Népsport, 1989. március (45. évfolyam, 50-76. szám)

1989-03-01 / 50. szám

2 NÉPSPORT labdarúgás Eltűnt 700 ezer forint mint visszajutni DEBRECENBEN IS BUNDAPER A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen keze­lés bűntette és más bűncse­lekmények miatt Nemes László és 19 társa ellen in­dított bűnügyben — az úgy­­nevezett bundaperben — hét­főn délelőtt tíz órakor Deb­recenben a Hajdú Bihar Me­gyei Bíróság nagytermében Kemecseiné dr. Hársfalvi Klára tanácsa megkezdte a tárgyalást. A tanácselnöknő szokatlan módon — mintha valamelyik kollegám valamikor megsér­tette volna —, erélyes han­gon a sajtó képviselőit vette lajstromba. Mindegyikünknek be kellett jegyeztetni magát és lapját, valamint azt, hogy jegyzetet vagy magnót fog majd használni. Ez utóbbit csak a vádirat ismertetéséig engedélyezte. Ezután számba vette a vádlottakat, köztük a labda­rúgókat: Sallai Sándort, De­ákvári Antalt, Andrusch Jó­zsefet, Fodor Imrét, Sikesdi Gábort, Kerepeczky Györ­gyöt, Kovács Kálmánt, Fitos Józsefet, Gróf Attilát, László Istvánt, Rácz Lászlót, Meksz Gyulát és Bíró Antalt. Aztán ismét a sajtó követ­kezett. A bírónő idézgette a sajtótörvényt és az idevonat­kozó végrehajtási rendeletet mintegy kioktatva az újság­írókat, hogy mit tehetnek és mit nem. Kemecseiné dr. Hársfalvi Klára aztán felkérte a ter­met zsúfolásig megtöltő hall­gatóságot, hogy önként je­lentkezzen az, aki tanúvallo­másával segítené az igazság­szolgáltatás munkáját. Ilyen nem akadt. A vádiratot dr. Szidor László ügyész ismertet­te. A rendőrségi vizsgálat során két mérkőzésről igazolódott be, hogy a pályán elért ered­ményt megegyezéssel alakí­tották ki. Az 1983. április 26- án lejátszott DMVSC—Bp. Honvéd, valamint az 1980. május 18-án sorra került Ka­posvár—DMVSC találkozó bunda volt. Az előzményekről dióhéj­ban csak annyit, hogy a DMVSC 1986 tavaszán gyen­gén szerepelt, s hogy elke­rülje a kiesést, az egyesület vezetői, Nemes László elnök és dr. Puskás Lajos vezető­edző arra a megállapodásra jutottak, hogy a bennmara­dás érdekében meg kell ven­ni a Bp. Honvéd elleni ta­lálkozót, és biztosítékként a Csepel-Volán meccset. Ezt közölték a csapat négy leg­jobb játékosával: Mező Jó­zseffel, Szabó Józseffel, Mör­tel Bélával és Szűcs János­sal. A bundapénz előteremtésé­re pedig az egyesület baráti körét keresték meg. A ne­gyedrendű vádlott, Szűcs Sándor az egyesület korábbi szakosztályelnöke vállalta, hogy tárgyal Sallai Sándor­ral. Sallai a tárgyalás után közölte társaival az ajánla­tot. Nagy Antal csapatkapi­tány mondta ki az utolsó szót, s belement a döntet­lenbe 600 ezer forintért. A Csepelt dr. Puskás Lajos „intézte”, ott 500 ezer forint volt a tarifa. Az áprilisi Honvéd mérkő­zés 1-1-e után Sallai még kért 200 ezer forintot.­ Ez a pénz azonban egyelőre sző­rén-szálán eltűnt, úgy ahogy lába kelt a csepelieknek fel­ajánlott 500 ezer forintnak is. Az 1987—88-as bajnoki év­ben a DMVSC labdarúgócsa­pata ismét gyengén szerepelt. Mikor győzött idegenben a Vasas majd a Pécs ellen, a vezetőkben felvetődött, hogy az ismételt bennmaradás ér­dekében meg kell venni a Kaposvár elleni találkozót. Az 1988. május 18-án leját­szott mérkőzés eredményéért Deákvárinak, Bírónak, Meksznek és Rácznak 115 ezer forintot fizettek. A bíróság a vádlottak kö­zül Nemes Lászlót, a DMVSC korábbi elnökét hallgatta ki. Nemes bűnös­nek érezte, és szégyellte ma­gát, hogy negyvenévi becsü­letes munka után a bíróság elé kell állnia. Aztán arról beszélt, hogy 1985 tavaszán a hosszan tartó egyesületi vál­ság közepette d­r. Szabó Im­re, a megyei tanács elnöke és dr. Hegedűs Gábor, a pártalapszervezet titkára meggyőzték, hogy ő, a sport­osztály vezetője legyen a DMVSC elnöke. Azzal a fel­tétellel vállalta el, hogy egy év múlva visszatérhet régi beosztásába a megyei ta­nácshoz. Édemes vallomásából kivi­láglott, mit jelent Debrecen és a megye vezetőinek a fo­ci és a csapat. Amikor 1986 tavaszán úgy látszott, hogy a beígért magas prémium elle­nére sem tud az együttes sa­ját erejéből bennmaradni az első osztályban, nem maradt más választás, mint a tör­vénytelen út. Dr. Puskás Lajos vezető edzővel meg­beszélték, hogy a Honvédot és a Csepelt is megkeresik, a pénzt pedig a baráti körtől kérik. Puskás doktor aztán be­szélt Komora Imrével, a Honvéd akkori vezető edző­jével, aki nem vállalta a közreműködést, de a kollé­gát a játékosaihoz irányítot­ta. Végül a Honvéd elleni mérkőzést Szűcs Sándor, a labdarúgó-szakosztály volt elnöke Sallaival „intézte el” 600 ezer forintért. Puskás doktor viszont 500 ezret kért azért, hogy a csepelieket a Volán legyőzésére „serkent­se”. A mérkőzéseket leját­szották, az eredmények köz­tudottak. A Honvéd kapott 600 ezret, a Csepelnek szánt 500 ezernek nyoma veszett, sőt Puskás doktor lelkén szá­rad még 200 ezer forint, am­it Sallaiéknak kellett volna még adnia. De nem tétlenkedtek a debreceni játékosok sem. Hanem zsaroltak. Nem írták alá a fiktív prémiumlistát, pontosabban ennek fejében ők is kértek még 500 ezer forintot. Megkapták! Nemes azzal védekezett: úgy érezte, a megye vezetői egyértelműen akarják, hogy a csapat a nemzeti bajnok­ság első osztályában szere­peljen. Méghozzá minden­áron. A vezetők sorába be­letartozott Sikula György első titkár és dr. Szabó Im­re, a megyei tanács elnöke, s Nemes — hivatkozása sze­rint — ezért tett meg min­dent. A tárgyalás első napjá­nak délutánján Erdei István másodrendű vádlottra került sor. Az ő kihallgatását azon­ban félbe kellett szakítani, mert lejárt a munkaidő. Kedden reggel tehát Erdei, a baráti kör akkori elnöke mondhatta el védekezését. A számtalan társadalmi mun­kával „megáldott” vállalat­­igazgató nem érezte magát bűnösnek, nem követett el semmit, nem tudott semmi­ről, nem vállalt semmit. „Nincs tudomásom arról, hogy a Honvéd-meccs bun­da lett volna” — mondta határozottan. Sőt, a Nemes­sel történt szembesítés sem járt eredménnyel. Erdei ugyanis tagadta, hogy bun­daügyben találkozott a klub elnökével, és azt sem ismer­te el, hogy részt vett ezzel kapcsolatosan bármilyen ösz­­szsjövetelen. Császár Ferenc, a Hajdú- Bihar Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóhelyettese 1986-ban a baráti kör elnök­­helyettese, majd ügyvezető titkára — aki nem érezte magát bűnösnek, csak a cse­lekmények részesének — val­lomásából furcsa kép rajzo­lódott ki Hajdú-Bihar társa­dalmi és sportéletéről. — Gyáva voltam, hogy ro­mantikus hős legyek, ezért nem mertem korábban szól­ni. De most mindent elmon­dok őszintén, és szeretném, ha követnék példámat. Bár­milyen büntetést kapok, megtisztulva szeretnék szem­benézni tizenöt éves gyer­mekemmel — mondta, de szavainak azt hiszem, nem sokan örültek Debrecenben. Császár egyértelműen a megye politikai és állami ve­zetését tette felelőssé a tör­téntekért. Sikula és dr. Sza­bó hatalmi rivalizálásának a sport látta kárát. A bírónő többször is fi­gyelmeztette a vádlottat, hogy a törvény a hamis vá­daskodást is bünteti, de Császár állította, hogy bár­mikor szemébe meri monda­ni bárkinek a tényeket. Kí­méletlenül kiteregette az el­múlt évek összes szennyesét. Beszélt a válságstábról amelynek tagja volt dr. Sza­bó Imre megyei tanácselnök is. Vallomása szerint a me­gyei vezetők tudtával, s öt óhajával jöttek létre a tör­vénytelen cselekmények. A bíróság most sem tudta befejezni a vádlott kihallga­tását, ezért a tárgyalás szer­dán reggel negyed 9-kor Császár és az első-, majd a másodrendű­ vádlott szembe­sítésével folytatódik. Boross Dezső Olcsóbb bennmaradni,Détári jó, Boda , Kardos karcsú Alig egy hét van hátra az Írország elleni VB-selejtező­­ig, Bicskei Bertalan szövet­ségi kapitányt tehát sürgeti az idő. Az itthoniak képes­ségeit, tudását már a jugo­szláviai edzőtáborozáson volt alkalma felmérni, most a szá­mításba vehető idegenlégió­sok „feltérképezésével” van elfoglalva. Ezúttal Görögor­szágból tért haza. Milyen ta­pasztalatokkal? — A Kalamaria—Olympia­­kosz mérkőzést a helyszínen néztem meg. Videón volt al­kalmam a korábbi Kalama­ria—Volosz találkozót is megtekinteni, tévén pedig láthattam a mostani Volosz­­meccset. Boda fejes góljával. Ezenkívül a három érdekelt játékosról — Détári, Kardos, Boda — szóbeli információ­kat is igyekeztem gyűjteni, vezetőktől, játékostársaktól, szurkolóktól. -­ Vegyük sorra a tapasz­talatokat. — Az Olympiakoszban Dé­tári a mezőny egyik legjobb­ja volt, azt játssza, amit tud, tehát meglehetősen sokat! Mint a nagy játékosokat ál­talában, őt is „megkülönböz­tetett figyelemmel” tüntetik ,hol az ellenfél védői, de örömmel láttam, hogy meg is tudja védeni magát a túl kemény ellenfelektől. Kü­lönben igazi sztár, akiért ra­jong a közönsége.­­ Mi igaz a Kardosról ér­kezett kedvező hírekből? — Azt hiszem, minden. Józsi — egy középpályás tár­sával egyetemben — csapata legjobbja, meghatározó em­bere. Mondják, hogy nem csak ezen a mérkőzésen volt így. Én is úgy látom, hogy óriási változáson esett át a fiú, hogy mást ne mondjak, Kardos József — karcsú! És a jó vélemények nyilván őszinték, mert azt is elmond­ták, hogy kezdetben bizony nem így volt. Hogy például eléggé leromlott erőállapot­ban érkezett, olykor úgy vé­lekedtek, hogy bevásároltak vele. Ma már viszont — és ezt is csak magának köszön­heti — senki nem mondja, hogy rossz boltot csináltak vele. Ellenkezőleg!... + Boda Imre? — Úgy játszik, ahogy az MTK-VM-ben, amikor jól ment neki. Hajt, küzd, har­col — mindezt eredménye­sen. Most, az OFI elleni gól­ját például úgy fejelte, hogy vagy négyen lógtak a nya­kán. Ez egyébként a tizedik gólja volt ebben a bajnokság­ban. Vele is elégedettek a szurkolók, szerelik őt, ami a rossz futballistára azért nem jellemző .. . " Csupa pozitívum került tehát a tarsolyába. — Örülök, hogy így van! Mindhármukat meghívtam a keretbe, persze, azért kez­dőcsapatot ne kérdezzen. Az még kissé korai lenne. Ah­hoz még csak lépésenként közelítünk. (dobozy) Gélei meglepődött A debreceni bundaper­ben az is elhangzott, hogy a Csepel—Bp. Volán mérkőzés „megfelelő eredményéért” a DMVSC 500 000 Ft-ot áldozott. Megkerestük a Csepel ak­kori vezető edzőjét, Gé­lei Józsefet, hogy mit szól mindehhez. — Nagyon meglepett a dolog, mert sem ajánlat­ról nem tudok, sem arról, hogy egy fillért is fizet­tek volna csapatunknak a debreceniek. Amikor meghallottam a vádat, azonnal érdeklődtem fi­amnál, aki akkor a Cse­pel kapusa volt, de kide­rült, hogy ő sem hallott pénzről és megegyezésről. Emlékszem, hogy a mér­kőzést megelőző héten a jól értesültek arról be­széltek, hogy a Volán el­leni mérkőzésünk bunda lesz. Erre mi csak egyet­len módon reagálhattunk, úgy, hogy legyőztük a Volánt. Tisztességesen játszottunk, és kies­tünk ... XLV. 50. ♦ 1989. március 1. Az írek a legjobb csapatukkal jönnek Tony O'Neill, az Ír Lab­darúgó Szövetség főtitkára nyilatkozott az MTI munka­társának ,a jövő szerdai Ma­gyarország—Írország VB-se­­lejtező mérkőzésről. Elmond­ta, hogy John Charlton szö­vetségi kapitány két nappal az indulás előtt hívja össze csapatát, s igyekszik ráhan­golni játékosait a várhatóan nagy küzdelemre. Mindenki egészséges, így a legjobbak léphetnek pályára a Népsta­dionban. Ők többnyire az angol ligában­ szerepelnek. Arra a kérdésre, hogy mit sikerült megtudniuk a ma­gyarokról, a főtitkár a kö­vetkezőket mondta: — Nem sokat. Láttuk vi­szont az északírek elleni mérkőzésük videofelvételét. Gondolom, mi is valami ha­sonlóra számíthatunk Buda­pesten, tehát nem lesz köny­­nyű dolgunk. A vesztegetési ügyükről mi csak az újság­ban olvastunk rövidebb hí­reket, de ez a mi szempon­tunkból teljesen érdektelen. Lad­ovili sszvszi busítos A szakoszt­á­­y-i­gaz­ga­t­ó bizalmat kapott A szegedi futballbarátok távoli szemlélői voltak a bundaügynek, ám így sem maradtak „esemény” nélkül a téli hónapokban. Az el­múlt év utolsó napjaiban a Horváth Kálmán kontra Pa­taki Tamás ellentét kapott nyilvánosságot a sajtóban. Kevéssel utána a klub ve­zetőivel is nézeteltérése tá­madt Horváthnak. Válasz­ként február derekán az egyesület ügyvezető elnöke, dr. Kónya Sándor, öt veze­tőtársával együtt levélben fordult, dr. Juratovics Aladár elnökhöz, azt kérve, hogy te­gyen javaslatot Horváth Kálmán szakosztály-igazgató megbízatásának visszavonásá­ra. Hétfőn délután rendkívüli kibővített elnökségi ülésen vitatták meg az illetékesek a kialakult helyzetet, és hoz­tak döntést a bizalmatlansá­gi kérdésben. A szembenál­lók közül Horváth Kálmán sérelmezte a labdarúgóknak szánt tanácsi támogatás dr. Kónya Sándor általi meg­nyirbálását. A levél megfo­galmazói viszont — élükön az ügyvezető elnökkel — az­zal vádolták a szakosztály­­igazgatót, hogy az önálló fut­­ballklub szükségességének hangsúlyozásával veszély­­helyzetet teremtett az egye­sületen belül. A három és fél órás vita után salamoni döntés szüle­tett. Az elnökség tagjai úgy foglaltak­ állást, hogy bár az önálló labdarúgóklub létre­hozásának gondolata előre­mutató, megvalósítására egye­lőre várni kell. Azaz, nem vetették el az ötletet, mi­ként a szakosztályi modellt is korszerűnek ítélték. Az önállóságot támogatva elis­merték Horváth Kálmán egy­személyi felelősségét a szak­osztály élén, továbbá indo­koltnak találták, hogy a lab­darúgók az számiával rendel­kezzenek. A testület 10:2-es arányban, két tartózkodás mellett, bizalmat szavazott Horváth Kálmánnak. Eközben a szurkolók is szavaztak, méghozzá távol­létükkel. A nagy csinnadrat­tával beharangozott elnöksé­gi ülést követő Horváth— dr. Kónya szópárbajra ugyan­is mindössze kéttucatnyi ér­deklődő előtt került sor. Az időnként személyeskedésbe átcsapó érvelések nem ér­demlik meg a közlést. Már­­csak azért sem, mert az NB II vasárnap kezdődő küzde­­lemsorozatában a Szeged SC produkciója minősíti legjob­ban a sportvezetők munká­ját .. . (b­ékés) Nagy Antal mégsem szerződhet A közelmúltban igazi plusz információként a szurkolók tudomására jutott, hogy Nagy Antal, a Bp. Honvéd volt csapatkapitánya hazautazás nélkül, s a bundaügy ár­nyékában ifjabb két évre meghosszabbította szerződését a svájci Yverdon csapatával. Sokan tették fel a kérdést, hogy miként lehetséges ez, amikor az ominózus bunda­meccs cserekapusára is bíró­sági tárgyalás vár ... ? Kiderült, hogy az ÁISH leállított minden Nagy An­tallal kapcsolatos tárgyalást, egészen addig a napig, amíg a labdarúgó haza nem jön, s nem tisztázza magát a bundavád alól. Ezt a számá­ra kellemetlen hírt már kö­zölték is a Svájcban élő lab­darúgóval, de úgy látszik, ő ezt nem veszi komolyan. Ügyvédjén keresztül tartja ugyan a kapcsolatot egykori klubjával, s az ÁISH-val, de hazajönni mégsem akar. Márpedig addig nem lehet­séges semmiféle szerződés­hosszabbítás. Az pedig téve­dés, hogy máris a zsebében érezheti az engedélyt. A kispestiek középpályása 1986-ban került a francia Nancy csapatához. Ott két­éves szerződést kötöttek ve­le, és az okmányokban ki­kötötték, hogy amennyiben a vevő úgy gondolja, akkor hosszabbíthat. Nem ez tör­tént. Egy évvel később a gallok a Honvéd tudta nél­kül eladták a magyar ven­dégmunkást Svájcba, a már említett klubhoz. Amikor Kispesten tudomást szerez­tek a „kalózakcióról”, rögtön kapcsolatba léptek az Yver­­donnal, s megállapodást kö­töttek vele. Ezek szerint 1988 februárjában a két klub szer­ződésbe foglalta, hogy Nagy ez év június 30-áig a sváj­ciak játékosa. A záradékban valóban kikötötték, hogy ha az új tulajdonos igényt tart rá, akkor a játékos újabb két évet eltölthet náluk. Az Yverdon tavaly decem­berben jelentkezett is, hogy hosszabbítani kíván, s ezért 25 ezer dollárt átutalt a Honvéd bankszámlájára. Már készült az új szerződés a klubok között, s megjött a Nagy, valamint a munkálta­tója közötti okmány is. Csakhogy, amíg Svájcban óramű pontossággal zajlott minden, addig Magyaror­szá­­gon apró hiba csúszott a gé­pezetbe. A piros-fehérek egykori csapatkapitánya, im­már másodszor, bundaügybe keveredett. Ez a legfrissebb informá­ciónk Nagy Antalról. (sinkovics)

Next