Népsport, 1988. október (44. évfolyam, 234-260. szám)

1988-10-01 / 234. szám

XLIV. 234. ♦ 1988. október 1 W W w W W W W W W W W W W W W W 999 r&9 w w W W c&5> 999 999 r®9 999 99P Q£P 999 99? A tizedik a Han folyón született (Folytatás az 1. oldalról) munkát végez évek óta. Gyu­­layn kívül Csípes, Ábrahám és Hodosi is az ő tanítvá­nya. Lassan Gyulay is kikötött, kiemelték a hajóját, aztán Füleky András főtitkár és Parti János szövetségi kapi­tány szaladt oda Gyulayhoz. „Valami” a szemükbe mehe­tett, mert erősen dörzsölték. Furcsa szél fújt itt errefelé csak a magyarok szemébe hordott valamit, mert mind­annyian erősen pislogtunk. Egy lány törte át magát a gyűrűn és sírva borult Zsolt nyakába. Gyulay Kati, a baj­nok húga, aki csak az utol­só pillanatban maradt ki a négyesből. — Tudtam, hogy nyerni fog — mondta szipogva, miután a rendezők tapintatosan kö­zölték vele, hogy bátyjának mennie kellene az eredmény­­hirdetéshez. Szépen játszotta a katonazenekar a Himnu­szunkat. Ti kedves fehér ru­hás fiúk, de jó lenne ha szombaton délre már kívül­ről tudnátok! Még ünnepeltünk, a TM-- rajthoz szólították a kenu egyes döntőjének indulóit. Köztük volt a tavalyi VB bronzérmese, a két évvel ez­előtti VB negyedik helyezett­je Szabó Attila is. De itt sem akárkik térdeltek a ha­jóban. Például a 9-es pá­lyán e szám ötszörös világ­bajnoka, az NDK-beli Heuk­­rodt. Aztán a tavalyi ezüst­érmes csehszlovák Prochaz­­ka és a kétszeres bronzér­mes román Macarencu. Csak az ötödik rajt sike­rült. Heukrodt maga elé en­gedte a mezőnyt, aztán fer­getegesen hajrázott. Szabó ugyancsak lassabban kezdett, és az ő hajrája a negyedik helyhez volt elég. S ezek után persze nem volt mara­déktalanul boldog. — Megmondom őszintén, dobogóra készültem. Ezt az eddigi tornám alapján mond­hatom, meg oda is soroltam magam. Én már voltam vi­lágbajnokságon dobogós és negyedik. Nagyon jól tudom milyen óriási a különbség e két hely között. Amikor ki­jöttünk azt hittem, hogy a döntőn leszek a legjobb. Er­re ott voltam a legrosszabb. És csak saját magamat hi­báztathatom. Kőbán Rita döntőjében ott volt a világ jelenleg legna­gyobb kajakosegyénisége, a 16-szoros világ- és egyszeres (Moszkvában) olimpiai baj­nok NDK-s Birgit Fischer- Schmidt. Hatalmas csatát vívott a bolgár Gesevával és tíz év után először maradt alul. Kőbánt a hajrában előzte me° az erőtől duzzadó Dy­­le Ivska. — Tíz éve versengek Bir­­gittel — mondta a sajtótájé­koztatón az olimpiai bajnok —, de most sikerült először legyőznöm. Nyertem már ugyan világbajnokságot, de akkor Birgit szülés miatt nem indult. Most teljes a si­ker, teljesen fel vagyok dobva. Kőbán Rita viszont — ta­lán ez érthető — eléggé le­hangolt volt. — A végére elfáradtam. Nem keresek kifogásokat, nem rontottam el semmit, nem volt szél. Nem volt bennem több, pedig szeret­tem volna dobogóra állni. Most már csak a négyes ma­radt. De addig még rághatjuk a körmünket. Például ezt te­hettük a következő szám­ban, a férfi kajak kettesben. E szám világbajnoki címé­nek védője a Csípés, Fidel kettős. Most Fidel helyett Ábrahám Attila ült Csípés­hez a hajóba. Ugyancsak a Csipes, Fidel kettős nyerte a tavalyi előolimpiát. De az új-zélandi Ferguson, Mac­Donald kettős sem akárki. E távon két világbajnoki aranyuk és egy olimpiai bajnoki győzelmük van. Nem rossz ajánlólevél. De volt már világbajnok az NSZK és Románia kettese is. Ami a győzteseket illeti, a tökéletes papírforma jött be, aztán szinte egyszerre zúdult be mögöttük három páros. Izgulhattunk, hogy dobogósok lettek-e Csipesék. Örökkévalóságnak­­ végre kiírták, ők a bronzér­mesek ! A sajtótájékoztatón Mac­Donald elmondta, hogy na­gyon mérges volt, amikor az egyesben Gyulay biztosan legyőzte. Mindenképpen visz­­sza akart vágni a magyarok­nak. Őket tartotta a legve­szélyesebb ellenfelüknek. A hivatalos rész után egy villámértékelést adott Ábra­hám Attila: — Mi úgy éreztük, hogy jól rajtoltunk, elkaptuk az indítás pillanatát, de akik a tévén nézték, elmondták, hogy nem is volt olyan jó az a rajt. Az egyeshez vi­szonyítva az időeredményünk sem volt rossz, végig tudtuk nyomni. Az elő- és középfu­tam alapján ennél azért jobb helyezésre számítottunk. — Valóban olyan volt be­lülről, hogy jól megy a hajó — bólintott társára Csipes Ferenc, de alighanem a fejé­ben már a szombati két dön­tő, az egyes és a négyes járt. Egy háromszoros világbaj­nok pár térdelt a nyolcas pályán a hajóban: Sarusi Kis János és Vaskuti István. Vaskuti, még Fórián társa­ként négy aranyat lapátolt össze és egy olimpiai ara­nyat is. Legeredményesebb versenyzőnk. Mellettük a lengyel világbajnok pár — Lbik, Dopierala — a másik oldalukon a nagy esélyes szovjet kettős. És az esélye­sek nem hagyták kiénekelni a szájukból a sajtot. Ne­künk csak az volt a megle­petés, hogy a franciák sze­rezték meg a bronzot, a vi­lágnak az, hogy Vaskutiék „csak” hatodikok. — Nagyon elfáradtunk a végén — elevenítette fel a futamot Sarusi Kis János. — így utólag is csak azt mondhatom, hogy csak öt hete kezdhettünk el rende­sen dolgozni. Előtte öt hétig Pisti sérült volt. N­ekem­ meg három napja hőemel­kedésem van. Szegény em­bert még az ág is húzza. Valamikor mi voltunk a leg­jobbak, most más. Mi Pisti­vel együtt sírunk, együtt ne­vetünk. Most nem nevelünk. — Mit csináltok ezután? — Most egy ideig pihenni akarok. Még magam sem tudom, mit fogok tenni. A családdal meg kell majd be­szélni. Sokat vagyok távol és három gyerekem van, akiknek nagyon hiányzik az apjuk. A szívem viszont ide­húz a kenuhoz... Majd el­dől. A női páros zárta a műsort. Toronymagasan a legnagyobb esél­ye is az NDK kettese volt. Fischer-Schmidt különböző társakkal öt aranyérmet nyert már. Mos­tani partnerével tavaly let­tek elsők. De két esztendeje magyar páros lett világbaj­nok és egyikük, Mészáros Erika most is ott ült a ha­jóban, ezúttal Rákász Éva társaként. Rakusz sem kez­dő ebben a műfajban, már a moszkvai olimpián bronz­érmes lett párosban és volt párosban világbajnoki ezüst­érmes is. Most ehhez nem sok esélyük volt. — Számomra csalódás volt mindkét női számban a mieink szereplése — mondta Farkas Zoltán edző, a női szakág vezetője. — Ennél többre képesek. Szinte végszóra érkezett Rakusz Éva. — Nekünk állt a harma­dik hely — elevenítette fel a futamot. — Jól ment alat­tunk a hajó, nem kapkod­tunk. Tudtuk, hogy a mel­lettünk evező szovjetek na­gyon erősen kezdenek, rá­juk ragadtunk, felvettünk egy jó utazósebességet. A végén hajrázni akartunk. Az látszott, hogy a bolgárokat és az NDK-belieket nem tudjuk megelőzni, de a har­madik helyben reményked­tünk. Erre a végére feljöt­tek a hollandok, de hogy, hogyan, nem is mondom. — Most már mondd el! — Nem egy rossz páros, hiszen voltak már világbaj­nokságon ezüst- és bronzér­mesek is, de most vélemé­nyem szerint az NDK-sok és a bolgárok között „vizeztek". Történt már velünk ilyen a moszkvai olimpián. Az első döntős nap mér­lege: egy arany-, egy bronz­érem, három negyedik és egy hatodik helyezés­e és újabb hat szám fináléja még hátravan. NDK : 1. 500 M. OLIMPIAI BAJNOK: Vanja Geseva (Bulgária) 1:55.19, 2. Birgit Fischer-Schmidt (NDK) 1:55.31, 3. Izabela Dylewska (Lengyelország) 1:57.38, 4. Kőbán Rita (Magyarország) 1:57.58, 5. Y. Knudsen (Dá­nia) 1:58.80, 6. T. Phillips (Egyesült Államok) 2:00.81. K II. 500 M. OLIMPIAI BAJNOK: Birgit Fischer-Schmidt, Anke Nothnagel (NDK) 1:43.46, 2. Vanja Ge­­sova, Diana Palijszka (Bul­gária) 1:44.06, 3. Annemick Derckx, Annamarie Cox (Hollandia) 1:16.00, 4. Mészá­ros Erika, Rakusz Éva (Ma­gyarország) 1 :46.58, 5. I. Sa­­lomikova, J. Ilmelevszkaja (Szovjetunió) 1:47.68, 6. A. Olsson, A. Andersson (Svéd­ország) 1:48.39. FÉRFIAK K 1. 500 M. OLIMPIAI BAJNOK: Gyulay Zsolt (Magyarország) 1:44.82, 2. Andreas Stähle (NDK) 1:16.38, 3. Paul MacDonald (Új-Zéland) 1:46.46, 4. Her­bert (Egyesült Államok) 1:46.73, 5. K. Lundquist (Svédország) 1:46.76, 6. A. Szabó (Csehszlovákia) 1:47.38. K I­ 500 M. OLIMPIAI BAJNOK: Ian Ferguson, Paul MacDonald (Új-Zéland) 1:33.98, 2. Igor Nagajev, Vik­tor Gyeniszov (Szovjetunió) 1:34.15, 3. Csipes Ferenc, Ábrahám Attila (Magyar­ország) 1:34.32, 4. R. Scholl, T. Pfrang (NSZK) 1:34.40, 5. D. Stoian, A. Veica (Ro­mánia) 1:35.96, 6. M. Frei­mut, W. Kurpiewski (Len­gyelország) 1:36.22. C 1. 500 M. OLIMPIAI BAJNOK: Olaf Heulkrodt (NDK) 1:56.42, 2. Mihail Szlivinszkij (Szovjetunió) 1:57.26, 3. Martin Marinov (Bulgária) 1:57.27, 4. Szabó Attila (Magyarország) 1:59.87, 5. J. Pinczura (Len­gyelország) 1:59.90, 6. A. Ma­carencu (Románia) 2:09.98. C II. 500 M. OLIMPIAI BAJNOK: Viktor Renyejsz­­kij, Nyikolaj Zsuravszkij (Szovjetunió) 1:41.77, 2. Ma­rek Dopierala, Marek Lbik (Lengyelország) 1:43.61, 3. Philippe Renaud, Joel Bettin (Franciaország) 1:43.81, 4. D. Bonev, P. Bozsilov (Bulgá­ria) 1:44.32, 5. A. Schuck, T. Zereske (NDK) 1:44.36, 6. Sarusi Kis János, Vaskuti István (Magyarország) 1:44.85. Mészáros Erika Rakusz Éva Kőbán Rita Szabó Attila Sarusi Kis János Vaskuti István „...csak nagyon akartam győzni" Gyulay Zsolt, az újdonsült olimpiai bajnok mo­solygott, az egész világot szeretné magához ölelni — elsőként azonban feleségét és kislányát, akit még nem is látott, hiszen akkor született, amikor ő már kint volt Szöulban. A futam felelevenítésével kezd­tük a beszélgetést. — Jó közepes volt a rajtom. Szerencsémre első­ként az NDK-s Stähle kiugrott. Bár én is vele men­tem, csak őt figyelmeztették, így aztán másodszorra már nagyon vigyázott. Én viszont elkaptam. Nem néztem egy ideig semerre sem, nem is tudtam, hol állok, de éreztem, hogy jó iramban haladok. Há­romszáz méternél néztem először ki, láttam, hogy vezetek. Aztán négyszáz méternél megint szétnéz­tem, és kicsit ki is estem a ritmusból, majdnem el­ment az arany, de szerencsére hamar összeszedtem magam. De őszintén mondom, nem tudom, meny­nyivel nyertem — A napokban, amikor beszélgettünk, magabiztos voltál. — Mert tudtam, hogy jó formában vagyok, de iga­zán csak a középfutam után bizakodtam. — Kit tartottál a legnagyobb ellenfelednek? — Az új-zélandi MacDonaldot. — Elsősorban mire alapoztad, hogy győzni tudsz? — Arra a munkára, amit elvégeztem. A hazai vá­logatókon egyre jobban ment és sokat számított, hogy winglapáttal versenyezhettem. — Angyallal találkoztál már? — Igen, most jött gratulálni, én meg megköszön­tem neki, amit értem tett. Ő olyan edző, aki hagyja az embert érvényesülni, ugyanakkor szigorú és te­kintélye is van. — A rajt előtt MacDonaldtól tartottál. Viszont si­mán legyőzted. — Úgy érzem, korán jött formába. Túl hosszú ver­senyszakasz van mögötte. — Megfogadtál valamit a rajt előtt, hogy ha győzöl, akkor azt megteszed? — Nem, csak nagyon akartam győzni. Éreztem, ha meg tudom azt csinálni, amit tudok, nem verhet meg senki sem — Kihajtottad magad? — Igen. Itt egy csapást sem lehet ,,kilazítani” büntetlenül. — Évek óta a legjobb vagy odahaza ötszázon. — Idén Csípős Feri egyszer legyőzött, és ez na­gyon felpaprikázott. Versenyzőtársak mentek el Zsolt mellett, megve­regették a vállát, majd valamelyik még visszarik­kantotta Gyulay szülővárosára célozva. — Vácott holnap mindenki nagykanállal eszik majd, lesz ott mulatós. A magunk részéről csak annyit, hogy egy kis marha húsi evest félrerakhatnának. Kedden reggel ér­kezünk. 999 999 999 999­ 999 999 999 99? röö 999 Boldogság­­ éjfél után Gyula­y Zsolt édesany­ját Vácott, a szülői ház­ban kerestük meg, így­ ilyen önfeledten csak az anyák tudnak örülni: — Nem is tudtam fel­­fogni mi történik az éj­szaka. Szerencsére videó­ra vettem a versenyt. Most aztán útra és filra visszapörgetem a látotta­kat. A célban olyan su­gárzó volt Zsolt arca, mint még soha . .. Meg­győződésem, hogy az aranyéremhez sok­ köze van az újszülött unokám­nak is, hiszen a kislány biztosan megsokszorozta fiam erejét. Nem vagyok babonás, de ... Szóval, megtörtént már, hogy a világbajnokság alatt be­­hűtöttem a pezsgőt a csa­ládnak. Zsoltnak mégsem sikerült jó eredményt hoznia. Most még a bolt közelébe se mertem men­ni... NÉPSPORT 3 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999­ 999 999 999

Next