ahol ismét elmondta kívánalmait a játékosoknak. Külön-külön felhívta mindegyik figyelmét arra, milyen feladatot kell ellátnia. Fél 1-kor ebédelt a társaság, utána pihenő következett. Délután a Tour Hotelban egy Kolozsvárról Linzbe települt fiatalember, Mészáros Péter látogatta meg az együttest, és felajánlott egy díszes serleget a góllövőnek, ha ez nem lesz, akkor a legjobb magyar játékosnak. Megkért bennünket, újságírókat, hogy szavazzuk meg, ki nyerje a kupát. A helyi sajtó dühös az osztrák szövetségi kapitányra, mert a város kedvencét, a LASK kapusát, Lindenbergert nem válogatta be. A kapus egyesületének elnöke levelet intézett a kapitányhoz, amelyben nehezményezte a diszkriminációt. A szövetségi kapitány azonban mosolygott az ügyön és elegánsan széttépte a papírt. Egyébként Hickersberger bízik csapatában és győzelmet vár a találkozón. A magyar együttes fél 6-kor gyülekezett a szálló halljában, s rövid uzsonna után háromnegyed 6-kor indult ki a pályára. A stadionban már ekkor gyülekeztek a nézők, és a mérkőzés kezdete előtt hozzávetőleg 10 ezren ültek a lelátókon. Fél nyolc előtt néhány perccel a svéd játékvezető hármmas (Bo Karlsson, Ask, Grönlund) vezetésével kivonult a pályára a két együttes, majd a himnuszok elhangzása után a következő összeállításban kezdtek a csapatok: Több elképzelés, némi remény a selejtezőkre a büntetőpontra. Polster állt a labda mögé, ballal a jobb kapufát találta el, majd a visszapattanó labdába beleért, s így a magyar válogatott végezhetett el szabadrúgást, mégpedig kettős érintés miatt. Bár az örök presztízsen túl nem volt különösebb tétje a találkozónak, mégis nagynagy szorgalmatossággal látott munkához mindkét csapat. A házigazdák már a kezdet kezdetén megpróbáltak letámadással tekintélyt szerezni, ám ez nem sikerült nekik. Mégpedig azért nem, mert válogatottunk egyáltalán nem ijedt meg. Sőt, nagyon higgadtan kezdtek a mieink, nem álltak be védekezni, ezért aztán változatos, érdekes küzdelem alakult ki. Negyedóra elteltével egy-egy helyzetet és két-két szögletet könyvelhettek el a csapatok. Aztán némileg alábbhagyott a kezdetek nagy harci láza, enyhe mezőnyfölénybe került az osztrák csapat, de ez a fölény nem termett igazi gólhelyzeteket. Viszont amint a mieinkhez került a labda, megpróbálták azt néhány húzással Wohlfahrt kapujának környékére eljuttatni. És ez tulajdonképpen nem is volt túl nehéz feladat, hiszen a felnyomuló hazai védők mögött, főként a széleken, űr keletkezett. S ebbe az űrbe aztán többnyire érkezett magyar játékos, elsősorban a két szélsőhátvéd, Sallai és Sass, no megérkezett a labda is. Az viszont más kérdés, hogy a hazai tizenhatos környékén rendszerint elfogyott a tudomány. Becsúszott némi pontatlanság, egy-két fölösleges csel, s ez elég volt a vendéglátóknak arra, hogy hatástalanítsák a biztatóan induló akciókat. Ráadásul időnként, teljesen érthetően, kiütközött az összeszokottság hiánya, éppen ezért az is előfordult, hogy nem értették meg egymást a társak. Ezzel együtt nyugodtan vonulhattak szünetre a magyar válogatott tagjai, hiszen egy pillanatig sem játszottak alárendelt szerepet, és volt némi biztató a csapatmunkában. Fordulás után sem változott a kép. Mindkét kapitány cserélt, elsősorban azért, hogy több játékosnak is lehetőséget adjon a játékra. Maradt a küzdelmes mezőnyjáték, annyi viszont változott, hogy valamivel bátrabban kezdeményeztek a mieink. Sokkal határozottabban és főként eredményesebben alkalmazták a letámadást, egyszerűen nem engedték levegőhöz jutni a hazai támadókat, így aztán Disztl Péter munka nélkül figyelhette társai próbálkozásait. Aztán a társak gondoskodtak feladatról, hiszen egy pillanatnyi zavar elég volt az osztrák büntetőhöz, ám Polster a kapufára rúgta a tizenegyest. És a kihagyott lehetőség inkább a házigazdákat ösztönözte, időnként percekre beszorították együttesünket. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy elhalványult a magyar közután visszaesett a magyar együttes is, és többnyire a pálya középső harmadában gyűrték egymást a csapatok. Az egyre terebélyesedő unalomba néhány osztrák szöglet csempészhetett volna némi izgalmat, ezeket azonban a magyar védők rendre kifejelgették. Az utolsó percekben pedig Disztl P. is aktivizálhatta magát, a már csak az eredmény őrzésére összpontosító mezőnyjátékosok hazaadások sorával foglalkoztatták a kapust. A mérkőzés után szavaztak a jelenlévő magyar újságírók, és voksaik alapján Garaba Imre kapta a legjobb teljesítményt nyújtó magyar játékosnak felajánlott serleget. Ezt dr. Király Ferenc, a Népsport főszemeszteje adta át a játékosnak.zéppályás sor, s ezzel párhuzamosan ellaposodott a küzdelem. Egyre több hiba csúszott mindkét oldalon a játékba, s egyre szürkébb lett a színesen indult találkozó. Az utolsó percekben az osztrákok még megpróbálkoztak a győzelem kiharcolásával, de ehhez már nem volt bennük elég erő, no meg elképzelés. A céltalan ívelgetés és labdapréselés nem fenyegette különösebben Disztl hálóját. Végül igazságos döntetlennel zárult a találkozó, s megállapíthattuk, hogy pillanatnyilag egyik csapat sem tartozik az európai labdarúgás élmezőnyéhez. Viszont nem is olyan régen még ettől az operettfutballt játszó osztrák válogatottól négy gólt kaptunk a Népstadionban. Éppen ezért, ha nem is lehetünk különösebben boldogok a Linzben mutatott játékkal és az eredménnyel, mégis meg kell állapítanunk, ebben a magyar csapatban jóval több volt az elképzelés, mint az utóbbi idők honi válogatottjaiban. A döntetlen némi önbizalmat adhat a keménynek ígérkező VB- selejtező sorozathoz. Közepes teljesítmények az osztrákoknál Wohlfahrt jól őrizte az osztrák csapat hálóját. Nem tűnt lámpaslázasnak, s Kiprich nagy helyzeténél bravúrral mentett. A védelem sokat bizonytalankodott. A két szélsőhátvéd, Russ és Artner gyakorta törtek előre, s a támadójátékot jól segítették, de előfordult, hogy nem értek vissza időben, s ilyenkor rések keletkeztek a védőfalon. Ráadásul Pfeffer sem remekelt ezen a találkozón. Egyedül Weber teljesítménye dicséretes. A középpályásaik jobbára csak az első játékrészben jeleskedtek. Zsák volt a csapat motorja, sok labdát szedett össze, s azokat rendszerint jól is továbbította, de a második félidőre elfáradt, s indokolt volt a lecserélése. Willforth gyorsaságával tűnt ki, s azzal, hogy nemegyszer megkeverte védelmünket. Baumeister nem találta önmagát, s nem okozott meglepetést, hogy a szünet után gondoskodott helyetteséről Hickersberger kapitány. A csatársor legjobbja Ogris volt, aki lendületesen játszott, jól cselezett, s beadásai is társat találtak. Polsternek csak villanásai voltak, s teljesítményét rontja, hogy kihagyta a tizenegyest. Pacult próbálkozásai rendszerint elhaltak a magyar védőkön. A cserék közül Konsel kapus és a középpályás Glatzmayer teljesítménye érdemel említést. Elsősorban védelmünk jeleskedett Disztl P. ezúttal többnyire csak unatkozott a magyar kapuban, szinte egyszer sem kapott nehéz labdát, lövést még kevésbé. Viszont szerződést kötött Fortunával a 11-esnél... Nagy A. fölösleges mozdulata büntetőt eredményezett, egyébként megfelelően látta el sepregető feladatát. _ Sallai összességében csalódást okozott, nem egy esetben szembetűnő hibát követett el, és ezúttal a támadójátékból sem tudta kivenni a részét. Róth a tőle megszokott kevésbé látványos, de annál hasznosabb játékát nyújtotta, jól kamatoztatva átlagon felüli fejjátékát és emellett Polster sem sok vizet zavart szorításában. Garaba ugyancsak megbízhatóan, lelkesen harcolt, többnyire sikeres csatát vívott Paculttal. A védelem legjobbja volt. Sass szorgalmasan küzdött, az első félidőiben néha előre is tört, nem hibázott nagyot. Kozma jól kezdett, többször is ügyesen tört előre, szemlátomást igyekezett a rövidpasszos összjátékban is helytállni, több-kevesebb sikerrel. A pihenő után fokozatosan elfáradt. Dajka lelkesen, nagy ügybuzgalommal igyekezett a középpályán, sőt, nem egyszer a védők vonalában. Néhány kitűnő labdával is észrevétette magát, ezért is volt némileg meglepő lecserélése . Bognár az első játékrészben néhányszor mesteri labdával indította a két csatárt, ám aztán fokozatosan viszszaesett és a szünet után szinte teljesen eltűnt a mezőnyben. Kiprich remekül kezdett, kétszer is helyzetbe került. A szünetig sokkal aktívabban, elszántabban küzdött, mint a tavaszi válogatottbeli fellépésein, a pihenő után viszont nagyon visszaesett. Vincze I. ezúttal is bátortalannak bizonyult, csupán egy veszélyes szabadrúgással vétette észre magát. Lecserélése talán korábban is indokolt lett volna. Kovács E. becserélése nem bizonyult szerencsés húzásnak, hiszen kétszer is addig ügyetlenkedett, míg majdnem gólt kapott a magyar válogatott. Hajszán új színt jelentett, beállása után többször is erőszakosan tört kapura, de helyzetbe ő sem tudott kerülni. Szalma viszonylag gyorsan felvette a nem túl nagy iramú játék tempóját, újonc létére nem vallott szégyent. Bo Karlsson játékvezető apróbb hibáktól eltekintve megfelelően vezette a találkozót, bár egy esetben az osztrák 16-oson belül kevésbé bizonyult határozottnak, mint a magyar kapu előtt... Nyilatkozatok Török Péter, az MLSZ főtitkára: — Jó iramú mérkőzésen volt tartása a magyar csapatnak és ez biztató a jövőre nézve. Mezey György szövetségi kapitány: — A körülményekhez képest az eredmény jónak mondható. De nagyon sokat kell ra és javulni mind a két együttesnek, mert az osztrákok is és mi is átalakulóban vagyunk. Nem vagyok teljes mértékig elégedett, de voltak biztató jelek. Tovább kell lépni, elsősorban a támadójátékban. A védekezés kielégített. Disztl Péter: — A mérkőzés előtt azt mondtam, hogy nyerni fogunk. Úgy érzem, közelebb álltunk a győzelemhez. Ők rúgták a 11-est, a miénket nem adták meg, egy biztos: jó meccs volt. Josef Hickersberger, osztrák szövetségi kapitány: — Már a mérkőzés előtt mondtam, hogy tartanom kell attól, ez más magyar válogatott lesz, mint amelyiket májusban 4-0-ra legyőztünk a Népstadionban. Balsejtelmeim valóra váltak. Volt három-négy jó lehetőségünk, egy kihagyott büntetőnk — ezeket illik berúgni, mert különben baj lesz a VB-selejtezőkön. Heribert Weber: — A magyarok az első félidőben olykor nehéz helyzet elé állítottak, egyérintéses játékuk nagyon meglepett. Még szerencse, hogy a 16- osról nem lőnek, mert ha azt is megtanulják, akkor jó csapattá kovácsolódnak. Anton Polster: — Nekifutás közben változtattam azon az elgondolásomon, hogy a bal alsó sarokba irányítom a 11-est. Most megtanultam, hogy az első gondolat a jó v itatás» „l Ms Heribert Weber Disztl Péter • Ausztria: Wohlfahrt — Russ, H. Weber, Pfeffer, Artner — Willfurth, Zsák, Baumeister — A. Ogris, Polster, Pacult. Magyarország: Disztl P. — Nagy A. — Sallai, Róth, Garaba, Sass — Kozma, Dajka, Bognár — Kiprich, Vincze I. Csere: Dajka helyett Kovács E., Baumeister helyett Glatzmayer, Wohlfahrt helyett Konsel, Pacult helyett Kern, valamennyi a szünetben, Vincze I. helyett Hajszán az 54., Sass helyett Szalma a 65., Zsák helyett Madlener a 86. percben. Szögletarány: 8:6 (3:3) Ausztria javára. Kiprich lábában maradt a vezetés Már az első percben dolga akadt Wohlfahrtnak. Vincze balról kanyarította középre a labdát, Kiprich egyből, 12 méterről megcélozta a jobb alsó sarkot, az osztrák kapus pedig szögletre mentett. Tíz perccel később Artner lyukat, rúgott a hazai térfél közepén. Kiprich rácsapott a labdára, meglódult a kapu felé, aztán az utána loholó Artnertől szorongatva, 14 méterről a kifutó és elévetődő Wohlfahrtot találta el. Kat perc múlva érkezett a válasz: Baumeister 40 méteres átadása remek helyzetben találta a jobbösszekötő helyén őrizetlenül maradt Polstert, a csatár lábáról azonban az alapvonalon túlra pattant a labda. A 20. percben ismét nem a magyar védelmen múlott, hogy elmaradt az osztrákok vezetése. Russ a jobb oldalon, a 16-os sarkánál becsapta Sasst, az ötössel egymagasságból középre adott, és a labda hajszállal suhant el keresztbe Pacult feje előtt. Tíz perc elteltével Kiprich vállalkozott lövésre 19 méterről, labdája a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret. A 35. percben pedig Bognár szalasztott el kecsegtető helyzetet, addig pepecselt a 16-os vonalán, míg Pfeffer haza tudott adni előle. Két perccel később Kiprich lerántásáért jutottunk szabadrúgáshoz, 20 méterre az osztrák kaputól. Miközben Karlsson a sorfalat terelgette hátrább, Vincze a hálóba csavarta a labdát, de a játékvezető megismételtette a szabadrúgást. Ismét Vincze vállalkozott, s nyesett lövése alig valamivel a bal kapufa mellett kanyarodott ki. A másik, oldalon Ogris keverte meg a magyar védelmet a jobböszszekötő helyén, beadása azonban nem talált hazai játékost. Az utolsó percben Polster készült fejelni Disztl P. kapujától 13 méterre, de nem találta el a labdát. Róth Antal Kihagyott osztrák tizenegyes A vendéglátók cserekapusa gyorsan bemutatkozhatott. A 46. percben Vincze már-már átemelte felette a labdát, de Konsel kitűnő reflexszel még elcsípte azt. Négy perc múlva Kiprich indította a balösszekötő helyén megiramodó Vinczét, akit a 16-oson belül Weber megpróbált becsúszva szerelni. A hazai védő nem érte el a labdát, Vincze átesett a lábán, ám a játékvezető nem látta szabálytalannak az esetet, és nem ítélt tizenegyest. Az 55. percben többen is lövőhelyzetbe kerültek a magyar játékosok közül a vendéglátók kapuja előtt, de mindenki passzolni akart, így végül csupán szöglet lett a dologból. Magyar fölénnyel teltek a percek, az osztrákok sokáig csak távolról szemlélhették Disztl P. kapuját. Negyedóra telt el a félidőből, amikor egy balról küldött szögletet Róth 7 méterről fejelt mellé. Válaszként első veszélyes akciójukból büntetőhöz jutottak a házigazdák. Willforth a jobbösszekötő helyén kapott parádés átadást a 70. percben, középre lőtte a labdát, ahol Polster érkezett, de mielőtt lőhetett volna, Nagy 6 méterre a kaputól fellökte. Karlsson határozottan mutatott LEGÚJABB Labdarúgó világbajnoki selejtező. Európai 3. csoport. Reykjavik. Izland— Szovjetunió 1-1 (1-0). Gólszerző: Gretarsson (5. p.), illetve Litovcsenko (74. p.). Európai 4. csoport. Helsinki. Finnország—NSZK 0-4 (0-2). G: Völler (6. és 15. p.), Matthäus (52. p.), Riedle (86. p.).